Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET» IRODALOM • MŰVÉSZET Három tavasz Készül a kiskunhalasiak felszabadulási emlékműve Vadas Zsuzsa Az emeletmagasságú állványokkal körül­bástyázott, hófehér gipszfigura olyan, mint valami titokzatos teremtmény. Óriási teste már mozdulna, torkát kiáltás feszíti, de még néma és magatehetetlen, hosszú hónapok verejtékes munkája szabadítja majd ki a gipszburokból. Addig minden nap szakadat­lan küzdelemben telik az alkotó és teremt­ménye között. Az emlékművet jövő év áp­rilis 4-én hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulóján szeretnék felavatni Kiskunhalason. Ez len­ne Marton László harmadik al­kotása megyénkben: 6 készítet­te a szalkszeritmártoni Petőfi szobrot, a Kecskemétre szánt kútfigurája pedig már az öntő­műhelyben várja, hogy sorra ke­rüljön. Reméljük, a Hírnök aka­dály nélkül megérkezik Kiskun­halasra, hogy felszabadulásunk nagy ünnepén büszkén hirdesse az emberek győzelmét és térmésze- tesen az őt életrehívó szobrász- művész diadalát is. Egy szobor születése izgalmas látvány. A hosszú, küzdelmes folyamat, a nehézkes anyag el­lenállásának legyőzésével, az al­kotó diadalával végződik. — Pedig ez már a munka könnyebbik része — teszi le egy pillanatra a vésőt Márton László Munkácsy-díjas szobrász- művész. — A legnehezebb ki­találni, hogy mit is akarunk. Sokszor egy ötlet világrahozata- la tovább tart, mint magának a szobornak az elkészítése, ez már mesterség, az ember azért szob­rász, hogy amit egyszer elkép­zelt, azt fámába is tudja ön­teni. A kéznek lehet|parancsolni, de képzeletben megmintázni egy fogalmat — ez a legnehezebb és lényegében itt kezdődik a szob­rászat. Marton László már nagyon sokszor, bebizonyította, hogy ér­dekesén, egyénien tud köztéri szobrokban gondolkodni. Sohasem ismétli önmagát, és azt sem hagy­ja számításon kívül: hová kerül majd ■ az alkotás, mit akar vele kifejezni, és hogyan kerülhet közvetlen kapcsolatba a figura azokkal az emberekkel, akik na­ponta elmennek mellette, akik­nek készül. Tervei nagyvonalúak, idegen' tőle a zavaros formai mesterke­dés. Nem tekeri ki egy. gondo­lat nyakát azért, hogy divato­sabban hasson. Világosan, köz­érthetően fogalmaz, a témához Illő egyszerűséggel, humorral, vagy szenvedéllyé!. Űj szobrának tervezetével megnyerte a Kiskun- halasi Városi Tanács. pályázatát — A figura hátteréül Keré- nyi József tervez architektúrát. Volt egy elgondolása, hogy egy óriási lobogó kössön össze há­rom vasbeton oszlopot, de ezt nem fogadták el. Jelenleg nem tudom hol tart a munkában, pe­dig jó volna összehangolni a dolgokat, mert az idő rohan, és hiába fejeztem be a magam fi­guráját, amíg az architektúra nincs kész, ezt sem lehet kiön­teni. • „Ha ránéznek az emberek, érezzék is, bogy mindjárt megszólal, felkiált.” Az agyagból gyúrt modell már „él”. felszabadulási emlékmű elkészí­tésére. A győztes pályamű ki­csinyített agyágmása szinte le­fut az állványról. Csupa lendü­let, mozgás, ujjongás, szép, szár­nyaló szimbóluma a szolgaság­ból felegyenesedő, kötöttségéből diadalmas mozgásba lendülő, hosszú, keserves némaság után száját győztes kiáltásra nyitó, küzdő és diadalmaskodó ember­nek. — örülök, hogy így látja, mert' pontosan ezt 'szerettem volna megfogalmazni. Az emlékmű él-í nevezése: „Három tavasz”, s a magyar történelem három legje­lentősebb három évfordulóját jelképezi: 1848-at, 1919-et • és 1945-öt. Ez a figura ennek a há­rom, a magyar nép életében leg­jelentősebb események az ösz- szegezése. Nevet is adtam neki: a Hírnök. Három szépséges, győ­zelmes tavasznak a hírnöke. Zöld gyepen áll majd — a ha­lasi új kórháznál levő téren —, mintha kis^gladna az emberek közé, kiabálva vinné az öröm­hírt: Győztünk. Hogyan oldják meg az utalást a három évfordulóra? 9 Az eredeti, bárom és fél méteres óriás még csak tömegében érzékelteti az emlékmű monu­mentalitását. 4 Minden nap szakadatlan küzdelemben telik az alkotó és teremtménye közölt. (Foto: Kotroczó István.) A puskacső virágzik Bottá György: Huszadik világháború Pontosan egy éve, hogy a kas­sai Fábry Zoltán ifjúsági Klub irodalmi estet rendezett. Előadása végén, a csehszlovákiai magyar írókról szólva Szakolczay Lajos a közönség sokaiban ülő ' Batta Györgv felé fordult, s neki szán­ta e szavakat. „Reméljük, hogy a puskacső is mielőbb kinyitja régen várt virágait.” Battát ismerik, szeretik Kas­sán. mindenki értette a njonda- tot. Sokunk kérte már számon egyre türelmetlenebbül a fiatal költő új verseit. Eddig két kö­tete (1965-ben a Virágot nyit a puskacső. 1969-ben a Testamen­tum) közül különösen az első biz­tatott azzal a reménnyel, hogy igazi költő indult Kassáról. A hosszú hallgatás csöndjeibe!) itt-ott felbukkanó versek fokoz­ták a várakozást. Azonban a Tes­tamentum kérdőjelei, valamint az, hogy Batta György erejét évek óta a pozsonyi Új Ifjúság sportriporteri feladatai kötik le, kételyeket is kavargatott. Bár ez a munkássága is kamatozott: ti­zenöt sportripoít címmel 1973- ban egy könyve jelent meg. Költő és sportriporter? A köz­tudatban e két műfaj eléggé ösz- szeférhetetlen. Batta esetében me­nekülésnek. önbizalmatlanságának tűnhet. Pedig valószínű új köte­tének verseiből és a kitűnő ri­portokból ezt érzem — hogy sze- * mélyében olyan költő keresi a helyét, aki forrásra talált a balezói tisztaságú és erejű sport szellemiségében. Ügy merít belőle élménvt és hitet, mint más a népköltészetből, a gyárak falvak hétköznapjaiból. Költészetének másik forrása en­nél is gazdagabb: Fábry igazsá­ga, a vox humana törvénye, amely képes legyűrni a "barbár­ság démonjait. Batta , gyakran meglátogatta a Kassa melletti Stószon élt szellemi méstert. A tőle kapott útravaló. az erkölcsi alapállás ott vibrál valamennyi versében. ■* Ez az örökség számára súlyos tehertétel is. önmaga megvalósít fásának próbája. Verselnek gyúj­tópontjaiban színék, virágok, gyü­mölcsök és az ellentétes végletet képviselő fegyverek ötvöződnek. A költő felméri a tankok, pus­kák. bombázók, aknák, vadászgé­pek hatalmát. S ez a hatalom ál­maira, gondolataira nehezedik, ki- éneklő-csúfolódó hangon űzi, nyo­morítja és teszi nevetségessé őket. Hatásukat ártalmatlan növények­kel csökkenti: „bomba ' hull / — barack a fáról — / a földben akna lapul l — piros retek •— / va­dászgép húz el 7 — rigó fölöt­tünk ■— ”. I „Hiszek egy jól világban, / mely arányos lesz ... s nem puska ál­tal pusztulunk. I hanem úgy / mint a jázminok: / nyár éget / ősz tép, / tél temet.” — írja fel útjel­zőként a költő. Batta György le­hetőségei, erővonalai biztatóan rajzolódnak meg a kötetben. A féltésből kipörgött kételyek el­oszlottak. felszívódtak. Az előle­gezett bizalom beteljesedett: köl­tő indul Kassáról. . f Lezsák Sándor GÁL FARKAS Szederinda Háztartási nápló Szederinda, szederág, őszbe fordul a világ, hálszemű tél közelít, folyóparthoz fagy a híd. Hallod? Már zúg is a szél megmar bennünket a tél, markába fog a világ, szederinda, szederág. Mi lesz veled, s velem is? Elfogy á szerelem is, i megfagynak örömeink mint halottakon az ing, szemeinkből délre száll jókedvünk, a tűzmadár, boldogságunk is vacog s éjjel jön, mint aki lop. Nem baj, ha a táj deres, csak te szeress, te szeress, csak te ölelj engem át, szederinda, szederág. 9 Czinder Antal „Ősz” című szobra. Ügy meredt a kis barna kötésű füzetre, mintha sose látott volna ilyet, de legalábbis ezt a füzetet nem. Pedig látott már ilyet és lát­ta már ezt is; évek óta ott pihent a nagyobbik szoba szekrényébe^, a fehérneműk tetején vagy kö­zött. És mégis új volt, mintha ’sose látta volna..,. — Na, forgasd... — biztatta a felesége, aki ott állt mellette. — Nézz bele... tanulmányozd... Az első oldalon, már megkopott, grafitceruzás írás állt. A hosszú távra megfogalmazott jelmondat, a lényeg, az axióma: „Á konyha­pénz legyen elég, mindig finom lesz az ebéd...” Pe ez több is, mint jelmondat, mint axióma — ez üzenet, hiszen ott van valami­vel lejjebb az aláírás is: „Mami”. Tehát üzenet. ígéret vagy aján­lat... Mikor is írta, mikor kezdte el vezetni a naplót, amibe már, első látásra is. milliónvi szám sorako-' zott egymás mellett, és egymás alatt. — Na, tetszik...? Mit szólsz hozzá? Mikor' láttad utoljára? Vagy láttad-e egyáltalán? — Bámulatos ... több. mint hét éve vezeted! — Csak ennyi? — Mit mondjak még? Precíz vagy. Nagyon precíz... — Az, precíz. Kész? — Mit mondjak még? — Láttad már.,.? — Igen. láttam. Sőt, mi több, olvastam is- Tudom, mi van ben­ne. Elszámolsz minden fillérről... tojás, • cukor, liszt, kávé ... De látta, hogy rosszul esik a komoly, precíz elszámolások ilye­tén értékelése. Belelapozott. A fü­zet lapjaira apró betűk és apró számok sokaságával évenként, havonként, naponként... tej, ke­nyér, mosópor ... gyógyszer és színházjegy... — Miért is kellett megnéznem? — kérdezte és csak most tette le kezéből az újságot, amit olvasni kezdett, mielőtt ez a beszélgetés elindult. Elszámolás- a háztartási pénz­zel? Valójában soha nem kérte számon a kiadott forintokat, mert soha nem támadtak kételyei azo- kat* illetően, de meg úgyis tudta anélkül is: piáé, fűsiéf^herrtéS :.. Itt-ott p tételek köitött mé^clsilla- gozott számúk! Igén, e'reKva ''„be­ruházások”. itt vannak hét év be­ruházási tételei, bútorvásárlásai, könyvvásárlásai, ruhavásárlá­sai'. .. • „Vajon ménnyit tehetnek ki...?” támadt fel benne a kér­dés, bár ... ha összegszerűen nem tudta is, benne élt a hét év min­den vásárlásának emléke. Hiszen mindig együtt döntötték el, hogy mit vesznek, megbeszélték és nem egyszer együtt cipekedtek haza a városból... egy-egy szőnyeggel, állólámpával... :— Sose kérdeztem. Most miért mutatod? | — Igaz, nem kérdezted ... De az sem elég... Néha énben az lenne jó, ha megkérdeznéd ... — De hiszen te ezt jobban tu­dod!- . — Ne mentegetőzz! Igen is, nem kérdezed meg sose tőlem, hogy mire megy el a sok pénz! Mint ahogy azt sem kérdezed, mikor voltam fodrásznál... észre-sem veszed, ha kócos vágyók, vagy ép­pen a fodrásztól jövök ...! — Hidd el, észreveszeTft ... hidd el, látom - - - Azt is. ha a fodrász­hoz keli menned, azt is, ha onnan jössz! Látom én azt,., csak nem szólok. Minek szólnék? Te is tu­dod. És hát felnőtt'- ember vagy,, szabad akaratú, felnőtt ember ... De ez a válasz furcsán hangzott. És ezt mindketten érezték­— Nézz azért bele... — mond­ta még egyszer az asszony — Az­zal megnyugtatsz. És néha-néha kérdezd meg mégis, hogy mire költekeztem. Jó...? Ez a. hang már békülékenyebb volt. sőt mintha kissé megillető- dött lett volna. — Megígérem ... nem nehéz megígérni — mondta vigasztalá­sul. — És veszek neked kará­csonyra egy rendesebb füzetet... valami masszív, .szép kötésű kis naplót. Az asszony riadtan kapta ki ke­zéből a barna kötésű füzetet. — Nem! Az nem kell! Ennek már romantikája van! És én csak úgy, magamnak írom.- Annak meg már olyan kirakati íze van ... És a barna, kopott kis füzet a milliónyi számmal, apró betűk­kel, hét év történetével, hét év minden fillérének elszámolásai­val, a megcsillagozott' beruházási tételekkel, visszakerült újra a szekrénybe, a fehérneműk közé. ’ ÉS' áz áss^óny ‘rfíég csakH aéartífyit ‘TOcWdbtt: G maradinak ve^étőSíí. . ■ Meg neked ... Antalfy István TÁRNÁI LÁSZLÓ Állok néma hóhullásban Virágoztam ereidben csavarogtam erdeidben lánghajnalú lombarcodban hulló szerelem-korom van * Árnyékod a keresztem leit sebeiddel sebesedett állok néma hóhullásban mozdulatlan jégvulkánban SIMON LAJOS Ha elhagyna Széttörnék százezer darabra, miként a kőhöz vert üveg, ha elhagyna egy pillanatra, mely óv most engem: a tömeg. Ha nem kötözne úgy magához, mint tárgyakat a drótkötél, mint vékony ágacskát a fához valami törvény, míg csak él. Ha én a sűrűből kiválnék, nem lennék ember, már csak árnyék, mely mindig más nyomán lapul. Mint üveg, amit köhöi vernek törnék, vagy halkan, mint a szervek dolgoznék öntudatlanul. 4 Szappanos István linóleummetszete. V. SZTROG1N Ki érti ezt? A‘ csengetésig öt perc maradt. Addig még lehet egy kicsit la­zítani __ js? Hiába, nem bírom t ovább — sóhajtotta az első. — Esküszöm, ez a hülye Melnyi- kov megint.- macerálni fog. Hol a remek passz, hol a legújabb magasugrói stílus érdekli. Meg kell őrülni!-r- Engem tegnap a Volker nyaggatott egy teljes órán ke­resztül a molekuláris fittyfené­ről. Hát őszintén szólva, ez azért már több a soknál... — Ugyan, hát ez is valami? — csodálkozott a harmadik. A másik, aki egy szót sem szólt, kedvetlenül húzta ki zse­béből a harmonikaszerűen ösz- szehajtogatott cetlit és belené­zett. — Mi az, te puskázol? — ször- nyülködött a harmadik. — Szé­gyent hozol erre a jónevű isko­lára! — Hagyd — csitította a ne­gyedik. — Egyébként mit te­gyünk, mondd? Az a Volkov olyan csavarintos kérdéseket tud feltenni__Sajnos, nekem nincs i dőm mindennel lépést tartani. A kicsikkel is törődnöm kejl, azonkívül ugye a család__ Is­t enemre, ettől a Valkóvtól las­san már frászt kapok. Minden nap kérdez és- kérdez ... — Csillapodj — intette le az első. — Ma talán nem is kér­dez. — Ö, Szavaljev is... Lassan az agyamra megy — suttogta majdnem sírva a negyedik —, hogy az mi mindenre kíváncsi!? A valószínűségszámítástól kezd­ve a lineáris függvényekig min­denre. — Máljajeva meg örökké Saint Exupériről faggat — közölte idegesen a harmadik. — És Hemingwayről! Mondjá­tok, ki érti ezt? Es kit érdekel mindez? Megszólal a csengd. Felálltak. Hónuk alá' csapták az osztály- naplót és elhagyták a tanárit, hogy órát tartsanak. Fordította: Baraté Rozália i

Next

/
Thumbnails
Contents