Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM ..MŰVÉSZET GÁL FARKAS ELSŐ KÖTETÉRŐL Kar dóm, kér észtem Gál Farkas szerkesztőségünkben dolgozik. A költői alakváltoz- tatás kényszere válthatta ki. hogy Sándorról megváltoztassa utónevét a verscímek fölött. Az olvasó most első, önálló verskötetét veheti kézbe a Forrás Könyvek sorozatának második darabjaként. Az első könyv nagy dolog. Fo- lyóiratbeli jelentkezések bosszú sora, antológiákban való szereplések előzik meg rendszerint. Gál Farkas esetében különösen sokáig tartott a kihordás ideje. A kiadvány felépítése azt mutatja, hogy megérte a várakozás, az erőgyűj- iegi Ritkán megfigyelhető tiszta szerkesztés eredményezi, az egyes ciklusokat. Miután sok oldalról értelmezi és tisztázza a hazához fűződő kapcsolatot, a hétköznapok fényében tűnnek fel a megfigyelt jelenségek, s végül az in- timebb, egyéni érzelmek közül szólal, még mindaz, ami ilyen megfogalmazásban túljut a magánügy körein. A kötet egyharmadát tesfcik ki a Csak ez az ország című rész versei, amelyek — ejtsük ki mind bátrabban ezt a szót — a hazaszeretet költeményei. Erősítő példákért fordul a maga korában sokszor kiátkozott, mégis győzelmes Adyho^; a Duna mellett töprengő József Attilához; a „még nem elég” meggyőződését hirdető Váci Mihályhoz. És szinte minduntalan megidézi a parasztvezér Dózsa Györgyöt. Már a nevek felsorolása is érzékelteti, hogy ez a fajta hazaszeretet magában foglalja a társadalom javításának igényét, tagadja a közönyösséget, s a nemzeti határokon túl egy tágabb közösségre számít. Igazán modern szemléletből fakadnak a strófák. A tájban együtt él az ember és történelme. A jellegzetesen alföldi dűlőutak, rétek, napraforgók, jegenye- és nyárfasorok látványa, a szelek zúgása minduntalan mélyebb értelmet kap, a legutóbbi évtizedekig megszenvedett paraszti sors hátterétől, a föltámasztott ősök alakjaitól. Az emlékek sohasem hagynak nyugodtan elábrándozni és felhőtlenül gyönyörködni; Azért zúg keményebben a szél, a fák hajlongó szolga-serege azért fázácL. , „ hogy ne feledjem a földszínű arcokat, a zsellérek húsából épült barázdákat. Az -egyik legnehezebb feladatot oldja meg, a könnyen kínálkozó dagályosságot és pátoszt kerüli el a hazáról szólva: Csak itt tudom értelmét, ha télig hangzik is el a mondat. Amikor egy költő újságíró is — vagy fordítva — mindig feladja a leckét, hogy a kettős kifejezési forma melyik műfajnak válik inkább a hasznára. A magyar irodalom története azt tanúsítja, hogy a szerkesztőségi munka, a tapasztalatszerzés nagyobb lehetősége mind többre és többre serkentette a gondolkodást, fokozta a szociális érzékenységet. Gyengítik viszont a megformálást azok a kidolgozatlan elemek, amelyek• Goór Imre rajza a költőről. nek az idő múlásával zsugorodik a jelentéstartalmuk annak dacára, hogy az írások születésekor esetleg nagyon sokan döbbenetesnek érzik, a puszta megemlítést is. A különösebben érzékletesnek aligha mondható kijelentések felfeltünedeznek Gál Farkasnál is. De ez talán minden olyan első könyvnek a tehertétele, amely nagyobb időszak termesét fogja át, s az első lépések nyomait ugyancsak tartalmazza. A nagyobb próbatételek ott következnek. amikor a költő az átélt élményeket mások számára is 1 átélhetővé rendezi. A Kardom, keresztem című kötetet a személyes hang uralja. A költő megszólít. valakihez odafordul, illetve gondolatairól, érzelmeiről vall. A képek emberközpontúak, külső történésekkel, zaklatott .tájleírással érzékeltetik a belső hullámzást. Olyan alkotói magatartás- forma ez. amelynek valamikori egyeduralkodó létjogosultságát • erősen kikezdték a századeleji irányzatok. A ma is tartó kísér-' létezések közepette viszont mindinkább egyénivé válhat, aki ilyen hangot üt meg. és ezt alkatához illően, tisztán teszi. A következetességet jelzi, hogy bizonyos motívumok végigvonulnak a köteten. Ilyen a „Kardom, kefészfém” is. Szinte' előhírnökként jelenik meg ebben a formában: „Nem léphetek túl magamon, vonaglok napjaim keresztjén". Majd egy mottóul kiválasztott Balassi-idézet következik: „Te-vagy szál kópiám [ Te vagy éles szabivám”. A vitézi költőhöz írt sorokban a szelek kardként suhognak. S végül az önmaga megtalálását és az emberhez méltó tairtást kifejező, címadó vers végén: nem iszom mások poharából, mások tüzénél nem melegszem, csillagom van, kardom, keresztem. Jó néhány vers bizonyítja, hogy Gál Farkas így talál rá a maga modernségére. Eljutott a tömör képek megalkotásáig, ahonnan már kevesebb kitérővel lehetséges a folytatás. Halász Ferenc A-, jelkelő nap lényével bő1- kezűen elárasztotta az erdőt és a szttyeppét. A hegyek között még elesebben kirajzolódtak a magasba törő sziklák, a szakadékok szédítőén mély ha- sadékainak körvonalai. A sztyeppén visszont a napsugarak egyenletes sugárban, békés nyugalomban ömlöttek szét. f. Verőfényes őszi reggel volt. Egy GAZ-69-és haladt a halhín-goli kísérleti állomástól a Hamar hegy jelé vezető úton. A sofőrön kívül még ketten ültek a kocsiban: Ce- velszuren, a fiatal agronómusnő és egy ifjú kertész, Naszan. A kocsi kelet felé. tartott, a■ napsugarak a szélvédő üvegen keresztül kíméletlenül betűztek a fülkébe, vakították a gépkocsivezetőt. Dugar tüstént lehajtotta a napellenzőt, és ezt mormolta: — Látszik, meleg egy napunk lesz... Cevelszuren elmosolyodott, arca felragyogott, akár a nap, és így válaszolt: — Naszari és én is így gondoljuk! „Hiszen erről szó sem esett köztünk!?" — suhant végig Na- szanon a felismerés. A hátsó . ülésről tisztán látta a lány félig feléje fordult arcát, a füle mögül előbukkanó hajtincsek lágy vonulatát. Arany ember, csak ne lenne olyan cudar nehéz természete! Cevelszuren mintha kitalálta polna gondolatát, újból elmosolyodott, majd váratlanul így szólt: — Na, Dugar, itt megállunk egy kis időre. — Igenis, főnökasszony — telelte a sofőr és kikapcsolta a motort. Mindhárman kiszálltak. A bőséges hajnali harmat még nem száradt fel, a fű nem őszies, her- . vadt, de tavasziásan friss, zöld színben pompázott. Naszan egy szárazabb halmocskát keresett magának, a földre huppant, s tovább figyelte ' Cevel&zurent. A lány széles vállú, telt csípőjű volt, dereka viszont sudár, egyenes, lábai nyúlánkak. Kecses nyakán büszkén hordta a fejét, melyet sötétfekete haj keretezett. Egész alakjából csak úgy áradi az üdeség, egészség. Cevelszuren úgy tett, mintha hátra akarna pillantani, s Naszan azon nyomban elkapta róla tekintetét, az előtte elterülő sztyeppét kezdte nézegetni... Egyltor háború tombolt itt. A szögesdrótok maradványai még most is látszanak, a Halhin-gol keleti partján pedig végeláthatatlan sorban lövész- és közlekedőárkok, •fedezékek húzódnak. A fű ugyan már mindent benőtt, zöld takarója azonban nem volt képes teljesen elrejteni a földet eltorzító iszonyatos sebeket. A japánok álltak itt 1939-ben. Es ott, ahol az Eine völgye húzódik, ott helyezkedett el a szovjet— mongol csapatok védővonala. A Báján cagan tetején egy hatalmas, mozdulatlanságba dermedt harckocsi az állások bevehetetlenségének szimbóluma. Naszan tudta, ez a tank a hős szovjet harckocsizó, Jakovlev emlékét őrzi, s a dombon még vasrácsos kerítéssel övezett, alig-alig észrevehető kis halmocskák is ■ sorakoztak, rajtuk ágakból formált keresztek. Naszan észrevette-. Cevelszuren a mezőn át egyenest a kis magaslatra emelt emlékmű felé