Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

1975. január 21. • PETŐFI NÉPE • 3

A lenini örökség egysége

Ötvenegy esztendeje halt meg a XX. század, s alighanem az egész történelem legnagyobb alakja, Vlagyimir Iljics Lenin. Romain Rolland úgy tette fel a kérdést: „Ki volt ő?” hogy abból a válasz is kisejlik: „Ki volt ez az ember, akinél különbül senki sem testesíti meg az emberi tett óráját, amit proletárforradalomnak hívunk? Ki volt ő, akinek figyelmét semmi sem vonja el; nem ismeri a személyes gondot, sem a szellem elernyedését, a gondolat dilettantizmusát?” Nem volt még egy ember, akinek halála úgy megrázta volna a tömegeket, mint Leniné, akiről Majakovszkij akkor írta versében: élt, él és élni fog.

Fél évszázaddal halála után életműve a maga teljességében tárul elénk. S ami a hetvenes évek emberét leginkább megragadja, az a lenini örökség egysége, s , időszerűsége.

Vegyük például a békés egymás mellett élés problémakörét. Köztudott dolog, hogy Lenin volt az, aki elméletileg megalapozta a szocialista és tőkés országok hosszú történelmi korszakon keresztül történő békés egymás mellett élésének lehetőségét és szükségszerűségét. Nemrégiben új dokumentumokat találtak arról, hogy milyen következetesen, s ugyanakkor mennyire illúziók nélkül irányította Lenin a fiatal szovjet hatalom diplomáciáját, épp ebbe az irányba. A forradalom győzelme után, a tőkés világ nem hitt a szovjet hatalom tartósságában, s a burzsoá liberálisok az egész világon — Magyarországon is — Wilson programjában reménykedtek. Lenin pedig ezt mondja: „Wilson demokratizált idealizmusa valójában a legveszettebb imperializmus, a szégyentelen elnyomás, a gyengébb és kis népek megfojtásának megjelenési formája." Lenin azonban ebből nem vonta le azt a következtetést, hogy az Egyesült Államokkal nem kell egyetértésre jutni. Épp ellenkezőleg. Alig egy évvel a forradalom győzelme után, 1918 októberében utasítást adott Csicse- rin külügyi népbiztosnak és helyettesének, Kara- hinnak, hogy küldjenek jegyzéket az Egyesült Államok elnökének, s ebben javasoljanak békemegállapodást. A szovjet jegyzéket el is küldték, de arra nem érkezett válasz.

Lenin nem vesztette el türelmei. Kezdeményezésére megfogalmazták a szovjet állam üzenetét az Egyesült Államok kongresszusához és elnökéhez, amelyben ezt olvashatjuk: „Léte kezdetétől fogva Szovjet-Oroszország abban reménykedik, hogy mihamar lehetségessé válik a baráti kapcsolatok megteremtése Észak-Amerika nagy köztársaságával és abban bízik, hogy a két köztársaság között szoros es tartós kapcsolatok jönnek létre a kölcsönös előnyök alapján.”

Az üzenet dátuma: 1921. március 20.

A mai körülmények között is felbecsülhetetlen jelentősége van az imperializmusról adott lenini jellemzésnek: ő nemcsak a korabeli vonásokat ismerte fel, hanem azokat is, amelyek akkor csak csírájukban léteztek, s csupán a század második felére mutatkoztak meg a maguk teljességében. Ez a lenini jellemzés lehetővé teszi az úgynevezett konvergencia-elméletnek, annak a teóriáI

nak elvetését, amely a kapitalista és a szocialista rendszer állítólagos közeledéséről és hasonulásáról szól. A jellemzés ugyanis meggyőzően tanúsítja, hogy a technika, a termelőerők fejlődésének sajátosságai, ha önmagukban mutatnak is bizonyos hasonlóságot, sosem közelítik a társadalmi rendszereket! Ellenkezőleg: a szocializmus és az imperializmus lényegének különbözősége mind világosabb lesz a tömegek számára az egész világon.

Lenin kimutatta, hogy az imperializmus haladó kapitalizmus, és hogy elkerülhetetlenül felváltja az új társadalmi rend. A leninizmussal teljes összhangban áll az a mai értékelés, hogy korúinkban a forradalmi folyamatnak három áramlata van: a szocialista világrendszer, a munkásosztály harca a kapitalista országokban és a nemzeti felszabadító mozgalom. Mindhárom áramlat az imperialista elnyomás elleni harc egységes medrébe torkollik. Ezek közül napjainkban a legnagyobb, a döntő erő a szocialista világrendszer. S mindenekelőtt a Szovjetunió diplomáciája a legnagyobb erő abban a küzdelemben, amelynek célja, hogy visszafordíthatatlanná váljanak a nemzetközi helyzetben végbement pozitív változások.

Ilyen módon, korunk eseményeit elemezve, önmagától adódik a következtetés, hogy a leninizmus korunk marxizmusa és minden tekintetben nemzetközi érvényű. Minden kommunista párt, bármilyen sajátos körülmények között bontakozzék is ki harca, a lenini tanításban találja meg a válaszokat az élet által felvetett kérdésekre\ és a lenini eszméket a konkrét feltételekkel összhangban valósít-* ja meg.

V. P.

A pártkongresszusra készülődés folyamatában — felölelve az élet minden területét — sokféle számvetés készül. A kommunisták a párt szervezeti életének valamennyi szintjén összegezik az utóbbi négy esztendő alatt történteket és mérlegre teszik az eredményeket és gondokat egyaránt. Nagy felelősségérzettel és a szocialista társadalom további építése iránti elkötelezettséggel végzik ezt a tulajdonképpen elemző munkát, eljutva saját tennivalóik meghatározásához is. Tehát mostanság alapos vizsgálódás alá vétetik a politikai és gazdasági élet állapota annak érdekében, hogy új, és tetterőt igénylő célok szülessenek. A számbavétel, a „leltár” jelentős többletmunkával jár. hiszen közben az élet hömpölyög a maga megszokott medrében. De egyik sem a másik hátrányára. Időszakot ölelő számadás és a zajló mindennapos tevékenység szinte egybefonódott. Ha csak az elmúlt évre tekintünk, jó. sikeres esztendőre emlékezünk. Csupán két motívum. A kedvezőtlen őszi időjárással való győzelmes birkózás, és a kongresszusi munkaverseny lelkes lendülete jól bizonyítják, hogy megyénk népe tudatos és izmos karú birtoklója mindannak, amit már ma is. de holnap még inkább szocialistának nevezünk.

□ □ □

Nagy jelentősége van annak, hogy az alapszervezetekben a kommunisták az utóbbi hosszú hetek vitáiban egységes álláspontra jutottak abban a kérdésben, hogy az egész magyar társadalom méretében végrehajtották — természetesen az egész társadalom segítségével — a X. kongresszus határozatait, hogy á párt betöltötte vezető-iránvító szerepét a társadalmi folyamatokban. Mindez helyes politikai orientációt ad és jól mutatja a továbbmenetel fő irányát. A minősítés tehát az, hogy a dolgozó százezrek Bács-Kiskunban is jó munkát végeztek, a fejlődés egyértelműen dinamikus. Büszkék arra, hogy a Duna—Tisza közéhez kötődve. eredményesen vettek részt a szocialista építésben. Ezzel együtt fellelhető olvan vélemény, amely szerint megyénk több szempontból elmaradt a többitől. De mit nevezhetünk elmaradásnak? Elmaradott az a terület, ahol nincs fejlődés, ahol nem élnek jól az emberek. A mi megyénk . azonban magabiztosan és tervszerűért fejlődik. Persze vannak dofgbk. Amelyekben hátrább vagyunk, mint más megye, és jó volna feljebb sorolni. De ezen

Hajtóerő

nem szomorkodni kell. hanem újabb terveket kell szőni, ami jobbá teszi az e tájon dolgozó emberek életét. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyekben nagyot léptünk előre. Például rendelkezünk európai színvonalon dolgozó baromfifeldolgozó üzemmel, vagy a személygépkocsik létszámát tekintve Budapest és BaraKONGRESSZUS

nva után következünk. A valaha iparral szinte egyáltalán nem rendelkező megye ma már több termelési értéket produkál, mint a mezőgazdaság, és a munkásosztály _a foglalkoztatottak abszolút többségét teszi ki.

□ □ □

Tehát ma más helyzetben vagyunk. mint az előző kongresszus idején, mint ahogyan más jellemzőket fogunk feljegyezni öt esztendő múlva. Vessünk néhány pillantást az ellenforradalom utáni időszaknak a kongresszusokon is szereplő főbb kérdéseire. 1956 után a hatalom megszilárdítása, néhány év múlva a mezőgazdaság szocialista átszervezése, majd később a gazdaságirányítás mechanizmusának korszerűsítése és a világnézet formálásának tennivalói voltak előtérben. Most pedig ismét fel kell ismerni a szocialista építés történetiségében foganva, a továbbmenetel igazi, valóságos kérdéseit. Csak egyet közülük: a mezőgazdaság iparszerű termelési módszerének folyamatos bővítése. S ezt is úgy foglalni terveinkbe, hogy az nem valahol az országban, hanem Bács- Kiskunban valósul meg. S ebből nyomban következik az, hogy mindennek amit ezen a vidéken

tervezünk — teszünk, legyen sajátos arculata, ami lényegében az itt meglevő feltételekhez való igazodást jelenti. A párt általános politikája feltételezi a helyileg sajátosat, sőt az országra szabott politika tételeinek jól adaptált helyi végrehajtása mindenképpen erősítője az általános politikának.

□ □ □

Mondottuk, ..hogy több éves munkánkat az eredmények jellemzik, de vannak gondjaink is. Ezt úgyszólván három évtizede ismételjük. Igen, most is vannak, és — nem mondhatunk mást — lesznek is gondjaink, ezek azonban már nem ugyanazok, hanem másként jelentkeznek. Azzal együtt, hogy a szocializmus pozíciói a korábbinál lényegesen erősebbek, s fontos, pozitív előjelű változások születtek, mégis ezen a talajon a további munka az eddiginél még bonyolultabb.. Tehát nem lehet és. szabad illúziókban élni. A holnap mindig új tennivalókat tartogat, de azok megoldása ugyancsak újabbakat termel. Tehát sem vége sem hossza a tennivalók egymásba ölelkező folyamatának

A kommunisták számára nagyon fontos a szocialista építés során jelentkező ellentmondások értelmezése és kezelése. Marx szerint a társadalmi-gazdasági alakulat nem valami merev dolog, nem „szilárd” kristály, hanem átalakulásra képes és mindig az átalakulás folyamatában levő organizmus”. Ezért a mindenkori történeti fejlődési szakasz, állapot lényegének és alapvető jegyeinek pontos meghatározása döntő feltétele a párt sikeres ténykedésének. Ez adhatja csak meg az eszközét annak, hogy feloldódjanak a szocializmus ellentmondásai. Ezek az ellentmondások nem szükségszerű. változtathatatlan rosszat jelentenek, hanem a társadalom fontos hajtóerejeként léteznek. A klasszikusok hangsúlyozzák az ellentmondások egyetemességét. Az ellentmondások egyetemességéből és hajtóerő-jellegéből adódik, hogy az ellentmondások a szocializmusban is teljesen normális jelenségek. A fő probléma abbán van. hogy a fejlődés hajtóerejeként használjuk fel őket.

Előbbre jutni, ez az emberi élet értelme és vezérlő elve. Minduntalan felismerni és az előbbre- jutás szekere elé fogni ezt az erőt folyamatos munka és harc függvénye. E harc megvívása termi meg az ember permanens

illlilli

Szellemtelen szellem

Mi szükséges a jó krimihez? Logikailag megfejthető talányos bűneset, ok és okozati összefüggések szigorú hálójában ügyesen rejtőző indíték és tettes, a bűnöző parányi — ha ügy tetszik — szakmai hibáját felfedő, az első nyomtól következetes gondolkodással a titok felpattintásáig eljutó nyomozó. Csak ennyi és ez az „ennyi” nagyon sok. Az efféle művek iránt megnyilvánuló közönségigény nyomására, sajnos, mind lejjebb csúszik a mérce. Kinyomtatják, eljátsszák, filmre veszik a krimi külsőségeit rosszul utánzó bárgyúságokat is.

A Szellemes nyomozó ... szombaton látott epizódjának az alkotói talán nem is hallottak a műfaj szabályairól. Az esetlegességek, a véletlenek taszigál- ták a cselekményt. A fegyelmezett gondolkodást, a pontos megfigyelésekből a körülményeket, az ismeretlen mozzanatokat kibarkobázó észt csúfolta a „természetfölötti” Hopkirk feltámasztása.

Mindez szombaton főműsoridőben!

A kis, többször ismételt versike szerint, ha napkeltéig nem tér vissza a tisztességes holt a sírjába, száz évig kísért. Sajnos, „hősünk” is közéjük tartozik. Félek, hogy ha sokszor föltűnik a „fényládán”, eladom a készüléket. Az ember teremtő kedvét dicsérő elektronikus technika még tréfás formában se bosszantson ilyen túlvilági figurákkal.

Randall tanácsára én is biztattam, hogy „rükwerzben” közlekedjen. Hiába könyörögtem, nem nyelte el az Oretta.

Más csudás dolgok is akadtak a „szellemes” bűnügyi komédiában: a tíz méter előnnyel startoló Randall urat képtelen volt utolérni a teljes sebességgel robogó gépkocsi.

Emberek az embertelenségben

A Hazánk Magyarország sorozatban is helyet kaphatna a péntek este sugárzott Gettó című történelmi dokumentumfilm. A fasizmus szörnyűségeit, az el- embertelenedés iszonyú bugyrait mértéktartó, tényközlő stílusban Idézte a kitűnő Oláh Gábor, aki a Lánchíd robbantásáról készített művével igazolta, hogy döbbenetesen ráérzett a gyermekfejjel átélt kor lényegére.

Már-már azt kell mondanom, hogy szenvtelen tárgyilagossággal sorakoztatta a személytelen hatalom akaratából nyomorúságos halálra szánt sok tízezer ember szenvedéseit, megaláztatását. A rendező megtalálta azokat, akik nem törődtek bele „a megBoldog boldogiak

Kis József rendező és Völgyi stván operatőr feltehetően májuk is jól szórakoztak a tévé jósoltából most már nevezetes ooldogi lakodalmon. A múlt és elen, a régi szokások és a mai

változtathatatlanba” és menekülésükhöz találtak a megfélemlített lakosság között is szövetségest, embereket az embertelenségben. így volt hűséges, pontos és az emberiségben vetett hitünket a tisztességes magatartásé emberek jó példájával tápláló, ez a témához illően bánatszürke, jajfekete, szépen fényképezett film.

Üzenete: Soha, soha gettót, a tömeges jogmegvonás bármilyen, rendeletekből vagy szögesdrótból eszkabált poklát. Legyünk emberek, ezt sugallta, hirdette, követelte a budapesti gettó felszabadításának 30. évfordulóján bemutatott film.

életstílus kettősségét jól érzékeltette az Örökség sorozatban vetített ízes, természetességével, a mai falu kettősségének megörökítésével ható film.

Heltai Nándor

• A szakszervezet központja a fővárosban.

Carlóval Dessiében ismerkedtem össze, méghozzá annak a napnak az estéjén, amikor a fővárosban, a szakszervezet székházában eldördült a katonák fegyvere, s a helyszínen két sebesült és egv halott maradt. A katonák tüntetésre készülődő munkásokra lőttek. Carlo a történtekről nagy hangon, olaszos temperamentummal számol be a Touring Hotel fehér lakóinak, amelyet szintén olasz, egy hatvan év körüli, egyedülálló nő dirigál. Igaz: Dessiében olasz vezeti a garázst, tálján a villamos szakember, és a nyolcvanezres város egyetlen vízvezeték-szerelője is Itáliát vallja hazájának. Nem mondhatni, hogy dúsgazdag emberek, de az etiópokhoz képest van mit aprítaniuk a tejbe. Carlo nem illik közéjük, ö az Addis- ban székelő Ethiopian Construction Enterprise LTD magántársaság egyik vezetője. Ügy került ide, hogy elvállalta annak az útépítésnek a gépi munkálatait, amely nyugatnémet irányítással és nyugatnémet pénzből folyik. Egyszóval: vállalkozó. A hetven kilométeres útszakasz, amely a tartomány központjából a még teljesen elzárt területekre vezet, jó kis üzlet. Különösen, ha számba vesszük, hogy mostanság a változások következtében kissé meggyérültek a nagy beruházások, ilyen időben egyenesen isten áldása.

— Most megkapták a maguk leckéjét! — harsogja. — Az ember maholnap nem boldogul velük, úgy kinyílt a szájuk.

Mi van e gyűlölettel vegyes káröröm mögött? Carlo rögtönzött előadásából kiderül, hogy ő is azért járt a CELU-ban, mert el kellett rendeznie bizonyos dolgokat, magyarán szólva: egyezkednie kellett a munkásokkal. Mostanában elég gyakoriak az efféle jelenetek. Amikor munkások ülnek munkaadókkal szemben, és hevesen vitáznak. A vita pedig többnyire abból fakad, hogy régebben nem ismervén jogaikat, a dolgozók minden feltételt elfogadtak, most utólag kiokosodván, munkaadóiktól bizonyos juttatásokat, kedvezményeket követelnek.

És nincs igazuk a munkásoknak? — vetem közbe, mert úgy alakul a társaság, hogy neken) is megvan a lehetőségem a beleszólásra.

Előfordulhat, hogy igen. De általában nincs. A szerződések a hibásak. Nem elég világosak és pontosak, mondja kicsit szelídebben Carlo. Aztán táskájához nyúl, kinyitja. Meglepetésemre a kétkötetes Code Civile-t, polgári törvénykönyvet veszi elő és egy szerződésvázlatot. — Most szerkesztem. Itt minden pont mellett ott áll majd a megfelelő paragrafus száma is. Akkor aztán nincs vita. Vagy ha mégis — és erre táskájá mélyéből előhúz egy hatlövetű amerikai lőfegyvert élesre töltve — akkor...

Persze a vállalkozóknak ravaszabb módszereik is vannak, hogy a szerintük vérmes követeléseket támasztó munkásokat kijátsszák, hogy védekezzenek ellenük. Például: nem alkalmazzák őket folyamatos munkaviszonyban; csupán egy-egy alkalomra fogadják fel őket egy bizonyos időszakra, néha mindösz- sze néhány órára. így azután nem kell tartaniok a jogtól. Persze megtehetik ezt is, mert Etiópiában a munkaalkalom, sajnos, igen ritka. Egyetlen újsághirdetésre — segédmunkásként két dolgozót felveszünk — a megjelölt munkahelyen csaknem százan álltak sorban ... Kényszerű kiszolgáltatottság ez, szorításából nehéz szabadulni. Az új katonai vezetés intézkedett ugyan, hogy csak indokolt esetben lehet munkásokat utcára tenni. De így is, mondvacsinált okokból, sajnos, sokan a munkanélküliek sorsára jutnak.

Etiópiában ma a szakszervezetiek becslése szerint körülbelül

nyolcmillió embernek nincs állandó munkája.

Ismeretségünk másnapján Carlo meghív, nézzek körül kint az útépítkezésen. Az út csodálatos vidéken halad keresztül. Már jól bent járunk Wollóban, harminc kilométerre Dessiétől, amikor váratlan akadály kerül utunkba. Carlónak meg kell állnia. Az út közepén három fiatalember. Ingujjban. Egyiknek a hátán kis batyu botra akasztva, a másik kopottas barna bőröndöt tart a kezében, a harmadiknak egy sportszatyor a vállán. Öltözetükből ítélve diákok lehetnek, akik Dessiéből igyekeznek hazafelé falujukba. Állnak az út közepén mozdulatlanul. Ahogy nézem őket, úgy festenek ők ott hárman, barna testükön fehér ing feszül (vigyázat, az etiópok nem négerek!) mint mesebeli szegény- legények. akik hosszú vándorútra keltek.

— Mit álltok itt? — szól Carlo hozzájuk. Nem túl hangosan, inkább foghegyről. De ők nem mozdulnak, csak néznek merően szembe velünk. Közben az út két oldalán érdeklődő útépítő segédmunkások jelennek meg. És parasztok, akik itt tettek-vettek a közeli kukoricásban.

— Na, mi lesz? — s Carlo hangjában már türelmetlen idegesség vibrál. — Odébb! — kiált hangosan és ingerülten.

Mire a középső se nem halkan, se nem hangosan, de eltökélt hangon és magabiztosan: — Ez a mi földünk, ez a mi országunk. — S egy szóval sem mond többet.

— Na és? Én meg építem a ti országotokat! — vágja oda Carlo, s minthogy a diákok erre sem mozdulnak, gázt ad, ránt egyet a kormányon, s az út szélén álldogáló munkások riadtan ugranak félre. Kicsit lecsillapodván a jelenet után megkérdem Cáriétól, mondja, mit kapnak ezek az utat építő munkások? Naponta 90 centet. (A 90 cent 6—8 forintnak felel meg.) Még szeretném kérdezni, hogy ő mennyit keres ezen az üzleten. De érzem, hiábavaló lenne a kérdésem.

Valkó Mihály

(Következik: Vasárnapi ebéd Addisban)

Etiópia ébren Carlo, a vállalkozó