Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

1!)Í5. január • PETŐFI NÉPE • 5 KLUB ÖTSZÁZ TAGGAL, A „SEMMIBŐL“ Népművelés vendégségben Találni a megyében napokig, hetekig rendezvény, műsor nél­kül szűkösködő művelődési ott­honokat. Vannak helyiségeik, bú­toraik. eszközeik, státusaik, esik éppen a felelős teremtő kedv. az ambíció, a lehetőségek fölismeré­sének a képessége hiányzik", üre­sen jár a malom . . Hivatástudat nélkül nem megy Jól ellátott kulturális intézmé­nyek évekig kényelmeskednek látszatcselekvésekben, hosszú je­lentések nyugtatják az érdeklődő- dőket, meg a minden rendben tu­dósítást várókat, rutinosan tálalt szokványos programokkal. Az igények közben gazdát, gyámo- lító patrónust keresnek és gya­korta az e célra szervezett fenn­tartott intézmények falain kívül találnak. Egy vagy több ember ügybuz- galma teremtette a Ciróka báb­együttest. .a szimfonikus zene- ._kart, % kecskéméit vegyeskórust, a kalocsai népi gyűjteményt... Pénz, támogatás, apparátus nél­kül szinte a lehetetlent kísértet­ték, tán éppen a vállalkozás me­részsége növelte kitartásukat, sokszorozta buzgalmukat. Hivata­los keretek nélkül, talak és költ­ségvetés nélkül létezett, hatott, termékenyítette a közgondolko­dást. gazdagította a kulturális életet egv sor hasznos dolog. Előfordult, hogy a hivatalos, a világért se hivatásos!, népmű­velők tüskézték. gáncsolták, az ügyet, mivelhogy a tétlenséget, tunyaságot mentegető hivatkozá­saikat a maguk erejére hagyatko- zók vállalásaiknak a sikere ér­vénytelenítette. • A tanácselnök-helyettes: ,,Nehogy abbahagyják ’ ’ ^..kecskeméti Univerzum Klub­nak is meg* kellett vívnia a ma­ga harcát. Az első eredmépyek láttán, jöttek a tamáskodok. akik örömest tapsoltak volna, ha el­fonnyad a kezdeti nehézségeken átsegítő lelkesedés. . qA lófeqÜA -K ISZ-szervezet veze­tőinek az 'összefogásából teremtett egYesűléíodég.yűrte az akadályo­kat, Tevékenykedik. igyekszik működési körét tágítani. A TIT városi szervezete, és a KISZ vá­rosi bizottsága,«.^ Katona József .-Színház, az Aranvhomok, vala­mint a Moziüzemi Vállalat az el­ső percektől segítette a szépre, jóra szövetkezett fiatalokat. A városi tanács is egyértelműen szükségesnek minősíti, támogatja az Univerzumot. Az első féléves munkát elemző vezetőségi gyűlé­sen részt vett Gyapai József ta- nácselnök-helvettes és Mészáros Sándor, a művelődésügyi osztály vezetője. Menvhei László, a KISZ városi titkára. ,A „falak", egyetlen fizetett tisztségviselő nélkül dolgozó kö­zösség változatos, igényes műso­rai felveszik a versenyt több százezres dotációval, gyakorlott munkatársi gárdával tevékenyke­dő művelődési központokkal. A közművelődés javát szolgálná, ha a többi kulturális intézmény az eddiginél is nagyobb érdeklődést tanúsítana az itt kialakuló for­mák. módszerek iránt. A klub vezetői egy pillanat; a sem ülnek a babérokon, keresik a további jobbítás módjait. Ezért biztatta őket Gyapai József ta- nácselnök-hel vettes: — Nehogy abbahagyják. Rend­kívül életrevaló amit csinálnak, másoknak is ajánlható, hogy kö­vessék módszereiket. Program­jaik, __terveik összhangban''van­n ak a párt művelődés- és ifjúsági politikájával. Arra törekedjenek, hogy még többen vegyenek részt a műsorok kialakításában, a klub vezetésében. így válik még ered­ményesebbé a fáradhatatlan, le­leményes Horváth István klub­vezető tevékenysége. A tagok az Univerzum Klubról Kátai Éva, a Likőripari Válla­lat tisztviselője az első napoktól kezdve készségesen segít a klu­bot. természetesnek találja, hogy elintézze, amire megkérik. A ve­zetőség tagja. — Eddig munkánkat a maga, nemében egyedülállónak érzem városunkban. Bízom a klub jö­vőjében. mert a jó program ösz- szeállítását megkönnyíti a tagság nagyjából azonos életkora, a klub­vezető szervezőkészsége, lelkese­dése. Szükség lenne saját helyi­ségre, a most még passzív fiata­lok tevékeny közreműködésére. A játékosságból nem akarunk en­gedni. A Bács-Kiskun megyei Gyógy­szertár Vállalatnál dolgozik Gál Lídia; — Bátran ki jelenthetem, hogy nincs a városban még egy ilyen ifjúsági klub. ahol hasonló szín­vonalas, változatos programot nyújtanak a fiataloknak. Azt hi­szem eddigi működése alatt nem volt érdektelen előadás Nekem főként az. tetszett, hogy közvetle­nül is megismerkedhettem a te­levízióból ismert közéleti embe­rekkel. Szerintem időszerű volt a gyor­san fejlődő Kecskemétért égy ílyéh közösség kiálakftása; 'mert a klub kiválóan alkalmas a sza­bad idő kulturált eltöltésére. Az OTP-nél dolgozó Könyves Piroska is elégedett az Univer­zum első hét hónapjával. — Először talán arról, hogy mit kaptam. A klub közelebb hozta a nagyvilágot. Meghívott vendégeinkkel sok-sok országot járhattunk be képzeletben. Ja­pántól az Antarktiszig. Voltunk Mexikóban és Ciprus szigetén, Erdélyben és Afrikában. Megis­merhettük más népek örömét és bánatát, a magyar és a világiro­dalom sok remekét. Hallgattunk komoly zenét és népdalokat. Együtt énekeltünk Múzsái And­rással és Jósé Arzamendiával. És talán éppen ez az „együtt” a lényege az Univerzumnak. A vállalati ifjúsági klubok csak az egv munkahelyen dolgozókat fogjak össze. Nálunk hétről hétre találkoznak áz iskolapadból, a géptől és az íróasztal mögül ér­kezők. Lassanként egyre több kö­zös dolgunk lesz. * Bízom benne, hogy a szerdai klubnapokon értékes, kis közösség fog összekovácsolódni. Ez a nap az ismerkedés, a játék, az egy­mással törődés napja lesz. KISZ-titkárok voltak a kezdeményezők Menvhei László, a városi KISZ- bizottság titkára személyes ta­pasztalatokból is jól ismeri a klubot. — Ez év januárjában 20 alap­szervezet titkára kezdeményezte egy városi jellegű klub létesíté­sét. Nyilvánvaló, hogy sem a kö­zeljövőben. sem később nem lesz. arra lehetőség, és talán szükség sem. hogy minden kisebb egység, intézménv önálló klubot tartson fenn. Fontosnak tartjuk, hogy az Univerzum létrehozásában és mű­ködtetésében mintegy :)0—60 fia­tal próbára tehette képességeit, közvetlen szervezési tapasztala­tokat szerezhetett. Az Univer­zum Klub meglevő kulturális és szórakoztató intézmények helyi­ségeit használja fel. A megnyitás óla eltelt időszak­ban véleményünk szerint alapve­tően megvalósították terveiket. Műsorpolilikájuk igényes, elő­adásaikkal politizálnak és így is elősegítik a résztvevők gondolko­dásának a formálását. Program­jaik látogatottak és ezeket rend. fegyelem és jó hangulat jellemzi. Az Univerzum Klub működése előtt ritkán adódott alkalom ar­ra. hogy közvetlen formában ta­lálkozhassanak . olyan személyi­ségekkel a fiatalok, akiknek vé­leménynyilvánításán keresztül sa­ját munkájukat is pontosabban értékelhették volna. Erősíteni kell a továbbiakban a klubtanács testületi jellegét. Hasznosnak tartanánk, ha a vá­ros közművelődési intézményei többet vállalnának és tennének a klub érdekében. Ügy tapasztaltuk, hogy Kecs­kemélgnj.niégpJfJjM,^ a*,#js&gi célokat ^pjggjó , I^tgsítrpépy^k fenntartása. "Az lenné a célsze­rű, ha a meglevők és tervezettek (ifjúsági park városi úttörő-vál­tótábor, KRESZ-park. diáksport­centrum. Univerzum Klub stb.) működtetés szempontjából egy kézbe kerülnének Heltai Nándor Su Horváth István klubvezető kö­szönti Pécsi Ildikót. Kedves vendég volt Fehér Sándor, a Hazafias Népfront városi elnöke. *.T m í iW­• Poór Klári és Vas István Zoltán kellemes órákat töltött az Univerzum Klubban. 9 Endrődi István karikaturista is nagy sikert aratott. (Pereszta Tibor felv.) NYELVŐR Magyarország-S vájc 1 0 Régebben már volt szó ebben a rovatban a sportnyelvről Gól születik címmel. Azóta is gyűl­nek a feljegyzéseim a hibáztha- tó sportnyelvi szavakról. Amikor nyelvünket állandóan rontják, miért maradna éppen a sport­nyelv kivétel? Később még rész­letesebben foglalkozunk evvel a kérdéssel, most csak a címben említett mérkőzésről a Népsport­ban és a Magyar Hírlapban irt tudósítások nyelvéről teszünk né­hány megjegyzést. A sporttudósítások szívesen használják a különféle szókap­csolatokat. Ilyeneket: „A góllö­véssel adósok maradtak. A lab­darúgás savát-borsát jelentő gó­lok hiányozlak. A svájciak a lö­vésekkel hadilábon álltak. Ele­mében volt a balszárny. Na­gyobb arányban fektettük volna két r'állra a vendégeket, ha ...” „Elöl Pfister nem sok vizet za­vart." Ezek ellen nem is lehet kifogásunk. De nagyon sokszor csillogtatnak. „A magyar csapat ismét csillogtatta az utóbbi idő­ben már annyit hallott harci eré­nyeket (Népsport).' „A magyar csapat az utóbbi időben a már annyit emlegetett harci erényeit csillogtatta (Magyar Hírlap).” Ez már frázis. Mintha a tudósítók összeüllek volna, hogy közösen fogalmazzák meg ezt a mondatot. Csapóról ezt olvastuk: alig árult el válogatott erényeket. Az erényeknek kellett volna váloga­tottaknak lenniük? Különben is a szavaknak néha fogalomköri kötöttségük is lehet, így elárulni csak rosszat, titkot, bűnösséget le­het. Akkor inkább csillogtasson, mint ahogy a Népsport irta: „De mérsékelt teljesítménye ellenére felcsillantotta tehetségét.' Gyakran olvasható a tudósítá­sokban, ezekben is, a kecsegtető helyzet és a mellcdurrantás is. Az „életveszélyes” labdákat a kapu torkából fejelte ki Botte- ron. Ezek ma már agyonhasznált, sőt elkoptatott szavak. Sajnos, a felkapott új szavak is bekerülnek a sportnvelvbe. „Bizzini tisztátalanul látszott.” Dunai Ill-nak viszont kulturált védőjátékát dicsérték meg. Ma már mindent kulturáltan csiná­lunk? Lassanként elkopik ez a szó- is. és a kulturáltság semmit sem jelent. Újabban minden szü­letik és mindent szülnek. ,.A szü­net előtti percekben született a 11-es.’’ „Ez a felfokozott akarás szült néhány, még számunkra is a meglepetés erejével ható telje­sítményt." A sport nyelvben is. ahogy a mai nyelvhasználatban általában elkelne ' egv alapos „születésszabályozás". Sokszor emlegetik a százszáza­lékos gólhelyzetet (gól nélkül). Most is: A két csapat játékosai bebizonyították, hogy a labdarú­gásban nincs százszázalékos gól­helyzet. Több mint félévszáza­dos szurkolói gyakorlatom alap­ján szinte biztosan merem ál­lítani, hogy van. csak „értékesí­teni"’ kel1. Vagyis gólt kell rúg­ni. Nem baj. ha szerzik is a gólt, csak ne szüljék. A tudósítók sokszor túllőnek a célon. „Mészáros a 16-oson kí­vülre rohant ki, és ez a gyen­gébb idegzetű nézőknél leiért egv idegösszeomlással." Ez azért túl­zás. Fogalmazási szempontokból is akadnak hibák. Müllerről írták: „Ha egv kicsit jobban eltalálja a labdát, bizony nehéz helyzetet teremtett volna a továbbiakra nézve. " Nem lehetett volna ezt a csavaros mondatot a lényegre Utalóan befejezni? Például így: bizony gólt is szerezheíett volna. Ennyit ízelítőül a sportnyelv- boL A nagy falatok is sorra ke­rülnek. Kiss István Rendelkezés a képesítés nélküli pedagógusok továbbtanulásáról Az Oktatási delkezést adóit íd' a’ ­nélkül alkalmazott pedagógusok továbbtanulásáról, amit az 1975— 76-os tanévtől kezdődően több­féleképpen is biztosít. Az óvodákban, az általános is­kolákban, nevelőotthonokban, a nevelőintézetekben, a diákottho­nokban. a gyógypedagógiai intéz­ményekben, a gyermek- és ifjú­ságvédő intézetekben pedagógus munkakörben képesítés nélkül alkalmazott pedagógusok az óvó­nőképző intézetek, a tanítóképző intézetek, a tanárképző főiskolák illetve a gyógypedagógiai tanár­képző főiskola levelező tagoza­tán óvónői, tanítói vagy tanári oklevelet szerezhetnek. A képesítés nélküliek tovább­tanulásának feltételei között sze­repel. hogy legalább a tanulmá­nyok megkezdését megelőző esz­tendő október elsejétől óvodá­ban óvónőként, általános isko­túói.íófeíío);, „vagy tanárként ,rAwÚödjfc>hélí,t:<flevelőtan;irijf gyer­mekfelügyelői. vagy nevelőszülői felügyelői munkakörben dolgoz­zanak Feltétel az is, hogy a munkaadó a pedagóguspályára való alkalmasságukról meggyő­ződjön. továbbtartulásuk szüksé­gességét igazölja,, ás - javastilja, al­kalmazásukat legalább a tovább­tanulás időtartamára biztosítsa. Mindezt a munkaadónak a je­lentkezési lap megfelelő rovatá­ban igazolnia is kell. A pedagógusképző intézmények minden esztendőben február l— ) 5. között szervezik meg a felvé­teli vizsgákat'. A közelebbi idő­pontokat — alkalmassági vizsga időpontját is — a pedagógus- képző intézmény határozza meg, és erről az érdekelteket írásban értesíti. A rendelkezés hatályba lépett. (MTI) SZILVASI LAJOS' Appassionato. mi Wm (34.) — Sajnálom. Építészmérnök vagyok mosolyodom el —, úgy hiszem, balkézről rokona a mű­vészeknek. tehát sokkal haszno­sabban is eltölthettem volna eze­ket az éveket. Inter arma silent musae... A front igazán nem a legideálisabb hely arra. hogy a mundérba öltöztetett ember sokat gondolhasson a művészetekre. Talán az okozta1, hogy szinte megállás nélkül beszélek, min­denesetre tény, hogy már az egész társaság cseveg, s valaho­gyan feloldódott a kezdeti merev, hűvös hangulat. Az inas időn­ként körüljárja az asztalt, meg­tölti a poharakat, és Simon Pista meg Zorkóczy intéző már élénk eszmecserét folvtat a magyaror­szági vadállomány pusztulásáról. Hallok néhány olyan szót is, ami­vel Zorkóczy magáról beszél: ő tulajdonképpen talajjavító specia­lista. azért is hozta ide Ivánszkv rnéltóságos úr, hogy kezdjen va­lamit ezzel az istenverte földdel. A birtok termelési ügyeit nem is ő intézte, arra külön ispánt al­kalmazott a kamarás, az ő dolga inkább abban áll, hogy szűkebb helyre szorítsa össze a mocsarat, és minél nagyobb területen kös­se meg a futóhomokot... Olga belekortyol a borába, és megkérdi tőlem: — Mondja, főhadnagy úr, ho­gyan bírta ki negyvenegy óta jó­formán egyfolytában a fronton? Elmosolyodom: — Nehezen. Lehet, hogy van­nak olvan emberek, akik hábo­rúra termettek, olyanok, akik­nek életelemük, hogy folyton fegyverrel mászkáljanak, de én nem találtam ebben örömet. Kö­telesség . . , hggye cl nekem, a kötelesség nagy kényszerítő erő. És akit arra neveltek, hogy a kö­telességet , mindig teljesíteni kell, az valahogy képtelen arra, hogy visszaforduljon, amikor mások ottmaradnak .. . — Azt hiszem — bólint meg­fontoltan —. ezt meg tudom ér­teni. Néha gondolkoztam én is ilyesmiről. . Sajtot hord körül az inas, friss juhsajtot. Nem szeretem. Inkább kikeresek egy pirospozsgás almát az asztal közepén álló gyümöl­csöstálból, és meghámozom. Gasz- ton és Simon Pista még eszik, Gaszton már lassabban, de Si­mon Pista ugyanolyan tempósan, szinte szünet nélkül, mintha az előbb kezdett volna hozzá. Nem tudom, hová fér abba a lapos testébe.. XIII. Háromnegyed tíz. mire befe­jezzük a vacsorát, és átvonulunk a dohányzóba. Zorkóczy szivarra gyújt, mi cigarettázunk. Elbocsá­tották az inast, hadd feküdjön le, s most Olga tölt likőrt á kis poharakba. Szintén helyi készíté­sű cseresznvelikőr. Én kissé édes­nek találom, megelégszem egy kupicával. Aztán odamegyek a zongorához, és megnézem. Hosz- szú. feketére lakkozott, finom hangszer. Bösendorfer-gyártmány. Giga észreveszi az érdeklődésem, s magyarázóan megjegyzi — Nyár elején hazajöttem Pest­ről a bombázások elől. Hazaho­zattuk a zongorát is. Ez az egyetlen kincsem. — Mosolyta- lanul magyaráz, nem nyúl hozzá a zongorához, nem is simogat­ja meg, amint ez a szavaiból kö­vetkeznék, de ahogy elnézi né­hány pillanatig a zeneszerszá- mot, elhiszem neki, hogy való­ban legnagyobb értékének tart­ja­— Megkérhetném, hogy játsz- szon valamit? Rám néz, fürkészve, s hirtelen arra kell gondolnom, milyen fur­csa szerzet lehet ez a lány a nagy komolyságával s a nyugal­mával, ezzel a ’ hűvös tartózko­dással, amely ritkán sajátjuk a muzsikusoknak. Újból meg kell szólalnom: — Én megtisztelve érezném magam, ha jobban odafigyelve hallgathatnám a játékát, mint délután. — Lesz-e vajon kedvük hoz­zá a többieknek? — kérdi, s köz­ben elfordul tőlem. Simon Pista és Gaszton azon­nal helyesel, a Zorkóczy-szülők pedig érthetően örülnek, hogy játszik a lányuk. Olga leveti lé­lekmelegítő kötött kabátkáját. Most egyszerű szabású sötétkék ru­hájában áll a zongora előtt. Ahogy egy pillanatra szemügyre veszem alakját, az a benyomá­som, hogy fiatal, izmos, nyúlánk erdei vadhoz hasonlít, anélkül azonban, hogy benne vibrálna idegeiben az őzek és szarvasok riadtsága. Két hosszú lépéssel odamegy a zongoraszékhez. Felhajtja a hang­szer fedelét, s végignéz a csont­fehér és ébenfekete billentyű­kön. Csend van. Mindenki letelepe­dett egy-egv fotelbe. Olga egye­nes derékkal ül a zongoránál — az a benyomásom, hogy a ge­rincoszlopból indul ki az egész ember koncentrációja —, s lát­hatóan gonolkodik, mit játsszon. Vagy talán tudja, mit fog ját­szani, csak összeszedi magát? Az­tán felemeli hosszú ujjú, vékony kezét, ott tartja a klaviatúra fe­lett néhány pillanatig, majd az ujjak mégérintik a billentyűket. Széthuliámzanak a hangok a szo­bában, oly halkan, oly lágyan, hogy mi hárman, akik még nem hallottuk játszani ezt a lányt, csodálkozva, de mindenesetre meglepetten figyelünk fel. Balról kovácsoltvas falilámpa világítja meg a lány keskeny ar­cát, egyenes orrát, hajánál vala­mivel sötétebb szemöldökét, amely hoszú, pedig nem nyújtot­ták meg festékkel a végét. Sem­mi változást nem látok ezen a komoly arcon, hacsak azt nem, hogy festetlen ajka kissé szét­nyílt, és mintha nedvesen csil­logna. És nyaka hajlik előre, el­feledkező és — úgy tűnik — ön­magát megadó tartással, s a lám­pafényben észreveszem, hogy né­hány könnyű hajszál elszabadult a szemöldök felett. Talán a zon­gorahangoktól vibráló levegő li- begteti ezeket az aranyos szála­kat, amelyek engedelmesen haj­ladoznak, anélkül, hogy hozzá­érnének homlokának sápadt bő­réhez. Hirtelen felzúg a zongora. A vékony,■" fehér ujjak belevágnak a billentyűkbe, s abban a pilla­natban, hogy váratlanul fellob­ban valami eddig nem látott fény a lány nyugodt, sötétkék, vizs­gálódban komoly szemében, egy­szerre ráismerek a muzsikára. Az Appassionata ... A mind ez idáig nyitott ajkak most keményen összezárulnak, egymáshoz préselődnek, amint alattuk — szinte átlátok Olga bőrén 1— összeszorítja két fog­sorát. Felsőteste is előbbre dől, lágy vonalú nyaka pedig egy bel­ső nekifeszüléstől merevedik meg, mint amikor valaki erejét meghaladó tehernek rugaszkodik. Megrezzen . bennem a gondolat: ez a vékony, karcsún izmos le­ány valóban hatalmas súllyal birkózik, amikor híven és becsü­letesen akarja visszaadni a mi- chelangelói művet, kifejezni, amit Beethoven érzett: a magá­nyosan bolyongó ember, a társ- talan óriási vívódásának, monu­mentális és mégis elfojtott gyöt­rődésének hangokba öntött in­kar nációját. Nem műértő közön­ség előtt lép fel ez a leány, nem kell szigorú kritikától tartania, magának játszik, de olyan fegye­lemmel, mintha hangverseny-do­bogón küzdene az egymással vi­tatkozó dallamsorokkal, az egy­szer végtelen lágyan, szinte-sz!n- te könyörgően lebegő,, hánykoló- ' dó hangokkal, máskor meg a ro­busztus, mellkast óssZeszorító, basszus-zengzetektöl terhes for­tissimo akkordokkal, ezzel a le­nyűgözően félelmetes muzsikával? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents