Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

1974. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 5 A környezetvédelem néhány etikai összefüggése A környezetalakítás az emberi lét állandó éleme. Konkrét viszonyok (történelmi, társadalmi, technikai) mellett minden embert érint. A feladat, a felelősség állandó és mindannyi­unké. Jelenünkön kívül mindinkább jövőnk, a későbbi gene­rációk sorsa, életlehetősége is jórészt mai cselekedeteinktől függ. A környezet alakításában — amelyen különösen lé­nyeges a folytonosság — nemzedékek tevékenysége reali­zálódik. A közöny a katasztrófához Vezethet. Tettekkel, felelősséggel Németh Károly könyvéről Egy évtizedet fog át Németh Károlynak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának nemrég a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent könyve. A legkorábbi munka, az MSZMP Politikai Akadémiájának a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének feladatairól szóló előadás 1964-ből keletkezett, az utolsó, a chilei terror ellen tiltakozó nagygyűlésen elmondott felszólalás pedig 1973 ok­tóberéből való. A környezet alakítása, védel­me tehát kollektív jellegű alakí­tó erő.' A köztudat mindezt egy­re inkább felismeri. A tettek so­kaságáról adhatnánk számot. Az* emberiség nemrég még világhá­borúban :pusztította önmagát, most a politikailag megosztott világban a bioszféra védelmében közeledik egymáshoz, felelősség­gel. érzékenyen és élesen reagál. A történelmi, társadalmi folya­matok fejlődése azt -mutatja* hogy csak a szocializmus „ember —társadalom” szemléletében van meg minden feltétel, az „ember —környezet” egyensúlyához, az egész emberi társadalom előreha­ladása érdekében történő komp­lex megoldáshoz. A köztudatban — sajnos — nem Vált kellően általánossá, hogy a tudatos kör­nyezetalakítás és -védelem társa­dalmi, erkölcsi feladat is — köz­ügy. A megalapozott tudatos kör­nyezetalakítás, védelem az ele­mi, erkölcsi emberi normák szfé­rájába tartozik (közös veszély megelőzése, bekövetkezett közös veszély elhárítása). Az érdekében kifejtett pozitív emberi cseleke­det pedig az alapvető erkölcsi értékek kategóriájába sorolható (humanizmus). Itt is alapvető szabályozó a lelkiismeret, áz ön­kontroll és a közvélemény, a tár­sadalmi kontroll. Mindezt kiegé­szíti, mint adminisztratív oldal — a maga hatékony vagy kevés­bé hatékony eszközeivel a jog. A környezetmoralitás tehát állandó eleme az emberi tevé­kenységnek, s nemcsak válság- szituációban van jelen. Szerin­tem centrális kategória a környe­zetetikán belül a felelősség, amely tettekben realizálódik. A megalapozott -tettek hosszú távú optimális következményekkel jár­nak. Ezért fokozottan lényeges, hogy az erkölcsi értékeket a jö­vő Centrumából fogalmazzuk meg- Minden kis apró tett. minden kis apró előrehaladna később felbe­csülhetetlen érték lesz. Ugyan­akkor a hibás vagy elmulasztott (kihagyott) „tettek" környezeti Amikor kezembe veszek egy újságot, szándékom többrétű az információgyűjtés, a kikapcsoló­dás és a szórakozás igényének kielégítése. Azt hiszem, így van ezzel mindenki. Gyakran látni a buszon utazó, strandon napozás közben, orvosnál, fodrásznál, koz­metikusnál várakozó, olvasó em­bereket­Régi időkben játszódó filmek­ből én is ismerem a képet: a ká­véházban üldögélő, köretbe feszí­tett újságot olvasó embert. Ma már nincsenek kávéházak; presz- szók, éttermek, vendéglők van­nak. De ezekben a különböző „vendéglátó egységekben” általá­ban nincsenek újságok. Miért? □ □ □ — Nincs rá igény — ezt a vá­laszt kaptam a vendéglátóipar dolgozóitól. És a vendégek? Magányos fiatalember a presz- szóban: — Beosztásom miatt gyakran járok vidékre. Idegen helyeken sokszor azt sem tudom, hol ta­lálok egy újságospavilönt. Pedig nagyon szívesen olvasgatnék itt, amíg a vonat indulását várom. Újságolvasás közben egy bácsi ugyanott: — A hangulat, kéremszépen, a hangulat! Mellettem jönnek- mennek az emberek, egy pohár­ka ital mellett nézelődni, olvas­gatni, ha befut egy ismerős (leg­többször befut!), az olvasottat megbeszélni... Mit tudják azt maguk, mai fiatalok, mi i ebben a jó! □ □ □ Divatosan öltözött, fiatal lány: — Szeretek egyedül, lenni, de ez csak így sikerül, ha behúzó­dok egy cukrászdába. Mindig ho­zok magamfhal újságot. Fiatal pár. A fiú: — Jó ötlet. Amíg a menyasz- szonyomat várom, | legalább nem nézném húszpercenként az órá­mat! Kecskemét, szolgáltatóház- A női fodrászrészleg előterében kié asztalkák, székek, büfé. Ká­vézó, cigarettázó, beszélgető ven­dégek, Kellemes benyomás. Belül, a búrák alatt újságot olvasgató vendégek. A vendég­kérdések kapcsán különösen sú­lyosak, szerintem kimerítik a tár­sadalmi bűn fogalmát. Van még bőven tennivaló, hogy a környezetalakítás, -védelem er­kölccsé váljon, hogy a köztudat­ban erkölcsileg tisztázódjon az egyes emberek helye, szerepe a környezetalakításban, -védelem­ben, hogy erősödjön az egységes elítélő vélemény a társadalmi tu­datban a felelőtlen, környezeti károkat okozókkal szemben. Nem általános még az egyéni kezde­ményezés vagy környezetrongáló tevékenység személyes megaka­dályozása. Amikor különböző fó- rümokon a közösségi emberfor­málásról beszélünk, keveset hoz­zuk szóba, hogy a. környezeti ár­talmak előidézése vagy fenntar­tása is közösségellenes magatar­tás. A jogi szápiJcciő e folyamat­ban csak eszköz. Lényegesnek tartom, hogy a kömyezetelika kialakítandó konkrét normáinál az értékek megbecsülésére, átalakítására, az optimális környezetformálásra fokozott figyelmet fordítsunk. Ez nem egyedi, nem lokális, még csak nem is nemzeti kérdés, ha­nem minden ember, az egész em­beriség egyetemes problémája. Itt is érvényes, hogy pozitív er­kölcsi példa nélkül nincsen fej­lődés. Felelősek vagyunk tehát kör­nyezetünkért — az egyén a tár­sadalomért, a társadalom az egyénért — ezért a környezetala- kílás, -Védelem minden bizony­nyal össztársadalmi cselekmény- nyé fejlődik. Határozottabban részt kap az oktatásban, tovább­képzésben, nevelésben, a jövő­kutatásban egyaránt. 1306-ban Londonban egy ma­nufaktúratulajdonost a bíróság lefejeztetett — mert I. Edward király tiltó rendelete ellenére szénnel fűtött. Ez az első ismert büntetés levegőszennyezés miatt- Az elmondottakkal sem megret- tentetni, sem figyelmet elvonni nem akartam. Csupán a megelő­ző munka erősítését., a szemlé­letformálást és a komplexitást, s nél legfeljebb egy újságot látni. Van, aki ölbe tett kezekkel ülés küszködik az álmossággal. (A bú­ra melege, monoton zúgása ha­mar elálmosít.) Tanácstalanul szétnézek: asztalokon, székeken egy-két képesújság, napilap. Leg­többje szakadozott, oldalak, fél­oldalak hiányoznak belőlük. A vezetőnő felsorol egy csomó új­ságcímet, vagy tízet: ezeket mind megkapják, időben. A manikű­rösre várakozók közül többen kö- rülállnak. Panaszkodnak: nincs mit olvasgatni, a képeslapokat egyszerűen elviszik vagy kivág- dossák a vendégek. Csak a napi­lapokat kímélik. Ugyanebben az épületben, má­sik emeleten a női ruhaszalon. Szembeötlő a színes divatlapok sokasága' az asztalokon- A pa­nasz mégis változatlan: „Elvi­szik, kérem! Akinek megtetszik egy modell, fogja, kiszakítja! Mi nem vonjuk ki a forgalomból a ré­gebbi lapokat, azért van ilyen sok. De sajnos, nagyon hiányo­sak.” Leninvárosi női fodrász ktsz. Az üzletvezető: — Sajnos, csak megcsonkított, hiányos képeslapokat tudok mu­tatni. Pedig sokféle újságot jára­tunk, legalább tizenkettőt! Egy vendég: — Én bebiztosítom magam. Hb- zok otthonról olvasniyalót- Mi­nek is költ a ktsz annyi pénzt újságra? A vendég is csak mér­gelődik, ha nem tud végigolvasni egy írást, mert hiányzik a kö­vetkező oldal! Leninvárosi női szabóság: a fiatal vezetőhelyettes nő szinte meglepődik: — A mi lapjaink épek, rende­sek. Nem tapasztaltam, hogy ki­tépkednék belőle a lapokat! De nem is lenne jó! Külföldről, bo­nyolult úton, djrága pénzért be­szerzett divatlapjaink vannak. A ktsz sokat áldoz rá, hogy a meg­rendelő igényeit kielégítse. Senkinek sem mindegy, hogyan tölti el a várakozás kényszerű, üres óráit, hosszú perceit. Azt gondolom, ebben mindenki iga­zat ad nekünk. Almás! Márta ezek társadalmi, emberi, etikai összefüggéseit igyekeztem hang­súlyozni. A környezetalakítás, Az afrikai országoknak 1980-ig bruttó nemzeti termelésük leg­alább 1 százalékát tudományos kutatásokra kell fordítaniuk; minden egymillió lakosra 1—2 ezer tanulónak, minden mérnök­re legalább 2 technikusnak kell jutnia. v Ezeket a célokat az UNESCO által szervezett, „A tudomány és a technika Afrika fejlődésé­nek szolgálatában” témakörrel foglalkozó nemzetközi konferen­cián határozták meg, amelyen ■a Szovjetunió Jegfiatalabb egyetemi hallgatója a 15 éves Tá- nya Dvorák. Két éve vették fel a Kijevi Tudományegyetem mecha­nikai-matematikai karára, öcs- cse, Szása, még korábban, 12 éve-| sen lett ugyanannak a karnak a hallgatója. Kik ezek a gyerekek? Egyszerűen kamaszok. A ké- , pességek jelentkezhetnek, vagy örökre rejtve is maradhatnak. Hol van az a mérce, amely tel­jes biztonsággal kimutatja, hogy az egyik gyermekben matemati­kai. a másikban irodalmi hajla­mok szunnyadnak? A Szovjetunióban és másutt sok pedagógust foglalkoztatnak ezek a problémák. Hiszen már az alsó tagozatos gyermekeknél is felfigyelhettünk bizonyos hajla­mokra. Siettessük-e azok kibon­takozását? A szovjet pedagógu­soknak az a véleménye, hogy' nem. A szocialista társadalom a személyiség sokoldalú fejlődésé­ben érdekelt, tehát az alsótagoza­tos gyermekeket nem szabad túl­terhelni különleges információk­kal a többi ismeretanyag rovásá­ra. A szovjet iskolák mindenek­előtt az alaptudományok legkor­szerűbb ismereteivel vértezik fel a gyermekeket. Más, a helyzet az ifjúkorba lépő felsőtagozatosokkal. Ebben a kor­ban alakul ki határozottabban az érdeklődés és a hajiam. S éppen ebben a korban kell a tehetséget kimutató mérce. De mi lehet ez? A legnagyobb szovjet egyete­mek mellett létrehozták a külö­nösen tehetséges gyermekek bentlakásos iskoláját, amelyek­ben nevés tudósok tanítanak, mint például a Lenin-díjas mate­matikus, Andrej Kolmogorov-védelem témakörében ne enged­jük meg, hogy a zaj elnyomja a hasznos jeleket. 38 afrikai állami képviselői vet­tek részt. A konferencián számos javas­latot fogadtak el, közöttük olya­nokat is, amelyeknek értelmé­ben tudományos információs és dokumentációs központokat, közi ponti műszaki adatbankot léte­sítenek, létrehozzák ennek az adatbanknak a regionális kiren­deltségeit, ezenkívül tudományos műszereket és berendezéseket gyártó üzemeket építenek. Dr. Falud! Gábor akadémikus, vagy az ugyancsak Lenin-díjas fizikus. Iszaak Kiko- jin akadémikus és társaik. (Kol­mogorov szervezte meg a Moszk­vai Lomonoszov Egyetem bentla­kásos matematikai iskoláját.) Ki és hogyan kerülhet be ezek­be az iskolákba? Ehhez sokszor elég egy egyszerű feladatot meg­oldani, olyant például, hogy „a háztetőn állva miként határozod meg a ház magasságát, ha egy barométer és egy stopperóra van a kezedben?” Rendszerint valami­féle összefüggést keres az ember a légnyomással, ha már baromé­terről van szó. De minek akkor a stopperóra? A válasz rendkívül 'egyszerű: Le kell ejteni a baro­métert és lemérni az esési időt. A megoldás egyszerű, hiszen minden nyolcadikos ismeri az egyenletesen gyorsuló mozgás képletét. A feladat azonban a gondolkodásmód eredetiségét igényli, ez pedig minden leendő tudós elengedhetetlen tulajdon­sága. Hasonló típusú feladatokat kell megoldaniuk a matematikai olim­piák résztvevőinek. Ezekben csak­nem minden felsötagozatos ta­nuló részt vesz. hiszen először az iskolákban, majd kerületenként, területenként mérik össze tudásu­kat és a legjobbak ketülnek be az országos döntőbe. A diákolimpiák résztvevőinek ismeretanyaga még‘nem nagy, s a feladatok megoldásában nem­egyszer megérzésre, vagy találga­tásra hagyatkoznak. Azokat, akik az országos olimpiáig eljutnak, rendszerint a tudományos gon­dolkodási készség jellemzi, őket veszik fel a tagozatos bentlaká­sos iskolákba. (Az országos diák­Bármennyire is közeliek a dá­tumok, történelmi ez a könyv. Mindenekelőtt azért, mert a be­szédek, az írások egy évtizedes közelségükben js országunk je­lenkori fejlődésének legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, nem egy közülük korszakos állomás­hoz kapcsolódik. A mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló két mun­ka a szocialista átszervezés befe­jezése utáni első esztendők, a megszilárdítás rendkívüli nehéz és fontos időszakának tapasztala­tait elemzi. A szocialista építés egy-egy szakaszát elevenítik fel a párt IX. és X. kongresszusán a Bu­dapesti Pártbizottság első titká­raként elmondott felszólalások, hiszen a pártkongreszusok az im­már több mint másfél évtizedes töretlen, változatlan alapelveken nyugvó politika megvalósításában mindig is mérföldkövet jelentet­tek. Az évfordulókhoz kapcsoló­dó munkák, mint például a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. év­fordulójára, a főváros centená­riumára, vagy a két munkás­párt egyesülésének 25. évforduló­jára írottak kiszélesítik az egy évtizedes ívet: történelmi táv­latból láttatják a mához vezető utat, annak mérföldköveit. Amennyire változóak a témák, amelyekről a szerző szól, any- nyira változatlan az eszmei alap, a nézőpont, amely az egyes mun­kákat áthatja. A kommunizmus ügyének tekintettel, felelősséggel elkötelezett politikus, a vezető pártmunkás szól hozzánk akár a munkásosztály szerepéről, a vele való törődésről, akár a mezőgaz­daság, vagy a főváros fejleszté­sének feladatairól szól, vagy ép­pen nemzetközi kérdésekről nyil­vánít véleményt. A témák sokoldalúsága mellett is vannak a könyvben újra és újra visszatérő kérdések, amelyek politikánk alapvető elveihez fel­adataihoz kapcsolódnak. Az egyik ilyen témakör a párt vezető sze­repe. Fontos elvre figyelmeztet bennünket a szerző: a párt ve­zető szerepe nem automaikusan valósul meg. „Érvényre jutásá­ért, vagyis a párt politikájának gyakorlati megvalósításáért — olvassuk A pártélet időszerű kér­déseiről 1965. októberében tar­tott előadásában — naponta dol­gozni kell, kitartóan... A tö­megek bizalmon alapuló támo­gatását újból és újból csak így szerezhetjük meg.” A másik téma, amely vissza­visszatér a könyvben, a párt egysége. „A párt vezető szerepe nem valósítható meg a párt marxista—leninista egysége nél­kül ... A párt egysége harcban erősödik. Harcban a szektásság ellen, amely a pártot elszigetelni a tömegektől, ha engedünk be­folyásának; harcban a jobb oldali opportunizmussal, amelynek tér­olimpián győztes 10. osztályosok felvételi nélkül iratkozhatnak be felsőoktatási intézményekbe.) A bentlakásos iskolákban a pe­dagógusok elsősorban a gyerme­kek tudományos munka iránti készségének fejlesztésére fordíta­nak figyelmet, igyekeznek fej­leszteni érdeklődésüket, kibontani fantáziájukat, önálló gondolkodá­sukat. Ezzel együtt nagy gondot fordítanak a fiatalok egészségére, művelődésére. Persze a tehetséges gyermekek száma nem korlátozódik az egye­temek mellett működő bentlaká­sos iskolák növendékeire. Kolmo­hódítása a szocialista pozíciók feladását jelentené.” A IX. és X. párt kongresszusi felszólalásokban újra és újra viszatért a szerző az üzemi de­mokrácia fejlesztésének fontos­ságára. A IX. kongresszuson ar­ra figyelmeztetett, hogy a gaz­dasági vezetők önállóságának nö­velése nem jelentheti az üzemi demokrácia szűkítését, ellenke­zőleg, növelni kell a munkás­demokráciát. A X. kongresszu­son a párt politikáját a munká­sok önérzetét sértő tűrhetetlen magatartásnak minősíti azt, hogy egyes vezetők „terhesnek” tartják a munkások bevonását a döntések előkészítésébe. A kommunisták, a pártmun­kások hivatásáról szinte a könyv minden lapján olvashatunk elis­merő és útbaigazító, ha kell in­tő szavakat. A nép szolgálata, az összeforrottság a tömegekkel a felelősség, a • munka nehezebbik részének vállalása — ezek a kom­munistákra kötelező normák új­ra és újra visszatérnek a beszé­dekben, a cikkekben. Különösen megszívlelendőek a bírálatról és a saját hibáinkhoz való viszony­ról szóló feljegyzések. A párt­munkások munkastílusáról is sok szó esik a könyvben. Bírálja a szerző a „mindent felülről* vá- rást”, önállótlanságot, éppúgy, mint a felületességet az irányí­tásban, a tájékoztatásban, az el­lenőrzésben. „Elmélyültebb mun­kára van szükség” — ez a mot­tója munkastílusról szóló útmu­tatásoknak. Szenvedélyes bíráló sorokat olvashatunk a könyvben a tár­sadalmunk életében tapasztalha­tó negatív, antiszocialista jelensé­gekről. „A munkában vétett hi­bák, a társadalmunkban megle­vő negatív jelenségek elleni ha­tározottabb fellépés sürgetése, a lazaságok, a fegyelmezetlenség, az eszméinktől idegen nézetek és gyakorlat szervedélyes bírálása, s ezek megszüntetésére vonatkozó sok javaslat is abból a jogos igényből következik, hogy le­gyünk még következetesebbek politikánk, határozataink végre­hajtásában”— olvassuk a ma is időszerű sorokat a párt X. kong­resszusán elhangzott felszólalás­ban. Egy évtized történelmének fog­lalata a Tettekkel, felelősséggel című könyv — mondtuk a beve­zetőben. És e rövid ismertetés vé­gén hozzátehetjük: egyben olyan kötet is, amelynek szinte min­den oldala a máról és a má­hoz szól, elvi és gyakorlati út­mutatásokat ad. Ezért ajánljuk Németh Károly könyvét mind­azoknak, akik hasonló tettekkel, hasonló felesősséggel még jobban kívánják szolgálni a szocialista építés ügyét a gazdaságban, a politikában, a pártmunkában. gorov. Kikojin és társaik ezért szívesen ismertetik meg módsze­reikkel a pedagógusokat, tan­könyveket írnak és ők szerkesz­tik a Kvant címen megjelenő if­júsági fizikai—matematikai la­pokat is. ... Az egyik országos matema­tikai—fizikai olimpián egy neves fizikus így köszöntötte a résztve­vőket: Kedves ifjú kollégáim!... hiszen a résztvevők között talán ott voltak a XXI. század kurcsa- tovjai és landaui is. Nyikolaj Gobracsov (APN —KS) Vélemények újságügyben Afrika fejlődésének szolgálatában Ahol a XXI. század matematikusai és fizikusai tanulnak 9 Az órának vége, de tovább folyik a vita a feladat megoldásáról. (Foto: APN—KS — A. Makarov felvétele.) O A jó példa: a bajai parkerdő. 9 A rossz példa: a kalocsai szemét már a házig ér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents