Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-28 / 278. szám

1974. november 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Rendhagyó foglalkozás a marxista középiskolákban Bács-Kiskun megyében — a megnövekedett érdeklődésnek megfelelően — 84 osztályban több mint kétezren sajátítják el az idén a társadalmunk fejlődéséről szóló marxista—leninista tanítá­sokat az alapfokú káderképzés formáin, a marxista—leninista esti középfokú iskolán. A pár­tunk XI. kongresszusára és fel- szabadulásunk 30. évfordulójára való készülés megsokszorozza a politikai nevelőmunka lehető­ségeit nemcsak a társadalmai ren­dezvényeken hallhatunk, kiállí­tásokon láthatunk és a sajtóban olvashatunk többet hazánk fel- szabadulásáról, a szocializmus építésének eredményeiről, hanem a munkahelyi, családi, baráti be­szélgetéséknek is gyakoribb té­májává vált a számvetés. Az el­múlt négyévi munkánk összege­zése, feladataink megfogalmazá­sa természetes kötelességünk. Tervszerűen készülnek erre a pártszervezetek és élénkebben fi­gyel erre mindenki. Hogyan követjük híven elő­deinket, mi ma a szocialista ha­zai iság tartalma? Erre is választ adnak megyénkben a december első hetében sorra kerülő foglal­kozások a marxista középfokú iskola minden osztályában, ami­kor hazánk felszabadulásáról és fejlődéséről beszélnek a tanulók és az előadók, s áttekintik az or­szágos, illetve helyi eredménye­ket, az élet- és gondolkodásmó­dunkban bekövetkezett változá­A hallgatók városuk, községük felszabadulását, üzemük, terme­lőszövetkezetük megalakulását, fejlődését tanulmányozzák. Ta­lálkoznak a munkásmozgalom helyi veteránjaival, az idősebbek emlékeiket rendezik és beszámol­nak arról, hogy az ország sorsá­nak jelentős változásával együtt miképp alakult városuk,' falujuk, családjuk élete. , Tapasztalataink céltudatos szám­bavétele máris különös hangula­tot kölcsönöz a foglalkozásoknak. Brenyó Mihály Halászok és lakatosok A tiszaalpári Virágzó Halászati Termelőszövetkezet , idei tevé­kenységét is kedvezőtlenül befo­lyásolta az esős időjárás és a Tisza magas vízállása. Az 1955 óta működő halászkollektíva a múlt évben 480 holdas saját^ és 160 holdas bérelt vízterületéről — melyből mintegy nyolc kilo­méternyi az „élő” Tisza — 1138 mázsa halat értékesített. A bel- , földi szükségletek kielégítésén fe­lül három éve a „zsákmányuk” mintegy harminc százalékát oszt­rák és NSZK kamionok szállít­ják külföldre. A halászok idei terve 2120 má­zsa különböző hal, de ennek no­vember- utolsó napjáig alig 40 százalékát tudták csak teljesíteni. Mindezek ellenére, ha nem lesz fagy, december végéig szeretnék kifogni a tervezett mennyiségű halat. Nagy szükségük is lenne a hiányzó mennyiségre, hiszen a múlt évi 7,5 millió forintos ter­vükkel szemben ebben az évben Iö,7 Dlilliót szeretnének teljesí­teni. Árbevételük növelését jól segítette a tiszakécskei és tőserdei halsütő, ahol a nyári szezon alatt mintegy félmillió forint ér­tékű, sült keszeget vásároltak meg az''üdülők'. 'Tiszaalpári bolt­jukban főleg a községbeliek vá-T'- sárolnak, évente átlag 250 ezer forint értékű halat.1 A szövetkezet 1969-ben egy lakatosrészleget hozott létre, en­nek 18 tagja és a forgácsoló mű­hely ' hét szakmunkása évente 4—4t5 millió forinttal növeli a közös bevételt. Rendszeres meg­rendelőik közé tartozik a Ganz- MÁVAG, a Hajtómű- és Felvonó­gyár, továbbá a MÁV részére is sokat dolgoznak. A lakatosok és forgácsolók a lakosság részére is vállalnak különböző szakmába vágó javító-szolgáltató tevékeny­séget, évente mintegy félmillió forint értékben. O. L. i Lévai István, a szövetkezet halboltjának vezetője egy szép amurral. • A MÁV-nak készül a képen is látható 13 méteres térvilágító oszlop. Szegeden a Rókus állomáson állítják fel a 32 oszlopot. Befejező munkáin - dolgozik Varga György lakatos. (Opauszky László felv.) A Krimszkaja Pravda írja Krím félsziget mezőgazdasága túlteljesítette kenyérgabona-érté­kesítési tervét, 600 ezer tonna ga­bonát, a tervezettnél 40 ezer ton­nával többet szállítottak be a te­rület gazdaságai az állami felvá­sárló helyekre. Ez alkalommal Sz. I Brezsnyev táviratban kö­szönte Krím mezőgazdaságá­nak dolgozóit. Az SZKP KB. fő­titkárának táviratát a szimfero- poli színházban megtartott nagy­gyűlésen ismertette N. K. Kiri- csenko elvtárs a gazdaságok, a párU és állami szervezetek képvi­selői előtt. A területi pártbizott­ság első titkára beszédében mél­tatta a kiemelkedően jó gazdasá­gok eredményeit. Elmondta, hogy a terület átlagában hektáronként 26,1 mázsa gabonát takarítottak be. * Foroszban emléktáblával je­lölték meg azt a házat, ahol a századforduló két szellemi óriása, Saljapin és Gorkij találkoztak. E találkozónak különös jelentőséget adott az, hogy Saljapin életraj­zát diktálta itt, amit Gorkij lek­torált. A nagy orosz énekes élet­rajzát a „Letopisz” című irodal­mi folyóirat közölte. Az emlék­tábla avatásán részt vett Saljapin lánya, Irina Fedorovna, a Moszk­vai Akadémiai Művész Színház volt tagja. S. B. Az altamirai barlangrajzok bemutatója Első ízben mutatják be Ma­gyarországon a spanyolországi altamirai barlang falán felfede­zett rajzok másolatát — eredeti nagyságban. A többi között: bö­lényt, őslovat, vadkecskét ábrá­zoló nagyméretű tablókat. A kőkori emlékek másolatait december 3-tól a Természettu­dományi Múzeum kandallótermé­ben — Nemzeti Múzeum — ál­lítják ki rövid ideig, majd elin­dítják útjára. A vándorkiállítás­sal mintegy kiegészítik Az em­ber származása című kiállítást. A fűtők dicsérete • Valamennyien fűtők va­gyunk, akik reggelenként begyúj­tunk az olajkályhába, lángra Rob­bantjuk a konvektorokban szisze­gő gázt, kék sapkát rajzolunk a gyufával a tűzhely rácsos sapká­ja köré, vagy a fürdőszobában éb­resztjük fel a lángokat. Most azonban nem az alkalmi „meleg- csinálókról” kívánunk szólni, ha­nem azokról, az emberekről, akik szakmájuknak, kenyérkereső fog­lalkozásuknak választották a kel­lemes „munkahelyi légkör” meg­teremtését a téli időszakban. Valljuk be: keveset gondolunk rájuk, s még akkor is ritkán jut­nak eszünkbe, amikor belépünk áz irodába, műhelybe, óvodába, kórházba, iskolákba, intézmé­nyekbe, s jóleső érzéssel nyug­tázzuk magunkban, hogy de jó meleg van itt. Nem jut eszünk­be, hogy itt valaki hajnal óta eteti a pincében a kazánokat, fi­gyeli a vibráló feszmérőt, tenye­rével végig tapogatja a szobák, szerelőcsarnokok, varrodák radiá­torait, majd újra „alámerül” ( a bonyolult csőrendszerek világá­ba, s tovább táplálja a kazáno­Sok ember tudatában még úgy élnek a fűtők, mint kucsmás, baj­szos, örökkön kormos, szenes és dörmögő emberek. Pedig éppen ez a „típus” a legkevesebb ma már, hiszen a fűtés régen több, mint csupán lapátolás. • Nem, járunk talán messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk a kijelentést, miszerint a fűtéshez tudományra van szükség. Most nem azokról a műszakiakról van szó. akik különféle találmányok­kal, újításokkal tették ésszerűbbé, hatékonyabbá a fűtést, mint pél­dául Búlyai Farkas, aki íspeciális kályhát készített, noha „melles­leg” matematikus volt. Más tu­dományra van szükségük a fű­tőknek, olyanra, amellyel a_ már meglevő berendezéseket működ­tetik. S ez sem lebecsülendő. Gondoljunk az olaj- és gáztüze­lésű kazánokra, a forró vízzel működő etázsfűtésre stb. Ezek a korszerű készülékek már igen messze haladtak a lapátolástól, hiszen úgyszólván csak a műsze­reket kell figyelnie a fűtőnek, nehogy robbanást okozzon a túl­nyomás. a helytelen, szakszerűt­len kezelés. Mi, laikusok is tudjuk, hogy a fűtők között is különbség van — a szakképzettséget illetően. Ol­vashatjuk az újságban, különö­sen ősszel, hogy egy-egy vállalat, intézmény, iskola „magasnyomá­sú” fűtőt keres, továbbá ilyen és lyen kazánhoz vizsgával rendel­kező szakember jelentkezhet a megadott címen. A fűtő tehát keresett valaki, akiről — érdekes módon — csak akkor lesz tudo­másunk, ha éppen nincs,' ha be­teg. Hallottam már olyan igazga­tóról. aki tréfásan könyörgött a fűtőnek, nehogy beteg legyen, mert „akkor itt megáll a mun­ka...” Akkor túlzásnak találtam a kifejezést, de most, amikor a hideg már mindenhová kezd be­hatolni, tudom, az igazgatónak igaza volt. Gondoljuk’ el, mi tör­ténne, ha az iskolák, óvodák, kórházak, rendelők, munkahelyek stb. egy reggel hideg termekkel, szobákkal fogadnák az embereket. 0 Természetesen a fűtő is csak akkor tud meleget teremteni, ha van miből. Tehát ha elegendő szén van a tárolóban, ha egy csavarintásrh sziszegni kezd a gáz, ömlik az olaj, ha nincs fenn­akadás az energiaellátásban. S most. amikor a fűtője dicséretére szólunk, nem mulaszthatjuk el a főhajtást a szén- és olajbányá­szok előtt sem. amint tisztelettel adózunk mindazoknak, akik száz és száz méterekre fúrnak le a gá­zért, vezetéket építenek hegyeken, erdőkön, folyókon át, hogy min­denkihez elérjen a meleg. Átvitt értelemben őket is fűtőknek ne­vezhetjük. noha munkájukkal nem csupán szobákat, munkater­meket tesznek elviselhetővé a té­li hidegben, hanem mozgásba hozzák a termelő gyárakat, üze­meket. erőműveket, a vonatokat, autókat stb. „ _ 0 Becsüljük meg tehát a fűtö­ket, akik értünk dolgoznak, már a derengő, vagy koromsötét haj­nalokon. Ők maguk is tudják, hogy munkájuk nem különleges feladat, mint ahogvan nem lehet nem szabad különbséget tenni munka és munka között. Most azonban a téli idő közeledtével, a zor. csontig hatoló fagy várható beköszöntésével talán mégis il­lik, hogy róluk szóljunk, hogy fel­adatuk fontosságát hangsúlyoz­zuk ... G. S. Nemesített olaszrizling Országosan három-öt év múlva termeszthető Keszthelyen, az Agrártudomá­nyi Egyetem kertészeti tanszékén több évtizede sikerrel foglalkoz­nak a szőlőfajták szelektálásval és nemesítésével. Az olaszrizling szelekcióját dr. Bakonyi Károly tudományos főmunkatárs már 1949-ben megkezdte. Munkájának erdményeként sikerült egy olyan olaszrizling-klónt előállítania, amelyet a fajtanemesítő tanács előzetes elismerésben részesített. Ez a köztermesztésben levő olasz- rizling-fajtáknál erősebben nö­vekszik, bővebben terem, jobb íz- és zamatanyagú bort ad. Míg az olaszrizling-fajták fürtjeinek sú­lya többnyire 7—8 dkg, az új kió­noké eléri a 12 dekás átlagot. Évi hozama — üzemi kísérletek szerint — 15—20 százalékkal ma­gasabb a hagyományos olasz- rizling-fajtákénál. A nemes olaszrizling néven el­fogadott fajtából megkezdték a kísérleti és' üzemi törzsültetvé­nyek kialakítását. Üzemi törzsültetvényt létesíte­nek többek között a badacsonyi termelőszövetkezet káptalantói üzemegységében, Nemesvámoson, Balatonfüreden és Somlón. Az országos igények kielégíté­sére a tervek szerint 3—5 év múl­va kerülhet sor. (MTI) megelevenedik a múlt Három ifjúmunkás K ecskemét munkásmozgal­mának története mégnem látott napvilágot egységes ta­nulmányban. Ennek a legfőbb oka a vállalkozókészség hiá­nyában keresendő. Pedig Kecs­kemét munkássága szívvel-lélek- kel cselekvő részese volt a hu­szadik század történelme formá­lásának és sok-sok olyan tett­re hivatkozhat amely megalapo­zója volt a felszabadulás óta el­telt három évtized sikereinek. Jelentek meg ugyan részmun­kák, amelyek figyelmet érdemlő módon jelzik a század elejétől, annak közepéig tartó főbb állo­másokat. 1903-ban a Szociálde­mokrata Párt megalakulása (az alapítók között Vágó Béla); a múnkássajtó: Kecskeméti Mun­kás és a Magyar Alföld megjele­nése (az utóbbi a Direktórium idején a párt hivatalos lapja); A Tanácsköztársaság erőteljes és nagy terveket szövő munkálko­dása; a haladó erők fizikai meg­semmisítése, ezernyi szenvedése az ellenforradalom hatalomraju- tása után; a húszas évek végén a Szociáldemokrata Párt újjá­szervezése és a kommunista sej­tek munkája (letartóztatások 1933-ban); a második Világhábo­rú nehéz körülményei; a haladó pártok betiltása és tagjaik ül­dözése, a kiürítés gyötrelmei és heroikus küzdelem a felszaba­dulást követő új élet megindí­tásáért. Megannyi harc, és megannyi harcos. Az idő múltával azonban egyre kevesebben vannak azok, akik részt vettek ezekben a küzdelmekben. De az ifjúmun­kás-mozgalom — több mint har­minc esztendővel ezelőtt — in­dított olyan fiatalokat, akik em­lékeznek az ifjúságukkal együ­vé szövődött eseményekre, és- személyes munkájukra. A szer­zőnek 1965-ben sikerült három olyan emberrel beszélgetni, akik a negyvenes évek elején részt vettek a szociáldemokrata ifjú­munkás-mozgalomban. A beszél­getést nem időszerűtlen a lap hasábjain megjelentetni, hiszen ma sem tudnának többet monda­ni munkájukról, de', azért is, hogy a több mint három évtized­nyi távolság ne feledtesse! az utókor számára tetteiket, emlé­keiket. Az írás a feljegyzett ada­tokat nem dúsítja fantáziával. A közlés, egyáltalán nem veszély­telen munkájuk írásos megörö­kítése. Szólaljanak meg tehát a résztvevők! Könyv és búzamag Tarjányi Béláné, sz. Hegedűs Erzsébet. Született Kecskeméten, 1919. július 18-án. „öcsém He- ' gedüs János cipészsegéd volt, aki ösz- szeismerkedett Sándor Györggyel. Sándor rend­szeresen lejárt Budapestről Kecskemétre. Az Öcsémén keresztül ke­rültem o mozgalomba, Sándor György 1940-ben jött le Kecs­kemétre és egy Kemény nevű kesztyűsnél dolgozott. Sándor mozgalmi könyveket hozott ma­gával, amelyeket kirándulások alkalmával ismertünk meg. Sán­dor 1937 óta tagja a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának és a bőrösök szakszervezetében dol­gozott. Ságvári Endrének az volt az elképzelése, hogy a vidéket is erőteljesebben kell szervez­ni és bekapcsolni a mozgalmi életbe. Ennek a feladatnak a végzésével bízták meg Sándor Györgyöt. Én ebben az időben Tresz Mária divatszabónál dol­goztam. 1941-ben részt vettünk Buda­pesten a Nemzetközi, Vásáron. Az elsődleges cél a szovjet pa­vilon megtekintése volt, ahon­nan emlékül egy kis könyvet és búzamagot hoztam magammal. Feladataim közé tartozott a képzés és önképzés. Egy bőrönd­ben őrizgettem az éhhez szüksé­ges könyveket, amelyek ember­ről emberre vándoroltak. Szüle politikai rendőrnyomozó egy esetben behívatott a rend­őrségre, az után érdeklődve, hogy kik járnak a Szarvas utca 15-be (ez volt az SZDP helyisé­ge), és mi történik ott. Feladata­im közé tartozott még a letartóz­tatottak családtagjainak segíté­se. (Kecskemét, Máriaváros.) Kiskunfélegyházán is jártam egy Komáromi nevezetű elvtársnál, hogy jobban aktivizálódjék a pártmunkában. 1942. március lb-én este 10 óra­kor piros szegfücsokrot helyez­tünk el a kecskeméti Kossuth szobron, a Történelmi Emlékbi­zottság útmutatása nyomán. Az emlékbizottságtól Petőfi-jelvényt kaptunk, amelyet a fiatalok kö­zül nagyon sokan megvettek és viselték is. A varrodám később a Vízke­leti utca 14. sz. alatti Hankov- szki-házban volt. Munkánk egy részét képezte, hogy beépültünk a Soli Deo Glória nevű egyházi szervezetbe is, amelynek kong­resszusán (Budapesten) Staub Viktor vett részt. Ezenkívül be­épültünk a református KIÉ if­júsági egyesületbe is.” Találkozás a szalonban Kádár (Krausz) István. Szü­letett Miske, 1921. július 4. „Leventére jártunk, ahoV kapcsolatba kerültem Bá­lint nevű női szabóval. 1940- től elég sok idő telt el ad­dig, amíg Sán­dor György összehozta a társaságot. Tu­lajdonképpen , . 1941-ben alakult ki az ifjúsági csoport. Abban az időben leg­jobb emlékezetem szerint a Kom­munista Kiáltványt és Gorkij Anya című regényét olvastuk több más mű mellett. A csoport működéséhez legális •lehetőségre volt szükség, amelyet Kovács Jenő, a Szociáldemokrata Párt titkára segített biztosítani. Kecskeméten volt még egy mozgalmi társaság, akikkel nekünk nem volt kapcsolatunk. Ebben a társaságban vett reszt Kertész László tisztviselő, akinél egybegyűltekhez dr. Kun Miklós orvos járt le Budapestről nem­zetközi tájékoztatókat tartani. Közöttük volt dr. Aszódi Miklós orvos is, és a Kircz-lányok. (Az utóbbiak kozmetikai szalonjában volt az összejövetel.) Az is tu­domásomra jutott, hogy Kertész spanyolországi harcost bújtatott. Emlékezetem szerint dr. Mol­nár Erik táblájára ez volt írva: „Munkásvédő ügyvéd". Ságvári levele Donáthoz Sándor Györgyné, sz. Rajnák Borbála. Született Kecskeméten 1923. október 2-án. „Ságvári Endrééknel laktam, akivel nagyon sokat beszélgettem. Tarjányiné ugyanakkor Braun Évánál lakott. 1941- ben két hó­napig voltam Budapesten, ez idő alatt Ság­vári oktatott. Kecskemétre 1941. októberében érkeztem visszai. Addigra Tarjányiné egy varrodát nyitott. Ez jó lehetőséget terem­tett ahhoz, hogy összejöjjünk. Ságvári levelet küldött velem, amelyet Donát Györgynek cí­mezett, hogy bennünket segítsen. Ebben az időben Donát a politi­kától eléggé visszavonultan élt. Emlékezetem szerint 1941-ben a Szociáldemokrata Párt Kecs­keméten alig észrevehetően mű­ködött. A Szarvas utrd 15, szám alatti helyiségbe mint a szak- szervezeti befizető pénztárba jár­tunk. A szervezkedő fiatalok felkeresték az idősebb, munkás­mozgalmi tapasztalatokkal ren­delkező■ embereket a politikai étet fellendítése érdekében. Min­dig szívesen fogadtak bennün­ket." * Mindhárman egyöntetűen em­lékeznek azokra, akik észreve­hetően részt vettek a mozgalom­ban. Felsorolásuk nyilvánvalóan nem lehet teljes, de mégis a to­vább kutatók számára jó adato­kat szolgáltat. Kik voltak ezek? Hegedűs János és Hegedűs László, Horváth Ferenc üvegcsi­szoló, Kovács Jenő cipész, Baki Bálint szabó. Baki Bálintné sz. Rajnyák Erzsébet női kalapos, Sebestyén Irén női kalapos, Gyenge István lakatos, Gyenge Gyula szobafestő, Fazekas Mi­hály műszerész, Virág Márta kalapos, Vincze Margit kereske­dősegéd, Schönberger István és Adorján László középiskolások. Fekete László, Lakos Gáspár, Tompos Sándor és Érsek Imre cipészek, Baranyi Sándor- aszta­los, Kovács László kőfaragó, Sándor György, Székely János, Csontos János, Csontos Karoly és Mészáros János gépgyári mun­kás. Az idő múlása bizonyára meg- fakította az ismereteket, de a hallottak és leírtak bizonyítják, hogy népünk egy része dacolt az ellenforradalmi rendszerrel, gyű­lölte a fasizmust és erejét szíve­sen adta egy új világ megterem­téséért. W. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents