Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

1974. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 5

• Gila János

0 V árkon yi Miklós

t

0 Gyapai József

0 Nagy József

Ankét a

művelődésügyi beruházásokról

A művelődési intézmények — az iskolák, óvodák, művelődési házak, mozik és könyvtárak — nélkülözhetetlenek ma már az ismeretek, a műveltség elterjesztésében, az ízlés fejlesztésében és a szabad idő kulturált módon való eltöltésében. Éppen ezért rendkívül fontos az intézmények épületeinek állandó felújítása, valamint korszerűsítése —■ s természetesen a követelményeknek megfelelően új létesítmények felépítése. E fontos feladat alapos végrehajtásával épí- töiparunk — a sok helyes törekvés és eredmény ellenére is — gyakorta adós marad. Ezért hívtunk össze szerkesztőségünkbe egy olyan ankétot, melyen a művelődésügy irányítóin kívül a tervező és kivitelező vállalatok képviselői is részt vettek. Az ankéton megjelentek hozzászólásaiból adunk át olvasóinknak egy csokorra valót az alábbiakban.-0 Nyilas Gábor

0 Tövis Eerenc

0 Hányó Miklós

0 Belénvi István

Gila János, a megyei művelődési központ igazgatója: — Szerintem elsősorban a már meglevő intézmények munkáját kell megjavítani. Ezzel minden jelentősebb beruházás nélkül bővülhetnek a lehetőségek. Fontos az is, hogy erősítsük a társadalmi összefogást. Sajnos, előfordul, hogy rendkívül elhúzódik az egyes intézmények elkészülése. Ez furcsa, mert napjainkban' a találmányok kivitelezése öt-hat évre rövidült; ám a kecskeméti művelődési központ létrehozásá az előkészítéstől kezdve már csaknem tíz éve tart. Az is áldásos lenne, ha a tervező mérnökök s- megismerkednének a közművelődési célkitűzésekkel és a korszerű művelődési igényekkel.

Várkonyi Miklós, az ÉPSZER Vállalat főmérnöke: — A kivitelezők ugyancsak érzik a feladat súlyosságát, komolyságát; a kecskeméti hunyadivárosi iskola ezért is készülhetett el a terve-' zettnél tíz hónappal előbb. A műkertvárosi iskolát is felépítettük időre. Figyelembe kell azonban venni, hogy a tíz-húszmilliós beruházásokat hagyományos szerkezetekkel nem lehet kivitelezni. Az is gondol, okoz, hogy gyakran nem valósíthatók meg a tervekben előírtak. Hosz- szadalmas a beruházásokat előkészítő döntések ideje is. Ezen sem ártana változtatni.

Gyapai József, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettese: — Abból kell kiindulnunk, hogy a művelődési építkezések elválaszthatatlanok az általános beruházásoktól. Meg kell értenünk, hogy az utóbbi esztendőkben a termelési beruházások kerültek előtérbe. Ezért a negyedik ötéves terv során bizony megnövekedett a feszültség. Egy i másik dolog, amit reálisan kell nézni: a kivitelezők nem tolakodnak — enyhén szólva — a művelődési beruházásokért. Így alakul ki az a furcsa, ellentmondásos helyzet, hogy igény és elképzelés — talán péni is — van, de nem akad kivitelező. Sajnos, nálunk még nincs jól bevált, a gyakorlatban sokszorosan kipróbált formája a művelődési beruházásoknak; pedig ezeknek megvan a maguk specialitása. Mindenképpen rövidíteni kell a jövőben a kivitelezések idejét. A beruházásban részt vevő szerveknek jobban össze kgllene fogniuk, s az elképzeléseiket tökéletesebben kellene összehangolni. '

Nagy József, a Tervező Vállalat főmérnöke: — A tervezők, s

a beruházók igényeit is egybe kellene hangolni. A beruházók „étvágya” meglehetősen nagy az elején, később azonban egyre csökken. Általában az a gyakorlat. hogy az eredeti elképzelések szűkülnek: korlátot szabnak ezek elé a kellően fel nem mért anyagi lehetőségek is. A tervezéshez rendelkezésre álló idő pedig legtöbbször kevésnek bizonyul. Mi a magunk részéről igyekeztünk mindig a felmerülő igényeket kielégíteni. Például a kiskunmajsai kollégium, az ötvenszemélyes kisszállási diákotthon, s a tisza- alpári művelődési ház tervei pontos határidőre elkészüllek. Ezek minden felmerülő igényi kielégítenek.

Nyilas Gábor, a megyei tanács tervosztályának főmérnöke: — A kecskeméti művelődési központ esetében is az eredeti elképzelések sokkal jobbak Voltak; de a kivitelezés közben állandóan „faragni” kellett ezen. Az építőiparban a jól átgondolt, tervszerű és fokozott ütemű gépesítés sokat lendíthetne. Elengedhetetlen lenne az is, hogy előbb legyen többféle variáció, majd a jóváhagyott beruházási programokban legyen végié „lapzárta”; vagyis; ne változtassák .időközben az eredeti elképzeléseket.

Gila János: — Bármilyen kritikával illethetik is fi művelődési központ építését, ennek ellenére céljának jobban megfelel majd, mint sokan gondolják. Az apró mozaikból kirakott külsőbelső falait azonban jogósan kifogásolhatjuk.

Belényi István, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács elnökhelyettese: — Kiskunfélegyháza belterületén három műszakosak a tantermek. Érthető hát, ha siettetjük az építkezéseket. A hétközi kollégium elkészülése után a feszültség még tovább nőtt, hisz behoztunk a városba százötven tanyai gyereket.

Kanyó Miklós, az Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese: — Nem egyszer egyes közreműködő budapesti nagyvállalat „lezsersége” lassítja az építési folyamatot. Vannak, akik optimisták — szerintem indokolatlanul — azzal kapcsolatban, hogy a kecskeméti művelődési központot ez év őszén át tudjuk adni.

Nyilas Gábor: — Meggyőződésem, hogy szeptember elején megkezdhetjük a szakaszos átadást, s november 7-én nyithat az intézmény, ünnepélyesen sor kerülhet az avatásra.

Tövis Ferenc: — Hiába lenne mégannyi igény és sokszor any- nyi pénz: a kivitelezők — kapacitás hiányában nem tudnák megvalósítani a szép terveket. A tervmódosítás több esetben abból következik, hogy a régebbi árak módosulnak. Így azután jön a lefaragás. Igaz, hogy a különféle határozatok sürgetik a művelődési beruházásokat, ám ehhez nincs meg a megfelelő anyagi alap. Olyan helyzet alakult ki, hogy az önálló beruházásokat tekintve a városok és a kisközségek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a nagyközségek. Éppen ezért nagyon fontos a régi objektumok felújítása, a hátrányos helyzetű helységekben.

F. Tóth Pál, lapunk főszerkesztő-helyettese a megbeszélés végén az alábbiakat mondotta;

— Szerkesztőségünk azt szerette volna, ha a témával kapcsolatban ez az ankét felszínre hozza a legégetőbb problémákat. Ez — érzésem szerint — sikerült is; az ellentmondások is előtérbe kerültek, amelyeken érdemes alaposan elgondolkozni. A felszólalások alapján is megállapíthatjuk: vannak jó határozatok, amelyeknek végrehajtásához az eszközök, lehetőségek gyakran csak menetközben születnek meg. Az idő a legjobb elgondolásoknak kedvez. És ha a szép tervek, elképzelések valóraváltá- sát akár csak egy kis mértékben is előgíthettük ezzel az ankéttal, elégedettek lehetünk.

Egy ankét, ha mégoly tartalmas is, természetesen nem oldhatja meg a problémákat; gyorsan történő, s alapvető változásokat nem eredményezhet. Mégis azt reméljük, hogy ezzel a beszélgetéssel, a nehézségek, gondok, megoldásra váró feladatok nyílt felszínre hozásával sikerült siettetni a jövőben a művelődésügyi beruházások kivitelezését. Jogosan várhatjuk el azt is ezután, hogy a beruházó, tervező és kivitelező szervek összhangja tökéletesebb lesz, s az intézmények az előzetes terveknek megfelelően határidőre — s az eddigieknél kevesebb kifogásolható hibával — készülnek el.

Varga Mihály

Csoportos színészek

Átmeneti állomás, vagy életpálya — Új elnevezés, új remények — „Névtelenül” is kulcspozícióban

Szerződtetésükről, távozásukról, sikereikről, kudarcaikról égy szót sem írnak az újságok. Nincs módjuk elmondani, mi taszította, vonzotta őket. a tövist és virágot termelő pályára: a színpadra.

A csoportos színészekről beszélek. Több figyelmet, szerete- tet érdemelnének a közönség részéről, s tán több buzdítást a szakmától. Óhajom, kívánságom a közös érdek felismeréséből fakad. A társulatnak, a nézőknek és a pályakezdőknek egyaránt jó, hasznos, ha a csoportos színészek, eleddig segédszínészek, hajdan statiszták, harmonikus légkörben dolgozhatnak. Ha ők sem fosztatnak meg a sikerélménytől, az előrehaladás reményétől és lehetőségétől.

Máris rajtakaptam magam. A csoportos színészek és a pályakezdők közé egyenlőséget tettem. A közfelfogás hatására átmeneti állapotnak, trambulinnak, fiataloknak való elfoglaltságnak írtam a csoportos színészi beosztást.

Vajon az érdekeltek is úgy érzik, hogy ideiglenes, csak ideig- óráig elviselhető színházi munkakörük? Kielégít-e, kielégíthet-e valakit, hogy egész életében csak statiszta legyen? De indokolt-e a „csak” szó.

Azt kell megszüntetni, hogy valaki kényszerből vállalja a csoportos színészi szerződést. Mert kétszer-háromszor nem vették il a főiskolára, mert nem szereti előző munkahelyét, mert csak így remélheti a felfedezést, a karriert. Mielőtt átadnám a szót a színház két fiataljának hadd voksoljak.

A Katona József Színház most befejeződött évadjának nagy sikereiben a segédszínészek is részesek. Egyikük-másikuk — Jancsik Ferenc, Nedelkovits Antal főként — pompás figurát teremtett, amikor alkalmat kapott. Levegőjük volt a színpadon, „hozták" szerepüket és ami még ennél is fontosabb: együttesben gondolkodtak mindig.

Sokan kérdezték a kecskeméti színház évadzáró musical-jén, hogy ki az a fiú és lány, akik ünnepélyesen csillogó dallal fogadták meg nemzedékük nevében, hogy „mégse dobjuk el hitünket". Vastaps köszöntötte minden este a kitűnő teljesítményt.

Ókét kértük, hogy eddigi pályafutásuk, terveik ismertetésével segítsék a tájékozódást.

— Elégedett vagyok, minden fenntartás nélkül elégedett vagyok — így kezdi Kókai Mária, a fénylő szoprán tulajdonosa. — Kitűnő állást hagytam ott a színház kedvéért. Jól éreztem magamat a külkereskedelmi vállalatnál, többet kerestem, mint itt, mégis megtaláltam számításaimat. Diákkoromban szerepeltem a monori művelődési ház színjátszó csoportjában, de tulajdonképpen Pesten, az érettségi után gondoltam arra, hogy megpróbálkozzam a pódiummal. Énekelni tanultam és tanáraim biztattak. Könnyű Katót táncba vinni, amikor a kecskeméti színház „meghallgatást" hirdetett a Fészek Klubba, elmentem.

Két éve itt vagyok. Plakátszerepem még nem volt, de most már érzem a színpadot. Még rászánok néhány évet arra, hogy felmérjem: mi is telik tőlem, meddig juthatok.

A pályán maradok-e? Bármikor visszamehetek a külker vállalathoz, de pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy megválók a kecskeméti társulattól. Talán még akkor se, ha csoportos színész maradok. Persze azért kisebb szerepek jól jönnének, meg többet szeretnék tanulni. Énekelni, meg a színészi mesterséget. Növekszenek a követelmények, segítsen hozzá minket a színház, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk. ha úgy tetszik: jó csoportos színészek legyünk.

Sirkó László azért boldog, mert

felvették a főiskolára. Teljesült a vágya.

— Kecskeméten valami elkezdődött az életemben. Előtte szakmunkás voltam a Nyugati pályaudvaron, itt kerültem profi színházhoz. Igyekeztem minél többet tanulni. Arra törekedtem, hogy egyre alkalmasabbá váljak nagyobb feladatok 'ellátására. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy aki nem kapta meg az alapokat a főiskolán, ugyanolyan értékű feladatnak tekintse a kari munkát, a csoportos táncot. Máriához hasonlóan én is műkedvelő csoportokban kezdtem. tagja voltam a KISZ Központi Művészegyüttesének. Jó rendezőktől tanulhattam; de ez más.

Kecskeméten nem éreztem át- törhetetlen falat a színészek és a segédszínészek között. Az év elején talán volt valami merevség. de ez a közös munkában majdnem teljesen feloldódott. A „popfesztivál” produkcióban a stáb fele segédszínészekből állt. A felkészülés alatt sokat beszélgettünk és jóindulatú segítséget is kaptunk az idősebb kollégáktól.

Azzal zárhatom, hogy a csoportos színészek többsége színházi keretekben szeretné képezni magát.

Jó dolog, hogy Kókai Mária és Sirkó László fontosnak tartja a csoportos színészek tervszerűbb, alaposabb képzését. Elegendő, ha utalok a Giricz Mátyás szegedi igazgatótól haiiott adatra: az utolsó három évadban a színházak 140 embert vettek fel az utcáról. A főiskolai szi- nészképzés képtelen kielégíteni az igényeket. Az elkövetkező években, s még hosszú ideig módot kell találni tehetséges fiatalok „kifuttatására”. Ehhez pedig szakmai alapokat kell kapniok.

A most bevezetett új megnevezés, fizetésrendezés is utal a csoportos színészek változó helyzetére. Heltai Nándor

Képzeljünk el egy hatalmas, beláthatatlan Q — és bejárhatatlan erdőt. S gondoljuk el, R hogy van ennek az erdőnek a legközepén egy kicsi tisztás, ahol leülhet a vándor, az erdő kedves, mosolygós őrei kívánságukra ■ odahordják elébük a fák leveleit, a virágokat, hogy ismerkedjenek velük. Nos, ilyen erdő 1 egy nagy könyvtár, ahol a könyvek a fák, s a bennük levő sorok, betűk a levelek.

0 Hegedűs Margit gimnazista és Szabó Márta

adminisztrátor

az

olvasószobában. (Tóth Sándor felvétele)

A kecskeméti Katona József Könyvtár — a városi tanács épületében — százötvenezernél több kötetei őriz a raktárak polcain. Válogathatnak a betű szerelmesei. Az ókori világ érdekli őket? Vagy a reneszánsz művészet? A természettudományokat vagy tán a' szerelmesregényeket szeretik? Csillagászathoz, telepátiához, grafológiához gyűjtik az alapismereteket? Politikai-ideológiai tudásukat akarják fokozni? íme, várják őket a kedves könyvtárosok; készen állnak arra, hogy eligazító szavukkal és a kötetek kikeresésével segítsenek.

*

Az olvasóteremben — kutatószobában — a kézikönyvek: lexikonok, jogszabálygyűjtemények, enciklopédiák, szótárak slb. És háromszázhatvan féle lap, folyóirat ... ennyire fizetnek elő. Ezek között sok a külföldi is. Például az orosz nyelvű Voproszi filozo- fii, a francia Europe, a német Jugend — Technik. Régi folyóiratokat is kérhet a látogató: Nyugatot. Századokat vagy akár a Választ. A földrajz és történelem, valamint a politika iránt érdeklődőket gazdag tartalmú térképgyűjtemény vonzza.

0

Sokan nem tudják, hogy a könyvtárnak belső olvasóterme is van, ahol nyugodtan, zavartalanul, csendben lehet tanulni, jegyzetelni, vizsgára készülni, szakdolgozathoz, disszertációhoz anyagot gyűjteni. S nem utolsósorban készülni a szellemi vetélkedőkre. Nem kell más, csak elhelyezkedni a hosszú asztal mellett, kikérni az óhajtott irodalmat és lapozgatni, belefeledkezni a gazdagító ismeretekbe.

Karácsonyi Mária gépkönyvelő most éppen Joós Ferenc színháztörténetét lapozgatja. Idegenvezetőnek készült; túl van már a vizsgán. Mindent tudni akar a magyar városokról — ezt mondja.

Miski Gusztávné Raffai Sarolta verseskötetét bújja. Eddig csak a drámaíró Raffait ismerte,

de érdekli az írónő költészete is. Neki kétszeresen is sokat segített ez a könyvtár, az olvasószoba. Levelező úton tanult; sikeresen levizsgázott, és elsők lettek a brigádvetélkedőn. Maár Erzsébet bolti elszámoltató is vetélkedőre készül: a Magyar Hírlap egyik régebbi évfolyamában keres adatokat.

0

Czigány Zsuzsanna a Katona József Gimnáziumban tett sikeres érettségit. Jelentkezett a köz- gazdasági egyetemre, s most izgul: felveszik-e? Lenin-köteteket látunk előtte az asztalon, azokat lapozza. Gyakran betér ide, általában két-három órát tölt el a „betűerdő tisztásán”, a hűvös csendben, lapozgatva és jegyzetelve.

Külföldi képeslapokban lakás- berendezéssel foglalkozó cikkeket, képes riportokat, reklámszövegeket olvas Bobán Klára gimnáziumi tanuló. Van egy kis szobája — meséli — szeretné minél korszerűbben, minél Ízlésesebben berendezni. Nyelvekkel is foglalkozik, elsősorban az angollal; sok hasznos könyvet kap ehhez is.

0

Nemcsak vetélkedőre és vizsgára készülők, s nem csupán a kedvtelésből olvasgatok, keres- gélők találhatók ebben a helyiségben, hanem azok is igénybe veszik a könyvtári „szolgáltatást”, akik tanulmányt, aikket, könyvet írnak valamely témakörben. Sütő József nyugdíjas tanárnak számtalan irodalomtörténeti tanulmánya látott napvilágot eddig. Ezekben a hónapokban a Katona József kritikai kiadás egyik kötetét készíti elő megjelenésre.

Urbán Katalin Lajosmizséröl jár be a könyvtárba „Kodály életműve és pedagógiai tanulságai” című szakdolgozatához gyűjti az anyagot. Három esztendő óta számtalanszor megfordult itt, s nagyon elégedett a segítséggel, amit a lelkes-kedves könyvtárosoktól kapott. Sonkoly István: Kodályról szóló művét jegyzeteli, amikor „ceruzavégre” kapjuk.

Az államvizsgájához keresgél anyagokat Letanóczky Gyuláné. Előtte fekszik több kötet is. Fer- naud Mossé: Az angol nyelv történetének vázlata, többek között. Olvasgat az amerikai irodalom történetével kapcsolatos műveket is.

0

Néhányat megemlítünk a kutatók témáig közül: Kecskemét zenei élete; a malmok története; A céhek története Bács-Kiskunban; A szabadság problematikája; A beton lassú alakváltozásai; A nemzetiségek története a Duna— Tisza között.

Akik egy-egy történelmi korszakban vagy a tudomány valamelyik részterületében próbálnak elmélyülni, ezen a helyen nyugodtan búvárkodhatnak, segítik őket azok, akiknek ez a dolguk — és hivatásuk.

V. M.

At be tűerdő közepén