Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

1974. október 2ft. • PET ,1 NÉPE • 5-x/

Alkonyodik. Gigor István abbahagyja a barkácsolást, leteszi a falipolcot, amelyet virágainak szánt. Etuska, a kozmetikus, elromolja a tégelyeit, kiegyenesíti a derekát. Ma nehéz napja volt: vitaminos pakolásokat rakott fel, gőzölt, kvarcolt, masszírozott, szempillákat kormolt, tartósra! Megszépítette a fél falut. Idős Horváth Mihályné megmelegíti a délről maradt székelykáposztát. Kint az udvaron szótlan férfiak sürgölődnek, nyikorog a szőlőprés, a nagy hordó már színültig teli: van bőven must, lesz elég bor, jut belőle asztalra, előadásra. Zvekán Ferenc, a permetezőgyár párttitkára biciklire pattan, a művelődési házba tart, író—olvasó találkozóra. Trombita harsog, dob pereg: a. fúvós- zenekar úttörői fújják lelkesen a hangszereiket, október 29-re készülnek, Tiszakécske felszabadulásának 30. évfordulójára.

A kétszer felszabadult község

— Itt jöttek, Battönya irányából a katonák — mutatja a múltat idéző tablón, a szovjet és a román hadsereg Kécske felé nyomuló ékeit Tóth,Sándor községi, párttitkár. A díszünnepség szálai is itt futnak össze nála. Egész nap telefonál, tárgval, intézkedik, szervez. Lesz is minden: falukiállítás, menyecskekórus, citera- együttes, énekkar, modellező be- • mutató, bélyegkiállítás — külön bélyegzővel. Ki sem látszik a munkából, mégis mostanában többet időz az emlékeinél. ,

_ Tízéves voltam, a csatából nem sokat. láthattam, mert bennünket gyerekeket leparancsoltak a pincébe. Ahogy csitult a lövöldözés, szaladtunk az utcára, sajnos azt viszont láttuk, hogyan lövik a Tiszába a román katonákat, a németek. Két tűz között vergődött a falu.' Senki sem tudta: mi lesz? Egyszer sikerült kiszorítani a németeket, de visszajöttek, vagyis kétszer szabadultunk fel. A második, már nem volt olyan véreö. mint az első, de a házakat nagyon megtépázta a küzdelem, sok kapott belövést, Ökécskén még ma is több helyen látni a szilánkok nyomát.

Az, ami ezután következett neki való volt. Egyből tudta az utat, nem kellett noszogatni: vidáman ropta a népi táncot a kommunista párt rendezvényein, a nagyok körül buzgólkodva járta ki a mozgalom alsóbb osztályait. 1957-ben megalapította és társadalmi munkában vezette a községi KISZ-bi- zottságot, 1964-től Tiszakécske függetlenített párttitkára. Ideköti minden. Az emlékek, a küzdelmek, a közös múlt, de a. jglgn és a jövő is. Szereti az embereket. Büszke rájuk.

— Alighogy elhajlgattak a fegyverek. ez a nép rögtön munkához látott. Messziről még idehallatszott az ágyúdörgés, de a kécskei emberek már szántottak, mentették, amit nem pusztított el a háború. Erős nép ez. Nézze csak meg, milyen szép, virágzó nagyközséget — kis híján várost — varázsolt ide, harminc esztendei teremtő buzgalmuk? '

□ □ □

— Persze, azért nem mentek simán a dolgok!...

A közbeszóló idős, komoly ember. három kis „kiváló dolgozó” csillaggal a zakója hajtókáján. A múlt eleven szobra lehetne Gigor István, a hajdani bőrmunkás, aki csak a hadifogság után iött visz- sza a szülőfalujába, de még meg sem melegedett alatta a szék, már „fótozni” kezdte az elrongyolódott lábbeliket.

Amikor 1945. március 24-én megalakult a kommunista párt, rögtön belépett. Ettől Vezdve Gigor István vörös posztó lett a földosztástól, demokratikus változásoktól érthetően idegenkedő módos gazdák szemében. Napokig mesélhetne. A földosztásról, vagy amikor a Holt-Tiszán túíi részt kellett visszaperelni Szolnok megyétől.

— Most már nevet az ember Tajta, de akkor rettenetesen sokat törtük a fejünket. Bizalmat kellett szereznünk és ilyen kis győzelmeken is /sok múlt. Aztán a

• Itt jöttek Battönya irányából a katonák! — mutatja Tóth Sándor községi párttitkár a felszabadítók útirányát.

választási küzdelmek! Itt, a Piac téren voltak a viták, -Pfeiffer fent, az emelvényen mennydörgött, mi kommunisták, meg 'lent hurrog- tunk.

Ez is csata volt a javából, kemény, hosszú küzdelem és Gigor István sohasem bújt fedezékbe. Földet osztott, és közös gazdálkodásra buzdított, szervezett és újjászervezett. Volt munkás és tsz- elnök, önkéntes agitátor és a falu függetlenített párttitkára, többszörös kiváló dolgozó a Permete- zőgépgyárban — innét is ment nyugdíjba — rendész. munkásőr, népi ülnök: „Az ülnöki mandátumom már lejárt, de a párt vezetőségében még bent vagyok és mint tartalékos munkásőrt is behívnak néha.”

A múltjából nem kovácsolt emelvényt. Lent él azok között, akikért egész életében dolgozott. De, ha lapátot kell ragadni, az önkéntes községszépítők között még rpindig megtalálható!...

□ □ □

Tiszakécskén büszkék rá,, hogy a falu fegyveres harcosokat is adott a szabadság kivívására. A községi pártbizottság tablóján fényképek őrzik a helybeli „hősök” emlékét. A második sorban az utolsó kép Zvekán Ferencet ábrázolja, a VEGYÉPSZER — vagyis a volt Permetezőgépgyár -i- párttitkárát.

Mint a debreceni 6. magyar hadosztály katonája, a szovjetek oldalán harcolt, illetve, ahogy a front túl jutott az országon, az ő alakulatát — a műszakiakat. — hátrahagyták, újjáépíteni. Telefonvonalakat építettek, utakat javítottak, hidakat í ÚHítottak helyre, élelmiszerre), .megrakott sze-= relvények útját egyengették, hogy' minél gyorsabban jussanak el az éhező fővárosba.

Amint tehette hazasietett, hogy segítsen a nehézségek leküzdésében. Bizony sok volt. 1950-ben azután nagyot lendített az újkécs- kei és az ókécskei lakosság életén a két község egyesítése.

Mit tart a legjelentősebb változásnak?

— Azt, hogy a nép helyben talál magának munkát. A mezőgazdaság szocialista átszervezése meggyorsította a község fejlődését. az iparosítás már szinte városiassá^ tette, kívül-belül átalakította az életet. Óriási eredménynek tartom, hogy a legkisebb közösségben, a családban is megvalósult a két alapvető társadalmi osztály békés egymás mellett élése. Ha jól körülnézünk, már nincs is csak parasztcsalád vagy csak munkáscsalád. Az apa még a mezőgazdaságban dolgozik, a fia már üzembe jár, szakmunkás. Erre a községre, talán ez a legjellemzőbb.

Persze, az iparosodásnak már voltak itt előzményei. Az igen eleven boldogulniakarás sok kisiparost adott a községnek és a permetezőgépgyártás alapjait Kiss Bálint rakta le Tiszakécskén. Míg a kisüzem mindössze hét embert foglalkoztatóit. az államosítás után rohamosan fejlődő utód. a VEGYÉPSZER, jelenleg 800 lakosnak ad munkát. Kovács Géza már írja is a krónikáját, az államosítástól napjainkig. Szerinte:

— Az utóbbi tíz évre tehető az

• A felszabadulási emlékparkot, hálából és társadalmi munkában építették a község lakói.

• Az úttörő-fúvószenekar Bezerédi Sándor tanár vezényletével így készült a nagy nap méltó meg. ünneplésére!

(Foto: Tóth Sándor)

üzem életének legdinamikusabb korszaka. Nőtt a munkalehetőség, emelkedett a munkáslétszám, új, korszerű gyártmányokkal bővült a termelés. Régen összeköttetéssel is nehéz volt bejutni, ma már állandóan kint lóg a tábla: „Lakatosokat. hegesztő szakmunkásokat felveszünk!”

□ □ □

A változás máson is lemérhető. Például az életszínvonal alakulásán. Érdekes és jellemző az építkezés kettőssége is. A hangulatos faluképből sudár hajtásként törnek ki a modern, új épületek, nem hasonlítanak, de nem is haragszanak egymásra! A falusias bájjal mosolygó házsorok ugyanolyan büszkén néznek fel, a mellettük felcseperedő kamaszvároskára, ahogy a nagyszülők figyelik unokáik megállíthatatlan növekedését. Sok ház épül. összkomfortosok. fürdőszobásak. A szolgáltatóházról hamar kiderült, hogy itt is meg tud élni; a kozmetikai szalon tavaly 125, idén úgy néz ki. 130 százalékra teljesíti a tervét.

Mióta a szalon megnyílt, az asszonyok ,is többet adnak magukra. Rendszeresen járnak arc- kezelésre, kvarcoltatnak. szempillát festetnek, sőt újabban a fiúk is sűrűn előfordulnak, a szépség kécskei ..szentélyében”. Hiába, egyenjogúság van és ahol a nők ápoltak, csinosak, ott úgy látszik a teremtés koronái sem hanyagolhatják el magukat.

Fodrászra és kozmetikusig nem '•Sajnálják'a pénzt, vajöfí! a^mJ^ rukón spórolnák-é' ‘a kgSSkéiék? 'R— Nem mondhatnám — nevet elégedetten Bártfai Béláné, a szomszédos élelmiszerüzlet helyettes vezetője. — Tavaly 8 milliót árultunk, idén meg lesz a tízmillió. Még a falu széléről is idejárnak Kelendők a mirelit ételek, zöldségfélék, befőttek, de viszik a mélyhűtött csirkét, csokoládét. felvágottakat, mindent.

□ □ □

A növekvő jólétet kiszolgáló üzletek szellemi versenytársa: a járási művelődési ház. Vezetője: Kovács Gézáné. ma már nem hallgat megkeseredve, ha nekiszegezik a kérdést: minek ide ekkora művelődési intézmény? A kétkedőnek azonnyomban 22 szakkört tud felmutatni, nem is akármilyet. A bábszakkörük kiváló, az egész ország ismeri a képernyőről, énekkaruk országos aranydiplomás, citeraegyüttesük- ről, menyecskekórusukról most készül hanglemezfelvétel, honismereti szakkörük 9 pályázaton nyert értékes díjakat, ifjúsági klubjuk háromszoros kiváló, de a többi is él. létezik, jól dolgozik.

Nagy gondjuk, hogy mivel kelthetnék fel az ipari tanulók érdeklődését? Nagy örömük, hogy a nők egyre erősebb támaszai a község kulturális életének.

— Politikailag is fejlődni akarnak. A pártközépiskola, az esti egyetem hallgatóinak, csaknem a fele — nő. Az sem ritka, hogy férj és feleség együtt tanul. Mint például Zomboriék. Batkáék, Má- nyokiék. Takácsék vagy a Sza- lontai házaspár. Az asszony a szülési szabadságát igyekszik okosan kihasználni és sokszor inkább Idegent fogad a kicsi mellé, de a világért nem mulasztana. Nekem különösen ió érzés látni, hogy mind több azoknak a száma, akik azért tanulnak, mert az igényeikkel együtt a tudásvágyuk is megnőtt.

— Ez a legszebb hónap. Az október — mondja a szünetben Egri Bandi bácsi, az esti egyetem egyik idős hallgatója. — Ez a hónap adta a világnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat — erről tanulnak éppen —, Tisza- kécskének meg a szabadságot.

Vadas Zsuzsa

MAI TÉMÁNK

Ki miért olvas?

Maradjunk csak az újságolvasásnál. Érdekes kérdés, a választ mindenkor izgatottan várjuk: ki miért olvas újságot? Mi az, ami leginkább érdekli benne, miféle kíváncsiság véteti kezébe naponta a lapot? Mi érdekli leginkább?

Hogy ebbéli kíváncsiságunkat kielégítsük, megkérdeztünk néhány embert: felnőttet és fiatalt arról, mit, mennyit, és mikor olvas; már ami a napilapokat illeti. A nevek feltüntetése nélkül, idézünk a válaszokból.

Harmincöt éves üzemvezető:

— Mióta tévénk van, nem veszem meg az újságot. Illetve addig előfizettünk kettőre is. De most minek? Ami érdekel bennünket, megtudjuk a televízióból.

Hatvanegynéhány esztendős nyugdíjas:

— Én, kérem szépen, el sem tudom képzelni az életemet enél- kül. Reggel azzal kezdem a napot, hogy lemegyek a postaládához, felballagok, aztán legalább fél órát, egy órát olvasással töltök. Reggelizés közben is bogarászom az újságot. Az időjárásjelentés, a rendőrségi hírek, meg az egyéb kisebb, színesebb írások érdekelnek. A nagy cikkeket, a politikai írásokat nem szoktam olvasni.

Negyvenkét éves tanár:

— A mi hivatásunk elképzelhetetlen a napi sajtóolvasás nél- kl. Mit szólnának a gyerekeink, a tanítványaink, ha egyszer azon kapnának rajta bennünket, hogy azt se tudjuk, mi van a világban?

Egy középkorú munkás:

— Igaz, én csak lakatos vagyok. Sok munkatársam azt mondja: minek nekünk tanulni? Látja, én az újságolvasást tanulásnak fogom fel. Tudja, menynyi mindent megtanul az ember, ha rendszeresen olvassa a sajtót? Engem például a tudományos, meg technikai dolgok érdekelnek. Néha van ilyen oldal a Népszabadságban. Le sem teszem, még az egészet el nem olvasom. De mindig csak este. Jobban szeretem, mint a tévét. Kivéve a televízióban a Deltát; na meg a meccseket. Mert azt is szeretem.

Harmadéves szakmunkástanuló:

— Velem a magyartanárom' kedveltette meg. Azóta szeretek újságot olvasni. Az érdekes írásokat szívesebben nézegetem. Például :,az olyanokat, „amikor a tudósítók: távoli országok ;§letéről

, számotoafcnbjsóóEl szoktam óőívas- ni a tévé-kritikákat is. Érdekel, hogy jól ítéltem-e meg egy-egy műsort.

Fiatal óvónő:

— Olyan vagyok, hogy szeretek megismerkedni új dolgokkal. Az a jó, ha nincs egyetlen olyan

napom se, amikor ne találkoznék valami érdekes tudnivalóval. Nekem mindegy, hogy* előadásból, beszélgetésből vagy éppen az újságból tudok meg olyasvalamit, amitől gazdagabb leszek. Szeretem az újságokat. Mindennap olvasok.

Egy bolti eladó:

— őszinte legyek? Engem nem érdekel a politika. Na jó: elhiszem, hogy az újságban nemcsak politikai cikkek vannak. De a többit is átpolitizálják. Ezért nem olvasok. Lehet, hogy ezzel nincs mit dicsekedni; de így van.

Egy gimnazista lány, negyedikes:

— Az édesapám szenvedélyes újságolvasó. Szeret politizálni is. Tőle ragadt rám efc a * szokás. Nincs talán nap — legfeljebb nyáron —■, amikor semmit ne olvasnék. De leginkább a művészeti és az irodalmi híreket olvasom. Érdekel, hogy másutt mi van: hol van hangverseny, kiállítás. Ha úgysem mehetek el ezekre, legalább tudjak róluk.

Az újságárus:

— Mikor olvasnék? Itt ülök egész nap, s mindig jönnek. Ha belekezdek valamibe, megzavarnak, és ez idegesít. Hát inkább el sem kezdem. Este meg, sajnos, de hiszen megérti... Nincs idő... Ez van.

Egy kirendeltségvezető:

— Tudom, azt hiszi: most frázisokat mondok. Mégsem mondhatok mást: lépést kell tartani a fejlődéssel. És tudja, hogy még miért jó a rendszeres sajtóolvasás? Mert van beszédtéma, ha másokkal együtt van az ember. Kérdezzük: olvastad? Mit szólsz hozzá? Hát ezért olvasok.

Egy háziasszony:

— Gyermekgondozási segélyen vagyok itthon. Azt mondják: mi ráérünk. Nem így van. Akad mit csinálni mindig, higgye"el! Nem

/•szoktam.:..olvasni. Nem érek. rá.

» Meg; v^Jabcjgy; — a csuda tudja, hogy van ez — el is szoktam tőle, ez az igazság.

Huszonnyolc esztendős nő:

— Esti iskolában tanulok. Dolgozom is. Mégsem tudok meglenni olvasás nélkül. Kell. Ez a lényeg.

Varga Mihály

NYKLVÖR

Előző alkalommal a visszaható igék használatáról volt szó. Megállapítottuk, hogy általában a visszaható képzős igék a magyarosak (mosakszqm, borotválko- dom). A visszaható névmással összetettek közül azokat tárgyaltuk, amelyeknek használata elfogadható, mivel vagy jelentésárnyalatot fejeznek ki (szégyenkezik, szegyein magát), vagy az igének csak névmásos visszaható alakja van (jól érzi magát, kéreti magát).

Igen tanulságos lesz, ha a Magyar Nyelvhelyesség című kiadvány példái és gyakorlatai alapján felsoroljuk azokat a névmással alkotott igealakokat, amelyeknek használata helytelen. De azt a módszert választjuk, hogy a jó magyaros kifejezéseket soroljuk fel először, és csak utánuk közöljük zárójelben a nem magyaros névmásos igéket. A hangsúly tehát nem ezeken lesz. Stilisztikai szempontból így a szabatos, árnyalt, gazdag kifejezési lehetőségekre mutathatunk rá.

Előadódik, megesik, megtörténik (előadja magát). Kifizetődik, haszonnal jár, megéri a költséget vagy a fáradságot, érdemes (kifizeti magát). Eligazodik, jól tájékozódik, tudja a járást, ért valamihez, tájékozott, ismerős, jártas (kiismeri magát). Valakinek vagy valamilyennek mondja, tetteti, álcázza magát (kiadja, kijátssza magát). Kimenti magát valamilyen ürüggyel vagy hazugsággal, kimossa magát valamiből (kibeszéli magát).

Folytassuk tovább a sort! Jól, otthonosan érzi magát, nem jön zavarba, gyorsan felismeri a helyzetet (feltalálja magát).' Fity- tyet hány, nem törődik vele, nem bánja, nem bántja vagy zavarja

a dolog, nem akad fenn rajta (túlteszi magát valanün). Makacs_ kodik, nyakaskodik, nem hajlandó engedni (megköti'magát). Vigasztalódik, az a remény vigasztalja ... (vigasztalja magát). Bosszút áll a kudarcért vagy érte, megbosszulja a kudarcot, kiköszörüli a csorbát (megbosszulja magát).

Még mindig van egy csomó példánk! Valami jól áll, illik, fest, mutat; jó, szép, csinos (jól veszi ki magát). Mérsékeli, türtőzteti/ fegyelmezi magát, uralkodik magán (visszatartja magát). Tetteti magát, úgy tesz, mintha..., színleli a dolgot (teszi magát). Rosszul számít, téved, hibáz, elhibázta, elvétette a dolgot, a számítást (elszámítja magát). Belekeveredik (belekeveri magát valamibe). Kényelembe helyezkedik (kényelembe helyezi vagy teszi magát). Valamihez igazodik, alkalmazkodik, ragaszkodik hozzá (tartja magát valamihez). Nem enged, nem akar engedni vagy alkalmazkodni (nem hagyja magát).. Elhiteti magával, beleéli magát (bebeszéli magának).

A felsorolt példák alapján meggyőződhetünk, hogy sokszor milyen gazdag, árnyalt jelentésű szavak helyett használjuk magyartalanul a visszaható névmással képzett igéket. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezeket a helytelenül használt visszaható névmásos igéket csak'ritkán helyettesíthetjük névmásos kifejezésekkel

Kerüljük tehát a nyelvi szempontból helytelen igék' használatát, és következetesen alkalmazzuk a színesebb, magyaros kifejezéseket! Gyűjtsük is őket! A nyelvművelő kiadványok és jó íróink nagy segítségünkre lehetnek ebben. Kiss István

„Makacskodik” vagy „megköti magát”