Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 18. Az olvasó népért Felelősséggel foglaltak állást Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyára IV. számú pártalapszervezetében • A mozgalom bölcsőjénél még Darvas József bábáskodott, s ő volt az, aki 1973. június 14-én, Nyíregyházán a népfront és az Írószövetség országos tanácsko­zásán vitaindító beszédet mon­dott. Ott jelentette be. hogy az Olvasó Népért mozgalom gazdá­ja ezután a Hazafias Népfront lesz elsősorban azért, mert ily módon még jobban kiterebélye­sedhet ez a mozgalom. A kezde­ményezések így általánossá vál­hatnak és új, termékeny formák alakulhatnak ki. Azon a tanácskozáson harminc- felszólalás hangzott el, pedagógu­sok, könyvterjesztők. írók, kriti­kusok. a SZOT. a KISZ képvise­lői mondták el véleményüket és tettek elígérkező nyilatkozatot. Ajánlásokat is elfogadtak az Ol­vasó Népért mozgalom tovább­fejlesztésére. Darvas József a tő­le megszokott hévvel és lendü­lettel érvelt, vitázott, s akkor még senki sem tudtam hogy az a jelképes stafétabot-átadás egy ki­csit az ő végrendeletének is te­kinthető rövidesen. Amit mon­dott. ma is érvényes: — Mi azt a célt vállaltuk, hogy nemcsak az olvasók számát akarjuk nö­velni. hanem az olvasói ízlést is fejleszteni kívánjuk .. Nagyon jól tudjuk, hogy a könyv nem egyetlen eszköze a művelődés­nek. és soha nem is fogtuk fel így az Olvasó Népért mozgalmat. De a könvv — hisszük és valljuk — mégis csak a legfőbb eszköze , a művelődésnek. A mozgalmi feladatok előtér­be állítására hívta fel a figyelmet, az olyan akciókra, mint az „Ol­vasó ifjúságért” vagy az „Úttörők az olvasásért” és a ..Kell a jó könyv” elnevezésű megmozdulá­sokra. vetélkedőkre, a könyvtá­rak, iskolák, a rádió, televízió és más szervek kezdeményezéseire. • Vagyis a gyakorlati tettekre. S még valamit érdemes idézni szavaiból, óvott a befeléfordulás- tól, attól., hogy az Olvasó Népért mozgalmat valamiféle olvasási kultúrát pártoló mozgalomnak fogjuk fel. Ezután — mondotta — még sokoldalúbban és tudatosab­ban törekedjünk arra, hogy az egész közművelődési munka szer­ves része legyen, annak általá­nos. a szocialista embert formáló céljait szolgálja! Azért érdemes idézni ennek a tanácskozásnak, legfontosabb megállapításait, a mozgalom elin­dítóinak megnyilatkozásait, mert szükség van az újabb nekilendü­lésre, az állandó megújulásra, a közművelődés e fontos ágának A nagyqbb mennyiségű C-vita- min fogyasztása valószínűleg nemcsak hatástalan a megfázás megelőzésében, hanem feltehető­leg káros is. A columbiai egye­tem két kutatójának cikke sze­rint a táplálékkal nagyjából egy időben fogyasztva elpusztítja a táplálékban található és a szer­vezet számára fontos B,2-vita­mint. Már kis mennyiségű C-vi- tamin, mondjuk étkezésenként gondozására. Segíteni kell például a könyvterjesztést abban, hogy a könyvtárakkal és más intézmé­nyekkel .együttműködve, hálóza­tával és tevékenységével . beha­toljon a kulturálisan ma még el­látatlannak számító területekre. Segíteni kell. hogy eltűnjenek a könyvkultúra szempontjából oly fontos területek fehérfoltjai, mint az új lakótelepek, a külterületek, a kis falvak és a tanyavidék. Többet tehetünk még a munká­sok műveltségének emeléséért a munkahelyeken, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a szocialis­tabrigád-mozgalommal, a szak- szervezetek. a klubok aktivistái­val. • Nent törődhetünk bele abba. hogy megyénkben a tanácsi könyvtárakba beiratkozott olva­sók száma, ha kis mértékben is, de csökken. Az sincs rendjén, hogy az általános iskolák könyv­tári köteteinek száma alig mutat emelkedést, pedig az igények nö­vekednek. Sok helyen elöreged­tek a középiskolai könyvtárak is. Pedig az olvasásra nevelés az is­kolában kezdődik. De nézzünk túl az iskola falain. Új lakótele­pek. városrészek épülnek fel a szabad idő eltöltésére alkalmas helyiségek nélkül, holott ezekre már a tervezés szakaszában gon­dolni kellene. Annál is inkább, mivel nem csupán a könyvkultú­ra, de a közösséget formáló tár­sas érintkezés és kapcsolatterem­tés szempontjából is szükség vol­na rájuk. Vagy mondjunk mást. Az üzletek helyének kijelölésé­nél a könvvet és más kulturális igénvt kielégítő boltok rendsze­rint az utolsó helyre szorulnak, de a meglevők sem alkalmasak például a böngészésre, válogatás­ra, folyóiratok, tájékoztatók ol­vasgatására. A közművelődésre irányuló szemléletmód még sok esetben nem sajátja a gazdasági vezetőknek, pedig a képzettébb. műveltebb dolgozó — ezt mindenki elismeri — sokoldalúbb tevékenységre ké­pes. Be kell vallani, hogy a köz- művelődés helyzetét — területen­ként és rétegenként is — bemu­tató adatok sem állnak mindig rendelkezésre a vezetésnek. A különböző statisztikákban ezek ma még csak igen kis helyet fog­lalnak el. • Van tehát tennivaló bősége­sen. A mozgalom kifejlesztése, az önművelés és közösségteremtés szolgálatába állítása még hosszú távlatokra munkát ad minden cselekvő szándékú, az egész nép kulturális felemelkedéséért tenni kész embernek. T. P. 100 milligramm is. részben el­pusztítja a B)2-vitamint. 500 milligramm C-vitamin fogyasz­tása esetén azonban egy B12- vitaminban szegény étkezés B12 tartalmának 95 százaléka elpusz­tul. E vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a columbiai or­vosok nem tartják helyesnek 500 milligrammnál több C-vitamin fogyasztását naponta.. Meghitt hangulat, kommunista felelősségtudat, szerény, de ün­nepélyes külsőség jellemezte az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegy­házi gyára IV. számú pártalap- szervezetőnek taggyűlését, A gyár tűződéjében dolgozó 25 kommu­nista közül (többségük nő) 21 jött össze, hogy megvitassa a Köz­ponti Bizottság kongresszusi irányelveit, a párt szervezeti sza­bályzatának módosítását, s meg­válassza a vezetőség tagjait. A taggyűlés előtt Gulyás László, a gyár pártalapszerveze- tének csúcstitkára bizakodó han­gulatban volt. „A decemberi tag­gyűléseken a négy pártalapszer- vezet közül a tűződeinek az ak­tivitása volt a legjobb, így ma is eleven vitára számíthatunk” — mondotta. Ha a hozzászólók számában nem is, de az aktivi­tást, a tartalmat tekintve Gulyás elvtársat igázolták a tények. Dobos Gézáné párttikár rövid vitaindítóban ismertette a párt- csoport üléseken elhangzott ész­revételeket, melyeket a vezetőség minősítő összegezése mellett bo­csátottak vitára. A taggyűlés résztvevői a Köz­ponti Bizottság kongresszusi irányelveit fejezetenként tárgyal­ták meg és foglaltak állást. A vita során a párttagság teljes egyetértéssel helyeselte pártunk külpolitikáját, nemzetközi tevé­kenységét, az enyhülési folyama­tokat, mert mint azt a vitain­dító összegezte: „csak a békés körülmények kedveznek a szocia­lizmus építésének”. A társadalmi viszonyok továhb- fejlődését szolgáló feladatok kö­zül természetesen a munkások nagyobb megbecsüléséről, a szo­cialista demokrácia részeként az üzemi munkahelyi demokrácia kérdéseiről, az osztályöntudatról, a helytállásról esett a legtöbb szó. Gazdasági építőmunkánkkal kapcsolatban a legfontosabb kér­désként a belső tartalékok jobb kihasználásával foglalkoztak és érthetően e fejezethez volt. a leg­több hozzászólás. E résznél azo­nosították magukat legtöbben az irányelvek megállapításaival. A hozzászólások' alaphangját Tóth Gyula adta meg, amikor az irányelvekhez kapcsolódva szólt az önköltségcsökkentésről, a takarékosságról, arról a fele­lősségről, ami a helyi kérdések megoldásában a gyár kommunis­táira hárul. A takarékosságnál a szemléle­ten kell változtatni — vette át a szót Nagy László főművezető. — Az elkallódó, eldobott anyag­ban az értéket kell felismerni és becsülni, amit megtakarítva a dolgozók életszínvonalának eme­lésére fordíthatunk. A párttag­ság egyetértésével találkozott vé­leménye, miszerint jobban ki kell bontakoztatni és elterjeszteni azokat a hasznos módszereket. amelyek a termelés mennyiségi feladatainak teljesítése mellett a minőség jávítását teszik,' lehető­vé. László István még a decem­beri taggyűlésen tette szóvá a beérkező anyagok megóvását, fedett helyen történő tárolásának szükségességét. Mint mondotta, azóta ezt már megoldották, ami bizonyítja, hogy érdemes szólni, különösen akkor, ha az intéz­kedésekben a munkás viszont­látja az általa szóvátett problé­ma megoldását. Kristóf Klára, a gyár szb-tit- kára a gyári feladatokról szól­va elmondotta, hogy csak a mi­nőségi munka, a gazdaságosság, a takarékosság együttes érvénye­sítésével lehet magasabb nyere­séget biztosítani, kevesebb túl­óráztatással nagyobb jövedelem­hez jutni. Elismeréssel beszélt a gyár dolgozóinak 1974. évben végzett munkájáról, melynek eredményeként a magasabb ter­melési terv teljesítésével, javuló minőséggel öregbítették a gyár hírnevét. Ideológiai életünk továbbfej­lesztésének feladatainál tértek ki többen arra a felelősségre, ami minden párttag kötelességévé kell váljon. Ez a párt politiká­jának képviselete, kiállás e po­litika mellett és a végrehajtás segítése. Egyetértéssel fogadta a párt­tagság a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatokat. Helyesléssel fogadták az ötéves ciklusidőt, a felvételek szigorúbb mércéjét és a pártalapszervezet kezdeményezési lehetőségét a ki­lépésnél. Végezetül a taggyűlés megvá­lasztotta a pártvezetőséget, amely­nek négy tagja fizikai munkás. Az alapszervezet titkára ismét Dobos Gézáné lett. Pogány Károly Orvostalálkozók Moszkvában Az Egészségügyi Világszervezet üj szemináriumai kezdték meg munkájukat a szoviet fővárosban. Ázsia. Afrika és Latin-Amerika országainak képviselői a fertőző betegségek elleni harc kérdései­vel ismerkednek meg. Tanulmá­nyaik során meghallgatják neves szovjet orvosok előadásait, felke­resnek kutató és betegségmegelő­ző intézeteket, majd részt vesz­nek a gyakorlati munkában is. Az elmúlt öt évben a Szovjet­unióban 50 nemzetközi orvosta­lálkozót rendeztek, amelyen 105 ország képviselői vettek reszt. El­ismerően nyilatkoztak a himlő, a malária és a trachoma felszámo­lásában és megelőzésében szer­zett szovjet tapasztalatokról. A Szovjetunió évente 25 millió adag himlőellenes védőoltást küld az arra rászoruló országoknak. (APN —KS) Ketten beszélgetnek — Nicsak, Olga. Mit álldogálsz itt a Kéttemplom-közben? Né­zelődsz? Ugye, csak-csak alakul a környék? Szép üzletek nyíltak az utóbbi hetekben. — Hát, igen ... — Még nem is láttam a kis trónörököst. Belenézhetek a ba­bakocsiba? — Tudod, délutánonként sétá­lunk. Jót tesz a kicsinek a le­vegő, no meg nekem i’s. Csak egy baj van. — Mond gyorsan, hadd segít­sek! — Tudsz is. Mert itt állok a lépcsők előtt, de hát egyedül nem bírom felvinni a babakocsit. Még lehozni sem, ha a másik oldalról jövök! Így aztán néze­lődnöm 'kell, ismerősre várni, vagy egy járókelőt megkérni, hogy segítségével túljussak ba­bakocsistól a lépcsőkön. — Ezzel a gonddal nem lehetsz egyedül! — Nem hát! Van olyan anyu­ka, aki be sem jön már ebbe a közbe, pedig ez a hírek sze­rint sétáló utca ... — 'Most jut eszembe. Még ősz­szel az egyik tanácsülésen inter­pelláltak az ügyben. ígéret is elhangzott, hogy megoldják ... — Ne mond! Es amint látod, azóta semmi. Hát akkor meg mi­nek az az interpellálás? —i Persze, még nem készült itt el minden. A munka még nem fejeződött be. — No, azért ideiglenes megol­dásként el tudnám képzelni, hogy két-három összeácsolt pallódesz­kát lefektessenek a lépcsőkön. A szélén, hogy ne zavarja a gya­logosokat, amíg teljesen el nem készül a „mű”. Vagy addig nem kívánatos, kizárt személyeknek tekintik a gyermekkocsit toló mamákat? És a Komszomol téri központi orvosi rendelő építése sem fejeződött be? Mert ugye, a gyermekkocsiknak feljáró oda sem készült, se betonból, se fá­ból. Hát a rendelőbe se menje­nek babakocsistól az anyukák a néhány hónapos csöppségük­kel orthopédia és egyéb szak- rendelésekre? — csis — Kecskemét V. kerületi pártalapszervezetében Lement a nap, beesteledett. A Czollner téri pártszékház abla­kain kiszűrődő lámpafény azon­ban eloszlatta a sötétséget az épület előtt és megvilágította a kapubejáratot, amelyen egymás után tértek be az ünneplőbe öl­tözött nők és férfiak, az alap­szervezet tagjai. Akik korábban érkeztek, csendesen beszélgettek a jól fűtött teremben az asz­talok körül. Űjságot olvastak, vagy lapozgatták a Szervezeti Sza­bályzat tervezetét és a kongresz- szusi irányelveket tartalmazó fü­zeteket. Telegdy Sándor nyugdíjas, a vezetőségválasztó taggyűlés el­nöke köszöntötte a megjelente­ket, akik az ő javaslatára a hfe- lyükről felállva adóztak a de­cemberi taggyűlés óta elhunytak emlékének. Kecskemét ötödik kerületi pártalapsfgi;.vezetében a tagság többsége nyugdíjas, üze­mi munkás, vállalati dolgozó, háztartásbeli vagy a fegyveres testületek volt tagja. Székely Jenő titkár vitaindító előadását nagy figyelemmel hall- -5 gatták. Ez tükröződött a felszó­lalásaikból is. Nemes Antal nyugdíjas arról beszélt, hogy a Szervezeti Sza­bályzat tervezetében a javaslat a vezetőség öt évre választására azt a felimerést jelzi, hogy az éveken át összeszokott pártve­zetőség eredményesebben tud dol­gozni. Ismeretes, hogy korábban évente, fnajd két évenként válasz­tották újjá az alapszervezetek vezetőségét. Az ötéves időszak nagy előny, mert megteremti a jobb munka előfeltételeit. Bátor Lajos, a területi pártalapszerve- zetek tevékenységének a jelentő­ségét elemezte és a városi párt­bizottság segítségét kérte az eredményesebo működéshez. Valamennyi felszólaló egyetér­tett a XI. kongresszus irányel­veiben foglalt feladatokkal, öröm­mel üdvözölték többek között azt a megállapítást, hogy a jövőben következetesebben kell érvénye­síteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét és azt, hogy körültekintő bérpolitikával elejét kell venni az aránytalanságok vagy feszültségek keletkezésének. Kocsis József nyugdíjas elmtín- dotta, hogy helyesnek tartja a nyugdíjrendszer egységesítését, a korábbról megmaradt különbsé­gek csökkentését, a nyugdíjak reálértékének a megtartását. Mát’né Tiborné az észrevételek, javaslatok továbbításának a fon­tosságáról beszélt és helyeselte a nyugdíjak rendezésével az irány­elvekben megjelölt feladatokat. Példának említette meg, hogy a nyugdíjak évenkénti két szá­zalékos emelése esetenként ti­zenhat, illetve százhatvan fo­rintos jövedelem-növekedést je­lent. A vitában felszólt Agud Ká­roly, a városi tanács osztályveze­tője, aki a városi pártbizottság képviseletében vett részt a tag­gyűlésen és az irányelveknek Kecskemét mezőgazdasági üze­meire vonatkozó feladatait ele­mezte. A taggyűlés második felében került sor a héttagú vezetőség megválasztására. Az alapszerve­zet eddigi titkára, Székely Jenő másik alapszervezethez került. Helyette Zolnai Károly nyugdí­jast választotta meg titkárnak az ötödik kerületi pártszervezet tag­sága. ! K. A. Korlátozzuk-e a C-vitamin fogyasztását ? SZILVÁS! LAJOS' (44.) Elmosolyodom Gaszton, Si­mon Pista és a lány meglepett ar­cának láttán. Nehézkesen kászá­lódik elő az öreg cigány. Fele­melkedik. Hát bizony, nem mai gyerek. Túl jár az ötvenen, még akkor is, ha meggondolom, hogy az ő barna bőrű fajtájuk gyor­sabban öregszik, mint a közön­séges ember. Hosszú haja tele ősz szálakkal, az arca meg ezer ráncú, és ravaszdi szempár búj- kál busa szemöldöke alatt. Ron­gyos rajta minden ruhadarab. Ebben a fekete aneugban vihet­ték el onnan, a Nyugati-pálya­udvar restijéből. Hogy azóta a fekete öltönyből sáros, koszos mosogatórongy lett, istenem, nem csoda. Zavartan áll a kocsi köze­pében, s csak néz rám várako­zó-tanácstalanul. Gaszton szisz- ■zen a foga között Simon Pista oldalvást szemléli a legkevésbé sem ' bizalomgerjesztő figurát. Hegedűs nevet. A vén cigány nyaka meg lassan a válla közé húzódik. Esett, szánalmas, top­rongyos, akár egy utcai koldus. Megszánom. — Hát mondja csak, öregúr, hogy hívják? Akaratlanul is katonás a han­gom. Ijedten felel: — Főhadnagy úr... alázatosan jelentem... — elakad a szava. Apró remegések futnak át rán­cos, hamuszín arcán, és szapo­rán pillogat bozontos szemöldö­ke alatt. Szelídebbre fogom a hangom. — No. mondja már, mi a ne­ve? — Tokos Ignác, alázatosan ... Közelebb lépek. Már elmúlt a hányingerem. Szólok Pistának: — Adj neki rumot, mert meg­veszi az isten hidege. Aztán bur- kolóddzon be a lópokrócba. Amíg Pista a rumosüveg után matat, Gaszton gyanakvóan meg­kérdi a cigányt: — Tetű je van? Lassan rázza meg a fejét az öregember: — Nem hinném... Tisztán lak­tunk ... ott a pajtában ... Egy­szer volt tetű, de akkor minden ruhát bevittek Kecskemétre, fer­tőtleníteni. Pedáns ember volt a szakaszvezető úr... nem hagyott eltetvesedni bennünket... Tétován nyúl a rumosüveg után. Félénken kortyol. Elfogja a köhögés. Rázza csenevész testét. Hegedűs hátba veregeti. Ettől el­áll a köhögése. Üjra a szájához emeli a fiaskót. Rákönyökölök a Botond ajta­jára. Végignézek az arcokon. El kell mosolyodnom: — Hát ez a helyzet, kérem, öten indultunk el a frontvonal­ból. és most már nyolcán va­gyunk. Mert aki nem tudná, ve­lünk tart a kisasszony is ... jó­ban. rosszban... ugye, kérem? — nézek Olgára, aki hangtalanul bólint. — Meg aztán Gilbert és az öregúr,.. most már elég a rumból. Megárt.. Jól nézünk ki nem? Senki sem felel. — Pista... — jut eszembe va­lami. — Van radírgumid? — Van. — Csodálkozva néz rám. — Mipek? — Pecsétet kell gyártani. Kü­lönben nem tudunk átjutni a hí­don Dunaföldvárnál. Csak nyílt paranccsal. Te jól rajzolsz... Már meg is értett. Nyúl a ke­nyérzsákjába. ahol az írószerszá­mait tartja. — Fabrikálj valami ügyes bé­lyegzőt ... — Aztán folytatom, ahol abbahagytam: — Nyolc em­ber sokat eszik. Be kell osztani a készletet. Hegedűs ... Ültében is vigyázzba kapja magát a pörgebajszú legény: — Parancs! — Maga lesz a géhás. Maga osztja el az élelmet. — Igenis! Ránézek a cigányra: — Maga tudja, hogy mi kato­nák vagyunk. Itt fegyelem van. Ahhoz kell igazodni, amit mon­danak magának. Megmentettük, kiszöktettük onnan.. Ha nem akar bajba kerülni, akkor tartsa magát a rendhez. — Igenis, alázatosan ... — Na jó. Takaróddzon be a pokrócba. Nézem a Pista kezét. Tűhegyes­re faragott tintaceruzával rajzol a radírgumira. Olgához fordu­lok: — Nem fázik? — Nem Ültéből felpillant rám nyugodt szemével. Hosszú, visz- szahajló a szempillája. — kínál­jon meg egy cigarettával. Gaszton előz meg. Átnyúl a sofőrülés támláján, és nyújtja a bádog-cigarettadóznit a lánynak. Csodálkozva veszem észre, hogy a dobozkában Symphonia ciga­retták sorakoznak. Csaknem el- mosolyodok. Mindig tudtam Gasz- tonról, hogy szeret eldugdosni jobb dolgokat. Nagyon kell, hogy tetsszen neki ez a lány. ha elő­ásta motyójából az elrejtett Symphoniákat. Megvárja a fiú, amíg Olga kivesz egyet a dózni- ból. aztán gondolkodik egy pilla­natig, és felém nyújtja a többi cigarettát. Látom az arcán, hogy fái a szíve minden darabért. El­hárítom: — Köszönöm, öregem, ne pa-v zárold a kincseidet. — Tüzet adok a lánynak. — Nekem jó a koporsószeg is ... Megkönnyebbülten teszi el Gaszton a dóznit. Most, már el kell mosolyodnom. Mosoly köz­ben a lányra fordul a pillantá­som. Elkapja a szemét. Mintha egy árnyalattal megszínesedett volna az arca. Elcsodálkozom: amíg nem néztem rá. ez a1 lány figyelmesen fürkészett engem. Jó tíz percig cigarettázunk. Várjuk, hogy Pista végezzen. — No nézd csak — nyújtja fe­lém végtére a radírgumi-bélyeg- zőt. Csinosan sikerült. Papírszeletet húzok elő a térképtáskámból, rá­lehelek a gumira, és a papírosra nyomom. Pompás. Tökéletesen hamisított hadosztálypecsét, ösz- szenézek Pistával: — Veszedelmes ember vagy — csóválom meg a fejem. — Egy­szer még börtönben végzed ... Nevet. A fejek közel hajolnak. Elismerőek a tekintetek a bélyeg­ző láttán. Sietve kitöltők egy nyíltpa- rancs-űrlapot. Az út célja: Szé­kesfehérvár. A kocsi parancsno­ka... A gépkocsi utasai... Fel­sorolom a neveket, Olgáét, Gil- bertét — Sas Pálnak keresztelem el — és a cigányét is. Lehelek újra a radírgumiral Odanyomom a bélyeget a nyíltparancs aljára. Tökéletes. Mindent becsúsztatok a térképtáskámba. Ülök vissza a helvemre: — Indulás! Dióst már vissza­hallhatunk az országúira. Felbúg a motor. Szojka gázt ad. Félve figyelem magam. Ügy lát­szik, elmúlt az idegességem. Nyu­godt a gyomrom. Szojkához fordulok: — Mikorra érünk a földvári hídhoz? — Elég sötét lesz ahhoz, hogy hitelesnek látsszék a pecsét — húzza széles mosolyra erős fogú száját. Hátulról a cigány hangját hal­lom. Mesél a fiúknak: — Dalokat is szereztem én ... Az egyik olyan híres lett. hogy már senki se tudja, hogy én csi­náltam ... Azt beszélik róla, hogy én is csak összeszedtem valahol. Hogy népdal... Hegedűs ugratja az öreget: — Az bizony meglehet... Hun­cut a cigány... — Higgye el, vitéz úr — csüg­gedt, megbántott az örember —, én böcsületes cigány voltam... Amelyik cigány igazán odavan a muzsikáért... Abbahagyja. — Nem is igazi cigány maga — hallom újra Hegedűs jóízű, ingerkedő beszédét —, hiszen nincs is hegedűje... Nagy sokára felel a cigány: — összetörték aztat... Beler rúgott a detektív ... Ismét észreveszem, hogy a lány oldalvást engem néz. Hirtelen fordulok feléje. Nincs ideje el­kapni a tekintetét.- (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents