Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-26 / 276. szám

1974. november 26. 9 PETŐFI NÉPE 0 5 A nemzetiségiek és a közművelődés Alig fél év telt el a párt közművelődési határozatának köz­zététele óta. Nemrég zajlott le az első országos aktívaérte­kezlet is,' amelyet megyei tánácskozások követtek. Az ér­deklődés változatlanul nagy. De észrevehető bizonyos ta­nácstalanság is: sokan nem tudják kiolvasni a határozat so­raiból, mit kell tenniök. S ha ez nem is -általánosan jellem­ző, mégis érdeme's szólni róla, és felmutatni azokat a •moz­zanatokat, amelyek a közművelődés gyakorlatában új fajta magatartást kívánnak. NYELVŐR o ______■_ „N yelvsorvadás§ nyelvsorvasztás” Mikor szabadult föl Kecskemét? O któber 31-én koszorúzás­sal. ünnepi gyűléssel em­lékeznek a város felszabadulásá­ról. A kutatások véglegesen tisz­tázták a 30 év előtti hadiese­ményeket és megállapították, hogy október utolsó napján va­lamennyi német és nyilas kato­na elmenekült a mai megyeszék­hely területéről. A Szovjet Tájé­koztatási Iroda november elsején jelentette Kecskemét felszaba­dulását. Az utólagos vizsgálatok, a szemtanúk visszaemlékezései, tudományos igényű elemzések azonban bebizonyították, hogy október 31-én megszűnt a kizsák­mányolok .uralma .Katona József városában. ' Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a Kecskeméti Műsorkalauz novemberi számában megjelent eseménynaptár november elsejét jelöli meg a felszabadulás idő­pontjaként. (A történelmi na­pok hiteles krónikáját hazai és szovjet levéltárakban végzett ku­tatások alapján dr. Weither Dá­niel összeállította és több alka­lommal publikálta.) A műsorka- lauz közlése mdst alaposan meg­zavarja azt a sok száz, talán több ezer diákot, szocialista bri­gádtagot, akik a különböző fel- szabadulási vetélkedőkre készül­nek. Melyik adatot tekintsék ér­vényesnek, hitelesnek? Sajnos, az eseménynaptár jo néhány közlése pontatlan, felü­letes. Téves a repülőtér felszabó­dítására vonatkozó közlés. A Szociáldemokrata Párt helyi szer­vezetének az elnökévé Schmidt Józsefet választották és nem Haj­nal Józsefet. A köztiszteletben ál­ló veterán a gyűlés korelnöki tisztségét töltötte be. Megjegyez­zük, hogy itt nem a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt, meg a Füg­getlen Kisgazdapárt (?) alakult meg, hanem ezek helyi szerve­zete. Egy ilyen összeállításból semmiképpen sem hiányozhat­nak a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetére vonatkozó ada­tok. Ä jubileumi ünnepi i ta­nácsülésen is elhangzott, hogy december 12-én kilencen alapí­tották meg a pártszervezetet. Félreértésre ad lehetőséget az a megállapítás, | hogy december 6-án „megindult az élet Kecske­méten.” November 7-én már 12Ö munkás dolgozott a vasgyárban, _ nqvembf^byy.^ dqlgoztak | ay gyu- fagyaroan, december első • nap­ijaiban már helyi újság is volt. Feltételezhető, hogy Tóth László polgármester nem a malommun­kásokat, hanem a tulajdonosokat szólította föl „erélyesen” az őr­lésre. Miként alakulhatott meg december 17-én a Nemzeti Bi­zottság, ha a pártok — a mű­sorkalauz szerint — később hoz­ták létre helyi szervezeteiket? Dicséretes kezdeményezés a műsorkalauz helytörténeti isme­retközlés céljaira való hasznosí­tása. A vállalkozás azonban nagy felelősséggel jár. A novemberi számban közölt összeállítás — sajnos — majd többet árt, mint használ. Érdemes lenne a hibá­kat a következő számban kiiga­zítani, a hiányokat eltüntetni, hogy mindenki pontosan ismer­hesse a felszabadulás és az azt követő hetek, hónapok valóságos krónikáját. H. N. A budapesti tanácskozáson az ország minden részéről több mint 700 meghívott volt jelen. A poli­tikai és kulturális élet vezető sze­mélyiségei. az országos és megyei állami és társadalmi szervek, va­lamint a közművelődési intézmé- nyek képviselői egyaránt megje­lentek. A vitában nem jutott szó­hoz minden jelentkező. Utolsó­nak kapott szót Vámos Ferenc tsz-elnök. a Bács-Kiskun megyei Vaskút községből. Említést tett arról, hogy községében németek, délszlávok, magyarok, együtt ta­lálhatók. „A község nemzetiségei­nél fogva sajátos szokásokkal, kultúrával rendelkezik.” Ez is elég volt arra. hogy minden je­lenlevő felfigyeljen, a nemzetisé­giek létére. Elvi politika Igaz hogy a nemzetiségiek szá­ma hazánkban nem nagy. de marxista—leninista, internaciona­lista szellemű politikánk nem a számok alaoián nézi ezt. hanem elvi politikánknak megfelelően. Ezért a párthatározataink szelle­mében kell közművelődési mun­kánkat végezni. A határozatban ezt olvashatjuk: ..A nemzetiségi szövetségek se­gítsék az anyanyelvi műveltség, a folklorisztíkus hagyományok őrzését és fejlődését, a politikai tájékozódást, a szocialista tudm a szocialista hazafiság és inter­nacionalizmus elmélyítését.” A négy szövetség — a román, szlo­vák. német és délszláv — főtit­kára jelen volt a tanácskozáson, és ' megbeszélték a végrehajtással kap^ojatc)^! i '‘JJAjapismeretek nélkül1 nihbs iga­zi művelődés. Az iskolai és isko­lán kívüli képzésre egyaránt vo­natkozik ez az igény. Minden korosztálynak át kell adni az^ is­mereteket. s minél inkább előre­haladunk a fejlődésben, annál szélesebb lesz az alapismeretek köre. Másként nem lehet, lépést tartani a világgal. De nem lehet lépést tartani a világgal az új eredmények megismerése nélkül sem. Felelősségteljes munka áll_ te­hát a közművelődés szervező és irányító szervei előtt, nem utolsó­sorban az Országos Közművelő­dési Tanács és a megyei közmű­velődési bizottságok előtt. Javas­latainkat eljuttattuk a megye il­letékeseihez. A témával kapcso­latban egy újságcikk keretében egyszer már kifejtettem vélemé­nyemet. Mit tehetnek a közművel ődé­sért a vezetők? Elsősorban vizs­gálják felül önnön szemléletüket: él-e bennük eléggé a törődés, a gondoskodás vágva? Érzik-e már teljes egészében a rendkívüli fon­tosságát annak, hogy kiművelt emberfőkkel dolgozzanak együtt egyazon cél elérése érdekében? Naponta érdeklődjenek a kultu­rális élet helyi eseményei iránt. Ellenőrizzék, hogy elegendő se­gítséget nyújtanak-e a programok elkészítéséhez, valamint azok ma­radéktalan végrehajtásához? E gondolatok jegyében tartot­tuk meg titkársági ülésünket Pé­csett. Napirendre tűztük az ott élő délszlávok közművelődési helyzetét, különös tekintettel a klubéletre. E napirendhez a me­gye. város és járás illetékes párt-, tanácsi népfront- és más társa­dalmi. s az állami szervezetek illetékes vezetőit is meghívtuk, örömmel tettek eleget a meghí­vásnak. sokan közülük aktívan bekapcsolódtak az eszmecserébe. Nem kívánok itt a beszámoló részleteivel foglalkozni, hiszen is­meretes. hogy a délszláv szövet­ség legfontobb érdekeltségi te­rülete, a legsűrűbben lakott dél­szláv településeknek színhelye többek között ez a megye is. Pécs városában ezer délszlávról van szó. a becslések szerint. Hasznos együttműködés Baranya megyével írásos meg­állapodásunk van. Az együttmű­ködési megállapodásnak hasznos tapasztalatairól sokat lehetne és kellene még szólni. A kölcsönös­ségi alapon való együttműködést a lehető legjobbnak ítéljük.- A megyének jő párthatározatai van­nak és az ennek alapján készülő tervek segítik a nemzetiségiek ügyét is. Megfelelnek a párt po­litikájának. A mostani ülésünkön elhang­zott jelzések alapos vizsgálatára megnyugtató ígéretet kaptunk. A célunkat, szándékunkat elértük. Elvi döntés született a pécsi dél­szláv klub létrehozásának szük­ségességéről. és a Pécsi Tanár­képző Főiskola ..Baranya” nép­táncegyüttes — tagjai között a délszlávok mellett a németek és a magyarok egyaránt megtalálha­tók — rendszeres, folyamatos anyagi és erkölcsi támogatásról, A vezetők ez esetben is megér- tőek voltak. Segítenek a meglevő gondok és problémák mielőbbi megoldásában. Még az idén me­gyei tanácsülésen vitatják meg a terület nemzetiségi sajátosságait és a gondokat. A pécsi rádió és az újság jó propagandistának bizonyult a dél­szláv sajtónk mellett. Az est mél­tóképpen fejeződött be. Az emlí­tett együttes önálló műsorral lé­pett fél a színházban, ahol a kö­zönség vastapssal jutalmazta a szereplőket és a vezetőket egy­aránt. Az anyagi bevételt a pécsi általános iskola felszereléseinek bővítésére ajánlottuk fel. Ki-ki a maga területén Ügy gondoljuk, hogy ez a mód­szer követendő, folytatni kíván­juk! A fentiek azt jelentik töb­bek között, hogy kinek-kinek se­gítenie kell a közművelődést a maga területén rendelkezésére álló erőkkel és eszközökkel. A megyei közművelődési bi­zottságokat megalakították. A közművelődési tevékenység ösz- szehangolt irányítása, a lehető­ségek jobb kihasználása érdeké­ben létrehozott testületekben meg­találjuk a nemzetiségi lakosság képviselőit. Javaslataikat a szö­vetségek összehangoltan tették meg. A lehetőségekhez képest a legtöbb helyen figyelembe is vet­ték ezt. Segítségünkre siettek a megyék. A Győr-Sopron megyei Tanács általános elnökhelyettese leveléből idézem: „megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a nem­zetiségi közművelődés, az anya­nyelv, és hagyomány ápolása fej­lesztését nemcsak erkölcsi és szakmai, de anyagi vonatkozás­ban is támogatni kívánja. Ezért a kitűzött célok sikeres megvaló­sításához szükséges anyagi eszkö­zöket — lehetőségeken belül — az 1975. évi költségvetésben biz­tosítja”. Vagy a Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnökének leveléből: ,.A szövetség kérésének eleget té­ve. 1975-ben 50 ezer forint anyagi támogatást nyújtunk a Szövetség megalakulásának 30 éves évfor­dulója alkalmából szervezendő rendezvények és kiadványok költ­ségének támogatására. Ezzel kap­csolatban természetesnek vesszük, hogy a megyében élő délszláv la­kosság megfelelő arányban része­sedik a kiadványokból, illetve vesz reszt1 á -rendezvényeken. ’ Ezek a megértő és kölcsönös­ségi alapon álló együttműködés biztos jelei. Ügy. ahogy ez az MSZMP KB mellett működő Kul­túrpolitikai Munkaközösség állás- foglalásában — „A szocialista ha­zafiság és a proletár internaciona­lizmus időszerű kérdései? című témában — rögzítette is. A szocialista nemzetiségi politi­ka elvi kérdés. Befejezésül ezért az alábbi szavakat idézem az ál­lásfoglalásból: „Elutasítjuk a nem­zetiségi kérdés iránti közömbös­séget 1 is. mert az végső soron a szocializmus iránti közömbösség megnyilvánulása.” Mándics Mihály, a Magvarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtitkára Idézőjelbe teszem, mert nem értek vele egyet. Ilyen címmel jelent meg ugyanis Erdődy János cikke az Élet és Irodalom au­gusztus 24-í számában. A hetilap „vita serkentőjéül” közölte, mert „alighanem sok olvasónkat inge­rel majd ellentmondásra, vitára a szerző egyik-másik megállapí­tása”. Én magam megdöbbenéssel ol­vastam. Először humoros írásra gondoltam: azt hittem, szerzője gúnyolódik azokon, akik nem akarják megérteni, hogy a nyelv változik, fejlődik. A közlemény váltott is ki visszhangot, nyelvé­szek is hozzászóltak, így bizo­nyára tanulságos lesz, ha a cik­kel és a hozzászólásokkal beha­tóbban foglalkozunk, mert ezek ismertetése a nyelvféjlődés kér­désére világít rá. Erdődy cikkének az a (divatos szóval élve) alapállása, hogy gaz­dagon kifejlődött nyelvünket, kü­lönösen igeragozásunkat „szinte céltudatosan sorvasztják”, „majd­hogynem szándékosan csökkent- jük-irtjuk igealakjainkat és ra­gozási formáinkat”. A szerző sze­rint „az álmodernkedés és a nyelvtudomány hümmögő bele­nyugvása”, „a régieskedéstől való aggodalom”, „a nyelvszegényítő buzgalom”, „a nemtörődés” a bű­nös ebben, összefogásra buzdít minden magyarul beszélő és író embert, „hogy megállítsuk a torz folyamatot, | amely lekopasztott korcsnyelvet teremtene a sok színű és gazdag nyelvünk helyé­be. Semmi szükségünk basic-ma- gyarra (célzás a gyarmatokon használt primitív basic angolra); gazdagítsuk inkább, mintsem nyomorítsuk nyelvünket”. Szörnyű szavak ezek. Mintha valaki vészharangot kongatna valami szörnyű veszedelem lát­tán. Pedig amint látni fogjuk, nincs itt veszedelem. Egészen, természetesen azt írtam, hogy látni fogjuk, pedig erről a jövő időről is azt állította Erdődy, hogy erőszakosan irtják, mert néni tekintik magyar szerkezet­nek. mivel a német jövő idő le­másolását látják benne. Vegyük sorra, mi is sorvad a szerző szerint a magyar nyelv­ben. Megszűnt a passzív (szen­vedő) ige, „De hát ezen már hiába tépelődünk. Visszacsinálni nem lehet; kedves halottunkat temes­sük el.” Ezt Erdődé Írja. De ne temessük el, mert ha nem is.,ál7 1 talánosan, de megvan nyelvünk­ben. Szerinte a kipusztított pasz- szívum maradványa a születik, az elragadtatott és a felfogadtatás Van több is! Engedtessék meg(!), hogy néhányat idézzek: nem adatott meg, közhírré tétetik, bennfoglaltatik. Nagy költőink is használták. Pl.: Adassék a le­vél (Arany), így rendeltetett, Al­áássál, emberi verejték, (Ady), Fölfeded, mi neked fölfedetett... (Illyés Gyula írta Bartókról). Erdődy a múlt idők elsorvadá­sa miatt szomorkodik. Igaz, ma csak egy van, a -t, -tt jelű múlt idő, de ismerjük (funkció nélkül) az elbeszélő múltat is (adék, adál, ada stb.), sőt néha egy-egy hallottam volt alak is becsúszik nyelvünkbe, anélkül, hogy valaki mint régiességet megróná. Az előzőkben már volt szó ró­la, hogy Erdődy szerint, az ösz- szetett, tehát analitikus szerke­zetű jövő időt is üldözik. Csak azt nem tudom, ki. Nagy lelkesedéssel beszél „áz izgalmasan választékos kifejezést adó” különbségről, amely a tár- • gyas ragozás használatában rej­lik. Ezt eddig „sem szándékos rontás”, „sem vétkes hanyagság nem koptatta el”. De a „különle­ges szépséget és árnyaltságot adó” szeretnők, akarnák már pusztul. Talán nem fog meghara- gudni(l) Erdődy, ha őszintén be­vallom, hogy én ezt a kihalt és a nyelvbe visszavett alakot soha nem ismertem, soha nem hasz­náltam, csak a nyelvtankönyvek­ben bukkantam rá. A legfájdalmasabb dolognak tartja, hogy ikes igéink kopnak. Szerinte ez háromszorosan is fáj­dalmas. „Először; mert nyelvünk­nek egy gyönyörű színe van pusztulóban. Másodszor mert még nem késő, csak keveset teszünk ellene. És harmadszor: mivel ria- dóztatás helyett némelyik kiváló nyelvészünk és j'eles írónk is vál­lát- rángatva veszi tudomásul a folyamatot.” Még a bicskát is emlegeti, amely „ép nyelvérzékű ember zsebében kinyílik”, ha igyék, lakói (tehát az eredeti ikes ragozás helyett ilyeneket hall, sőt olvas: igyon, lax. Ez a lax nyilván az író megvetését fejezi ki a nagyon helytelennek tartott laksz helyett. A cikk tanulságait le kell von­nunk, ahogyan a hozzászólók is , igyekeztek leyqnni. Ezért még - két alkalommal foglalkozunk . a | közlemény felvetette kérdésekkel. Kiss Istvaii 71 éves Bl gramofon • Nemrég került az Országos Műszaki Múzeum birtokába egy Edison-félc fonográf, amelyet 1903-ban gyártottak Amerikában. (MTI-foto — Danis Barna felvétele — KS) SZILVÁSI LAJOS Első rész I. (1.) Dél van. Nem harangoznak, mert a templom tornyát éppen egy hete lőtték szét. Meg aztán harangozó sincs. És nincs a falu­nak egyetlen lakója se, csak mi, katonák. Mert a falu előtt húzó­dik a front első vonala. Harmadik napja, hogy nerti kapunk rendes ételt, csak hébe-hóba valami kon- zervet meg kenyeret. Délelőtt végigjártam a futóár­kokat. Nyűttek az emberek, álmo­sak, szakállasak; mogorvák még hozzám is. Fásultan hallgatják1 a dél felől idehullámzó ágyúdörgést. Német ütegek párbajoznak az orosz tüzérséggel. A mi szakaszunkon csend van. Távcsövön jól látjuk az oroszok yohalát. Ugyanolyan hevenyészett állásokban várnak, mint mi •— mozgás nélkül. Ezen nem csodál­kozik senki. Két napja nyugodt a front. Ma még egyetlen lövés sem dör­dült el, sem a 'mi árkainkból, sem a. túloldalról. Várakozás. Odaát- ról néha áthallik egy harmonika nyekergése. Amikor besötétedik, tisztán halljuk a dallamokat is. Az oroszok bajánnak hívják ezt a hangszert. Kilencven fő a századom, pon­tosabban kilencvenegy, harminc­hat géppisztollyal, ötvenhárom puskával, két karabéllyal. és tu­catnyi revolverrel. Van két gép­puskánk is, de kevés hozzájuk a lőszer., És hat páncélökől, de ez annyit ér, mintha nem is volna. Félnek tőle az emberek, azt mond­ják. mit sem ér a T—34-es tankok ellen. Igazuk van. Reggel kiadósán megfürödtem egy nagy dézsa hideg vízben. Meg is borotválkoztam. Most jól ér­zem magam, mert a hideg fürdő­től elmúlt a fejfájásom, s miután levetettem ötnapos, piszkos, átiz­zadt fehérneműmet is, már sehol sem viszket a testem. Élvezem ezt a kellemes érzést, élvezem mindaddigi míg eszembe nem jut, hogy percek múlva betoppan hoz­zám Hartmann hadnagy, a helyet­tesem. Tudom róla, hogy nyilas. Ha nem is tagja a nyijaskerfesztes pártnak, az érzelmei — meg ^sze­mélyes kapcsolatai is — odafűzik. Puszipajtása az ezredtörzsnél Bretter őrnagynak, akiről viszont köztudomású, hogy a Gestapo em­bere. Tizenkét óra tíz perc. Itt állok az alacsony, fehérre meszelt pa- i rasztház tornácán. Nincs tető a házon: egy közelben becsapódó gránát elvitte a gerendákról a zsúpot. Kócos, fekete-tarka kutya vakarózik az udvaron. Bent a szo­bában a tábori telefon mellett ott ülnek a híradósok. Csendben van­nak. .Reggel óta nincs dolguk. Nem hív bennünket sem a zász­lóaljtörzs, sem az ezredtörzs. Szin­te gyanús már ez a csend. Hartman hadnagy pontos em­ber. Látom, hogy feltűnik a piac­téren. Csizmája alatt kis fellege­ket porzik az árokparti fű. Ala­csony, köpcös figurája fürgén mo­zog felém. A válláról lelógó gép­pisztoly léptei ütemére hintázik. Nyakában távcső, oldalán revol­vertáska, derékszíjában két kézi­gránát. Teljes harci díszben köze­ledik. Külsejéről ítélve nem is hinné az ember, hogy nyilas. Inkább bé­kés falusi gyógyszerésznek gon­dolnám, ha nem tudnám kilétét, olyan borvirágod zsírpárnás az arca, álmos pillantású a békés kék szeme. Szája két sarka mel­lett a gödröcskék is inkább arról látszanak árulkodni, hogy gazdá­juk bizonyos bölcs derűvel, hosz- szú évek, nyugodt esztendők le- peregtén összegyűjtögetett, csen­des és némileg ravasz mindent- megértéssel szemléli a patika aj­tajából a délutáni verőfényben lustán nyújtózó falut. Mert Hartmann hadnagy úr külseje ezt a benyomást kelti mindazokban, akik első ízben lát­ják. De csak azokban. Akiket vi­szont a sors huzamosabb időre ar­ra ítélt, hogy együtt töltsék az időt, vagy neadj isten együtt kato­náskodjanak vele. azok egy-ket­tőre rádöbbennek, hogy a látszat csaliaságának klasszikus esetével kerültek szembe. Ez a rá', öbbenés már akkor elkezdődik, amikor Hartmann hadnagy megszólal, miként ezt most is teszi, amint elém lép, és — kövérkés, zömök alakjától nem várt feszességgel — keményen tiszteleg, miközben karja a levegőbe suhintva t ael- kedik fel, s középső ujja ól: elő­írásosan érinti meg tábori s. ká- já szélét, amint az az alaki za- bályzatban megíratott: — Főhadnagy úr, Hartr "in Frigyes hadnagy... Intek neki, ne folytassa. 1 et nyújtok, és a jelentkezés közepé­be vágok: — Szervusz. Van cigarettád? — Parancsolj, főhadnagy úr — kattan a csizmája sarka, s villám­gyors mozdulattal varázsolja elém zsebéből ezüst cigarettatárcáját. Felkattintja és megkínál. Amikor mindketten rágyúj­tunk, a cigarettatárcán pihente­tem a szemem. Horpadás látszik a tárca ezüstlapján: fáradtan érkező puskagolyók ütnek ilyent fémeken. Ha nem tudnám a szépséghiba titkát, én is azt hinném, mint sokan mások, hogy a cigarettatárca egyszer már megmentette Hartmann hadnagy életét. Amikor egy lövedék mell­be találta... 1 Tudom, hogy Hartmann ezt meséli minden zöldfülűnek, rpeg a falusi kisasz- szonyoknak is, akikkel hosszabb- rövidebb . időre összehozza a frontkatonát a sors. De azt is tudom, hogyan került igazában ez a horpadás a cirádás ezüst­szelencére. A tábori kovács jó­voltából, aki Hartmann hadnagy úr titokban kiadott parancsára — húsz pengőért — hegyes végű kalapácsával varázsolta oda a horpadást az ezüsttárcára. Ki-ki másként próbálja érdekessé ten­ni magát... S mivel Hartmann alapos ember, zubbonyának bal felső zsebén szem’ űnő stop- polás is látszik. Egyszer-egysz'. eltűnődtem már, hogy vajé -Tt érzi szük­ségét ennek a /es csalásnak. Annál kévést -ettem a ciga- rettartáca-his c, mivel Hart­mann? az eg zászlóalj — akár én is — bátor, sőt vakmerő em- bernk ismeri. Sohasem felejtem el azt a hajmeresztő esetet, ami­kor egy erdélyi község visszafog­lalásakor rohamra mentünk. A század szökellve rohamozott. A golyózáporban mindenki fedezé­ket keresett, óvni igyekezett ma­gát. Ahol lehetett, meglapultunk, mielőtt újra ugománk Nem így Hartmann, ö nem keresett fede­zéket mindaddig, amíg nem ke­rülgették túlságoan közelben a golyók Akkor is csak egy-egy fa mögé állt vagy más, kevés biz­tonsággal kecsegtető helyekre. És ment előre a szakasz élén. Meg­hűlt bennem a vér, amikor lá­tom, hogy egyszer csak- felemeli a karját, és integet vele, katona­kifejezéssel élve: meszel, akár a lőtéren a jelző, amikor azt mu­tatja, hogy rossp volt a célzás, nincs találat. Igen, Hartmann meszelt az ellenséges golyózá­porban, s csak ment, ment elő­re, mint aki biztos benne, hogy őt nem fogja a golyó. Nem is fogta... Hallgatagon szívjuk cigarettán­kat, s közben hallgatjuk a déli irányból idehullámzó ágyúdör­gést. Bent a telefonosok halkan tárgyalnak Talán a zászlóalj­törzs híradósaival cserélik ki a szakácshíreket. Az udvaron el­nyúlva fekszik a kutjja — ezt is, szegényt, itthagyták a gazdái —, élvezi a napot, amely kellemes- langyosan simogatja kócos, fe­kete-tarka szőrét. Aztán Hartmann megtöri a csendet: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents