Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

Á KORSZERÜtGAZDÁLKODÁS UT3AN Az olcsó és jó minőségű takarmány termesztését segíti a szakszolgálati állomás 1972-ben jelent meg a szarvas- marhatartás jövedelmezőségét előmozdító határozat, ezt meg­előzően pedig a sertéshizlalás fellendítésére történt megfelelő intézkeíés. Bács-Kiskun megye állami gazdaságai é kormányha­tározatok és az időközben meg­jelent újabb rendeletek szelle­mében dolgozták ki állattényész- tési tervüket. Napjainkban és a következő esztendőkben a tej­termelő és a húsjellegű szarvas- marha tartását és a sertéste­nyésztést fejlesztik. A megye állami gazdaságainak tehenészetében jelenleg három­ezerkétszáz liter az átlagos tej- hozam. A terv szerint 1980-ra öt­ezer literre.emelkedik a tehenen- kénti tejtermelés. A húsjellegű száfyasmarha tartása, mint ön­álló ágazat nemrég indult fejlő­désnek. A múlt esztendő végén még csak ötszáz húsjellegű szarvasmarha volt aí gazdaságok­ban, az ötödik ötéves terv végé­re létszámuk ötezerre emelkedik. Mivel a szarvasmarha- és sertés- tenyésztés legnagyobb tartaléka az olcsó és jó minőségű takar­mány előállítása. Ennek érdeké­ben számos kezdeményezés tör* tént többek között Kalocsán, Izsákon', Kiskunhalason, Kiskőrö­sön, s ehhez nyújt a mezőgazda­sági nagyüzemeknek szakmai se­gítséget a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Társulása . Szakszolgálati Állomás. Az intézmény hazánk tíz szak- szolgálati állomása közül még 1972-ben, az országban második­ként,, kezdeményezte a széna-, a siló-, a szenázsabrakok, takar­mánytápok vizsgálatát, a takar­mánynövények termesztésével összefüggő szaktanácsadást. Mi­vel az állati termékek előállítá­sánál 1 a takarmányozásra fordí­tott összeg teszi ki a költségek 65—70 százalékát, ennek a csök­kentésével jövedelmezőbb az ál­lattenyésztés. Bács-Kiskun megye állami gaz­daságaiban á sertéstenyésztés, hizlalás jövedelmezősége még nem érte el a kívánt mértéket. Ha a nagyüzemek a takarmá­nyozásban és a tartásban rejlő lehetőséget ki tudják használni, akkor kocánként négyezer forint jövedelmre tehetnek szert. A szakszolgálati állomás adatai sze­rint, ez összesen harmincmillió­forint nyereséggel gyarapítaná az állami gazdaságok eredményét. • A Bács-Kiskun megyében al­kalmazott átfogó és szervezett takarmányvizsgálatnak nincsen hagyománya. A szakszolgálati ál­lomásnak önállóan'kellett kidol­goznia a takarmányminta véte­lének módját, megszerkesztenie a megfelelő mintavevő eszközt, amellyel elfogadható átlagmin­tát lehet venni a szénakazlakból, az erjesztett takarmányokból anélkül, hogy azokat megbonta­nák. A megváltozott tárolási, tar­tósítási módszerek az új minő­ségi követelmények előírását in­dokolják. Sajnos, a takarmány félék mi­nősítése még megoldatlan ha­zánkban. A jelenleg érvényben levő, az osztályba sorolás, alap­ját képező emészthető fehérje és keményítőérték ,ma már nem fogadható el. A szakszolgálati ál­lomás vizsgálatai közbén kiderült, hogy a tenyész- és hízóállatok ' több fehérjét kapnak annál, mint amennyit a szervezetük hasznosí­tani tud. Az életfontosságú ami- nösavakból, mint a lizin, a trip- tofan, ugyanis nem tartalmaz ele­gendőt a takarmány. Ebből egye­nesen következett az újabb fel­adat: a takarmányvizsgálatot az áminosavak helyes arányának á megállapítására is ki kellett ter­jeszteni. 5 Az államáson kidolgozták a ta­karmány minősítésének új mód­szerét. Ehhez a laboratóriumi eredményt, a mintavételkor vég­zett érzékszervi vizsgálatot, a gyakorlati' szakemberek vélemé­nyét, tapasztalatát vették alapul. .Ez a módszer a gyakorlatban jól bevált, s ennek alapj árt a megye állami gazdaságaiban az összes tömegtakarmányt csak előzetes vizsgálat után használják fel az állattartó telepek. A szakszolgá­lati állomáson rendszeresen mé­rik az állami gazdaságokban ter­mesztett fű és lucerna beltartal- mi értékét, zölden és tartósított állapotban. A tavalyi és az idéi vizsgálatok azt mutatták, hogy a tömegtakarmányok minőségé már a betakarítás kezdetén sem felelt rtíeg a. kívánalmaknak. A legtöbb fehérjét akkor tartalmaz­za a pillangós, amikor a növény a bimbózást megelőző fejlődési szakaszban van. Minél vénébb • Levágja, majd a füves keveréket szecskává aprítja és tartályba gyűjti az NDK-gyártmányú kombájn a Hosszúhegyi Állami Gazda­ságban. > 9 Az állami gazdaságok itatókútjainak vizét 9 Pörge Erzsébet a takarmány fehérjetar- 9 A szakszolgálati állomásra érkezett takar­vlzsgálja Balázs Márta laboráns a szak- talmát állapítja meg a műszer segítségével. mányminták zsírtartalmát méri Nothoff szolgálati állomáson. Julianna. 9 Az ilyen több részes tárolóban jól elkülöníthető a különböző minőségű takarmány. A képen a Kiskunhalasi Állami Gazdaság vagonos fémsilója. a lucerna, minél jobban túlha­ladta az optimális fejlődési idő­szakot, annál kevésbé hasznosul a benne felhalmozott fehérje, hi­szen a növényi rostokat nehezeb­ben emészti meg' az állat. A nagyüzemi gazdálkodás je­lenlegi színvonala indokolja, hogy a hagyományos betakarítási és tárolási módszereket újabbak és jobbak váltsák fel. A nagy tel­jesítményű gépekkel egészen rö­vid idő alatt össze lehet gyűjte­ni a gazdaság egész lucerna- és fűtermését,. s megóvni a további károsodástól, a növényben fel- hálmozódott tápanyag elvesztésé­től. Az ország más tájain bevált módszeaek hélyi alkalmazása és továbbfejlesztése szintén egyik feladata a szakszolgálatnak. Ilyen szempontból nagyon lényeges a viszonylag kevés energiafelhasz- . nálást igénylő silózásos betaka­rítási, tárolási módszer. Jó ered­ménnyel zárult a szénázskészí tés- sel összefüggő üzemi próba so­rozat, így a következő évtől kezd­ve a gazdaságok is bevezethetik a legújabb eljárást. A betakarító gépek közül leg­jobban bevált az a géptípus, amelyik legfeljebb húsz millimé­ter nagyságú 'szecskát készít a levágott. lucernából. Ennek a rö­vid szárú takarmánynak volt a legjobb a minősége és legalkal­masabb volt a- tárolásra. A nagy­szálú szenázsnak nagy a tárolási vesztesége és a minősége is ki­fogásolható, mert rosszul erjed. A megye állami gazdaságaiban tizennégyezer hektár az alig hasz­nosított vagy teljesen kihaszná­latlan gyepterület. A szakszerű gyepgazdálkodás megteremtésé­vel értékes tömegtakarmánya lesz ez a húshasznú szarvasmar­háknak. A régi épületek felhasz­nálásával, alacsony beruházási’ költséggel, csupán karámok épí­tésével magas termelékenységű ágazatot lehet kifejlesztem. Ta­vasztól őszig kötetlenül legel a szarvasmarha az intenzív gyep­gazdálkodásra átalakított gyepte­rületen, télen pedig ugyanannak a legelőnek a gazdag szénater­mését fogyasztja. Ilyen tartás mellett elegendő, ha egyetlen gondozó négyszáz- szarvasmarhá­ra vigyáz. A szakszolgálati állo­más Kiskunhalason, Izsákon, Kiskőrösön' és Városföldön vizs­gálta a gyepterületek állapotát, eltartóképességét. Most készül a fejlesztési terv, amelynek vég­rehajtása során a rétek, legelők műtrágyázásával, esetenként a gyep telepítésével a fűtermés és a legelőn eltartható állatok szá­ma a többszörösére növelhető. A tömegtakarmánnyal párhu­zamosan a szakszolgálati állomás rendszeresen vizsgálja a szemes abraktakarmányok béltartalmát, mikrobiológiai állapotát, a tá­rolás közben a takarmány vál­tozik, ezt figyelemmel kell kísér­ni, hiszen az esetleges penésze­dés az etetés közben betegséget okozhat. A táptakarmány' folya­matos ellenőrzésével a gazdaság szakemberei hónapról hónapra tudomást szereznek a minőség­ről. Erre a vizsgálati módra az 1972-ben betakarított kukorica gyenge minősége, gombafertő- zöttsége ösztönözte a szakszolgá­lati állomást. A gazdaságok ser­téstelepein ugyanis hiába kap­ták meg az állatok a szükséges mennyiségű takarmányt, súlygya­rapodásuk csekély volt. A labo­ratóriumi vizsgálat azt is kimu­tatta, hogy a kúkoricán elszapo­rodott penészgombák és mikro­organizmusok olyan mérgező anyagokat termeltek, amelyektől az állatok fejlődésben visszama­radtak. Az 1972-es őszi betaka­rítás tapasztalatainak összegezé­se Után létesült az állomáson a mikrobiológiai részleg. Azóta valamennyi nagyüzem­ben, ahol takarmányt termesz­tenek, még betakarítás előtt min­tát vesznek a lábon álló kukori­cából. Az állomás laboratóriu­mában megvizsgálják, és ha fer­tőzést, penészedést észlelnek, jel­zik. A terményt, a gazdaságok a betakarítás közben elkülönítik a többitől, és úgy kezelik, hogy minősége ne romoljon tovább, s a gombák ne termeljenek mér­gező anyagokat. Az újabb vizs­gálat akkor történik, amikor vég­legesen megállapítják, hogy a ter­mény alkalmas-e a felhasználás­ra. Az ’ a gyengén fertőzött ter­mény, amely megfelelő elosztás­ban a hízóknál semmi kárt nem okoz, a növendékállatoknál eset­leg betegséget, étvágytalanságot idézhet elő. A mikrobiológiai vizsgálatok ily módon az okszerű takarmányozást is lehetővé te­szik. A tömegtakarmányok mikro­biológiai vizsgáláti módszere most van kibontakozóban. A siló és a szénázs készítésekor a baktériu­mok tevékenysége közben kelet­kező szerves savak javítják a takarmány tárolhatóságát. A la­boratóriumi vizsgálatok segítsé­gével befolyásolni lehet a sze- názs erjedését. Egészen új működési területe a szakszolgálati állomásnak az úgynevezett . diagnosztikai vizs­gálat. Ennek, alapján arra lehet választ kapni, hogy a takarmá­nyozás és a takarmány összeté­tele, minősége megfelelő-e a te­nyészállat, a hízósertés és szarvas- marha számára. Ha kevés a tej- hózam vagy alacsony a súlygya­rapodás és a tartási körülmények megfelelőek, az állat szőrének vagy vérének laboratóriumi vizs­gálata kiderítheti, hogy mi hi­ányzik a takarmányból, esetleg ■ a tápgyártás közben követtek el valamilyen hibát, aminek nem tulajdonítottak akkor jelentősé­get. A kapott eredményt aztán ösz- szevethetik a takarmány beltar- talmi értékével, és kezükben van az a takarmányozási módszer, amely mindenkor az állat igé­nyeit veszi figyelembe. Ennek alapján megteremthető a gazda­ságos takarmányozás minden fel­tételé: (x)

Next

/
Thumbnails
Contents