Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
A közművelődés és a társadalmi csoportok Társadalmunkat a jövő fogadására készítjük fel, a jövőnek neveljük. Távlati közművelődési terveinknek számot kell vetniök azokkal a változásokkal, amelyeket társadalmunk osztályainak és rétegeinek arányaiban és viszonyaiban várhatóan bekövetkeznek. Az ipar korszerűsödése rér vén — az ipari munkásság abszolút létszámának mérsékelt növekedése mellett — növekszik az értelmiség és a szakmunkássá^ aránya. A mezőgazdasági munka hatékonysága következtében csökken a mezőgazdasági dolgozók száma, megnő a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya, kiszélesedik az alkotó értelmiségi tevékenység, növekszik és kiteljesedik a nők foglalkoztatása. A' kulturális élet egészében megnő az ifjúság szerepe, elsődlegessé válik az ifjúság művelődési viszonyainak, lehetőségeinek gazdagítása a társadalmi beilleszkedés megkönnyítése és a jövő kulturális életének megalapozása céljából. A regionális fejlesztés, a vidék fejlődése, az infrastruktúra telepítése módosítja-növeli a kulturális szükségleteket. A munka melletti tanulás újraszabályozása, a folyamatos át- és továbbképzés rendszerének kiépítése a köz- művelődés elé is új feladatokat szab. Ehhez a néhány ismérvvel jelzett nem is távoli jövőhöz azonban a múltat végképpen le nem vetkezett jelenen keresztül vezet az út. Közművelődésünk állapotának hiteles képét csak úgy kaphatjuk meg, ha a meglevő osztályokban és rétegekben gondolkodunk. Cselekvési taktikával a meglevő osztálytagozódáshoz, a rétegek művelődési igényeihez és lehetőségeihez kell alkalmazkodnia. Rétegmunkánknak mindenekelőtt a művelődési tartalom differenciálását kell szem előtt tartania. Jobban igazodnunk kell a társadalom különböző rétegeinek igényeihez és szükségleteihez, és tervszerűen nevelni kell érdeklődésüket. Az egyes rétegek műveltségi és művelődési állapotának megvizsgálására. az eredmények és a teendők rendszerezésére több lehetőség kínálkozik. Teendőinket vonatkoztathatjuk a szakképzettség fokozatai szerint elkülönülő rétegekre, amelyeknek művelődési aktivitása végletes eltéréseket mutgt. Közművelődésünknek fontos feladatai vannak a segéd- és betanított ipari munkások, a mezőgazdasági fizikai munkások, közöttük különösen a nők, valamint az iparban és mezőgazdaságban dplgozó szakképzetlen fiatalok művelődési aktivitásának fejlesztésében. „Csak” isf- koláztatási politikánk változtatásával a hiányok, hátrányok nem küzdhetők le. A rétegművelődés jelenségei’ jelenségcsoportjai, a rétegmunka feladatai vizsgálhatók a munkamegosztás kialakította osztályok, rétegek sajátosságai, ezek itt és most adott műveltségi állapota és fejlődési lehetőségei szerint. Persze korántsem olyan elkülönítetten, ahogyan a dogmatikus művelődéspolitika megkísérelte, mivel az osztályok, rétegek egymással való kapcsolata maga is színező, alakító tényező. Ugyanakkor egyetlen osztály, vagy réteg műveltsége, művelődése sem tekinthető homogénnek. Nem lévén terünk a hosszabb fejtegetésekre, azért csak néhány jelenségre utalva nem is annyira a teendőket, hanem a célravezető szemléletet vázoljuk. Értelmiségünk jelentős hányada elismerést érdemlő módon igyekszik lépést tartani kulturális életünk egészével. Nehezen küzd meg azonban a specializáltság kényszerével és csábításaival, műveltsége sokrétűvé tételéért keveset tesz. Ízlésében, a művészeti értékek megítélésében a elfogadásában nem képviseli a képzettségétől joggal elvárható érdeklődést és színvonalat. Főleg a Jtözösségi jellegnek ellentmondó’ művelődési szokásainak megváltoztatásáért kell sokat tennie a közművelődésnek. Parasztságunk művelődését egyfelől az alapműveltség megszerzésének rosszabb lehetőségei, másfelől a kedvezőtlenebb földrajzi, területi adottságok, az infrastrukturális elmaradottság, az életmód lassúbb átalakulása, az örökölt kötöttségektől való megszabadulás nehézkességet (főleg a szabadidő-gazdálkodás beidegződéseire gondolunk) határozza meg. Ezt a sommásnak tűnő helyzetképet részben módosítja a paraszti osztályon belül is tapasztalható átrétegződés, a tömegkommunikációs rendszerek térhódítása ,a parasztságra „szabott” művelődési akciók, folyamatok tapasztalt hatékonysága. „A társadalom kulturális fel- emelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével ; a munkásművelődés ügyét azért alapvető fontosságúnak kell tekinteni” — mondja a közművelődési határozat. Tanácskozások, fórumok, sajtó, ^rádió, televízió keresik azokat“, a célszerű megoldásokat, amelyek meggyorsítják a munkások művelődésének fejlődését, kiküszöbölik az akadályozó ellenímon- dásokat. A munkásosztály réte- gezettségéből adódó műveltség-, ízlés- és magatartásbeli különbségek megszüntetése megkerülhetetlen és ugyanukkor hosszantartó feladat. Egy sor Intézkedés, gyakorlatias állásfoglalás, ajánlás, javuslat mozgósítja az üzemi vezetést, az állami és társadalmi szerveket a munkásság művelődésének szervezésére, intenzitásának fokozására. Megkezdődött a munkásművelődés múltjának kritikai elemzése, haladó hagyományainak ébresztése. Az üzemi művelődésszociológiai, szociálpszichológiai vizsgálatok- a vezetés kulturális tevékenységének, irányító, szervező munkájának, döntéseinek szolgálatában állva egyre nagyobb teret kapnak, az anyagi és erkölcsi erők koficentrálása késztetnek. A munkásművelődés formalizmusa leküzdésének hasznos keretét találjuk meg a szocialista brigádmozgalomban. Nem véletlen, nem a divat és a kampány diktálja, hogy a munkásosztály művelődését elsődlegesen a szocialista brigádokra igyekszünk alapítani. A szocialista brigádok azért válhatnak a közművelődés hordozójává és „közvetítő közegévé”, mert „tevékenységük valóban az émberi teljesség kifejlesztését szolgálja, s a mindennapokban segíti elő a szocialista kultúra értékeinek jelenlétét és felszívódását.” Z. Fodor József GÁL FARKAS: Megszenvedtem Megszenvedtem, megszenvedtem amíg hozzád elérhettem amíg arcod elé álltam addig mindent megszolgáltam. Voltam hű és voltam álnok hunyt hamu, izzó zsarátnok kegyes-hazug, látszat-büszke vereségek korma, üszke mindenkit kísértő sátán púp voltam az isten hátán majd bolyongó senki lettem s megszenvedtem, megszenvedtem. Szemeim mélyebbre ültek füstjét őrzik csak a tűznek szivem szürke mérőónja süllyed sűrű gond-habokba. Homlokomon úsznak évek mint tutajon csendes vének csobogásuk akkor hallod ha felém fordítod arcod akkor látod, hogy kezemben hervadt virágcsokor rezzen és lehelném, és locsolnám testem melegéhez fognám csakhogy újra kivirulna zöld hajtása lenne újra zöld levél a friss zöld ágon kék virág a hamvas száron kék szirmok közt bibe, sárga tüske is nőne a szárra. En csak állnék a virággal a zöld szárú szirmocskákkal s hogyha szólítanál engem azt felelném: megszenvedtem. Eddig mindent megszolgáltam kenyerem, borom és ágyam simogatást, csókot, vágyat lopva tornyosuló árnyat nyári tüzet, téli taglót életem a szolgálat volt amíg hozzád el nem értem míg házadéba be nem tértem s nem hajlítottál magadhoz mint a tűz — vasat a vashoz... Kicsi, vedlett falú parti ház áll, körültámogatva vízhozta kokkal, gerendákkal, a két part közé szorult víz mellett. Itt él a gyér szavú, szürke arcú ember. Görbén jár, az egyik vállát mindig lejjebb tartja, mintha cipelne valamit. Régen él itt. Nyáron mindig mezítláb jár, félen meg, ha beáll a víz, elindul a folyás irányába, felfelé, nem tudni hová. Gergely-napra mindig visszaér. Most újra itt van. Napok óta matat a sárga napon; kátránnyal, bádoggal kerülgeti az öreg, telthasú ladikot. Az új bádog nagyon csillog a napon, úgy mint a víz, de aztán ez is rózsdásfekete lesz, mint a többi. A ladik régi már; a háború alatt került hozzá. Egyszercsak itt hasalt a kavicsokon, és ettől kezdve az életet jelentette neki. Ma korán nekiállt, hogy összekösse a két partot egy nagy kötéllel, hogy mellette vontassa a kivénhedt ladikot. A ladik egy várandós asszonyrá emlékezteti; lassú mozgásával. Régebben még érezte azt a fiúkra való várakozást — hisz fiút akartak. De ma már minden emlék megfeketült. Elmúlt a rettegés az emlékektől — csak a ladik maradt az ő asszonyiságával. Most felballag a házig, majd csomó kötéllel lép ki. Vigyázva teszi le a kavicsokra, majd visszaballag és két evezővel jön a vállán. Olyan az árnyéka, mint egy repülő fekete madárnak. A köteleket karikába szedi. A ladikig viszi, s visszamegy a cölöpig. Jól megcsomózza a kötelet, dróttal is áttekeri, hogy erősen tartson. Valószerűtlenül nagy STOTZ MIHÁLY: Sárga, tavaszi nap keze van a kis embernek. Átnéz a vízen, keresi a másik cölöpöt. Szemében a reggeli nap, és hirtelen valami furcsa szédülést érez. Olyat, mint akkor régen, harminc éve is már, mikor állt a beszakadt föld előtt, a törmelék között. Hazaért az övéihez, akik nem voltak már. Se aszszony, se gyerek. És állt csak, és akkor ugyanígy fekete lett minden; elveszett a fény, pedig tavasz volt, mint most. Nem tudja az akkori már meddig tartott, a mostani csak egy villanásig. Régen halogatta a kötél kihúzását. Valami furcsa remegés feszült benne már napok óta, de tudta, hogy össze kell kötni a két partot a kötéllel, mert jönnek az emberek. Igaz, egyre ritkábban, de át akartak jutni, és ezért van ő itt. Látja á cölöpöt), újra. A kötelet, az evezőket berakja a ladikba; beszáll. Majd ellöki a partot az evezővel. Sodrás kapja el, gyorsan kell eveznie, görcsösen markolja a lapátokat, de a törött tollú lapátok nehezen fogják a tavaszi vizet.-Erősen húzza, hátra-hátra pillant a nap és á cölöp felé. hog£ tartsa a sodrásban az irányt. Szemben újra nap van, szeme tele fénnyel, majd egyszerre kialszik, újra feketeség. — Át kell érnem, mindenképpen át kell érnem! Aztán majd pihenhetek. Ha elkap a víz, nem érek át soha — suttogja. Harsogó fény van újra a szemében. Sok fény. Harsogó csillogás, hatalmas tavaszi sárga nap. Mint akkor, ott a beszakadt föld szélén ... Majd fekete lesz újra minden, a vedlett falú parti ház, a cölöp, a víz, a nap.... A ladik lassan meghasal a kavicsokon, az öreg feje is billen belé. Szemében már semmi nincs, csak körötte ’ csillog a víz, a kavicsos part, a hatalmas, sárga, tavaszi nap. A bódéban megtalálták az iratait; Péter Mártonnak hívták. 1906-ban született, élt: 68 évet. • Bozsó János rajza VARGA MIHÁLY: Vietnam TÁRNÁI LÁSZLÓ: nemzedékek Egeire rakéták csöve festett lángokból halál-csillagokat. A fájdalom sűrű dzsungelében véres erdőkben álmodik a kín. Szerelmei elbújnak bozótrengetegben, s akik magukat születésre szánták, félve az anyjuk méhében maradnak. De jön a jobb kor, a holnap, s a csecsemők széttörik a csendet vágyukat a térbe kiáltják — hogy mind meghallja, aki ember. neked történelem neki felvillanó múlt neked bemagolt lecke neki az ifjúság mit jelent neked a történelem jövőd lengeti szárnyát érctalpakon bronzba öntött ágyúcsövek szegeződnek rád RAFFAI SAROLTA: Vigasz Ültethetsz rajzos jégvirágot, homok lehetsz az árokszélen. Kortyolhatsz majd, eresz ha csordul — más is elázik szégyenében. FAZEKAS LAJOS: Váróterem,. A'ZG'. Az állomás külső vágányain vagonok állnak tele türelemmel. A raktárak körül ünnepi csönd. A sínek mellett ballagó ember. Váróterem. Vonatravárók: férfi, asszony, gyermek, telezsongják a szűk, meleg termet; s komoly munkások — kis népgyülés — egy asztalnál, szót szóba fonnak, s. terveikből kikerekedik formája a jövendő dolognak. HORVATH IMRE gyermekverse Mókuska Mogyorót talált a mókus, hopp. Kiejtette a .markából kopp. A tanúlság: máskor jobban fogd. Egyet libben, máris suhan, hipp. Ügy eltűnt, hogy nyoma nincs már itt. Azért siet, farkát meg ne csípd. SZEMLE - KITEKINTÉSSEL Könyvek, szavak, gyermekek Határainkon túl. a szomszédos szocialista országok magyar nyelvterületein megjelenő ifjúsági könyvek szép számmal jutnak el a hazai könyvesboltakba Az ungvári Kárpáti Kiadó és a budapesti Móra Könyvkiadó közös gondozásában egy sor klasszikus gyermekkönyv, legutóbb pedig a Három arany nyílvessző című népmesegyűjtemény jelent meg amelynek friss, a felnőtteket is gyönyörködtető anyagát az Uzs- gorodi Állami Egyetem magyar tanszékének munkatársai gyűjtötték nagy gonddal és hozzáértéssel. Romániában már a második kiadásánál tart. Fodor Sándor Csi- pike, az óriás törpe című, az alapigazságokat vonzóan körüljáró mesekönyve. Nemrégen pedig Hervav Gizella Kobak Könyvét tehettük gyermekeink könyvespolcára. Az Újvidéken élő Fehér Ferenc — a nálunk is megbecsült. jól ismert költő — A kőkecske titka című ifjúsági regényében tiszta nyelvezettel idézi fel az emberré formáló, izgalmas topolyai gyermekkort. Németh István pedig a mai kor kisgyermekének gondolatait, „világlátásának” rejtelmeit térképezi fel a Ki látta azt a kisfiút? című könyvében. Hosszú évek hallgatása után az utóbbi két esztendőben öt verskötettel gazdagodott a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom is. Az örvendetes mennyiségi gyarapodás sajnos, nem jelentett minőségi fejlődést. Ezt igyekszik bizonyítani Zalabai Zsigmond „A játszótársain, mondd, akarsz-e lenni” című, igényes tanulmányában, amelyet a pozsonyi, évente tízszer megjelenő Irodalmi Szemle egyik számában olvashatunk. A tanulmány első részében a gyermekvers egyik sokat vitatott alapkérdését vizsgálja: „Szükség van-e egyáltalán a célirányos g.vermekköltészetre?” Jó forrásanyagokra támaszkodva megállapítja, hogy a célirányos gyermekverse „mint új műveltség-anyaggal és a modern élet csodáival ki- teljesedett gyermeki világkép közvetítőjére” van szükségünk. A jó gyermekirodalom az ezredfordulónak neveli a mai gyermeket, a holnapi olvasót; nagy hát a felelőssége. E sokszínű, izgalmas folyamat első lépcsősora: amikor a kisgyermek a környezetével, emberekkel állatokkal, tárgyakkal, színekkel, fogalmakkal ismerkedik, amikor beszélni kezd. Ezt a forrás vidéket ragyog- tatja fel Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat! című naplójegyzeteiben, amely a Marosvásárhelyt havonta megjelenő Igaz Szó c. folyóiratban jelent meg. A tizenhét hónapos László minden nap új titkok megfejtésével gyarapodik. „Ahány sebe: annyi tapasztalata már. A tárgyak iskolakapui sarkig nyitottak előtte. Érdesen beszél a hátára esett lapító a maga deszkanyelvén, a villanyfőző saját szikranyelvén, olló, tű a maga vércsepp-anyanyel- vén, következetesen, pedagógiai elvét föl nem adva. Nagyapa tehát így szól Vasárnapi Dédapához: „hagyjuk, uram, a tintásüveget beszélni. A szabadság veszedelmeit nem a betiltás: maga a szabadság teszi ártalmatlanná.” „Fegyverben a figyelmünk” — írja Sütő, de a tárgyakat leltározó „kicsi László” a világot — legyen az törött cserép is — csak úgy veheti birtokába, ha először megnevezte.” Mesterek kellenek László mellé, mert ha már ide született közibénk, a puszta létével bömböli: következésképpen szavaitokat, szavaimat — a világnak teljességét — vagyis a jussomat kérem. Ha szavainak számát nézem, Arany János Nagyszalontán állítólag huszonháromezret kapott; szegényebb házból József Attila majdnem ugyanannyit. El is számolt vele mindkettő becsületesen. Az utolsó névelőig. Azzal is, ami egyiknek a torkában rekedt, másiknak a vérébe fulladt a vonatkerekek alatt. Lczsák Sándor • Szappanos István: Tanya (linómetszet)
