Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-04 / 3. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 4. NYERSANYAGUNK A FA A homokterületek hasznosítása erdősítéssel Lesznek hitetlenkedők, akik kétségbe vonják, hogy az a nyakkendő, melyet Barányi László, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója a kezembe adott, 70 százalékban a Kiskunság erdeiből kikerült akácfából készült. A jersey- kedvelők is csodálkozhatnak, hogy c ruhaanyag alapanyaga lehet például fa is. Szinte hallom: a kollekcióhoz csupán az hiányzik, hogy azt állítsam fából vaskarika készül. Ha ez így nem is, de áttételesen igaz. Ugyanis a fából előállított cellulóz, s az ebből gyártott műanyag pótolja a vasal. Mindezt megvalósították a kémikusok legalábbis egy olaszországi cellulózipari vállalatnál. Hazánkban az elmúlt két évtized alatt a helyes gazdaságpolitika megvalósításával az erdőterület 400 ezer hektárra nőtt és ugyanennyi kivágott erdőt is betelepítettek. A fakitermelés évi átlaga 1920—1960 között 3,5 millió köbméter volt, a negyedik öt- éve-. terv kezdetén öt, a végén ,■ -..g eléii a nyolcmillió köbmétert. Ösztönző lehet a hazai erdőtelepítése, fakitermelésre az is, hogy az Európai Gazdasági Bizottság tanulmánya szerint Európában 1980-ban az évi fahiány eléri a 60—70 millió köbmétert, ami az akkorra becsült fogyasztás 15 százalékát jelentené. E távlati prognózis az erdőgazdálkodás fejlesztését, a lehetőségek jobb kihasználását is ösztönzi, annak ellenére, hogy a napjainkban létesített erdők csak 30—50 év múltán jelentenek nyersanyagot az iparnak. Az erdőtelepítéseket végső soron a racionális földhasználat is sürgeti. Ugyanakkor a művelési ágak helyes megválasztásával a termelékenység fokozását, az egységnyi területről több termék elállítását is feltételezik. A MÉM Statisztikai és Gazdaságfejlesztő Központja e folyamatot csaknem a századfordulóig kidolgozta. A racionális földhasználat azt eredményezi, hogy a szántóterület az országban mintegy 20 százalékkal csökken, a megyénkben 16 százalékkal. Ezzel párhuzamosan Bács-Kiskunban nő a szőlőgyümölcs- gyep- és erdőterület. Az erdővel borított terület a legnagyobb lesz — az országos növekedésnek 19,3 százalékát teszi ki — és meghaladja a 49 ezer hektárt. Kunpeszértől Kelebiáig, Duna- íöldoártól Tiszakécskéig nyújtóznak a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdői, összegűn 62 ezer hektár területen. A ■*£!JS$~Tisza -.Wv'í i#$r°bb réb/ffigf) régen hpmc^ol kergetett a •«özét->vagy zsámbekös mocsár bújt meg a mélyebb fekvésű helyeken Az 50-es évek végén a megyei pártbizottság első ízben hozott határozatot a homokhasznosításról, s ettől kezdve az intenzívebb erdősítés is elkezdődött. Barányi Lászlóval az eltelt időszak eredményeiről és a jövő feladatairól beszélgettünk. — Az erdősítés két részből áll ,— mondotta —. Egyik ha új, másik ha a kivágott erdő helyén telepítünk. Új telepítésre évente 7—800 hektáron kerül sor, felújításra vagyis a kivágott erdő újratelepítésére ezer hektáron. A inkitermelésünk is növekszik. Míg hat éve 99 ezer, manapság 150—160 ezer köbméter vastagfát vágnak ki dolgozóink az erdőkből. A gazdaságnak hat nagyobb csemetekertje van, ahol magról 4 Barányi László az új telepítések helyét mutatja vagy dugványról nevelik a szaporítóanyagot. A kétéves csemetéket ősztől tavaszig ültetik. — Míg a föld fagya be nem áll ültetjük a csemetéket, s ha tavasszal kienged folytatjuk a munkát. Naponta 50 hektárnyi területen kerül földbe a csemete 42 ültetőgép segítségével. Több mint 1200 hektár új telepítés és felújítás fejeződött be 1974-ben. Tavaszig 2700 hektáron mintegy 30 millió csemete kerül a földbe. A negyedik ötéves tervben a csemetekertjeinkben 170—180 millió facsemetét nevelünk, melyből a megye más gazdaságainak 50 milliót eladunk. — Jelenleg még az akác a legelterjedtebb a Duna—Tisza közén. Az új telepítések, felújítások után mennyiben változik a kép ? — A homokon az akácnak meg volt a jelentősége — mondotta Barányi László — elsősorban az igénytelensége miatt. Exportáltunk is belőle, tavaly 7 ezer köbmétert vásárolt az olasz Tervisz- koza Cellulózgyár. Ma a telepítések 15 százalékát teszi ki az akác és a nyár. Az utóbbi nem él meg a homokon, illetve rossz a minősége. A legsilányabb termőhelyeken — amelyeket még az akác sem viseli el — a fekete /és erdei fenyő szépen díszük. Területünkön ezért a fenyőé a jövő. Ezt tükrözi, hogy 85 százalékban ebből a fafajtából történik az ültetés. Másrészt az ■ akácpál két-háromszor több vastagfát ' mintegy 2500 köbmétert JéHCt* 'kitermelni hektáronként: Igaz, hogy az akác vágási fordulója 25—30 év, a fenyőé 50, de az újabb technológiával ez még 5 évvel előbbre hozható. A fenyő kiváló alapanyaga a farost- és forgácslemeznek, valamint a cellulóznak. Az elmondottak bizonyítják, hogy a gazdaság tudatosan törekszik a legrosszabb - területek hasznosítására is, a racionális földhasználat célkitűzése szerint, s emellett az elkövetkező évtizedek nyersanyag-bázisának megteremtéséhez is hozzájárul. Az erdőtelepítés mégis csak a kisebb része a munkának, ugyanis az ültetvény művelése, valamim a fakitermelés és feldolgozás jelenti a gazdaság nagyobb feladatát. A folyamatos munka jó minőségű és gyorsabb elvégzését gépek segítik az erdészetben. A közművelődés egy kommunista aktíva napirendjén Társadalmi életünkben a szocialista vonások erősödése sok tekintetben azon is múlik, hogy akik terveink, elgondolásaink alkotói és megvalósítói, milyen kulturális színvonalra jutottak el. Ez lehetett volna jelszava annak a közművelődési járási kommunista aktívának, amelyet a napokba' ottak Csávolyon a művelődési házban. Már a vitaindúf ...... melyet S zabó Imre, a bajai járási pártbizottság eí » ... kára tartott — nemcsak összegezte kultúrpolitikánk feüiuhadulás óta elért járási eredményeit, de kritikusan tárta fel azokat a jelenségeket, amelyek művelődésügyit ík gondjait okozzák. Barányi László vajon elégedett-e a gazdaság gépesítettségével? — Ha arra gondolok, hogy húsz évvel ezelőtt minden munkát kézzel végeztünk, és csak lófogatunk volt, elégedett vagyok. Ha viszont a törekvéseinket nézem — a komplex gépesítés megvalósítását — akkor nemmel kell válaszolnom. Persze így is óriási a fejlődés a két évtized alatt. Gépvásárlásra 1974-ben például 10 millió forintot költöttünk. A tereprendezés, ültetés a fák alatti talaj művelése géppel történik. Az idén szakembereink a fenyőmag vetéséhez is házilag készítettek gépet. Viszont a ritkítás, gallyazás — melyet tisztításnak nevezünk — gépesítésében van még mit tenni. Évente két és félezer hektáron kell ezt elvégezni. Most kísérletezünk a 7—8 éves fenyőerdőben egy szárú pő segítségével történő tisztítással, amely után csak 20 év múlva kerül sor hasonló munkára. Az erdészek is aratnak, amikor nagy területeken kivágják a fát. Ehhez van elegendő motorosfűrészünk. Azonban a ía gépkocsira rakása még ma is nagy feladat. Csupán hat éve kezdődött a rakodás gépesítése. Tizennyolc szovjet önrakodó gépkocsink van, néhány svéd daru amelyeket D 4 KB traktorra szereltünk. Korábban az erdőben vágták méretre a vastag fát, most szálfa szállításra alkalmas terepjáró gépkocsit vásároltunk, melyre egy 15 tonnás darut szereltünk. Így a szálfát az erdőből " a*5 Taféldolgozó telepre szállítjuk, ahol a munka könnyebb és gyorsabb. — Ezzel a fafeldolgozó helyeken a gépkihasználás javul, de a dolgozóknak is lerövidül az erdőben a fárasztó munkája. Fejlesztik-e a fafeldolgozó üzemeket? — A fa egy részéből üzemeinkben félkész, vagy kész terméket gyártunk. Évente 55 ezer köbméter fából készül szőlőkaró, rakodólap-elem, láda és különféle fűrészáru. A jánoshalmi és bugaci feldolgozó telepünket bővítjük. A jánoshalmi üzem mellett 1976-ban települ egy 55 ezer köbméter fa feldolgozására alkalmas üzemrész, ahol a legmodernebb gépekkel végzik dolgozóink a munkát — mondotta befejezésül Barányi László. Csabai István A bajai járásban a közművelődés még elmarad a megyei átlagtól. I960 és 1970 között a 15 évesnél idősebb népességen belül az általános iskolát végzettek aránya 19 százalékról 35,5 százalékra emelkedett. (A 16 évnél idősebb lakosság aránya a megyében 43 százalék.) Az érettségizettek aránya 6,9, a hasonló megyei adat pedig 9,8 százalék. A felsőfokú végzettséggel rendelkezőké 1,6, a megyei arány pedig 2,4 százalék. A számok világosan mutatják, hogy sok még a pótolni való. Az aktív keresők közül 19 ezer a mezőgazdaságban, hat és fél ezer pedig egyéb területen dolgozik. Az iparban és egyéb területen dolgozók közül még tekintélyes azoknak a száma, akik sem a munkahelyi művelődési lehetőségeket, sem a községi adottságokat nem veszik igénybe. A járás egészére természetesen nem ez a jellemző. 1965 és 1972 között a községi könyvtárakból kölcsönzött kötetek száma 100 százalékkal, az ismeretterjesztő előadások látogatóinak száma 105 százalékkal emelkedett. Az értelmiség többségére magas- fokú általános és szakmai műveltség jellemző — állapítja meg a vitaindító — szerepük a köz- művelődésben éppen ezért igen fontos. Ugyanakkor aktivitásuk elmarad a kívánalmaktól. Az ifjúság körében megnövekedtek az igények a közösségi művelődés iránt. A járás húsz ifjúsági klubja ezt az igényt csak részben tudja kielé«he'.!. Komoly eredményekről számolhatnak be öntevékeny művészeti A csávolyi közművelődési kommunista aktíva résztvevői. csoportok. A IV. Duna menti folklórfesztiválon például a Bácska együttes nyerte a Népek Barátsága nagydíját, országos hírű a madarasi úttörők fúvószenekara. A kultúra, a népi hagyományok ápolása és továbbfejlesztése azonban nemcsak lelkes szakköri tagokat és vezetőket feltételez, de anyagi alapokra is szükség van. Vaskúton a Bácská Tsz vezetősége felismerte ezt és évek óta jelentős anyagi támogatást juttat közművelődési célokra. De példaként említhetnénk a dávodiak kezdeményezését is, ahol különböző intézmények, szervek az idén közösen adtak össze kulturális célokra közel 300 ezer forintot. Igen sok tapasztalatot nyújtottak a vitaindítót követő felszóla- ialások. Gál József dávodi tanácselnök a közművelődést szolgáló anyagi alapok megteremtéséről szólott. Feldhausz József közművelődési igazgatóhelyettes a madarasi kísérletről számolt be. Elmondotta, hogy kidolgoztak egy űj köz- művelődési rendszert. Egy függetlenített ember helyett 30—40 különböző beosztású dolgozó vállalta a közművelődés feladatainak elvégzését. Az eredmények biztatóak. Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője elmondotta, hogy véleménye szerint a járási kommunista aktívaülés egységesen értelmezte a járási párt- bizottság közművelődési politikáját. Hangsúlyozta, hogy a tudat- formálás szoros kapcsolatban van a gazdasági munkával, s a munkások művelődésének elősegítése fontos társadalmi, politikai és gazdasági érdek is. Katanics Ferenc népművelési felügyelő az ifjúság közművelődéséről szólt, s elmondta, hogy az. öntevékeny művészeti közösség kialakításának útja a művelődési igény felkeltése. Koznia István nagybaracskai községi csúcstitkár a termelőszövetkezeti parasztság megváltozott szemléletéről, magasabb kulturális igényéről szólt. A Csávolyon megtartott aktíva igen sokétűen elemezte a járás kulturális életet, ps, haj&raza tatnak, valóraváltápa nagy lépések- kelősegítheti előuoqköKművelődés ügyét. Szabó Ferenc A sertésbőr az orvostudomány szolgálatában Az égési sérültekkel foglalkozó sebészek legnagyobb problémája: honnan szerezzenek átültetésre alkalmas új, egészséges bőrt. Általában az a gyakorlat, hogy a sebesült ép’ bőrfelületéből igyekeznek pótolni a megsérült bőrt, vagypedig immunológiailag hasonló rokontól vagy más donortól kapott bőrrel operálnak. Az Egyesült Államok-beli Akron gyermekkórházának kutatói igyekeznek könnyíteni a sebészek problémáján, laboratóriumukban egészséges és életerős bőrmintákat sikerült növeszteniük. Howard Igei patológus és Aaron Freeman fiziológus véletlenül bukkant rá az új eljárásra. miközben a rákos szövetkultúrákat tanulmányozták. Vettek egy darabka egészséges bőrt, és ráhelyezték a sertésbőrre. Tíz nap után a bőr megnőtt és már a sertésbőr felét beborította. Ekkor a két kutató a sertésbőrrel együtt átültette a beteg sérült testrészébe. Két hét elteltével az egészséges bőr már az egész sertésbőrt befedte. Ez utóbbi leszáradt és magától hámlásnak indult Ezzel a módszerrel — jelentette ki a Newsweek munkatársának Igéi és Freeman — egy darabka bőr segítségével ötvenszer nagyobb új és egészséges bőrt nyerhetünk. Mind a mai napig ezt a technikát csupán kísérleti megoldásnak tekinthetjük, már csak azért is, mert kevés számú betegen próbálták ki. De mindegyik kísérlet kielégítőnek bizonyult. Egy hétéves kislány súlyos égési sérülést szenvedett a karján. (32) Carpe diem... Igaza volt annak a vén rómainak. Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a hol- naputánt? Katonának való gondolatok ezek, áldott legyen a neve annak, aki kitalálta, s először papírra vetette... örülj neki, hogy nem viszket a tested a napok óta nem váltott fehérnemű izzadságától, örülj, hogy nem ragad a hajad a porral keveredő verítéktől, örülj, hogy néhány óráig nem húzza fegyver a vállad, s nem veri hideg/ eső a hátadon az átkozott köpenyt... Nyújtsd oda a kezed a cserépkályha rostélya elé. hagyd, hogy melegítse eldurvult bőrödet az izzadó fahasábok heve ... És légy derűs, öregem, csapd be magad a pillanat kis boldogságával!... De régen is volt, amikor utoljára megadatott, hogy magamban heverhessek egy kis szobában ! Most egyedül vagyok ezek között a fehérre meszelt, vaskos falak között, csak egy rézkarc néz le rám, alföldi nyárfákkal s a látóhatár szélén tornyozódó feüvőkkel... Kopognak az ajtón. A kis szolgáló lesz ez, aki elvitte a zubbonyom, a köpenyem, meg a nadrágom, hogy megszáritsa, és kivasalja mindegyiket. Felugrok az ágyról, odalépek az ajtóhoz, kinyitom résnyire. és elveszem a ruhadarabokat. Amikor a kis szőkecopfos felvezetett ide a szobába. úgy megbámult, mintha még sohasem látott volna katonát. Tudom, hogy csak egy szavamba kerülne. j> mindjárt bejönne. nem csinálna nagy ügyet belőle. Háború van ... Gaszton, akinek ak ajtaja néhány lépéssel jobbra nyílik, bizonyára meg is ragadja az alkalmat, ahogy ismerem. Nemegyszer csúfolödtak velem a fronton, hogy mi az, talán cölibátust fogadtam? Együtt nevettem velük, s nem feleltem az in- gerkedő kérdésre. Diákkorom óta. amikor elkezdtem megnézni a lányokat, mindig zavart, ha valaki a nagy nyilvánosság előtt intézi a nőügyeit. Még inkább zavart, ha azt láttam, hogy diáktársaim vagy katonatiszt kollégáim úgy váltogatták a hölgyeiket, mint más a fehérneműiét. Viszolyog- tam ettől, s ezért nem vitt rá a testi kívánság, hogy velük tartsak a nyilvánosházakba. így aztán valóban azt ;« látszatot keltettem, mintha cölibátust fogadtam volna. A fronton könnyű volt nőhöz iutni. De az osztozás- tól való idegenkedésem mellett visszatartott az az előítélet is. hogy nem tud nekem örömet szerezni az olyan nő. aki pénzért vaev más kényszerből adja oda magát egy férfinak. S amíg a többiek gyűjtötték az élményed két, én mindössze egyre emlékezhetem. Margitot szüzecskének csúfolták ápolónő társai, s ő, ha pirulva is, meghagvia őket ebben a hitben. Titokban u lálkozgat- tunk. s amikor feloszlatták a hadikórházat s őt visszarendelték Budapestre, nem kerestem senkit a pótlására Nem volt szerelem a Kettőnk kapcsolata, de mégis volt valami érzelmi tartalma, ha nem több is. a kölcsönös megbecsülés, meg az a tudat, hogy a kettőnk halk titka marad annak a néhány hónpnak sok éjszakája, amíg az alakulatunk a kórház közelében teljesített szolgálatot... Felszedem magamra a frissen vasalt egyenruhadarabokat. Visz- szateszem zsebembe az iratokat is, amelyek eddig a szoba kis asztalán hevertek. A derékszíját nem kötöm fel. Revolveremet be- süllvesztem a farzsebembe, s miután megnéztem magam a zseb- rükrömben. kilépek a folyosóra. Gasztonhoz nem kopogok be. Hátha ott maradt nála a kis parasztlány. nem akarom zavarni. Inkább bekukkantok Simon Pistához. aki a Gaszton mellett' szobában tanyázik, ö is heverész, hosszú lába lelóg az ágy végén. Cigarettázik, formás füstkarikákat ereget a szoba langyos levegőjébe, s amikor belépek, rám vigyorog lefelé biggvedő, széles szálával: — Nekem nem akarózik felkelni ... — Feküdi csak — nevetek visz- sza. — Most igazán ráérszt.. Behúzom magam mögött az ajtót. és lesietek a lépcsőn. Az előcsarnokban ott áll szürke mellényében a barátságtalan, borotvált arcú inas. s amikor meglát. enyhén meghajol: — Éppen most akartam felmenni a főhadnagy úrhoz. Azt üzeni a tekintetes úr. hogy fél kilenckor lesz a vacsora a nagy ebédlőben — és a bal oldalt nyíló pácolt faajtó irányába int. — Köszönöm — bólintok —, pontosak leszünk. Aztán kilépek az udvarra, és elsietek a bal épületszárny felé. ahol a személyzet szobái vannak. Ott kapott szállást Szojka, Hegedűs és Gilbert is akit szintén bakának tartan .k, A fegyvereink ugyancsak ott vannak Nem hagytunk semmit az utón, amit a hátsó udvaron üli kocsiszínbe vezetett be Szojka. A dohány lusios • ■. lédszobá- ban Szojka éppen ino- borotválkozik, Hegedűs meg a körmöket vágja a lábáról. Gilbert az ágyon fekszik, és halkan burkol. Szojka újsággal fogad: — Főhadnagy úr, a kocsiszínben áll egy traktor is. Van a birtoknak egy majdnem teli hordó benzinje. Elnevetem magam. Szojka mindenütt nyitva tartja a szemét. — Csapolja át a benzint a mi hordónkba — mondom. — Itt van valami pénz, töltse meg az ürek üvegeket pálinkával. Biztosan van itt eladó pálinka. — Hogyne lenne. Olcsó is. — Enni kaptak? — Amennyi belénk fért. Hegedűs megtalálta azt a menyecskét, akit útközben láttunk az almásszekéren. Ellátott az bennünket minden jóval. Degeszie ettük magunkat. — Jól van — bólintok, aztán kinézek az ajtó: nos-e valaki odakint. — Szojka, meghallgatta — Meg. Del. sett, most már biztos, be! ’ •••- is kiverték a németekei Tudomásul veszem a két újságot, még kérek tőle egy csomag cigarettát, aztán visszaballagok az udvarházba. Fél kilenckor kezdődik a vacsora. Pontosan állítunk be a nagy ebédlőbe. Csak Zorkóczy intézőt találjuk ott. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, aztán hely- lyel kínál, s mindjárt pálinkát tölt. — Apéritif — mondja mosolyogva, s látom az arcán az igyekezetét, hogy jó színűén tűnjön fel előttünk. Most egyikünk sem visel nyilas karszalagot. Szabályos katonáknak látszunk, s mindegyikünk kellemesebb jelenségként hat, mint délután, amikor piszkosan. gyűrötten. szakállasán megérkeztünk. / Zorkóczy felemeli pálinkás kupicáját hosszú, finom ujajival: — Azt hiszem — szólal meg mosolyogva —, én vagyok a legidősebb. Egészségetekre. Mind a négyen felhajtjuk a barackpálinkát. Kapar, mint a vitriol, de amint lenyelte az ember, olyan finom zamat marad a szájában, mintha baracklével átitatott mandulát rágott volna. Nem is állhatom meg dicséret nélkül: — Pompás. Lélek van ebben a pálinkában. Zolkóczy finoman mosolyog: — Az én specialitásom. — Dicséret a feltalálónak — csatlakozik hozzám Gaszton is az elismerésével, csak Simon Pista hallgat, mert ő nem képes szavakkal méltányolni az igazán kitűnő italt sem (Folytatjvk.) I Appassionato
