Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. augusztus 24. ESZMECSERE A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIÁRÓL Közvetve, közvetlenül Vigyázzunk, véletlenül se ke­rüljön a címben levő két szó közé — a vessző helyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvetlenül egyaránt élnie, lé­teznie kell a munkahelyi de­mokráciának. Azonos tartalom más-más formái, megjelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölé­rendelt viszonyban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szorulnak. A bizalom kötelez Ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a .különböző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrá­cia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testületek­re bízzák. Például a pártbizott­ságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bizottságra. Az alsóbb szintű párt- és KlSZ-vezetősé- gekre, szakszervezeti műhelybi- zotttágokra. S egyebek között a vállalati felügyelő bizottságra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Akiket, sok más, tiszt­séget kapott társukkal együtt, kötelez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra, her'v is­merjék a testület elé kerülő ügyeket, mondják el véleményü­ket, s persze, azokét szintén, akik megválasztották őket. Legyenek kritikusok, igényesek, kezdemé­nyezők, ne gépiesen bólogatok ... Néhány hegyibeszéd nem kérték a testület tagjainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kollektív munka, a de­mokrácia közvetett fórumának hasznossága. Esetleges, rendezetlen annak gya­korlata, hogy mit érdemes, mit kell e fórumok elé terjeszteni. A jelenleginél világosabb — állami esi szakszervezeti — utasításokra, irányelvekre van szükség. Azért, hogy ne néhány vezető elhatáro­zásától függjön, megvitatnak-e va­lamit a testületekkel, vagy „rövid úton” döntenek, s a közösségnek nem marad más, mint a tudo­másulvétel. Mert ez hálátlan szerep. Mi több, jogtalan is. Tö­kéletesen igaz ugyanis a lenini útmutatás: „A megvitatás — kö­zös, a felelősség — egyszemé­lyi”. A szó elrepül... Az írás viszont megmarad — tartjh a közhiedelem. De öreg hiba, hogy sokszor az írás sem ér sokat. Könnyű ez is, „elre­pül”. Hiszen — áttérve a mun­kahelyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlé­keztető, összefoglaló készül a termelési tanácskozásról, az üze­mi munkásgyűlésről, a brigádér­tekezletről, a brigádvezetők helyi, s ágazati tanácskozásáról, az ifjú­sági parlamentről, a törzsgárda összejöveteléről, a műszaki kon­ferenciáról, a párt- és szakszer­vezeti, KlSZ-taggyűlésről... Az­az tekintélyes a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzó ész­revételeké, javaslatoké, bírála­toké., Csak éppen ... mi viszonyainkat tekintve — el­jutottunk addig, hogy a közvetett és a közvetlen fórumoknak ér­demi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik, jogkört szánunk. A for­malitások helyett. Formailag ugyanis élnek a termelési ta­nácskozások. Rendszeresen meg­tartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgozóknak ezen az össze­jövetelén? Döntenek a kiváló címre javasoltakról. Kész. Vajon ma már elég ez? Hiszen az emberek politikai, műveltségi, s persze szakmai szintje is jó­val fölötte áll az egykorinak. Igényük van tehát a többre. Ar­ra például, hogy — akár a ter­melési tanácskozások új jellegű lebonyolítása, akár más forma keretében — érdemben mondhas­sanak véleményt közvetlen mun­kahelyi .vezetőjükről, a gazdasági munka egészéről és részeiről, a bánásmódról... A Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa tavaly végzett, széles körű együttes vizsgálata egyebek kö­zött megállapította, hogy a dol­gozók többsége nem a munka­helyi demokratizmus új fórumai után áhítozik, hanem a meglevők hatásos működtetését kívánja. A tömeges vélemény jó jelzőrend­szer! Kifejezi az igényeket csak­úgy, mint a lehetőségeket. Azt, hogy a formák, értekezletek, ta­nácskozások gyarapítása helyett érdemi feladatokat kell rábízni a meglevőkre. Esetleg úgy. hogy — sok más mellett — a brigádve- zetői értekezletek előzetes véle­ményt nyilvánítanak az üzemi vezetők bizonyos körében a ki­nevezéshez. Esetleg úgy. hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok­nak ne csak a megválasztottak legyenek ott, hanem az adott terület szocialista brigádjainak képviselői szintén. „Merész” elképzelések ezek? Csak azok vélik annak, akik nem érzékelik eléggé a dolgozók meg­erősödött öntudatát, növekvő tu­lajdonosi szemléletét. Holott a demokrácia, benne az üzemi, munkahelyi demokrácia is, tük­rözője a megváltozott társadalmi körülményeknek, a társadalmi fejlődésnek. S ma már tudjuk, elengedhetetlen, hogy világosán — formájában és tartalmában — tükrözze ezt. M. O. Lassítsuk csak gondolataink szárnyait, nehogy a felhők közé ragadjanak bennünket. Marad­junk a földön. Elvben helytállóak azok a követelmények, melye­ket fentebb sorolni kezdtünk. A gyakorlatban azonban a közve­tett demokrácia fórumainak tény­kedése a munkahelyek egy ré­szén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más, pusztán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat csúfolja — néhány hegyibeszéd hangzik el. A vezetők, a szakte­rület illetékesei számadatok és szakmai kifejezések tömegét zú­dítják a hallgatóságra. Igyekez­nék1' "„tudományóáíik’':'lfeVini, de legjobb esetben is’ annyi rfi'ára'd meg a résztvevők többségének fejében, hogy/ „kellene”; sok minden kellene. Hogyan, mi mó­don? Erről nem esett szó, erről „ ... azt szeretnénk, hogy haté­konyabban működjön demokrá­ciánk, és nem úgy., ahogy ma még sok helyen előfordul; a dol­gozók elmondják ugyan a véle­ményüket, a vezetők meg is kö­szönik azt, de minden marad a régiben” — állapította meg Ká­dár János 1974. március 28-án, a nyíregyházi pártaktíván. Azaz csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kö­telező cselekvés módjait kimun­káljuk. A vezetők személyes, fe­lelősségének érvényesítését a dol­gozók közvetlen tapasztalatainak hasznosítása ban. Formalitások helyett Napjainkban — mind a dolgo­zók szemléletét, mind társadat­■■lilllilillliili A félmegoldás nem elég! Szakmáron is mindinkább csi­nosítják a lakóházak környékét. A tulajdonosok egymás után ke­resik fel a helyi 13-as számú ÁFÉSZ-üzletet, hogy ott kerítést vásároljanak. Utóbbi sorában a Lepke- nevű termék a sláger, úgyannyira, hogy az igények ki­elégítése régóta okoz fejtörést a kereskedőknek. Pedig *ők —mint arról beszámolnak a lapunkhoz eljuttatott levelükben — min­dent megtesznek, hogy ne legyen hiánycikk ezen áru. Februárban mintegy 50 ezer forint értékű ke­rítés beszerzésével bízták meg a kecskeméti UN1VER Szövetkezet fuvarozó szolgálatát, amely az ilyen ügylet lebonyolítója. Az el­ső ígéret szerint rövideseh meg kellett volna érkeznie a szállít­mánynak. Sajnos nem így tör­tént,- sőt a kerítést hónapok múl­tán is hiába keresték üzletükben a községbeliek. Nagysokára az­után leszállították a kapukat, de semmi egyebet. Ez a félmegoldás jogosan bosszantotta a vevőket. De a kereskedőket is,’ akik ké­sőbb kiderítették, hogy az emlí­tett cég csak augusztus elején 'küldte a gyártókhoz, a MEZŐ­GÉP törökszentmiklósi üzeméhez a szakmáriak igényének másik részét, következésképpen még hosszú ideig várhatlak a kerítés- elemekre az érdekeltek. „A vá­sárlóközönség érdekében felelő- ségteljesebben kellene dolgozni­uk az UNIVER fuvarozóinak...” — állapítják meg végezetül a so­rok írói. Gondok a Széchenyivárosban Szabó Péterné, Kecskemét, Irinyi u. 23. szám alatti lakos sokakat érin­tő problémákat vetett papírra. Köz­lése szerint a Széchenyivárosban közlekedő 20-as jelzésű autóbuszok­nak a menetideje pontatlan, kiszá­míthatatlan. És a járat iránvítói ke­vésbé veszik figyelembe, mikor van az utazás csúcsidőszaka. Előfordult például, hogy kis befogadóképességű kocsi állt az utasok rendelkezésére reggel, illetve a késő délutáni órák­ban, míg az úgynevezett csuklós bu­szok akkor közlekedtek, amikor gyér létszámú volt az utazóközönség. Má­sik visszásság, hogy a sofőrök és kalauzok gyakorta cigarettáznak, pe­dig a buszon öles betűk hirdetik: Tilos a dohányzás! Komoly gondot okoznak a megye­székhely e városrészében a motoro­sok és biciklisek is, akik fittyet hánynak a KRESZ-re. Tetszés sze­rint száguldanak a járdán, az épü­letek bejárata előtt, sőt a zebrán át is. Ideje lenne a közlekedésrendé­szetnek közbelépnie, mielőtt még egy baleset figyelmeztetne az itteni tarthatatlan állapotokra. Kisgyermekes szülők a megmond­hatói, mennyire hiányzik a homokozó a Széchenyi városi játszóterekről. Az Irinyi u. 28—36. számú épület szom­szédságában pedig a földre helye­zett különféle betonalkalmatosságok­ból „kinyúló” vasrudak jelentenek balesetveszélyt az arrafelé tébláboló piciny emberkék számára. „Kérjük, mielőbb orvosolják paha- szunkat az illetékesek!*’ — fejeződik be a levél. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Javul a fürdőkádellátás Julius 3-i lapszámunk Olvasóinké a szó rovatában adtunk he­lyet a Nagybaraeska. Szabadság tér 18. szám alatt lakó Szűcs Ferenc Hol a fürdőkád? című panaszának. Olvasónk szóvá tet­te, hogy arrafelé régóta bosszúsak a modern családi házak tu­lajdonosai, lakói, mert járasszerte. hiánycikk a fürdőszobák rendeltetésszerű, használatához nélkülözhetetlen fürdőkád. E sorokra levélben válaszolt a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Válialal helyettes igazgatója. Kalmár Pál. Mint írta, a fürdőkád iránt az utóbbi időben olyannyira megnőtt a kereslet, hogy azzal nem tudott lépést tartani a kínálat. Az el­látás körüli gondok azonban már a következő hetekben, hóna­pokban mérséklődnek, mert a fokozódó termelés révén az éddi- ginél nagyobb mennyiségű fürdőkád kerül a hazai piacra. A megredélt szállítmányok megérkezése után a BIK valamennyi vas-műszaki üzlete, így a bajai is — ahová a legközelebb van­nak a nagybaracskaiak és környékbeliek — árusítja e termé­ket, amely feltehetően az Alföldi TÜZÉP Vállalat kereskedel­mi egységeiben, s a szövetkezeti kereskedelem szakboltjaiban is kapható; lesz. SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK Leskó József, Lajosmizse: Az ille­tékes hatóságtól kapott tájékoztatás szerint Lajosmizse ipari üzemeiben jelenleg is van segédmunkás-felvétel. Ügyszintén a helyi Népfront Terme­lőszövetkezetben, amely szükség ese­tén beköltözteti a m unkavállalókat és családtagjaikat a tulajdonát ké­pező — a településtől körülbelül 6-^-8 kilométerre levő — üres tanyai lakó­házakba- Mindezek alapján javasol­juk önnek, forduljon bizalommal az említett munkahelyekhez, vagy a nagyközségi tanács vb szakigazgatá­si szervéhez, ahol segítséget nyújta­nak állásbcli gondja megoldásához. Rozsnyai József, Kecskemét: Az öregségi nyugdíj megállapítását kö­vetően végzett munka meghatározott feltételek esetén alapul szolgál az eredetileg folyósítandó összeg fel­emeléséhez. A vonatkozó rendelke­zések értelmében, ha az • öregségi nyugdíjas a munkaviszonya idején leg­alább egy naptári évig szüneteltette a nyugdíját, igényt tarthat ösztönző nyugdíjpótlékra. Amennyiben har­minchat hónapot töltött munkában, illetve annak megfelelően kapott bért, s ezen időben nyugdíját korlátozot­tan, vagy egyáltalán nem folyósítot­ták, kérheti az öregségi nyugdíjá­nak újbóli megállapítását. Várad! Jcnőné, Tompa: Tanácsol^ juk, kérésével keresse meg a Kis­kunhalasi Háziipari Szövetkezetét, amelynek lehetősége van arra, hogy önt bedolgozói munkakörben foglal­koztassa. összeállította: Velkei Árpád Háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatása II. A jövedelemadó alapja A mezőgazdasági lakosság jö­vedelemadójának alapja az adó­köteles tiszta jövedelem. E jöve­delem közgazdasági tartalma — egyszerűsítést alkalmazva — nem más. mint a termelő munkadíjá­nak és adózatlan nyereségének együttes összege. Tehát nem az úgynevezett nyersbevétel Összege — mint ahogy sok esetben tévesen értel­mezik — az adóalap, hanem ezt az összeget csökkenteni kell a termelés során felmerülő, kiadá­sok összegével. A bevételek kö­zött viszont nemcsak az értéke­sített termékek árbevételével kell számolni, hanem ezt azí összeget növelni kell a személyes fogyasz­tásra fordított anyagi javak ér­tékével is. Mit tekintünk termelési kiadásnak? A kiadások között kell elszá­molni a termelési és kezelési költségeket, given kiadások pél­dául a termeléshez felhasznált anyagráfordítás, a szükséges gaz­dálkodás keretét meg nem haladó mezőgazdasági jellegű beruházá­sokra, felújításokra (gazdasági épületekre, szőlő-gvümölcsös fel­újításra stb.). a gazdasági felsze­relések karbantartására, a mun­kabérekre és az ezzel kapcsola­tos költségekre, (társadalombizto­sításra stb.) fordított kiadások, a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésével kapcsolatos kölcsönök (hi­telek) törlesztésére fordított ösz- szegek, továbbá a szövetkezet, szakszövetkezet, szakcsoport ál­tal létesített közös alapokhoz tör­ténő hozzájárulás pénzbeni érté­ke. \ kiadások között nem lehet elszámolni a szükséges gazdasági épületeken kívül más célokat szolgáló ingatlan, a gazdálkodás­hoz nem szükséges ingóságok vá­sárlására szolgáló kiadást. A kö­zös háztartáshoz tartozó családta­gok mpnkáiáért pénzben, vagy természetben nvújtott szolgálta­tást. a háztartásra általában a szemé'ves szükségletekre fordí­tott kiadásaidat stb. A kiadások mértékének meg­állapítása kétféle módon történ­het. Abban az esetben, ha az adó­zó valamennvi kiadását bizony­latokkal elfogadható módon do­kumentálni tudja, akkor a tény­legesen felmerült kiadásokkal kell, csökkenteni a bevételeket és megállapítani az adóköteles tisz­ta jövedelmet. 1 Olvan körülmé­nyek között, amikor az adózónak valamilyen okból kifolyólag nincs lehetősége a bizonylati alátá­masztásra (pl. a kiadási bizony­latokat nem őrizte meg), ez eset­ben a pénzügyi szervek becslés­sel állapítják meg a kiadási mér­téket, amely jogszabály szerint a bevétel összegének maximum 40 százaléka lehet. Az adóalap megállapítása A jogszabály az adózókat két- csoportba sorolja az adó mérté­kének megállapítása szempontjá­ból: a földhasználatból származó átlagos jövedelem alapján tétele­sen adózó, a gazdálkodásból ere­dő átlagosnál magasabb jövede­lem esetén az adóköteles tiszta­jövedelem után progresszív adó,- kulcsok mellett. Az első csoportba tartozók, vagyis a földhasználatból szárma­zó átlagos jövedelem után adó­zók problémája egyszerű. Ebbe a csoportba tartoznak -azok a ter­melők, akiknél az év során elő­állított termékekben — előbbiek szerint kiszámított — realizált tiszta jövedelem nem éri el az 50 ezer forintot. E termelők ún. adótétel alapján fizetnek adót. Az adótételeket — művelési ágak, ezen belül minőségi csoportok és használt földterület nagysága sze­rint differenciáltan — a jogsza­bály alsó és felső határok között jelöli meg. Egyes városokra és községekre vonatkozó területen­kénti adótételeket e határok kö­zött az illetékes helyi tanács — átruházott hatáskörben a vb ál­lapítja meg. A második csoportba tartozó adózók adóalapjának, majd az adó mértékének a megállapításá­nál már összetettebb a probléma. A tanácsi pénzügyi szerveknek’ vizsgálniok kell. hogy mely ter­melő tartozhat az adóköteles tisz­ta jövedelem szerint adózók közé, s ezeket jövedelemadó-bevallásra kell felszólítani. Jogszabály sze­rint az alábbi állampolgár köte­les adóbevallást adni: aki 3 hol­dat meghaladó szőlőt, kertet, gyümölcsöst használ, aki gazda­ságában az adóévet megelőző év­ben rendszeresen idegen munka­erőt foglalkoztatott és a kifizetett munkabér pénzbeni. vagy termé­szetbeni értéke együttesen a 10 ezer forintot elérte, aki gazdasá­gában az adóévet megelőző év­ben legalább 120 ezer forint for­galmi értékű termelvényt állított elő, vagy ilyen összegű bevételt ért el, akit a pénzügyi szervek a gazdálkodásból elért jövedel­mének bevallására felszólítanak. Amennyiben a bevallás sze­rint. valamint a tanácsi pénzügyi szervek kapcsolódó információi alapján megalapozottan fennáll az 50 ezer forintot meghaladó tiszta jövedelem, úgv már nem a tétel szerint, hanem a jövede­lem nagyságának mértéke alap­ján történik az adókivetés. Ter­mészetesen az adózás szempontjá­ból figyelembe vehető jövedel­met. a csoportba sorolást, továbbá az adó mértéket több körülmény befolyásolhatja. így az adóalap szempontjából figyelembe vehető tiszta jövedelmet csökkenteni kell áz adózó közös háztartásához tar­tozó, annak gazdaságában foglal­koztatott. s más kereső foglalko­zást nem folytató minden nagy­korú családtag után évi 10 ezer forinttal, ha az adózó idegen munkaerőt rendszeresen nem al­kalmaz. E tekintetben a közös háztar­táshoz tartozó 16. életévét az adó­évet közvetlenül megelőző év vé­géig betöltött munkaképes gyer­mek is foglalkoztatott családtag­nak minősül, ha kereső foglalko­zása nj.ncs és iskolai tanulmá­nyokat nem folytat. A foglalkoztatott családtagok természetesen befolyásolhatják az adózó csoportba sorolását is. Le­hetséges ugyanis, hogy az adókö­teles tiszta jövedelem meghalad­ja az 50 ezer forintot, ugyanak­kor rajta kívül 2 családtag dol­gozik. akkor a két személyre jutó 10—10 ezer forinttal a jövedelmet az adóztatás szempontjából levo­násba kell hozni. Pl.: a számítolt jövedelem 65 ezer forint, s a két családtag rendszeresen dolgozik, úgy az adózó rendelkezésére álló jövedelemből az adó alapjául szolgáló jövedelem csak 45 ezer forint lesz. Miután az így korri­gált jövedelem nem éri el az 50 ezer forintot, ezért nem a tiszta jövedelem után vetik ki a tanácsi pénzügyi szervek az adót, hanem a tétel szerinti adózók kategóriá­jába fog tartozni a termelő. Abban az esetben, ha a terme­lő idegen munkaerőt alkalmaz, akkor a foglalkoztatottanként számított adóösszeget 10 száza­lékkal megemelten - kell fizetni. Pl.: a termelő által realizált adó­köteles tiszta jövedelem alapján számított adóösszeget 11 500 fo­rint, és egy alkalmazottat foglal­koztat, akkor a ténylegesen kive­tendő adó 12 650 forint. Tájékoztató jelleggel és a tel­jesség kedvéért az alábbiakban rögzítjük a különböző összegű tiszta jövedelem után megállapí­tandó adó mértékét: 50 000— 70 000 forint között 7500 forint és az 50 ezer forinton felüli rész 20 százaléka. ■ 70 001—100 000 forint között 11 500 forint és a 70 000 forinton felüli rész 24 százaléka, 100 001—150 000 forint között 18 700 forint és a 100 000 forinton feljili rész 30 százaléka, 150 000 forintnál több 33 700 forint és a 150 000 forinton felüli rész 48 százaléka Általános jövedelemadó Bács-Kiski}» megyében, de az ország más területén is nagyon sok plyan termelő van, aki — meglevő kisüzemi termelési esz­közeivel — anyagi javak előállí­tására vállalkozik anélkül, hogy mezőgazdasági művelésre alkal­mas területet használna. Ilyen irányú tevékenységnek legjellem­zőbb példája a sertéshizlalás, va­lamint a baromfitartás különböző formái. Ezekén túl hasonló kate­góriába sorolják azokat a termer löket is. akik rendelkeznek ugyan földterülettel, de az állattartásuk olyan mértékű, hogy saját gazda­ságuk terményeiből a takarmány- szükségletet nem tudják fedezni. Adózás szempontjából az ilyen jellegű állattartási tevékenységet a jogszabály az egyéb tevékeny­ségekkel azonos elbírálás alá he­lyezi. A ,jogszabály szerint a termelés és az így szerzett jövedelem csak bizonyos színvonal felett adókö­teles. Aki ingatlan nélkül-foglal­kozik állattartással, az csak, 15 000 foript jövedelem felett fizet jöve­delemadót. alatta adómentesen folytathatja tevékenységét. Azok az állattartók, akik föld­területtel rendelkeznek ugyan, de a földterület által biztosított ter­mény nem elegendő az állathiz- lalási tevékenység kialakult, szín­vonalon tartásához, és ezek ay állattartók valamely szövetkezet keletén belül szakcsoport tagjai, akkor a lenti 15 000 forint jöve­delemhatár helveti 30 000 forintos jövedelemszintig adómentességet élveznek. Abban az esetben ha e szak­csoport tagjai nem állattartással, hanem- zöldségtermesztéssel fog­lalkoznak. úgv az ebből származó jövedelem mindaddig mentes az adófizetési kötelezettség alól, amíg nem haladja meg a 24 ezer forintot. Dr. Vidmann Mihály megyei tanács vb pénzügyi osztálv vezetőie Kotróhajó dolgozik a Hortobágyon Megoszlanak a vélemények a veseátültetésről A lyoni nemzetközi orvoskong­resszuson a kaliforniai StanforCt- ban Shumway professzor vezeté­se alatt dolgozó orvoscsoport ne­vében Griepp doktor számada­tokkal támasztotta alá nagyon sok orvosnak a szervátültetési ellenőrző nézeteit. A csoport 79 szervátültetéses betege közül 43 százalék élt egy éven túl, 38 százalék két éven túl és 20 szá­zalék élte túl a műtétet több mint három évvel. A kezdeti lelkesedés után a ve­seátültetéssel kapcsolatos véle­mények is megváltoztak. Az át­ültetést végző orvosok továbbra is határozottan optimisták, s erre némi okuk is van. Ugyanis a ve­seátültetés eddigi eredményeit valóban nem szabad lebecsül­nünk. A sokféle bonyodalom mi­att újabban ismét egyre gyakrab­ban folyamodnak a művesével kezeléshez. Ennek, ellenére világszerte nö­vekszik a veseátültetések száma. Kétségtelen, hogy az átülte­téssel foglalkozó orvosok sok ne­hézséggel küzdenek, a kutatások egy helyben topognak. Ezzel együtt azonban nem szabad el­feledkeznünk arról, hogy 1952. óta a veseátültetések rév,én sola ezer ember életét sikerült meg-^ hosszabbítani. • A Hortobágy-főcsatornán, mely 90 km hosszan kanyarog, nagy* arányú munkálatok kezdődtek. A Folyamszabályozó és Kavicskot­ró Vállalat kotróhajója megkezdte a meder bővítését. A munkála­tokra a belvizek levezetése miatt van szükség. (MTI foto: Balogh P. László felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents