Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-20 / 220. szám
1974. szeptember 20. • PETŐFI NÉPE # O kiállítás félegyházán I|Emlékezettartó város’ ’ Elfér-e Kiskunfélegyháza története egyetlen teremben? Egy jóindulattal közepes méretűnek minősíthető teremben? Mi mondható el a legfeljebb néhány tucatnyi négyzetméteren a kétszáz esztendős városról, az évezredek óta lakott tájról? A helyhiánnyal miként birkózott meg a rendező? Némi szorongással léptem át a Kiskunfélegyháza története az ókori emlékektől napjainkig című helytörténeti kiállítás ajtaját. Az utóbbi időben megélénkült a Kiskun Múzeum közművelődési, tudományos tevékenysége; egy kudarc szépívű fejlődést törhet meg. Elégedetten távoztam. Ügy éreztem. hogy érdemes volt megnézni az ünnepi évforduló alkalmából össze- és előszedett, bemutatott. csoportosított tárgyakat. Még így is. mérföldes lépésekkel. érdemes volt követni az önmagát és a tájat alakító ember útját a Földnek e tenyérnyi részén. A vendégkönyv bejegyzései a kezdeményezőket igazolják. Sajnálható, hogy ■ egy hónap múlva újra a raktárakba kerülnek a most látható tárgyak.' Nyilván Kiskunfélegyházán is jut majd hely, idő és energia/állandó várostörténeti kiállítás rendezésére. Az időpontra vonatkozó jóslásokba ne bocsátkozzunk. Bízvást állíthatjuk, hogy a mostani bemutató meggyorsította a végeleges, tartós megoldást kereső folyamatot. Gyorsította, létével. Viszonylag rövid idő alatt a város múltjának legfontosabb eseményeit, jellegzetességeit jól tükröző. érdekes és tanulságos tájékoztató készült, l^Iég a helyismereti kutatók szamára is adott újat a kiállítás. például néhány őskori tárgy bemutatásával, a felszabadulás utáni események árnyalt érzékeltetésével. Tudunk arról, hogy több olyan dokumentum gazdagította a gyűjteményt. amelv az elmúlt években került a múzeum tulajdonába. Az intézmény széles körű közművelődési tevékenysége ilyen haszonnal is jár! Számon tartják az emberek és szívesen segítik,, ki-ki a maga módján. A gyakorlatban érvényesítik Móra Ferenc igazgató úrnak, a város szülöttének népművelési elveit, követik példáját. Minden eszközt felhasználnak arra. hogy a szélesre tárt kapukon minél többen keressék meg a város múltját őrző intézményt. hogy minél több önkéntes munkatársuk legyen. •A múzeum kiállítási programja is ezt a távlati célt szolgálja következetesen. Ötletesen. Ezért vállalkoztak a végülis sikeres, az összefüggéseket feltáró, a história fő vonulatait tudatosan hangsúlyozó időszaki kiállítás megrendezésére. Külön öröm. hogv szigorú tárevi1a°ossáaoal. hitelecen, ám mé«is nyomatúkkal emeltek ki a város lakóinak demokrat'- kus hagyományait Dienes András Kiskunfélegyházát „jé emlékezettartó város- nák” minősítette A múzeum kiállítása is azt bizonyítja, hogy pontosan fogalmazott. Heltai Nándor 9 Évezredek óta lakott Kiskunfélegyháza körzete 9 Emlékek a középkorból 9 Tanácsköztársasági dokumentumok 9 Kossuth Lajos levele a félegyháziakhoz (Pásztor Zoltán felvételei) Az olvasás értéke Valahányszor meglátogatok Valakit, szemügyre veszem a könyveit. Ha nem látok könyveket, vagy csak keveset, megdöbbenek, sőt elkeseredem. Ha sok kötet van, élvezettel olvasgatom a címeket. „Mutasd meg a könyvtáradat, megmondom, ki vagy!” Amikor az ősember megtanult beszélni, a közlésben óriásit lépett előre: létrejöhetett a vers meg az ének. Az írás felfedezésével aztán megszülethetett az irodalom és a tudomány. Foglalatuk a könyv. A könyvnek ma egész különleges értéke van, óriási a jelentő, sége. Mert a könyvek birodalma az egyik olyan terület, ahol a gondolkodó ember szabadon ván. dorolhat, tetszés szerinti vidékeket bejárhat, válogathat, válaszolhat, vitatkozhat. Az olvasás kivezet a rádió, a televízió és az oktatási rendszer olykor zárt világából. Csak az értheti meg szű. kebb és tágabb környezetét, 'aki otthonosan mozog a könyvek, a régi és az új kiadványok között. Ha, olvasunk, magunk dönthetünk, kire figyeljünk. Ha úgy tetszik, a világtörténet és a saját korunk legnagyobb gondol- kodói szólnak hozzánk. Az ember nemcsak azért tanul, olvas, mert bizonyos képesítést akar szerezni, kényelmes álláshoz akar jutni. Hanem mindenekelőtt azért, hogy megértse, megtalálja' igazi önmagát. Az embernek szabadon és megalapozottan kell választania az eléje táruló lehetőségek között. S ez a választás feltételezi a ^gondolkodás, az ítéletalkotás képességét, sőt bizo. nyos személyes filozófiát, világnézetet is. Az ilyen magatartás kialakításához elmélyült . olvasás, megfontolt állásfoglalás szükséges. Az olvasás az élet egyik nagy öröme. Aki gyermekkorában nem kapott rá a betűk élvezetére, nem egykönnyen fogadja el ezt az állítást. Pedig a könyvek világa szinte kimeríthetetlenül változatos, mindenki találhat „neki való” kiadványt. S az olvasónak nincs szüksége partnerre, mint a játékban, a sportban vagy a szerelemben... Aki egyszer rászokott az olvasásra, biztos lehet abban, hogy scha többé nem lesz magányos, soha többé nem unatkozik, és — talán ez a legfontosabb — sohasem idegenkedik el sem önmagá. tói, sem a valóságtól. Bognár András KODÁLY-MŰVEK WAGNER VÁROSÁBAN Kecskemétiek Bayreuthban A kis bajor várost csaknem egy évszázada Richard Wagner neve fémjelzi. A’nagy német zeneszerző nemcsak halhatatlan zenedrámáinak partitúráit hagyta az utókorra, hanem azok minél tökéletesebb megszólaltatásának lehetőségeiről is gondoskodott. Saját elképzelései szerint épült egy fákkal övezett bavreuthi dombon a „Festspielhaus” (az ünnepi játékok háza), melv azóta is otthont ad a nagyszerű alőadásoknak, immár csaknem száz év óta. Wagner eredeti terve egy ingyenes népszínház létesítése volt, melvet származásra és vagyoni helvzetre való tekintet nélkül mindenki látogathat. Bár a belépődíjat a megvalósítás során nem lehetett teljesen mellőzni, Wagner bizonyos határig elérte ezt a célját is. Ez nagymértékben a 23 éve rendszeresen megrendezésre kerülő Nemzetközi Ifjúsági Találkozó érdeme. itt összegyűlt muzsikus fiatalok ugyanis —. a világ minden tájáról érkeznek, az idén 26 országból — rendkívül jutányosán tekinthetik meg az előadásokat. A találkozó, melyet Herbert Barth sajtófőnök és felesége szervez nagyszerű alapossággál, számos alkalmat nyújt az aktív zenélésre. valamint — főleg a Wagnerrel foglalkozó — különböző nyelvű zenetudományi előadások hallgatására is. Érdekesség, hogy zenekari, énekkari és kamarazene foglalkozásokon kívül külön kurzust tartanak például a modern ütősök és elektronikus zenészek számára. Általában híres német- országi» professzorok és karnagyok vezetésével folyik a felkészülés a koncertekre, ahol főleg XX. századi szerzők műveit szólaltatják meg. Az idén például Hindemith. Ernescu. Serocki, Stockhausen művei mellett Kecskemét nagy szülöttének. Kodály Zoltánnak két vokális kompozíciója is elhangzott. Ezen a nyáron (augusztus 0—30-ig) számos szocialista országbeli (főleg lengyel, román, bolgár) fiatal vett részt a találkozón. A húsz magvar résztvevő között négy kecskeméti volt. Lauter Csaba (klarinét). Bodócz Győző (kürt). Galánthav Szabolcs (fuvola) jelenleg mint a Szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fúvós-quintettjének tagjai több nagysikerű koncerten szerepeltek. főleg magyar szerzők (Hidas. Farkas. Ránky) műveinek érett tolmácsolásával. E sorok írója szintén részt vett a zenekar munkájában. A zenélés mellett bőven akadt időnk megtekinteni a város nevezetességeit: a zenés Wagner-múzeumot. Európa egyik legszebb barokk színházát. Wagner és Liszt Ferenc sírját... A legnagyobb élményt természetesén a Wagner-előadások jelentették. Az énekkar és zenekar tagjait különböző együttesek szólistáit^.'tereiből válogatják össze. Ebben rejlik a színvonalas előadások egyik titka. A szólisták közt számos világhírű Wagner-énekes nevét találhatjuk: Theo Adam. Karl Ridder- busch. René Kollo. Caterina Li- genza. Gwyneth Jones és mások. Az idén hét zenedráma: A Nibelung gyűrűje tetralógia. Tann- häpser. Tristan és Izolda. A nürnbergi mesterdalnokok került -előadásra Horst Stein. Silvio Varis- so. Carlos Kleiber vezényletével. Végül érdemes megemlíteni, hogy az előadások most is zsúfolt nézőtér előtt, remek hangulatban zajlottak le. Ez is bizonyítja, hogy Wagner művészete az eltelt évszázad alatt semmit sem vesztett varázsából. Rendkívül örvendetes. hogy az ifjúsági találkozó révén a nemzetközi fiatalság egyre szélesebb tábora ismerkedhet meg ezzel a tartalmas, gazdag életművel. Ifj. Tornyai Jenő Óvjuk gyermekeinket A nyári nagy vakáció után sok dolgozó szülő megkönnyebbülten felsóhajt:' végre, elkezdődött a tanítás, felügyelet alatt lesz a gyerek. Ez a körülmény azonban nem adhat teljes felmentést egyetlen szülőnek sem, mert az igaz ugyan, hogy az iskola, napközi otthon, sok külső veszedelemtől óvja a gyermeket, de a baj — kisebb baleset — az iskolában is megtörténhet. Különösen a tanítási évad első heteiben. De hát mit tehet a szülő, aki reggel épkézláb eresztette el is_ kólába a gyermekét, s délután — vagy este — betört fejű, kificamodott lábú, körzővel, vagy más tanszerrel felsértett gyermek áll elé. Természetesen minden gyermek háta möge nem állhat egy pedagógus. Az iskola azonban mindent elkövet azért, hogy az iskolán belül egyetlen gyermeknek se essék baja. De ahogy általában a gondos szülő részt vesz a pedagógus oktató-, s nevelőmunkájában, ugyanúgy együttműködik az iskolával a gyermek^ balesetek megelőzésében is. A gondos szülő mindig, de szeptemberben, októberben fokozott figyelemmel kíséri gyermeke otthoni tevékenységét. Különösen a kisebbeket — újra rá kell szoktatni a rendre, többször és nagy türelemmel kell figyelmeztetni, hogy ne ugráljon fel lecketanulás közben, ne hagyja szanaszét dolgait, ne heveskedjen a testvéreivel vagy barátaival. Tudatába kell vésni, hogy komoly munkába kezdett, s ez nem tűr fegyelmezetlenséget. A jó nevelésnek, az eredményes ráhatásnak legjobb módszere a szülői jó példa. Otthon, a családi körben ren- re szoktatott gyerek általában fegyelmezni tudja magát az iskolában, sőt, játék közben és az ut_ cán is. A két utóbbi terület — tehát a játszótér, de méginkább az utca — rejti magában a legtöbb baleseti veszélyt. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor gyermeket ért kisebb, vagy súlyosabb balesetről hallani. Az esetek többségében elkerülhető lett volna a baj, ha a gyermeket időben figyelmezteti a szülő, ha nem lett volna közöm, bős egy — vagy több — utcai járókelő, ha a lakott területre vonatkozó, közlekedési szabályok betartásán túl még figjíSftieseob a gépkőcsrvéztető. Lehetne hosz- szan soromT?<fftSl és miSBfkövetnek el a felnőttek súlyos mulasztást. A gyermek tapasztalatlan, meg. gondolatlan, még nem tudja érzékelni a veszélyt. A felnőttek kötelessége gazdagítani a gyermek tapasztalatát, naponta figyelmez. tetni őt a leselkedő veszélyekre és megértetni vele. hogy a vakmerőség nem egyenlő a bátorsággal. Nem véletlenül kezdtem ezt a cikket az otthonnal. Ha a családi körben sikerül a gyermeket rend. re, önfegyelemre nevelni, s ez összhangban van az iskola, a pedagógus erőfeszítésével, akkor gyermekeink egyre biztonságosabban mozognak az életben. Ne. künk, felnőtteknek — bármenynyire . is felgyorsult az élet — észre "kell vennünk a veszélyt, meg kell akadályozni a bajt, a tragédiát. D. J. káig. Harminc éve sem volt fiatal, most meg úgy tudom valamelyik szociális otthonban él. Ha él még ... Többet sajnos, nem tudok róla ... A falon habos-fehér menyasz- szonyok. Fejükön fátyol, Ujjúkon karikagyűrű, szájukon lakkozott aramosoly, tekintetükben boldog megkönnyebbülés: férjhez mentünk. Versenyfutás ez is, ha nem is olyan vérremenő, mint a filmbeli. A nők — gondolom kifelé jövet — alapjában véve nagyon kevéssel beérik: asszony névvel, menyasszonyi fényképpel, jegygyűrűvel. De ehhez aztán ragaszkodnak, legyen háború vagy béke, éhínség vagy bőség, nyugalom vagy a legteljesebb zűrzavar és bizonytalanság. — Ma már egészen más a divat kérem, mint régen — tájé-, koztat a fényképész —, nincsenek uszályos fátylak, sokan jönnek kiskosztümben, pasztellszínű kisestélyi is előfordul, sőt a menyasszonyi csokrok is megszínesedtek. Szépek a mostani menyasszonyok: ápoltak, jólöltö- zöttek, boldogok. Miért is ne? Hiszen sokkal többet engedhetnek meg maguknak, mint anyáik, nagyanyáik. Szabadon választhatnak férjet, hivatást, jövőt, ■ nem köti a sorsukat előítélet, krajcáros szegénység, munkanélküliség. Hogy mikor lépnek ki az aranyozott keVet- jjől, a közhírré és látvánnyá tétetett menyasszonyság., kirakatából? Végső soron ez is csak rajtuk múlik! 11. „Süldőt, 6 hónapost elcserélnék búzáért és kukoricáért. Cím: Szent István utca 83.” Gyümölcsillat úszik a levegőben, az udvaron virágok a lakásban felfordulás. A napfényes verandán égy kislány köszön illedelmesen: „Csókolom” és' máris szalad az anyukáért. A fiatal mama elnézést kér, nagy munkában vannak, éppen az őszi nagytakarításba csöppentem. A hirdetést mosolyogva olvassa: „Biztosan apuka adta fel.” Apuka, sajnos, nincs otthon, horgászni ment, ez a szenvedélye, de a hirdetés ,rá vall, ilyen tevékeny, mozgékony ember ma is. Gyümölcsfákat nevel, vadászni jár, horgászik. A kislány már hozza a tálcát, őszibarackkal, szőlővel kínálnak, a nagypapa kertjéből. — Édesapám sokat tudna mesélni arról, hogy milyen életük volt régen a szegény embereknek, — mondja a fiatalasszony, —, nekünk például mindig azt hozza fel, hogy a boltból, ahol ő is dolgozott, nyolcad cukrokat fittek a vevők. Egy kilónak a nyolcad részét. Mi az? Nem is tudok elképzelni sem, ilyen kis mennyiséget. A hirdetést most látja először. A háború után gyerek volt még, most meg már nincs szükség cserére, .hogy meglegyen mindenük. — Csak az autónkat hirdettük tavaly. Gyorsan, kaptunk rá vevőt. Azóta már meg is vették az új kocsit. „10—12 éves lánynak való magasszárú barna cipő fáért elcserélhető. Ugyanott egy pár férfi 39-es fekete cúgos cipő eladó. Cím: Malom utca 33. sz.” _ i Csöndes, hangulatos kis utca, a hazak is aprók, de takarosak, sok közöttük az új divat szerint átépített, felújított, módos, díszes porta. A 33-as számú ház ajtaján hiába zörgetünk, a szomszéd- asszony) egy házzal odébb irányít, biztat, kopogjak .csak jó erősen a csukott ablakon. Otthon vannak. Jönnek is, - idős asszony a lányával, éppen ebédeltek, székelykáposztát, „innét, a Kristályból”. Minek főznének, amikor ez is -kifogástalan, olcsón adják és nincs vele semmi .munka. ' A hirdetésre összenéznek. Nem, ők nem adták fel, ez biztos „Talán a Kecskésék? — tűnődik az idősebb'—, csak ők lehettek. Nem álltak valami jól, a nyomdászokat rosszul fizették abban az időben. A felesége sem dolgozott, — akkoriban melyik asszony járt volna munkába? — a két gyereket meg csak el kellett tartani valamiből!... Ezért folyamodhatott a hirdetéshez. És így lett a kinőtt gyerekcipőből tüzelő, a megsárgult hirdetésből — történelem. Mi lett a nyomdászból? — Az szegény már nem él. Nem érhette meg, hogy jobb sora legyen! Csend van, süt a nap, gyerekek játszanak az utcán. Abbahagyom a további keresgélést. A 29 éves hirdetések szerencsére mind lejártak, örökre elévültek. Mostanában egészen más hirdetéseket fogalmaznak és olvasgatnak az emberek. Kinyitom az újságot, az a próh i rdetéseknél: „Fehér Trabant Combi személygépkocsi eladó.” Már nem cserélünk lisztre kabátot, hízott libára bakancsot. Veszünk és eladunk. Autót, kertet, nyaralót, családi házat. Megváltozott minden a 30 év alatt. Más lett -az élet, mások lettek az emberek. ' Az ő igényeiket tükrözik, róluk tudósítanak a mostani apróhirdetések... Ügy tűnik még a régiek is ... Vadas Zsuzsa Pályaválasztási tanácsadó A litván Panevézys városban pályaválasztási tanácsadó működik a Népművelési Intézet keretében. Az intézet munkatársai azt kutatják, hogyan lehet megteremteni az összhangot a fiatalok képességei és a népgazdaság igényei között Az intézet orvosa, a fiatalok fizikai adottságait figyelembe véve, tanácsokat ad a tanulóknak és szüleiknek 'a jövendő szakma kiválasztásához. A város iskoláiban az intézet kezdeményezésére pályaválasztási tanácsok alakultak, amelyek munkájában az iskolák igazgatói, tanárai. a szülők,és az iskolaorvosok vesznek részt. Litvánig valamennyi nagyvárosában működik a pályaválasztási tanácsadó. 9 A panevézysi 4-es számú középiskola diákjai jövendő szakmájukkal ismerkednek az „Ekranass” Özemben. (Foto: APN—KS) te t h •te