Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1974. december 15. Iparosodó nagyközségek Annak idején a harmadik öléves terv iparfejlesztési programjában a megyei párt- bizottság Bács-Kiskunban tizenkét nagyközséget jelölt ki iparosításra: Dunavecsét, Izsákot, Kerekegyházát, Tiszakécskét, Kiskun- majsát, Jánoshalmát, Bácsalmást, Kunszcnt- miklóst, Szabadszállást, Lajosmizsét, Kecelt és a közben városi rangra emelt Kiskőröst. A kijelöléssel a telepítendő ipar szétaprózódását akarták elkerülni, mivel nyereséges termelés csak optimális nagyságú üzemekben végezhető. A fenti községek kiválasztásaI. Kerekegyháza Kerekegyháza a megyeszékhely közelében fekvő települések egyike. A jelenleg 586ö lelket számláló nagyközség kereső lakosai közül már 1970-ben 770-en dolgoztak helyi ipari üzemben, s számuk 1974-re megközelítette a 900-at. Ezek az adatok jelzik, hogy a két mezőgazdasági termelőszövetkezet, a két szakszövetkezet, a Kiskunsági Erdőgazdaság üzemegysége és a Helvéciái Állami Gazdaság ottani kisebb részlege mellett az ipari üzemek fontos szerepet játszanak Kerekegyháza életében. Á nagyközség legjelentősebb ipari üzemének, a MEZŐGÉP Vállalat gyáregységének története visszanyúlik egészen 1949-ig. Akkor hozták létre Kerekegyházán a gépállomást, amely 1961-ig működött, amikor is a gépeket átvették a kollektivizálással megalakult mezőgazdasági szövetkezetek. Ekkor a gépállomást mezőgazdasági gépjavító üzemmé szervezték át, s abból alakították ki 1968-ban a MEZŐGÉP 3. számú gyáregységét. A vállalat kerekegyházi üzeme közvetve a közúti járműprogram szolgálatában áll: az autóbuszok utasterében található alumínium szerelvényeket gyártja az Ikarusnak. Az autóbuszgyártó vállalat fehérfémalkatrész-szükségletének nagy részét a kerekegyházi gyáregység állítja elő. Az üzem az utóbbi négy évben tempósan fejlődött, termelési értéke 67 millió forintról 136 millióra emelkedett. Munkásainak száma jelenleg 421, ebből 180 nődolgozó. A női munkaerő foglalkoztatásában a fő szerepet a Habselyem .és Kötöttárugyár .üzeme játssza, amelyet 1967-ben hoztak ( létre.. A lányok és-, asszonyok, már t 1960-ban kérték a tanácsot, hogy teremtsenek számukra lakóhelyükön munkalehetőséget. Akkoriban körülbelül négyszázan ingáztak naponta Kerekegyházáról Kecskemétre, közöttük mintegy 120 nődolgozó is, A korai munkába indulás és a későn való visz- szaérkezés nagyon megnehezítette az asszonyoknak otthoni kötelességük. a gyermeknevelés és a háztartás ellátását. Legelőször a kecskeméti nyomdával sikerült egyezséget kötni, amely dobozkészítő telepet rendezett be a községben. A munkára jelentkező 100 személy közül azonban nem tudtak alkalmazni csupán harmincat, ezért hamarosan másik, szabad munkaerőt kereső vállalattal kellett tárgyalni. A nyomda helyett a kor azt is figyelembe vették, hogy kisebb- nagyobb vonzáskörzetük van, tehát mint ipari bázisok a szomszédos településeken jelentkező szabad munkaerő elhelyezésében is segíthetnek. Cikksorozatunkban ellátogatunk ezekbe a nagyközségekbe, és megvizsgáljuk, bogy a negyedik ötéves terv közelgő befejezése előtt hol tart iparosításunk, és hogy az ősibb földművelés mellett mekkora szerep jut életükben, fejlődésükben az iparnak. • A MEZŐGÉP Vállalat kerekegyházi gyáregységében a Dózsa brigád tagjai autóbuszablak-kereteket gyártanak. (Opauszky László felvétele) Kiskunfélegyházi Kézműipari Vállalat lett a kerekegyházi nők munkaadója, amelynek konfek- ciós részlege száz lányt és asz- szonyt fogadott be. Később különböző okok miatt akadozni kezdett a termelés, s a község nődolgozói részére kedvező és végső megoldást csak a Habselyem és Kötöttárugyár üzemének megalapítása hozott. 1967-től a mezőgazdaság gépesítése révén felszabaduló és a háztartásból aktivizálódó női munkaerő foglalkoztatása a nagyközségben megoldottnak tekinthető. A Habselyem gyáregységében női és férfifehérneműket készítenek, részben tőkés exportra. Ki üzem létszáma jelenleg — a gyennekgon- dosági szabadságon levő száz kismamát is beleszámítva — 320 * körül mozog. A kezdettől fogva két műszakban termelő gyáregység 1970-ben 61 millió forintos tervet teljesített. 1974-re csak 45 millió forintos termelési érték elérését tűzték célul, mivel a gyermeküket otthon nevelő anyáliH tá'üÖÍlété éíiatf' rf kapaci- ■htás csotÍKéht1, s újktíÖ míinkavál- 1 lalókra nem számíthatnak, a nagyközség vonzáskörébe tar- .iozó településekről sem. A Habselyem üzemében betanított munkásként dolgozó fiatalok az idei ifjúsági parlamenten kérték, hogy a vállalat tegye lehetővé számukra a fehérneműkészítő szakma megszerzését. A Vállalat vezetői jövőre eleget tesznek a kerekegyházi fiatalok kérésének. A nagyközség gazdasági életében nagy jelentősége van a Fafeldolgozó és Értékesítő Szövetkezetnek is, amely jelenleg 120 tagot számlál. Ez az ipari egység 1952-ben alakult meg helyi szakemberekből Vegyes Kisipari Szövetkezet néven. 1970- ben árbevétele elérte a 11 millió forintot, 1973-ban pedig már 13 milliót teljesítettek. A szövetkezet termelésében döntő súlya van a készárutermelésnek, a nyílászáró szerkezetek gyártásának. Emellett tíznél több különféle részlegben lakossági szolgáltatást végeznek dolgozóik. Kerekegyházán a 60-as évektől végbement iparosodásnak többféle emberi kihatása volt.' Uralkodóvá vált a községben az a családmodell, amelyben a szülők - egyike az iparban, másika pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Ä földművelésben természetesen részt vesz az iparban elhelyezkedő fél is a szabad idejében. Az ipari üzemek nagyban elősegítették a lakosság körében a kollektív szellem térhódítását, amit mutat többek közt az emberek társadalmi munkára való nagyobb hajlandósága is. A dolgozó nők számának gyarapodása — jelenleg az ipari foglalkozásúak 70 százaléka nő — gyermekelhelyezési gondokot idézett elő a községben. A tanács az üzemek anyagi segítségét és 1111 tárótfdattílTOffká-léíajá-másaí^0' l01igéhyte;»vé’í,ie ■/két&éer‘bőv;rtéttéáiz3- óvodát, majd 1970-ben újat is épített. 1974-ben minden olyan óvodás korú gyermeket el tudtak helyezni, akinek mindkét szülője dolgozik. Az iskolai napközi otthon szintén segít a családos dolgozóknak. Bölcsőde jelenleg nincs a nagyközségben. A tanács az üzemek kezdeményezését várja, részéről semmi akadálya nincs bölcsőde létesítésének, i Kerekegyházán tehát férfi és nő egyaránt talál az iparban is helyi munkalehetőséget, ennek következtében az ingázók száma jóval száz alá csökkent. 1974-ben a három ipari üzemben összesen közel 20 millió forint munkabért fizettek ki a dolgozóknak. Az egy főre eső kereseti átlag ugyanebben az esztendőben 26 548 forint volt. A. T. S. KENDŐZETLENÜL Ügy látszik, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem falra hányt borsó csupán. A téma évtizedek óta szerepel az újságokban, megrázó riportokat látunk, hallunk a televízióban, hogy a legdrámaibb film, plakát, írás és kép is teljesen hatástalan marad, mert' továbbra is virágzanak a kocsmák, a zugbormérők. továbbra is részegek tántorognak a távolsági vonatokon, ittas emberek ülnek a volán mellé, szesztestvérek ordítoznak az éjszakában legyen nyár. vagy tél, nekik csak egy számít: a nyakolaj. Az pedig van, bőségesen van és főleg mindenütt és mindenkor van. □ □ □ De lehet e mindenhol és mindig szeszes italt árusítani? Végre azt válaszolhatjuk, hogy nem, már régen nem.. A belkereskedelmi miniszter még 1972-ben hozott egy rendeletet (14/1972. VI. 17. Bk. M. sz.) a szeszes ital értékesítéséről. Ezt a jogszabályt szakmai körökben úgy emlegetik, mint szeszrendeletet. Tartalmazza többek között azt, hogy hol engedélyezhető szeszesital-árusítás: általános áruházban, illetve annak büféiében, éttermében, élelmiszer- és csemegeboltokban, étteremben, vendéglőkben, falatozókban, cukrászdákban, presszókban, bárakban és éjszakai szórakozóhelyeken. s természetesen italboltokban, borkimérésekben és szállodákban. Ugyanakkor szabályozza a rendelet azt is. hogy hol nem szabad, illetve csak korlátozott mennyiségben és, minőségben lehet szeszt árusítani. Ilyen például minden olyan üzlet, amit a tilalmak között nem találunk. Sajnos, azonban a rendeletet rugalmasan is lehet értelmezni. így például azt w O, Miszter alkohol... a fejezetét, amely kimondja, hogy ....... az elsőfokú hatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti kizárólag termelői pa- lackozású borok árusítását a zöldség-gyümölcsüzletekben. E kivétel más alkohol tartalmú italokra nem terjed ki...” □ □ □ Mi a helyzet például Kecskeméten? A Rákóczi úti zöldséggyümölcs boltban találunk palackozott borokat, sört úgyszólván minden mennyiségben és a szesztestvérek által annyiba kedvelt mini-palackos rumot, pálinkát is. Nem szerepel az engedélyezett üzletek listáján a tejbár sem, mégis a kecskeméti Széchenyi térén levő tejbárban megtalálható a pálinka, a likőr, a rum, a vermuth is. Csak hogy — s itt jön a rugalmasság — á zöldség-gyü- mölcsboltot, a tejboltot is az élelmiszer- és cserpegeboltok kategóriájába sorolták. Azokban viszont már szabad árusítani szeszes italokat. . , Nézzük tovább a rendeletet, amely hatodik paragrafusában a következőket mondja: „Nem szabad szeszes italt árusítani, vágy kimérni a gyárak, építkezések és bányák területén működő büfékben munkaidő alatt, hivatalok, intézmények munkahelyi büféiben munkaidő alatt — palackozott szeszes italok kivételével...” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az említett helyeken működő büfék palackozott borokat stb. minden további nélkül forgalmazhatnak munkaidő' alatt is. Vajon azt hitte a rendelet alkotója, hogy nem tudják felnyitni, s így kénytelenek hazavinni? Gyakorlatilag a rendeletnek .ez a része először megtiltja azt, amit két mondattal lejjebb újra engedélyez. Érdemes még megnézni a hetedik paragrafust is. Ez azt tartalmazza, hogy a gyárak, bányák, üzemek környékén a bejárattól 200 méteres körzetben működő italboltok, borozók, termelői borkimérések, büfék, bisztrók, falatozók reggeli nyitása, illetve a árusítás nem előzheti meg a munkakezdés ideiét. Ha viszont a kétszáz méteren belül a szeszes ital árusítására jogosult üzlet van, ott csak két decinél nagyobb palackozott szeszeket árusíthatna«. Tessék ezen gondolkodni..... Mert a kereskedői lelemény arra is képes, hogy a poharazót, termelői borkimérést arrébb tegye, mondjuk 201 méterre, ahol viszont már munkaidő előtt is árusíthat, s aki szereti a pálinkát, vagy a „ferencvárosi koktélt”, az hajlandó még egy métert megtenni érte. A rendelet újra megerősíti, hogy 18. életévüket be nem töltött fiatalkorúaknak szeszes Utalt kiszolgálni tilos, s akik a 16.'élet-1 évüket még- nem töltötték be, nem mehetnek se bárba, se italboltba, illetve ha mégis mennek, onnan ki kell küldeni őkea Ha nem akarnak kimenni, rendőrt ken hívni... Volt-e már példa az utoomra? Mert arra naponta tudnánk példát említeni hogy tizenévesek vidáman „szórakoznak” akár éjfélkor is. □ □ □ Nincs szükség itt annak bizony- gatására. hogy a „Miszter alkohol” micsoda rombolást végez, s hogy ezek a romok mennyibe kerülnek anyagi és erkölcsi tekintetben. Határozott, egyértelmű és szigorú intézkedésekre van szükség, olyanokra, amelyeket nem lehet kétféleképpen értelmezni... — dorgál — Az öregember majdnem negyven évig dolgozott egyfolytában, amikor agyvérzés érte, s nyugdíjba kényszerült. Az állandó járás-kelés után nehezen szokta meg a viszonylagos tétlensége).. Sokan [ ^.erették;:^^ postásokat frkndenki is- fperi. Az agyvérzés még egyj/eszélyes ^mellék'hatóssaí is sújtott«*'-egyik- oldalára megbénult. Hosszú, keserves hónapok következtek, papírt tépkedett óraszám, vonalakat, karikákat rajzolt az öregember: újból kezdte az életét. Lassacskán ismét a régi lett. Az orvosok csodálkoztak, hiszen már mindenre felkészítették a családot: feleségét, lányát, vejét és unokáját. Az öregember megszerette a hajnalokat. gyönyörködött a napfelkeltében. hallgatta a csirkék zsivalygását, a verebek csivitelését. az eresz alatt. Nagy terveket szőtt: világot látni Indult. Bejárta az országot, rengeteg fényképet készített. mindenhonnan küldött egy levelet az orvosnak és a családjának. Agyvérzése után tizenkét évvel meghalt a felesége. Az öregember elvesztette életkedvét, látszólag. Meglátogatta régi barátait, kiment a temetőbe a már meghaltakhoz. többször végignézte fényképalbumát. Ügy tűnt: készül a halálra. Talán furcsának találják: az öregember ekkor számolt le az elmúlással. Kinevette az újságok gyászhíreit, vasárnaponként nem a templomba, haAz öregember nem a presszóba járt. kávézni. Vidáman jöt*t ha^za egy-egy temetésről. „Satnyák voltak,''élhullottak” gondolta. Az «örégem&er megszerette az.^esté- két is: székét az ablakhoz húzta és a kályhán sülő alma illatát szippantotta be. Szerény nyugdíjából rengeteg könyvet vett, valamennyit elolvasta. Délutánonként hosszú utakra indult, elsétált a temetőbe megnézni, megszámolni hány embert élt már túl (egyre tekintélyesebb volt ez a szám) meglátogatta a koporsókészítőt, szemügyre vette munka közben. Csíkos nadrágokat, pillangós nyakkendőket, virágmintás ingeket vásárolt, hordott. Nem kapcsolta ki a rádiót, ha beatet adott, ringatózott a ritmusra, szeme csillogott. „Túlélem én ezeket” — nevetett sokszor. Az öregember egy novemberi napon ágynak esett. Az orvos azt mondta, tüdőgyulladás, teljes nyugalmat, diétát írt elő. A családot felkészítette mindenre. Táviratot kapott tehát az unokája is, aki egy távoli építkezésen dolgozott. — Mi van öreg, nem kap enni? — kérdezte az, mikor hazajött. (Az öregember igen lesoványodott.) Az öreg lassan bólintott. — Csinálok rántottét — mondta Gergő. (Így hívták az unokát). — Szalonnával? — hallatszott az ágyból. — Meg hagymával — tette hozzá az unoka. Utána kávét főzött Gergő. Később megittak egy-egy pohár bort egymás egészségére. A család csak nézett. Az orvos bosszankodva csóválta a fejét. Fenyegetődzött: nem kezeli tovább az . öreget. Gergő ráhagyta: menjen, nem gyógyszerrel kell gyógyítani. -Este a Radio-Luxemburg adása bömböl), délelőtt magnóról a B eatfe s, ^ az Öm égá és az Emerson Lake Palmer. Gergő egyik haverjától kölcsön kért egy kocsit, elvitte az öregembert az építkezésre, ahol dolgozott, megmutatott mindent. Mire hazaértek, az öregembernek semmi baja se volt. Bort kért, fagyos szalonnát meg szárazkolbászt. Nevetve olvasta fel az újságok gyászjelentéseit, kiemelte az elhunytak életkorát. — Túlélek én mindenkit *— harsogta. Megtanult autót vezetni, és többször elszáguldott meglátogatni unokáját. — Túlélem a halált — mondogatja az öregember ma is mindenkinek. Nem hisz neki senki: becsapott már mindenkit. Ahogy hallom, egy külföldi úton gondolkozik, unokájával. Repülővel mennének. Mindenki bolondnak tartja, nem köszön neki az orvos sem, miután az öregember megígérte neki. hogy még virágot se visz ki a sírjára. Az öregember: kortalanriá lett, nem öregszik tovább. Tavasszal neki nyílik a virág. Félnek tőle. Jó lenne öregembernek lenni, s Ballal József (18.) Ebben a pillanatban Szojka — nem tudom, honnan került elő 'Jiirtelen — már ugrik is az ülésre, .gyújtja a motort, megnyomja a sziréna gombját, és riekirohan az egyik törmelékhalom oldalának. A kocsi majdnem felborul, ahogy a legény nagTht fordít a kormánykeréken. de már kijutottunk az asszonyok közül. Szojka most nem törődik azzal, hogy rossz az üt, nyomja a gázpedált, s úgy ugrál velünk a kocsi, alig tudunk fogód zni. Jobbról-balról felfröcsköl ránk a sár. Valami gurul a lábam alatt. Odanézek. A pálin- kásüveg, amit Szojka hozott. Hajolok le érte. Miközben felveszem, nagyot ugrik á kocsi, s beleverem á fejem a szélvédőbe. Újra ká- romkodok, köpenyem zsebébe du- gom a pálinkásüveget, s ahogy visszanézek, látom, hogy a pékség előtt még mindig nagy a kavarodás. — Fordítsa el rólam a géppisztolycsövet, főhadnagy úr! — hallom aztán Szojka hangját. A géppisztoly az ölemben fekszik. lövésre kész állapotban, s a csöve valóban Szojka felé van fordítva. Bebiztosítom, és hátranyújtom Gasztonnak. Szojka mosolyog. Erre én is hidegvért parancsolok magamra. Elvégre mégis én vagyok a vezetőjük. nekem kell a legnyugodtabbnak látszanom. A műúton — csodálkoznom kell rajta — gyér a forgalom, csak nagy néha találkozunk szembejövő gépkocsikkal vagy szekerekkel. Szojka — tekintettel a síkos útra — óvatosan hajt. Harminc-negyven kilométeres sebességgel haladunk. Egyre erősebben szitál az eső, veri az arcunkat. Felhajtjuk a köpenyek gallérját, de az apró víz- cseppek megtalálják az utat az ember bőréhez. Egykettőre nyakára hágunk a megkezdett üvegben maradt rumnak, s nekilátunk a pálinkának is. hogy ne rázzon bennünket a hideg. Menekülteket szállító, ponyvákkal letakart, nyikorgó szekerek mellett robogunk el. Bámulom az esőben fürdő utat. s közben gondolkodni igyekszem. Ma október tizennyolcadika van. harmadik, napja vagyunk úton. Körülbelül ötven-hatvan kilométert tettünk meg, s most Cegléd felé szalad velünk az autó. Az qtvenkilomé- teres út alatt háromszor történt meg. hogy majdnem ráfizettünk: először a német frontvonalban, amikor kénytelenek voltunk elrabolni az SS-altisztet. másodszor Szolnokon a piactéren, amikor megrémültem a járőrtől, és harr madszor a szolnoki vasútállomás közelében, amikor az asszonyok meg akarták lincselni Gilbertet. Mindez ötven-hatvan kilométer alatt... Ami azt illeti, elég nagy a veszély valószínűsége. Könnyebbségemre szolgál, hogy a fiúk nyugodtak, legalábbis igyekeznek fegyelmezetteknek, hideg- vérűeknek látszani. Mi lenne, ha még attól is rettegnem kellene, hogy elvesztik a fejüket? Szerencsére, ennek kicsi a lehetősége. Frontesztendők sok próbája ffiz össze bennünket. Sok kutya helyzetből másztunk már ki. elégszer hittük vásárra a bőrünket. Jól választottam, amikor őket hoztam magammal. És azért sikerült jól választanom, mert ismerem mindegyiküket. Fél szemmel fürkészem Szojka arcát. Nyugodt, szinte mozdulatlan minden vonása. Amióta ismerem, mindig ilyen. Talán ez az oka. hogy mind ez ideig jóformán egyetlen bizalmas mondatot sem váltottam vele. De nem is a meghittségen múlik, hogy megbízhatok-e valakiben ... Ösztönösen éreztem mindig, hogy nincs az a nehéz helyzet, amikor ne számíthatnék Szojkára. Igaz is, tegnapelőtt meg akartam kérdezni tőle, hány éves. Megvárom, amíg elhaladunk nyolc-tíz megrakott katonai lovas kocsi mellett, aztán Szojka felé fordulok: —: Mondja, hány éves maga? Azt várom, hogy csodálkozzék. Lehet, hogy meg is lepődött, de az arcán nem látszik. —Huszonkilenc. Tizenötben születtem. — Tizenötben? Hirtelen eszembe jut egy kérdés. De habozok néhány másodpercig, amíg elszánom magam, hogy ki is mondjam. Ügy érzem, ez a pillanat, az utóbbi napok eseményei során kialakult hangulat alkalmas rá: — Mondja... igaz, amit beszélnek ... hogy maga kommunista? Csak nagy sokára felel. Előbb gondolkozik, s ez most látszik is az arcán. Homloka ráncba húzódik, szemét is összevonja. Gyors, kutató pillantást vet rám, de az a benyomásom, mintha valami mosolyféle is bújkálna a szeme sarkában, a ráncok között. — Hiszen hallotta a főhadnagy úr __— És mindjárt kérde z is: — Na és ha így *van..-. változik rólam a véleménye? Más embernek fog tartani, mint eddig? Kedves kötekedést érzek a hangjából. Amikor látja, hogy nem felelek, mégis komolyra fordítja a szót: — Éveken át láthatta a főhadnagy úr, högy ugyanolyan ember vagyok, mint a többiek, nem tartok kést a fogam között. Miért titkoljam most már, hogy ilyenképpen élek a világban? Nézem a szeme sarkában az apró szarkalábakat. Zavartan el- mosolyodok. Furcsán érzem magam. Hiszen mondták, mondták nekem, hogy Szojka kommunista, de most, hogy meg kell bizonyosodnom róla, mégiscsak... Érdekes! Most látom az első eleven kommunistát... Kíváncsi kérdés tolul a nyelvemre: — És mondja, Szojka... Miért lesznek kommunisták az emberek? — Miért? Csúszós az út, egy ideig azzal van elfoglalva, hogy egyenesben tartsa a kocsit, mert a kanyarodóban, ahol járunk, jobbra lejt a beton. Ráadásul két katonai teherautó is jön szembe. A Bo- tond fáról, Szojkának erősen kell tartania a kormánykereket. Közben már meg is bántam, hogy ilyen ostobát kérdeztem. Bosszús vagyok magamra. Gyerekes kérdés volt. S eszembe jut, hogy három esztendővel fiatalabb vagyok Szojkánál. Üjra egyenesben fut a kocsi. Szojka felvonja a szemöldökét, ö is sületlennek találta a kérdésemet. — Semmiképpen nem passzióból, főhadnagy úr... — Ügy látom,. töpreng, beszéljen-e arról, amire gondol. Segíteni akarok neki. — Igen, tudtommal még senkit sem dicsért meg a rendőrség azért, hogy kommunista... — Nem erről van szó.. i — ingatja csontos fejét. — Nem ... Az csak testi kellemetlenségekkel, veréssel, börtönnel jár... Nem is tudom, hogyan mondhatnám meg pontosan, hogy a főhadnagy úr megérezze a lényeget ... hogy miért keserves dolog... Megint katonai lovas vonatoszloppal találkozunk. Egy szélroham jó csomó esőcseppet csap az arcunkba. Szojka a kézfejével megtörli homlokát, széles, tömpe orrát.. (Folytatjuk) •ü ZILVÁSI LAJOS