Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) Dr. Orbán László PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 17. szám Ára t 90 fillér 1975. január 21. kedd Moszkvába utazott Dr. Orbán László kulturális miniszter Pjotr Gyemicsevnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterének meghívására hétfőn reggel Moszkvába utazott. Búcsúztatásán a Keletipályaudvaron megjelent dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár és Garamvölgvi József kulturális miniszterhelyettes. Ott volt V. L. Muszatov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. (MTI) A lenini örökség egysége 3. oldal „Szigorúan közérdekű” kérdőív 4. oldal Táncsics Mihály Kecskeméten 5. oldal Üzembe helyezték a TVK olefingyárát A negyedik ötéves terv legjelentősebb vegyipari beruházása A hét végén sem pihentek a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárában. A szabad szombat ellenére megfeszített erővel dolgoztak a negyedik ötéves tervidőszak egyik legjelentősebb vegyipari beruházásának üzembe helyezésén. A szerelés befejezésével megkezdték a különböző technológiai rendszerek összekapcsolását. A különböző berendezések gondos, nagy figyelmet követelő ellenőrzése után vasárnap húsz óra huszonöt perckor a kettes számú pirolízis kemencében, a tízezer köbméteres tartályból megkezdték a benzin adagolását. A berendezések előírás szerint üzemelnek, az olefinmű megkezdte működését. A magyar—szovjet pelrokémiai egyezmény alapján mintegy hatmilliárd forintos költséggel létesített üzem beruházásában érdekelt magyar és szovjet fél kölcsönös megegyezés alap'án a tervezettnél egy nappal korábban kezdték meg a benzin bontását. Hétfőn a többi pirolízis kemence felfűtésére is sor került, s hozzákezdtek az úgynevezett etilén hűtőkör feltöltéséhez és kipróbálásához is. A KISZ-védnökséggei létesült, hatalmas beruházás rekordidő — harminchat hónap — alatt készült el. A Tiszai Vegyi Kombinát hatodik egységének határidőre történő üzembe helyezésénél az utóbbi hónapokban a kongresszusi munkaversenybeh mintegy négyezer dolgozó a kommunista műszakok során megközelítőleg harmincezer társadalmi munkaórában segítette a kivitelezőket. Az olefinmű a feldolgozásra ke- í üLő évi kilencszázezer tonna benzint Százhalombattáról kétszáz kilométeres csővezetéken kapja. Ennek feldolgozásával állítanak élő évi kétszázötvenezer tonna etilént százhuszonötezer tonna propilént. nyolcvanezer tonna műg'umi-alapanyagot, valamint kétszázezer tonna nagy oktánszámú pirobenzint. Az etilén felét a szovjetunióbeli kalusi kombinátban dolgozzák fel, ahová azt háromszáz kilométeres csővezetéken továbbítják. A csővezeték mintegy száztizenhét kilométeres hazai szakasza már szállításra kész, jelenleg a szovjetunióbeli szakasz technológiai üzembe helyezésén munkálkodnak. (MTI) Tavaszra készülnek 24 kukoricafajta — Fémzárolják a vetőmagot a bajai hibridüzemben Üj gazdasági évre készül a bajai kukoricatermesztési rendszer, amelyhez az idén újabb gazdaságok csatlakoztak. Szinte az egész országra kiterjedően 85 000 hektáron alkalmazzák kukoricatermesztési módszerüket. Az ágazat gépeinek teljes kihasználására jelentősen nőtt a társnüvények termőterülete. Búzából 35 000, szójából 4500, napraforgóból 5000 és lucernából 10 000 hektár tartozik a bajai redszerhez. Ennek megfelelően készülnek a gépegységek összeállítására, a munkaeszközök beszerzésére. Az újabb beruházáskor, a technológia bővítéséhez elsősorban a hazai és a KGST-országokban gyártott mezőgazdasági erő- és munkagépeket igénylik. Ehhez rendeltek gépeket a Szovjetunióból, NDK- ból és Romániából. A bajaiak kukoricatermesztési rendszerükhöz saját maguk állítják elő a vetőmagot. Erre a célra, a napfényes bácskai földeken, kutatók irányításával minden évben több ezer hektáron termelik a hibridkukoricát. Tavaly 24 fajtát szaporítottak, amit a most korszerűsödő hibridüzemükben dolgoznak fel. A félig rekonstruált üzemben, ahol a szezon után folytatják az osztályozó gépsorok, szárítók, tárolók szerelését, egy automatizált gépsoron pereg a vetőmag. így az idén először hatféle osztályozásban értékesítik a nemesített vetőmagot. Várhatóan 140 vagonnyi fémzárolt, laboratóriumban minősített vetőmag kerül innen jiazai ellátásra, illétve exportra. Elsősorban a bajai kukoricatermesztési rendszerhez tartozó gazdaságokat szolgálják ki, előzetes talajvizsgálat után, tájba illő fajtákkal. A bajai kukorica-vetőmagból exportra is kerül: a Szovjetunióba és Csehszlovákiába szállítanak belőle. V. E. Ülést tartott a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága Hétfőn a Csepel Vas- és Fémművek MSZMP-bizottságá- nak tanácstermében ülést tartott a 33 ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat pártbizottsága. Az értekezleten — amelyen részt vett Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnöke, és dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára — az MSZMP XI. kongresszusának irányelveit elemezték. Véghelyi Andornak, a pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a CSM pártbizottságának első titkára tartott vitaindító referátumot, amelyben egyebek közt összegezte az elmúlt hetekben megtartott pártcsoport- értekezletek, taggyűlések ezzel kapcsolatos tapasztalatait. A többi között rámutatott: a kommunisták egybehangzó véleménye szerint a Központi Bizottság irányelvei reálisan értékelik az elmúlt időszakban elért fejlődést, határozzák meg a további feladatokat. A párttagság nemcsak egyetért, hanem cselekvőén támogatja is a párt politikájának következetes helyi végrehajtását. Csepel kommunistái egyetértenek az irányelvekben megfogalmazott törekvésekkel, amelyek a termelési viszonyok továbbfejlesztését szorgalmazzák. Meggyőződésük, hogy tovább kell javítani a szocialista tulajdonhoz való viszonyt a termelőkapacitások jobb kihasználásával, szervezettebb, fegyelmezettebb munkával. Csepel kommunistái úgy vélik, joggal kapott helyet az* irányelvekben a párt vezető szerepének még következetesebb érvényesítésére vonatkozó követelmény. A csepeli gyáróriás elmúlt négy évében az élet igazolta: a pártmunka korszerűsítésének nélkülözhetetlen eszköze a párt politikai irányító és gazdasági ellenőrző tevékenysége, hiszen például Csepelen egy-egy döntés nem kevesebb, mint 33 ezer munkás, mérnök és technikus sorsát érinti. A feladatokról szólva megállapította: a munkásosztály vezető szerepének további erősítése szempontjából kulcskérdés az üzemi demokrácia tartalmi továbbfejlesztése, hatékonyságának fokozása. Az ország legnagyobb ipari létesítményében munkás- gyűlésen rendszeresen megvitatják a dolgozók a jövőt érintő legfontosabb kérdéseket, hasznos javaslataikkal elősegítik a döntések alaposabb előkészítését. Bár a fejlődés biztató — mondotta Borbély Sándor, szükségesnek mutatkozik, hogy — az irányelvek megállapításaival összhangban — a belső elszámolási rendszer tökéletesítésével a dolgozók pontosabban áttekinthessék a termelési feladatokat, ésszerűbben rendeződjenek el a hatáskörök. További jelentős tartalékok rejlenek a szocialista brigád mozgalomban, amely sokoldalú szerepet játszik a dolgozók szocialista tudatformálásában. Alkotó kezdeményezéseikkel, felajánlásaikkal, s azok eredményes teljesítésével a brigádok a kongresszusi munkaverseny során is bizonyították, hogy mindenkor számíthatnak rájuk. Borbély Sándor elmondotta: a CSM vállalatai a kongresszusi munkaverseny jelenlegi, második szakaszában eddig 400 millió forint értékű anyag és energia megtakarítására tettek feljánlást. A továbbiakban kiemelte: a Csepel Vas- és Fémmífvekben cselekvőén egyetértenek az irányelvekben megfogalmazott életszínvonal- és szociálpolitikai célokkal* részt vesznek ezek megvalósításában. Ezekre a feladatokra, valamint a munkakörülmények fejlesztésére a köveikező tervidőszakban körülbelül egymilliárd forintot fordítanak. A referátumot sokrétű vita követte, amelyben számos észrevétel és javaslat hangzott el az irányelvekkel kapcsolatban. Felszólalt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke is. A következő tervidőszak szakmunkásai lesznek • Józsa Jánosné és Szelei Istvánná vezetésével folyik a munka a tanműhelyben. teljesítésében is segítettek az üzembelieknek. A csoport fele kecskeméti, a többiek a környező községekből járnak be naponta. Vörös Éva például lajosmizsei. Pályaválasztásában annak a kecskeméti kirándulásnak volt döntő szerepe, amelyen • nyolcadikos korában vett részt. Képeket és filmet látott a cipőgyártásról, a felsőrészkészítésről, s megtetszett neki ez a munka. A kecskeméti Kis Irén az iskolájukban tartott pályaválasztási tanácsadás után döntött úgy, hogy cipőipari tanuló lesz. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzésével nem akarja befejezni a tanulást, technikus szeretne lenni majd. Hajagos Verának, aki a legügyesebb tanulók közé tartozik, az egyik tűzőszalagon már a helyét is kijelölték a felnőtt munkások. Ugyanis a tanulókat patronálják a gyár brigádjai, aminek a legfőbb haszna abban áll, hogy előre megismerkednek leendő munkahelyük kollektívájával, s mint emberek, munkatársak közel kerülhetnek egymáshoz. Szelei Istvánná és Józsa Jánosné feladatuknak tartják, hogy a Szakmunkás jelöltekben tudatosodjon : mennyire fontos a munkájuk egyénenként, a gyár terveinek, kötelezettségeinek teljesítésében. Hogy a jó minőség, a ta- takarékosság követelményének általános betartásában mindenkire felelősségteljes feladat hárul. — Ezek a kislányok már most nagyon ügyesek, amikorra pedig szakmunkások lesznek, még többet tudnak — mondotta Szelei Istvánná, aki negyven éve dolgozik már a szakmában. — Jut belőlük a tűzödékbe, mondjuk, tizenöt—tizenöt sokoldalúan képzett tűzőnő, akik képesek lesznek alkalmazkodni a folyton változó követelményekhez. Sokat jelent ez a gyárnak, mert a következő ötéves tervben már rájuk is lehet alapozni. A.T. S. A gépek, berendezésele, valamint a gyártóeljárások egyre tökéletesednek az iparban. A „sokat tudó” masinák térhódítása ellenére vannak, s bizonyára mindig is lesznek olyan iparágak, amelyekben nem csökken a szakmai rátermettség és a képzettség szerepe. Ezek közé tartozik például a cipőgyártás is, ahol az ügyes kéz és a jó szem ma is, s a jövőben is aranyat ér. Az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzeme a szakképzettség növelésére két évvel ezelőtt megkezdte a tanulóképzést. Tanműhelyében Szelei Istvánná és Józsa Jánosné — két tapasztalt oktató — vezetésével jelenleg harminchárom leány tanulja a cipőfelsőrész-készítést. Ahogy a mély hangon berregő gépek tűje alatt a készülő munkadarabokat forgatják, abból látható, hogy a szakma egyszeregyén már régen túl vannak. Két év alatt akkora gyakorlatra tettek szert, hogy már az exportterv • Kiss Irén export női cipő szárát készíti. • Vörös Éva a szabászgépnél. (Tóth Sándor felv.) Művészek és munkások Hogyan kerül ez a. két egymástól meglehetősen távolinak tűnő szó egymás meilé? — kérdezik talán a lenti címet olvasi'a egyesek. Vajon miféle mondanivaló teheti szükségessé, hogy így, ennyire egymás közelségében láthatjuk e két főnév többesszámú alakját? A válasz egyszerű: csak valamikor volt annyira idegen egyik a másiktól, csak a szerencsére rég letűnt társadalmi rendszerben volt elképzelhetetlen a munkások és művészek szoros köteléke. Ki ne tudna emlékezetéből akár több példát is előbányászni arra, hogy annak idején egyes „vájtfülüek”, úgymond az igényesebb „szellemi elithez ” tartozók így vélekedtek: a munkás — s természetesen a paraszt is — „megugatja” a művészetet; hogy „annak aztán papolhatsz”, úgysem ér el a szavad hozzá! Talán emlékeznek még sokan arra a tévében is nemrégiben bemutatott szatirikus jelenetre, amikor egy „művész—munkás találkozón” végig két malomban őröltek a jelenlevők; egyik sem értette a másik felet, legfeljebb akkor. ha a foci került szóba a találkozón. Természetesen eszünk ágában sincs azt állítani, hogy ma már nálunk valamennyi munkás művészetrajongó, vagy hogy nem akad napjainkban művész, aki még olyasvalakinek tartja úgy általában a munkásembert, aki csak legfeljebb messziről szemléli a művészeket, a művészetet. Vannak még ilyenek. Ám ez nem zárja ki azt, hogy sokan, nagyon sokan igenis közel kerültek a színházhoz, képzőművészethez, a zenéhez és a többi alkotási területhez. Méghozzá nemcsak a műveken keresztül, hanem a művészekkel való gyakran szoros kötelékek kiépítése által is. Az MSZMP KB irányelveiben olvastuk: „Tovább kell fejleszteni az alkotó műhelyek és a művészek kapcsolatait a munkásokkal, ‘fi kultúrát szerető dolgozókkal.” Ez a jó gyakorlat erősítését sürgető célmegjelölés a mindennapok’ során eddig is megvolt már; legfeljebb nem olyan mértékben, amint szerettük volna. Néhány konkrét példa igazolja ennek az állításnak az igazát. Gyakran találkozunk mostanában képzőművészeti kiállításokon, hangversenyen, előadóművészek fellépése alkalmával azocialistabrigád- tagokkal, akik az ilyen eseményeken nem egyszer a művészekkel is kezet rázhatnak, elbeszélgethetnek. Ki tudná felsorolni azokat az eseteket, példákat, amikor közeli kapcsolatba, sőt baráti viszonyba került művész a munkással. Lapunkban is írtunk jó néhány esetben arról, hogy egy-egy művész rövidebb-hosszabb időt tölt el az egyes munkahelyeken. Az ilyen alkotó igyekszik megismerni közelebbről is az életet, a napi termelőmunkát, és főleg azokat, akik végzik a munkál. Öröm volt látni, mikor például Tóth Menyhért, Bozsó János, Túri Menyhért, Diószegi Balázs vagy mások egy szocialista brigád tagjaival a kölcsönös bizalom és kölcsönös érdeklődés légkörében együtt voltak, beszélgettek és vitatkoztak. Mint ahogyan jó érzés azt is tapasztalni, ha a szavaló vagy a színész esetleg fehér asztal mellett beszélget a dolgozókkal. Mindkét fél számára rendkívül gyümölcsöző ’lehet — és az is — az ilyen találkozás. Beszéltünk nem egyszer munkással, aki elmondta, hogy amíg nem lehetett így baráti társaságban együtt a művésszel, addig amolyan csodabogaraknak hitte őket; ma már másként látja az alkotókat. S hallottunk jó néhányszor művészt arról vallani, hogy mennyire meglepődött, amikor a művészet dolgairól okosan szóló szakmunkással vitatkozott. Éppen ezért jó dolognak tartjuk, ha a közművelődés szakemberei a legkülönfélébb módon igyekeznek elősegíteni a munkások és művészek gyakoribb együttlétét, baráti légkörű, meghitt hangulatú találkozóját. A nehezen eltúlozható haszon kettős lesz: a művészek erőt meríthetnek további alkotómunkájukhoz, s a munkásokat jobb munkára lelkesítheti, ösztönözheti a művészet világába való betekintés. V. M.
