Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 8. A kormány- programhoz kapcsolódva Két vezérigazgató tájékoztatója Az ország állami gazdaságai 10 ezer hektáron termesztenek zöldségféléket. Az ágazatot a TOMATOCOOP nevű társulás fogja ösz- éze. Tagjai: kilenc állami gazdaság, nyolc konzervgyár, kutatóintézetek, gépkísérleti intézet, gépgyár, összesen 22 gazdaság, vállalat, intézmény. Az egyesülésnek az a célja, hogy megvalósítsa a zöldségtermesztés minden ágazatá- bán az iparszerű termelést. A megye állami gazdaságai közül elsőnek a kecskemét-szik- rai kapcsolódott ebbe az együttműködésbe. A Csányi Állami Gazdasággal közösen kidolgozták az iparszerű paradicsom termesztési módszert, amely szikrai néven vált ismeretessé. ■Együttműködnek a Tisza menti termelőszövetkezetek zöldségtermesztő társulásával. A kormány programjáhz kapcsolódva a termelő üzemeknek az a céljuk, hogy több nyersanyagot kapjon a feldolgozó ipar és nagyobb mennyiség kerüljön a piacra a lakosság növekvő igényeinek kielégítésére. Nemrégen háromnapos értekezleten vitatták meg .az iparszerű zölségtermesztés eddigi eredményeit, az idei tapasztalatokat és a soron lévő tennivalókat a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaságban. A tanácskozást a TOMATOCOOP kezdeményezte és részt vett rajta a társulás valamennyi tagja. Tekintettel a téma fontosságára, jelen volt Klenczner András, aZ állami gazdaságok vezérigazgatóba, és Abrahám Antalné, a Konzervgyárak Trösztjének vezér- igazgatója. A tanácskozás tanulságait ? következőképpen foglalták össze Klenczner András: (.i — Az ország állami gazdaságai 6 ezer hektáron termesztenek :borsót, ezer hektáron paradicsomot, a másik 3 ezer hektáron íegyéb zöldségféléket, összesen te- |hát 10 ezer hektár a vetésterület a TOMATOCOOP kilenc taggaz- ■daságában. Jövőre ezt a területet növelni szeretnék. Az eddigi eredmények biztatóak. Szükséges „megjegyeznem, hogy ez az ösz- szefogás, amelynek nemcsak a termelő és a feldolgozó üzemek, hanem a kísérleti- gazdaságok, valamint a gépgyártó vállalatok is tagjai, egy kísérletnek tekinthető. Olyan kísérlet, amelynek célja a kormányprogramnak megfelelő gyorsabban előrelépés a zöldségtermsztés korszerűsítésében. Elismeréssel szólhatunk a Csányi és a Szikrai Állami Gazdaság kezdeményezéséről a gparadicsomtermesztés iparszerű ■módszerének megvalósítását illetően. Példájukra több Tisza menti termelőszövetkezet már . az ^jdén, de jövőre még inkább kísérletként alkalmazza módszert. iSajnos, az idei esztendő nem volt . kedvező a gépi betakarításra. Az I esők miatt nem lehetett ramenni a talajra. A paradicsom nagy részét kénytelenek voltak a gazdaságok kézzel leszedni, jelentős mennyiség tönkre is ment. Bízunk benne, hogy jövőre kedvezőbb lesz az időjárás. A jövő mindenképpen a gépi betakarításé, mert egyre csökken a munkaerő és hiába érünk el jó terméseredményeket, ha egyszer nincs aki leszedje a paradicsomot. A tanácskozáson sok szó sett a gazdaságos termelésről. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi termelési költségek mellett 300 mázsa hektáronkénti termés szükséges ahhoz, hogy ne legyen veszteséges az üzemág. Lehetőség van ennél jóval magasabb termés elérésére is. A hozamok növelésének feltételei minden üzemben adottak. A TOMATOCOOP-nak számos feladata van a következő esztendőkben. Valamennyi fontosabb zöldségféle iparszerű termesztésének technológiáját ki kell dolgozni. A borsóé és a paradicsomé már kész. A legkorszerűbb termelési módszereket közkinccsé kell tenni. Javaslom a zöldségvetőmagok hazai előállítását is a társulásnak. Egyes zöldségfélék vetőmagjainak világpiaci ára ugyanis annyira magas, hogy 30 —40 százalékkal megdrágítja a termelési költségeket. A paradicsomhoz hasonlóan ezt is meg tudnánk oldani a zöldségtermesztő gazdaságok és' a kutatóintézetek bevonásával. * Nem biztos, hogy az import vetőmag jobb minőségű, itthon is vannak már kiváló fajták. Csupán meg kell szervezni a vetőmag előállítását. Külön téma a gépi betakarítással kapcsolatosan az új szabványok megállapítása. A termelő üzemek a konzerviparral közösen ebben is előbbre juthatnak. Végezetül még annyit, hogy az ipar nyersanyagellátásán túl nagyobb mértékben törekedjenek gazdaságaink a lakosság friss zöldségfélével való közvetlen kielégítésével. Ábrahám Antalné: — Örülök a TOMATOCOOP-on belül kialakult együttműködésnek. A konzerviparra a következő ötéves terv időszakában rendkívül nagy feladatok várnak. Egyre nagyobb a hazai és a külföldi igény. Változatlanul legfontosabb feladatunk a paradicsomfeldolgozás bővítése. Sajnos az idén nem sikerült ,a paradicsomtermesztés az időjárás miatt, nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is gondok vannak. Az idén 35 ezer vagon- nyi termés feldolgozását terveztük, de csak 31 ezer vagon futott be. További terveink szerint évről évre fokozatosan növeljük a feldolgozandó mennyiséget, jövőre 36 ezer vagonnal szeretnénk átvenni, 1980-ra 45—50 ezer vagonnal. Ehhez természetesen növelni kell a termőterületet, a termésátlagokat és a feldolgozó kapacitást. ' A paradicsomra költjük a legtöbbet a következő években. Lényerő, sűrítő-, porítóberen- dezést, tartálykocsikat vásárolunk és állítunk a termelésbe. Azzal számolunk, hogy a következő években a paradicsomtermés mintegy 40 százalékát géppel takarítják be a mezőgazda- sági nagyüzemek. Ehhez alakítjuk a feldolgozó kapacitást. Felhívnám a figyelmet, hogy az uborka az, amelynek még korlátlan piaca van itthon és külföldön. Tudomásom szerint jól bevált magyar betakarító gépsor áll rendelkezésre. Megfelelő fajtát is rbei tudunk ^szerezni. A i szervező-, sen múlik tehát az uborkatermesztés teljes gépesítésének megoldása. Még annyit, hogy a következő években számottevően fejlődik a konzervipar. Jövőre 80 ezer, az V. ötéves terv végéig pedig már 110 ezer vagon árut dolgozunk fel. Mi a továbbiakban is — lehetőségeinkhez mérten1 — többféle formában segítjük partnereinket, hiszen ez saját érdekünk is, — hangoztatta végezetül a Konzervipari Tröszt vezérigazgatója. K. S. Képünkön a Kecskeméti Konzervgyár paradicsomporító üzemrésze. (Pásztor Zoltán felvétele.) Lányok a tanműhelyben A tanműhelyben berregnek a varrógépek, a száltartó állványokon fut a cérna, s ügyes leánykezek színes kelméket forgatnak a tű alatt. A fal melletti polcokon fehérne- műkötegek tarkállanak, oda gyűjtik a kész munkadarabokat. A gépeken dolgozó lányok a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti üzemének leendő szakmunkásai. A szakma, amelyet két év alatt sajátítanak el, meglehetősen bonyolult elnevezésű: kötő-húrkoló és ipari konfekciókészítő. Fehérneművarrást tanulnak, tehát tulajdonképpen varrónők lesznek majd a lányok. — Az elméleti órákon a kötéssel és a hurkolással is foglalkoznak tanítványaink, hogy ismerjék azoknak az anyagoknak a tulajdonságait, amelyekből a Habselyem termékei készülnek — tájékoztat Rajnik Ferencné szakoktató. A kecskeméti gyár a megye jelentős létszámú női munkaerőt foglalkoztató ipari bázisainak egyike, amely az utóbbi időben erőfeszítéseket tesz azért, hogy munkásállományában növekedjen a szakképzett dolgozók aránya. Tavaly szakmunkástanulók képzését kezdték meg, amihez a Czollner téri tanműhely berendezésével korszerű körülményeket is teremtettek. Harmincegy másodéves és huszonhét elsős részesül itt gyakorlati Oktatásban hetente négy napon. Elméleti felkészítésükről a 607-es számú Szakmunkásképző Intézetben gondoskodnak — Hogyan vezetik be az elsősöket a szakma rejtelmeibe? — érdeklődöm Rajnik Ferencnétől. — Először a kézi varrást gyakoroljuk be, a gépekkel csak körülbelül négy hét elteltével ismerkednek meg a lányok. Tű és cérna nélkül ,,varrnak” néhány órát, hogy a gyors masinák kezelését elsajátítsák. Aztán megtanulják, hogyan kell a cérnát befűzni és varrogatnak, egyelőre csak rongyokat. A második hónap vége felé már gyárbeli termékek idomrészeinek megvarrását kapják feladatul. A következő lépés a részek egésszé való összedolgozása. Az első félév végére i utunk el odáig, hogy a tanulók egyszerű holmikat, például női nadrágot, férfi atlétatrikót, kombinét önállóan össze tudnak állítani. Mindent addig gyakorolunk, amíg jól nem megy, a tanmenetünk erre lehetőséget nyújt. A mostani elsősök jelenleg gyermek ágykabátokat, úgynevezett suszterkötényeket és vállkendőket készítenek. A másodévesek már műveleti sorrendben vannak beosztva, és önállóan varrják a gyermekpizsamákat, bébydollokat. ök a. következő félévben már 600—800 forint tanulóbért is kapnak, ki- nek-kinek az ügyességétől függően. — Melyik művelet elsajátítása • Tóth Eszter, Őrlik Erika és Horváth Ildikó ezúttal tapasztalatcserét folytat. • Ügyes leánykezek színes kelméket forgatnak a tű alatt. (Opauszky László felvételei.) • Hajnik Ferencné ellenőrzi a kész munkadarabot. volt a legnehezebb? — szólítom meg Őrlik Erika másodéves tanulót. — A gallér felvarrása a legkényesebb dolog, de azért azt is meg lehet tanulni. — Erre a pályára készült? — Szakközépiskolába jelentkeztem, de nem vettek fel. Az egyéb lehetőségek közül ezt a foglalkozást választottam, mert varrni általános iskolás koromban is szerettem. Otthon, Lajosmizsén van egy gépünk, azon már tudtam varrni,-mikor ide kerültem. _Saját részére készített-e már v alamit? — Szoknyát elsős korom óta én varrók magamnak. — Hogy érzi magát a tanműhelyben? — fordulók Horváth Ildikóhoz, Erika osztálytársához. Ildikó már fél évet dolgozott a Habselyemben betanított munkásként, mielőtt szakmunkástanuló lett. — Itt minden lehetőség megvan hozzá, hogy megtanuljunk szépen és gyorsan dolgozni. Nagyon örülök, hogy tavaly hallgattam a főnökeimre és vállaltam a kétéves iskolát. így szakmunkás leszek, ami nem csak azzal jár, hogy jobban el tudom majd végezni a munkám, hanem többet is keresek, mert a szakmunkásokat megbecsülik a gyárban. — Az anyukám a Habselyemben dolgozik, ő szeretette meg velem a varrást — szólalt meg Tóth Eszter. — Ha jövőre megkapom a szakmunkás-bizonyítványt, együtt járunk majd a gyárba. _ Melyik munkamozzanatot végzi a legszívesebben? — A csipke és más díszek felvarrását szeretem a legjobban. A tanműhelybeli lányok a szabás tudományát is elsajátíthatják a részükre szervezett szakkörben. Mázuk Sándorné szakoktató segít nekik, hogy a szákrajzórán szerzett elméleti ismereteket átültethessék a gyakorlatba. — Mindkét csoport eredményeivel elégedettek vagyunk — mondja Rajnik Ferencné — mégis izgalommal várjuk a jövő esztendőt, amikor az első évfolyam kikerül az üzembe. Hogyan tudjuk őket elindítani1 az életbe, hogyan illeszkednek be a gyári kollektívába, beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket — többek közt ezekre a kérdésekre várjuk a választ. A. Tóth Sándor mmmmm (12.) — Jó az, főhadnagy úr, hogy 3jézen az úton megyünk? j Igaza van. Meg kellene néznem * á térképet. Gasztonnak van zseblámpája. Hátraszólok neki, ideadja, s böngészni kezdem a térképet. Részletes rajz ez a tájékról, ’ínutatja a mezei földutakat, a dűlőket is. Igyekszem kiszámítani, !lhol járunk. Húsz kilométerre lehetünk a falutól. ahol a németek feltartóz- iJtattak. Mindjárt odaérünk a következő községhez. Milyen igaza Van Szojkának! Nem. a közelben ■ semmiképpen sem mehetünk be llakott településre, v A térképen vékony vonalat lá- >tok, amely északnyugat felé kanyarodik el. Mezei út. a szántóföldek és a legelők között húzódik. Nagyobb alföldi erdőt is jelez a térkén. >1: — Mindjárt odaérünk egy dűlőúthoz. Jobbra kanyarodik — mondom Szojkának. Bólint. Hátunk mögül percről percre erősebben halljuk az ágyúdörgést. Ügy látszik, az oroszok megvárták, amíg a magyar csapatok átmennek. s rögtön támadásba lendültek. De miért nem vártak hajnalig? Három óra volt a határidő. Talán azért, mert már átjutott a zászlóaljtörzs is. és közölte, hogy több alakulat úgv)sem áll át? Vajon mi lehet Hartmannal? Megtalálták-e' a németek, vagy már az oroszok kezében van? Most értük el a dűlőutat. Szoj- ka befordul rá. A kocsi óvatosan mászik előre, mégis akkorákat dob- rajtunk. hogy kapaszkodnunk kell. Most érzem csak. mennyire fáradt vagyok. Szúr a vállam, alig érzem a lábam. Hátraszólok a fiúknak: — Keressétek elő a konyakot! Ez gyorsan megy. Már nyújtják is az üveget. Nagyot húzok belőle. Forrón szalad le nyelőcsövemen az ital, egy pillanat múlva már sugározza is melegét, és íze is szétömlik. Szinte az egécz testemmel érzem. Áldja meg az Isten, aki kitalálta a jó italt. Egyetlen vigasztalója a katonaembernek. Kincs, akár a betegnek az orvosság. Húzok még egy kortyot, aztán hátranyújtom. Szojkának nem azért nem adok, mert ő sofőr, hanem mert tudom, hogy csak a legritkább esetben iszik. Nyelvem bizsereg a szesz zamatétól, s megpróbálom erre összpontosítani figyelmemet. Jó barát az ital! Hűségesebb az asz- szon.vnál, s ami a legfőbb erénye: nem beszél. Odakint azorosz télben. az volt a szerencsém, hogy mindig elég szeszt> tartalékoltam. Ha állásban voltunk, összejöttünk néhánvan a bunkeromban, s ott iszogattunk — zömünkben italértő, tehát hallgatag katonák —, ha pedig pihenőben voltam, és nagyon kutyául éreztem magam. s kilátástalannak és értelmetlennek tűnt maga a létezés is, megittam egy fél üveg rumot, I vagy parasztoknál szerzett erős vodkát, s mindjárt szelíden legömbölyödtek az élet éles szegletei. elviselhetőbbnek és egyszer mégis véget érőnek találtam a mi kutyasorsunkat. Áldás a szesz, ahogv mozdulatlanul csillog a pohárban, ragyogva rezzen az üvegben, vagy biztató-kedvesen kotyog a kulacsban. Megnyugtató érzés, hogyha nagyon *• nehéz az élet. van mihez mené- külni, s még a legvadabb tüzérségi pergőtüzet, a Katyusák rakétáinak sivítását is könnyebb elviselni, ha egy-egy csendes pillanatban vagy esetleg éppen akkor. amikor meglódul, és imbo- lyogni kezd az egész fedezék, húzhatok egyet a fiaskóból... Testvére, hűséges cimborája a pálinka a frontkatonának, vigasztalója és biztatója, hordozója a reménynek, hogy talán mégsem torkollik halálba ez embertelen őrlődés, amit nem is vélnénk életnek, ha elvétve nem akadnának kellemes percei... Percek, amikor az ital. a könnyű mámor elaltatja a gondolatokat, feloldja a - tépelődést, felemeli a félelem vonóját a feszült idegek húrjairól ... — Ideje lenne megpihennünk, főhadnagy úr ... — hallom Szoj- ka hangját. Kinyitom a szemem. Egy fiatal akácerdő mellett döcög a kocsi. Itt valóban meghúzhatnánk ma-' gjunkat. Harminc kilométerre lehetünk a fronttól légvonalban. A németek állásai erősek, tankjaik is vannak, nem valószínű, hogy hamarosan változna a helyzet. Nyugodtan pihenhetnénk legalább néhány órát. — Keressen alkalmas helyet, ahol beállhat a kocsival a fák közé — bólintok Szojkának. V. Fiatal az akácerdő. de sűrű, Szojka csak nagy nehezen tudta bekormányozni egy kis tisztásra az autót. De most ió helyen vagyunk, itt nemigen vesz észre senki bennünket, különben is — a térkép szerint — hat kilométerre fekszik a legközelebbi falu, a másik meg nyolcra-kilencre lehet. Alig várom a hajnalt, hogy meghallgathassuk a rádiót. Pillanatnyilag fogalmam sincs, mi történik az országban. Lehetséges, hogy mégsem sikerült egészen a nyilas puccs, talán már szét is verték őket? És akkor ki az ország vezetője? Talán valamelyik feloszlatott ellenzéki párt? A kisgazdák? A szociáldemokraták? Fél ötkor szólal meg a budapesti rádió... Az ágyúdörgés néha szünetel pár percig, de aztán újra rákezd. Ha már áttörtek volna, hallgatnának az ütegek, legalább is sokkal ritkábban hallanánk dörrenéseket. Fekszem a fűben, és szívom a cigarettám. Mellettem a konyakos üveg.' Maradt még az alján kétújjnyi ital. Nyúlok utána, hogy kihúzzam, de aztán meggondolom. Jó lesz hajnalban. De a pecsétgyűrűm hozzáér a palackhoz, és az üveg megcsendül. Erre megszólal Szojka. Itt fekszik mellettem. — Vettem négy üveg rumot. — Nagyszerű. Erről meg is feledkeztem. Persze. amikor átküldtem a német vonal mögé, a faluba, adtam neki száz pengőt, hogy szerezzen italt. Négy üveg... Kiiszom az utolsó kortyig a konyakot. Szojka felé fordulok. Amikor itt megállapodtunk, és elmondtam neki. — egészen őszintén —, hogy őt is megtévesztettem. nem felelt semmit. — Szojka.•. — Parancs, főhadnagy úr. Fegyelmezett ez az ember, mindig tartja magát a formákhoz. — Szeretném tudni, mire gondol a történtek után. Csend Feszült csend. Gyűlöl? DüK&ng magában, hogy miért nem engedtem át a zászlóaljjal az oroszokhoz? Miért' nem felel? Nagy sokára megszólal: — Azon gondokozom, merre menjünk tovább. Tehát nem akar megnyílni. Nos, jó. Én nem fogom erőszakolni. — És mit gondolt ki? — Legszívesebben Pestre mennék ... De ezek után... Ezek elsősorban Pesten fognak összeszedni minden fegyverforgatásra alkalmas embert... Hallgat egy percig, aztán folytatja: — Egész biztos, hogy mindenfelé rengeteg a katonaszökevény. Különösen Pesten. Nagy vadászat' lesz ott... Okos ez a fiú. Józan fejű, körültekintő. Többször el akarták venni tőlem, más tisztilegényt akartak adni helvette, de én nem engedtem. Most őrülök, hogy így történt. — Nekünk persze szerencsénk van — mondja tovább a gondolatait. — A főhadnagy úr velünk van. Akármilyen járőr nem csíphet el bennünket... De azért mégsem tudom, okos volna-e így együtt bemennünk Pestre... — Még van időnk tűnődni. Most csak aludjon — szólalok meg. — A többiek is alusznak. (Folytatjuk.) ■H r
