Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

1974. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 3 9 Római kori lakóépület Dunaújvárosban. A dunaújvárosi Castrum városrész építése közben III. századbeli római ikerépület marad­ványaira bukkantak. Az új lakótelep kellemes színfoltja lett a római kori lelet. (MTI foto — Kovács Sándor — KS.) A MIKROFON MELLETT Szabálytalan rádiójegyzet TÜL VAN MÁR az ötvenedik adásán a Sajtókonferencia el­nevezésű rádiós sorozat. Hétfő délután az Oktatásügyi Minisz­térium második emeleti tanács­termében állította fel mikrofon­ját a kis stáb. A hosszú asztal végén és egyik oldalán a házi­gazdák foglallak helyet,^ velük szemben az újságírók telepedtek le, akik szinte kivétel nélkül gyakorló szülők is a magánéle­tükben. A közérdekű felvetések egyaránt érintették a diákokat és tanárokat, a mind „túlterhel- tebbé" váló szülőket és termé­szetesen az új intézményt, arrtely a korábbi Művelődésügyi Mi­nisztérium kettéválása után jött létre.­A rádiós sajtókonferenciák élőben sugározzák tovább azo­kat a kérdéseket és válaszokat, •ameiyek a hagyományos sajtótá­jékoztatókon is elhangzanak', de az újságolvasó csak másnap értesülhet róluk a lapokban. Itt a hallgató is jelen van, kép­viselteti magát a telefonüzene- tekkei. A másféle forma na­gyobb előzetes felkészültséget igényel — különösen a szerkesz­tőtől és a műsorvezetőtől. A vár­ható -kérdések szerint szinte megkomponálják az összeállítást. Adás közben aztán rendszerint kiderül, hogy a vita, a továbbgyű­rűző problémák felborítják a tervezett arányokat. Ismét bebi­zonyosodott, -hogy egy műsor annyit nyer könnyedségben, szellemességben, amennyit menet közben elveszít az előre elter- veltség nehezékeiből. Természe­tesen akkor, ha egy felkészült riporter vezeti, mint Petress István, akiről nehéz lenne elkép­zelni. hogy akadhat olyan hely­zet, amelyben nem találja fel magát mikrofonnal ar kezében. LEGUTÓBB IS - jórészt kiszo­rultak a sokirányú pedagógiai kísérletekre vonatkozó, inkább elméleti jellegű kérdések. He­lyettük a több hallgatót érdeklő jelenségek kerültek terítékre. Ilyen volt a pedagógusképzés fejlesztése, hiszen az iskolajavító oktatási-nevelési célokból csak annyi valósul meg, amennyit a tanító}?, tanárok végrehajtanak. A következő témakör a napközik túlzsúfoltságát feszegette. Bele­szólhat-e az osztályfőnök a ta­núlók frizurájába? ->* hangzott az újabb kérdés, amelyre egyér­telmű „nem” volt a felelet, amennyiben tiszta, rendes és ápolt a megjelenés. A tananyagcsök­kentésről, a tagozatos oktatási forma jelenlegi árnyoldalairól a megváltozott osztályozási mód­ról, a továbbtanuló szakmunká­sokat megillető munkaidő-beosz­tásról és megnövekedett ked­vezményeikről szólva jutott el a műsor a hátrányos helyzetű gyerekekig, és a sok helyütt szó­lító tárgyi feltételek boncolga­tásáig. A CIGÁNY nemzetiségű fiata­lokra Vonatkozóan a Petőfi Né­pe is kérdezett, hiszen a tapasz­talatok azt mutatják, hogy jó részüket alig tudjuk nevelni az iskolákban. Béklyóznak a csalá­di körülmények. Szükségesnek tártja-e vajon az Oktatásügyi Minisztérium, hogy kollégiumok épüljenek részükre, például a hétközi általános iskolai diákotjp honok mintájára? Dr. Gosztonyi János, oktatási minisztériumi álamtitkár el­mondta, hogy évek óta próbál­nak javítani a helyzetén, de ez nem könnyű. A cigánygyerekek száma is egyre - növekszik. Míg 1957-ben 27 ezer iskolaköteles fiatalt tartottak számon, ma már több mint 60 ezret, s még a 10 százálékuk sem fejezi be nyolc év alatt-a 8 általánost. — Nem békülhetünk meg ezzel a helyzettel — fűzte hozzá dr. Gosztonyi János. — Eszközeink viszont végesek. ’Szükség van a társadalom és a tanácsok foko­zott támogatására. Arról még vita folyik, hogy vajon elkülö­nítve foglalkozzunk-e velük. A megoldás a helyi körülmények­től, a cigánycsaládok állandó munkavállalásától, letelepedé­süktől, beilleszkedésüktől függ. Jó módszernek tartjuk, hogy Za­la megyében külön diákotthon működik, ahol együtt lehetnek a cigány származású tanulók. AKADTAK VOLNA még kér­déseink, de az egyórás adásidő keretet szabott. Ilyen az is, hogy milyen ' lehetőségek vannak a még sokáig kis tanyai iskolák­ba járó tanulók oktatási színvo­nalának emelésére! A választ így majd helyben keressük meg. Halász Ferenc Az újszülöttosztálytól az óvodáig Népesedéspolitikai feladatok a megyében A párt és a kormány népesedéspolitikai határozata JSács- Kiskun megyében is jelentős eredményeket hozott. Közülük elsőként említsük meg, hogy az idei év első felében 35 szá­zalékkal többen jelentkeztek terhesgondozásra, mint a ta­valyi hasonló időszakban. Az említett növekedésen belül a megoszlás igen változatos. •Kecskeméten például 53 százalé­kos az emelkedés, míg a kiskőrö­si járás községeiben csupán 16 százalékos. Ugyancsak örvendetes tény, hogy a terhességmegszakíiások száma csaknem a felére csökkent. Meg kell jegyezni: a csökkenés nem abból ered. hogy az új abor­tuszrendelet talán szigorúbb, mint a korábbi volt. hiszen az elmúlt fél esztendőben alig néhány olyan vitás eset adódott, amikor a ter­hességmegszakításra jelentkezőt el kellett utasítani. A lakosság egészségügyi kultu­ráltságának fokozódása mellett szól az a tény. hogy akik nem óhajtanak gyermeket, most már a megelőzésnek nem a legdrapz- tikusabb — gyakran egészségká­rosodással iáró — formáját vá­lasztják. hanem vagy a teherbe­esést megakadályozó tablettákat szednek, vagy pedig a teherbe­esést csekélv beavatkozást igénylő kórházi kezeléssel igyekeznek el­kerülni A népesedéspolitikai határozat végrehajtásának segítése az egész társadalmat érintő feladat, amelyből tetemes rész hárul az egészségügy dolgozóira. Szóljunk mindenekelőtt a há­zasságkötést megelőző tanácsadás­rol, amelynek jelentőségét sokan vitatják. Ezek az aggályoskodók azonban nem . gondolnak arra, hogy korábban lakosságunk több­ségének nem volt alkalma ezzel a témával kulturált formában foglalkozni. A születések számának a be­vezetőben említett várható növe­kedése nagy megterhelést jelen­tene egyébként is túlterhelt kórhá­zi osztályainknak. Ezért az Egészségügyi Minisztérium és a megyei tanács vezetése úgy döntött, hogy megfelelő intézke­déseket kell tenni a szülészeti osztályok ellátási és ápolási szín­vonalának emelésére. A kecske­méti megyei kórházban október 1. után a szülészeti osztályon húsz- szál bővül a szülészeti, és ugyan­ennyivel a csecsemőágyak száma. • Baján a koraszülöttosztályt és az új.szülöttrészleget 15 ággyal kell bővíteni. Novemberben nyí­lik meg Kiskunhalason az új kór­ház, de addig, is javításra szorul­nak az újszülöttrészleg igen szű­kös elhelyezési körülményei. Ha­sonló bővítésre van szükség Kis­kunfélegyházán is. Egyedül a megfelelően előnyös körülmények között működő kalocsai szülészeti osztály nem szorul fejlesztésre. A terhességmegszakítást enge­délyező bizottságok figyelmét felhívtuk, hogy elsősorban sziilö­' otthonokba utaljanak,' így a kecs­keméti kórházba naponta mind­össze két terhességmegszakításra jelentkező felvételét engedélyez^ tűk, míg a többieknek a szabad- szállási III. sz. szülészeti osztály­ra és a lajosmizsei szülőotthonba kell menniük a műtét elvégzésé­re. Ezeknek az intézkedéseknek nem . utolsósorban az is a célja, hogy lehetővé váljék a szülőnők huzamosabb kórházban maradása, hiszen a korai hazamenetel sok esetben káros lehet. Mint emlí­tettük. tehát október 1-től kezdő­dően kórházaink az eddiginél ma­gasabb színvonalú ellátást nyúj­tanak majd a szülőanyáknak és újszülötteiknek. Ami a bölcsődei ellátással, va­lamint az óvodai helyekkel kap­csolatos gondokat illeti, ezek el­lensúlyozására a bajaíak mutat­tak jó példát. A párt és tanács vezetőinek kezdeményezése nyo­mán néhány hónapja írták alá azt a szocialista szerződést, amely a gyárak, üzemek, gazdaságok se­gítsége révén biztosítéka az em­lített szociális intézmények létre,- hozásának. Az elhelyezési gondok főként a városokban jelentkeznek. Kecske­méten — a magas igények eile-* nére — csak a jövő év végérp várható bölcsődei fejlesztés. Ka­locsán valamivel jobb a helyzet: itt már 1975 eleién 90-nel több hely lesz. Kiskunfélegyházán a jövő év őszén ötvennel. Kiskun­halason pedig az új kórház meg­nyitása után huszonöttel több kisgyermeket lehet majd elhe­lyezni. Dr. Palaky József megyei főorvos Diafilm az iskolai KRESZ-oktatás szolgálatában Néhány hónappal ezelőtt la­punk hasábjain hírül adtuk, hogy egy kecskeméti pedagógus, Krisch Béla egy olyan színes diaképekből álló sorozatot szer­kesztett, amely alkalmas, lenne valamennyi-általánosr iskola fel­ső tagozatában,; a; középiskolák­ban és az iparitanuló-intézetek- ben a kerékpárosok, gyalogosok közlekedési ismereteinek oktatá­sára. A szóbanforgó cikkünkben elmarasztaltuk a megyei- tanács művelődésügyi osztályát, ugyanis sokáig meditáltak azon, hogy elkészíttessék ezt a rendkívül fontos és mindenképpen hasznos filmsorozatot az iskolák számá­ra. Szerencsére Bodor Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztály vezetője zöld utat biz­tosított, ennek a kezdeményezés­nek. örömmel számolhatunk be ar­ról, hogy már elkészült a KRESZ-iskola az - általános is­kolák felsőtagozatosai számára. Az anyagot Krisch Béla tanár állította össze, s dr. Pálvölgyi István rendőr hadnagy volt a szakértő. A fényképeket Karáth Imre készítette. A 60 színes dia- po’fcitívből álló sorozat a kerék­páros, gyalogos forgalmi szabá­lyokat a közúti jelzőtáblákat és útburkolati jeleket ismerteti na­9 Egy kép a diafilm­sorozatból, amely a rendőr irányító karjelzést és a balra kanyarodást mutatja be a gyerekeknek. gyón népszerűén, közérthetően. Csupán érdekességként említ­jük, hogy a forgalmi szabályok mellett bemutatják a szabályta­lanságokat is, a színekkel ope­rálva. Ugyanis a. szabályosan közlekedő járművezető zöld, a szabálytalanul pedig piros puló­vert Visel. A gyermekbalesetek megelőzé­sét, a biztonságos közlekedést elősegítő diafilmsorozat megvá­sárlási költsége rendkívül ala­csony, mindössze 300 forintba kerül. Eddig mintegy 110 meg­rendelés érkezett a Bács megyei Filmstúdióhoz középiskolákból, általános iskolákból, szakközép­iskolákból és iparitanuló-intéze- tekből. Nem egy iskola egyszerre két sorozatot rendel a hozzátar­tozó képmagyarázatokkal. A dia­sorozat egyébként 250 példány­ban készül, ehhez azonban hiá­nyoznak még megrendelések. Mondani sem kell, "hogy ez az oktató segédlet minden iskolá­ban nélkülözhetetlen, hiszen me­gyénkben elég sűrűn fordulnak elő gyermekszerencsétlenségek. A diafilmsorozatokat egyébként novemberben eljuttatják az isko­lák számára. G. G. TURISTAUTAKON Az Adrián Hahó!... A tenger!. Magasztos pillanat! Gyorsan feljegyzem: 16.22... Erre készül­tünk reggel öt óra óta, akkor in­dultunk Kecskemétről.", — Hol van? Éh nem látom... — Ott elől. A sziklák nyílásá­ban az a. párás vonal... — Az inkább az ég, nem? » A távoli páracsík a szerpentin következő kanyarulatánál eltűnik.. — Várni kell. míg beérünk Fiu- mébe — mondja Tamás, a kísé­rőnk. Vad kőzuhatagok között nyak­törő ereszkedőkön suhan velünk a hatalmas panorámabusz a mélybe, majd kapaszkodunk egy keveset, s egy újabb meredek lej­tő fordulatánál toronyházak tűn­nek elő. ___És egyszerre kinn vagyunk a tengerparton. Azaz még most sem. Valami lapos épület fölött fehér hajóorr meredezik... A kikötő. ‘Egy vil­lanásnyira meglátjuk a vizet. 16.57-et mutat az órán). Mire föl- pillantók. eltűnt a tenger. Tágas utcán robogunk. A szá­zadforduló stílusa, mint a pesti Nagykörút. Tamás hangja a hang­szóróból: ■ — Az egykori Fiume, a mai 160 , ezres lakosú Rijeka magja. A vá­ros a múlt század utolsó harrha- dában keletkezett, amikqr meg­építették a tengert a szárazföld belsejével összekötő vasútvonalat. Má Jugoszlávia legfontosabb ki­kötőié. Tiszta utcák. Jobbra, a magas partoldalón húszemeletes torony- házak sütkéreznek a délutáni napfényben. j Aztán újra meglátjuk a tengert. Az Adria feladta a bújócskát, most már egészen odakínálja ma­gát a tekintetnek. Távolba vesző kék és fehér ragyogás. A víztükör fölött hajók lebegnek. Tamás: i-t Előttünk a Kvarner-öböl. Az Adriá hegyek övezte, harminc ki­lométer átmérőjű védett beszö- gellése. a bejáratát két nagy szi­get állja el. a nekünk kimondha­tatlan Krk és a' nem sokkal köny- , nyebb Cres: azok a-nagy hegyek ott a túlsó parton.“f(A baloldalira, 9 Alkonyat Fiumében , Krkre fogunk áthajózni holnap­után ...) Köztük három szoroson át jutnak be a hajók a rijekai ki­kötőbe. Ezek. amiket itt látunk, a révkalauzra várnak. Reggelre eltűnnek, helyettük újabb két tu­cat hajó ácsorog majd bebocsá­tásra várva. — Olyanok, mintha lebegné­nek ... I — Egyszer egy kisfiú meg is kérdezte: Hogy kerülnek a leve­(Pásztor Zoltán felvétele.) gőbe?... Csendes időben csak­ugyan pl tűnik! |. A kék-fehér Adria most már el­kísér bennünket egészen Opati- jáig: 16 kilométer, egy ugrás. Elragadtatott tekintetek járnak körbe. Most balra kell nézni: ví­zisí karcol szeszélyes görbéket a sima víztükrön, most jobbra: Ni, pálmafák!... Ilyet még sohase láttam, igazán!... Pálmafa, kaktusz, ciprusok. Itt szabadon tenyésznek. Egy órája még másfél ezer méter magasan jártunk, délceg fenyőóriások kö­zött.- most meg jellegzetes medi­terrán tájon kalandozik a pillan­tás. Csontvári színéi "és sejtelmes végtelenje... Tamás mintha kitalálta volna a gondolatunkat: — A Kvarner-öböl. kiváltképp a nyugati partja, ahol Ooatija és a többi Európa-hírű üdülőhely fekszik, az Ucska-hegységnek kö­szönheti rendkívüli éghajlatát. Az Ucska az Isztriai-félsziget legma­gasabb vonulata. 1400 méter ma­gas. Űtjában áll a hideg északi, északnyugati szeleknek. Ezért van az, hogy a tengerpart átlaghő­mérséklete 14 fpk. Télen 7—8 fok között, nyáron is csak 27—28 ... Innen már látjuk Opatiját, ott elől. kissé balra. 8000 lakosa van és 32 szállodája. Ez a nyolcezer .ember szinte kizárólag az idegen- forgalomból él. Itt a partvidéken úgy számolnak, hogy egy lakosra öt idegen jut. Opatiját a szezon­ban csaknem ötvenezren lakják. Nem is olyan kis város tehát, ha tekintetbe vesszük,'hogy itt a sze­zon jóformán egész évben tart... NAPKÖZBEN Jelszó és szélmalomharc (Keserű megjegyzések) „TISZTA VÁROS, VIRÁGOS KECSKEMÉT!" — emlékeznek rá, hogy hány éve született, mi­lyen régi ez az igazi városszere- tetért tettekre apelláló jelszó? S azt kutatva, hogy milyen termé­keny talajra hullott, mégis mit tapasztalunk? □ | §§ ’. ^ Például: — Nincs háládatlanabb fel­adatkör, mint a miénk! ' Mert amit egyik nap verítékezve rendbehozunk, megszépítünk, másnap már ott a bitorlók nyo­ma: tönkretett virágágyás, del rékbalört fácskák... — Évek óta de sokszor tört ki ez a só­haj a kommunális üzem park­részlegének dolgozóiból!... Vagy: Nézzék meg korareggelenként a seprés friss . nyomát magukon viselő járdákat, és tekintsenek szét ugyanott a délutáni órák­ban: hasztalan a hulladékgyűj­tő ládák — szeszélyesen elhul- lajtva a szemét mindenfelé..-. Egy egészen friss példa: Hosszú idő után végleg eltűnt a Nagykőrösi és Móricz Zsig- mond utcák határolta sarokról — a rendeltetésének annak ide­jén az OTP megyei székháza felépítésével eleget tett — fel­vonulási épület. A megtisztított sarokportát bámulatos gyorsa­sággal elfoglalta az új, a szabad­téri vendéglátó hely. — Jó ötlet vólt — gondolom elismerően a „kertvendéglő’’ megnyitásának délelőttjén. És ugyanaznap délután? A vendé­gek rend- és tisztaságszeretetét illetően lesújtó tanúságtételnek lehetünk tanúi. Az asztalok mindegyike mellé jutott egy-egy müanyag-személkosárka. Mégis: mustármaszatos papírtálcák,' ku­koricacsutkák, feketekávés pa­pírpoharak, a jégkrémről lehán­tolt, légyvonzó papírok mind­ez a földön, széthajigálva. És ön­kéntelen a kérdés: ennyire igénytelenek vagyunk? □ □ □ Ugyanez a téma egy levél­írónk tollából: „erőmmel olvastam lapjuk július 20-i számában a Notesz­lapok cím alatt a leninvárosi Küküllő utca lakóiról írt bírá­latot. A riportban feltett kér­désre — „minden állampolgar- ra egyformán vonatkoznak-e a rendeletek, szabályok?’’ — / az azóta eltelt több hét tapasztalata alapján meggyőződéssel állítom: nem! A Leninváros északnyugati ré­szén lakóknak mindent szabad, büntetlenül. Régóta gátlástala­nul rongálják a parkokat. Gép­kocsikkal kitapossák a füvet, kopár síkságot varázsolnak a sok pénzért létrehozott zöldben. Egyesek annyira merészkednek, hogy autójuknak sátorgarázst építenek, a házak mellett. Ezek­kel g rongálókkal sajátkezüleg kellene visszaállíttatni az ere­deti állapotot. A városi tanács közpénzen szélmalomharcot folytat, mert gondolom, több „Küküllő utca" is van a megyeszékhelyen. Bár kisgyermekeim vannak, egyetértek az illetékesek rendel­kezéseivel, hogy például a Lenin­város délkeleti részén parkőrök tiltják a fűre =-lépést. — Azt azonban nem értem, hogy a vá­rosrész másik végén az autók­nak miért szabad ezt?! Kérem önöket, hogy a SAJTÓ hatalmával szüntessék meg ezt az áldatlan ' állapotot...” Szélmalomharc — közpénzen. S hogy mennyi ez a pénz? Éven­te hatmillió forint! A felét köz- tisztaságra, a másik felét parko­sításra költi a városi tanács. De vajon■ mekkora összegre rúgna, ha egyszer a köz erőfeszítéseit semmibevevők által okozott ká­rokat számba vennénk?! (Emlék­szem rá, mert hírül adtuk: 25 fo­rintba került azoknak a horten­ziáknak egy-egy töve, amelyekkel évekkel ezelőtt a Rákóczi úti sé­tányt igyekezett szépíteni a vá­rosi tanács. Hová lettek azóta a drága virágok? És mivé az is­métlődőn elvetett, s újra, meg újra kitaposott fű, az elültetett és kitördelt száz facsemete? ...) □ □ □ És történik mindez annak el­lenére, hogy a jót, a szépet aka­rók óriási többségben va­gyunk ... Lehetséges, hogy a sajtó hatalmánál jóval hatéko­nyabbnak bizmyulna az eleddig szinte figyelmen kívül hagyott helyszíni bírságolás? Ha a városi tanács a rendőrség közreműkö­désénél szervezne ilyen célzatú őrjáratokat, készséggel vállal­nánk az őrjárat krónikásainak szerepét. Hiszen a sajtó nótáimé végül is a közvélemény! Perny Irén \ (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents