Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

1974. november 29. • PETŐFI NÉPE 9 9 Gémtojás a köcsög alatt A Keszthely közelében levő Dobogó-majorban, ahol egy késő- római temetőt tártak fel, értékes lelet került elő a magyarok lete­lepedésének időszakából. Egy 80 centiméter mélységű gödörben hosszú vasszeget és egy kanalasgémtojást találtak. Az utóbbi egy fenékbélyeggel ellá­tott edénnyel Volt beborítva. A megállapítások szerint misztikus varázslat tárgyi bizonyítékai ke­rültek itt elő. A gémtojás ere­dete a Kis-Balatonra vezethető vissza. Hit szerint az újjászüle­tést jelképezte. A vasszeg, a fel­tételezett gonosz lények elhárítá­sára, távoltartására szolgált. Va­lójában ezt a szerepet szánták a leborított edénynek is. Az edé­nyen található fenétybélyegnek.— a Nap szimbólumának — ugyan­csak veszélyt elhárító jelentősé­ge volt. , A honfoglaló magyarok, edé­nyein látható fenékbélyeg jelké­pes hagyománya még ma is ' él a Dunántúlon. A balatoni múze­um munkatársai Keszthelyen, a legutóbbi vásáron árusított agyag- . edények, tejesköcsögök fenekén hasonló jeleket találtak. Szobrok öntői, faragói A Képzőművészeti■ Kivitelező Vállalat műhelyé- béti öntik végső formába a különböző köztéri és kisebb méretű szobrokat. Ugyanitt vésik ki minta alapfán a kőszobrokat. • Horváth József clzellőr munka közben. • A bal oldali képen: Köröndi Ignác, Kiss István „Család” című szobrán dolgozik. (MTI fotók: Balaton József felvétele—KS) ÚJ NÉV, ÚJ TÖREKVÉS Az SZMT Művelődési Ház Épül — sőt, többszöri határidő módosítás után végre azt is írhatjuk, hogy átadás előtt áll — az új megyei művelődési központ. Ez sokat segít majd a megyeszékhely közművelő­dési gondjain. Az eddigi városi művelődési központ mostoha köi-ülmények között volt kénytelen tevékenykedni. Hogy a hátrányt miként igyekeztek, s hogyan voltak képesek pótol­ni, e cikkben nem érintjük. Helyette inkább azt a változást ismertetjük, amely az intézmény nevében, irányításában és célkitűzéseiben legutóbb bekövetkezett. Olasz mesterhegedű A Belorusz SZSZK állami hú- roshangszer-gyűjteménye újabb értékkel, Giovanni Paolo Madgi- ni mesterhegedűjével gazdago­dott. A 400 évvel ezelőtt készült hangszernek ,olyan tiszta a hang­ja, mint újkorában volt. A hegedűt Ljuba Selderova, a belorussziai Gomel várós zongo­raművésznője adományozta a gyűjteménynek. A hangszert fér­je, a lentngrádi konzervatóriumot végzett zongoraművész a 20-as évek végén vásárolta. A belorusz állami húroshang- szer-gyűjteményben ez a második olasz mesterhegedű. A hangszer felújítása után a belorusz konzervatórium legjobb hallgatói, az össz-szövetségi és nemzetközi zenei versenyek résztvevői játszanak majd rajta. (APN—KS) 9 A Paganinl-hegedűverseny győztese, Alekszandr Kramov játszik az olasz mesterhege­dűn. (Foto: APN—KS) Az eddig városi művelődési központ a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa és a városi lanacs közös fenntartásában működött, több mint egy évtizede már. Mindvégig három-négy, meglehe­tősen rozoga, állandóan felújí­tásra szoruló épületben húzódtak meg. Az új, korszerű megyei in­tézmény alapjában változtatja meg a helyzetet. Az SZMT elnöksége az intéz­mény nevét SZMT Művelődési Házra változtatta. Fenntartó szer­vek: az elnökség, az érinteti me­gyei szakszervezeti bizottságok, valamint egyes közvetlenebbül kapcsolódó munkahelyek. Ezzel a városi tanács fenntartó szerepe !Ig8SfcŰnt,i!s&fc5ÓHü8lR£v^slÍA!n‘ tézménv , -további jc.yóJtMiyságe (kétáHájAvútógyárosi sepzti a dolgozók általános és szakmai műveltségének fejlesztését, és az egész megyére kiterjedő módszer­tani támogatást nyújt a szakma­közi - otthonoknak, valamint a munkahelyi, közművelődés irá­nyítóinak. szervezőinek. A megye hat városában és a nagyközségekben — valamint né­hány egyéb helységben is — egy­re jobban megmutatkoznak az ipari fejlődés jelei. Ez szervezet­tebb és igényesebb művelődési munkát követel. Különösen fi­gyelemmel kell kezelniük azt a harmincöt munkahelyet, ahol a foglalkoztatott dolgozók száma a legnagyobb. Az intézmény dolgozói a mun­kahelyi kulturális alapok fel- használását figyelemmel - kísérik, s a szükséges észrevételeket meg­teszik. Segítik a munkahelyi if­júsági klubok tevékenységét. Úgynevezett kihelyezett rendez­vényekkel — vándorkiállítás, tan­folyam, stb. — támogatják az üzemek, vállalatok Kulturális éle­tét. Felmérik az igényeket és a lehetőségeket. Elterjesztik a legjobban bevált módszereket és a legjobb eredményeket. Természetesen — mível a vá­rosban működik — az SZMT Mű­velődési Központ továbbra is rendszeresen gondoskodik a me­gyeszékhely lakosságának kultu­rális ellátásáról. Folvóiralolvasó- val kiegészített klubot hoznak létre a felnőttoktatásban részt­vevők tanulásának megkönnyíté­sére, „ ^í^zo^a.ilSÜá&igád-vézetők részér^, JgjyólYiimőt ^ajnéítiek. Továbbra is működtetik az eddig eredményesen dolgozó művészi együtteseket. (Női 'kamarakórus, kamarazenekar, fotókör). Első látásra szembetűnik, hogy meglehetősen szerteágazó és nem éppen könnyű tevékenységet fog kifejteni az SZMT Művelődési Központ a jövőben. Akaratlanul is felötlik bennünk, hogy az új, modern megyei művelődési köz­pont „versenytárs’- lesz 'majd hi­szen szép épülete, korszerű. ízlé­ses berendezése, nagy apparátu­sa csupa lendítő eszköz és erő. Ha a szerényebb körülmények között lévő intézmény „állni akarja a sarat", ákkor ezt csakis az állandó kísérletezéssel, kezde­ményezéssel. a naponkénti meg­újulással. teheti meg. Mivel vonzó, szép környezet és a megfelelő felszerelési eszközök nélkül ma már lehetetlen ered- - ménvt felmutatni a közművelő­désben. ezért érdemes lenne fe­lülvizsgálni az SZMT Művelődési Központ anyagi erőforrásait, s egyeztetni kellene azt az igények­ből fakadó szükségletekkel. S mi­előbb vonzóbbá kellene tenni a rendelkezésünkre álló helyisége­ket. Az erkölcsi mellett nagyobb anyagi megbecsülésben részesít­hetnék a művészeti és más szak­embereket. valamint a legjobb aktivistákat. Felvetődik az a kérdés, f hogy elegendő-e vajon egy ilyen szer­teágazó és hatalmas területeket " átfogó, sokoldalú közművelődési munka végzésére három szakem­ber? Nehezen lehelne ezt elhin­ni. ez is megfontolás tárgya lehet a közeli jövőben. Mivel a megyei művelődési központ és az SZMT intézménye több tekintetben azonos vagy ha­sonló célkitűzéseket mond ma­gáénak. célszerűnek látszik a szo­ros együttműködés. Joggal elvár­hatjuk. hogy a tízszeres létszám­mal. ideális körülmények --között dolgozó nagyobb „testvér” segít­se a másikat, Hjsjfej} a_.m,unkájv-, művelődést, az ’ ifjúság kulturá­lis nevelését, a felnőtt tanulók támogatását és a jó módszerek elterjesztését mindkét intézmény fő feladatai közé sorolja. Éppen ezért fontos, hogv megtalálják a módját a naponkénti együtt­működésnek. Erre minden lehe­tőség megvan. Várakozással tekintünk az új néven szereplő művelődési köz­pont további munkája elé. Tud^ juk. hogy ezután sem könnyű dol­guk: de az is biztos, hogy erős igyekezettel le lehet gyűrni az akadálvokat. Az SZMT kulturá­lis munkabizottságától segítséget kapnak a jövőben is a sokoldalú és fontos közművelődési munká­jukhoz. Varga Mihály Nagyszerű kezdeményezésről — és az ötlet megvalósításáról kaptunk, hírt Soltvadkertről. A kerémiaszakköréről megyeszerte híres úttörőcsapat tagjai maguk teremtették meg az úttörőszobát és a klubot. Igaz, hasonló kez­deményezéssel, a szülői munka- közösségek összefogásával mar több csapat igyekezett önerőből megoldani ezt a gondot. A solt- vadkertiek az üresen álló iskolai pincét rendezték be úttörőszo­bának, klubnak. ötletük kétszeresen is bevált, az eltelt hetek ezt már igazolták. Nem fogtak költséges és fárasz­tó építkezésbe valahol az udvar mélyén. Így a legzordabb idő­járás sem nehezíti meg a csapat tagjai számára a helyiségek megközelítését. A berendezéssel, a bútorok elhelyezésével egészen rövid idő alatt végeztek, tehát nem vontak el a tanulásra szánt órákból úgyszólván semmit. Pajtások! A soltvadkertiek ügyes ötletét érdemes máshol is megvalósítani! Az elmúlt hetek­ben a csapat-, a járási, és a megyei úttöróparlament felszóla­lói közül többen említették meny­nyire fontos lenne szamukra akár egyetlen helyiség, ahol bár­mikor összejöhetnek megbeszé­lésre. örsi és rajfoglalkozásra, íme. egy ötlet. Bizonyára több iskolaépületben áll üresen a pin­ce egy vagy több helyisége. Ke­ressétek fel a csapatvezetőt és az iskola igazgatóját, mondjátok el, milyen jól tudnátok ti is hasznosítani ezeket az üres he­lyiségeket. Ha a kivitelezésnek nincs technikai akadálya. biz­tosan támogatják az úttörőszo­ba kialakításának ezt a módját. Tudósítóink jelentik A kecskeméti Tóth László út­törőcsapat (hunyadivárosi álta­lános iskola) 4 a osztályos kis­dobosa. Kuli Ildikó gondosan fo­galmazott levélben számol be az elmúlt napokban a Mátrában tett kirándulásról. ..Nagykőrös­ről Ceglédre mentünk — írja. — Természetesen mindkét • város­ban megemlékeztünk Arany Já­nosról. illetve Kossuth Lajosról. Jászberény után Hatvan követ­kezett: tanító nénink egy nagy- v* szerű meglepetést* • készitetb-^lő.' ellátogattunk a cukorgyárba. Nagyon érdekes volt. hogy dol­gozót alig láttunk, hiszen a gyár szinte teljesen automatizált. Alig vártuk, hogy tovább induljunk a Mátrába. A hegy lábánál még ősz volt, a fákon zöld és sárga levelek pompáztak. Fenn a hegy­tetőn a fenyőfák roskadoztak a hótól .. Legtöbben ekkor láttuk először hazánk legmagasabb csúcsát, a Kékest.” Nagy kitüntetés érte a Tóth László "úttörőcsapat három kisdo­bosát, Járfás Zsuzsát. K. Tóth Olgát és Szabó Attilát: ünnepi csapatgyűlésen avatták őket út­törővé! Kiemelkedő tanulmányi és úttörőmunkával érdemelték ki, hogy ilyen hamar léphettek a vörösnvakkendősök sorába. Izsák felszabadulásának 30. évfordulójára színes képekből ál­lítottak össze albumot az úttö- rők, írja Szepesi Béla rajtudó- ■ sító. Az évfordulón a nagyköz­ségi tanács elnökének adták át a szép ajándékot. A Sárfehér Termelőszövetkezetben rendezett öregek napján az izsáki diákott­hon felsőtagozatos úttörői mu­tattak be műsort: szavaltak, énekeltek. A nyugdíjas nénik és bácsik sok tapssal jutalmazták bemutatójukat. * Érdekes kezdeményezésről szá­mol be Takács Marika, Kerek­egyházáról. Csapatparlementü- kön hangzott el a kívánság, hogy tartsanak bemutató őrsi gyűlést. Először a nyolcadikos pajtások Hóvirág őrse tartott mintafoglalkozást. Nagyon jól sikerült. A következő lebonyolí­tására a hetedikesek vállalkoz­tak. * Csólyospáloson tartották meg az elmúlt napokban a kiskunha­lasi járás úttörőinek asztalite­nisz-vetélkedőjét. A két korcso­portban mérkőző pajtások közül Kulcsár Viktória, illetve Széles Zsuzsanna végzett első helyen. A fiúk közül Dudás Tibor, illet­ve Dobos László jeleskedett. Csa­patversenyben a csólyospálosíak lettek győztesek. A -tudósítást Péter Agnes járási úttörőelnök­nek köszönjük! Rejtvényfejtőknek December 6-ig küldjétek be levele­zőlapon szerkesztőségünk címére a ne­vekből színművész-rejtvényünk meg­fejtését. (Petőfi Népe szerkesztő­sége 6001 Kecskemét. Szabadság tér La). A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejtvény. A fejtörőt a következőképpen lehet megoldani: írjátok be az ábra vízszin­tes soraiba az alább felsorolt kereszt­neveket úgy. hogy a középső függőle­ges . oszlopba kerülő betűk felülről le­felé .olvasva egy ismert színművészünk nevét adják. (Beáta. Csaba. Erika. Gá­bor. Ilona, Izsák. Jolán, özséb, Péter* Lujza.) Selmeci Katalin SZILVÁSI LAJOS (4.) Oldalkocsis motorkerékpárok, alacsony tábori autók és teher­kocsik állnak a kúria előtt, a fák árnyékában, meg egy fekete sze­mélyautó is. Áz árnyékban tu­catnyi sofőr cigarettázik, traccsoL Bzojka ügyesen bekanyarodik a járművek közé. II. Feszesen tiszteleg géppisztolyá­val a kúria bejáratánál az őr­szem. Ismer. Nemrég a századom­ban szolgált. Besietek a folyosóra, ahol pus­kával, géppisztollyal felszerelt híradósok kapják vigyázzba ma­gukat. Visszatisztelgek nekik, és siettemben igazítom meg derék­szíjamat, revolveremet. Eszembe jut egy pillanatra, hogy magam­mal kellett volna hoznom a gép­pisztolyomat is. így szól az elő­írás. Mindegy. Benyitok a „Zlj. pk." feliratú ajtón. A kis Komoróczi hadnagy fogad. Borostás a képe, és sová­nyabbnak látszik, mint bármikor. Kezet rázunk. Amikor megszó­lal. akkor veszem észre, hogy re­kedt a hangja, mintha egész éj­jel ordított volna. Ezért értettem én rosszul a telefonban. — Ériggy be az öreghez, már vár. — A többiek? Tagadólag int a fejével. — Nem lesz tiszti értekezlet, ezt csak mondfhm. Az öreg egyenként beszél a századpa­rancsnokokkal. Siess. Kopogok, és benyitok az ajtón. Az öreg háttal áll. széles válla görbedten hajlik az asztalon fek­vő térkép fölé. ' Jelentkezem: — Alezredes úr. Türr Pál fő­hadnagy, parancsára jelentkezem. Lassan felém fordul. Nikotinos ujjai között szivar füstölög. Sze­me dagadt az álmatlanságtól. Szi, kár, magas figuráján gyűrött az egyenruha, s már gyérülő, őszes haja is csapzott. Duzzadt szem­héja meg-megrebben. Ideges. Kezet nyújt. — Ülj le — hangja most is ke­mény. ha nem is pattogó, mint máskor. — Rövid leszek, sürget az idő. Leülünk egymással szemben az asztalhoz. Közben .hallom, hogy odakint, az előszobában bakan­csok csattannak, talán három em­ber jelentkezik. Komoróczi hal­kan mond nekik valamit., A ba­kancsok lépnek egyet-kettőt, s va­laki. nekitámaszkodik az ajtónak. Egy- puska tusa lekoppan a pad­lóra. Tornyai alezredes tényleg rö­viden beszél: — A kormányzó úr őfőméltó- sága felvétte a fegyverszüneti tár­gyalásokat a szovjet csapatokkal. Mindenekelőtt ezt közölném ve­led. Hazudnék, ha úgy érezném, hogy megáll bennem a lélegzet. Inkább azon csodálkozom, hogy ezt a közlést milyen nyugodtan, meglepetés nélkül1 veszem tudo­másul. Fegyverszüneti tárgyalá­sok ... Tehát ezért nem hozhat­tam magammal Hartmannt. /Tornyai is meglepett, talán azért, mert nem lát csodálkozást az arcomon. Várja, hogy szóljak valamit. — Értem — csak ennyit mon­dok, olyan hangsúllyal, hogy ki­hallhatja belőle a helyeslésemet. Most kezdek csak gondolkozni, mit is jelent, amit az előbb Tor­nyai mondott És mit fognak szól­ni ehhez a németek? És egyálta­lán. mi lesz most? Mi a teen­dőnk? Miért nem hivott össze valóban tiszti értekezletet? Miért egyerlként beszéli meg a tisztek­kel ezt az óriási horderejű hirt? De amíg ezek a gondolatok ösz- szekavarodnak a fejemben, Tor­nyait figyelem, ö meg engem. Is­merjük egymást elég régóta, de ilyen esetekben sohasem lehet tudni... — Parancsunk van. hogy déli egy óra után álljunk át a szov­jet csapatokhoz. — Most veszem csak észre, hogy az asztalon, a térképen csengő áll. Tornyai keze a csengő közelében pihen. Át kell állnunk a szovjet csa­patokhoz ... Ebben a pillanatban tudom, biztosan tudom, hogy én nem fogok átállni, de valami mó­don azt is érzem, hogv ezt nem mondhatom ki. Hogy mi súgja ezt a belső parancsot. \em tu­dom Gyorsan csak anny t mon­dok: — Egy óra már elmúlt. Tornyai bólint. — Tudom. Egy óra az átállás kezdete. Három órára be kell fe­jezni. — Mosolyog. Azt. hiszi, zel- lemeset mond: — Hajnali há­romra ... Közben a keze közelebb >ú- szik a csengőhöz. Odakint t nd van. Erőt vesz rajtam egy . g- érzés: a kis Komoróczi az tó mögött hallgatózik. Es Tói ai várakozóan fürkészi az am at duzzadt szempillái alól. Nem té­továzhatok. — jÉrtettem. alezredes úr. Órámra nézek. — Egy óra huszonhárom perc. Amint visszaérek, kitűzöm a fe­hér zászlót. Átallunk. Látom, hogv Tornyai megköny- nvebbült sóhajt nyom el. Odakint megmozdul valaki. Halkan kop- pannak a padlón a bakancsok. Behallatszik, hogv nyikkan a kül­ső ajtó. s a bakancsok kimennek. Egyetlen gondolat foglalkoztat: kijutni innen valamiképpen. Visz- szamenni a századhoz, aztán __ T ornyai feláll. Mosolyog. Most veszem észre először, milyen erő­sek a fogai. És sárgák a nikotin­tól. Kezet nyújt: — Szervusz. Odaát találkozunk. Az egész első magyar hadsereg átáll. Egyébként inkább este vidd át a századot. Este! Megszorítom a kezét. Azt hi­szem, . igazuk van. Én nem íté­lem el őket azért, mert átállnak. Tudom, hogv teljesen értelmetlen a harc. Felesleges vérontás. Nem is azért nem fogok átállni, mint­ha tovább akarnék harcolni. Egy­szerűen azért, mert nem akarok tovább harcolni. Sem az oroszok ellen, sem a németek ellen.' Be akarom fejezni... Tornyai nem eres el a ke­zem. — Ismétlem. kell végre­hajtanod ... V i Hartmann- ra! — emeli .gyelmeztetően nikotinos mu' íját. — Örülök, hogy nem c tam benned — megveregeti vállam. — Két tiszt megtagadta az átállást... — Nevet, de zavar búikál a neveté­sében meg a duzzadt szemhéjak alól előpislogó szemében. — Nos, eriggy. Kifordulok az ajtón, s halkan behúzom magam mögött. Lépnék oda Komoróczihoz, de nem ül az asztalnál. Senki sincs a szobában. Lezöttyenek az asztal mellé. Meg­várom Komoróczit.- Már hallom is a hangját. Odakint veszekszik valakivel Csak annyit értek be­lőle. hogy szalámiról van szó. Éppen rágyújtanék, amikor ész- reveszem. hogv Komoróczi asz­talának fiókja félig nyitva van. Nyomtatványokat látok benne. Egv köteg nyílt parancsot is. Hir­telen támad a gondolatom. És mielőtt még egyszer megfontol­hatnám, már nyúlok is a fiókba, és klmarkolok féltucatnyi üres nyíltparancs-űrlapdt Kár. hogy nincs rajtuk pecsét. De miközben gyorsan a zubbonyom zsebébe süllyesztem .a papírokat, eszembe jut, hogy holnap már mit sem ér az I. magyar hadsereg pecsét­je. Holnapra... A bélyegző az asztalon áll. Mégis lepecsételem az, egyik űrlapot. Zsebre vágom. Komoróczi belép. Fúj dühében. Suttogva káromkodik: — Az öreg az én fejemet sze­di le, ha nem kapja meg idejé­ben az ebédet... — öregem — vágok közbe —, nekem benzinre van szüksé­gem ... Nevet. Már el is feledte a haragját Kölyök 'még. (Folytatjuk.) T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents