Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET» IRODALOM • MŰVÉSZET Három tavasz Készül a kiskunhalasiak felszabadulási emlékműve Vadas Zsuzsa Az emeletmagasságú állványokkal körülbástyázott, hófehér gipszfigura olyan, mint valami titokzatos teremtmény. Óriási teste már mozdulna, torkát kiáltás feszíti, de még néma és magatehetetlen, hosszú hónapok verejtékes munkája szabadítja majd ki a gipszburokból. Addig minden nap szakadatlan küzdelemben telik az alkotó és teremtménye között. Az emlékművet jövő év április 4-én hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján szeretnék felavatni Kiskunhalason. Ez lenne Marton László harmadik alkotása megyénkben: 6 készítette a szalkszeritmártoni Petőfi szobrot, a Kecskemétre szánt kútfigurája pedig már az öntőműhelyben várja, hogy sorra kerüljön. Reméljük, a Hírnök akadály nélkül megérkezik Kiskunhalasra, hogy felszabadulásunk nagy ünnepén büszkén hirdesse az emberek győzelmét és térmésze- tesen az őt életrehívó szobrász- művész diadalát is. Egy szobor születése izgalmas látvány. A hosszú, küzdelmes folyamat, a nehézkes anyag ellenállásának legyőzésével, az alkotó diadalával végződik. — Pedig ez már a munka könnyebbik része — teszi le egy pillanatra a vésőt Márton László Munkácsy-díjas szobrász- művész. — A legnehezebb kitalálni, hogy mit is akarunk. Sokszor egy ötlet világrahozata- la tovább tart, mint magának a szobornak az elkészítése, ez már mesterség, az ember azért szobrász, hogy amit egyszer elképzelt, azt fámába is tudja önteni. A kéznek lehet|parancsolni, de képzeletben megmintázni egy fogalmat — ez a legnehezebb és lényegében itt kezdődik a szobrászat. Marton László már nagyon sokszor, bebizonyította, hogy érdekesén, egyénien tud köztéri szobrokban gondolkodni. Sohasem ismétli önmagát, és azt sem hagyja számításon kívül: hová kerül majd ■ az alkotás, mit akar vele kifejezni, és hogyan kerülhet közvetlen kapcsolatba a figura azokkal az emberekkel, akik naponta elmennek mellette, akiknek készül. Tervei nagyvonalúak, idegen' tőle a zavaros formai mesterkedés. Nem tekeri ki egy. gondolat nyakát azért, hogy divatosabban hasson. Világosan, közérthetően fogalmaz, a témához Illő egyszerűséggel, humorral, vagy szenvedéllyé!. Űj szobrának tervezetével megnyerte a Kiskun- halasi Városi Tanács. pályázatát — A figura hátteréül Keré- nyi József tervez architektúrát. Volt egy elgondolása, hogy egy óriási lobogó kössön össze három vasbeton oszlopot, de ezt nem fogadták el. Jelenleg nem tudom hol tart a munkában, pedig jó volna összehangolni a dolgokat, mert az idő rohan, és hiába fejeztem be a magam figuráját, amíg az architektúra nincs kész, ezt sem lehet kiönteni. • „Ha ránéznek az emberek, érezzék is, bogy mindjárt megszólal, felkiált.” Az agyagból gyúrt modell már „él”. felszabadulási emlékmű elkészítésére. A győztes pályamű kicsinyített agyágmása szinte lefut az állványról. Csupa lendület, mozgás, ujjongás, szép, szárnyaló szimbóluma a szolgaságból felegyenesedő, kötöttségéből diadalmas mozgásba lendülő, hosszú, keserves némaság után száját győztes kiáltásra nyitó, küzdő és diadalmaskodó embernek. — örülök, hogy így látja, mert' pontosan ezt 'szerettem volna megfogalmazni. Az emlékmű él-í nevezése: „Három tavasz”, s a magyar történelem három legjelentősebb három évfordulóját jelképezi: 1848-at, 1919-et • és 1945-öt. Ez a figura ennek a három, a magyar nép életében legjelentősebb események az ösz- szegezése. Nevet is adtam neki: a Hírnök. Három szépséges, győzelmes tavasznak a hírnöke. Zöld gyepen áll majd — a halasi új kórháznál levő téren —, mintha kis^gladna az emberek közé, kiabálva vinné az örömhírt: Győztünk. Hogyan oldják meg az utalást a három évfordulóra? 9 Az eredeti, bárom és fél méteres óriás még csak tömegében érzékelteti az emlékmű monumentalitását. 4 Minden nap szakadatlan küzdelemben telik az alkotó és teremtménye közölt. (Foto: Kotroczó István.) A puskacső virágzik Bottá György: Huszadik világháború Pontosan egy éve, hogy a kassai Fábry Zoltán ifjúsági Klub irodalmi estet rendezett. Előadása végén, a csehszlovákiai magyar írókról szólva Szakolczay Lajos a közönség sokaiban ülő ' Batta Györgv felé fordult, s neki szánta e szavakat. „Reméljük, hogy a puskacső is mielőbb kinyitja régen várt virágait.” Battát ismerik, szeretik Kassán. mindenki értette a njonda- tot. Sokunk kérte már számon egyre türelmetlenebbül a fiatal költő új verseit. Eddig két kötete (1965-ben a Virágot nyit a puskacső. 1969-ben a Testamentum) közül különösen az első biztatott azzal a reménnyel, hogy igazi költő indult Kassáról. A hosszú hallgatás csöndjeibe!) itt-ott felbukkanó versek fokozták a várakozást. Azonban a Testamentum kérdőjelei, valamint az, hogy Batta György erejét évek óta a pozsonyi Új Ifjúság sportriporteri feladatai kötik le, kételyeket is kavargatott. Bár ez a munkássága is kamatozott: tizenöt sportripoít címmel 1973- ban egy könyve jelent meg. Költő és sportriporter? A köztudatban e két műfaj eléggé ösz- szeférhetetlen. Batta esetében menekülésnek. önbizalmatlanságának tűnhet. Pedig valószínű új kötetének verseiből és a kitűnő riportokból ezt érzem — hogy sze- * mélyében olyan költő keresi a helyét, aki forrásra talált a balezói tisztaságú és erejű sport szellemiségében. Ügy merít belőle élménvt és hitet, mint más a népköltészetből, a gyárak falvak hétköznapjaiból. Költészetének másik forrása ennél is gazdagabb: Fábry igazsága, a vox humana törvénye, amely képes legyűrni a "barbárság démonjait. Batta , gyakran meglátogatta a Kassa melletti Stószon élt szellemi méstert. A tőle kapott útravaló. az erkölcsi alapállás ott vibrál valamennyi versében. ■* Ez az örökség számára súlyos tehertétel is. önmaga megvalósít fásának próbája. Verselnek gyújtópontjaiban színék, virágok, gyümölcsök és az ellentétes végletet képviselő fegyverek ötvöződnek. A költő felméri a tankok, puskák. bombázók, aknák, vadászgépek hatalmát. S ez a hatalom álmaira, gondolataira nehezedik, ki- éneklő-csúfolódó hangon űzi, nyomorítja és teszi nevetségessé őket. Hatásukat ártalmatlan növényekkel csökkenti: „bomba ' hull / — barack a fáról — / a földben akna lapul l — piros retek •— / vadászgép húz el 7 — rigó fölöttünk ■— ”. I „Hiszek egy jól világban, / mely arányos lesz ... s nem puska által pusztulunk. I hanem úgy / mint a jázminok: / nyár éget / ősz tép, / tél temet.” — írja fel útjelzőként a költő. Batta György lehetőségei, erővonalai biztatóan rajzolódnak meg a kötetben. A féltésből kipörgött kételyek eloszlottak. felszívódtak. Az előlegezett bizalom beteljesedett: költő indul Kassáról. . f Lezsák Sándor GÁL FARKAS Szederinda Háztartási nápló Szederinda, szederág, őszbe fordul a világ, hálszemű tél közelít, folyóparthoz fagy a híd. Hallod? Már zúg is a szél megmar bennünket a tél, markába fog a világ, szederinda, szederág. Mi lesz veled, s velem is? Elfogy á szerelem is, i megfagynak örömeink mint halottakon az ing, szemeinkből délre száll jókedvünk, a tűzmadár, boldogságunk is vacog s éjjel jön, mint aki lop. Nem baj, ha a táj deres, csak te szeress, te szeress, csak te ölelj engem át, szederinda, szederág. 9 Czinder Antal „Ősz” című szobra. Ügy meredt a kis barna kötésű füzetre, mintha sose látott volna ilyet, de legalábbis ezt a füzetet nem. Pedig látott már ilyet és látta már ezt is; évek óta ott pihent a nagyobbik szoba szekrényébe^, a fehérneműk tetején vagy között. És mégis új volt, mintha ’sose látta volna..,. — Na, forgasd... — biztatta a felesége, aki ott állt mellette. — Nézz bele... tanulmányozd... Az első oldalon, már megkopott, grafitceruzás írás állt. A hosszú távra megfogalmazott jelmondat, a lényeg, az axióma: „Á konyhapénz legyen elég, mindig finom lesz az ebéd...” Pe ez több is, mint jelmondat, mint axióma — ez üzenet, hiszen ott van valamivel lejjebb az aláírás is: „Mami”. Tehát üzenet. ígéret vagy ajánlat... Mikor is írta, mikor kezdte el vezetni a naplót, amibe már, első látásra is. milliónvi szám sorako-' zott egymás mellett, és egymás alatt. — Na, tetszik...? Mit szólsz hozzá? Mikor' láttad utoljára? Vagy láttad-e egyáltalán? — Bámulatos ... több. mint hét éve vezeted! — Csak ennyi? — Mit mondjak még? Precíz vagy. Nagyon precíz... — Az, precíz. Kész? — Mit mondjak még? — Láttad már.,.? — Igen. láttam. Sőt, mi több, olvastam is- Tudom, mi van benne. Elszámolsz minden fillérről... tojás, • cukor, liszt, kávé ... De látta, hogy rosszul esik a komoly, precíz elszámolások ilyetén értékelése. Belelapozott. A füzet lapjaira apró betűk és apró számok sokaságával évenként, havonként, naponként... tej, kenyér, mosópor ... gyógyszer és színházjegy... — Miért is kellett megnéznem? — kérdezte és csak most tette le kezéből az újságot, amit olvasni kezdett, mielőtt ez a beszélgetés elindult. Elszámolás- a háztartási pénzzel? Valójában soha nem kérte számon a kiadott forintokat, mert soha nem támadtak kételyei azo- kat* illetően, de meg úgyis tudta anélkül is: piáé, fűsiéf^herrtéS :.. Itt-ott p tételek köitött mé^clsilla- gozott számúk! Igén, e'reKva ''„beruházások”. itt vannak hét év beruházási tételei, bútorvásárlásai, könyvvásárlásai, ruhavásárlásai'. .. • „Vajon ménnyit tehetnek ki...?” támadt fel benne a kérdés, bár ... ha összegszerűen nem tudta is, benne élt a hét év minden vásárlásának emléke. Hiszen mindig együtt döntötték el, hogy mit vesznek, megbeszélték és nem egyszer együtt cipekedtek haza a városból... egy-egy szőnyeggel, állólámpával... :— Sose kérdeztem. Most miért mutatod? | — Igaz, nem kérdezted ... De az sem elég... Néha énben az lenne jó, ha megkérdeznéd ... — De hiszen te ezt jobban tudod!- . — Ne mentegetőzz! Igen is, nem kérdezed meg sose tőlem, hogy mire megy el a sok pénz! Mint ahogy azt sem kérdezed, mikor voltam fodrásznál... észre-sem veszed, ha kócos vágyók, vagy éppen a fodrásztól jövök ...! — Hidd el, észreveszeTft ... hidd el, látom - - - Azt is. ha a fodrászhoz keli menned, azt is, ha onnan jössz! Látom én azt,., csak nem szólok. Minek szólnék? Te is tudod. És hát felnőtt'- ember vagy,, szabad akaratú, felnőtt ember ... De ez a válasz furcsán hangzott. És ezt mindketten érezték— Nézz azért bele... — mondta még egyszer az asszony — Azzal megnyugtatsz. És néha-néha kérdezd meg mégis, hogy mire költekeztem. Jó...? Ez a. hang már békülékenyebb volt. sőt mintha kissé megillető- dött lett volna. — Megígérem ... nem nehéz megígérni — mondta vigasztalásul. — És veszek neked karácsonyra egy rendesebb füzetet... valami masszív, .szép kötésű kis naplót. Az asszony riadtan kapta ki kezéből a barna kötésű füzetet. — Nem! Az nem kell! Ennek már romantikája van! És én csak úgy, magamnak írom.- Annak meg már olyan kirakati íze van ... És a barna, kopott kis füzet a milliónyi számmal, apró betűkkel, hét év történetével, hét év minden fillérének elszámolásaival, a megcsillagozott' beruházási tételekkel, visszakerült újra a szekrénybe, a fehérneműk közé. ’ ÉS' áz áss^óny ‘rfíég csakH aéartífyit ‘TOcWdbtt: G maradinak ve^étőSíí. . ■ Meg neked ... Antalfy István TÁRNÁI LÁSZLÓ Állok néma hóhullásban Virágoztam ereidben csavarogtam erdeidben lánghajnalú lombarcodban hulló szerelem-korom van * Árnyékod a keresztem leit sebeiddel sebesedett állok néma hóhullásban mozdulatlan jégvulkánban SIMON LAJOS Ha elhagyna Széttörnék százezer darabra, miként a kőhöz vert üveg, ha elhagyna egy pillanatra, mely óv most engem: a tömeg. Ha nem kötözne úgy magához, mint tárgyakat a drótkötél, mint vékony ágacskát a fához valami törvény, míg csak él. Ha én a sűrűből kiválnék, nem lennék ember, már csak árnyék, mely mindig más nyomán lapul. Mint üveg, amit köhöi vernek törnék, vagy halkan, mint a szervek dolgoznék öntudatlanul. 4 Szappanos István linóleummetszete. V. SZTROG1N Ki érti ezt? A‘ csengetésig öt perc maradt. Addig még lehet egy kicsit lazítani __ js? Hiába, nem bírom t ovább — sóhajtotta az első. — Esküszöm, ez a hülye Melnyi- kov megint.- macerálni fog. Hol a remek passz, hol a legújabb magasugrói stílus érdekli. Meg kell őrülni!-r- Engem tegnap a Volker nyaggatott egy teljes órán keresztül a molekuláris fittyfenéről. Hát őszintén szólva, ez azért már több a soknál... — Ugyan, hát ez is valami? — csodálkozott a harmadik. A másik, aki egy szót sem szólt, kedvetlenül húzta ki zsebéből a harmonikaszerűen ösz- szehajtogatott cetlit és belenézett. — Mi az, te puskázol? — ször- nyülködött a harmadik. — Szégyent hozol erre a jónevű iskolára! — Hagyd — csitította a negyedik. — Egyébként mit tegyünk, mondd? Az a Volkov olyan csavarintos kérdéseket tud feltenni__Sajnos, nekem nincs i dőm mindennel lépést tartani. A kicsikkel is törődnöm kejl, azonkívül ugye a család__ Ist enemre, ettől a Valkóvtól lassan már frászt kapok. Minden nap kérdez és- kérdez ... — Csillapodj — intette le az első. — Ma talán nem is kérdez. — Ö, Szavaljev is... Lassan az agyamra megy — suttogta majdnem sírva a negyedik —, hogy az mi mindenre kíváncsi!? A valószínűségszámítástól kezdve a lineáris függvényekig mindenre. — Máljajeva meg örökké Saint Exupériről faggat — közölte idegesen a harmadik. — És Hemingwayről! Mondjátok, ki érti ezt? Es kit érdekel mindez? Megszólal a csengd. Felálltak. Hónuk alá' csapták az osztály- naplót és elhagyták a tanárit, hogy órát tartsanak. Fordította: Baraté Rozália i
