Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-04 / 232. szám

I

1974. október 4. • PETŐFI NÉPE • 5

• 25 éves az NDK címmel jubileumi könyvkiállítás nyílt Moszkvában a Művészetek Házában.

(Telefoto TASZSZ—MTI Külföldi Képszolg. — KS)

A „Napsugár” együttes

A Tbiliszi Központi Üttörőház- ban két és fél évvel ezelőtt 8— 13 éves kislányokból zenekart alakítottak.

Az együttes neve Mziuri, „Napsugár". A gyerekek megtanultak kottát olvasni és több hangszeren játszanak. Műsorszámaikból kétrészes előadást tartanak, tréfás gyermekdalok, szovjet zeneszámok, grúz népi dallamok szerepelnek műsorukban.

A kislányok több hangszeren, elektromos gitáron, xilofonon, ütőhangszereken játszanak, szabadon válogatva hangszereiket.

(APN—KS)

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, a megyében valameny- nyi csapatnál megtartották már az úttörőparlámenteket. Elmond- tátok gondjaitokat, örömeiteket, problémáitokat. Megválasztottátok azokat a társaitokat, akik a járási parlamenten képviselik a csapatot, magukkal viszik a csapat valamennyi tagjának üdvözletét: a jobbnál jobb javaslatokat.

Tudósítóink az elmúlt napokban főleg ezekről az eseményekről számoltak be. Természetesen akad a levelek között más jellegű is. Olyan, amelyben a l'él- egyházi pajtások békegalambjairól van szó.

*

A harminc évvel ezelőtt elsőnek felszabadított magyar községből, Battonyáról postagalambok vitték szét az ország min- .den tája felé az elmúlt napokban a Magyar Üttörők Szövetségének díszparancsát. Az akcióba a Kiskunfélegyházi Vasutas Sportegyesület N-4 számú postagalamb szakosztályának tagjai is bekapcsolódtak, elküldték galambjaikat a battonyai felszabadulási ünnepségre.

Félegyházán ez alkalommal a galambászokkal együtt a kis úttörők is kémlelték az eget, várva galambjaikat. Elsőnek Fejes József galambja 'érkezett, vele Nánási József pajtás várakozott. A második Dósai János galambja volt, Zsibrita Csabának szerezve nagy örömet, a harmadik,galamb Seres Péterhez érkezett, Pintér Lászlónak hozta az üzenetet és továbbította a táviratot az úttörőszövetséghez, ahonnan a HUNGARY HA—8—KUN rádióklub igazolta a távirat megérkezését, a Battonyán tartózkodó Lenini Páncélautó HA—104— UA hívójelű rádióállomásának.

A díszparancs a galamb lábára volt erősítve - gumigyűrűvel: A késve, vagy távirat nélkül érkezett galambokat is szeretettel fogadták a pajtások. "

Az , apróbetűs díszparáncs így kezdődött: Kedves Pajtások. Kisdobosok, Üttörők! Battonyáról, az elsőnek felszabadult magyar községből küldjünk üzenetünket hozzátok, akik boldogan és békében éltek, tanulhattok, játszhattok és álmodozhattok. Szerencsések vagytok mert nem ismeritek a háborút, p rettenetes pusztítást, az embertelen elnyomást, a régi letűnt világot...

A díszparancs végül 1975. április 4., valamint május 1. megünnepléséről intézkedik.

Nemesnádudvarról az úttörőparlament üléséről kaptunk beszámolót. Az iskola napközi otthonának ebédlőjében tartott ese-. ményen megjelentek a csapat vezetői, az ifi-vezetők és a leg- érdekeltebbek, a kisdobosok és az úttörők. Meghallgatták a csapat vezetőjének v beszámolóját, megvitatták az idei programot. Megválasztották a járási parlamentre indulókat is: Agócs Teréz, Szauter Anna és Knáb János fogja képviselni a nádudvariakat.

•

Izgalmas, forró hangulatú eseményként számol be az úttörő- pariamentről Balogh Gabriella, a kecskeméti dr. Molnár Erik csapat tudósítója. A szabad idő hasznos eltöltésének módjairól, valamint egy iskolarádió felszerelésének lehetőségéről esett szó. A jelenlevő szülői munka- közösségi tagok is sok hasznos javaslatot tettek.

•

Köszöntjük a bácsalmási pajtások most megjelent újságját a Kukkantót. A tartalmáról legközelebb számolunk be.

Kisdobosoknak

.VH-l=VI

.111-1=111

,X+\M/I

.11+11=1

Amint az előző héten megígértük, a kisdobosoknak közlünk érdekes fejtörőt. A képen látható, gyufaszálakból kirakott számsorok számtanilag helyessé válnak, ha minden sorban egy szál gyufát felemeltnek és más helyre tesztek. A megfejtést (a négy számsort)' levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség címére. (Petőfi Népe Szerkesztősége G000 Kecskemét, Szabadság tér l,a.) A levelezőlap- címoldalára írjátok rá: Kisdobósrejtvény. Az október 10-ig beküldött helyes megfejtések közül sorsoljuk ki öt kisdobos nevét, akiknek könyvjutalmat is küldünk.

Selmeci Katalin

A HUSZONÖTÖDIK SZÍNHÁZ ÉS A TÁJELŐADÁSOK

Tanulságos vendégjáték

Még a csillárokon is lógtak — írnám a Huszonötödik Színház kaskantyúi előadásáról, ha a korszerű, új művelődési házban csillárral világítanának a nagyteremben.

A közönség elégedetten távozott, értve a látott játék lényegét.

Mondják, másutt is érdeklődéssel fogadták, szeretettel búcsúztatták a fővárosi együttest.

Nyíltszíni

taps

Z

ászlók sorfala között döcögött be Mély- kútra a múlt héten újkori ekhós szekerünk, a televízió forgatócsoportjának Ikarusz autóbusza. Szó szerint döcögött, elromlott menetközben a kecskeméti színháztól Békéscsabán át a Pécsre vezető úton. A Színházi Album munkatársai reménytelen nézték az ünnepi díszbe öltözött — az országos lovasnapokra készülődő — mélykúti utcákat, lámpagyújtáskor: vajon hol lesz itt egy autószerelő?

— Bár inkább igazi ekhós szekérrel járnánk az országot, most volna itt esélyünk — gondoltam, amikor egy jószívű helybéli a „kocsmahivatalban” —, mert minden út odavezet örömben és bajban is — azt mondta:

— Döcögjenek csak át a vasúti síneken, ott balra megtalálják az Alkotmány Téeszt, és ha az autóbuszuk addig kibírja, már semmi baj, ezermesterek vannak ott.

Így történt. Majdnem este volt, mégis mindenki a téeszirodában sürgölődött. Az elnök, Muity Sándor kedvesen fogadott.

— Ö, már megjöttek? Pedig csak az imént beszéltem a tévével telefonon!

Mi is ő is meglepődtünk. Azért ennyire gyorsak még sem vagyunk. Aztán kiderült, hogy ők A hét forgatócsoportját várják, a 12. magyar hajtóderbyre, mi meg segítségért jöttünk.

Az elnök egy perc alatt intézkedett, öt percen belül a főmérnök vizsgálta a buszt és negyedóra múlva már a műhelyben dolgoztak rajta. Többen közülünk, akik életükben először jártak téeszben, igazán csodálkozva nézegették a hatalmas javítóműhelyt, ahol még egy valódi, pesti kék autóbusz is álldogált, éppen most vásárolták. Gyártásvezetőnk még azt is megkockáztatta, na lehetne ö megnézné a versenylovakat, is, .meg, a . ménest. De

ftpn yplt,^ >Hiss3vxaJ9d Ami viszont még az öregebb, sokat tapasztalt, falusi riportokat készítő munkatársakat is csodálkozásra késztette, az a téesz saját telexe volt. Így aztán gyorsan jelezni tudtuk Pécsre, a szállodában i'árakozó műsorvezetőnek, dr. Váradt ' Györgynek,

hogy aznap már ne számítson ránk, nem filmezünk a színházban. Hogy mégis elkészült a Színházi Album, az a mélykúti Alkotmány Téesz szerelőinek köszönhető, a főmérnök és az elnök segitőkész- ségének. A „nyíltszíni taps"-, amely műsorunkban felhangzik, nekik is szól...

Radó Gyula

Siker, siker...

A Kiskőrösön tartott, a tanulságokat összegező ankéton a felszólalók versengve méltatták a kezdeményezést, sürgették a folytatást. Tanácselnökök, iskolaigazgatók, művelődésiotthon-veze- tők „a köszönet hangján” nyugtázták az élményeket, a fővárosiak fáradozásait, a megyei tanács, a járási hivatal támogatását.

Az őszinte, átélt játékot dicsérték a legtöbben. Kiemelték, hogy egy pillanatra sem lazítottak a színészek, másodpercekig sem éreztették, „csak” falun ját-' szanak. Messziről sugárzott róluk, hogy fontosnak tartják az ügyet, tisztelik a nézőket, teljes erejükkel dolgoznak. Érződött, hogy a művek mondandóját a szereplők időszerűnek, fontosnak vélik.

Ismét — hányadszor! — bebizonyosodott, hogy a falusi emberek elfogadják a korszerűt, a színvonalasat. Nem igaz, hogy csak a „könnyű műfaj” kell a mai falunak.

Felelőtlenség lenne azonban a Huszonötödik Színház vendég- szereplésének a tapasztalatait elsietve általánosítani, a falusi kulturális viszonyokat a turné tanulságainak szépítő tükréből megítélni.

Ünnep, hétköznap

Az átlagosnál kedvezőbb feltételek könnyítették a Huszonötödik Színház és a vendéglátók dolgát. A Kulturális Minisztérium és a megyei , tanács művelődés- ügyi osztálya — helyesen! — külön támogatást adott a program teljesítéséhez. (Az összeg

három nagyközségi művelődési.

ház egész éves tanácsi javadalmazásával egyenlő.) így ajánlhatta föl a fővárosi színház a helyi művelődési' intézményeknek a teljes- bevételt, így tehette oKéí anyagilag is érdekeltté. Ismétlem, jó helyre ment a pénz, de azért lássunk tisztán.

A megyei tanács és a kiskőrösi járási hivatal az első perctől kezdvé magáénak érezte az ügyet. Elvárták, hogy a községi tanácsok is megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak az előkészítéssel. A kulturális akciót a fontos ügyek rangjára emelték, megint csak dicséretesen. A kiválasztott falvakban tudták, hogy rajtuk a világ szeme. Újságírók jönnek, a felsőbb szervek illetékesei is rajta tartják a szemüket a vendégjátékon. A kiskőrösi járás népművelési felügyelője minden előadáson részt vett. Kece- len, Tázláron, Csengődön, Orgo- ványon, Császártöltésen és másutt hangoztatták, hogy a falu

becsületéről van szó és egy kicsit a helyi vezetők tekintélyérőL-Űjfent örvendezek, hogy végre egy közművelődési kezdeményezés ilyen illő, joggal elvárható körítést kapott. Az egyik tanácselnök meg is fogalmazta a kiskőrösi ankéton: „Vigyáztunk, hogy ne égjünk le.” A tanács, a tömegszervezetek tisztségviselői a legtöbb helyen segítettek a szervezésben. Néhol a szövetkezetek váltották meg tagjaik részére a jegyeket. Kicsinosították a művelődési házakat, mintegy ünnepre készültek az eseményre.

Bosszús lennék, ha valaki ironikusnak találná a tények rögzítését. Biztató a sokirányú figyelem, az összefogás, megható volt esetenként az őszinte érdeklődés, lelkesedés. (De így viselkednek a hétköznapokon is?)

Jó, hogy a Huszonötödik Színház kovászként erjesztette a szocialista közművelődést segítő buzgalmat. Jó, hogy irányt mutatott. Irányt: részben műsorpolitikájával, részben a színház szerepéről vallott felfogásukkal. (Kérdés, hogy a rendszeres tájolás fárasztó bumlizásait, kényelmetlenségeit meddig vállalnák?)

A közönség és a színház

Gyurkó László és valamennyi társa tudja, hogy az előadás nem a függöny széthúzásával, az első szereplő megjelenésével kezdődik. A járási székhelyen rendezett ankéton legalább annyian hivatkoztak az együttes „kapcsolatteremtő kezdeményezéseire”, mint a nagyhatású előadásokra. A rendhagyó iskolai órák a közös éneklések egy életre szóló élményt adtak a részvevőknek. Tetszett a pesti művészek érdeklődése. Lám, kíváncsiak arra, hogy miként élünk, gondolkodunk, tapsolnak bábosainknak, gratulálnak a házi fotókiállításhoz, maguk is batikolnak. Érdemes'3S^ragyéÍm jbes^éjgefés közben, meg a nézőtéren ülve mondandójukra.

Példamutató tett volt a Huszonötödik Színház vállalkozása. Elgondolkoztató, egyben-másban bátorító. A végleges mérleget még korai lenne elkészíteni. Az elkövetkezendő hónapokban derül ki, hogy a tapasztalt lelkesedésből mi marad.

Bevallom, kicsit nyugtalankodva keltem föl a kiskőrösi tanácskozóasztaltól. A felszólalók mintha megfeledkeztek volna a siker külső körülményeiről. Az óhajok, a lehetőségek, a megfogalmazott igények és falusi közművelődési viszonyaink között érzek némi feszültséget, örvendetes — például — a tájelőadás iránti érdeklődés, a napjaink problémáival művészien foglalkozó színművek szorgalmazása. Óhajokkal azonban sehová sem jutunk, gondoskodnunk kell a mostanihoz hasonló színvonalú előkészítésről, a tárgyi feltételekről. (Lapunk is ritkán foglalkozik a táj- előadásokkal.) A színházi fehér foltokért hiba lenne kizárólag a vidéki társulatokat elmarasztalni. A mostani szervezeti felépítésben csak a benti előadások minőségének a kockáztatásával vállalhatnának újabb tájelőadásokat. Valamit mégis tenni kéne.

Operett? Próza?

Mit, hogyan? A Petőfi Népe ankét szervezésénél igyekszik a legjobb megoldást kideríteni. Nyilvánvaló, hogy az okok és az okozatok bonyolult szövevényében csak akkor igazodhatunk el, ha a szocialista művelődéspolitika aíapélvei szerint csoportosítjuk, elemezzük a jelenségeket. A felszínes megállapítások sokat árthatnak. • Többen kifogásolták — például —, hogy a Katona József Színház régebben általában operetteket mutatott be a községekben. Miért? Mert ezt kérték tőlük' A falusi műveíődési- ház-igazgat ók lennének hibásak, a könnyű szórakozás hívei? Valószínűtlen! A művelődési házak viszonyai késztetik őket a minél nagyobb 'bevétel hajszolására-.

Vagyis átfogó intézkedések is szükségesek, ha gyorsítani akarjuk a szocialista kultúra offen- zíváját. A hangsúly az is szón van. És nézzük meg, hogy mit tehetünk mi, azonnal. Különösebb előkészítés nélkül javítani lehetne a Katona József Színház és a falusi közönség kapcsolatán, hogy csak- egy dolgot emeljünk ki az adódó feladatokból. (A műsorellátás már tavaly rendszeresebb volt, mint korábban.)

A mostanihoz hasonló gonddal szervezett művész—közönség találkozók, irodalmi műsorok jótékony hatását felesleges bizonygatni. Az adott keretek között is módosítható a színház tájprogramja, kínálata.

A kecskeméti társulat igazgatója a* kollégális tiszteleten túlmenő érdeklődéssel figyelte a Huszonötödik Színház útját. Nyilván kamatoztatni fogja a hasznos, a hétköznapokra is érvényes tapasztalatokat.

Mérleg helyett

Remélhetően minden érdekelte ben megmoccant valami, jól jött az ösztönzés.

Azokat is serkenti, akik korábban magukra hagyva próbálkoztak hasonló kezdeményezésekkel. Tartott már tanyai irodalmi órákat hajdanán Váci Mihály, meg Sánta Ferenc különösebb visszhang nélküL Filléres gondok miatt szűnt meg a falusi, tanyai „fehér foltok” kulturális ellátására alakított Kelemen László Irodalmi Színpad. A hagyományok is ösztönöznek!

Köszönet a Huszonötödik Színháznak az erős élményekért, a felelősséget ébresztő vállalkozásáért A többi tőlünk függ.

Heltai Nándor

Esetem a vonatjeggyel

Az epiber utazik. Hovatovább ez az állandó helyváltoztatás is fontos, nélkülözhetetlen megkülönböztető jegye lesz a két lábon járó, fejlett központi idegrendszerű élőlénynek — röviden: az embernek. (Maradjunk ezután a rövid meghatározásnál.)

Hogyan zajlik le az utazás? Legelőször is különösebb érzelmi kísérőjelenségek nélkül, mivel az ember megszokta. Néha már bele is fásult. Másodszor: az esetek többségében (a bérletesek kivételével) az ember sorban áll a jegypénztár elnevezésű helyiség előtt és több-kevesebb> fizetőeszköz fejében bizonyos útra szóló bilétát nyomnak a kezébe, sűrű feliratokkal, figyelmeztetésekkel, bélyegzőkkel, később lyukakkal is.

Ha az ember kifejlett utazó, a feliratokon nem sokat töpreng, nem olvasgatja, mert már régebben mindent megfejtett. A lyukak jelentőségét, célját, hova- kerülésének miértjét is megfejtette már — az utazás tehát rutinná vált. (Feltéve, hogy .megtalálja az induló vonat helyét is.)

S mivel az embernek sok-sok egyéb dolga, gondja van, ráadásul az utazás (gyakorisága miatt) elveszti számára alkalmi, ünnepélyes jellegét, hajlamossá válik némi hanyagságra, nemtörődömségre. Ennek első jelei akkor

mutatkoznak, mikor az ember nem csimpaszkodik az arra járó kalauz (jegykezelő) kabátja ujjába, hogy míveljen lyukakat a jegyére, vagy zsúfoltság esetén nem küszködi, könyökű magát a kocsikon át, hogy kimerültén rogyjon össze, pár lyukért esedezve. (Pedig ez a hanyagság — mint később majd látjuk — majdnem végzetes is lehet.) Később arra is rászokik az ember, hogy a jegyeket csak úgy begyűrje a zakója mellső zsebébe, s aztán ottfelejti; a biléták meg csak halmozódnak, gyülekeznek.

'A történet itt kezdődik.

Délelőtt. Kiskunfélegyháza, vasútállomás. (A helyszínnek is jelentősége van.) Adom a pénzt, kapom a jegyet, fogom a kezemben, szállók a vonatra. Mint tetszenek) látni, tiszta rutin. Gyűrném a bal mellső zsebbe... Hohó! Rajtakapom magam a hanyagságon: a zseb teli csupa lyukas és egy lyuknélküli) cetlivel. Gyors önvizsgálat — a használt jegyek a szeméttartóba kerülnek, a bal kézben tartott ép a zsebbe, immár egymagában. Probléma megoldva, jöhet az olvasás. Az is jön, meg a kalauznő is. Fél szem a könyvön, fél'a balzseberí, nyújtom, lyukaszt. Majd:

— Ezv a jegy nem érvényes! Huszonegyedikére szól (21).

Megdöbbenek. Csukom a könyvet, kapok a zsebemhez — nincs több jegy. Átvillan a központi idegrendszeremen, hogy hátha a jót dobtam el. 'Vetem magam a szemétládára, kimarkolom a használtakat — semmi eredmény. Sőt. Egyre gyanú- sabb leszek.

— Maga gyűjti a jegyeket? És az az egy miért nem lyukas?

Széttárom a kezem — fogalmam sincs, mi történhetett. Kérem a kilyukasztott jegyet, nézem, hát egyszerre kivilágosul minden, nyilvánvaló lesz a véletlenek fatális összejátszása. Ma ugyebár huszönhetedike (27) van. Az állomás névbélyegzője — Kiskunfélegyháza. Az „á” betű ékezete éppen, hajszálpontosan a hetes (7) függőleges szárához illeszkedik, míg a szám vízszintes szára kissé elmosódik. Ezt világosan meg lehet állapítani, mivel a névbélyegző lila, a dátumbélyegző fekete. Mutatom diadallal a félreértés okát.

— Ugyan kérem, hogy kerülne oda az „á” betű! Ez a jegy érvénytelen! A hetesnek nem látszik a teteje.

— Dehogy nem látszik —

mondom —, tessék csak megnézni.

Nézi. Üjra nemet mond. ö ezt nem fogadja el, mert érvénytelen. És az ellenőrök is jönnek. Hát jöjjenek — mondom —, legyen szíves hívni . őket Abban reménykedem, hogy hátha ők látják.

Ekkor már az utasok is köz- b eszólnak.

— Hát miért ne váltott volna

jegyet! Láttam, hogy van pénze.

— Ugyan kérem — így a kalauznő — láttam én már olyat aki egytízért is képes ilyet csinálni.

És elviharzott.

íme, így esik az ertiber lelkü- letén csorba. Mutatom az utasoknak a „bűnjelet” (héthúszért)

— és ők valóban-látják a hetest is meg a fatális „á” betűt észlelik a színkülönbséget a lila és a fekete között — minden stimmel. Ismét arra jár a kalauznő, mondják is neki. ö — veti oda

— csak azért nem szállít le, mert a következő állomáson úgyis leszállók. Még azt is mondja, nagyon furcsállja, hogy nekem any- nyi jegyem volt.

Leszállunk, felajánlom neki, hogy menjünk a főnökségre, tegyenek igazságot ö nem jön. Megingathatatlan, tévedhetetlen. Én maradok gyanúsítottnak, egy- tizes szélhámosnak, hamisítónak, stb. Az ember szóba se áll a magamfajtával. Még szerencse, hogy az utasok előtt tisztáztam magam. •. ' t

Tanulság az embertárs (utazó) számára: ha jegyét veszel Kiskunfélegyházán, nézd meg az„á” betű fekvését Továbbá: rendszeresen dobd el a használtakat mert kiderül, hogy néha nem lyukasztják ki. Gyűjteni tilos. És végül: ne utazz rutinból, legyen számodra ünnep, különleges alkalom.

De ha mégis hasonló csapdába esel, a bűnjelet őrizd meg, mint én is teszem.

Lakatos Attila

/