tart. közelről megismétlődött a dübörgés,' s fehéres füst kúszott szét a földön. A teherautó, mintha megrémült volna, nekiiramodott, majd az útmenti átokba fordult ... — Naszaii, akarsz almát? — hallatszott Dugar hangja, s az emlékek sora megszakadt. A férfi hátrapillantott és meglátta a sofőrt, amint éppen alERDENE SZENG IN Az almafák alatt November 26-án lesz a Mongoi Népköztársaság fennállásának 50. évfordulója. Ebből az alkalomból közöljük a no- vellát. Vita a szlovákiai magyar irdalomról A szlovákiai Új Szó című napilap elmúlt vasárnapi száma kétoldalas összeállítást közöl egy érdekes és bizonyára nálunk is sokakat érdeklő irodalmi vitáról. Az előzményekhez tartozik, hogy a lapban mintegy fél évvel ezelőtt napvilágot látott __ egy írás a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle című folyóirat tartalmáról és színvonaláról. A cikk viharos vitát váltott, ki; a különféle nézetek összecsaptak, s a hozzászólók az ottani irodalmi élet számos fontos részletét érintették. Az Űj Szó szerkesztői ezért kerekasztal-beszélgetésre hívták meg a szlovákai magyar irodalom néhány vezető személyiségét. A vitában több figyelmet érdemlő és elgondolkoztató vélemény, megállapítás hangzott el. Leszögezték többek között, hogy a szlovákiai magyar irodalomban az utóbbi időben bizonyos fajta visszaesés, pangás tapasztalható. Nincs meg az egészséges kapcsolat az alkotó, a kritikus, a kiádó és az olvasó, a közönség között. A lapok elemzp és tájékoztató tevékenységével sem . lehetnek elégedettek. Csanda Sándor, a Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának titkára leszögezte: „Prózánk, szerintem, túl apologetikusan ragaszkodik a lírai vallomáshoz. Túl kellene jutni az erős líraisá- gon. ,Ez az epikai kifejezésnek nem a legtárgyilagosabb eszköze. A vallomásos lírai prózában a főhős lényegében az. író eszméit Ha látta volna a lány arcát, biztosan meglepi az azon végbement változás — bánat és gyász ült Cevelszuren szemeiben. Ami. azt illeti, Naszan gondolatait sem lehetett volna éppen ' vidámnak mondani. 1939 nyarán éppen ezen a helyen halt hősi' halált apja. Csak azt nem tudja, sírhelyét hol keresse. Naszan azon a nyáron töltötte be hetedik évét. A halár mentén éltek akkor — apja határőrparancsnok volt. Néhány szörnyű kép maradt meg bénne abból az időből. Fullasztóan forró nyári nap. A kis Naszan. mint rendesen, egyedül játszik a jurta árnyékában, ö az őrsön az egyetlen gyerek. Hirtelen néhány, puskával felfegyverzett lovas tűnik elő; katonák, lovaikat tajték veri ki. Egyikőjük a nyeregből leugorva arccal a földre zuhan — annyira kimerült, hogy nem tud a lábán megállni. Apja kirohan a jurtából, kezében szintén puska, s szigorúan ráparancsol Naszanra. azonnal menjen haza. Még egy részletet megőrzött; mikor az ösz- szeesett harcost felemelték, hogy hátára fordítsák, akkor látta: merő vér a gimnasztyorkaja, Nem, nem a fáradtságtól esett össze ... Éjjel Naszan felriadt, meglátta, anyja sír. könny cseppek gördülnek végig arcán. „Valami történt apával?” — kiáltott fel rémülten. „Aludj fiacskám, semmi sem történt. Apád rövidesen hazajön, s ahogy megígérte, ajándékot hoz; nekem űj - teáskannát, neked cukorkát ” Így is lett. Apja hamarosan hazaért. s anyjával együtt felültette, őt egy ponyvás teherautóra. Búcsúzóul egy pillanatra magához ölelte fiát... Naszan egész életére megőrizte apja borostás állának érintését, a belőle áradó erős dohányszagot. A kocsi sokáig rázkódott a hepehupás országúton. Valahonnan a távolból dübörgés hallatszott, akár a tavaszi mennydörgés, ha vihar közeleg. Majd váratlanul egészen mát szed elő táskájából. Dugar meg sem várva válaszát, kiválasztotta a legszebbet, legnagyobbat, feldobta, ügyesen, elkapta, s beleharapott a harsogóan zamatos gyümölcsbe. Miután végzett vele, tenyerével megtörölte szá- ját.,s ezt mondta: — Te meg mit ülsz itt? Cevelszuren arra számított, hogy veled fog sétálni! Naszan elengedte a füle mellett a sofőr szavait, nem vette fel a célzást.' Túlságosan megrohanták a múlt képei. S az emlékek vékony fonala a gyermekkortól a máig húzódott. Akkor. 1939-ben vesztette el apját. A hír, hogy hősi halált halt a harcmezön, csak a háború vége felé jutott el hozzájuk. Anyja egyedül nevelte emberré. Egészsége azonban néhány éve megingott. Be kellett költözniük a városba S ugyan miféle munka akad ott egy állattenyéssztönek?. Beiratkozott hát a kertészeti tanfolyamra, -s új szakmát tanult. Ö maga is meglepődött; váratlanul megszerette új hivatását. S amikor megkezdődött a szúzföldek meghódítása halhin-goli körzetben, azon a helyen, melyet a háború alatt oly bőven öntözött vér, Naszan társaival együtt elsőként érkezett ide. Munkát a halhin-goli kísérleti állomáson kapott. Utat építettek a bombáktól, lövedékektől szaggatott föl-, dön, s a Háljlin-gol, mindkét partján kertek borultak Virágba, településsé szaporodtak a taka- . ros kis fehér házak. Úgy tűnt, maga az élet tör utat magának, bújik elp a földből visszatartha- tatlanul... Cevelszuren tavaly érkezett az állomásra. Azt suttogják, nem ok nélkül kellett távoznia a földművelésügyi minisztériumból; hibát követett el, s lám, leutazott a világ végére. Dolgos munkás volt, de nem könnyű természetű. Nem mindig jött ki az emberekkel, csípős nyelvétől nem egy lány szenvedett. Igaz, ha dolgozni kelleti. amúgy istenigazából; akkor mintha kicserélték volna,- rögtön akadt társai számára kedves szava, bátorító tekintete. Kezdetfien nem tetszett Naszannak — nem szerette az olyan embereket, akiknek jellemét azonnal nem ismerte ki. Figyelni kezdte ezt a szer- r telén teremtést, s Cevelszuren- telkeltette érdeklődését. S azután ... Azután hirtelen langra lobbant, olyan erővel és szenvedéllyel, hogy maga is megijedt. Bármennyire is próbálta leplez ni szerelmét, időnként úgy eT?,z~ te, Cevelszuren mindent sejt. Pel- , dául tegnap is, a lány teljesen váratlanul így szólt hozza: _ Holnap a Hamar hegy mo- j gö tti hágóhoz utazom földmíntít ] venni. Talán te is velem jöhet- í nél? — Igen, természetesen — a. . férfi rögtön beleegyezett, s zavarodottan elfordult, hogy leplezze örömét. — De vajon elenged- nek-e veled? — Ezt én már megbeszélten^.. S íme, most együtt utaztak ... _ Gyerünk, Naszan. mentünk C evelszuren után —• javasolta Dugar A sofőr nyilván már unta Naszan szótlanságát. Cevelszurennel a halhin-goli sírnál találkoztak. Arcán megín- dultság, mély bánat nyugalma. — Indulunk, főnök? — kérdezte Dugar. Cevelszuren felsóhajtott, majd válaszul elmosolyodott, s némán a kocsjhoz indult. A Hamar egy hágójához vezető út további részét némán, gondolataikba merülve tették meg. A gépkocsi megállt a hágónál. A közös sír felett emelkedő obe- liszk csillogott a reggeli nap fényében. „Hiszen ez apám emlékműve is" — gondolta büszkén, de egyben szomorúan a férfi. A völgyekből cg napsugaraktól felmelegített hervadó fű édeskés, átható illatát hozta a szél. Cevelszuren megszólalt: — Látod, Naszan, boldog emberek vagyunk rni ketten; csak a háború sebeit kellene még begyógyítani. Hány év is múlt el azóta, s a megkínzott föld még egyre emlékezik... De mi felszántjuk ezt a sokat szenvedett földet, betemetjük az árkokat, letöröljük színéről a háború szörnyű nyomait. S kertet ültetünk az emlékmű köré ... Ha-én kertész lennék, ide feltétlenül egy házikót építenék, körötte kert. s itt . élnék életem végéig. Naszan maga sem tudta mitől vezérelve hozzátette: •„* —"Én is erre ' gondoltam. Itt kell élnem, ahol apám hősi halált halt 1939-ben. — Az én apám is egész fiatalon ment el a háborúba, húszéves volt. S ö sem tért vissza ... Amíg nem gyógyítjuk be a föld sebeit, nem gyógyul be a megsebzett szív sem. Egymás mellett álltak, válluk összeért, s nézték az áldásos őszi nap verőfényében vakítóan csillogó gránitoszlopot. I Fordította: Földeák Iván fejezi ki, s így védekezik valami ellen, illetve menteget valamit. A tárgyilagos epikai ábrázolás az volna, ha az iró a hősökön keresztül híven mutatna be egy életdarabot, tehát úgy, ahogy ez az egész emberiségre érvényes.” Ezt a véleményt húzta alá Du- ba Gyula is, az Irodalmi Szemle főszerkesztője: „Nem tudjuk elérni, hogy prózairodalmunk tudatos célokat kövessen.” Lőrincz Gyula, az Üj Szó fő- szerkesztője — aki nemrégen több napot töltött Kecskeméten — így tömörítetté a véleményét; „Az irodalom és egyáltalán a művészet rendkívül érzékeny terület, tehát itt különösen óvatosan kell bánni az általánosító megállapításokkal, s a mindent el- . ítélő véleménnyel. Helytelen lenne, ha vulgarizálnánk az elkötelezettség fogalmát, s elfeledkeznénk az eszrheiség és művészi színvonal egységéről.” Fábry Zoltán több szállal is kötődött életében Kecskeméthez, és az itt élő alkotókhoz. Éppen ezért külön figyelmet érdemel részünkről, hogy a vitában szó esett szellemi és tárgyi hagyatékának megőrzéséről, s életművének közkinccsé tételéről. Hangsúlyozták, hogy az európai horizontú antifasiszta író, kritikus és publicista házát rendbehozzák, a látogatók számára hozzáférhetővé tették Stószon, és nagyban folyik a gazdag hagyaték tudományos igényű feldolgozása. V. M. VARGA MIHÁLY Ötven felé ötven felé az ember megnézi jól a könyvet olvasás előtt; s a helyet is, hová pihenni tér be. ötven felé az ember riasztja — lásd — az álmokat; és a hűtlen reményeket — ha olykor visszajönnek — csendes mosollyal nézi. ötven felé az ember edzett a fájdalomtól; átöleli a percet — s barátként int a múltnak. TÁRNÁI LÁSZLÓ Pályaudvarok Tóbiás György képe alá Megérkeztem ismét megérkeztem valahová Letörlöm homlokomról az emlékeimet Felcsap a csönd a szívemben Mellékutcai kocsmák után végigcsatangolt éjszakák után beágyazatlan he verők után nyakkendős-férfikor udvarában didergő jégcsap-otthonok üres szobájában szoktatom magam napi böjtre sorsomat sorsunkkal mérem nekeih másokért is kell élnem hogy értelemmel ébredjen fel bennem minden reggel Megérkeztem valahová Elhagyott pályaudvarok végtelen párhuzamosai kiáltanak utánam Bemutatjuk Balás Tamást • Együtt a mesterrel, . az egyik Balás-kép előtt. Várakozó. A Kiskunhalason élő Balás Tamás harmincéves. Jogász, akinek tulajdonképpen nemes szenvedé• A kutasi tanya. lye a festés. Diószegi Balázsnak, a Halason élő, országszerte ismert művésznek köszönheti elsősorban, hogy ma már önálló kiállításon is láthatják alkotásait a helybeli művészetbarátok. Évekkel ezelőtt Kiskunfélegyházán, Móczár Károlynál tanulta a rajzolást és a festést. Miután a sorsa Halasra vetette, a Diószegi-stúdióban képezte magát tovább, eredményesen. Jelenleg a szakmaközi klubkönyvtár egyik termében tekinthetők meg az olajképei. Jól látható legfőbb törekvése: az alföldi embert és-- kbrnyezetét akarja ábrázolni, nagy-nagy szeretettel, az életükkel, sorsukkal való azonosulással. Mindez a mester hatását is tükrözi. Témái közelebbről: öregasz- szony, sapkás ember, kislány; de a házfal és a csendélet is ecsetre kívánkozott nála. Lilái, kékjei, barnái fehérrel társulnak a vásznain. Van a képeken valami elomló, mindenütt jelenlevő szomorúság. \
