Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

1974. október 19. • PETŐFI NÉPE • 3 MINISZTERI RENDELET AZ ALSÓFOKŰ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKRŐL Indokolt esetben tankötelesek is tanulhatnak a dolgozók általános iskoláiban Megjelent az oktatási miniszter rendelete, amely némely vonatkozásban módosítja az alsófokúf okta­tási intézményekről szóló korábbi törvényerejű ren­delet végrehajtását. Az egyik legjelentősebb új intézkedés: a 14. életévet betöltött tanköteles fiatalok számára az illetékes általános iskolák igazgatói — a szülők, gondviselők kérésére — engedélyt adhatnak arra, hogy a továbbiakban a dolgozók általános isko­láiban tehessenenek eleget tankötelezettségük­nek. Mint ismeretes,, a tankötelezettség a 16.1 életév betöltéséig tart. A jövőben — iskolaigaz­gatói engedély alapján — a tanköteles korú fia­talok munkaviszony igazolása nélkül is felvehe­tők. a dolgozók általános iskoláiba, a 14. életév betöltését követő tanévtől kezdve. Hangsúlyozza azonban a rendelet, hogy az engedélyt csak ab­ban az esetben szabad megadni, ha azt a tankö­teles fiatal rendkívüli körülményei — például szo­ciális okok — indokolják, és a dolgozók általános iskolájának látogatása megoldható. Az engedélyt a dolgozók általános iskolájának javaslatára azon­ban vissza lehet vonni, ha a tanköteles nem tesz eleget az iskola látogatásával és a vizsgákkal kapcsolatos kötelezettségének. Űj vonatkozása a miniszteri rendeletnek, hogy az eddiginél teljesebben részletezi a napközi ott­honok feladatait. Hangsúlyozza, hogy a tanórán kívüli tanulmányi munka segítésén túl a tanulók világnézeti, közösségi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelésben, valamint egészséges életmódra való nevelésében is közreműködik. Újdonság az is, hogy menzatérítés ellenében étkezést biztosíta­nak a napközi otthont igénybe nem vevő, de a rendszeres étkeztetésre rászoruló tanulók számá­ra. Megfogalmazza a miniszteri rendelet az általá- ,nos iskolai diákotthonok feladatait is — hang­NAPKŐZBEN Találkozás A gyalogosok délutáni csúcsfor­gatagában, velem szemközt is­merősen csillogó, barna szem­pár. Egy, a rengeteg ismeretlen ismerős közül, akikkel munka után, hazamenet évek óta napon­ta találkozom. Ez villan át agya­mon, s lépteim üteme változatlan. Már-már elhaladunk egymás mellett, de érzem, a szempár ép­pen az én tekintetemmel keres találkozót. — Ugye, nem ismer meg? — szólít meg kedves mosollyal a középkorú asszony. — Ö, dehogynem!... — vágom ki magam hirtelen, miközben villámsebesen kutatok az emlé­keim között. Hangjának hallatán bizonyos vagyok benne: valami­kor volt már dolgunk egymással.-- Tudja, hogy rrlég mindig a Homokbányán lakunk? Tíz éve ... De éppen holnap megyek el meg­nézni a felkínált cserét, itt benn, a városban — jegyzi meg az asz- szony, s abban a pillanatban meg­világosodik az emlék: Agyongyötört, szinte csont-bőr­ré soványodott beteg asszony, akit egy 18 éves ifjú hölgy ked­véért két szép gyerekkel hagyott magára a férje. Igen, a város­központi lakásból akkor kellett Homokbányára költöznie az el­hagyottnak. Mert a férj munka­helyétől is megvált, a cég pedig a szolgálati lakást cseréltette fel a sokkal előnytelenebb külterü­letiért. Hirtelen még az is eszem­be jut, amivel az akkori elkese­redett kis asszony elköszönt tő­lem: „Ha lehet, írja meg azt is, hogy a gyerekek minden nap Ke­resik, haza várják az aput!” Most már magabiztosan érdek­lődöm: súlyozva a munkás-paraszt fiatalok hátrányos helyzetének megszüntetésében betöltött szerepét. Eszerint az általános iskolai diákotthon a lakó­helyükön szakrendszerű oktatásban nem részesít­hető, ugyanakkor központi (körzeti) általános is­kolába bejárásra nem kötelezhető diákok elhe­lyezésére, tanulmányaik segítésére és nevelésére szolgál — kivételes esetben súlyosan hátráltató családi körülmények között élő. de nem állami gondozott diákok hasonló segítése is feladata. Az érvényben lévő rendeletek szerint az általá­nos iskolákba azok a kisgyerekek vehetők fel, akik a szóban forgó naptári év szeptember 1-ig betöltik 6. életévüket. A szülők korábban, augusz­tus 15-ig kérhették, hogy szeptember 1-e után született gyerekeiket is vegyék fel abban az esz­tendőben az általános iskola első osztályába. A most megjelent módosító rendelet leszögezi, hogy ezt a kérelmet a tanévet megelőzd április 15-ig kell az illetékes átalános iskola igazgatójához be­nyújtani. Több vonatkozásban intézkedik a rendelet a fo­gyatékos, illetőleg a gyógypedagógiai nevelést' igénylő gyermekek helyzetéről. Kimondják pél­dául, hogy a továbbiakban mindazok a tanulók, akiknek iskolába járásukat, vagy közösségben való oktatásukat, nevelésüket betegség (például epi­lepszia) akadályozza, és emiatt felmentették őket, továbbá, akiket az általános iskola látogatása alól azért' mentettek fel, mert gyógypedagógiai nevelést igényelnek, — tesíi, érzékszervi, vagy ér­telmi fogyatékosságuk miatt —, de gyógypedagó­giai intézménybe nem vették fel őket: ezentúl hetenként hat órában rendszeres oktatásban ré­szesülnek. A felsorolt gyermekek oktatásáról a területileg illetékes iskolák igazgatói kötelesek gondoskodni. A rendelet hatályba lépett. (MTI) Hajnalban, hajnal előtt Mindenütt nyirkosság. A város­ra telepedő őszi köd „átszívódik a kabát, nadrág résein. A Csillén telep utcáin egy teremtett lélek sincs, áz ablakok sötétek. Csend van. Békés álmát alussza a kör­nyék. Éjszaka két óra. Sánta Fe- rencék otthonában ilyenkor szo­kott csörögni a vekker. Az anya kel fel, munkába igyekszik. A Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat Szolnoki úti üzletében dolgozik. Mire nyit az üzlet, fel­forralja a tejet, kakaót, kávét ke­ver, rétest süt, lángost dagaszt, még takarít is. Hatalmas kondérban dagad a lángostészta. negyedét ráönti a gyúródeszkára, megfelelő vastag­ságra simítja, kerekre szaggatja. Sistergő olajba teszi, hamar kész van egy tucattal. Elmondja: — Nem éppen kellemes ez az éjszakai-hajnali munka, ráadásul mindennap ugyanaz, ugyanaz. Tu­lajdonképpen cukrász vagyok, ott több a változatosság. Így viszont több idpm' marad a gyermekeim­re, három van ugyanis. Csak az a rossg, hogy még alszanak, ami­kor elválok tőlük. — Hogy osztja be szabad ide­jét? — Délelőtt 10 óra felé végzek, hazamegyek takarítani, főzni. Dél körül fekszem le. alszom pár órát. Rendbehozom a gyerekek ruháit, mosok, vasalok. Estém a csalá­dé. elrepül az idő. azt veszem észre mindig, hogy már megint csörög az ébresztőóra. Fél négy előtt öt perccel érke­zett Cs. Nagy Józsefné. a szak­üzlet vezetője, ö sem unatkozik, árut vesz át: 2200 péksüteményt, félezer brióst, búrkiflit. 350 liter tejet. Jó pár kiló árut kell egy­magának megmozgatnia. . Közeledik a nyitás, bár még nincs öt óra. ketten is várakoznak már. Az üvegajtón először Körösi Ferenc lép be. Rendhagyó módon egy szép bonbonos díszdobozra mutat — Megígértem a lányomnak, hogy Teri néninek veszek aján­dékot. — Ki az a Teri néni? — Az osztályfőnöke. Névnapja van, meg akarja köszönteni. Czilling Mihály tejet, kenyeret kiflit vásárol. — A családnak viszi? — Igen. itt minden olyan friss, ropogós. Kisfiam, kislányom meg­szokta már a finom reggelit. — Hány órára jár dolgozni? — Hatra. Volna még időm ilyenkor aludni, de így még ké­nyelmesebb, nem kell1 sorba állni. Eszteré László a ’harmadik íven-' dég. q a vasútnál dolgozik. Fél nyolcra jár. Szintén családjának visz reggelire valót. Itt szeret vá­sárolni, pedig az aluljáró túlsó felén lakik, s akadna közelebbi üzlet. is. Raffay Erzsébet a Kecskeméti Konzervgyár dolgozója. — Korán van még. miért siet? — Így vagyok nyugodt, nem szeretnék elkésni. Kényelmesen átöltözök, megreggelizek, s jöhet a munka. Negyedhatkor már hosszú sor kígyózik Kukucska Lászlóné pénztára előtt, a három közeli gyár munkásai térnek be egy kis elemózsiáért, feketekávéért. Hat­óráig félezernél is több vendéget szolgáltak ki. egv óra alatti bevé­tel meghaladta a kétezer forintot. S ez így megy nap mint nap. Holman Péter A felszabadulás útján A. legtöbb turista szinte átro­han Hercegszántó községen, az ország egyik déli kapujában, pe­dig a helybéliek szívesen bemu­tatnák gyarapodó lakóhelyüket. A négy és fél millió forintból épített törpevízműre és a vízhá­lózatra a legbüszkébbek. A laká­sok hetven százaléka már a há­lózatról kap vizet. A hat esz­tendeje átadott általános iskolái diákotthonban magyar és dél­szláv diákók tanulhatnak kényel­mes körülmények között. A falu apraja-nagyja ismeri a nemzetiségi tánccsoport sikereit, mint ahogyan számon tartják a szilárd burkolatú járdaterület növekedését. S ha már az útnál tartunk: jövőre elkészül az 51-es útnak a községen átvezető sza­kasza. . A gyarapodó Kunbaján A jól öltözött kunbajai óvodások közül nehéz lenne kiválasztani, hogy ki módosabb, ki szeré­nyebb jövedelmű szülők gyermeke. Általában jól élnek a nagyközség lakói, elsősorban a megalapo­zottan gazdálkodó állami gazdaság jóvoltából. Kunbaja külső képe is tükrözi a kedvező válto­zásokat. A kulturális elmaradottság megszüntetése érde­kében először — még az ötvenes években — négy­tantermes iskolát építettek, majd, újabb összefo­gással művelődési otthont avattak. Jó állományú könyvtár is helyet kapott a klubszobák, a 300 személyes nagyterem mellett. A „civilizációs'’ szükségletekről sem feledkeztek meg, tanúsítja 4,5 km betonjárda és a 13. kilométeres vízhálózat, a törpevízmű. Az új családi házalt — ahogyan mondani szo­kás — gombamód nőnek. Már kibontakoznak az emlékpark és az új sportpálya körvonalai. íme, ilyen egy virágzó község a béke harmincadik esz­tendejében. 9 A Béke Csillaga Termelőszövetkezet irodaház^ mellett sétálnak a „kiscsoportosok”. A tanácsi óvodában 80 gyerek játszhat, szórakozhat; az állami gazdaságban is gondoskodnak a legki­sebbekről. Az 1952-ben alakult községben régóta csak fürdőszobás ház épí­tésére adnak engedélyt. A víz­hálózat bővítésére azonban csak mostanában van elegendő pénz és energia, ezért sokan kamra­ként használták a fürdőszobát. Az új kút, a bővülő hálózat elegendő vizet szolgáltat és ezért egymás . után adják vissza a fürdőszobákat eredeti rendelte­tésüknek. Törődnek a bácsszőlősiek a tisztasággal, az egészség megóvá­sával, a korszerű beteggondozás­sal. Főként saját erőből építettek orvosi rendelőt. Nyilván a ké­nyelmesebb életmód utáni vágy­nak is tulajdonítható, hogy a nagyhatárú község külterületéről mind többen költöznek a beton- járdás, vízvezetékes központba. Évente hat-nyolc, olykor ennél is több új házat vesznek át tu­lajdonosaik. (Szöveg: Heltai Nándor, fényképek: Pásztor Zoltán) Sok új ház egy új faluban: Bácsszőlős 9 A művelődési házban vetít rendszeresen a Moziüzemi Vállalat, a klubban itt szórakoznak a fiatalok és itt működik a könyvtár. Hercegszántói örömök 9 Szép épület Hercegszántó központjában. Az emeleten az MSZMP iroda, tanácsterem kapott helyet. A földszinti bejárattól jobbra működik a helyi takarékpénztár, balra a buszváró látható. Az ország déli kapujánál — Hogy van, mit csinál a két kis legény? — Méghogy kis legények! — kacag felszabadultan, közben je­lentőségteljes mozdulattal a tás­kájába nyúl, s .iratokkal teli kis nylonzacskóból fényképeket vesz elő: — Tessék, itt vannak az én pi­cikéim! — mutatja jogos anyai büszkeséggel a fotókat, amelyek­ről bizony, nem kis legények, ha­nem tiszta tekintetű, jóképű, meglett férfiak mosolyognak. — ö most katona, ez a fel­vétel pedig az esküvőjén készült. Bevonulása előtt egy hónappal tartották meg az esküvőt.' Most már egy lányom iá van a két fiam mellett... — magyarázza, érezhetően boldogan. — Látom, hogy az anyuka egészségileg szépen rendbejött. Nagyon jól néz ki, fiatalabb, mint tíz évvel ezelőtt — bókolok őszintén, miközben elteszi a fény­képeket. Kedves ismerősöm sze­méből pedig hirtelen kioltódik az öröm csillogása, egykedvűen új­ságolja: — Tudja, hogy az esküvőre el­jött az apja is? Furcsa a sors igazságszolgáltatása: mint akkor én, most p van úgy tönkremenne. Alig lehet ráismerni... Már má­sodszor vannak külön azzal a kis asszonnyal. Mondta az esküvőn és azóta is, hogy 6 nem tud mit mondani. Azt, hogy ilyen em­bereket neveltem a fiaiból, úgy sem lehet már soha, kellően meg­köszönni ... Képzelje, tíz évig azt sem tudta, hogy élünk, az esküvői találkozás óta pedig már kétszer is jelentkezett Budapest­ről. Hát kellett neki ezt az utat választania?... P. I. A kelebiai határállomás, vagy ahogy szaknyelven mondják: forgalomellenőrző pont valóban az ország déli kapuja, de tegyük mindjárt hozzá, hogy ez az át­kelőhely rendkívül nagy forgal­mat bonyolít le. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a forgalom­ellenőrző pont parancsnokának adatait: Amíg 1965-ben 322 ezer utas és 269 ezer vasúti kocsi kelt át Kelebián, addig 1970-ben már 608 ezer utas és 274 ezer vasúti kocsi jelentkezett ki- és belépte­tésre. Ez év szeptember 30-ig az elmúlt év azonos. időszakához viszonyítva, kétszázezerrel több utas fordult meg a határállomá­son. A statisztikához csupán még csak annyit tennék hozzá, hogy a világ 106 országából — köztük Zairéből, Bangladeshből — for­dultak meg Kelebián. S hogy ezek . a nagy számok mennyi munkát, figyelmet, éberséget kö­vetelnek, arra néhány „általá­nos” tapasztalatot mondanánk gL Egy-egy országnak — attól függően, hogy az illető milyen minőségben utazik — tíz-tizenöt fajta útiokmánya van. Az útle­vélkezelés tehát meglehetősen nagy szakértelmet kíván meg határőreinktől, azoktól is, akik néhány hónappal ezelőtt nem is hallottak ilyenről, hogy konzuli, vagy diplomata-útlevél. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az útiokmányok ellenőrzése nem egy ponton, hanem a vonaton, menet közben történik, sokszor rosszul világított vagy zsúfolt személykocsikban, amikor a ha­tárőrnek még arra is ügyelnie kell, hogy nehogy valaki kivonja magát az ellenőrzés alól, akkor értjük meg igazán, milyen szük­séges a koncentrált figyelem. A hivatásos, de sorállományú határőrök — szerencsére — jól ismerik, értik feladataikat, s kul­turáltan, az adott ország nyelvén végzik munkájukat. Valamennyi itt szolgálatot teljesítő határőr legalább két világnyelven beszél, de akadnak olyanok is, akik akár öt nyelven is tudnak intéz­kedni. S hogy erre szükség van, azt bizonyítja, hogy ebben az évben 1078 utast kellett visszaküldeni az útlevél hiányos adatai, il­letve a vízum hiánya miatt. Akadt természetesen érvényte­len, s olykor hamis útlevél is, de akadtak olyanok is, akik deviza­bűncselekményt követtek el, s ezért nem léphették át a határt. Ami a legérdekesebb: a hamis útlevél. Magyar és külföldi ál­lampolgárok megpróbálják kü­lönböző módszerekkel félrevezet­ni a határőröket, sőt kifinomult eszközökkel elaltatni éberségüket. Számos olyan útlevelet találtak, amelyben nyilvánvaló volt a tör­lés, a helyesbítés, a számhamisí­tás, a fényképcsere, amelyet nem a" hivatalos szervek eszközöltek. A legtöbb hamis útlevelet az arabok, a törökök gyártják, de akadt már olyan indiai állampol­gár, aki a vízumát hamisította meg. Eléggé elterjedi az a „szokás”, hogy egyesek útlevél és vízum nélkül próbálnak átjutni a ha­táron. Módszereik különbözők. Elrejtőznek a vonaton, a fékező­fülkében, a padlástérben, de szedtek már le félig megfagyott embert a vagon alján levő ak­kumulátor vastraverzéről is. Sze­rencsére a határőrök kölcsönö­sen segítik a vámőrök munká­ját és természetesen a MÁV dol­gozói is. Napirenden van, hogy kölcsönösen tájékoztatják egy­mást a határsértőkről, a vám- és devizabűntettek elkövetőiről, de akár a vonat műszaki gond­jairól is. Itt a kelebiai forgalom-ellenőr­ző ponton teljesít szolgálatot Fekete József, kétszeresen ki­váló határőr is, aki még a múlt év tavaszán Kiskunhalason a Pa­píripari Vállalatnál gépmester­ként dolgozott. Annak ellenére, hogy nem volt sem elfogása, sem hamis útlevél leleplezése, mégis megszerezte a kétszeres kiváló minősítést.. Nemcsak mint útlevélkezelő, hanem mint ha-~ tárőr kiválóan végezte és végzi is a rábízott munkát, ezzel ér­demelte ki parancsnokai elisme­rését. — Bevonulásom előtt magam kértem, hogy a határőrséghez hívjanak be, s nem gondoltam, hogy ilyen felelősségteljes be­osztásba kerülök. Munkám nagy figyelmet, odaadást kíván, de nagyon szeretem. Nap mint nap különböző emberekkel ismerke­dem, ami rendkívül érdekes és sokrétű. A forgalom-ellenőrző ponton sok ilyen határőr teljesít szol­gálatot, s talán ennek tudható be, hogy illegálisan még ezen a forgalmas ponton sem csúszik át senki... Gémes Gábor Fekete József határőr egy tehervagont ellenőriz.

Next

/
Thumbnails
Contents