Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
1914. október 2«. • PETŐFI NÉPE • 3 Közművelődési politikánk eredményei és a tennivalók ftA közművelődés ez egyé- Katanics Sándornak, niség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője” — fogalmazta meg a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A Központi Bizottság 1972. novemberi ülésén kimondta, hogy „két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét.” Az idén márciusban megszületett a határozat. Ezt követően júniusban összeült a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság, és intézkedési tervet fogadott el a központi határozat végrehajtására. A Parlament épületeben nemrég országos eszmecsere, a héten pedig megyei akti- vaértekezlet zajlott le Kecskeméten. t , , J A fontos téma méltán került az ország érdeklődéseitek előterébe. A korábbi, inkább egyirányú népművelés a fejlődés követelményei szerint átadta és átadja helyét közösségi méretekben a személyiséget kibontakoztató, önmegvalósítást szolgáló művelődésnek. A párthatározatok nem kívülről, felülről megfogalmazott dokumentumok, hanem az ember nagyon régi vágyának tárnak kaput a nyomukban támadó intézkedésekkel A kulturáltabb élethez nyit szélesebb utat ez a kapu, amely a mi társadalmunkban sohasem volt bezárva a becsületes, dolgozni akaró emberek előtt, ám vannak még olyan ki nem használt lehetőségeink, amelyek így érvényesülhetnek. Erről a kérdésről kértünk nyilatkozatot Katanics Sándortól, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkárától 1. KÖRÜLMÉNYEK A határozat végrehajtása megkezdődött az MSZMP megyei bizottsága titkárának nyilatkozata meink kicsik, szétaprózottak. A műveltség terjesztése és befogadása szempontjából lényeges, hogy milyen az iparban dolgozók képzettsége. Az aktív keresők 15,1 százaléka szakmunkás, csaknem ilyen arányt képvisel a betanított munkások száma is, amivel a megyék között a 18. helyre szorultunk. Ugyancsak ezt, az utolsó előtti helyet foglaljuk el, ha a tízezer lakosra jutó közművelődési intézmények számát tekintjük. Nagyon fontos, hogy minél több termelőkapacitás jöjjön létre, lakás, út, és kereskedelmi egység készüljön el. De ezzel együtt ugyanilyen lényeges megteremteni a művelődés műhelyeit, intézményeit, hogy egészségesen érvényesüljön a kölcsönhatás. A bekövetkezett változások ha- tásárá az emberek tömegei kerültek az új életforma viszonyai közé. A növekvő igényeket ma már nem képes kielégíteni a hagyományos működési elvekkel épülő közművelődési hálózat. II. FELADATOK A kultúra emberformáló, közösségi erő — Hol Űrt jelenleg Bács- Kiskun a határozatok végrehajtásában? —i A megyei pártbizottság júniusi ülésén feltárta Bács-Kiskun közművelődési helyzetét. Az elemzésben szóltunk azokról az eredményekről, amelyeket az elmúlt harminc évben értünk el, elismeréssel beszéltünk az erőfeszítésekről, amelyeknek hatására javultak a tárgyi feltételek, és mindazokról, akik a közművelődési munkát végzik. Szó esett a további haladást akadályozó tényezőkről is: a rossz, a műveltséget lebecsülő szemléletről, és azokról a történelmi örökségből adódó lemaradásokról, feszültségekről, amelyeket fel kell oldani. Intézkedési tervünk megszabja a feladatokat, amelyeket rövidebb-hosszabb távon valóra kell váltani Bács-Kiskun megye közművelődésének további javítása érdekében. Az elmúlt hónapban a ■ járási- városi pártbizottságok is elemezték a helyzetet és megállapították, hogy az intézményhálózat csak kerete, feltétele a köz- művelődésnek. Élettel, tartalommal csupán akkor telhet meg, ha ezután erőteljesebb társadalmi mozgalom szolgálja az ügyet. A művelődésre fordítható anyagi eszközök állandó növelése és ésszerű felhasználása mellett arra is szükség van, hogy az állami és társadalmi testületek, a különféle szintű és rangú vezetők mind magasabb fokon végezzék ezt a munkát. Ismerjék fel és érvényesítsék a Központi Bizottság határozatában megfogalmazóit összefüggést: „a munka megjavítása nem csupán az ország kulturális szintjének emelését jelenti, hanem a szocializmus felépítésének egyik fontos tényezője”, A felszólalók döntő többsége arról is szólt, hogy amikor a közművelődési politikáról beszélünk, akkor nem valami merőben új feladatról van szó, hanem a Központi Bizottság márciusi ülése óta a régi mozgalom új szakaszába léptünk. Elmondhatjuk: a határozat végrehajtása megkezdődött! — Milyen alapokkal —esetleg különös helyzettel — kellett számat vetni, amikor elindult a munka? — Bács-Kiskun részben azonos adottságokkal rendelkezik, mint az ország többi vidéke; illetve különbözik az átlagostól. Az elmúlt harminc esztendő a bizonyítéka, hogy az itt élő emberek érzékenyen reagálnak az újra. A felszabadulás előtti időszakhoz össze sem hasonlítható mértékben jutott és jut el a kultúra a lakosság tömegeihez. Az intézményhálózat kiépítése és működtetése, a televízió és a rádió elterjedése, a népi kultúra ápolása és továbbvitele, a sajtótermékek vásárlása, a könyvöt olvasása mind azt bizonyítja, hogy a kultúra, a művészet ma már nem a kevesek kiváltsága, hanem ténylegesen a nép közkincse. A közművelődés anyagi feltételeit tekintve Bács-Kiskun a megyék sorrendjében az utolsók között van. A tartalmi munka, a feladatok teljesítése ugyanakkor több esetben középütt, ritkábban az elsők között jelöli ki a helyét. A Duna menti folklórfesztivál, a népzenei találkozó országosan is , rangos rendezvény, a bajai művelődési központ, a kiskunhalasi könyvtár példaként áll mások előtt. ASze- lidi-tavi ifjúsági találkozó az ország sok ezer fiatalját vonzza. A meghirdetett pályázatok a folklór, a művészet kedvelőit és értőit, illetve sok ifjú karikaturistát köt a megyéhez. A Forrás című folyóiratot több ezren forgatják az országban. Az utóbbi években megjavítottuk a működési feltételeket is: Kiskőrösön, Bácsalmáson új művelődési ház kezdte meg munkáját, s rövidesen átadhatjuk rendeltetésének Kecskeméten a megyei' feladatokat is ellátó művelődési központot. Büszkék lehetünk a művészeti, népi és nemzetiségi hagyományainkra. Erről az örökségről, a gazdag hagyományokról egyszerűen vétek lenne lemondani. Az indulásnál jelentkezett lemaradás kiegyenlítésére fordított erőfeszítések kezdeti eredményeket hoztak. A munka természetéből következően még évtizedes távlatokban kell gondolkodnunk. Néhány területen mégsem tudtunk felzárkózni. Úgy látjuk, hogy erre a jelenlegi ötéves tervben sem adódott maradéktalan lehetőségünk. Hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy az anyagi, tárgyi és személyi erőforrásainkat összpontosítsuk, és oly módon fejlesszük, hogy gyorsabban haladjunk, gondoskodjunk azok célszerűbb felhasználásáról. — Melyek azok a tényezők, amelyek különös figyelmet érdemelnek, illetve az átlagosnál igényesebb tevékenységet követelnek? — Ismeretes — a végbement ipari fejlődés ellenére, —, hogy megyénk alapvetően mezőgazda- sági jellegű maradt. Az aktív keresőknek 43,3 százaléka a mezőgazdaságból él. Ezzel a foglalkozási szerkezettel Bács-Kiskun egyedül áll a megyék között, ami önmagában nem baj, hanem nagyobb igényességet követel. Nehezítő körülmény az is, hogy településhálózatunkra a szétszórtság jellemző. Amíg országos átlagban a lakosságnak 8,3 százaléka lakik külterületen, nálunk ez az arány meghaladja a 28 százalékot. Az ipari ü/e— Léteznek-e olyan felfogások ebben a helyzetben, amelyek többet ártanak, mint használnák? — Sajnos, igen, s ezek a közművelődés eredményességét akadályozhatják. Pontosabban egy olyan közművelődési intézményközpontú szemléletről van szó, amely a művelődéspolitikai elképzelések megvalósítását kizárólagosan a hagyományos „népművelési apparátustól” kéri számon. Úgymond, „a népművelőt azért fizetik, hogy művelődés- politikát csináljon". Nemcsak ben, ahol dolgoznak. A lehetőségeket viszont még nem aknáztuk ki. Ez azon is múlik, hogy milyen tájékozottak, mennyire széles látókörűek. műveltek az üzemek dolgozói, mit tudnak a jogaikról, kötelességeikről. Jó példákról is beszámolhatok, ahol felismerték a szükségszerűséget. Ilyen a Kecskeméti Konzervgyár, vagy a Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyára. Érdekeltté tették a munkásokat abban, hogy tanuljanak. Közművelődési tevékenvsé• Kénül tt Interjú Katanics Sándor elvtárssal. azért lehetetlen felfogás ez, mert a művelődési intézmények nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, hanem elsősorban azért, mert nem csupán az ő feladatuk „művelődéspolitikát csinálni”. Az ilyen szemlélet szerint a kultúra gyakran kimerül az állami „szolgáltatásokban”. Véleményünk szerint viszont üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi, lakóhelyi — azaz közösségi — tényezőnek kellene lennie. Természetesen a művelődési házak, könyvtárak, múzeumok fontos intézményei a művelődéspolitikai rendszernek, amelyben a maguk sajátos eszközeivel, széles társadalmi bázison, mozgalmi módszerekkel valósítják meg az el- elképzelések rájuk jutó rémét. A közművelődés elsősorban nem szakmai, hanem politikai-ideológiai kérdés, az emberformálás egészének szerves része. A gazdasági vezetőnek, a közművelődési szakembernek, az orvosnak, a pedagógusnak, a mezőgazdasági és műszaki értelmiségnek, a paraszt embernek egyaránt megvan a maga közreműködési területe. Az lenne a legfontosabb, hogy ebben — a nem reszortfel adatként kezelt — felfogásban egyetértés jöjjön létre — Milyen szerep vár * munkahelyi közművelődésre? — Az eddiginél toliét len ül nagyobb szerepet kell játszania. Elsősorban az általános műveltséggel összefüggő iskolai végzettség megszerzésére vonatkozik ez. Igen sürgető feladataink vannak, hiszen az iparban, építőiparban dolgozók közül csaknem 30 ezer munkás az általános iskolát sem végezte el. Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk érdekeltté tette az embereket a gyárak fejlesztésőgünk természetes követelménye, hogy középpontjában a munkásosztály műveltségének emelése álljon. A szocialista brigád-mozgalom eddig is segített megismertetni a rendszeres művelődés szépségét, egyéni és társadalmi értékét Megyénkben nem kevesebb, mint 48 ezren dolgoznak szocialista brigádokban. Közülük több, mint 10 ezren beiratkozott könyvtári tagok, mind többen vesznek részt különféle vetélkedőkön, közösen járnak színházba, tárlatokra. A jól működő kollektívák közül, kiemelhetem a Kecskeméti Konzervgyár „Magyar—Szovjet Barátság”, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság „Petőfi Sándor”, vagy a Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi Dózsa György" nevű kollektíváját. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy ma még sok a formális vonás a vállalásokban és a munka értékelésében. A termelési felajánlások mellett nem kapnak minden esetben megfelelő helyet a tanulással, művelődéssel összefüggő feladatok. — Vajon mindig és mindent a pénzre, annak hiányára lehet fogni? — Korántsem. .Nagyon sok esetben nem is az anyagiak hiánya okozza az elhanyagolt, méltatlan közművelődési helyzetet hanem sokkal inkább az ott élők, a vezetők viszonya ehhez a társadalmi ügyhöz. Nem egyszer olyan esettel találkozunk, hogy csak a felirat jelzi: az illető épület a művelődés háza. Az utóbbi években örvendetesen emelkedett a könyvtárakra fordított költségvetés, felépült a kiskunhalasi és kiskőrönem a pénz ésszerűtlen felhasználása okoz gondokat. Nem kerülne különösen több pénzbe a megfelelő propaganda sem. Mind több ember élvezi a rövidített munkahét előnyeit. A megnövekedett szabad idővel viszont annál kevesebben élnek igazán ésszerűen. A közművelődésnek fel kell ébresztenie az igényt a kulturálódás iránt. Nyilvánvaló, egyetlen intézmény vezetője vagy rendezvény szervezője sem engedheti meg magának, hogy ölhetett kézzel várja a közönségét. A városokban rendszeresen megjelenő műsorfüzetet, a néhány figyelemfelkeltő tábla és egy-két halvány kísérlet ellenére viszont korántsem kielégítő a közművelődési propaganda. Messze elmaradnak a szükséges színvonaltól az üzemi közönségszervező hálózatok, estleges a társadalmi és tömegszervezetek ilyen jellegű tevékenysége. Jelentős szerepük lenne — a példamutatással — a munka- és lakóhely állami, politikai vezetőinek is. Ugyanakkor mende-monda kering néhány tanácselnökről, aki csak akkor jelenik meg — az egyébként jól működő — művelődési házban, amikor valamilyen összejövetelen ő a szónok. Érdemes növelni a közművelődés fórumait, amelyek nem csupán a jól berendezett művelődési intézmények lehetnek, hanem nagyon is megteszik az ebédlők, előcsarnokok vagy éppen műhelycsarnokok, sőt kiállítási célokra például a kirakatok. Csupán a megfelelő módszereket kell keresni, a gazdasági vezetőknek és a/ tömegszervezeteknek pedig segíteni. — Milyen úton lehet közelebb jutni a közös célhoz? — Elsősorban a kommunistáktól kérjük és várjuk, hogy továbbfejlesszék az eddigi gazdag, jó hagyományokkal rendelkező kulturális munkájukat. Minden pártszervnek és szervezetnek megvan a maga tennivalója. Különösen a koordináló, feladatmegjelölő és ellenőrző szerepük emelkedik ki. Vannak, akik azt vallják: a közművelődés annyira szakmai kérdés, hogv a hivatásos népművelőkön kívül más nem ért hozzá Véleményünk szerint a politikailag jót képzett párttagok jobban értik a közművelődésben való cselekvés lényegét, mint az esetleg megfelelően iskolázott, de politikailag képzetlen szakemberek. A szakszervezetek szerepét, felelősségét jelzi, hogy az elmúlt évtizedben ugrásszerűen növekedett megyénkben a bérből és fizetésből élő, szervezett dolgozók száma. Ez a felelősség jelentkezik akkor is, amikor a kulturális alapok lehetőség szerinti emelkedését várjuk az üzemekben, és akkor is, amikor azt szorgalmazzuk a szakszervezetben dolgozó kommunisták révén, hogy ezek a kulturális alapok a jövőben még inkább a dolgozók közművelődési igényeit elégítsék ki. A KISZ szerveinek és szervezeteinek hatása kiterjed az ifjúság széles rétegeire. Az eddiginél jobban kell hasznosítaniuk a műkedvelő művészeti mozgalom lehetőségeit, a politikai célok megvalósítását. Az egyéni feladatvállalások is javíthatják az egyre szaporodó klubok tartalmi tevékenységét, hogy mind több fiatal legyen értő barátja az irodalomnak, egyre többen ismerjék meg megyénk folyóriatát, a Forrást, lapozgassák a Petőfi Népét, illetve gyarapodjon a színház- és mozilátogatók száma. Művelődéspolitikai céljaink elérése érdekében javítani kell a Hazalias Népfront, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, illetve az MTESZ munkáját is. — Mi a legfontosabb teendő a mai helyzetben? — Ha sorrendbe akarjuk szedni feladatainkat a régi mozgalom — a közművelődés — új szakaszában, akkor a szemlélet módosítása kívánkozik az első helyre. Legfontosabb a korszerű szemlélet terjesztése és általános érvényre juttatása. A közművelődés ideológiai kérdés. Tehát nem csak becsülnünk kell a tudást, segíteni a még többet tudni akaró embert, hanem politikai, ideológiai küzdelemről van szó. Ebben a harcban nem látványos gesztusokat kérünk. A tudatos cselekvések sorozatára, személyes példamutatásra számítunk mindazoknál, akik magukénak vallják szocialista rendszerünket, s ezért tenni akarnak valamit. A munkásmüveltség további fejlesztése érdekében általánossá kell tenni a jól bevált módszereket, s új kezdeményezéseket célszerű meghonosítani — a sablonoktól mentes szocialistabrigád-verseny érdekében is. Szükséges, hogy bővüljön az iskolák közművelődési hatásköre. S a korábbinál jobban be kell kapcsolni a munkába az értelmiség különböző csoportjait. Csak a saját és mások művelődésével is törődő értelmiségi és vezető állású dolgozó válhat magatartást formáló példaképpé, aki az emberi együttélés, a szocialista demokrácia "iskoláját is járja. Elengedhetetlenek a kölcsönös kapcsolatok. A közművelődés épít az iskolában szerzett alapokra, kiegészíti azokat. A jó iskola ugyanakkor bevezet a könyvtárba, alkalmassá teszi a felnőtt életbe kilépő tanulóit az ismeretek állandó megújítására. — Van-e okunk türelmetlenségre? — Semmiféle türelmetlenségre nincs ok. A munka folyamatossága a lényeg. A szocializmus teljes felépítésének jelenlegi szakaszában megnőtt az ideológia, a közművelődés szerepe. Arra számítunk, hogy ebben a munkában mindenki részt vesz, aki elfogadja a párt politikáját, azonosulni tud vele. Véleményünk szerint jelentős tömegek állnak mögöttünk ebben az ügyben is. Mindenképp a .vezetők politikai, lár' sadalmi felelősségére apellálunk elsősorban. Következetes és tervszerű cselekvések sorozata indult el. ami végeredményben az embert, a személysiég gazdagodását szolgálja és nélkülözhetetlen része .annak, hogy közelebb jussunk a boldogsághoz — a szocialista társadalmi rend megvalósításához. Belkereskedelmi miniszteri rendelet az áthelyezésről, az alapbérről, a nyelvpótlékról október 3i: világtakarékossági nap Az utóbbi években egész sor rendeletet adott ki a belkereskedelmi miniszter azért, hogy a Munka Törvénykönyv végrehajtásával kapcsolatos miniszteri utasításokat, amelyek csak az állami kereskedelemre vonatkoztak, kötelező érvénnyel kitér jesszék az egész ágazatra, a szövetkezeti kereskedelemre. és a más tárcákhoz tartozó kereskedelmi hálózatra is. Az egységes értelmezés és gyakorlat érdekében — a KPVDSZ-szel és a SZÖVOSZ-szal egyetértésben — jelent meg a miniszter újabb rendelete a Munka Tői vény könyv végrehajtására. A rendelet többségében ismert és a gyakorlatban is alkalmazott -1— de eddig csak utasításként élő — előírásokat tartalmaz. Eltér viszont a korábbi utasítással szabályozott gyakorlattól a dolgozók „mozgatásának”, áthelyezésének rendje. A miniszteri rendelet szerint yáltozó munkahelyre felvett dolgozót a közigazgatási határon kívüli területre — például a fővárosi országos vállalatnál dolgozót vidékre, vagy gyermekes anyát az egyik kerületből másik távolabbi kerületbe stb. — csak beleegyezésével lehet átirányítani. A rendelet alapján felhívták a vállalatokat, hogy . a kollektív szerződésekben, belső szabályzataikban is rögzítsek ezt. A jubileumi jutalom és a bérpótlék megállapításánál fontos személyi alapbér alsó határát felemelték. A kereskedelemben ugyanis van jó néhány munkakör. ahol igen alacsony az alapbér. vagy csak jutalékot fizetnek. Az ilyen dolgozók személyi alapbérének számított összeg korábban nem lehetett kevesebb ezer forintnál, ezt az also határt emelték most 1300 forintra A nyelv- tanulás ösztönzésére a hálózati dolgozók, valamint az idegenforgalmi szerveknél a velük azonos munkakörben foglalkoztatott gépkocsivezetők részére' bevezették az alapfokú nvelvtudási pótlékot. A rendelet hatálvba lépésével érvényüket vesztették a Munka Törvénykönyv végrehajtására vonatkozó korábbi belkereskedelmi miniszteri utasítások. A világ takarékpénztárai fél évszázaddal ezelőtt, 1924-ben Milánóban tartott értekezletükön határozták el. hogy minden évben október utolsó munkanapján megrendezik a világ- takarékossági napot, amelyről hazánkban 1965 óta emlékeznek meg. Az október 31-i vilagtakarékossági nap — a fél évszázados nemzetközi és a Lö éves magyar jubileum — jó alkalom arra, hogy az eredményeket összesítve tovább népszerűsítsék a takarékosság gondolatát. A múlt évi világtakarékossági napon az OTP megközelítően 60 milliárdos betétállományról számolt be. most a lakosság megtakarítása eléri a 68 milliárd forintot. Az egy főre jutó megtakarított összeg a múlt évihez képest csaknem 900 forinttal emelkedett. A jubileumi világtakarékossági nap megünneplésére országszerte gazdag programot állítottak össze. Az OTP- f lök ok. a takarékszövetkezetek és a postahivatalok ünnepi ügyfélszolgálatot tartanak október 31-én. és ezen a napon a társadalmi és a tömegszervezetek bevonásával a legtöbb helyen összegezik a helyi lakosság t aka rékoskodásának eredményeit. A világtakarékossági nap alkalmából a posta külön bélyegzővel pecsételi le a leveleket és az OTP — a hagyományoknak megfelelően — betétkönyvvel ajándékozza meg a fővárosban és mindén megyében október 31. elsöszülőttjeit. (MTI) ^ ///. MÓDSZEREK A pártszervek vezetésével si könyvtár. A könyvállomány minősége és mennyisége ugyancsak szépen gyarapszik. Fokozatosan növekedett az olvasók száma és érdeklődési köre. Tanácsaink többsége felismerte, hogy s> beszerzésre fordítható összegek emelése nem gazdasági, hanem fontos kultúrpolitikai kérdés. Jó példát találunk erre Kiskunhalason. Ugyanígy szerencsés volna, ha Kecskemét Város Tanácsa szintén megfelelően támogatná a könyvtári fiókhálózat működését. Társadalmi üggyé kell válnia annak, hogy megvalósuljanak a közművelődés tartalmi feladatai, s ezzel együtt gyarapodjanak a tárgyi feltételek, eszközök. A tapasztalatok szerint mindenütt megéri, hogy jó és helyes koordinációk jöjjenek létre: a meglevő energiákat ne pocsékoljuk el, hanem a közös célra mozgósítsuk. Általában elmondhatjuk, hogy a kulturális célú anyagi eszközök megnövekedtek és igen számottevőek. Az igények azonban ennél is erőteljesebben fokozódnak. A művelődésügy dolgozóira és irányítóira vár az a feladat, hogy az összegeket koncentráltan és ésszerűen használják fel. Elsőnek a bajai járásban bontakozott ki az a kezdeményezés, amely a települések gazdasági egységeinek hozzájárulásaiból közös művelődési alapot eredményezett. Természetes, hogy a jogos anyagi feltételek megteremtése elengedhetetlen követelmény. Sok esetben azonban nem annyira az anyagiak hiánya, ha-
