Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

A KÉMÉNYSEPRŐK JUBILEUMÁN Huszonöt éves a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Gserépkályha-építő Vállalat A vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői már tervezgetik, hogy október elején milyen kis házi ünnepségen emlékeznek meg fennállásuk negyedszázados jubileumáról. Nem lesz „hét országra szóló lakodalom”, a vállalat 160 dol­gozója csak szerényen emlékezik meg a kemény munkával eltöltött két és fél évtizedről. A törzsgárda tagjai és az arra érdemesek megkapják a jutalmukat, és»az élet megy tovább. Előzzük meg az évfordulót, emlékezzünk e hasábokon a vál­lalat eddigi tevékenységéről. Szerte a megyében, a lakó- és más épületek tetejéről kémények tíz- és talán százezrei meredez- nek az ég felé. ősztől tavaszig bodor füstöt eregetve. Huszonöt évvel ezelőtt a kéményseprés kis­ipari munka volt. nem egységes irányítással dolgoztak a kémé­nyek mesterei. Amikor 1949. ok­tóber elején a vállalat megala­kult, a megyében tizenhat kiren­deltség jött létre, a százhatvan kéményseprő ettől kezdve köz­ponti irányítás mellett tevékeny­kedett. Kezdetben szinte semmi sem változott, a kéményseprők fő feladata a kémények seprése, a korom eltávolítása volt. Az olaj- és gáztüzelés elterjedésével azon­ban újabb igények jelentkeztek, és a vállalatnak lépést kellett tar­tani a fejlődéssel. Seprő helyett műszerek Az olaj és a gáz égéstermékei rendkívül gyorsan tönkreteszik a kémények anyagát, s a korrózió elleni védekezés, illetve ennek megakadályozása vajon kinek a feladata? A kéményseprőké. Létrehozták a kéményvakoló brigádot, a három kollektíva jól képzett kilenc tagja azóta járja a megyét. Évente 800—1000 ké­ményt javítanak meg, s teszik őket alkalmassá a további hasz­nálatra. Évente mintegy félmillió forint értékű munkát végeznek el. Jelenleg nagy ütemben, pél­damutató szorgalommal dolgoz­nak Kiskunfélegyházán. Itt teszik gázfűtésre alkalmassá a kéfné- nyek százait. Harc a korrózió ellen Említettük már, hogy a hibák kijavítása mellett igen fontos fel­adat a megelőzés. De, hogyan? fJlSQS.orban úgy, hogy meg kell állapítani a kémény és a tüzelő- berendezés közötti összhangot. "Meg kell mérni az égéstermék hőmérsékletét, a kémény huzat- teljesítő képességét, az égéster­mék összetételét, megvizsgálni azt, hogy az égéstermékben mennyi a szilárd anyag. Ez utób­bi vizsgálat talán a legfontosabb, hiszen manapság már világszerte, harc folyik a levegő tisztaságáért. Ez a vizsgálat kideríti azt, hogy az adott kéményből mennyi szennyező anyag jut a levegőbe. Vajon mivel végzik ezeket a mé­réseket? A hagyományos, eszkö­zökkel, seprővel, vasgolyóval? Nem, nagy értékű műszerekkel. A vállalat egy évvel ezelőtt üzemmérnököt alkalmazott, az ő irányításával végzik a műszeres vizsgálatokat. Ä művezetők ré­szére ősszel külön tanfolyam kez­dődik. s ők is elsajátítják a mű­szerek kezelését.1' A cserépkályhák mesterei A vállalat fejlődésében az első jelentősebb lépés a cserépkályha- építő részleg létrehozása volt. Néhány év múlva a 12 brigád alig győzte a megrendelések tel­jesítését. Volt olyan év, hogy 1000 új kályhát is építettek, s ennél sokkal többet javítottak. Az olaj és gáz elterjedése azonban a cserépkályhás részlegnél is érez­tette hatását, az érdeklődés, a megrendelés csökkent. Hosszú ideig ezután évente alig 300 új kályhát építettek, munkájuk jó­részt a régi kályhák javítása volt. Most ismét megnövekedett az érdeklődés a cserépkályhák iránt. Sajnos, az igényeket — miután országosan leállt a csempe gyár­tása — nem tudják teljesen ki­elégíteni. 9 Marczi József építette ezt a hatalmas kályhát a műkertvárosi iskolában. • Nagy figyelmet követel a cserépkályha átrakása, sűrűn van szükség a vízmértékre. A lakosság szolgálatában Három évvel ezelőtt létrehoz­ták az olajkályha-javító részleget is, amelynek hét tagja szinte alig győzi a munkát. Kecskeméten és környékén például szerződéseket kötöttek a vállalatokkal, üzemek­kel. iskolákkal a rendszeres karbantartásra és javításra. A szerződő felek nyugodtan várhat­ják a fűtési idény kezdetét, min­den olajkályhájuk üzemképes lesz addigra. A lakosság részére is dolgoznak, járják a lakásokat, s amelyik kályha nagyobb javí­tásra szorul, azt beszállítják a műhelybe. Az új olajkályhák garanciális javításával^ is foglalkoznak, a Szekszárdi Vasipari Vállalat kü­lön tanfolyamot szervezett az ez­zel foglalkozók részére. Mi történik a megye valamely távoli községében az elromlott olajkályhával, ott. ahová a kecs­keméti szakemberek már nem tudnak elmenni? A tulajdonos szól a kéményseprőnek, s az meg­javítja, beszabályozza az olaj­kályhát. Hatvanöt kéményseprő ugyanis már „avatott mestere”, tanfolyamét végzett szakembere az ólajkályháknak. örvendetes, hogy a lakosság előrelátóbb, mint a korábbi években. Igén sokan jelentik be már a fűtési szezon előtt a hibás olajkályhát és nem mérgelődnek a fűtési szezonban, amikor az ezzel foglalkozóknak igen sok a munkájuk. Kéményseprők a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüze­mek egyre inkább függetlenítik magukat az időjárás szeszélyeitől, s egyre több „melegre” van szük­ségük. A gabonaszárítók, barom­fitelepek olaj- és hagyományos tüzelésű kazánjai a korábbinál több munkát adnak a kémény­seprőknek. A vállalat a múlt év­ben szorosabb kapcsolatot létesí­tett a mezőgazdasági nagyüze­mekkel és szerződés szerint vál­lalta a nagy teljesítményű tüzelő­berendezések karbantartását, il­letve üzemelésének állandó ellen­őrzését. Élvégzik itt a műszeres kéményvizsgálatot, s ennek érté­kelése Után lehetőség nyílik a be­rendezések jobb kihasználására és fűtőanyag-megtakarításra is. Elsőnek az orgoványi Sallai és a kunpeszéri Parasztbecsület Ter­melőszövetkezettel kötöttek hosz- szú lejáratú megálldpodást, s az­óta már tizenhét termelőszövet­kezet írta aló a “szerződést. Az országban először A szakmunkás-utánpótlás a ké­ményseprő szakmában igen ne­héz. A fiatalok közül nagyon ke­vesen választják ezt a mestersé­get, hazánkban ebben az évben mindössze tizenöt új. illetve fia­tal szakmunkással gyarapodott a kéményseprőgárda. Szomorú sta­tisztikai adatnak számít, hogy je­lenleg nyolcán vannak első, illet­ve lesznek mbst másodévesek. A Bács-Kiskun megyei vállalat ez év elején dicséretes munkába kezdett, megszervezte . a felnőtt dolgozók szakmunkásvizsgára elő­készítő tanfolyamát, öt hónapon keresztül jártak le Kecskemétre a MŰM. 16. Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanárai és a válla­lat szakembereivel együtt oktat­ták a 21 megyei kéményseprőt. 9 Néha ilyen közel kerülnek a toronyórához... 9 Balról: Székely János, a vállalat alapító tagja és Varga József kéményseprő — 20 éves törzsgárda- tag — az egyik kecskeméti lakóház kazánját tisztítja. 9 Lenn: A kályhát a helyszínen javítják és ha mód van rá, kihozzák a szobából, kár ne érje a parkettát vagy a szőnyeget. Június végén volt a vizsga, s et­től kezdve a vállalat dolgozóinak már 75 százaléka szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkezik. J6- zsa István üzemmérnök. Csizma­dia Ferenc főművezető és a fővá­. A vállalat dolgozói az elmúlt negyedszázad alatt jól „összeko- vácsolódtak”, ezt bizonyítja, hogy a dolgozók hetven százaléka tag­ja a törzsgárdának. Az alapító tagok közül tizenkilencen ma is itt dolgoznak. Az elmúlt évek so­rán Kiváló vállalat címet öt­ször kapták meg, a dolgozók kö­zül pedig hatvanan tulajdonosai a Kiváló dolgozó kitüntetésnek, hatan pedig kormánykitüntetést kaptak. Eredményeiknek elérésében nagy szerepe van az immár ha­gyományos szocialista munkaver­rosl tanárok munkája nem volt hiábavaló, Bagó Ignácz miskei, ifjabb és idős Illen József kecs­keméti és a íöbbi kéményseprő öthónapi szorgalmas tanulás után szakmunkás lett. senynek. A részt vevő 11 brigád­ból már öt kollektíva többször is teljesítette a feltételeket, s min­den jel arra mutat, hogy az idén két újabb brigád lesz tulajdono­sa a megtisztelő címnek. A bri­gádok bekapcsolódtak a kong­resszusi munkaversenybe is, fel­ajánlásaik teljesítése újabb Sike­rekkel gazdagítja majd az egész vállalatot. A kéményseprők jelentős tár­sadalmi munkával segítik kör­nyezetük fejlődését. Szalkszent- mártonban például 10 ezer forin­tot adtak az óvoda fejlesztésére, s ugyancsak ennyivel segítették Kecskeméten a Kisfaludy utcai óvodát. Itt még e segítségen felül csérépkályhát is építettek, mint­egy 6 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Megváltozott a kéményseprők élete is az elmúlt negyedszázad alatt, a hagyományos munkaesz­közöket egyre inkább felváltják a műszeres táskák. De még nagyon sokan vannak, akik járják a ta­nyavilágot. télen-nyáron, esőben, sárban, hóban fagyban naponta 40—50 kilométert is megtesznek feladataik teljesítése közben. Ke­vés már közöttük a gyalogos —, kerékpáron, motorkerékpáron jár­ják a megye mintegy 40—45 ezer tanyáját, s itt bizony még hagyo­mányos eszközökkel kell dolgoz- niok. E szakma képviselői — különö­sen az idősebbek — különböző mozgásszervi betegségben szen­vednek. Néhány évvel ezelőtt CserkeszŐlőn vásárolt a 'vállalat egy üdülőt, az itteni gyógyvíz ugyanis igen jó hatással van az időmarta ízületekre. Ebben az évben például 35 kéményseprő­család mintegy- százhúsz tagjá töltött kellemes napokat Cserke­szŐlőn. Közeledik a fűtési idény, soka­sodik a kéményseprők munkája. Kevés idejük lesz az emlékezés­re, az ünneplésre, de nem is ezt tartják fontosnak. Csendesen mo­solyognak, mikor azt látják, hogy valaki a gombjához kap, ha meg­látja őket. Nem „égből kapott” szerencsét hoznak ők. hanem szorgalmas, szakszerű munkával biztosítják azt, hogy meleg legyen a lakásokban, minél kevesebb tü­zelőanyagot kelljen használni és minél kevesebb égéstermék ke­rüljön a levegőbe. Lassan a ne­vüket is meg kell majd változ* tatni, hiszen nem is kéménysep­rők. hanem tüzeléstechnikai szak­emberek ... (X) Alapítótagok, törzsgárdisták • Csorba József, az olajkályhás­részleg vezetője műszeres vizsgálat közben. • A bal oldali kép: a magasban.

Next

/
Thumbnails
Contents