Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-31 / 304. szám
?974. december 31. 0 PETŐFI NÉPE • 5 A költő igaza A költő, akinek különös életét még izgalmasabbá és titokzatosabbá teszi, hogy születése és halála körülményeit nem ismerjük, ma százötvenkét éve született. S őrá, Petőfire emlékezni nem csak a nagy és látványos évfordulókon akarunk. Nemrégiben, születése kerek évfordulóján az ország egy egész esztendőt szentelt az emlékezésre, szellemének, életművének ébrentartására. A szép számú és színvonalas megemlékezésekben az ő esetében különösen nem a látványosság volt a fontos, hanem a vele való szorosabb kapcsolat megteremtése, s előrelátó szavának, felemelő gondolatának még szélesebb körben való elterjesztése. Amikor a szent 1 világszabadságról szólott,1 az munkált benne, hogy ez a számára mámorítóan édes szó a földkerekség valamennyi lakójának segítője, éltető boldogsága legyen egyszer. Hát nem az erre való törekvés jellemei ma az emberiség legjavát Chilétől Vietnamig és Ciprustól Portugáliáig? Nem követnek el tán napjainkban is ' mindent nagyon sokan, hogy a becsületes embermilliók megszégyenítő bilincsek nélkül éljenek? Amikor a költő, aki egész életét áldozta a legnagyobb közösségért, testvériségről beszélt, az a hit élt benne: eljön az idő egykor a jószándékú emberek közös és békés munkálkodására. Hát nincs-e törekvés sokszor manapság a nemzetek szintjén arra, hogy legyen békességes emberi élet, az alkotó munkához megfelelő légkör? S valamiképpen az ő szellemében járnak-e el azok, akik e nemes célért tenni képesek? Amikor a népek harcosa az egyenlőségért emelte fel a szavát, nem annak eljövetelét sürgette-e, hogy ne legyen égmagas különbség ember és ember között, s az egyik ember ne zsákmányolja ki a másikat? Hát nem ezért szállnak síkra világszerte manapság is a kommunisták tízmilliói? Minden esetben, amikor haladó pártok tanácskozásáról hallunk, szentelhetnénk néhány percet a költő emlékének, aki egész hatalmas szívéivel így akarta. Amikor a mi Petőfink azt sürgette, hogy a szellem napvilága ragyogjon be minden ház ablakán, lelki szemeivel már jó előre látta maga előtt azt az időt, mikor az egyszerű emberek könyvek fölé hajolnak estelente, s a megszépült házak lakói tekintetüket a közelebb jött csillagok felé fordítják. Nem így van-e ez a mostani időnkben? Nem űzzük-e tovább, immár közösen a sötétséget? Petőfi Sándor százötvenkét évvel ezelőtt jött a világra. Rövid életében annyit harcolt, s alkotott, hogy a hálás utokor nem feledkezhet el róla sohasem. Az ő igaza a ma élők igaza ts. V. M. Ilyen ez a krónika... Ki gondolná, hogy egy házasságkötési elhatározás milyen bonyodalmakat okozhat? A napokban ugyanis egy titográdi lakos ANYAKÖNYVI KIVONATOT KÉRT, hogy házasságot köthessen — olvasom a Politika Expressz című belgrádi lapban. Alaposan meglepődött azonban, amikor az anyakönyvvezető udvariasan megmagyarázta" neki, hogy él kell halasztania az esküvőt, mert nem fizette ki adóját, és mindaddig nem kaphat anyakönyvi kivonatot, amíg nem rendezi adótartozásait. Hasonló válaszokat hallhattak azok is, akik valamiféle - más bizonyítványt, igazolványt kértek a titográdi városházán, és ugyancsak hátralékban voltak adójukkal. Ha már az adónál, azaz az adósságnál tartok, hadd folytas- sm a Daily Mirrorban megjelent tudósítással. A johannesburgi brit konzulátus ajtaján bekopogtatott Abia Makahane . 28 éves dél-afrikai lakos, és közölte a konzullal, hogy a BRIT KORMÁNY ÖTSZÁZ FONTTAL TARTOZIK neki. Felmutatott egy szabályos elismervényt arról, hogy az ugyancsak Johannesburgban élt apja eladott 107 birkát és ötven kecskét a brit hadsereg egy tisztjének 500 font sterlingért, s mindmáig nem kapta meg a pénzt. Az adásvételi szerződés egyébként hetven évvel ezelőtt, az angol—búr' háború idején kötötték. A konzul azonban mégis megígérte Makahanének, hqgy sürgősen kivizsgáltatja az ügyet, és a brit hadügyminisztérium útján behajtja a tartozást. Ha ugyan még van kitől... Nemcsak a bűnözésre, hanem a BECSÜLETESSÉGRE IS AKADNAK PÉLDÁK az Egyesült Államokban. Ralf Cohn bíró a minap tíz percet késett — írja a müncheni Quick. — A tárgyalóteremben már türelmetlenül várakozott rá a vádlott, a védőügyvéd, az ügyész és a hallgatóság. A bíró, a futástól még kifulladva, megkérte a jelenlevőket. hogy álljanak fel. Utána önmagát a „bíróság lebecsülésével” vádolta, a vétséget rögtön be is ismerte, majd 50 dollár pénzbüntetésre ítélte magát. Miután befizette a bírósági pénztárba az összeget, megkezdte a tárgyalást. Ezek után egy nem mindennapi esettel is hadd foglalkozzam: TELEFONON MONDTA LE SAJÁT TEMETÉSÉT egy negyvenéves nantes-i munkás, miután a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta^, hogyha flÍ|JlÉ3íp munkake^cjé.skgn^ kollégái sápadtan és remegve menekülnek előle. Minden rábeszélőképességére szükség volt, hogy elhitesse velük: nem a túlvilágról érkezett. Hamarosan fény derült a rejtélyre: előző nap három közeli munkatársa /„azonosította holttestét”, azaz egy közeli csatornából kifogott hullában őt vélték felismerni. Az „életre kelt” áldozat igazi kálváriája még csak ezután kezdődött: meg kellett vívnia ugyanis a helyi anyakönyvi hivatal hitetlenkedő tisztviselőivel is, akik egyszer már bevezették nevét a halotti anyakönyvbe. Az élet azonban nemcsak a félreismert halál esetében, hanem — uram bocsá! — a házasságkötést követő napon is produkálhat rendkívülit. Szokatlan per kezdődik ugyanis hamarosan az amerikai David és Judy Kindler, valamint a Hawaii-szigeteken levő Sheraton-Wakiki luxusszálló között. A FIATALOK NÁSZÜTJUKAT AKARTÁK az egzotikus nevű szállodában tölteni. Megérkezésük után azonban a főportás közölte velük: távirati előjegyzésüket nem kapták meg, s így nincs szobájuk. Tíz másik szállodában sem kaptak helyet, így hát — jobb híján — a hallban, fotelban bóbiskolták át a nászéjszakájukat. Most százezer dolláros kártérítést követelnek, s majd a bíróság dönti el, jogos-e a követelés ilyen „emocionális kár” esetében ... Befejezésül egy hobby-hír: Jean Leroux belga lakos ÜRES BŐRÖNDDEL UTAZIK szerte a világon. Mint említettem : ez a hobbyja. így teszi lóvá a vámőröket, akik egyszerűen nem tudják elhinni, hogy egy ember üres táskával is utazhat. Órák hosszat keresik bőröndjének titkos rejtekhelyét, amely tulajdonképpen nem is létezik. Révész Tibor Régészkedés — horgászbottal Szinte^már( hagyomány,j hogy valamennyi horgásznak ócska cipő, fazék akad a horgára. Az azonban már ritkábban fordul elő, högy valaki ötmázsás kődarabokat vagy szo- Jjortöredéket ..horgászik”, mint a firenzei Sergio Pastorini. Pastorini negyven éve kutatja az Arno medrét, amelynek iszapját fűgy ismeri, mint a tenyerét. Minthogy nem kifejezetten gégészettel foglalkozik, nem veti meg a kevésbé jelentős vas- és rézdarabokat vagy egyéb anyagot, amellyel bőségesen szolgál az Arno medre. Az elmúlt évben rábukkant a Santa Trinita-híd egyik darabjára, amelyet 1944-ben robbantottak fel a németek. Az idén október 13-án pedig megtalálta a Tavasz c. szobor karját. A szobor Pietro Francavilla alkotása, valamikor a hidat díszítette. Tizenhét évig nem találták meg a szobor fejét, harminc évig hiányzott a jobb karja. Ezt a jobb kart találta most meg Pastorini mintegy kétszáz méterrel lejjebb a folyó medrében. A szobor fejét tizenhárom évvel ezelőtt. 1961 októberében találták meg egy kotróhajó munkásai. Pastorini legújabb lelete révén immár lehetővé vált. hogy a szobrot teljes szépségében állítsák helyre. „NEM KALLÓDNAK EL...” Tanító házaspár - tanyán • A nagyobbak tanítás után sem sietnek haza. Az úttörőszobának kinevezett folyosón még szívesen maradnak együtt sakkpartira, ,társasjátékra, vaey beszélgetésre. (Foto: Tóth Sándor) 0 Így sokkal könnyebb megjegyezni, hogy miből épül fel az ember! 0 Az alsó képen: az' idén már csak tizenöten ülnek az első osztály padjaiban. 0 Gulyás Endréné: „Nem pari aszkodha tóm, megvan mindenünk. A munkánkat is elismerik, tavaly novemberben kaptunk fizetésemelést, ketten több mint ötszáz forintot. A különféle pótlékokkal együtt, átlagosan hétezer forint körül keresünk havonta. És nagy segítség, hogy disznót hizlalhatunk. baromfit nevelhetünk, a tsz-től pedig négy hold föld - i o'ía • jftrandósíyíunk.’ ’ Is lymrars I«ú,. ísedsésia. "?ík t n3tfftíák. Egy^íöÓbén elárasztottak bennünket elektromos kísérleti eszközökkel, talán 8—10 ezer forintba is belekerülhetett, aztán küldtek egy elektro- varia készletet, amellyel a legtöbb általános iskolai kísérlet bemutatható. Az egyik tehát felesleges. A szervezetlenség, az oktalannak látszó pazarlás, és a még oktalanabb spórolás — például a fülhallgatók esetében — bosz- szantja, de nem csúsztatja félre ,az igazságérzetét. Pontosan számon tartja és igen nagyra értékeli ezt a sok és hasznos segítséget, amely friss széljárást hozott a tanyai iskolákban is. Különösen az utóbbi években indult meg hatalmas léptekkel a fejlődés. Bekapcsolták a villanyt, a televíziót, és az izgalmas, játékos kísérletek az érdeklődés eleven áramával töltötték fel a nebulók fejét. Megállják a helyüket A változás azon is lemérhető, hogy több tanulójuk az elsők között végzett a járási matematikai versenyen. Palócz Piroska megnyerte a járási magasugró bajnokságot, az úttörőközösséget kevés helyen veszik ennyire komolyan és ápolják ekkora lelkesedéssel. hogy a felnőttek is megtanulták tisztelni, becsülni és értékelni az iskolát. Már nem csap- Tiak lármát, nem szaggatják le a képeket a falakról, amikor esténként összegyűlnek tévét nézni, sőt a tanuláshoz is kedvük támadt. Gulyás Endre szabad idejében Lakiteleken tanít, a dolgozók iskolájában. Most huszonhét VII. osztályos növendéket készít vizsgára, utána már 33-an jelentkeztek a nyolcadikba. — Csak a mi gyerekeink fogynak el — közli elszomorodva. — A szülők sorra elköltöznek a tanyákról, osztályonként alig jön már össze 10—12—20 gyerek. ök még maradnak. Nem azért, mintha nem volna helyük másutt, már többször hívták őket Kecskemétre is, nehogy „elkallódjanak”. Csakhogy ők éppen itt kívánták megmutatni, hogy az elkallódás veszedelme azt fenyegeti, aki feladja a harcot és belefásul a munkába. Tanítványaik eredményeivel adtak állandóan hírt magukról, bebizonyítva, hogy az igyekvő nevelés, a megszállott tenniakarás nem marad észrevétlen. Eljön az idő, amikor a sárga padokból az utolsó szálig kifogynak majd a tanyai gyerekek. Akkor költöznek Lakitelekre. Vadas Zsuzsa tehetséges tanulók továbbtaníttatására? Ma már gyarapodnak a tévék, mosógépek, centrifugák, szaporodnak a gépkocsik, a főiskolát végzett utódokat-pedig olykor arra biztatják, hogy vissza ne jöjjenek „diplomás parasztnak” a tsz-be vagy az állami gazdaságba. A buzgó feltörekvésnek ezt a vadhajtását természetesen nyesegetni kell, ez is a tanyai tanítók, tanárok dolga. Először annak örülnek, ha tanítványuk a felsőbb iskolákban is megállja a helyét, másodszor, amikor visszakapják őket, mint kollégát valamelyik szomszédos iskolában vagy az agrármérnököt a környező gazdaságokban. — Azért vagyunk itt, hogy egyetlen tehetséges tanyai gyerek se kallódjék el, és ez a veszély nem fenyeget senkit. Szigorúan fogjuk őket, hogy bírják az iramot városon is. „Nem mi kívánkozunk el, a gyerekek fogynak...” Az udvarra mustár színű Moszkvics Kombi kanyarodik, hazajött a férj, Gulyás Endre. Határozott fellépésű, energikus, fiatal férfi. Ahogy hallja, miről beszélünk. rögtön bekapcsolódik. — Ismernek már -bennünket, engem ^MíRőfiösdnc! ae feeeskeméti Katona ’ GjmháídóHfbáfípsJhiföén ott érettségiztéftí,'" ígíT azteff''Aj^i- godtan felveszik, akit ajánlunk. Egyik kislányunk. Kerekes Erzsi most tanul matematika tagozaton, és nincs rá panasz. Kiss Feri a félegyházi Húsipari Technikumba került, és eljött dicsekedni, hogy még magasabj? osztályzatot ért el, mint nálunk. Tanítványaink 80-—90 százaléka tanul tovább, és még egy sem panaszkodott visszaesésről. Szerencsésen kiegészítik egymást. Gulyásné barátságossá szelídíti maga körül az iskolai légkört, férje szenvedélyes céltudatossággal tör a legkorszerűbb feltételek megteremtésére. Feltehetően az ő konokul kitartó harcának az eredménye az is, hogy az iskola ilyen jól felszerelt. Mégsem elégedett, teljesen. — Nálunk két osztály jár együtt, s nekem a számtan-fizika órákból sokat elvesz az, amíg az egyiknek kiosztom a feladatokat, a másikat felkészítem az iskolatévére. Amennyiben kapnánk pár darab fülhallgatót, a készülék előtt ülők hátat fordíthatnának az osztálynak, és nem zavarnák a többiek munkáját. — Kérni kellene ... — Nem is egyszer kértem már. Az a baj, hogy többnyire nem a mi véleményünk alapján dönCsíllogó új kerékpárok sorakoznak az udvaron, Á pingpongasztal körűi néhány tyúk ka- pirgál, de a szünetekben hetykén pattognak rajta a fehér labdák. A két hatalmas tanterem tiszta, világos, barátságos. Kicsit talán túlzottan tágas is a 15—20 gyereknek. T'öbb szekrényt töltenek meg a szemléltető eszközök — mikroszkópok, komoly készletek a cserebogarak boncolásához és még sok máshoz. Tanyán vagyunk. A nyárlőrincí 6. sz. általános Iskola hátát az erdőnek támasztja, mint a tudás magányos őrtornya világít a ta- nyavílégban. Itt él és tanít, lassan már tíz éve, a kecskeméti járás egyik legjobbnak tartott pedagógus házaspárja. Gulyás Endre és félesége. Az iskolapadból — a katedrára Felteszi a kávét, takaréklángra állítja az ebédet. Húslevest főz, krumplit sül, a kóstolóba kapott hurka, kolbász mellé. Élete egyetlen körforgás az iskola és az otthn között. Korán kel, reggelit készít a családnak, nyolckor kezdi a tanítást, ha van egy lyukasórája, megfőz, mos vagy takarít. Délután tanul, füzeteket javít, az úttörőkkel vagy a saját gyerekeivel foglalkozik, este tévét néznek, olvasgatnak, sokszor éjfélig is elbeszélgetnek a mindig szívesen látott kollégákkal, ismerősökkel. Változatosság? Néha egy színház, mozi, autójuk van, csak nincs kire hagyni a gyerekeket. Nyaranta együtt járják a világot, voltak már Romániában, Jugoszláviában, az idén nagy országjárást terveznek. „Ügy illik — mondja mosolyogva —, hogy egy földrajz szakos pedagógus a saját élményeivel tegye színesebbé a tananyagot.” Amikor arról. vallatom, hogy nem érzi-e magát kívülrekeszt- ve a nagyobb emberi közösségből, vagy a „pedagógustársadalomból”, határozottan int nemet. Szerinte a szakmai fejlődés nem azon múlik, hogy városban vagy tanyán tanít, hanem hogy mennyire szereti a hivatását. Mekkora benne az érdeklődés. Az új kísérletek híre hozzájuk is eljut, talán a lehetőségük nagyobb is az alkalmazásukra vagy az önálló kezdeményezésekre. Á kapcsolat is élő. Hozzájuk mindig jönnek felügyelők, kollégák, ők is sűrűn bejárnak Kecskemétre, tapasztalatokat gyűjtenek, véleményeket cserélnek. — Mi tanyára akartunk jönni, és nem véletlenül. Édesapám is itt tanított, ebben az iskolában, ide jártam én is, itt szívtam magamba a tanítói hivatásszerete- tet, és azt a vágyat, hogy a tanyán élőket hozzásegítsem a műveltebb élethez. Eleinte nagyon nehéz dolgunk volt, örökké hiá*- nyoztak a gyerekek. Volt úgy, hogy tíz napig is elmaradtak, nem érdekelte őket a tanulás. A szülők meg úgy gondolták, hogy a gyereknek inkább bizonyítványra van szükségük, azt meg 'tanulás nélkül is mfegszerezhetik. Furcsa, nehezen mozduló ember a tanyai, de ha egyszer kizökkentik a megszokott kerékvágásból, gyorsan átalakul. Hol van már az az idő, amikor azért kellett meggyőzni egyenként az embereket, hogy ne sajnálják a pénzt a villanyra? A A tanító nénit a teremben találjuk. Éppen azt magyarázza, hogy milyen az emberi test felépítése. Segítőtársa is van, Rudi, . az Ügyeletes műanyagcsontváz, a gyerekek fő kedvence. A szép, okos feleletek a pedagógust di- tsérik, később pedig úgy érzem, hogy az ő otthongsságot árasztó, |i kedves lénye tükröződik vissza V'a vonzóan derűs tantermekből, \de az egyszerűén, hangulatosan berendezett szolgálati lakás minden kis zugából. Nem látszik tneg rajta, hogyi már 16 éve tanít mellette tanul is, most vég- I zi a földrajz szakot. Űttörőveze- tő, és két gyeink édesanyja. Na- ■ gyobblk fia^inár iskolába jár, a pár esztendős Anikó meg ott sMladgWT a szoknyája körül.-^Nagyon hiányzik az óvoda — szólal meg benne a szülő, aztán máris a többi „gyerekére” gondol, nekik egy kis úttörőszobát, meg tornatermet kívánna. Mert igaz, hogy nagy utat tettek meg attól kezdve, hogy az iskolának még villanya sem volt — a lakiteleki Dózsa Tsz vezettette be 1968-ban, 48 ezer forintért de még mindig1 volna "'mit javítani a' tanyái' diákok KéTytétén. Nitron még csíáK*'í!flé'gtlártják1 a1 test- nevelési órákat kint az udvaron, de télen, főleg rossz időben, nincs mód a lányok és fiúk egészséges tornáztatására. Az úttörőélet is pezsgőbb lehetne, a gyerekek örömmel jönnének a foglalkozásokra, ha volna hová menniük.
