Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
M ílVELŐD ÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Áts Éva: Nem ölellek Milyen magasság vagy mélység félelmeid otthona? Elindultam egyszer én is, érkezésem nincs soha. Pengéidre nincs már vérem, útjaidnak nincs pora, bokrod, fáid ölelhetem, erdeidet én soha. Hálóm végtelenbe vetve. Véges lépések sora mérné,föl a mérhetetlent: nem ölellek át soha. Emlékezés Prohászka Józsefre A köröndi falumúzeumban — A vénasszony leszállt a tikról! Döbbenten nézem az öreg sziénagyűjtőt, mit akar ezzel mondani. — Leszállt- é? —i kapok az ábeli beszéd fonalára. — Érzed, hát! — hunyorít é- vődő mosollyal. Belső sóhaj a hirtelenül ' jött aha-pilla- natra. Persze, hogy érzem. Fúj a szél. Gyanakodva lestem a Fir- tos magasba nyúló szikláit. A helyi néphagyomány szerint — és ezt útközben sokan megerősítették —, ha Firtos lova (sziklája) feketedik, nagy vihar lesz. '■ 1 szél és 'csalc- azért is feke- tedtek a sziklák. Kanyargó ösvények vezettek a Szi- las-tető lábaihoz búvó apró házak felé, Pálfalvára. Megízlelhettem egy szó valódi értelmét, mit jelent sietős léptekkel toronyiránt menni. Korondra ima aligha jutok el, s kezdtem letenni az aznapi útdcélról. A magamra- borított orkánt a szélső házaknál áztatni kezdte az eső; sikerült a templom melletti iskolába menekülni. Az asztal körül fiatal tanítók, tanárok; mintha vártak volna, úgy fogadtak. ' Szíves szó,' terülj asztalkám, szép dalok, s ottragadtam reggelig. És ilyen a szerencse: köztük volt Pászka Imre huszonéves köröndi történelemtanár, aki a Jóbarát (a mi Pajtás újságunk romániai . testvérlapja) expedíciós túrájának utolsó állomására érkezett gyerekcsapatával, a Firtos- csoporttal. Tíznapos néprajzi gyűjtőútjuk során bejárták a környék falvait és a népélet nemrég még használt tárgyait, emlékeit ^(köztük igen értékes küsmödi csempéket) gyűjtöttek az iskolamúzeum számára. Másnap reggel velük indultaim Korondra. A mesterségbeli fortélyokra, árusítási előjogukra féltékeny udvarhelyi céhmesterek ellenére már a XVII. század közepén vándorszekerek hordták Korond má- zatlan edényeit, csempéit, fazekait, a távoli vidékekre. A Székelyföld egyik legrégibb települése ma már a fazekasipar, a népi kerámia leghíresebb központja. A hatezres lélekszámú községben kevés az olyan udvar, ahol né sorakoznának a száradó bo- kályok, ne utalna valami a fazekasságra. Páll Antal az egyik leghíresebb fazekas család leszármazottja. Idősebb testvére, Páll Lajos is Korondon él, akinek költészetét a hazai folyóiratoktíól is megismerhettük. Festményeiből, szobSnu Páll Antal befejezi az egyik kancsót. • Páll Antal szobra: „Ezt is kell csinálni.” Raffai Sarolta: Mire születtél Csuklód félgömbje meg se roppan. Ügy belefészkelt az időbe, inak védik, tested lágy bőre, és ez rugalmas. Ne feledd el. Tíz ujjam van — tízet fogadj el: vagy mind a tíztől most fordulj el. Embertest — föld legszebb virága miért születtél pusztaságra? S mire születtél, hogyha másra, ha mégse-mégse pusztaságra — Kerek a nap, kerek a hold is, kerek a föld, ha fanyalogsz is. Kerek a föld. Bekerítetten vele együtt forgunk mi ketten, s vélünk hány millió a kettős! Számunk percenként fogyhat, nőhet: mindhalálunkig ismeretlen. Hogy tartasz — csuklód beleroppan. Ember élt-e már boldogabban? Boldogabban, s fólsebzettebben mint mi ketten, ahogy mi ketten. Pardi Anna: O Nem egy dal juttatta e,szembe.t ? r j nem egy fény által különlegesen .megvilágított f agáúy, ,Juci nem egy gyorsán száguldó csodaszép ‘ménes* ‘ valamelyik filmből felidézett vad robaja, s nem is a messzeség honnan-hová, s miértre makacsul hallgatag feleletnélkülisége, — hanem a korai elfáradás, a rendetlen szívverés, a szem, a száj tájékán mélyülő ránc, a hirtelen fájdalom juttatta eszembe, hogy véges a tánc, véges a lényeg bennem, s nem élem már úgy soha többé át az ifjúság varázslatát, mint egy régi tavaszban, akkor, ott, vele. Magáénak érezte Kecskemétet; nagyon szerette az itteni utcákat, tereket, házakat. Nem tudott betelni a szép parkokkal, a gyönyörű fákkal, az illatozó virágokkal. Szeretett sétálni, s olyankor meg- megállt, hosszanan szemlélődött. Akik ismerték, jól tudták: a látványt nemcsak a szeme issza be, de a lelke is, egész lénye. Akinek megadatott, hogy emberközelből, esetleg jóbarátként ismerhette őt. nem tudja felejteni derűt és bölcsességet, megértést és békés türelmet sugárzó tekintetét, mosolyra hajló arcát, nehézkes mozdulatait, halk szavát. Jó volt mindig vele lenni: árnyat adó fák alatt sétálni az utcácskában, ahol lakott, a műteremnek használt szobácskájábán, az egyre szaporodó festmények között, vagy éppen a moszkvai. ■ leningrádi múzeumok csendes termeiben, örökértékű művek társaságában. Kecskemét, a homoki világ, az Alföld hivatott festője volt; értette és szerette, sőt rajongással imádta ezt a vidéket, és vászonra vitte itt szerzett élményeit, oly sok esztendőn keresztül! Éppen ma tíz esztendeje annak. hogy hetvenkilenc éves korában örökre lezárult a szeme, hogy a kérlelhetetlen idő kiragadta kezéből az annyira, de any- nyira szeretett ..szerszámot” — az ecsetet. Gazdag életének jelképes befejezéseként — jó érzéssel vagy megérzéssel — a kecskeméti múzeum fővárosi segítséggel retrospektív kiállítást rendezett műveiből. közvetlenül a halála előtt. „A művész búcsúja” címmel írt értő bírálatot, méltatást a tárlatról Simonka György költő, a ma is köztünk élő nemzedéktárs. aki azt jegyezte fel róla. hogv. Prohászka ..a kiskunsági festők érdemes szeniorja”. Halála kerek évfordulóján érdemes felidézni — tanulságul és például is — életének néhány fontosabb mozzanatát. A Zemolén meevei Bodrogkisfalud nevű község után — ahol született — Ung- vár. majd Budapest következett; a tanulás, a készülődés nehéz, gvötrelmes. mégis gvönvörű esztendői. Kőművesinasként kezdte s az építők életére jellemző vándorló évpklrejl folytatta az életét a szegenvsörsbol jött és sokra lu-, vatott ember. Munkácsy Mihály életének megismerése után ébredt fel benne a 'vágy: festőművésznek készül. Ettől kezdve kitartó szorgalommal készült erre a gyönyör rűnek vélt hivatásra, a művészi pálvára. Balló Ede és Poór Bertalan tanítványa volt éveken keresztül. majd' az akkor felkapott és tekintélyes Nagybányára ment, hogy művésszé érlelődjön a további hónapok, évek alatt. Ezért költözött a hírps városba is, ahol 1920-tól kezdve Révész Imre mellett dolgozhatott. Tehetségét és a kitartóan, keményen végzett munkáját hamar siker koronázta: már 1923-ban megkapta Budapesten a főváros nagydíját. Ez újabb lendületet adott alkotómunkájának. Egymás után közönség elé lépett műveivel. Francia, olasz, osztrák, dán, svéd. szovjet kiállítótermekben mutatta be festményeit. Munkái még távoli Amerikába is eljutottak. A László Fülöp-díj és a Balló Ede-díj jelentette számára az ismételt elismeréseket. Egy rövidke évtizedet leszámítva, hosszú élete legjavát Kecskeméten töltötte. Itt alkotta legtöbb és legértékesebb műveit. Ebben a városban bontakozott ki igazi méreteiben tehetsége; ez a város adta neki a legtöbb élményt. s e város volt az, amely a legfőbbet kapta tőle. aki hű fiául szegődött el hozzá, örökre elválaszthatatlanul most már. Jó alkalom az emlékezés napja, hogy azt sürgessük’ mérjék fel végre teljes — és gazdag — valóságában, hogy mennyit is ér művészete, és mit is jelent az itteni kulturális fejlődés szempontjából? Mielőbb hozzá kellene kezdeni életrajzának megírásához. Nem késlekedhetünk vele sokáig! Mindenki, aki valamikor is látta. láthatta leginkább derűs színekkel festett, mesteri kézzel alkotott, életet sugárzó műveit, nem felejti el azokat. Jellegzetes önarcképeit. jóságos, telemelegségű, alakjait, s beszédes, kifejező tájait, utcarészleteit. A „Piroser- nyős nő” című nagy méretű olajképe előtt újra és újra százak és százak álldogáltak; alig tudtak szabadulni a látvány szépségétől, amely fogva tartotta őket. S milyen beszédesek a címei! „Felvonulás”, „Téli táj”. ..Pásztortűz”, „Napozás”, „Parasztfej” stb. Szeretett városa. Kecskemét két alkalommal is — 1949-ben és 1964-ben — megrendezte gyűjteményes kiállítását. A siker akkora yplf. peifl.. lehetne eltiil9£f)ir> Egy gazdag > élet,!termésének iböi választékú betakarítását tapasztalhattuk. Barátainak szép száma, híveinek, tisztelőinek a sokasága emlékezik ma rá. tíz évvel halála után. Az igaz emberre és a nagyszerű művészre, aki példát adott az utána jövő nemzedéknek. Varga Mihály Levél - boríték nélkül raiból több sikeres kiállítást rendeltek. A falumúzeumban ülünk. Körülöttünk Korond és a környező falvak megmentett tárgyi, emlékei: tulipiros láda (1858-ból), almárium (1844); festett ágy (1866), fali téka (1826), faragott fogas (1858), karos pad (1866), faragott asztal székekkel; a falakon dísztál (1805), tányérok, boká- lyok, parasztórák, kantakorsók (vízhordásra használták), vajkö- píilő, káposzta-sarvaló, zsíros-, fuszujkás-, szilvaízesfazekak, tejforraló lábosok, tésztaszűrők... 1972-ben kezdték el a gyűjtést, és máris gazdag az anyag. Közös tervüket a helyiek is támogatták, s a megnyitás óta eltelt rövid idő is bizonyítja: érdemes volt annyit áldozni, tenni a múzeumért. Amikor a kontárokról esik szó, érthetően fogalmaz Páll Antal: — A kerámia-farkaskutyák nyelvének rúzsozása, a Jancsik és Juliskák, a füttyösmadarak és giccses társaik nem tartoznak a nép\ művészetéhez. Aki csak kizárólag kereskedni akar, az Ko- rondot hamisítja meg. . „A vénasszony megint leszállt a likról, és Firtos lova biztosan megint fekete”, jutott eszembe, amikor Szováta felé vettem az utat. Zuhogott az eső, sehol egy ház, de nem mertem szaporábban lépni: nehogy baja essék az oldaltáskámban levő szép bokály- nak. És -«főleg messze van még, hogy hazaérjek, Lakitelekre. Lezsák Sándor A levél távol levő személyhez intézett, a beszélgetést helyettesítő írásbeli közlés — a lexikonok meghatározása szerint. A mindennapi tevékenységben a fogalmazás fajaihoz tartozik, az írásban való érintkezésre szolgál, az- elkészítés technikáját előbb-utóbb mindenki megtanulhatja. A művészet világában viszont abban jelentkezik az értéke, hogy közvetlen formában tárja fel az ember érzelmeit, a dokumentum hitelével hat. Ilyen esetben már nem borítékban, az irányítószám feltüntetésével jut el a címzetthez, hanem a sokszorosítás valamilyen eszköze továbbítja tartalmát a nyilvánosságnak. Hagyományos lírai műfajként is számpn tartják a kézikönyvek, de ebből a skatulyából már réges régen kilépett. Sőt. újra feltámadt. A közlés fel-felbukkanó formájává válik ismét — rácáfolva arra a megállapításra, miszerint korunkban a művészi értékű levelek jóval ritkábban jelennek meg. Legújabban három folyóiratunk is közöl becses művészi, illetve dokumentum értékű leveleket. a műfaji előzmények csaknem az irodalommal egyidősek. A fiktív levél kedvenc formája volt már az ókori bölcseknek, hogy kifejtsék erkölcsi, filozófiai vagy politikai gondolataikat.. Majd Cicero és Seneca szinte a levélírás római iskoláját teremtette meg, hogy aztán a reneszánsz élessze újjá ezt a hagyományt is. Az 1600-as évek Franciaországában a társasági élet kifejező eszközévé vált ez a műfaj. A magyar költők előszeretettel használták a tanítás formájaként. A hangsúly a személyes megszólítások után mindig a magvasabb mondandóra esik. Kazinczy például így robbantja ki a nyelvújítás mozgalmát a Vitkovics Mihályhoz intézett epistolá- jával. A formához tapadó képzetek eleve felkeltik az érdeklődést. Mintha két ember legbensőbb magánügyének lehetne részese az olvasó. Az első szerelmet' szólaltatta meg a mindeddig leggyönyörűbb hangon Puskin Tatjána levelében, amelyben a magázás természetszerűen vált át a bizalomváró tegezésre. A legmegrázóbb szerelmi vallomást pedig Radnóti küldte 1944 kora őszén Láger Heidenauból. a Zagubica fölötti hegyekből. Ezt. a Levél a hitveshez című verset egy egész művészi és emberi eszmélés választja el az 1927-ben keletkezett, a Kedvesnek szóló Levéltől. A prózában Goethe Werthere Rousseau művei számítanak a műfaj klasszikus csúcsainak. Az irányzat hazai megfelelőit Kármán József mellett Kazinczy Ferenc írta meg a Bács megyei ösz- szeszedett leveleiben. A még korábbi, igazi nagy mester, Mikes Kelemen írásának pedig ritmikus, zenei hangzásuk van. az egyes részleteket akár rímelő versszakokba lgnetne szedni. A lélektani ábrázolás orosz klasszikusánál Dosztojevszkijnél a kisregény szerkezeti elrendezettségét adják a „drága Varvara Alekszejevná- hoz”. illetve a „kedves, jó” Makar Gvevuskinhoz érkező levelek a Szegény emberekben. A Kortárs. az Alföld és a Forrás legújabb számaiban ismét ’életre kapott a levél, túljutott a magánélet érdekeltségén. Tudatosan szerkesztett sorrendiségben jelentette meg a debreceni Alföld „Haiagos Pál összegyűjtött leveleit”. Akárcsak egy elbeszélés frappáns, rövid fejezetei, úgy követik egymást az írások, amelyek egy család sorsát tükrözte- tik vissza a felszabadulástól napjainkig. Az első levél a munkatáborból történt szabadulásra emlékeztet és azzal zárul, hogy Ha- jagosék 30 napon belül elköltöznek az ideiglenesen kapott szükséglakásból. Majd kérelem következik a polgármesterhez, 1947- ben a Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez fordul ..párthű tisztelettel”. Az MKP kerületi bizottsága. illetve központi vezetősége a soron következő állomás. A kazángyár üzemi bizottságához 1953-ban irt sorokat ez a felkiáltás zárja: „Előre a több termelésért!” Ezután a kerületi lakásügyi hivatal, az üzemi munkás- tanács elnöke. (1956) a munkásőrség üzemi parancsnoksága, egy vidéki járási tanács vb-je, ismét a kerületi tanács lakásügyi osztálya, az Országos Műemléki Felügyelőség- és a Magyar Partizán Szövetség jön sorra — föltárva egy magatartás belső változásait is. a legutolsó, a barátjához intézett levelet így zárja: „Befejezem. mert mindjárt 8 óra, jó film ígérkezik a tv-ben. és meg akarjuk nézni”. És végezetül az új lakótelepen levő. nagy sokára kiutalt lakás több számjegyű címe áll. Egy jó emberöltővel ugrik visz- szafelé az időben a Kecskeméten megjelenő Forrás 7—8. összevont száma, amelyben forrásanyagként közlik az első világháborús frontra és a hadifogságba. Juhász Mihály ..félegyházi bakához” küldött levelek egv részét. Ezeknek az írásoknak elsősorban a dokumentumvonatkozásai izgalmasak, amelyek sokat elárulnak a paraszti tudatról. De a szűkszavú és tárgyilagos beszámolókból szépen. képes beszédben is tükröződik a békevágv: ......mert bizony s ok asszony és gyermek, meg- szekte már a háború árva, keserves kenyerét, sok árva zokog abban ...” A Magyar Írók Szövetségének irodalmi és kritikai folyóirata a Kortárs augusztusi példányaival a legkiválóbb későhumanista író, Szenczi Molnár Albert előtt tiszteleg. Különösen Zsoltárkönyvére igaz a jellemzés: „örök és erőteljes költészet, hatása végighüllám- zik az egész magyar irodalmon.” íme egy részlet a XXIX. zsoltárból: „Az Ür szava úgy megzen- dül. / Hogy az szarvas idétlent szül, / Nagy harsagásától annak / Az erdők felszakadoznak.” A megemlékező írók és költők között Lászlóffy Aladár épp a verses levél műfaját választotta. A személyesebb hangütéssel, a prózáénál valamivel feszesebb sorokban találja meg a formát, hogy kiemelje a megidézett zsoltárköltő különlegességét: Ez nem olyan, mint a világ minden más temetője. Ág dugja ki szárnyát a fekete síremlék felett. mintha sisakra szállt sasmadár volna. Szemlér Ferenc a ..Nagytiszteletű tudós Könyvszerző Uram”- hoz írt levelének egy példányát helyezné el „valamelyik évszázados fa tövén gyűlt hullott levelek közibe. Jöni fog aztán eső és dér, a Te Kegyelmed holtának idejét idéző januáriusi havazások, el- porlasztják soraimat, elkeverik azokat a föld kedves porával, amellyel régideje már elkeveredett Te Kegyelmed pora is, és ilyen módon betűim is eljutnak a címzetthez.’’ Az utódok tisztelete nagyon is jogos és megalapozott. Létav Lajos például kijelenti: „S tudnék-e ma fejedelmekről és császárokról, ha Te nem írod le a nevük?!...” A szenei születésű Molnár Albert. aki kiterjedt levelezést folytatott kora tudósaival és íróival, így kap évszázadok elteltével is üzeneteket, amelyek nekünk is szólnak. Halász Ferenc V Stotz Mihály grafikája
