Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

1975. Január 31. • PETŐFI NÉPE • 5 RÉGÉSZETÜNK PROBLÉMÁI II. Egy tudomány múltja és jelene • A Magyarország Régészeti Topográfiája nevű nagyszabású tudományos vállalkozás nemcsak a magyar, hanem — bátran mond­hatjuk, célkitűzéseit és arányait tekintve — a világ régészeti ku­tatásában is páratlan. Célja az ország összes, felderíthető lelőhe­lyének összegyűjtése, feltérképe­zése. Módszere a már múzeumok­ban levő leletek, lelőhelyeik re­gisztrálása mellett a felszínen ta­lálható mindenféle régészeti nyom (edénytöredékek, falmaradványok, stb.) terepbejárással való megke­resése és más forrásokkal való azonosítása. Egy nagy történeti térképről van tehát szó: hol, mi­kor, milyen korszak emberei él­tek és temetkeztek. Ezt a munkát az MTA Régészeti Intézete dolgoz­ta ki, és néhány vidéki múzeum­mal karöltve, több, mint tíz éve végzi is. A munka elkezdését nem csupán „absztrakt” tudományos célok elérése tette szükségessé. Arról van szó, hogy a gazdasági fejlődés egyre gyorsabb üteme a régészeti lelőhelyek épségét, sőt fennmaradását, felfedezésük lehe­tőségét igencsak befolyásolja. A nagy földmunkák egyszerűen el­munka befejezéséhez. Nyilvánva­ló, hogy a vállalkozás nem elmé­leti, hanem gyakorlati csődbe ke­rült. Segítene a helyzeten, ha másfél száz régészünkből huszon­öt-harminc, egységes irányítás alatt dolgozna ezen a munkán. Teljesen decentralizált rendsze­rünkben azonban egy ilyen mun­kacsoport létrehozására nincsenek meg a szervezeti lehetőségek. Nincs tényleges lehetőség egy olyan országos feladat végrehaj­tására, amely minden régészre, il­letőleg régészettel is foglalkozó állami intézményre kötelező len­ne. . • Hasonló kérdéseket vet fel a leletmentő és a nagyobb szabású tervszerű ásatások végzése. Nem kétséges, hogy az országban igen nagy arányú ásatási tevékenység folyik, sokszorta nagyobb, mint bármikor. Ezek a munkálatok azonban eléggé esetlegesek, nem egybehangoltak: nincs központi ásatási politikánk és tervezésünk. Ezen a téren lemaradásunk a hozzánk hasonló anyagi erejű or­szágok. elsősorban a szomszédos szocialista országok eredményei­hez viszonyítva is igen jelentős. A TOPOGRÁFIAI KÚT A TÁSOK HEL YZETE MAGYARORSZÁGON • A térképjelek magyarázata: Párhuzamos vonalakkal satírozott rész a terep járásokkal részben feldolgozott területeket jelöli; a négy. zetráccsal behatárolt részek a topográfiai szempontból feldolgozott területeket jelölik. Híradás a kecskeméti úttörőházból Az izsáki könyvtárban Izsák főutcáján található a ti­zenötezer kötetes könyvtár. A tá­gas terem raktár, kölcsönző és ol­vasóterem egyben. Beljebb egy szűk kéziraktár. S összesen kilenc fiókkönyvtár, a nagyközség kü­lönböző. részein. Kétezer beiratko­zott olvasó. Tavaly tizenötezer, az idén huszonötezer forint beszer­zésre, állomány gyarapításra. Ez nem is sok, nem is kevés. Az a rövidke idő, ameddig ott tartóz­kodhattunk, arról győzött meg bennünket: ebben a kis intéz­ményben figyelmet érdemlő mun­ka folyik; a könyvtárosok sokol­dalú és szoros kapcsolatot építet­tek ki az olvasókkal. * A kis asztalokon virágcsokrok. Tizenöt féle folyóirat és napilap közt válogathatnak, akik beülnek ide, hogy a kellemes környezet­ben hasznosan töltsék el szabad idejüket. Dél alig múlt még el; eddig huszonketten voltak itt könyvet cserélni, kölcsönözni, vagy csen­desen olvasgatni. Akadt közöttük néhány felnőtt is. • Csősz Teréz nyugdíjas öt köny­vet hoz vissza éppen. Megnézem a címeket; Bóka, Siskov, Révay- művek. — Sokat olvas? — Elég sokat. — Mondják a könyvtárosok, hogy van saját könyvtára is ott­hon. Így van? — Igen; jó kézbe venni néha egyiket, másikat. Gubicsa Lajosné tsz-nyugdí- jas; nyolcvanadik évén is túl van, de azért a könyv nem hiányzik^ kezéből. — Dolgozni már nem tudok; de igyekszem hasznosan eltölteni, az időt. Persze, nem vagyok valami komoly olvasó; szeretem a detek- tívregényt, meg a szerelmesét; az olyat, amit könnyen megértek. • Baksáné Dalmadi Lenke könyv­tárvezető főállásban dolgozik itt. Pál Béláné tiszteletdíjas. Mind­ketten egyformán nyilatkoznak: -szeretnek az emberekkel bánni; szívük szerint való munka a köl­csönzés. Az egyik szekrényben „kincse­ket” őriznek: a Táncsics Mihály életével kapcsolatos köteteket, emlékeket. Itt van a Táncsics Mi­hály Művei harmadik kötete; ben­ne piros tintával aláhúzva a hí­res mondat, amelyben a forradal­már ■ arról vall, hogy élete két legszebb évét töltötte Izsákon. Van itt egy mű, melyet Tán­csics idejében jelentettek meg. A címe: Mirabeau gróf és a francia forradalom. Helytörténeti kutatóink egyik igazi csemegéjét is őrzik. Galgó- czi Károly: Pest—Pilis—Solt— Kiskun törvényesen egyesült me­gye monográfiája — ez a címe. 1876-ban jelent meg. Mutatják a többi Táncsics-művet is: Summá- rium; Sajtószabadságról nézetei egy rabnak stb. — Hogyan igyekeznek még megszerettetni az irodalmat? — Többek között író—olvasó találkozókkal. Tavaly volt nálunk Raffai Sarolta, Csák Gyula, Szil- vási Lajos. Ezt a sorozatot tovább akarjuk folytatni a művelődési házzal közösen az idén is. Varga Mihály törölnek fontos lelőhelyeket, anél­kül, hogy tudomást szereznénk róluk. A mélyszántások egész ur­natemetőket semmisítenek meg. Üzemek építkezései hosszú időre, vagy esetleg örökre hozzáférhetet­lenné tesznek egyes területeket. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi gaz­dasági fejlődés ütemét alapul vé­ve, mintegy 30—40 év áll csak rendelkezésünkre ahhoz, hogy va­lamelyest teljes, és később egye­dül használható elsődleges infor­mációkat rögzítsünk és őrizzünk meg az ország sok ezer régészeti lelőhelyéről. Magában a munká­ban semmi irrealitás nincs. Ezzel szemben áll a mai ütem: mintegy 180—190 évre lenne szükség a # Sok ellentmondástól terhes a leletmentések kérdése A föld­munkák. építkezések során száz­számra kerülnek elő a törvény szerint megmentendő, legalább is leletmentő ásatasra. hitelesítésre váró leletek, lelőhelyek. Ezeket nemcsak úgy kell tekintenünk, mint országunk földjének vagy éppen nemzeti múltunknak meg­mentendő örökségeit, hanem ter­mészetesen. mint az egyetemes emberi múlt és kultúra megőr­zendő maradványait. Sajnos, ha­zánkban nincs olyan anyagi erő­forrás. amely az ilyen munkák elvégzését általában és maradék­talanul biztosíthatná. A múzeu­mok saját költségvetéséből és szű­kös szakemberbázisával az ilyen, gyakran nagyarányú leletmenté­sek nem végezhetők el olyan rö­vid idő alatt, ahogy ezt egy-egy építkezés érdekei megkívánnák. A szocialista országok ezen a helyzeten általában úgy segíte­nek. hogy az új beruházások költ­ségvetésének bizonyos kis része (ezreléke, vagy tízezreléke) a megelőző régészeti ásatás költ­ségeire fodítandó. Szükséges len­ne azonban az úi létesítmények helyének körültekintőbb kivá­lasztása is. Mindenekfelett azon­ban azoknak a rendelkezéseknek a módosítása, amelyek rövid — tulajdonképpen jelképes — időt biztosítanak a leletmentések el­végzésére. • Régészetünk társadalom felé fordított arca kettős: nagy mértékben igényt tart a társadal­mi segítségre, elsősorban a min­dennapok termelő munkájában előkerült régészeti leletek gyors és' pontos bejelentésére — amit egyébként törvény ír elő. Ugyan­akkor szaporodik azoknak a szá­ma. akik a fölmunkák során elő­került, gyakran rendkívül fontos tárgyakat úgy mentik meg, hogy saját gyűjteményeket hoznak lét­re, még rosszabb esetben a hazai, vagy éppen a nemzetközi régiség­piacra továbbítják. A . jelenség egyre gyakrabbá váló változata, amikor ilyen személyek teljesen törvénytelen módon már ásatá­sokat is végeznek, pótolhatatlan károkat okozva nemcsak a kuta­tás közvetlen érdekeinek, hanem a nemzeti vagyonnak is. Jelenle- g: rendelkezéseink, tulajdonkép­pen alig-alig teszik lehetővé az ilyen, feltétlenül megszüntetendő tevékenység megérdemelt bünte­tését Régészeti kutatásunk, mint története során mindig is. számít a társadalmi kapcsolatok segít1 ségére, de egyúttal ragaszkodik ahhoz, hogy az amatőr régészek — bár segítsenek a lelőhelyek felderítésében és bejelentésében — ne végezzenek feltáró munkát. A fő segítség számunkra, ha a leleteket, felfedezéseket a hiva­tásos régészet csatornáiba segítik. A végrehajtást, az ásatást a hiva­tásos szakemberekre kell bízni ! A helyzet megoldásában a tör­vényes rendelkezések módosítása és következetes betartása mellett sokat segíthetne, ha rendelkez­nénk igazi, színvonalas régészeti ismeretterjesztéssel. • Beszámolónkban néhány olyan kérdést ismertettünk, ame­lyek mai régészeti kutatásunk jel­lemzéséhez szükségesek. Remél­jük. hogy az olvasók megértésé­vel találkozunk, és ebben az eset­ben talán a legégetőbb kérdések megoldásához is hozzájárultunk valamelyest. Castiglione László igazgatóhelyettes Makkay János tudományos munkatárs MTA Régészeti Intézete (Vége.) Az elmúlt napokban tartotta ülését a kecskeméti úttörőházban a gyermektanács — a szakkörök küldötteinek közreműködésével a következő hónapok programját körvonalazták. (A havonta tartott üléseken rendszeresen értékelik, bírálják a lezajlott műsorokat is, mert ebből is sok tapasztalatot vonnak le.) Nagyon értékesnek érdekesnek Ígérkeznek a következő hetekben, hónapokban sorra kerülő találko. zások, bemutatók. A magyar néphadsereg egyik Vietnamban járt tisztjét hívták meg, tartson nekik élménybeszá­molót, mit látott, tapasztalt a so­kat szenvedett távol-keleti ország­ban. A találkozóra a közeli na­pokban kerül sor. Farsangi bál is­mét lesz az idén, csakúgy mint évek óta, természetesen jelmezbe­mutatóval. A tervek szerint az ötletesen elkészített, tehát nem a drágán megvásárolt ruhákat eset­leg díjazzák is! Február 1-én az ifivezetőket, akik az elmúlt nyáron Baján, vagy az ősszel Kecskeméten vé­gezték el a vezetőképző tanfolya­mot, ünnepélyes keretek között fogadják. Mintegy ötvenen — a kecskeméti Katona József Gim­názium, a Közgazdasági Szakkö­zépiskola, a Kisfái Mezőgazdasági Szakiskola és a 623-as Szakmun­kásképző Intézet növendékei fo­gadalmat tesznek: a legjobb tudá­suk szerint látják el a rájuk bí­zott feladatokat, a fiatalok irá­nyítását. Nagyszabású barkácsbemutató- ra kerül sor március közepén, az úttörő technikai szemle kereté­ben. A modellezők, a díszműve­sek, a fotósok, a játékkészítők, rádiósok, és az „ügyes kezek” szakkörének tagjai mutatják be legjobban sikerült munkáikat. Eh­hez a bemutatóhoz kapcsolódnak a bélyeggyűjtők is. az elődeink — utódaink — tablókkal, amelyeken bemutatják az úttörőmozgalom­mal kapcsolatos bélyegeket. A ki­állítást április 4-ig szeretnék nyit­va tartani. Gyermekrajz-kiállítást nyitnak a megyei művelődési házban a gyermeknapon. E^en a kiállításon bemutatott valamennyi rajz, linó­metszet, batikmunka testvérme­gyénkbe, Krímbe is éljut, hogy a szimferopoli pajtások is megis­merkedhessenek vele. Eddig még nem rendeztek ha­sonló jellegű találkozót: Beszél­getés csak oroszul — ez a címe és a lényege a március közepén sorra kerülő eseménynek. Ügy tér. vezik, hogy a részt vevő felsőta­gozatosok ezen az eseményen egyetlen magyar szót sem ejtenek ki — ha mégis megteszik, akkor mulatságos formában „adóznak” a hibáért. Az országszerte híres Kis Poli­tikusok Köré-nek tagjai — amint arról már számot adtunk — ve­teránokkal találkoztak az elmúlt hetekben. Most rendezik a mag­nószalagra vett emlékezéseket, hogy mielőbb rendszerbe foglal­ják. A tervek szerint ismertetik az érdeklődőkkel munkájuk ered­ményét, — feltehetően április ele­jén. Gyűjtik az adatokat a „Vö­rös Hadsereg nyomában” című ve­télkedőhöz is, — a nagyszabású eseményről még időben tájékoz­tatunk benneteket is A pályaválasztók klubja ismer­tette programját a gyermektanács előtt. A részt vevő 8.-os pajtások az Alföld Áruházba, a BRG-be, az Ingatlankezelő Vállalathoz, az Egészségügyi Szakiskolába, a Me­zőgazdasági Szakmunkásképző In­tézetbe és a Parkettagyárba látó. gatnak, Szakács Jenőné vezetésé­vel. A továbbiakban pedig a vasár­nap délutáni játékra az új mű­velődési ház úttörőszobájában ke­rül sor. Valamennyi kecskeméti és a' környéken élő pajtást szíve­sen látnak! Ennyit határozott, kért. terve­zett a gyermektanács a kecske- rrjéti úttörőházban, őszintén re­méljük, valamennyi programjuk jól sikerül. * Az elmúlt napokban jelent meg lapunkban Az úttörőcsapat örö­me — című írás. Mivel a levél­ben nem, — csak a borítékon sze­repelt a feladó, az úttörőcsapat címét újból közöljük: A szocialis­ta iparunk 30 éve — című kiál­lítást a jánoshalmi Szatmári Sán­dor Úttörőcsapat hatszáz úttörője rendezi. (Kérünk benneteket pajtások, hogy a félreértések elkerülése ér­dekében mindig írjátok meg pon­tosan, honnan írjátok a levelet, mi a csapat neve.) * Kecskemétről érdeklődik Bíró Marika, hogy a téli szünetben miért nem tartottunk a tavalyi­hoz hasonló, rejtvénydélutánt? Bizonyára olvastad Marika, hogy a sportcsarnokban tréfás, játékos vetélkedőt rendeztünk — több út­törőcsapat kívánságára! — nagy sikerrel. Ez bőven pótolta a rejt­vénydélutánt, hiszen többfordulós volt. íj • Rejtvény fejtöknek. A három- fordulós képrejtvény megfejtése: Pécs, Csongrád, Mezőhegyes, Gyu­la, Szentes, Kaposvár. Könyvet nyertek: Sáfár János, Kalocsa; Fekete Rozálka, Baja; Romsics Gabriella, öregcsertő; Rutterschmidt Anna, Rém. Ré­szükre a nyereménykönyveket postára adtuk. Valamennyi rejt- vényfejtőnknek kártyanaptárt küldtünk. Selfticci Katalin „Szaúndzse" új grúziai irodalmi—művészeti folyóirat Ez a címe a kéihavonként megjelenő új grúziai irodalmi, mű­vészeti almanachnak. A Szaúndzse bemutatja a grúz chtisóknak a szovjet népek legjobb irodalmi alkotásait, a külföldi újdonságokat és a világirodalom klasszikusait. A szaúndzse szó magyar jelentése: kincs. Grúziában sohasem volt oly népes olvasótábor, mint jelenleg. a köztársaság 12 kiadóvállalata naponta 8 ezer kötet könyvet bocsát ki grúz, valamint orosz és örmény nyelven. APN — KS.) SZILVÁSI LAJOS Appassionata (55.) Innen a tetőről nagyszerűen látni a vidéket. Talán száz mé­ter magasan áll a kolostor, ma­gányos magaslat tetején, amely­re csak egyetlen szerpentin ve­zet fel. Amikor vagy ötszáz esz­tendeje ide építették, még bizo­nyára arra gondoltak, hogy jól védhető legyen esetleges támadás ellep. Azóta is így maradt. Jó­formán nem is illik ide Magyar- országra, .Inkább Olaszországban tenne a TTelye. Olaszos hangula­tit ád a kolostor öszvérfogata is, amivel József, a kolostorbeli inas hetente lejár a legközelebbi fa­luba, hogy a papi birtokról fel­hozza a szükséges élelmet, mi­egyebet. Más összeköttetés nincs a külvilággal. Ideális hely ne­künk, jobbat nehezen találhat­tunk volna. Dicsértessék érte Si- 3*non Pista esze. Körös-körül a völgyben az ősz színei virítanak. Jobbra, kilomé­ternyire innen, lombját hullató tölgyes rozsdállik. Mellette friss szántás szürke darabja. Aztán egy mezei út, gesztenyefákkal. Már kopaszok a gesztenyefák, s mintha hosszú szőnyegen állná­nak: széles sávban dohánysárga körülöttük az út a lehullott le­velektől. Most szállingóznak befelé a kolostorkertből a rendházba az öreg pappk. Hamarosan ebéde­lünk. Ödacsúszom a tető szélére. Lenézek az udvarra. Alattam,-' a fal tövében, ahol árnyékos a hely, Zuárd atya ül. Körülötte vagy húsz gerek: ötévestől tíz­évesig. Fiúk, kislányok. Nagy- nagy figyelemmel hallgatják Zuárd atyát, akinek én csak ősz fejét, rövidre nyírt haját látom. Mesél a gyerekeknek. Felhallik hozzám a hangja, erős, szónokláshoz szokott bari­tonja : — Széchenyi István idejében történt, hogy az egyik pozsonyi országgyűlés alatt francia vívó­mester látogatott el Magyaror­szágra. Nagy hírű vívómester. Ott legénykedett Pozsonyban. Az­zal kérkedett, hogy ő mindenkit legyőz. Valóban jól forgatta a gyíklesőt, és több fiatal magyar urat derekasan helybenhagyott. Fel is bosszankodtak rajta a ma­gyar nemesek. Egy dunántúli gróf különösen. „Jól verekszik az űr — mondta a franciának —, hanem az én bakonyi kanászom fokosa mégiscsak többet ér az úr gyíklesőjénél!” „Állok én elé­be annak a fokosnak! — nevette el magát hetykén a vívómester, s még azt is hozzátette: —Csak­hogy a dolog ne legyen ám tré­fa. Vérre menjen!” „Vérre fog menni!” — ígérte neg a gróf... Némán, feszült figyelemmel hallgatják az öreg pap meséjét a gyerekek. Elnézem innen őket, a magasból. Szerencsétlen kis kölykök. Lent a völgyben a ha­tóságok úgy tudják, hogy kibom­bázott családok gyerekei. Csak Zuárd atya meg néhány öreg pap és m‘i tudjuk, hogy tulajdon­képpen jobbára- zsidógyerekek meg üldözöttek porontyai, olyan emberek maradékai, akiket el­hurcoltak a nyilasok meg a né­metek. Itt tartják őket a kolos­torban. És Zuárd atya — ma­gyarságra tanítja őket. — A gróf fel is hozatott a Ba- konyból egy szép szál kanászboj- tárt — folytatja az öreg pap. — A viadalt nézni összegyülekezett a pozsonyi fogadó udvarán az or­szággyűlés egész ifjúsága. Meg­adták a jelt. A kanász a fokosára támaszkodott. Oly nyugodtan állt, mint egy kőszent. A vívómester meg nagy peckesen eléje ugrik, és azt mondja: „Először is kifú­rom a jobb fülét!” A gyíkleső villan, és átszúrja a legény füle cimpáját... A gyerekek között kis mozgo­lódás támad. A nvugtalanabbja izgatottan hajol előre. Valame­lyik felugrik. — Átszúrta a kanász jobb fü­lét. De a bojtár csak állt mozdu­latlanul. mintha nem is ővele történt volna a dolog. .Másodszor kiszúrom a bal fülét!” — kiáltot­ta el magát a vívómester. És min­denki nagy elszömyűlködésére meg is cselekedte. A kanász pedig szegény, még mindig csak a fo­kosára támaszkodott, és nem moz­dult. De azért keservesen rápil­lantott a gazdájára, a grófra. „Most következik az orra!” — kiáltotta vígan a vívómester. Ám ekkor közbevágott a gróf, a le­gény gazdája: „Hát hagyod ma­gad, Pista?!” A legény ránézett a gazdájára: „Hát üssem, méltósá- gos uram?” „Üsd fiam. azért vagy itt!” Több se kellett Pistának. Egyet, egyetlenegyet sújtott a fo­kosával, és a viadal véget ért: a nagy vívómestert lepedőben / vit­ték haza. Élete fogytáig ettől a kanászps párbajtól koldult... Megkapó, mekkora hatást képes kiváltani egy ilyen kis mese. Lá­tom a gyerekek arcán a lelkese­dést: ott csillog a szemükben, ott 1 színesedik a mosolyukban. — Ügy kellett! — rikkantja el magát valamelyik kislány. — Jól tette a Pista! — kontráz rá a másik. S máris egy zsivaj az egész ud­var. Zuárd atva is feláll. — Eriggyetek kezet mosni, kölykök! — próbál szigorúan szólni. — Mindjárt ebédelünk! Valóban közel az ebédidő. Nyi­korog a kolostorkert kapuja. Elől József jön. a mindenes szolga, aki kertész is egv személyben, mögötte sorjázik aztán ki a szűk kapun Szojka egv kapával, Hege­dűs ásóval, Gaszton gereblyével. az öreg cigány meg valami met­szőollóval. József befogta őket kertészkedni. Úgy vettem észre. Szőj kával különösen összebarát­kozott. Naphosszat együtt mász­kálnak. sőt a múlt héten József kölcsön adott, valami civil gúnyát is Szojkának. és levitte magával az öszvérfogaton a faluba. Ami­kor megtudtam a dolgot, nagyon összeszidtam Szoikát. Mert a do­logból világosan látszott, hogy Jó­zsefnek van némi tudomása a mi kilétünkről. Szojka tagadta ugyan a dolgot, de a gyanúmat nem tudta ..eloszlatni Magamra szedem- én is az in­gem, zubbonyom. összetekerem a pokrócot, és belépek a toronyab­lakon. Lassan botorkálok lefelé a meredek, recsegő lépcsőkön. Éhes vagyok. Rozoga, nagyon rozoga épít­mény már ez a kolostor. Csupa labirintus, csupa kis folyosó, lép­cső. feljárat, lejárat, de minde­nütt olyan ütött-kopott, hogy szinte attól fél az ember: egyszer elsodorja valami erősebb hegyi vihar az egészet. Egy hónap alatt TI volt időm rá. hogy töviről hegyire átnézzem a vén építményt. Rég­óta nem javították, annyi biztos. Talán úgy gondolkodtak a szerze­tesrend gazdasági famulusai, hogy kiöregedett, halódó papoknak jó így is, ahogy ván. Amikor ■*— mint Zuárd atva mesélte — tíz' esztendeje megereszkedtek egyik oldalon a falaik, úgy segítettek a dolgon, hogv betömték az amúgy is szűk. sziklába vágott pincét. Azóta nincs pince, és inem süly- lved tovább a fal. Ez is egyfajta módszer Embarnyi széles lépcsőn jutok le a rendház főfolyosójára, áfnely U-alakban halad. Belőle nyílnak a helyiségek, a nagy ebédlő, a dohányzó-féle terem meg a szo­bák, számszerint huszonnégy. Ki­csiny, egy embernek való szo­bák. Mindegyikben egy-egy öreg pap. Aztán külön szobám van nekem és Olgának.Simon, Pistával Zuárd atya osztja .meg a saját szobáját. Hegedűs, Szöjka egyijtt lakik, Gaszton és Gilbert is. Ez a rendház emelete. Földszintjén foglal helyet a' konyha, aztán- József. szobája — ptt lakik az öreg cigány . is, — rneg az éléskamra, ^mellétté a szakácsné, mellé fektettek *a fa­luból egy süldőlányt is, hogy le­gyen, aki este meg reggel felü­gyéi a csemetékre, segít nekik öltözői, mosakodni, réndben tar­tani magukat. Egyébként a gye­rekek szintén a földszinten lak­nák abban 'a' teremben', amelyik valamikor refektórium lehetett,« (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents