Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

A • PETŐFI NÉPE % 1974. szeptember 7. TANYAVILaG a mai társadalomban A közeli és a távolabbi jövő Az urbanizáció hatásai A termelőerők fejlődésének egyik jellegzetessége a területi koncentrálódás. A termelőerők koncentrációjának folyamata vi­szont átalakítja a településszer­kezetet is. Az urbanizáció nem­csak azt jelenti, hogy mind több település éri el kulturális, egész­ségügyi, szociális és kommunális ellátottságban a városi színvona­lat. hanem kiváltja a népesség állandó városokba (nagyobb köz­ségekbe) áramlását is. Nálunk ez az áramlás különösen meggyor­sult az utóbbi évtizedben. 1960 és 1970 között az 500-nál kisebb lét­számú községekben a népesség 12,3 százalékkal csökkent, a me­gyei jogú városokban viszont 21,4 százalékkal nőtt: (Budapesten cél­tudatos gazdaságpolitikai intéz­kedések fékezték a növekedést.) E hatás alól a tanvai-külterületi települések sem tudják tartósan kivonni magukat. A tanyák esetében másik, ugyancsak a csökkenés irányába mutató hatás is érvényesül. A ta­nyák kialakulásának és létezésé­nek alapvető okát a gazdasági té­nyezők (a kismagántulajdon) in­dokolták. Logikus tehát a követ­keztetés, hogy gazdasági alapjuk­nak eltűnését a tanyák gyors megszűnése követi. Az ország iparosodása, s különösen a ter­melőszövetkezetek létrejötte után a tanyák elvesztették gazdasági alapjukat, mégis nehezen apad a tanyalakók száma. Fennmaradá­sukban olyan szívósságot árultak el, amely olykor türelmetlensé­get, vagy meg nem értést váltott ki az irányítószerveik részéről is. A túlzott türelmetlenség pedig káros, nagy ára van. mert bizo­nyítható. hogy a mintegy 130— 150 ezer tanya megszüntetése leg­szerényebb számítás szerint is 35—40 milliárd forint kiadással járna, ami az állami lakásépítési beruházás 3.5—4 évi teljes ösz- szegét venné igénybe. A nagyüzemi gazdálkodás és a tanya A termelőszövetkezetek létre­jötted elsősorban a perspektivikust^ szerbiéivé rendttétté^'-Wieg a \Sß“ nyán élés gazdasági alapjai. A szocialista nagyüzemi termelés megtagadja a kisüzemi termelés lényegét, de ez a megtagadás a gazdasági és társadalmi adottsá­gok miatt csak olyan mértékű le­het, hogy annak bizonyos elemeit, formáit még egy ideig megtartja és a lehetőségek felhalmozásának birtokában folyamatosan átalakít­ja. A termelőszövetkezetek örö­költék, és gazdasági-technikai fel­szereltségük elégtelensége foly­tán még hosszabb időn keresztül őrzik is a kisüzemi munkaszerve­zet olyan elemeit, mint a részes­művelés és a háztáji termelés. Ezen túlmenően a külterületi- tanyai lakott helyek nemcsak gátjai a nagyüzemi táblák kiala­kításának. sokszor hasznosan be­illeszthetők a nagyüzemi szerve­zetbe is. Űj állattenyésztő, vagy -feldolgozó telepek létesítésénél a lakhatási környezet és feltétel (ta­lajviszonyok. vízviszonyok, leve­gőáramlás, fertőzési gócok stb.) ismerete sok előnnyel jár. A me­zőgazdasági termelés figyelőszol­gálatának megszervezése is köny- nyebb és az üzemnek nagy előnyt jelent, ebben a tanyák „élő je­lentőszolgálatként” hasznosítha­tók. A gépek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagok, alkatré­szek. továbbá a munkagépek tá­rolása is biztonságosabban oldha­tó meg a tanyai létesítmények igénybevételével. Nem elhanyagolható érv a ta­nyák mellett, hogy létezésük ge­nerációkon keresztül sajátos élet- és szemléletmódot alakított ki, ami gazdaságilag, társadalmilag és érzelmileg is köti a tanyán la­kókat. Mindezek mérséklik a ta- nyák-külterületek felbomlási fo­lyamatát. A tanyák lehetőségei A maradás igényét juttatják kifejezésre a tanyán lakók is, amikor a jövőt illető kérdésekről nyilatkoznak. A dél-alföldi me­gyékben végzett és 1580 tanyára vonatkozó felmérés adatai szerint a megkérdezetteknek 30 százaléka a tanyáját bővíteni, vagy javítani akarja. A tanyák több mint felé­ben — 55 százalékában — válto­zatlanul akarnak tovább élni és mindössze 15 százalékát akarják lebontani, vagy eladni. Ezek a vé­lemények nagyjából egybeesnek a tényleges változásokkal, vagyis arra utalnak, hogy a tanyai né­pesség realisztikusan gondolko­dik. Az 1949 óta tapasztalt fogyás évtizedről évtizedre tekintélyes volt. A csökkenést azonban alap­vetően nem az elvándorlás, ha­nem a nagyobb telepek önálló közigazgatási egységekké válása, vagy a belterülettel való össze- épülés okozta. Ez egyben jelzi is a külterületek fejlesztését, felsze­reltségének növelését, másrészt a fejlesztésre alkalmatlanok meg­szüntetését. Azokon a külterületi-tanyai la­kott helyeken, amelyek a mező- gazdasági nagyüzemi vagy hely­zeti fekvésük miatt beilleszthetők a távlati települési szervezetbe, célszerű utakkal, villannyal, kü- íöhbözú szolgáltatási intézmé­nyekkel való ellátásra törekedni. Az utak kiépítése, a villanyháló­zat elvezetése a termelés helyéig nemcsak a tanyán-külterületen élők érdekeit, hanem a korszerű­sítést. a technikai megalapozott­ságot is szolgálja. A fejlődésnek ez a folyamata a külterületeket még közelebb hozza a központi intézményekhez. (Bizonyos mér­tékig jellemzik a folyamatot az amerikai farmok, amelyeknek 1935-ig csak 11 százaléka, 30 év­vel később már 98 százaléka volt villamosítva és 80 százaléka rer delkezett telefonnal.) Különöse,, az olyan külterületi-tanyai lakott helyeket kell felszerelni a népes­ség társadalmi fejlődését meg­gyorsító és azzal összekapcsolódó eszközökkel, ahol azt a növekvő, az idősebbeket felváltó generáció is igényli. Ezen települések ma­gasabb szintre emelése távlatilag megtérülő befektetés, mert növeli a társadalom kultúregységeinek, „kultúrsejtjeinek” számát, növeli a társadalom kvalifikáltabb ele­meinek sokaságát. Ezzel szemben .gzqk^t atanvákat. amelyek ma .»már^emberi.szülrségtelepeknek, az ott élők fejlődését. fenntartó-; sát IS'Veszélyéfctfeto gazdasági zá­tonyoknak tekinthetők, mielőbb célszerű megszüntetni. És 2000-ben? Az előrebecslésnél az elmúlt évtizedekben végbement csökke­nés mellett figyelembe kell venni azt is. hogy a korábbi időszak szükségszerű és indokolt társa­dalmi átrétegeződése most már a megnyugvás, a megszilárdulás ál­lapotába került. Ez feltehetően a tanyasi népességnél is éreztetni fogja hatását, és sem volumené­ben. sem ütemében nem számol­hatunk az 1960 előtti és utáni csökkenéssel. Már csak azért sem, mert az eddigi apadás nagy ré­szét adó közepes és nagy népes­ségkapacitású külterületi telepek időközben a felére csökkentek. A kulturáltabb és rendezettebb vi­szonyokkal rendelkező városi és falusi környezet, továbbá a mun­kahely jellegének és távolságá­nak változása továbbra is nagy vonzást fog gyakorolni a külterü- letek-taiivák népességére. Ennek hatása különösen az új generációnál lesz nagy. Mindeze­ket az egymással ellentétes hatá­sokat figyelembe véve. becslé­sünk szerint az ezredfordulókor még csaknem 300 ezres külterüle­ti. ezen belül mintegy 100 ezres tanyai népességgel kell számol­nunk. Ekkorra azonban a végbe­menő fejlődés eredményeként a külterületi és a belterületi lakott helvek között nem lesz olyan kü­lönbség. mint amilyen ma még tapasztalható. A fejlődéssel együtt a külterületi lakott helyek egy része az általános fejlődés áram­latába kerül, és így az ezredfor­duló tájára megmaradt külterü­letek .gs a belterületek fejlettségi színvonala, ellátottsága és egyéb lehetőségei közötti különbség lé­nyegesen csökkenni fog. Dr. Takács József (Vége.) A Kara-Kum sivatag kincsei Jód- és brómlelőhelyeket tár­tak fel a Türkménia nagy részét elfoglaló közép-ázsiai Kara-Kum sivatagban. A szakemberek becs­lése szerint a lelőhely páratlanul gazdag és ipari jelentősége fontos. A geológusok új felfedezése megT erősítete a tudósok jelzéseit, akik úgy vélték, hogy a Kara-Kum mélye rendkívül gazdag ásvány­kincsekben. A korábban felfede­zett földgáz, kőolaj, kén, antimon és más értékes nyersanyagok ha­talmas lelőhelyeinek kiaknázása már folyik. (APN — KS) A kereskedelem szolgálatában Egy, a késő estébe nyúló vidé­ki tanácskozásról tért vissza a be­szélgetésünket megelőző napon. Mint mondja — régi szokásához híven — még betért irodájába kicsit dolgozgatni, s. csak ezután Indult haza... A fáradtságnak semmi jele sincs a markáns ar­con; pihenten^ friss, fiatalos a sötét szempár ;is. Nem hiszem, hogy az első találkozásnál bárki is elhinné Fehér Ferencről, a Kisiparosok Országos Szervezete Bács-Kiskun megyei titkáráról, hogy már élete 8. évtizedében jár. Az idei esztendő közepén szép jubileumhoz érkezett el: a ne­gyedszázados fordulóját ünnepel­te annak, hogy a KISOSZ-nál megkezdte tevékenységét, előbb adminisztrátorként, majd 1953 óta a megyei titkár posztján. A huszonöt év során Fehér Ferenc élete és á megyei iroda mun­kája annyira összefonódott, olyan kölcsönhatásban van, hogy egyik­ről sem ejthetünk szót a másik említése nélkül. — Amikor bekapcsolódtam a KISOSZ munkájába; Kecskemé­ten több volt a magánkereskedő (800 körül), mint mo^t az egész megyében (617). Az ötvenes évek korlátozó rendelkezései nagymér­tékben visszaszorították a szak­mának ezt az ágát, míg azután pár éve ismét virágzásnak, fel­lendülésnek indulhatott. Magán- kereskedőink ma egyenrangú partnerként vesznek részt a ke­reskedelmi életben, s az áruel­látásban sem érezhető semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Az állami kereskedelem megbecsült hasznos kisegítői ők. Nyugdíjra jogosultak — s a feltételek év­ről évre javulnak —, ugyanígy élvezik a társadalombiztosítás előnyeit is. A megyei iroda 1972-bgn költö­zött a Zimay utcában levő kor­szérű, minden igényt kielégítő székházba. Erre, valamint a 250 személyt' befogadó nagy gyűlés­teremre joggal büszke Fehér Fe­renc, aki negyedmagával foglal­kozik a magánkereskedők ügyes­bajos dolgaival, a legkülönbö­zőbb természetű problémáikkal, az útlevélkérelemtől kezdve az OTP-kölcsönig, a napközis fel­vételtől az adóigazolásokig. Át­lagosan naponta 50-en, hatvanan fordulnak meg ügyfelek a szék­házban. Fűszerkereskedők, zöld- ség-gyümölcsárusítók, virágke_ reskedők, dohányárusok, hasz- náltcikk-kereskedők, vendéglátó­sok ... Hosszú lenne elsorolni mindazon szakmákat, amelyeket a hatszáznál több magánkeres­kedő képvisel! S mint láthatjuk, szívesen és bizalommal fordul­nak az érdekeiket messzemenően védő szervezet képviselőjéhez. Túl ezen a szerepén azonban a KISOSZ a tagság politikai, ideo­lógiai nevelését, szakmai tovább­képzésüket is szívén viseli. Vi­lágnézeti tanfolyamok szolgálják az eligazodást életük eseményei közt, s egyúttal gyakori IBUSZ- túrák tágítják a látókört, serken­tenek a szülőföld szeretetére, és teszik lehetővé a határainkon kívül élő népek megismerését is. Részt vesznek magánkereske­dőink a társadalmi megmozdu­lásokban, akciókban: a kollégiu­mok javára szolgáló gyűjtés, az iskola-tv akció, s a „30 év — 30 óra Kecskemétért” mozgalom „aranylapjain” is ott van az ő áldozatkészségük nyoma. Nem utolsó sorban az ilyen eredményekre történő mozgósí­tásért, ösztönzésért érdemelte ki Fehér Ferenc a Kecskemét 600 éves jubileumára alapított em­lékérmet. De közéletiségét bizo­nyítja a számos társadalmi szer­vezetben való részvétel is. Kez­dettől fogva aktivistája a ma­gyar—szovjet baráti társaságnak, s a barátság ápolásában kifejtett munkásságát két arany, és egy ezüstkoszorús jelvény fémjelzi. Keveseknek adatott meg, hogy az Országos Béketanács aranykoszo­rús jelvényével büszkélkedhes­senek. ö ezen kívül még a Bé­ketanács jubileumi emléklapjá­nak is tulajdonosa. Szakmai te­vékenységét előbb a Belkereske­delmi Minisztérium Kiváló Dol­gozója kitüntetéssel, majd a Munka Érdemrend bronz fokoza­tával jutalmazták. Tagja a Haza­fias Népfront megyei bizottságá­nak, s az már szinte magától ér­tetődő, hogy a sportot nemcsak az általa irányított szervezet tá­mogatja erejéhez mérten, hanem ő maga is részt vesz a város sportéletében csaknem minden jelentős mozzanatában. Mint ahogy a család is aranybetűkkel írta be nevét Kecskemét testne­velésének történetébe. Mondom is neki, hogy a Fe­hérek rugalmas fiatalságának ta­lán az egyik titka — az öröklött adottságok mellett — ez a határ­talan sportszeretet! ^Csöndesen mosolyog, majd tré­fálkozva azt mondja: — Szeretném az elkövetkező 25 évet is itt és így tölteni... Kívánjuk, hogy munkálkodjék még sokáig a kereskedő társada­lom érdekében, elősegítve a tevé­kenységüket — mint ő maga em­lítette: nem is annyira a „sa­ját dicsőségükre”, hanem sokkal inkább a lakosság, a vásárlókö­zönség megelégedésére. Jóba Tibor 0 Pállá Irén: „Gyakran azonnali tettekre, fiatalos lendületre lenne szükség...” • Hegyes Istvánné: „Miért ve­gyek részt a csupán formális taggyűléseken... ?” @ Miért lépjek be a KISZ-be, amikor nincs mozgalmi élet? — kérdezi Csala Zoltán. # Halász Mihály hobbyja a hosszú haj. (Opauszky László felvételei) Miért nem vagy KISZ-tag? Magánügy az, hogy valaki valamilyen szervezetnek, szövetség­nek, egyesületnek tagja-e vagy sem? A címbeli kérdés mégsem öncélú, mert ez esetben kiindulópontját képezheti annak, hogy az ifjúsági mozgalmon kívül álló fiataloktól véleményt kérhes­sünk a KISZ-rŐl, sőt, javaslataikat, tanácsaikat is meghallgas­suk a szervezeti élet fellendítésének általuk elgondolt lehetősé­geiről, módszereiről. Paradoxon? Miért lenne az, hiszen egy korosztályba tartoz­nak, feltűnő különbség nincs kö­zöttük, a világról, közös dolgok­ról alkotott véleményük, életfel­fogásuk többnyire azonos. Közös nevezőn vannak a tagok is, a kí­vülállók is: komolyan veszik munkájukat, szeretnek művelőd­ni, szórakozni.' És még egy fon­tom jellemvonásuk, ha kérdezel tőlük valamit, őszintén válaszol­nak. Pállá Irén nemrég egy évig a Kiskunhalasi 618. számú Szak­munkásképző Intézet egyik KISZ- alapszervezetének titkára volt. Jú­niustól a Pamutnyomóipari Válla­lat kiskunhalasi gyáregységében dolgozik. Munkaköre: csévélő. Nem tagja az ifjúsági szövetség­nek. — Két-három évvel ezelőtt a szakmunkásképző intézetben na­gyon sok jó, színvonalas progra­mot szerveztünk — magyarázta. Havonta több kulturális műso­ron, szellemi vetélkedőn, kirán­duláson vettünk részt. Gyakran gondolok a diákévekre. Össze­tartottunk, s együtt töltöttük el szabad időnk jelentős részét. Itt, az üzemben más a helyzet. Kol­légáimtól hallom, hogy egysíkúak, gyakran unalmasak a taggyű­lések, amelyekre sokan el sem mennek. A programok szervezé­se lassú, nehézkes.' Mintha va­lamiről mindig lekésnének a KISZ-esek, pedig gyakran azon­nali tettekre, fiatalos lendületre lenne szükség. Emlékszem, annak idején, a szakmunkásképző inté­zetben szinte egyik óráról a má­sikra szerveztünk nagyszabású tüntetést Angela Davis kiszaba­dításáért. Szerintem minden po­litikai eseményre ilyen gyorsan, aktívan kellene reagálni. A sok adminisztráció is lassítja a moz­galmi munkát. Amíg KISZ-titkár voltam, szinte minden este jelen­téseket, feljegyzéseket, engedé­lyeket fogalmaztam. Huzamosabb ideig kinek van erre ideje és tü­relme? ; — Nem búcsúztam el végleg a KISZ-től, hiszen aki egyszer az ifjúsági szövetség tagja, sőt ve­zetője volt, nem tud lemondani a mozgalmi életről, amely a fen­ti hibák ellenére ás nagyon sok örömet jelent. Hegyes Istvánné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kis­kunhalasi gyárának anyaggazdál­kodási előadója: ' — 1969-ben a kecskeméti köz­gazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Az első tánév vége előtt lettem KISZ-tag. A felvéte­li alapvető szempontja a tanul­mányi eredmény és a magatar­tás volt. A követelményeknek mindenki megfelelt, így osztá­lyunkban minden diák megkapta a piros tagsági könyvet. Férjem­mel együtt 1972-ben jöttünk Ha­lasra a baromfifeldolgozó válla­lathoz. Itt csak rövid ideig vol­tam KISZ-tag. Rendszeresen fi­zettem a bélyeg árát, aztán fe­leslegesnek tartottam, hogy ha­vonta egy-egy alkalommal részt vegyek a tartalom nélküli, csu­pán formális gyűléseken. Férjem szüleinél nagy, kertes házban la­kunk. Az otthoni munkám miatt sem tudok részt venni a mozgal­mi munkában. Csala Zoltán 1971-ben kapott szakmunkás-bizonyítványt. Azóta a Fémmunkás Vállalat kiskunha­lasi gyárának géplakatosa. Elis­mert, jó szakember. Egykor, nem is olyan régen, a pirtói KISZ- szervezet egyik legaktívabb tagja volt. — Miért léptél ki a KISZ-ből? —' Amikor ipari tanuló voltam minden nap hazajártam Pirtóra. Nagyon jól éreztem magam a községi alapszervezetben. A helyi tanácstól három szobából álló épületet kaptunk. Itt aztán késő estékbe nyúló vitákat rendez­tünk, szellemi vetélkedőket, elő­adásokat tartottunk. Tavasztól őszig pedig szinte minden héten motorkirándulásra indultunk. — Amint ide, a vállalathoz ke­rültem, jöttek, hogy lépjek be a szakszervezetbe. Beléptem. Aztán CSÉB-igazolványt adtak, havi 40 forintért. Néhány nap múlva kérdezték belépsz a KISZ-be? Miért lépjek be, amikor itt nincs mozgalmi élet? Nagy erőfeszí­téssel összehívnak egy-egy tag­gyűlést. Minden KISZ-es helye­sel, ott leszünk! Aztán hárman- négyen ásítoznak az unalmas, monoton előadásokon. Idősebbek gyakran emlegetik a régi ifjúsági mozgalmakat, szervezeteket, egyebek között a NÉKOSZ-t. ’ El­hiszem, hogy az akkori lendület­re, aktivitásra még ma is szíve­sen emlékeznek vissza. Nem so­kat túlzók, ha azt mondom, a mostani KISZ-esek 20-r3Ó év múlva azt is elfelejtik, . hogy egyáltalán tagjai voltak az ifjú­sági szövetségnek. Azért, mert nem történik semmi emlékezetes. A mozgalmakat sokan összeté­vesztik a tervszerű adminisztrá­cióval. , — Mikor lépnél be a KISZ-be? — Ezen nem gondolkoztam. De bizonyára tagja lennék, ’ha nemcsak az előírt, kötelező ren­dezvényekre hívnák a KISZ-ese- ket, hanem közösen, igazi, jó programot is szerveznének. — Vannak terveid? — A véletlen úgy hozta, hogy rövidebb távú életcélom sem le­het. Három éve minden ősszel behívnak katonának. Aztán két nap múlva hazaküldeiíek, mond­ván, létszámfölötti vagyok. Most ismét várom az új behívót, pedig már le is szerelhettem volna. Ka­tonaság előtt nem akarok megnő­sülni, családot alapítani. A ha­sonló korú, huszonegy, huszonkét éves barátaim mind megnősültek. A délutánokat maszekolással töl­töm el... Mivel a címbeni kérdés bizo­nyos fokú intim jellege pusz­tán a vélemények tolmácsolására kötelez, Halász Mihállyal, a Kis­kunhalasi Papíripari Vállalat termelési osztályának dolgozójá­val való beszélgetéshez sem fű­zök egyéni véleményt, noha sza­vai igen furcsán hangzottak: — Már idős vagyok ahhoz, hogy az ifjúsági szövetség tagja legyek — jegyezte meg beszélgetésünk elején a 26 éves fiatalember. 1966-ban a halasi mezőgazdasági technikumban érettségiztem, az­óta a papíripari vállalatnál dol­gozom. Egy ■ évig, mint KISZ- propagandista, részt ■ vettem a mozgalomban, de aztán kiléptem a KISZ-ből. Mellékállásban mo­zigépész vagyok, időm sincs te­hát arra, hogy részt vegyek az ifjúsági szövetség rendezvényein. És még egy indok: az alapszer­vezetnek tagjai 17—18 éves fia­talok, akikkel nincs közös té­mánk. Mint mondta, hobbyja a hosz- szú haj. Kétségtelen, hogy a hajnövesztéshez is szükséges né­mi akarat és türelem. De mint a példa is bizonyítja, a vállig érő hullámok nem • fiatalítanak... Tárnái László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents