Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. december 29. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Szociálpolitikánk javuló eredményei A lakosság részére kifizetett társadalombiztosítási juttatások alakulása. j > 193.8 nyugdíj családi pótlék gyermek­gondozási terhességi gyermekágyi segély és csecsemd- kelengye segély A X. kongresszust követően a társadalmi juttatások a tervezett­nél dinamikusabban bővültek. Megyénk lakosságának társa­dalombiztosításból származó pénzbevétele a IV. ötéves terv­időszak első négy évében éven­ként átlagosan mintegy 19 száza­lékkal növekedett, és így 1974- ben közel kétszer annyi jövede­lemhez jut e címen, mint 1970- ben. Az év folyamán a megye lakossága által felvett készpénz- bevételnek 1974-ben várhatóan 42 százaléka munkabér és sze­mélyi jövedelem, 44 százaléka a mezőgazdasági termeléssel kap­csolatos pénzbevételek aránya és 14 százalékot tesz ki a társa­dalombiztosítási juttatás. Ez utób­bi aránya 1970-ben még csak 11 százalék volt. A kifizetett összeg növekedését döntőért befolyásolták a kor­mányintézkedések, amelyek meg­emelték a legalacsonyabb átlag­jövedelmű csaladok bevételeit, de egyes juttatások — mint a nyugdíj, és az utóbbi évben a gyermekkel kapcsolatos kedvez­mények — az igényjogosultak számának növekedése következ­tében is fokozódtak. Keresőképtelenség esetén a dolgozó emberek anyagi biz­tonságát szolgálja táppézrend- szerünk. Az e címen kifize­tett összeg 1970-től 1973-ig 9 százalékkal növekedett. Ez az át­lagkeresetek javulásából adódott. A pénzbeni társadalmi juttatá­sok közül a nyugdíj képviseli a legnagyobb volument. Bács-Kiskun megyében 1973- ban 82 900 nyugdíjas volt, a me­gye népességének 15 százaléka, míg 1970-ben a 62 ezer nyug­díjas a népesség 12 százalékát képezte. Az egy főre jutó havi átlagnyugdíj ez idő alatt 45 szá­zalékkal emelkedett. Szocialista jövedelempolitikánk lényeges eleme a gyermekes csa­ládok anyagi segítése. Egy or­szágos számítás szerint 1970-ben egy 15 éven aluli gyermekre ju­tó havi személyes fogyasztásnak 18 százaléka volt pénzbeni tár­sadalmi juttatás, a többi a szü­lők keresete. A hozzájárulás ará­nya 1965-ben még csak 9 száza­lékot képezett. Itt szükséges meg­jegyezni, hogy az állam termé­szetbeni társadalmi juttatások­kal is támogatja a gyermekneve­lést — ingyenes egészségügyi, ok­tatási, más szociális és kulturális juttatásokkal —, amelyek egy 15 éven aluli gyermekre vetítve 1970-ben az összes fogyasztás egyharmadát képezték, míg két­harmada volt a szülők jövedel­me és a pénzbeni társadalmi jut­tatás együttesen. A negyedik ötéves' tervidőszak első három évében is tóbb szo­ciális intézkedés történt, ame­lyek növelték a gyermekekkel kapcsolatos támogatás mértékét. 1972. január 1-től a 3 és több gyermek után járó családi pótlé­kot a munkásoknál és az alkal­mazottaknál megközelítőleg 60 százalékkal növelték. 1973-ban a tej. és tejtermék-áremelés ellen- súlyozására a családi pótlékot gyermekenként 50 forinttal emel­ték. E rendelkezések egyenként is hatással voltak arra, hogy a szü­letések számának a korábbi évek­ben megindult csökkenő tenden­ciája lassan emelkedővé váljék. A népesedési helyzet számotte­vőbb javítása érdekében azon­ban a kormány 1040/1973. számú októberi határozatában komplex intézkedést tett, amely szem élőt tartotta az anyagi jellegű támogatás jelentős fokozását, de ezzel egyidőben a nők és á szü­letendő gyermekek egészségének hatékonyabb megóvásáról, vala­mint az egészségügyi, családter­vezési ismeretek szervezett okta­tásának bevezetéséről is intézke­dett. E komplex határozat nyo­mán Bács-Kiskun megyében is megélénkült a szülési gyakoriság. Míg 1972-ben az előző évivel szinte azonos számú, v 1973-ban már 4 százalékkal több gyermek született, 1974 első háromnegyed évében pedig mintegy 9 száza­lékkal több, mint egy évvel ko­rábban. A családok költségei a gyerme­kek születésével kapcsolatosan emelkednek, amelynek egy részét az állam anyagi támogatás for­májában átvállalja. Az egyszeri anyasági segély összege (az első gyermek után 700 forint, minden további után 600 forint, termelő- , szövetkezeti tagoknál-/S00 forint; illélve 4i)(r forint) húsz évig nemi változott. A népesedéspolitikai határozat Í974. január 1-től az anyasági segélyt a korábbi cse­csemőkelengye-juttatással együtt minden született gyermekre 2500 forintban határozta meg. A ter­hességi és gyermekágyi ,segély növekedését továbbra is az álta­lános bérszínvonal-emelkedés biztosítja. 1973-ban az egy ter­hességi és gyermekágyi segélye­zési napra jutó átlagos kifizetés 67 forint volt, 16 százalékkal több, mint 1970-ben. Ugyancsak a népesedéspoliti­kai határozat nyomán 1974-ben a gyermekgondozási segélyt az első gyermek után 150 forinttal, a második gyermek után 250 fo­rinttal, a továbbiak után pedig 350 forinttal . növelték havonta. 1967 óta évről évre növekedett a gyermekgondozási szabadságot igénybe vevők száma. 1973-ban 33 százalékkal többen maradtak otthon 3 éven aluli gyermeküket nevelni, mint 1970-ben, 1974 első felében pedig további 12 ^száza­lékkal többen, mint az előző év azonos időszakában. A különbö­ző intézkedések hatásaként a gyermekgondozási segély egyhar vi átlaga az igényjogosultak egy főjére számítva 1974 első felében 34 százalékkal volt több, mint az előző évben és 44 százalékkal •jaaladta..meg. az 1970. ésit-.... A gyermeknevelést az állam a születés után is tovább támogat­ja családi pótlék folyósítása ré^ vén. Bács-Kiskun megyében 1970 és 1973 között 9 százalékkal nőtt a családi pótlékban részesült családok száma, 1974-re pedig egy év alatt — közel 6 százalék­kal emelkedett. 1973-ban 69 százalékkal több családi pótlékot kapott a lakos­ság. mint 1970-ben. Ez évi átlag­ban mintegy 19 százalékos növe­kedést jelent. Az előzőekben em­lített intézkedéseken túlmenően a népesedéspolitikai határozat 1974. június 1-i hatállyal a két gyermek esetén járó családi pót­lékot is gyermekenként 100 fo­rinttal emelte. Ennek és a szüle­tésszám növekedésének tulajdo­nítható,' hogy 1974 harmadik ne­gyedévében már 27 százalékkal több családi pótlék jutott a la­kossághoz, mint az előző év azo­nos időszakában. Az állam segítő törekvését mu­tatja, hogy a negyedik ötéves tervidőszak eltelt évei alatt az egy családi pótlékra jogosult gyermekre és családra jutó ösz- szeg - megkétszereződött. Míg 1970-ben egy családra 322 forint, 1Ö74 júliusában már 608 forint jutott. Ez idő alatt a gyermeken­kénti juttatás1, k&vrTösszege 144 forintról 3Q25 fortnJraj nőtt. ­Az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1974. november 20-i ülésén el­fogadta a XI. kongresszus irány­elveit, amelynek alapján biza­kodóan nézhetünk a következő évek szociálpolitikai ellátásának javulása elé. A párt- és társa­dalmi szervek, az egész társa­dalom felelőssége az anyák meg­becsülésének fokozása, a család intézményének védelme és erő­sítése. Még fokozottabban kell se­gíteni a fiatalok felkészülését a családi életre, a nyugdíjasok életszínvonalát pedig nyugdíj- rendszerünk további egységesíté­se és a nyugdíjak reálértékének megtartása útján kell javítani. Dr. Sánlha Józsefné, a KSH tájékoztatási osztályvezető-helyettese 2500 1970 1974 I. félév 615 888 1970 1974 I. félév 144 1970 A hálás Zámbóné „Ügy szeretném, ha legalább egy pár sorban megírnák, hogy megtud­hatná megyénk, milyen tanácselnöke van Kunfehértónak. Mert én csak se­gítséget kértem, és a tanács 800 forint segélyt is kiutalt számomra. Még sír­tam lg örömömben, olyan Jól Jött ez a pénz, mindjárt a gyermekeimre köl­töttem. Nagyon boldog lennék, ha tel­jesíteni lehetne a kérésemet. Tisztelet­tel: lapjuk régi előfizetője. Zámbó Ká- rolyné Kohán Júlia, Kunfehértó, II. kör. 18. Rz." Vajon milyen emberi sors rejtőzik e sorok mögött? Milyen körülmények között él, hol dolgozik, milyen gond- „ dal küszködött ez az asszony, hogy ennyire hálás a segítségért? — vetőd­tek fel a kérdések a levél elolvasása nyomán és ösztönöztek Zámbóné Ko­hán Júliával való személyes mégis- ' merkedésre. A kis község belterületétől mintegy négy kilométernyire a műúttól leágazó, házsorok sze­gélyezte hosszú dűlőút túlsó vé­gén találok rá a 79. számú, vi­lágoskékre festett kis kocka­házra. A parányi portán gondos rend. A kétszobás épület mellé, hogy ne közvetlenül a szobába süvítsen a szél, házilagosan egy kis szükségkonyhát ragasztottak. Ebben találom a láthatóan ne­hézkesen járó, egyébként1 fiatal, kedvesarcú asszonyt. — Soha nem tudom az elnök elvtársnak igazán megköszönni, azért is írtam a szerkesztőség­nek. Ugyanis a volt férjemmel akadt egy kis problémám. Job­ban mondva, nem is olyan ki­csi... j— kezd történetének elbe­szélésébe Zámbóné. Tizenhat évvel ezelőtt szere­lemmel kezdődött. és szépen in­dult házassága 1968-ban zátony­ra futott, s az akkor nyolc éves fiával és három éves kislányával magára maradt az asszonyka. A volt férj ugyanis új szerelemre lobbant és újra nősült. De az állatatossága hamarosan cser­ben hagyta, s szép szóval, fo­gadkozással visszatért gyerme­keihez, első asszonyához, aki helytállt egyedül is. Az állami gazdaságban dolgozott, ahol még lánykorában kezdte. A kis kék ház felépítése Zám- bóék újrakezdésének idejéhez fű­ződik. Az asszony szüleitől ka­pott kis portán az addigi szoba- konyhás szükséglakás helyett építették fel az újat, amelyre Zámbóné 10 ezer forint kölcsönt. vett fel. Egy ideig nyugalom volt az új házban, mígnem a nehezen megállapodó férj is­mét gondolt egyet és újabb bol­dogságot keresett. De tavaly fo­gadkozásokkal, ismét visszatért. A nyugalom ezúttal rövid idejű 'ivóit, r Zámbó i Károly ^ugyanis A 'löjíiía'taJítrjSúíá^ á lféti>s?obá »kiöküf a ház fele engem illet alapon — kiszedte az ajtót, a helyét befa­lazta, s a» ház túlsó végén csinált magának külön; bejáratot. És kezdte élni a maga külön életét. — Mi hárman ide, a pici szo­bába szorultunk. A kémény a belső szobában van. v Innen, a konyhából, hogy nincs még szo­baajtó, bejön a gőz és a hideg is... De főleg az a sok álmatlan éjszaka, meg az, hogy a gyere­keim látták apjuk életét, gyako­ri nővendégeit... Milyen hatású az ilyesmi?... Egymagám nem —bírtam megoldani a gondot, mert nem akart elmenni. Aztán Hala­son, a gyámügyi előadó igazított útba, hogy a helyi tanácshoz for­duljak. És az elnök elvtárs át- érezte a problémámat, behívat­ta a volt férjemet. Jegyzőköny­vet csináltak vele, hogy én ki­fizetek neki ötézer forintot a ház felerésze fejében, ö pedig _ el­megy és soha többet nem hábor­gat bennünket. De ,az áZ" ötezer forint, azt összehozni volt bor-' zasztó nehéz az én helyzetem­ben ... — érzékenyedik el Zám­bóné. Aztán megtudom, hogy 1972- ben csipőműtéten esett át, ta­valy nyárön pedig rokkantosí­tották; Legutóbb két héttel ez­előtt tért visza a kórházból, ahol utókezelésen volt. A kis család jövedelme ily módon a családi pótlékkal és a gyermektartási díjjal együtt is alig haladja meg a kétezer forintot. Ráadásul a havi 400 forint törlesztenivaló, mert a fia kedvéért nagybátran tévé vásárlásról határoztak... — Az volt a szerencsém, hogy a háztáji fejében 2934 , forintot kaptam az idén az állami gazda­ságtól. így megmaradhatott a varrógépem, mert azt terveztem eladni. Viszont eladtam a fa­utalványt és felvettem egy kis kölcsönt, s így nagy nehezen összejött az ötezer, de végre bé­kességünk lett. Tessék elgondol­ni, mit jelentett nekem akkor az a nyolcszáz forint, amit anélkül hogy kértem volna, kiutalt a ta­nács! A kislányom vonattal jár be az iskolába. Igaz; a bérlet csak havi 12 forint, aztán az is­kolatej, ez kettőjüknek 72 forint. De hát ruha, cipő is kellett. Mind, az egészet rájuk költöt­tem ... Közben hazaért az iskolából a nyolcadikos Karcsi gyerek. Szép­szál, fekete hajú, kék szemű le­gény. Anofákját levetni a szo­bába perdül, s máris a konyhá­ban van. Az anya megbízatását teljesítve, öntudatosan az asz­talra sorakoztatja a faluban be­vásárolt portékát: zacskó tejet, fél kiló sót, csillagszórót, kókusz­reszeléket, és jelenti: — Kekszet nem hoztam anyu­ci, nem volt a boltban ... — 0 az én támaszom! — mondja meghatott —, büszkén Zámbóné, miközben tekintetével végigsimogatja nagy fiát. — ö tartja rendben a ház táját, fát vág, bevásárol, mindent meg­csinál. A nyáron napszámba is járt. A keresetéből vettem neki a kerékpárt, mert vonattal csak délután négyre érne haza. Együtt szoktuk eltervezni, ugye kisfiam, hogyan osszuk be a pénzt, mit vegyünk meg részletre legköze­lebb ... V ! *—■Nős,Tmi*á legközelebbi cél, * Katón? — kérőéin' it nyűt‘'te­kintetű fiút. — Gáztűzhely! Az lenne a leg­fontosabb, anyu miatt.... — vág­ja rá a fiú. És röpke szünet után váratlanul hozzáteszi: — Most már csak könnyebb, nem lesz 250 forintos villany- számlánk. Amíg itt lakott az apu, ő rezsón főzött, legtöbbször éj­jel. Pedig a rezsó sókat fogyaszt, és nekünk kellett 'kifizetni... — Tehát gáztűzhely most a cél. S vajon kívánságod van-e, amelynek teljesülését nagyon szeretrféd az új évben? Egy nagy kívánságom van. Az, hogy sikerüljön, hogy felvegye­nek a Halasi Építőipari Vállalat­hoz tanulónak. Mert én már egé­szen kicsi korom óta szobafestő szeretnék lenni!... Perny Irén SZILVÁSI LAJOS (28.) Mit felelhetek a fiúknak? Igazuk van, fogytán a készletek, meg aztán fogytán az erőnk is. Most fél egy. Ügy számítom, hogy este nyolcig megtehetünk vagy száz kilométert. A homokos utak feláztak, s délelőtt huszonöt­harminc kilométeres átlagsebes­séggel haladtunk. Tehát estig eljuthatunk Kecskemét környéké­re. De akkor nincs vesztegetni való időnk. Tíz perc sem telik bele, meg­töltik a motor tartályát benzin­nel, s újra az autón ülünk. Hát­rafordulok a fiúkhoz. — Megpróbálunk estére meg­szállni valahol. — Ránk fér — bólint Simon Pista hosszú feje. — Jő forró vízzel lemosakodni... — nyel egyet, s ettől felszalad a nyakán kiugró ádámcsutka — Hát még, ha ágyban alhatnánk... Megkérdem Gasztontól, hogy érzi magát az angol. — Jobban van. Már nem lázas. Jót tett az ultraszeptil. De még jobbat tenne, ha egy éjszakát ágyban tölthetne. Pótolni kell a vérveszteségét. Ránézek Gilbertre. Valóban na­gyon sápadt, ő is rám néz. Né­hány pillanatig vizsgáljuk egy­mást. Azon tűnődöm, mehetünk-e egy magyar katonaruhába öltözött angol repülőtiszttel együtt lakott helyre? Mi' lesz, ha szólnak hozzá, és kiderül a valóság? Jól tettem-e egyáltalán, hogy a kis csapatunk nyakába vettem ezt a terhet? Elhessegetem magamtól a gon­dolatot. Nem cselekedhettem másként, nem hagyhattam sor­sára Gilbertet; Katonakötelesség volt. Lám, amikor megláttam ájultan feküdni ott az akácer­dőben, azonnal tudtam, mit kell tennem, nem kételkedtem ösz­tönös cselekedetem helyességében sem. És ha kétkedem, akkor van még számos dolog, amiről elgon­dolkodhatnék'. Egyáltalán, volt-e jogom, hogy magammal hozzam a fiúkat? Jót akartam nekik, így gondoltam. De tudat alatt vajon nem az vezetett-e, hogy nem mertem egyedül nekivágni az út­nak?, Nem voltr-e lelkiismeret­lenség, .. hogy beleugrasztottam őket ebbe a kalandba? Igaz, mindegyik önként vállalkozott az útra, amint meghallotta, mit for­gatok a fejemben, s elvégre va­lamennyien felnőtt emberek. De vajon kit terhel a felelősség, ha ráfizetünk a vállalkozásunkra? Nilvánvaló, ■ hogy engem, az öt­let szerzőjét. Amióta elindultunk a frontról, egyik sem kérdezte meg tőlem, hogy hát tulajdonképpen hogyan is képzelem, mi a tervem, szá­moltam-e a veszélyekkel... Ez annak a jele, hogy feltétlenül megbíznak bennem. Ámde méltó vagyok-e a bizalmukra? Átgon­doltam-e valójában; hogy mire vállalkozom? Nem. Beleugrottam egyetlen fejessel a vízbe, amelynek nem ismerem mélységét, s nem tu­dom, kikecmereghetek-e belőle valamikor is. És ha csak magam ugrottam volna bele... De ma­gammal rántottam őket is. Igaz, amikor október tizenötödikén délután beszéltem velük, meg- mondtarh, hogy nem gondtalan, vidám víkend. amire indulunk, hanem életveszélyes, nyaktörő hegymászás, amihez még a szük­séges felszerelés se áll rendelke­zésünkre. Gaszton azt mondta, hogy renben van. Simon Pista megkérdezte, bízom-e benne, hogy sikerülni fog? Azt feleltem, hogy igen,' úgy gondolom. Erre ő is beleegyezett. Hegedűs akkor is hallgatag volt. Talán arra gon­dolt egy pillanatig, hogy a szülei az oroszok megszállta területen élnek, s ha átmenne az Oroszok­hoz, ott talán megtalálhatná a módot, hogy hazajusson az öre­geihez. Aztán mégse szólt, csak annyit mondott, hogy „ha már érdemesnek tartott rá a főhad­nagy úr, akkor megyek” ... Hát igy történt. Végeredményben,; anélkül, hogy számot ] vetettem volna a helyzettel, nyakamba vettem a felelősséget mindany- nyiunkért. És még Gilbert is ... — Te. Gaszton ... Közelebb húzódik hozzám. — Magyarázd meg az angolnak, hogy ha iakott helyre térünk be, viselkedjen úgy, mint egy siket­néma ... Mondd csak. előfordul­hat, hogy valaki egy nagy meg­rázkódtatás folytán, mondjuk, va­lami nagy tüzérségi pergőtűzben megsüketül és megnémul? Vonogatja a vállát. — Fene tudta. Háborúban min­dén előfordulhat. — Rendben van. Akkor majd azt mondjuk, hogy Gilbert süket­néma lett, és meg is hibbant kis­sé, Magyarázd meg neki, hogy ehhez tartsa magát. Simon Pista röhög. Szegletes, nyűtt arcán táncolnák a ráncok, és fel-le szaladgál óriási ádám­csutkája. Szoika is mosolyog. Azt mondia: — Bolondot csinálunk-szegény angolból, hogy bolonddá tehes­sünk másokat... \ XI. Négy óra felé már vitathatatla­nul a homokvilágban járunk. Még mindig süt a nap. Felszárította a homok tetejét, s az most porzik a kerekek alatt. Egy-egy helyen olyan mély a homok, hogy a Bo- tond csak erőlködve jut át, mi­után percekig egy helyben forog­tak a kerekei. Szo.jka verejtékezve vezeti a kocsit. Erős izommunkába kerül a kormánykerék kezelése. — Kár, hogy nem tudok vezet­ni — mondom sajnálkozva.1 — Majd ha jobb útra jutunk, megtanítom a főhadnagy urat. Elhaladunk egy-egy tanya kö­zelében. Üresek, kihaltak a ta­nyák. az emberek innen is beköl­töztek a közeli falvakba — Orgo- ványra, Tázlárra. Izsákra vagy éppen Kecskemétre, kinek hol a téli háza. Az égen a vadludak még mindie vonulnak. Hosszú, nyújtott V-alakzatban húznak dél felé. Gágogásuk lehull a földre. Sivatag ez körös-körül. Itt-ott egy .kis gyér legelő, j máshol ki- sebb-nagyobb darab homoki sző­lő, meg áz árva tanyák, meg a buckák, magányosan, vagy egy­más hegyén-hátán. sárgásszürkén, aztán imitt-amott borovicska bo­zótok, de mindenfelől kietlen, ko­pár reménytelen sivatag környé­kezi őket Lihegve, köhögve dolgozik a motor, mint egy fáradt állat. Túr­ja kerekeivel a laza homokot, és szinte megkönnyebbülve lélegzik fel. valahányszor olyan -szakaszra érünk, ahol fű is nő. amibe meg­kapaszkodhat a pneumatik. Itt-sok baj lenne a tüzérség­gel — szuszog Szojka —, de még tankkal is nehezen lehetne hadat viselni. — Odanézzetek! — kiált fel há­tul Simon Pista, és az égre mutat. A magasban először csak egy pontot veszek észre, amint szél­sebesen zuhan lefelé. Minél köze­lebb ér a földhöz, annál nagyobb lesz. Már szárnya is van és teste, meg nyaka és haljlótt csőre. A ho- mokviláe égi vadásza — a fakó sas. Lecsap, egészen a kötelünkben. Nem hallunk semmit a motorzú­gástól, csal? azt látjuk, hogy a sas már újra a levegőbe emelke­dett, és hatalmas szárny csapások­kal igyekszik felfelé, csőrében va­lami vergődő csomaggal. Talán fürjet fogott, talán süldőnyulat.. Kilométernyi távolságban domb magasodik előttünk. Homokdomb. Oldalában satnya akácfák, tetején legallyazott, földbe ásott fenyő­szál, léclépcsőkkel. (Folytatjuk.) i 1 , s í i anyasági segély egy szülésre jutó a gyermekgondozási segély egy az -egy családi pótlékra joÉöáult átlaga (Ft) havi átlaga (Ft) gyermekre jutó családi pótlék havi átlaga (Ft)

Next

/
Thumbnails
Contents