Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

4 0 PETŐFI NÉPE 0 1914. szeptember 28. Köszöntjük fegyveres erőinket! Bizakodó hangulatban 1948. szeptember 29-én 126 évvel ezelőtt vívta meg első győzelmes csatáját a magyar honvédsereg Sukoró és Pákozd mellett. A két község közötti dombokon verték meg a magyar honvé­dek Jellasics horvát bán Pest-Budára tartó seregét.' Szeptember 29-én tiszte­lettel és szeretettel köszönt­jük hazánk fegyveres erőit, népünk fiait, akik fegyver­rel a kézben, télen és nyá­ron, nappal és éjszaka őrzik, Vigyázzák társadalmi ren­dünket, dolgozó népünk ha-, talmát. Amikor róluk beszé­lünk, felelevenítjük a nagy hazafiaknak, Dózsa György­nek, az 1848-as forradalom és szabadságharc katonáinak, az 1919-es Tanácsköztársa- ’ ság hőseinek emlékét, akik vérüket ontották a magyar nép felemelkedéséért egy jobb, egy szebb társadalom megteremtéséért. A fegyeveres erők napján nem feletkezhetünk meg azokról a szovjet harcosok­ról, partizánokról sem, akik éppen harminc esztendővel ezelőtt felszabadították a fa­sizmus igája alól a magyar népet, s lehetővé tették a proletárdiktatúra államának létrehozását, a szocialista fejlődés elindítását, a békés, alkotó munka kibontakozta­tását. Ez az évforduló össze­fonódik felszabadulásunk év­fordulójával, azoknak a hő­söknek emlékezetével, akik­nek példája nyomán ma a hadseregben, a rendőrségnél, a határőrségnél, a munkás­őrségnél szolgálatot teljesítő fiatalok egyre magasabb szinten, a haditechnika ki­váló ismeretével teljesítik kötelezettségüket. Katonákat, határőröket, rendőröket, munkásőröket köszöntünk ma a fegyveres erők napja élőestéjén. Me­gyénk lakossága nevében kí­vánjuk: teljesítsék méltóan a rájuk bízott feladatot a nép hatalmának, szocialista vív­mányainak megőrzése érde­kében. A négy páncélos Apa és fia Nem ritkaság ma már, hogy a munkásőrség so­raiban együtt találjuk az apát, a fiút, sőt sokszor az egész család vállalja a párt, a haza önkéntes fegyveres szolgálatát. Bácsfalvj Gyulával, a mun­kásőrség kalocsai egységének hadműveleti szak­csoportvezetőjével, a Jármű Ktsz lakatosával nem i a munkahelyén, otthonában beszélgettünk* — A magyar néphadseregben pblitikai munkásként dolgoztam, de megromlott egészségi állapo­tom miatt leszereltem. A Petőfi Politikai Tiszti Iskolát végeztem el, s 1951-ben kerültem Kalocsára. Itt nősültem meg, s életem a vá­roshoz kötődött. Amikor az' ellen- forradalom után megalakult a munkásőrség, az elsők között voltam, aki belépett e testület­be, hiszen a felszabadulást kö­vetően léptem be a pártba. Ügy éreztem, fegyverrel is tennem kell társadalmunkért. S hogy ez mennyire így van, azt talán az egység parancs­noka fogalmazta meg. Bácsfalvi (Gyuláról mindenki tudja az egységben, hogy lelkesen, oda- adóan dolgozik, nem ismer fá­radságot a harcgyakorlat előké­szítésében, ia lövészetek meg­szervezésében. Égyéflén. ‘hibája • azonban neki is van: -az orvos! véleményét nem» veszi figyelem- i be,' többet dolgozik a kelleténél. A 17 éves szolgálat, a korábban végzett politikai iskola alkal­massá tette, hogy jól bánjon be­osztottjaival, s nem csoda, ha a munkásőrök szeretik, 1 utasításait tökéletesen végrehajtják. A jó munkáért, lelkiismeretes tevé­kenységért a parancsnokok elis­merése sem maradt el. Az apa mellén ott díszük a Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst foko­zata, d Szolgálati Érdemérem, az Árvízvédelemért és a Kiváló vér­adó kitüntetés. A múlt évben egyszerre két oVszágos parancs­noki dicséretet kapott, s hogy a munkában sem az utolsó, azt bizonyítja a Kiváló dolgozó' ki­tüntetés. — Az országos parancsnokság felhívása alapján brigádunkkal, amelyben a fiam is dolgozik, részt veszünk a szocialista cím elnyeréséért, s terven felül egy ^kamion- . és.- egy hűtőgépkocsi.* ■ alvázát, felépítményét készítjük el. Patronálunk két iskolát is, s a gyerekek számára hintákat, járókákat, s más egyéb játékokat készítettünk. Ifjú Bácsfalvi Gyula mind ez ideig szótlanul hallgatta beszél­getésünket, várt a sorára. A hu­szonkét éves fiú édesapja mellett tanulta a lakatos szakmát, be­csülettel leszolgálta katonaide­jét, s ma már nemcsak tartalékos alhadnagy, de munkásőr is. Eb­ben az évben tett esküt, s azóta párttag is. — Jó nevelő iskola volt szá­momra a KISZ-szervezet, de a fegyveres szolgálat megszerette­tésében édesapám volt a példa­kép. A parancsnokom rám bízta a vegyi védelmi szolgálat raktá­rának kezelését, sőt már előadá­sokat is tartottam ebből a té­mából. Szeretnék méltó lenni az apámhoz,'a munkában és a szol- s gáláiban, £gyarái)í.,, Apa és fiú, két generáció, s lám: nincsenek köztük ellenté­tek, amelyekről manapság diva­tos beszélni. A fiú követte az apát, aki igaz ügy szolgálatának szentelte életét. Szolgálatból jeles Gyarmati tej Zoltán tartalékos szakaszvezetőt Szegedről indítot­ták az élet útjára. Az általános iskola, majd a gimnázium -el­végzése után Baján a Vas- és Fémipari Ktsz hűtő- és presszó­gépszerelője lett. Erről a munka­helyről szólította a parancs a ha­tárőrséghez. Az alapkiképzést jól, a tisztes tanfolyamot kiváló eredménnyel végezte. Tizennyolc • hónapon át Bácsborsódon kato­náskodott. Leszerelő „kiskönyvét”, október helyett augusztusban kapta kézhez,, mert Zoli, a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola nepáli tagozatán sikeres felvé­teli vizsgát tett, s földrajz-test­nevelés szakra felvételt nyert. A fegyelmezett, példamutató. fiatalember a kiskunhalasi Ha­tárőr egység élenjáró katonája lett. Kiváló alparancsnoki mun­káért, bűnözők leleplezéséért ti-, zennégyszer részesült dicséretben. Rajparancsnoki beosztásban dol­gozott, szakaszvezetői rangot ka­pott. A fiúkra vár­ni kellett, hi­szen a kikép­zést nem le­hetett megza­varni, ugyan­is a négy pán­célos — a' há­rom újonc és a rajparancs­nok — a. harckocsi éjjel is látó felsze­relésével is­merkedett. A hatalmas monstrumról könnyedén ug­ráltak le, s mutatkoztak be. de már mindegyik oda­tette neve mö­gé rendfbkozay tát: honvéd: Csupán ’ három hónapja vo­nultak be, de máris tettek valamit a ha­záért. de in­kább mondják el ők. — Tompán dolgoztam a Kossuth Termelőszövetkezetben — mondta Csanádi József hon­véd — s bár elvégeztem János­halmán a növénvtermesztőgé- pész-szakiskolát. segédmunkás voltam. A harckocsizókhoz hív­ták be, s örülök, hogy ismét a szakmában dolgozhatok. Nem volt nehéz megtanulnom a harc­kocsi motorjának működését, a kocsi - vezetését. Nemrégiben ve­zetési gyakorlaton voltunk és ott ötös osztályzatot értem el. Nem volt könnyű, mert a pályán, amely tűzdelve volt akadályok­kal. hibátlanul mentem végig. Ebben — most már megmondha­tom — nagy segítségemre volt, hogy korábban traktort is vezet­tem. Igaz, itt komplikáltabb a fék. a kormány, a motor, de ér­demes megtanulni, hiszen az itt szerzett ismereteket a polgári élet­ben is hasznosíthatom. — Én is traktoros voltam, — yette át a szót Nemes János hon­, véd — a 1 BOdoglári Szabadság Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságban a vontatóval szállí­tást végeztem, s éppen ezért dü­hös vagyok magamra, mert ne­kem csak négyesre sikerült a vizsgám. Hogy miért jó a katona­ság? Sokan nem hiszik, de itt benn már más szemszögből látja az ember. Rengeteg műszaki isme­rettel gyarapodtunk, s leszerelés után nehézgépkezelői vizsgát is tehetünk. Furcsán hangzik, de így igaz:, több idő iut itt a kato­naságnál a művelődésre, a szóra­kozásra, mint a polgári életbén. Traktorosként alig jutott időm arra, hogy elolvassam az újsá­got, itt nézhetem a televíziót, könyvet, újságot olvashatok, a laktanyába kulturális együttesek látogatnak el; megnézhetem a műsorukat, egyszóval hasznosan töltöm el a szabad időt. — A kisszállási Bácska Tsz- ben nem örültek, amikor mégkap. tam a behívót — mosolyodott el Horváth Gyula honvéd — hi­.'--vUs'Ar szén a műhelyben éppen az ara­tásra készítettük elő a gépeket. Sok minden megváltozott körü­löttem. de már az első kiképzési napon anélkül, hogy megkér­tek volna érre — fogtam a szer- > számokat és megjavítottam az egyik harckocsin egy apróságot. Parancsnokaim ezt megjegyez­ték. s ma is számítanak rám. Mi­lyen az életünk? Nem lehet okunk panaszra. Amikor látoga­tóim voltak — az egész család meg a nagylány — elmondtam nekik hogy kétfajta ételből lehet választani, pizsamánk, papucsunk vah, s nagyon jók a parancsno­kaink. űk is fiatalok, megértik gondjainkat, együtt örülnek ve­lünk a sikernek s legalább úgy bosszankodnak, hal elvétünk va­lamit, mint jómagunk. Idősebb korban is. rangban is Tóth István őrvezető, e Bács me. gyei fiúk rajparancsnoka. Nős már, sőt családos, egy kisfia van. — Mit mondhatnék, én a be-, osztottjaimról? Igyekvők, rende­lek; fegyelmezettek. Szeretnéri'ek ’ többet tudni, s erre minden le­hetőséget megragadnak. Jól ve­zetnek. príma harckocsivezető válik belőlük, de addig még na­gyon sokat kell tanulniok. Vala­mennyien. de »különösen Horváth Gyuszi jól ■ ismeri a technikát, s ez a mi beosztásuknál elenged­hetetlenül fontos. Három hónappal ezelőtt ezek a Bács megyei traktorvezetők még álmunkban sgm gondoltak arra. hogy nemsokára több tíz­tonnás harci járművet bíznak rájuk, s talán arra sem, hogy milyen gyorsan megtanulják en­nek a kezelését A hónapok eb­ben a jól kollektívában gyorsan repülnek*' sikerek.- kudarcok, fi­zikai megerőltetés és kellemes szórakozás váltogatják eevmást. S fiaink, akik pelvhedző állú if­júként kerültek a hadseregbe, két év múlva ‘ felnőtt férfiakként térnek vissza a szülői házba. — Zoli’ különösen a harcosok politikai oktatását segítette ered­ményesen — dicsérte a fiút Csor­ba határőr hadnagy. — Amikor például a személyi állomány a Varsói Szerződéssel kapcsolatos témákat tanulta az első j foglal­kozáson kiderült, hogy több újonc határőr a tagállamokat, s külö­nösen azok földrajzi elhelyezke­dését nem ismeri. Gyarmati sza­kaszvezető szabad időben mag­netofon és térkép felhasználásá­val. tanította a tájékozatlanokat. Magnóra mondta a tagállamok politikai, gazdasági, katonaföld­rajzi helyzetét és a felvétel több­szörös visszajátszásával egy-egy harcosnak a térképen kellett kö­vetni a hallottakat. A harmadik foglalkozáson minden harcos he­lyesen válaszolt a kérdésekre. —■ Gyarmati határőr szakasz­vezető a járőrszolgálat tökéletesí­tésére vonatkozó javaslatokat, egyes katonák kötelességekhez való viszonyát, egyéni problémáit is folyamatosan tanulmányozta — jegyezte meg az 'alegység pa­rancsnoka — és a vezetéshez nélkülözhetetlen információs ada­tokat továbbította a parancsnok­nak. Á közelmúltban például az egyik határőrt a ViZesfáSi Állami Gazdaságtól értesítették, hogy a bevonulása előtt igényelt házr helyet nem kapta meg. A határ­őrt nagyon bántotta az eset és a szolgálati tevékenységére is rossz hatással volt. Gyarmati sza­kaszvezető figyelt fel a katona magatartásában bekövetkezett változásra és javaslatára a gaz-, daság vezetőit levélben kértük a katonáskodó dolgozójukról való gondoskodást. Gyarmati Zoltán az őrs KISZ- alapszervezetében is példamuta­tóan dolgozott. — Zoli, mint ve­zetőségi tag bármikor, bármilyen feladatot kapott a KISZ-től, vég­rehajtotta — jegyezte meg a KlSZ-tltkár. Az élenjáró szakaszvezető Bácsborsód községben a honvé­delmi nevelést is eredményesen segítette. Személyes feladata az ifjúgárdisták oktatása, volt. Az alparancsnok Ifjú Gárda raja a legutolsó járási szemlén első leti. A községi tanácselnök jutalom­mal honorálta a szakaszvezető fáradságát. Gyarmati Zoltán tartalékos határőr szakaszvezető tehát be­csülettel állt helyt. Bizonyára a jövőben is eredményesen fog majd haladni élete útján, amihez harcostársai- is sikereket kívántak a leszérelés napján. Kiváló körzeti megbízott — Amikor 1966-ban kisszállás­ra kerültem körzeti megbízottnak, nemcsak én, de a járási rendőr- kapitányság vezetői is jól tud­ták: a község a járásban bűnügyi- leg a legfertőzötebb volt. Még jól emlékszem, 1966-ban fél év alatt 36 bűncselekmény történt, amelynek 55 százaléka súlyos testi sértés, 30 százaléka 'társa­dalmi tulajdon sérelmére elkö­vetett lopás volt. Napirenden voltak a lopások és a közlekedési fegyelemre jellemző, hogy egy év alatt 15—16 szerencsétlenség tör­tént. Összehasonlításként .szeret­ném elmondani, hogy ebben az évben összesen égy bűncselek­mény, egy személyi tulajdon sé­relmére elkövetett lopás történt, amelynek tettesét nem sokkal a cselekmény után felderítettük. Közlekedési bűncselekmény nem történt, bár ebben az évben 36 szabálysértőt jelentettem fel főleg ittas vezetésért, jogosítvány nél­küli hajtásért.. A garázdaságok száma is csökkent, ‘ évente 3—4 történik a községben. Ilyen bevezető után arról ér­deklődöm Kisgyörgyei István rendőr zászlóstól — aki: egyéb­ként 48 éves, s 24 éve tagja pár­tunknak, 3 gyermek apja —, ho­gyan sikerült ezt a nem minden­napi eredményt elérni? — A körzeti megbízott szolgá­lata nyolc »óra, de a bűncselek­mények megelőzését, felderítését, ez idő alatt nem lehet elvégezni. Én mindig szolgálatban vagyok, s ugyanezt mondhatom el arról a harminc önkéntes rendőrről; akik társadalmi j munkában éjt nap­pallá téve dolgoznak, tevékeny­kednek a község közrendjének, közbiztonságának érdekében. Kisgyörgyei István a kelebiai (forgalomellenőrző ponton szolgált 1949-től egészen az ellenforrada­lom kitöréséig, s utána önként je­lentkezett a rendőrség kötélékébe. Amikor Kisszállásra -költözött 'családjával, de még ma is — ahogyan tréfásan megjegyezte —, a második körzeti megbízott a felesége. Amikor kint vpi a köz­ségben vagy a közös gazdaságok­ban ellenőrizni, felesége intézke­dik telefonon a baleset ügyében, vagy felveszi a panaszt. Paráncsnokai mondták el, hogy .JCisgyörgyei István rendőr zász­lós megszerezte a Kiváló körzeti megbízott címet, s a Kiváló ha­tárőr jelvényt is. — Ezt a munkát, de inkább hivatást szeretni Jcell. A meg­előzés érdekében, főleg a téli idő­szakban projoagandaelőadásokat tartok a község lakóinak á közle­kedés biztonságáról, a társadalmi és a személyi tulajdon védelmé­ről. Foglalkozom -az önkéntes rendőrökkel, akik hű társaim e nehéz munkában. A körzeti megbízott Ott él a községben, az emberék hozzáfor­dulnak ügyes-bajos dolgaikban. Kisgyörgyei István kisszállásinak tartja magát, gyökeret eresztett, hiszen építi családi házát, s . köz­ben művelődik, tanul is, hogy még jobban teljesítse hivatását. (Irta és fényképezte: Gémes Gábor) Sűrűsödnek a tennivalók a ha-, tárban. Az őszi munkák megszer-, vezése nem kis gondot okoz a hatezer hektáron gazdálkodó sza­badszállási Egyesült Lenin Ter­melőszövetkezetben sem. Ezek­ben a napokban a szövetkezet vezetői a szokásosnál is többet járnak a mezőkön, kevesebb ide­jük jut a pihenésre. Molnár Vilmos elnökkel és Szűcs Sándor elnökhelyettessel azokról a tennivalókról beszélge­tünk, amelyek leginkább sürget­nek ezekben a napokban. — Megkezdtük a magnak való kukorica szedését. Sajnos, ezt még nem tudtuk gépesíteni. Je­lenleg mintegy nyolcvanan törik a kukoricát. Az Anjou nevű faj­tával kezdtük, majd a PX— 50-sel folytatjuk. Október elején már háromszázan fognak dolgoz­ni a kukoricatáblákon. Nem. bír- juk saját munkaerővel a szedést. Kénytelenek' vagyunk minden esztendőben 200—250 személyt máshonnan toborozni. Főként az ország északi részéből járnak hozzánk. Munkásszállást építet­tünk részükre, az étkezésükről üzemi konyhánkon gondosko­dunk — tájékoztat az elnök. A termelőszövetkezet minden - évben jelentős területen termeszt1 vetőmagnak kukoricát. Jelenleg is a megye legjelentősebb mag­termesztő gazdasága. T- Más a helyzet a. takarmány­nak szánt tengerivel — hangoz­tatja Szűcs Sándor elnökhelyet­tes. — Négy kombájnnal és há­rom Zmaj—2-es csőtörővei mint­egy hat hét alatt be tudjuk ta­karítani a termést 700 hektárról. Természetesen ehhez az időjá­rásnak is segíteni kell. i Jó ter­mésre számítunk. Becsléseink Sze­rint mintegy 70 mázsa mutatko­zik hektáronként. A termelőszövetkezet vezető-, sége ismert kezdeményezéseiről. Nagy merészen az idén is egy új növény, a szójabab termesztésé­hez fogtak. Nem is kis területen. Háromszázhatvanhat hektáron vetették a fontos takarmánynö­vényt. Betakarítását gépesítik. Hat SZK—^-es és SZK—5-ös kombájnt alakítanak át erre a célra. — Jó közepes termésre számí­tunk. Ha sikerül a szójatermesz- tés az idén, jövőre még nagyobb területen, mintegy 410 hektáron vgtjük — mondja Molnár Vilmos. Másik nagy feladatuk a gaz-_ dag alnu termés biztonságba he­lyezése. A tervezettnél mintegy 80 Vagonnál több termett. Negy­ven vagonnal szedték le eddig, amely csaknem kizárólag export­ra ment. A termés olyan szép, hogy előreláthatólag 80—85 szá­zaléka külföldre kerül. Az elnökhelyettes elmondja: — Sajnos, az almaszüretet sem tudjuk megoldani. saját munka­erővel. Jelenleg hetvenen szedik a gyümölcsöt, nagyobb részt Észak-Magyarországról jött mun­kások. Az’ idei időjárás nem volt al­kalmas a magkükorica termesz­tésére. Jelentős jövedelemkiesés­re számítanak az alacsonyabb ho­zam miatt. Az elnök azonban bizakodik: • — Szójababból és almából több lesz a termés, mint amire szá­mítottunk. A takarmánykukorica is hozza a tervezettet. Ily módon a magkukorica termesztésénél je­lentkező kiesést más ágazatból tudjuk pótolni. Végül is remél­jük, hogy a 83 millió forint ter­vezett árbevételt nemcsak hogy elérjük, hanem túl is teljesítjük. K. S. KGST: Egészségügyi együttműködés Egységes elektronikus diag­nosztikai berendezés megalkotá­sáról tanácskoztak a KGST-orszá- gok küldöttei Batümiban. Az ér- |ekezletet a KGST gyógyászat- echnikai koordinációs központ­únak javaslatára hívták össze, ^melyen bolgár, magyar, NDK- beli, szovjet és csehszlovák ku­tatóintézetek, klinikák, az érin­tett iparvállalatok és tervező­irodák munkatársai vettek részt. Az értekezleten meghatározták a gyártandó eszközökkel szemben támasztott egységes követelmé­nyeket a szabványokat, valamint kidolgozták a közös terminológiát, A szocialista országok szakem­bereinek együttműködése gyakor­latilag felöleli á gyógyászati tech­nika összes ágazatát. Szovjet és NDK-beli kutatók már kialakí­tottak közösen egy automata diagnosztikai berendezést, amely alig félóra alatt sokoldalúan megvizsgálja az emberi szerveze­tet és megbízhatóan értékeli a normálistól való eltéréseket, pon­tosan meghatánozza a diagnó­zist. (BUDAPRESS—APN) / ti

Next

/
Thumbnails
Contents