Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

1974. szeptember 29. 0 PETŐFI Népe 0 3 KOMMENTÁR Lent és fent a közművelődésben KITÜNTETÉSEK a fegyveres erők napja alkalmából Félmilliót érő újítás Baja íölé, a legmagasabb magyar siló te-, tejére kétféle­képpen lehet feljutni. Az egyik változat­ban több mint kétszáz lépcső­fokot kell még­mászni. (A fel­vonót csak ez­után igen gyor- be.) j) A másik [ehetőség tulaj­donképpen a cikki témája. Az előzmé­nyekről annyit, hogy az 1972 decemberében kezdett alapo­zási munkák után igen sor­sán * haladt az építkezés Csaknem 10 ezer köbméter betont építet­tek be a szak­emberek. Na­ponta 3 méter 12 centit nőtt az épület, s 26 nap alatt értek a tetőre; Nem­csak a betono­zást foglalja magába ez az időszak, hanem a vasszerelést, a- felületképzést és a belső acélgerendák elhelyezését is. Ez volt a legnehezebb, szinte artistamunkát végeztek a szere­lők. A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat bajai főépítésveze­tőségének munkásai komplex-bri­gádokat alkottak, s szünet nélkül, naponta 12 órát dolgoztak. Kitet­tek magukért a Jelki András, Pe­tőfi Sándor. Lenin, Táncsics Mi­hály szocialista brigádok tagjai. A 2000. vagonos gabonatároló 55 méter magas falainak Vastagsága 18 centiméter. Az eddigi gyakor­latok alapján felületkezelés nél­küli silókat alkalmaztak. Ez a ga­bonára káros volt, mert a csapa­dék átszívódott és nedvesítette a magokat. Azért döntöttek úgy, hogy befestik a külső falakat. Az Elastolin műanyagfestéket három rétegben festik fel. Az egymillió forintot érő festék filmszerűen tapad a betonra. Nem zárja el a pórusokat, átengedi a levegőt, s vízhatlanná teszi a falakat. Az eredeti tervek szerint körül kellett volna állványozni a mam- mutépítményt. Ez 20 állványozó kéthónapos munkáját, s 5Ö kilo­• A meredek falakon, Fábik Pál újítása alapján, nem szükséges állványerdőt alkalmazni. Anélkül is gyorsabb, olcsóbb a festés. (Pásztor Zoltán felvétele.) méternyi állványcső felhasználá­sát jelentette volna. Kalkulált költségvetése 770 ezer forintot tett ki.' Fábik Pál építésvezető más megoldást választott. Újításának lényege, hogy egy kétszemélyes függőkast vontatnak fel a falak mentén. A csehszlovák gyártmá­nyú berendezést eddig csak kö­zépületek homlokzatán használ­ták. A felvonó segítségével min­den külső homlokzati rész meg­közelíthető. s az Országos Szak­ipari Vállalat festői gyorsabban, jobb munkát végezve dolgozhat­nak. Ezzel a módszerrel 500 ezer forintot takarítanak meg. Tímár György főépítésvezető és Fábik Pál mindennap kipró­bálja a szerkezetet, s csak ezután engedik használni. Az alapvető fi­zikai törvények alkalmazásával (rögzítés nélküli felfüggesztéssel oldották meg a csörlők elhelyezé­sét) tizenhatszoros biztonságot ér­tek el. A tökéletes üzemelés érde­kében szélmérőt is alkalmaznak, s csak akkor kell leállítani a mun­kát, ha a szélerősség eléri a má­sodpercenkénti 10 métert. H. P. Népművészetet a modern otthonba! Pénteken délelőtt a Magyar Néphadsereg Központi Klubjá­nak nyári helyiségében Oláh.Ist- ván altábornagy, a magyar nép­hadsereg vezérkari főnöké, mi­niszterhelyettes adta át a honvé­delmi miniszter elismerését. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronzfokozatát \ Kapta Pesir Jó- tsef, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag' Tsz műhelyvezetője. A Honvédelmi Érdemérem kitünte­tést kapta 15 év után Faragó Fe­renc, a Kecskeméti Városi Tanács ipari (Csoportvezetője, Karafiáth Károly, a Kiskőrösi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke és Paczo- lai Sándor, a Fajszi Községi Ta­nács V. B. titkára. Pénteken a megyei rendőr-fő­kapitányságon dr. Fehér Géza rendőr alezredes emlékezett meg a fegyveres erők napjáról, ahol megjelent dr. Szenté István, a megyei pártbizottság munkatár­sa. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tüntették ki Baksi József, Molnár György,- Páncsics Lukács, Szabó Kálmán rendőr őrnagyokat, Szabó Zsig- mond rendőr századost, Kiss Ist­ván rendőr főhadnagyot, Kövesi János rendőr zászlóst, és Mészá­ros Sándor rendőr főtörzsőrmes­tert. A kitüntetés ezüst fokozatát kapta. Modok Imre rendőr száza­dos, Nagy István rendőr hadnagy, Holló István, Kovács János, Kö­rösi József rendőr főtörzsőrmes­ter és Vilmos Lőrinc rendőr törzsőrmester. Bronzfokozattal tüntették ki- Szliva László rend­őr őrnagyot, Dani Gábor és Gyöngyösi János rendőr főtörzs­őrmestert. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Darvas István réndőr százados, Badari József és Fekete Jánosi rendőr főtörzsőrmester, Lengyel Béla és Térjék Sándor rendőr törzs- őrmester. Ezüst fokozatát dr. Horváth Ferenc rendőr főhadnagy, Dulics József réndőr törzsőrmes­ter és- Répás József rendőr őrmester. Bronz fokozatot kaptak Mizsei' József rendőr főtörzsőr­mester, Bácsfalvi István és Ohat Béla rendőr törzsőrmester, Ko­pasz János rendőr őrmester. Az önkéntes rendőrök közül a Köz- biztonsági Érem arany, ezüst és bronz fokozatában tizenöten ré­szesültek. A tűzoltóság megyei parancs­nokságán Sebestyén István tűz-' oltó alezredes nyújtotta át a fegy­veres erők napja alkalmából a Háza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Jónás Sándor tűzoltó főtörzsőrmesternek, ezüst fokozatát pedig Ászity Ferenc tűzoltó főtörzsőrmesternek. A Tűzbiztonsági Erem arany foko­zatát kapta Ledenyák Mihály tűzoltó főtörzsőrmester, ezüst fo­kozatát Bitó Ferenc tűzoltó fő­törzsőrmester, bronz fokozatát pedig Tegzes Lajos tűzoltó fő­törzsőrmester. Tűzoltó őrnaggyá lépett elő Szabó Mihály tűzoltó százados, tűzoltó zászlóssá pedig B Tóth László, Hetényi Imre és Lengyel József tűzoltó főtörzsőr­mester. A polgári védelem megyei pa­rancsnoksága pénteken délután emlékezett meg a fegyveres erők napjáról, ahol megjelent Terbe Dezső, a megyei tanács pártbi­zottságának titkára. A kitünteté­seket Vízhányó Ist-óán , őrnagy nyújtotta át. A Szolgálati Érdem­érem kitüntetést 20 év után Jász­berényi János százados vette át. Honvédelmi Érdemérem kitünte­tésben részesült dr. Kovács Gyu­la, Vágó Iván és Gémes Gábor. Tizenegyen pénzjutalmat kaptak. Kiskunhalason a határőrség pa­rancsnokságán Dudás István ha­tárőr alezredes, Katanics Sán­dornak, a megyei pártbizottság titkárának jelenlétében nyújtotta' át a Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatát Kelemen József határőr főtörzsőrmes­ternek, bronz fokozatát Varga Attila és Faludi Ferenc határőr főhadnagyoknak, Jójárt B. Péter polgári alkalmazottnak. Közbiz­tonsági Érem arany fokozatát kapta Vörös Simonná, ezüst fo-' kozatát Kovács Mihály határőr főtörzsőrmester, bronz fokozatát Fülöp Ferenc határőr százados, Kovács Gábor határőr főhadnagy és Boda Miklós határőr főtörzs­őrmester. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetésben ré­szesült: Hegedűs István, a járási pártbizottság titkára, ezüst foko­zatában Szenti János, a Bajai Vízügyi Igazgatóság igazgatója, bronz fokozatában Selymes Já­nos, a kunbajai Béke Csillaga Tsz elnöke. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán dr. Greiner József a megyei pártbizottság titkára kö­szöntötte a munkásőröket. Dr. Cserháti László megyei parancs­nok a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát nyújtotta át Antal Mihálynak és Bibók Kálmánnak. Ezüst fokozatát Ko­vács Károlynak és Torna János­nak. Bronz fokozatát Végh Lajos­nak és Dányi Istvánnak. Mun­kásőr Emlékjelvényt kapott Szá­lai József, Patyi László, Laczkó Gyula, Nusser Elemérné, Pólyák József, ifjú Szilágyi Mihály, dr. Franyó János rendőr ezredes, Egyed József rendőr őrnagy. ' A Magyar Honvédelmi Szövet­ség megyei székházában Horváth Ignác, a járási pártbizottság el­ső titkára, Szabó Lajos, a váro­si pártbizottság első titkára és Lengyel László, a megyei párt- bizottság munkatársa jelenlété­ben köszöntötte a meghívottakat Bognár Ferenc őrnagy, az MHSZ megyei titkára. Pólyák Imre ne­gyei titkárhelyettes emlékezett meg a fegyveres erők napjáról. A Honvédelmi Érdemérem kitün­tetésben részesült Zalatnai Pál. Az MHSZ Kiváló Munkáért Erem arany fokozatát .kapta Horváth Pál, Mátrai Károly, Molnár Ist­ván és Szele Lajos őrnagy. Ezüst fokozatát Kapoli József, Baksa Sándor őrnagy, Pálfi Pál, Kiss Jeremiás, Kónya Vilmos és Szir­tes Kálmán őrnagy. A társadalmi aktivisták közül tizennégyen ré­szesültek pénzjutalomban. A népművészeti lakástextiliák és díszítők további népszerűsíté­sére október 2-től 12-ig a kijelölt boltokbán. meghatározott cikkek körére 40 százalékos árenged­ményt nyújt a . népművészeti és háziipari vállalat. Szőttesek, hím­zések és különféle népi fazekas­termékek tartoznak a kedvez­ménybe vont termékek csoportjá­ba, értékük csaknem 4 millió fo­rint Kedvezményes árusításra Budapesten a Lenin körút 84., a Rákóczi út 32. és a Szent István körút 26- szám alatti boltokat, vi­déken pedig a békéscsabai, deb­receni, dunaújvárosi, székesfe­hérvári, kaposvári, miskolci, /nagykanizsai, nyíregyházi, pápai, szekszárdi és tatabányai üzletet jelölték ki. „S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” Kitől választhatna méltóbb ki­indulópontot egy szocialista or­szág, mint zseniális költőjétől, József Attilától, t amikor nagy fontosságú társadalmi ügyét, a közművelődést akarja javítani? Aki odafigyel rá, hogy egyre nép­szerűbb, mind többször elhangzó szavunk lett a közművelődés, szemléletformáló és mozgósító eszmecserék zajlanak körülötte- érte — az előtt teljesen világos, hogy egy új fajta honfoglalás megy végbe az - emberek tudatá­ban. A közművelődés nem egyetlen, de nélkülözhetetlen eszköze an­nak, hogy igazán otthon érez­zük magunkat a minden eddigi­nél teljesebb emberi életformát kínáló társadalmunkban. Annak során, hogy az emberek — sze­rencsére — egy ideje már nem csupán a létfenntartásért dolgoz­nak, egyre meghatározóbbá vá­lik a műveltség, az életmód, az ízlés és az erkölcs. Az öntudato- sabb forradalmárokat sohasem csak a munka és a kenyér köve­telése vezette, hanem hajtotta őket az „éhe a szépnek” is. A közművelődésnek alapvető szere­pe van abban, hogy önmagunk építésére vagy sekélyesítésére használjuk-e a növekvő életszín­vonal adta kényelmet. Hazánk közvéleménye megmoz­dult a Központi Bizottság már­cius 19—20-i közművelődési hatá­rozata nyomán. Intézkedési ter­veket dolgoznak ki a megyei ta­nácsok, a KISZ, a Hazafias Nép­front, módosulnak egyes közgaz­dasági szabályozóit, hogy na­gyobb lehetőségük legyen az üze­meknek is a támogatásra. Bács- Ksikunban a megyei pártbizott­ság júniusi ülése óta járási és vá­rosi szinten tárgyalták a kérdé­seket, amelyeket napjainkban az alapszervezetekben tűznek napi­rendre. A héten pedig psszegező és ösztönző céllal tanácskozott az országos közművelődés-politikai aktívaértekezlet. A színhely, az Országház kongresszusi terme ön­magában jelképes erejű volt. József Attila jatnaki remény­kedéssel a legszélesebb körű „okos gyülekezetről” szól versé­ben. A szükségszerűséget felis­merve, fentről elindult a határo­zat. Fél év elteltével’önost fel­mérték, hogy hol tart a folya­mat. A cél az, hogy mindenki ré­szesévé váljék a személyiségne­mesítő közművelődésnek, amit természetesen nem lehet elvekkel elintézettnek tekinteni. Szükséges hozzá a legkülönbözőbb poszto­kon és szinteken dolgozó vezetők példát mutató akarata. Meg kell nyílniu^ az agyagi segítséget-ho­zó forrásoknak. A közös, az egész népért érzett felelősség alól sen­ki sem húzhatja' ki magát azzal, hogy őt az élet egyéb területére ápllította a beosztása. Ahol pil­lanatnyilag, nincs mód az új mű­velődési házat, nagyobb könyv­tárat, minden igényt kielégítő klubot teremtő beruházásokra, ott az egyszerűbb, olcsóbb megoldá­sokat szükséges keresni. Ahol ed­dig csak a „népművelőktől” vár­tak mindent, ott a párttitkámak, az igazgatónak, a tanács- és szö­vetkezeti ejnöknek, brigádvezető­nek, társadalmi tisztségviselők­nek és minden értelmiséginek rá kell döbbenni, hogy nem moshat­ják a kezüket hűvös eleganciá­val. ’ A tervezett közművelődési törvény megszületése előtt sem várhatnak ölbe tett kézzel arra, hogy majd felülről, egyszeriben megjavul a lakó- éá munkahe­lyek kulturális helyzete, növek­szik az olvasottság, a művelődé­si házak, múzeumok látogatott­sága, a művészet iránti érdeklő­dés. Ha nem is különösen sok, de akad már példa á helyi összefo­gásokra, a közös közművelődési alap létrehozására. Egyebek kö­zött ilyen az, hogy Vaskúton a termelőszövetkezet milliókkal já­rult hozzá a művelődési ház lét­rejöttéhez, és fenntartásához, a könyvtárral, klubhelyiséggel és vonzó presszóval történt bővítés­hez. Felismerték, hogy a terme­lési javak előállítása nem lehet öncélú, érdemes segíteni azok ér­telmes felhasználását is. A ma kezdődő múzeumi hónap ugyancsak elgondolkodtat azon, hogy miképp lehetne felszámol­ni a még meglevő „fehér folto­kat”. Ezekben a hagyományos közművelődési1 műhelyekben si­került elérni, hogy megszűnt a főváros és a vidék közti különb­ség. Egyaránt színvonalas, tudo­mányos alaposságú kállítások várják a látogatókat. De mind gyakrabban el kellene jutni — előadásokkal, vándorkiállítások­kal — azokhoz a munkásrétegek­hez és .a távolabb élő emberek­hez is, akiket az életmódjuk, szo­kásaik még r- távol tartanak a rendszeres műveltséggyarapítás­tól. S akik először jönnek ide, őket szakszerű, beavató tárlatve­zetés kímélheti meg attól, hogy eiveszetten ácsorogjanak a tárlók előtt. Nehéz lenne megrajzolni ha­tározott vonalakkal a közműve­lődés glóbuszán olyan szélességi köröket, amelyek azt jelzik, hogy meddig ért el eddig a jó ügy ha­tása, hol húzódnak a hideg és a meleg égövek. Annyi vástórtt megállapítható, hogy a pártszer­vek Kezdeményezők voltak. Á2 önálló Kulturális Minisztérium létrejöttével valamint az oktatási tárca segítségével, a munká- és pénzügy csatlakozásával az álla­mi irányításban is elindultak út­jukra az intézkedések, amelyek­nek meg kell járniuk a minden­kihez elvezető lépcsőfokokat. Eze­ken a lépcsőkön aztán — a leg­különfélébb területék gazdáinak és irányítóinak részvételével — egyre magasabbra vághat neki a közművelődés ügye. Immár fölfelé emelkedve és emelve. Halász Ferenc Vadkacsafarm Vadkacsafarm? Hát ezt hogy csinálták? Tudtommal a vadkacsa, más titulussal tőkés réce, költöző madár. Vagy ha áttelel is he­lyenként, akkor is röpül, vándorol. Hogy re­kesztik el tőle az eget? Hálót feszítenek ki a Vizük fölött? Vagy „megnevelik”? „Nézd, réce koma, mit vadulsz még mindig? Hát élet az: örökké kóborolni? Látjátok, szelíd házi rokonaitok milyen szépen megülnek a fene­kükön.” Ugye, milyen naiv képtelenség fordult meg a fejemben!' Meg hogy: mivel édesgették e vadmadara­kat, hogy hajlandók voltak a lételepedés- re?... S ez olyan extra üzemág a szövetke­zetben? — Ki a vadkacsafelelős? — kérdeztem a Kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz majorjában. — Szabó Pista bácsi — felelték, s körbetelefonálták érte a külvi­lágot. Mert hogy.' az ő munka- területe a határ. A téesz autója­vító telepén sikerült elérni. Me­zőőrökkel tanácskozott. Mint elő­adó ;— ő ült az asztalfőn. Hallván, hogy kedves madarai­ról van szó. nem tétovázott. Fél­órára átadta másnak a staféta­botot. A nyirkos hűvös elől a kapus- fülke kis asztala mellé húzód­tunk. — Hogy támadt az öüet vad-, kacsartevelésre? Mit hoz*ez a té- esznek? Egykettőre kiderült, hogy a vad­kacsafarm a kiskunfélegyházi Pe­tőfi Vadásztársaságé. A szövetke­zet a helyet adta — épületeket, területet, vizet — a vadnevelés­re. Meg aztán fácánt is tenyész­tenek ott az egyik épületben. Va­dászatra. Szerződésünk van a MAVAD- dal. Tavaly például mintegy 600 fácánt adtak át. élőt. lőttet ve­gyesen. Az eleven madárért 100 forintot, emezért 55-öt fizetnek. 1972-ben 2000 fácánt neveltek. — Az idén, május végén- ezer­nyolcszáz napos-fácáncsibét vá­sároltunk Nagymágocsról — Vér­felfrissítésre ... Hogy ne korcso- sodjanak. Mert ha sokáig vér a vérből tenyészik, meglátszik a formáján, torzul, a súlva se ak­kora, s a tollazata is más. Tehát vadászatra is nevelik, 6 hetes korukban engedik ki a madarakat. 5—6 km-en belül mo­zognak, „kimondotta^” a kultúr-, megművelt területet kedvelik, ott aztán találnak szemet, magot. A Petőfi Vadásztársaságnak 52 700 hold területe, s arra 93 tagja van. Köztük minden rendű és rangú ember, ezredestől pos­tásig, tsz-tagtól munkásig, 20 évestől 70 esztendősig. Tehát jó. ha van mire lőni. — őszintén szólva, a vegysze­rezés elég sok kárt tesz például a nvulakban. öt éve ezért is in­tézzük úgy, hogy közmegegyezés­sel csak 2—3 nyúlat kap minden vadász évente. Tudniillik pus­kavégre. Hogy inkább élve ... De engem most jobban „izgat” a vadkacsa. — Kinek az ötlete volt? Mióta foglalkoznak vele? — Cserkeszöllő felé jártunk, az ottani Magyar—Román Barátság tsz-ben láttuk meg a vadkacsá­kat. Na ezt mi is megpróbál­juk ... Tőlük vettünk 3000 to­jást. ' s abból neveltünk törzs- állományt. 1973-ban 1186 madár­ból 850 volt tojó. ezek 940 utód­jával jelenleg több mint 2000 vad­kacsánk van. 46 000 tojást adtak el á Lábodi Erdőgazdaságnak, darabonként 10 forintért — Ebből 350 000 forint jött be a vadásztársaságnak. — De hát ha tíz forintjával... — Körülbelül százezer forintot tettek ki a költségek. A szállítás majd harrhincezerbe került, öt­száz forint a táp mázsa la. na meg a munkadíjak. A leszerződött vadkacsákat — kilónként 55 forintért — a MA­VAD veszi át. Szerződés nélkül csak 45-ért. Egyi kilogrammosra 55—56 nap alatt nő meg a kacsa. Az erdőgazdaságnak eladott to­jásokból vadászatra nevelnek ott madarat. Félegyházán törzsállomány van, meg tojás. Vadkacsára vadászni hol is lehetne abban a határban ?­A Csongrádi útról pompás be­kötőút vezet a majorhoz. — Az a három épület az — mutat előre a gépkocsiból Szabó István. — A nádtetejűben a fá­cánok vannak, a cserepes a ka­csáké. A harmadik a gondozó he-' lyé meg a takarmányé... A ma­darak átteleltetésére eddig „be­gyűjtöttünk” már 150 mázsa sze- mestakarmánvt. Ami tisztításkor, szárításkor el­hull. kiváló erre a célra. Alig-ke- rül valamibe, vagv semmibe se. Bozótos, magas füvű terepen haladunk, mostmár gyalog, a ka­csák tavához, bekerített kifutó­jához. A vízen száz meg száz bar­na madár „köröz”. Barna? Igen, úgy egészében. De közelebbről látva mennvi más finom színtől díszes a tollazat. Fehér gyűrű- a nyakon, zöldbei), zöldes-feketé­ben játszik a fej. a szárnytükre ragyogó kék „rangjelzés”, bíbor­vörös fénnyel, fekete-fehér sze­géllyel. Megszokták az ember közelsé­gét, legfeljebb a fejüket kapják arra. azt is nemes vadakhoz illő méltósággal. Érdekes a mozgásuk a vízen Sok-sok jól kivehető kör, egymástól függetlenül is, meg körkörösen. Élénkebb. ha sza­bad így kifejezni „katonásabb” -az úszásuk a házikacsákénál. Ke­csesebbek is. Masszív, izmos jó­szágok. — Ezek már nem mennének el. ha kerítés nem lenne is. Egy réce pont ezt tanúsítja. Kétségbeesett igyekezettel fürkész a drótakadálv mentén le-föl, hol találna bejáratot a többiekhez. Elcsavargott a kisöreg. A szikár, nvúlánk vadászmester szélfútta, napégette arca mosolvra enyhül. Óvatosan, két karját széttárva lo­pakodik közelebb, hogy megfog- ja. Csak a kifutóban sikerül, némi madár-kontrabont közepette nya- koncsípni egy ijedt vadkacsát. Mekkora tiltakozás mindenféle cirógatás ellen. A hangja: kacsa­hang. csak szebb zenéiű. . Szabó István kicsit széthúzza a madár szárnvtollát. — Tapintsa csak meg viszi ujjamat a végéhez. Csonkot ér­zek. — Két napos korukban, itt az első ízig. a szárnvhegyben le­vő vezértollat — villannyal — le­sütjük. Nem fáj. nem is vérzik, egy csöpp var marad utána... Ezután legfeljebb egy méter ma­gasra tud felszállni. ... Köröznek, köröznek fárad­hatatlanul a „szelídített” vadka­csák. Vajon nem az nyugtalanít­ja őket. hogy ilyenkor •>; feltá­madnak az éles őszi szelek, más­kor, eddig mindig útra keltek? Tóth Isttán (Opaussky László felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents