Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

1974. december 7. • PETŐFI NÉPE f S FÉLÉVI „HAJRÁBAN” MÁSFÉL MILLIÓ DIÁK December 22-től téli szünet Másfél millió diák érkezik el a következő napokban a tanév félidejéhez az általános és a kö­zépiskolákban, valamint a felső­oktatási intézményekben. Az ország mintegy ötezer álta­lános iskolájában és 530 közép­iskolájában a félévi „zárás” de­cember 21-én lesz — ugyanis másnap, december 22-től már megkezdődik a téli szünet, mint­egy egymdllió-harmincnégyezer kis- és nagydiák számára. A téli szünet január első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap: január 6-a, hétfő lesz. Nem nép- telenednek el azonban az „alma materek”: az általános iskolák­ban a téli szünetben is működik a napközi. A tanulás csak mód­jával jut szerephez, a fő hang­súly a játékon, a szórakozáson, a sportoláson lesz. A középisko­lákban a KISZ-szervezetek gon­doskodnak szünidei programról. Az iskolai év eredményes lezá­rásához az általános iskolákban változatlanul 198 tanítási nap teljesítése szükséges. A gimná­ziumokban a kötelező tanítási napok száma az első—harmadik osztályban 192, a negyedikDen pedig 174. A tanévet mindkét iskolatípusban június 12—17. kö­zött, az igazgatók által kijelölt napon fejezik be, a tanévzáró ünnepségekkel. A középiskolák negyedik osztályában az utolsó tanítási nap május 10. lesz. Az írásbeli érettségi, képesítő vizs­gák időpontját az érvényben le­vő szabályzatok alapján külön rendezésében, később jelölik ki. A tavaszi szünet április 5—13. között lesz. Szünetel a tanítás március 15-én, március 21-én, április 4-én, húsvét hétfőn és május 1-én. „Papírforma” szerint december 20-án kezdődik és február 10-ig tart a vizsgaidőszak az egyete­meken és főiskolákon. Ezen a terminuson belül azonban az egyes intézmények saját vizsga- szabályzata határozza meg, hogy a hallgatók mikor kötelesek ele­get tenni vizsgáiknak. Az idei tanév, adatai szerint a fe'lsőoktatási intézmények nap­pali tagozatán a vizsgázók szá­ma a hatvang^gt,. az I estin'' háf tniriéezernél is%^*bre tehej,ő.^^ajlgatók számj^.£$.z elsS^evTOlyamokon — JTmrraen tagozatot Számításba véve — több mint harmincháromezer „gólya” szerepel először vizsgázó­ként: tizenhatezernél többen a nappali, majdnem háromezren az esti és mintegy tizennégyezren a levelező tagozatokon. (MTI) . Vasat és embert formált a munkatársaitól búcsúzó Tiringer Lajos. Szavait hallgatva, a nyugdíjba vonuló mestert köszöntő mondato­kat jegvezgetve azon töprengtem, hogy indo­kolt-e a múlt idő és a búcsú szó használata. A hatvanegy éves kiváló dolgozó a jövő-/ ben sem fog tétlenkedni. A munka az éltető éleme. Be-be jár a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárába, szív szerint kötődik az üzemhez. Lajos bácsit a műszaki fejlesz­tésről — nem túlzás — mindenki ismeri, tiszteli, szereti. Végzett munkájuk szerint mi­nősítette az embereket. Pillanat­nyi kegyekért nem adott fel sem­mit elveiből. Tehette, mert szor­galmával. rátermettségével, szün­telen jobbító buzgalmával maga is példát mutatott. Jeles tanulókból kiváló mesterek Édesapjától, Tiringer Ferenc, aranykoszorús műlakatos mester­től örökölte tehetségét, a kétkezi és a szellemi munka iránti haj­landóságát. Nagy tudású iparostól, az apjá­tól kapott legtöbbet az életúthoz. Lakatos inas lettem, a hétköz­napok szokványos munkájának kipihenésére kovácsolni tanított apám a frissen fellocsolt műhely­ben. Megszerettem a rugdalózó üllőt. Szép dolgaimért, rajzaimért megkaptam a legelső díjat, az iparkamara kitüntető érmét — ol­vasható életrajzában. A „Jeles tanulókból lesznek a kiváló mesterek” érem felnagyí­tott másolata most ott látható a gyár KISZ-klubiának zsúfolásig megtelt termében. Mellette egy üllő, hegesztett .üllő. a kísérleti és szerszámműhelv dolgozóinak az ajándéka. Végigkísérte Tiringer Lajos pá­lyáját. Megzengette nyaranként akkor is. mikor a fővárosi felső­ipariskolán tanult, ahonnan érett­ségivel és első díjjal tért haza. hogy fehér köpeny helyett bőrkö­tényben folytassa az önképzést. Történet az üllőről ifé#i&2\ívhegesztésről > ■ ’ K'étévf' Kö'í'ácsölás utáh írhégffe- pedt a vasalkotmánv. majd letört , a szarva. Kijavítása elképzelhe­tetlennek tűnt. Tiringer Ferenc helyében más megvált volna a sérült szerszámtól. Idézzünk ismét az idős mester feljegyzéseiből: „Egy merészet cselekedtem, vil­• Két nemzedék. A KISZ-titkár a fiatalok köszönetét tolmácsolja. (Pásztor Zoltán felvétele.) lanyhegesztéssél visszaerősítettem a letört darabot és á felső, ke­mény részt kopásálló elektródával kihegesztettem. Az üllő új életre kelt...” Azóta is táncolnak rajta a ka­lapácsok, szikrázik a vas, alkal­mazkodik a céltudatos emberi akarathoz. Csodájára jártak 1939- ben, mert akkoriban gyulladt ki először e hatalmas városban az ívhegesztő vakító lángja. Monda­nunk sem kell: a már akkor sok­irányú képzettségű ifjú mester kezében. Tapasztalatainak bővítésére ugyanis a második világháború előtt tervezőként egy nagy buda­pesti gyárban dolgozott. Csendes esti óráiban pedig elvégezte, je­lesen. jutalmakkal a Siemens— Schuckert-gyár villanyhegesztési tanfolyamát, öt kérték fel, hogy hat vidéki városban mutassa be a műszaki technikát forradalma­sító eljárást. „Továbbra is szükségünk van rá" Ilyen embert méltattak dolgo­zótársai. „Úgy szerette munkáját, úgy művelte, ahogyan kevesen csinálták’.’, — mondta Varga Lászíó^KDS'Z-ofeúestitkSr.GaB^'rmi- kor. jSzíV&<5Éft/4áMük.ntthVábterá!' ’te. szükségünk' van' rá'”"? SíőÍP ’ a szakszervezet képviseletében Tóth József szb-titkár. Tanítványai há­láját Rohács János, a kovácsolás művésze tolmácsolta. Megköszön­te a sok-sok műszaki segítségét a Pető Imre brigád, melynek 15 éve tagja.. Sajtónap Teljesítették vállalásukat a Ganz-gyáriak Mint ismeretes, éves vállalásu­kon felül 20 millió forint értékű munka elvégzését vállalták a Ganz Villamossági Művek Készü­lék Gyárának dolgozói a párt- kongresszus tiszteletére. A rend­kívül nagy erőfeszítéseket köve­telő, terven felüli vállalásban a szocialista brigádok és a gyár műszaki gárdája becsülettel helytállt. November 26-án már az utolsó triplex típusú lift ve­zérlő berendezésének elektromos bemérését végezték, s már csak néhány duplex típusú vezérlő be­rendezés bemérése volt hátra. Felvételünkön Gvimes János mű­szaki ellenőr a villamoslaborató­rium vezetője (háttal az állvány mögött), ifj. Csibi János mű­szaki ellenőr. Juhász Imre és Kajtár József szerelő. Lázár János, az előkészítő mű­hely csoportvezetője szerint „könnyű volt tervezései után dol­gozni, mert áttekinthetően, vilá­gosan készítette az utasításokat, rajzokat. Ha mégis elakadtak munkatársai, szívesen, készsége­sen segített.” Az ünnepelt azokra hárította a dicséreteket, kiknek nevét soha­sem felejti. Salamon Mária tanító, Imre Gábor rajztanár. — tőle vette át 1931-ben! az első jutal­mat. a fővárosi iskolában a ma­tematikát és a kovácsművészeti tárgyakat szakértelemmel oktató Sárádi Kálmán egyaránt hozzá­járult ahhoz, hogy ilyen emberré formálódott Tiringer Lajos. Csoó Zsigmond üzemi főorvosról sem feledkezik meg. Hála jótanácsai­nak. 22 év alatt mindössze 7 na­pot hiányzott betegség miatt. Dunaújváros építője Vajon ez a kedves ünnepség, ez a példás életpálya mit ad az iro­dalmi műsorral is kedveskedő mai fiataloknak? A szakmai fogáso­kon kívül, a tisztességes munka megbecsülésén kívül eltanulták-e tőle a nagy közösségi célokban való feloldódást?-vi9í- j9rn — Részt vehettem Dunaújváros meg Kazincbarcika építésében. Ide jutott el a kis műhelyből indult Tiringer Lajos. Ilyen em­berek vitték és viszik előre a vi­lágot. Heltai Nándor Magyar szakiskola Vietnamban Pénteken szerződést írt alá a TECHNOIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat vietnami partnerével szakiskola szállításáról. A szerző­dést Nagy István, a TECHNOIM­PEX vezérigazgatója és Nguyen Khanh Mv. a VDK budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa írta alá. A két és fél millió rubel értékű megállapodás értelmében a magyar fél 560 sze­mélyes híradástechnikai szak­munkás. illetve technikusképző iskola felszerelését szállítja a VDK-Ba. A tervek szerint 1975- ben megkezdik a tanítást az új iskolában. A gyakorlati képzés céljára pedig az iskola mellett magyar oktató-szervizműhely lé- , tesül. ahol a tanulók megismer­kednek majd a javító és termelő munkával is. (MTI) ff A kapitalizmus megérett a bukásra... Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializ­mus, amely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztu­lajdonba vételével visszaadná el­vesztett hitét, de elvesztett mun­kakedvét is az emberiségnek... Ezért állunk * mi, magyar kom­munisták , a magyar munkásság elé ... ” Ezeket a gondolatokat és törekvéseket foglalta össze Osztályharcot! című vezércikké­ben a magyar kommunista sajtó első terméke, a Vörös Űjság 1918. december 7-én megjelent számában. Ezzel, a munkásosz­tály legfőbb törekvéseit kifejező írással új, korszakos változás vet­te kezdetét a magyar sajtó tör­ténetében. Ezért mondjuk év mint év december 7-ét a magyar sajtó napjának. A Vörös Újság viharos gyor­sasággal igyekezett — a még já­ratlan úton küldetésének eleget tenni, hiszen csaknem két héttel a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után jött létre, és került kezebe a nyomban fellelkesült olvasótá­bornak. Életének. időszakában 151 megjelenéssel segítette tör­ténelmünk emlékezetes esemé­nyeit, utat mutatott a tévelygők­nek, buzdította a csüggedőket. leleplezte az ellenforradalom vér­bosszúra készülődését, meg vil­lantotta a jövendőt, hitet tett a dolgozó nép ügye mellett, s új hangot, egyben új érteimet is . adót az újságban soroló nyom­tatott szónak. D e volt már elődünk. Nem Ma­gyarországon, hanem Orosz­országban. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának történetében olvasható ez a néhány mondat: „Lenin már a száműzetésben ar­ra a következtetésre jutott, hegy a marxista párt megteremtésé­ben a döntő szerepet egy orszá­gos politikai lapnak kell betöl­tenie ... Ez a lap lett az lszkra, a forradalmi marxisták első il­legális. országos újságja ... 1900. december 24-én megjelent az lszkra első száma. Jelmondata a dekgbrigfáfígG&nBusiíinhozs,s, iratt válaszából,vett-idézet, volt: puSzik- rábóíinfaiÜágti töl&f IdatfiogaSaro Mi, kommunista újságírók — éljünk és dolgozzunk bárhol az országban — ennek a lángnak vagyunk ápolói, szítói, hogy vi- ' lágosságot hintsen mindenüvé, hogy fényszóróként pásztázza az előttünk levő még megjárandó utat. Ebben a munkában, az életveszedelmet is vállaló bátor és nagynevű elődök elszántsága, akaratereje és tettrekészsége mind a mai napig de még hosszú időn át példaképünkként szolgál. Ezért lett — és ez a folyamat erősödik — a kommunista újság­írás legfőbb jellemzője a pártos­ság, a szocialista tudatosság, a társadalom formálásának szán­déka, és az olykori nehézségek között is a derűlátás. így hiteles fegyver a sajtó a párt kezében. S azért lehet hiteles orgánuma a párt politikájának, mert csu­pán a megyei lap naponta több mint százezer emberhez szól. Le­het- e hatékonyabb eszköze a tö­megpolitikai munkának? Hány nagy vagy kisgyűlést, csoportérte­kezletet, utca- vagy háztömb-ösz- szejövetelt kellene szervezni ahhoz, hogy az állampolgárokkal ilyen tömegméretben találkoz­zunk. így válik lehetővé annak az alapvető politikai igénynek a kielégítésé, hogy Bács-Kiskunban is a dolgozók százezrei tömörül­jenek a párt politikájának tevő­leges támogatására. A magyar sajtó napján -el kell mondani, hogy a me­gyei pártbizottság lapja, de va­lamennyi lap felelősséggel és si­keresen tesz eleget annak a meg­bízatásnak, hogy erősödjön a bi­zalom a párt és a több milliós pártonkívüli sokaság között, hogy továb szilárduljon a társadalmi rendünk alapját képező mun­kás—paraszt szövetség. A párt­sajtó ténykedése meghallgatás­ra talál az olvasók táborában, amelyre mi sem jobb bizonyí­ték, mint az a számtalan elis­merő levél (sajtónapon üdvöz­let), • amelyet szerkesztőségünk jóleső érzéssel nyugtáz. Ez azon­ban nem véletlen. A felszabadulás utáni néhány esztendőben volt olyan időszak, amikor híján voltunk az elis­merésnek, mert a gazdaságpoli­tikai gyakorlat nélkülözte az ál­lampolgárok helyzetének, teher- bíróképességének józan meg­ítélését. De hol .vannak már ezek „Testvér a harc jogán” Életéről keveset tudunk. Még 20 éves sincs, amikor távol hazá­jától, de hazája szabadságáért is harcolva, Párizsban az antifasisz­ta ellenállás mártírja lett. Elek Tamás Budapesten szüle­tett ötven évvel ezelőtt, 1924. december 7-én. Szülei a fasiszta üldöztetés és a gazdasági bizony­talanság miatt még a húszas évek végén elhagyták az orszá­got és Párizsban találtak otthon­ra. Elek. Tamás még jóformán gyermek volt, amikox kitört a második világháború, majd Fran­ciaországot és szeretett Párizsát is náci csizmák taposták. A Fran­cia Kommunista Párt vezetésé­vel még 194j0 nyarán megindult ellenálláshozi azonnal csatlakoz­tak a Franciaországban élő , ma­gyar kommunisták és más anti­fasiszták is. 1941 májusában meg­alakult az FTPF (Franc Tireurs et Partisans Francais), amely ké­sőbb az összes náciellenes erőket tömörítő Nemzeti Front fegyve­res szervezete lett. Ebben a szer­vezetben kezdi meg harcát a fa­siszták ellen a még alig 17 éves Elek Tamás. A fiatal partizán .első önálló akcióját, ahol a „tűzkeresztségen” is átesett, Párizs egyetemi negye­dében, a Sorbonne közelében hajtotta végre. Felgyújott egy német könyvesboltot. Ezt követő­en egymást érték azok a csopor­tos akciók, amelyekben oroszlán- részt vállalt. Csak néhány az is­mertebbek közül: 1943. márciu­sában gránátokkal támadtak egy németekkel telt vendéglőre, má­jus 1-én pedig az egyik metróál­lomáson 70 fős német csoportot robbantottak szét. 1943. nyarán átkerült egy másik magyar, Bo-- ezor József vasútrobbantó cso­portjába. Ismereteink szerint 8 jelentős robbantásban vett részt, közülük is legjelentősebb volt a Marne folyó partján végrehajtott akció. A németek valóságos haj­tóvadászatot indítottak a robban­tócsoportok ellen, s az üldözés során 1943 novemberében Elek Tamást és társát, Boczor Józsefei is elfogták. 1944. februárjában 22 társával (3 magyart, 8 lengyelt, 5 olaszt, 3 franciát, 2 örményt, 1 spanyolt és 1 románt) hadbíróság elé állították. A Gestapót a per­rel kettős cél vezette: megfélem­líteni a hazafiakat és a franciá­kat szembeállítani a „bevándo­rolt idegenekkel”. Elek Tamás bátran állt vérbi- rái elé. Az ügyész azon kérdésé­re: „miért emelt fegyvert a né­metekre, hiszen a magyar kor­mány szövetségese a németek­nek?” Elek igy válaszolt: „Én, és minden magyar hazafi, amikor fegyvert fogtunk Hitler és a ná­cik ellen, hazánk felszabadulá­sáért harcoltunk". ítélet — halál. 1944. február 21-én 22 társával együtt a nácik kivégezték. A fiatal Elek Tamás és társai emlékét mindörökre megőrzi a francia és a magyar ■ nép. Párizs felszabadulása után az Ivry te­metőben díszsírhelyre temették a mártírokat, s Elek Tamás és tár­sainak hami'ai előtt a magyar Petőfi század tisztelgett és a fran­ciák százai helyezték el a kegye­let i'irágait. Emlékezésünket mi sem fejez­hetnénk be méltóbban, mint Louis , Aragon, a nagy francia kommunista költő 10 évvel ké­sőbben írt versének befejező sza­vaival az idők. Lapunk példányszáma akkortájt az ötezret sem érte el, manapság pedig — és ezt szí­vesen valljuk meg — több mint ötvenezer Petőfi Népe kerül gz olvasó kezébe. Ez azonban szin­te természetes, hiszen a lap mon­dandóját, tartalmát vagy mind­kettő összegezéseként: program­ját a párt helyes és népszerűség­nek örvendő politikája határoz­za meg. Tehát, ha a párt politi­kája helyes, akkor a sajtó cél­tudatos munkája is helyeslést, elismerést vált ki. A párt politikájának írások­kal való szolgálata teszfáz újságírót a szó legigazabb értelmé­ben közéleti emberré. Rendünk­ben minden közügy. A kisebb ős és nagyobb dolgok egyaránt. Az újságíró szüntelen kötelessége figyelni az élet jelenségeit, vr a pártpolitika szellemében. Nem lehet szó nélkül hagyni népünk alkotó munkájának eredménye­it, de személyre tekintet nélkül kell bírálni a fonákságokat. Nem könnyű dolog ez! De sem­miféle megalkuvásnak, vagy ne­tán egyezkedésnek nincs helye. Arra azonban mindig figyelem­mel kell lenni, hogy társacfei- munkról akkor festünk igazi:Ké­pet, ha az elismerés és a bírá­lat aránya megfelel az eredmé­nyek és hibák az életben jelent­kező arányának, súlyának. -- A. mérlegelő és körültekintő újság­írónak legyen 1 állandóan jelen levő tulajdonsága a szenvedé­lyesség, bátorság, alaposság j -és felelősség. Ha az említettek kö­zül csupán egyetlen is hiányzik, az rontja a szocialista sajtó Hi­telét, zavarja a meglevő bizal­mat. Közismert, hogy hazánk­ban nines cenzúra és nem -Is lesz. A cenzor senki más nem lehet, csak a szerző lelkiismére- te. Bölöni György Ady . Endrében látta megtestesülni az igazi új­ságírót. „Adynál nincs ... s«M- legesség, nincs közömbösség, fin­nem ehelyett lírai szenvedéVfr és pártos állásfoglalás.” Ady maga mondja: „Nincs felségesebb, is­tenibb valami, mint a megírás bátorsága.” Móricz Zsigmondi .is azt írja róla: „Lelke tele volt egy életen át részegítő tűzzel..., jíaj- tíiríti^ls &a}äncs_oi0j. íegé'ftét <>/ft- 1f oii{0i^vmíilcpdással.. . T 'E^„„ a Tmlofian "Klasszikus újságírói tar­tás adta meg az előremutató írott szó hervadhatatlanságat, váltotta ki a társadalom pozitív visszhangját, és talált követőkre a manapság toliforgatóiban. . iV/| i a mai kívánalom az űj- ságírótól? Elsősorban és minden esetben nemcsak az ese­mények. vagy eredmények il­letve hibák rögzítése, hanem a kommunista szellemű, önálló ál­lásfoglalás. Csupán ez elevenít- ■ heti a politikai munkát, az agi- tációt. Legyen kevesebb a té- védés, vagy homályos fogalma­zás. Tegyük közkinccsé a szocia­lista építést elősegítő gazdag’ ta­pasztalatokat. f Kötelességünk lankadatlan szorgalommal, de nagy műfaji változatosságban bemutatni az alkotó ember és a közösségek munkáját. Küzdjünk az újért, segítsük és védjük a bátrakat, és mindezt tegyük an­nak tudatában, hogy a lap nép­szerűségét elsősorban politikai tartalma, agitatív képessége ad­ja. Ne feledkezzünk meg a Szép nyelvezetről sem. Kerüljük az idegen szavakat, zsargonokat, ne adjunk helyet az arisztokratikus intellektualizmuSj, fitogtatásámik. amely hatástalanítja a meggyő­ző szándékot Ne feledjük, Hogy naponta a történelmet írjuk. Ha az újságlapokat kötetbe fűzzük, minden bizonnyal egy-egy idő­szak legtöbbet kifejező históriá­ját kapjuk. ,11 A felszabadulás harmincadik évfordulója és a XI. korigresS- szusra való készülődés táján csupán ismételjük, hogy a shjtó — közöttük a mi lapunk iránt is — egyre szembeszökőbb az'ér­deklődés. A rádió és a televízió fejlődése „ellenére”, vagy éppen azzal összhangban, megnövéke- dett az érdeklődés a leírt bétű iránt, mert az maradandó " és bármikor visszalapozható. U a a megyei 'pártbizottság V* lapjáért továbbra is mip- den kommunista szorgoskodtak, a szerkesztőségben dolgozók, a nyomdászok és terjesztők kö?ps munkájának eredményeként , js. valósággá lesz az a még sokáig érvényes és minden államppl- gárra úgyszólván kötelező bá­rom alapelv: szocialista módpn élni, dolgozni és gondolkodni!., W. D. „Huszonhármán mikor virágoztak a puskáJc Huszonhármán adták szivüket túl koran Mind idegen volt, ám testvér a harc jogán Huszonhárom végső szava; Franciaország Belé is haltak ők oly életszeretök.” Kalocsa története képekbe^ A sorozat 6. előadását Bozsó Fe- mertető Kalocsa új, szocialista renc tartja hétfőn a Műanyag- létesítményeihez — lakótelepek­és Gumifeldolgozó Vállalatnál. re, középületekbe, intézményekbe Az episzkópvetítéssel kísért is- — kalauzolja el az érdeklődőket LELKESÍTŐ BÚCSÚZTATÁS A FÉMMUNKÁS VÁLLALATNÁL Az embert munkája minősíti

Next

/
Thumbnails
Contents