Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-22 / 247. szám

4 • PETŐFI NEPE • 19*4. október 22. A felderítő jelentkezik Felsőszentiván felszabadu­lási évfordulóján most egy kicsit előbbre ugrunk az idő­ben annál, mint ami ponto­san harminc éve történt a faluban. Erről megemlékezik a községi monográfia: „Fel­sőszentiván számára 1944. október 21-én déli 12 órakor véget ért a háború. £s ezzel lezárult az elnyomás sok év­százados korszaka. A falu felett tisztulni kezdett az ég­bolt. Azaz, mégsem egészen. Másnap német repülőgépek köröztek a község felett, le­dobtak néhány légiaknát, két lakóház megrongálódott.” Hetek teltek el, a rendfenn­tartó vörösőrség beköltözött a régi csendőrség épületébe, még tele volt a vidék azokkal, akik bujkáltak, s akiket gyanús ele­meknek neveztek. A Duna túl­oldaláról még a német fegyve­rek nyitottak tüzet, s továbbra is berepültek ide a pilótáik — amikor Baja felől egy PŐít-2-cs kétfödelű kis szovjet fel'derítő- gép húzott el a község fölött. A német vadászok észrevették, rá­fordultak, és erős géppuskatűz alá fogták. Mire a PO—le­szállhatott volna a falu szélén, már lángolt, mint egy szalma­boglya. Még a földetérés előtt — füstösen és kormosán ki-. ugrott belőle a parancsnok jés a beosztottja. Ennyiből állt az egész legénység. Az akkori parancsnok, Anato-,, lij Vasziljevics Sztjazskov, ».nyu­galmazott gárdaezredes az % év elején levelet írt a Magy ar—Szó v-, jet Baráti. Társaságnak, . hogy felkutathassa mindazokat,'; akik segítségükre voltak. • A levelek messziről ‘'jötték, l Rusztavi grúz városban imádták postára. Az egyik üzenet a így hangzik: „Kedves János! Nagyon örülök, hogy egészsé­9 A volt igazgató-tanító, Szu- chics István, aki a tolmácsolás­sal segített. ges, és jól emlékezik arra a napra, amikor Pásztor Márkkal: együtt gondoskodtak rólunk, szovjet repülőkről, és elkísértek bennünket a szovjet helyőrségre. Gyakran emlékezünk erre a nap­ra, és minden hősi magyar ha­zafira.” A jókívánságok után fényképet és visszaemlékezést kér A. V. Sztjazskov a készülő, élményeit feldolgozó könyvhöz. Hasonló, személyre szóló leve­let kaptak még hárman. Az ak­kori, 30—50 éves férfiakból idő­közben nagyapák, dédnagyapák lettek. Felsőszentivánon, a Rákóczi utca 42. szám alatti házban a borítékot forgatja Vidákovics János. Megkéri a menyét — aki orosz szakos tanárnő, és a hét végére hazalátogatott —, hogy fordítsa magyarra a sorokat. Igen, hogyne emlékezne! Együtt vonult ki a hírre az idősebb Pásztor Márkkal, akiről azt tar­tották a helybeliek, hogy min­dig különös hatást tulajdonított neki, ha megszólalt a hosszú, dióverő puskája. Nyomban le­adott néhány lövést a levegőbe akkor is, hogy — mint megindo­kolta — elijessze az esetleg erre kószáló németeket Pásztor Márk • Arra felé zuhant le a gép — mutatja Pásztor Márk. Mellette Vidákovics János és Márk Sándor áll. (Pásztor Zoltán felvételei.) • A 30 évvel ezelőtt történtekre emlékezik Szuchics Istvánné a pécsi lakás előtt. a község szélén, nagy kertes ház­ban lakik, termelőszövetkezeti nyugdíjas. A harminc évvel ezelőtti - eset színhelyén álló tanyát Márk Sán­dor bérelte. A Rákóczi utca egyik virágos udvarú épületében él a feleségével. Zöld színű kalapja jelzi, hogy mezőőrként kérési a kenyerét. Hogy megértsék egymást, tol­mácsra volt szükség. Elszalasz­tottak valakit Szuchics Istvánért, a volt igazgató-tanítóért, aki orosz származású feleséget ho­zott magával haza az első világ- háborús fogságból. Később Pé­csett telepedtek le, a gyerekek közelében: Tatjána orosz tanár­nő, Nagyezsda pedig fodrász. La­kásuk annak a háznak a végé­ben van, . ahol a Munkás című politikai hetilap első nyomdája működött. Régi képek, könyvek, fotók és elismerő oklevelek kö­zött élnek. A 86 éves Szuchics Istvánt a betegsége ma már ágy­hoz, illetve a karosszékhez köti. Emlékei azonban vissza-vissza- viszik a régi tájakra. * Elbeszélésükből kikerekedik a megkezdett történet folytatása. A földre ugró szovjet pilóták — jobb híján — az egyik szárkúp tövében kerestek fedezéket a ku­koricatáblán. Majd amikor el- csöndesült a német gépék zúgá­sa, Márk Sándor a kúthoz kí­sérte őket, a bőrkesztyűt és a bőrkabátot levetve lemosták ma­gukról kormot, port. sarat hol vannak.' 'A' vaszonszainyu szitakötő, a felderítőgép épen maradt motorját később kisze­relték és kocsit küldtek érte. A vörösőrökkel együtt be­mentek a faluba, ahol étellel, itallal kínálták őket. Szuchics István felesége még arra is emlékszik, hogy szibériai papri­kást, húsostáskát és ecetes sa­látát készített a nagy ijedelem után. S hozzáteszi, hogy — bár fáradt és elcsigázott volt a két repülő — így énekeltek: Győze­lem! Győzelem! Amikor A. V. Sztjazskov, szov­jet tiszt ismét gépre ülhetett, alacsonyan szállt el, és egy kört írt le Felsőszentiván fölött. So­kan látták ezt akkor a faluban, és emlékeznek a történtekre. Halász Ferenc Paprikaszüret - esőben, sárban Paprikaszüret-nézőbe hívom, aki ilyen gyönyörűségét lelte a minap a mostani őszben: „Ami­kor szemerkél az eső. szitál a köd. megbékél a lelkem... Ez az ősz egyik szép jelensége, velejá­rója ...” Igen. ez is szép lehet annak, aki csak kellemes enyhelyről néz ki a rideg esőbe. De lépjen ki a szoba — vagy autó — szalonme­legéből. mondjuk, a bátyai pap­rikaföldeken esőben szüretelők közé. Csak röpke félórára. Tíz métert se haladna, mikor kevésbé költői élményei kezdőd­nének. Alig bírná emelni a lábát, akkora „medvetalpak” ragadtak rá a felázott,, süppedő talajból. Mi­re kitanulná a lépések techniká­ját, már borzongatná a csurom­vizes nadrágszár. A paprikabok­rok szinte zuhanyznók rá a vi­zet. Az országútról még olyan fur­csa volt a szüretelők ruházata. Hogy úgy „agyonöltöztek”, gu­micsizma. dupla szoknyák, mele­gítők, ilyen szvetter. olyan kar­digán, amolyan ócska kabát, ha­risnya többrétegesen, a blúzok is. A fejen kendő — kendőre1 borul. Egynémely derékra még berli­ner-masni is jutott. Svájcisap­kán kalap. Férfiak, hők körül át­látszó fólia-köténv. Kesztyű — legtöbb kézen. Mire hozzájuk érkezne, csak dicsérni tudná az eszüket. Erez­né, hogy saját kiskabátja már át­nedvesedve tapad a karjára, la­pockájára. Minden mozdulatnál jeges érintés figyelmeztetné. Ok egész álltó napon át áz­nak ... De sokszor! Mert nincs pardon most a pa­rasztembernek. A bátyai Piros Paprika Téesz irodájában mini-értekezletet rög- tönzünk Bakos Béla párttitkár­ral. Erdős Lászlóné főkönyvelő­vel és Király Ferenc pénzügyi előadóval. — De azért Virágh Ernő lőag- ronómussal is beszéljen. Figyelje majd a határban. Homokfutóval van. Október 10. Szerintük 300—350 család biztosan kint van a pap­rikaföldeken. Háromhetes elto­lódás van idén a paprikaszüret­tel is. A késés már a tavaszi hi­degekkel kezdődött. Máálíór;11 V.enkörtá5 már há- rcm'pé^ré'driszéf ^feS'zéid&üK; Most még1 éritty iJ ¥S0 ráfHft*!"A"termés jelentősen több. mint tavaly. A tagság résziben műveli. 60 százalék a közösé. 40 a tagé a hozamból. Megemlítik, hogy dol­gozik egy részes művelő szocia­lista brigád is. Több család bri­gádban szüretel a befogott terü­leten. Hegedűs Józsefet említik mint irányítót. Lapályosan nyúlik el a hatal­mas paprikatábla a Duna irányá­ban. Apró csoportoknak látszanak a népes brigádok is, úgy szétosz­lanak ezen a tágas földdarabon. Tizenegy körül jár. Az útpadkán túl árok. afölött magas füvű par­tos hát. Négy nő és két férfi ül­dögél eg.v bokorban a pázsiton. ölükből összehajtogatják az ele- mózsiás szalvétát. — Ez az ebéd volt — mondják. Reggel hat óra tájban íröstököl- tünk. Most már fájrontig, ötig, fél. hatig nem lesz megállás. Ismerkedtünk. Jánosik Ferenc- né a téesz tagja, a többi segítő. Az első menyecske Komora Gyu- láné — Kiskunhalasról, a húg. Iparos forma kiállású, kalapos ember a férj. Csizmás lábát öntu­datos gazda módján veti szét. Vajon ő mi, ha nem szövetkezeti tag? — Apa fodrász. Az egyetlen a faluban — árulja el nagy mosoly­gással a többi fehércselédhez ha­sonlóan, „mirelitesen” bebugyo­lált fiatalasszony. Már az ő ne­vét is írom: Argat József né. — A lányom női fodrász — vi­szonozza az apa a bemutatást. Majd magáról. — Bizony én itt töltöm a szabadságom, ném a Balatonon .,. Ö meg a vöm, int az asszonyok közül felkecmergő, megtermett, fekete fiatalemberre — Argat József. — Én is ide vettem kj a sza­badságomat, a Kalocsai Sütőipari Vállalattól.... Mellettem az édesanyám, Argat Gáspárné nyugdíjas. Felszedelőzködnek. Bevonulunk a paprikasorok közé. Ahol foly­tatják, helyre kis vesszőkasok. Szakaszonként — teli műanyag zsákok. Jánosik Ferencné 2000 négyszögölet — 60 sort — vállalt, bekalkulálva a családi összedol­gozást. Egy-egy sor hossza 110 öl, személyenként két félsorral végeznek naponta. Ki-ki két sort visz egyszerre. Jánosikné elkapja pillantáso­mat. Egy Polski lapul a tengeri­föld végében. — A Polski a vömé. Szednek. Rop-rop-rop — törik a paprikaszár. röpködnek a piros csövek a kosárba. Szavuk sem igen van már, de azért kimond­ják, amiről maguk közt is be­szélnek. Hogy pont egy hete kezdték, mindjárt egész napos esőben. — Betesz ez a nyirkosság a fe­leségem veséjének. — Három pár zoknit húztam. Észreveszik, hogy úgy emelem a lábam a sártól, mintha sítalp­pal közlekednék. — Képzelje, nem egy asszony­ka kiscipőben kénytelen szedni. Nem lehet gumicsizmát kapni Ka­locsán. Félő, hogy nem lesz elegendő zsák. — Márpedig ide a puszta sárra nem fogjuk rakni. Mutatják, mennyi szétmállott paprikacső van a bokrokon. Ti­zenöt—húsz százaléka fölreped. Ezeket már nem tehetik zsákba, megrohasztanák a többit is. ök a 2000 négyszögölről 130— 140 mázsát várnak. — Meglesz az százötven is. — Nana, csak nyugtával. — Hát igen, ha nem jön fagy. A vaskos kezű Argat József egyik ujján „baba”-kötés. — Ezt a fölfelé álló fajtát ne­hezebb szedni,, mint a lefelé haj­ló csövűt. Azokat csak meg kell emelni, s már is elpattan a szár. Ezzel „veszekedni” kell, kikezdi az ujjat. Tőlük kicsit visszább másik család. Decsák Ferenc, a felesége és Ferenc fiuk. 1500 négyszög­ölet — 40 sort — vállaltak. A fér­fiak az állattenyésztésben dolgoz­nak. — Hetvenöt mázsa körül vá­runk, negyvenhetet már leszed­tünk. Nekik még van zsákjuk — egyelőre. Az elszállítás miatt ők is aggódnak. Igerv rosszak az utak. Tizenöt—tizenhatezer forint bevé­telre számítanak a részükből, ami összes jövedelmük mintegy ne­gyedrésze. — Elődeim is termeltek papri­kát. Apám úgy, hogy fel is dol­gozta — őrlésig. Hasztalan lestük a homokfutót a határban, Virágh Ernő főágro- nómussai a központban akadtunk össze. Véletlenül. Éppen futott volna ezernyi dolgára, s az volt a szerencse, hogy mások is meg- állítgatták. Pedig hogy kérlelte őket. — Értsétek meg, csak egy em­ber vagyok. Tízfelé nem tudok szakadni. Ma még százötven em­berrel kell tárgyalnom. Akkor a szállítási gondok... Legalább harmincötezer zsák úgy kellene még, mint egy falat kenyér ... Másodmagammal mindent nem bírok. — Egyik kollégám tegnap este letette a lantot. Hogy ő tovább nem... — magyarázza most már nekem. £sak épp egy kalaplevételig tartom fel. Villámkérdésekre ha­sonló válaszok. — Nagyon jó termés ígérkezik. Átlagot azért nem mondok, mert jöhet a fagy, s akkor.'.. Ismét­lem, jobb a termés, mint bármely más kiemelkedő évben ... Mert: Változtattunk a vetésforgón — paprika után nincs paprika —, négyévenként van „belőve” Igen sok műtrágyát használtunk fel. Végül tökéletesen szántott ta­lajba került a mag, amiből az az idén a legjobbakat vetettük. ... Már is rohan dolgára. Ilyent most a „légkör” a mezőgazdasági üzemekben. A ..frontátvonulás” másfajta idegességet okoz a föl­dek művelőinél, mint nálunk, ben­ti panaszkodóknál. Tóth István A XI. PA RT KONGRESSZUS ELŐTT Félelősségtelj es munka a pártcsoportokban \ A Központi Bizottság í 1974 márciusi határozata alapján az MSZMP XI. kongresszusának előkészítése időszakában a pártszervezetek két taggyűlést tartanak. Az első taggyűlésre november 15. és december 15. között kerül sor, amelyen megtárgyalják a négyéves munká­ról szóló beszámolót és megválasztják a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselői^ Á második taggyűlés 1975 január hónapban lesz, amelyen megvitatják a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit: és a szervezeti szabályzat módosí­tására vonatkozó javaslatokat, valamint megválasztják az alapszervezet vezetőségét és a felsőbb pártszerv értekezletére a küldötteket. Mindkét taggyűlés előtt — ahol pártcsoportok működnek — pártcsoport-értekezletet kell tartani a hatéko­nyabb felkészülés érdekében. Az alábbiakban erről szólunk. A párt kongresszusára ,tvfájó felkészülés nem kizárólag a kom­munisták belső ügye, bár tagad­hatatlan, hogy számukra ez fo­kozottabb kötelezettségvállalást, és sajátos pártfeladatok ^vég­zését is jelenti. Népünk nagy ér­deklődéssel, cselekvő részvétellel készül a párt XI. kongresszüsára és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Szerte az ország­ban — így Bács-Kiskun jhégyé- ben is — sok üzemben, ísiÖVét- -kezetben tiszteletreméltó felaján­lások születtek a munkás kollek­tívákban, szövetkezetekben egy­aránt. Tagadhatatlan, a kongresz- szusi munkaversenynek jelentős szerepe van tervfeladataink meg­valósításában mind az Ipari üze­mekben, mind a mostoha őszi időjárással küzdő mezőgazdaság­ban. A kongresszusig még mint­egy fél esztendő van hátra. Ezért érthető, ha jelenleg a pártszer­vezetek fokozottabb figyelmet fordítanak* mindenekelőtt a X. kongresszus határozatainak mind teljesebb helyi megvalósítására. Eközben a pártélet legkülönbö­zőbb fórumain, a párttagok kö­telessége és joga, hogy vélemé­nyükkel, javaslataikkal elősegít­sék az elmúlt négy esztendő ér­tékelését. Ezt hivatottak szol­gálni a közeljövőben kezdődő pártcsoportülések eszmecseréi is. A pártcsoportok teendői Az MSZMP X. kongresszusa óta ezúttal negyedszer kerülnek sorra az év végi számvetést vég­ző pártcsoportj-megbeszélések. Ezért feltételezhető, hogy a párt- szervezetek többségében már ki­alakult szokások, hagyományos módszerek honosodtak meg. A Bács-Kiskun megyei pártmozga­lom legjobb tapasztalataiból a következők hasznosítását ajánl­juk a pártcsoportülések előkészí­téséhez, megtartásához. Az egyik fontos teendő minde­nekelőtt a pártvezetőségekre 'há­rul, a bizalmiak felkészítésekor. Tisztázni kell velük a beszámoló­taggyűlések előkészítését szolgáló pártcsoport-értekezletek szerepét, fontosságát a vezetőség által megfogalmazott igényeket. Alap­vető . követelmény: értékeljék minden párttag tevékenységét, munkáját és magatartását. A bizalmiak mindezeknek csak akkor tudnak megfelelni, ha el­sősorban saját tapasztalataikat rendezik a hozzájuk tartozó párt­tagokból, pártcsoport kollektívá­járól. A megbízhatóbb kép kiala­kításához, a meggyőzőbb érvek felsorakoztatásához szükséges, hogy a bizalmiak saját benyomá­saikat ellenőrizzék és kiegészít­sék. Ehhez legmegbízhatóbb for­rás a pártcsoport tagjaival tör­ténő egyéni beszélgetés, Ez egy­úttal elősegítheti az egyes párt­tagoknál jelentkező problémák okainak megismerését, de felhasz­nálható esetleg újabb pártmeg­bízatás adásának lehetőségére, valamint dicsérő, illetve bíráló megjegyzések közlésére is. Egy- egy vitás ügyben a bizalmi sze­rezze be az. alapszervezetek veze_ tőségének, titkárnak véleményét is. E sokoldalú tények ismereté­ben, azok összegezése után kell csak összehívni a pártcsoport- ülést az év végi számvetés el­végzésére. Értékelés személy szerint A pártcsoportülésen a bizalmi vitaindítója helyes, ha a legutób­bi beszámoló értékeléséből indul ki, bemutatva az elmúlt egy esz­tendőben a párttagoknál történt változásokat. Foglalkozni kell a pártmegbízatások végrehajtásá­nak személyenkénti értékelésé­vel, a pártéletben való részvétel minősítésével is. Nem lenne tel­jes a vitabevezető, ha nem térne ki a kommunisták munkafegyel­mére, a munkában való helytál­lására. Érdemes a beszámolóban utalni a pártcsoport tagjainak tanulására, politikai ismereteik, általános műveltségük és szak- képzettségük gyarapítására, va­lamint a szervezett pártoktatás­ban való helytállásukra. A vitabevezetőben indokolt megvizsgálni a pártcsoportokat úgyis mint kommunista kollek­tívákat, minősíteni kell, hogy működési területükön a gazda­sági, politikai, mozgalmi munkára milyen hatást gyakorolnak. Ez azzal függ össze, hogy a kommu­nisták munkájának hatékonysá­ga környezetük befolyásolásában, a párt politikájának terjesztésé­ben, a munkahelyi kollektíva formálásában, a pártonkívüliek legjobbjainak párttaggá nevelésé­ben jut kifejezésre. Javaslatok, megbízatások A megbeszélésen gondot kell fordítani arra, hogy a vitabeve­zető és a pártcsoport tagjainak véleménye a pártvezetőség irá­nyító és segítő munkájával is foglalkozzon. Fogalmazzák meg a pártmunka továbbfejlesztését szolgáló javaslataikat, igényüket. Ily módon jelentős segítséget nyújthatnának a beszámoló tag­gyűlések mondanivalójának telje­sebbé tételéhez. A vitabevezetőt követő eszmecsere hatékonysá­gát, élénkségét jelentős mértékben befolyásolja a bizalmi beszámo­lójának hangvétele, stílusa és fő­leg a személyekhez szóló bírá­lat, valamint dicséret. Tény, nem könnyű bírálni emberi gyengesé­geket a kollektíva előtt, de csak ez lehet kommunisták között a nyílt, tisztességes viszony alap­ja, csakis oly módon segíthetjük az esetleges hibák feltárását, megszüntetését. A vitabevezető után gondos­kodni kell arról, hogy minden párttag kötetlenül mondhasson véleményt mind az egyes sze­mélyekről, és a pártcsoport mun­kájáról, mind a pártvezetőség, il­letve az alapszervezet megíté­léséről. E megbeszélésen helyes tisztázni a pártmegbízatások el­osztását, esetleg újabb megbíza­tások adását. A pártcsoportülés után ■ a bizalmi tájékoztassa a pártvezetőséget az év végi szám­vetésről, a vitában elhangzott javaslatokról. Természetesen, csak az elismerés hangján lehet szólni árról az egyre inkább általános­sá váló gyakorlatról, amikor a pártcsoportülések előkészítését a pártvezetőség egy tagja közvet­lenül segíti, majd pedig részt is vesz a pártcsoport vitájában.­Azokban a kis létszámú párt- alapszervezetekben, ahol nem működnek pártcsoportok, ott is lehetőséget kell teremteni a fel­adat elvégzésére. Ezekben az alapszervezetekben a párttagok tevékenységének minősítését, áz alapszervezet tagjaival történő személyes elbeszélgetést a párt­vezetőségnek kell elvégezni. A tapasztalatokat a taggyűlési be­számolóban hasznosítsák. Végül is, a jól előkészített és aktív pártcsoport-értekezletek így vállhatnak nélkülözhetetlen előfeltételeivé az eredményes be­számoló taggyűléseknek. Kovács Péter %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents