Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

1974. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE 0 5 A „magyar Csapajev” Emléksorok Szalvai Mihályról PÁRTSZERVEZÉS —PÁRTIRÁNYÍTÁS A vidéki értelmiség és kultúrája Ma 75 éve, 1899. augusztus 23- án született Szalvai Mihály, a forradalmi munkásmozgalom ki­emelkedő egyénisége. Egész életét a fasizmus és az elnyomás elleni harc ügyének szentelte. Az első világháborút közlegényként harcolta végig. Munkásmozgalmi múltja 1917- ben kezdődött, araikor belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1918- >ban, a KMP megalakulásakor a párt tagja lett. A Tanácsköztár­saság megvédéséért folytatott harcokban, a Vörös Hadseregben küzdött az intervenció ellen, A fehérterror idején letartóztatták, és 1920-ban ellenforradalmi bí­róság elé állították, amely 15 évi fegyházra ítélte. A börtönből még ugyanebben az évben megszökött és Csehszlovákiába emigrált. Az’ itt töltött három és fél éves vizs­gálati fogság után bejárta Auszt­riát, Németországot, Belgiumot kapcsolatot keresve az országok kommunista pártjaival, míg 1936- ban belépett a. Spanyol Köztár­sasági Hadseregbe, és a nemzet­közi brigád egyik zászlóaljpa­rancsnoka lett. A fasiszta agresz- szió elleni harc legendás alakjá­vá vált, itt kapta a „magyar Csapajev” nevet. A spanyol pol­gárháború leverését követően Af­rikába internálták, a szovjet kor­mány közbenjárására azonban szabadon engedték. A Szovjet­unióban kapott menedékjogot. A következetes forradalmár itt részt vett a Nagy Honvédő Háború­ban. 1944-ben ejtőernyős parti­zánként harcolt, 1945-ben pedig az első magyar hadosztály egyik zászlóaljparancsnoka lett. A felszabadulás után a Magyar Néphadseregben , vezérőrnagyi, majd altábornagyi rangban volt katonai vezető. Hosszú ideig kecskeméti hadtestparancsnok­ként tevékenykedett. Megyénk 1954-ben országgyűlési képvise­lőjévé választotta. 1955-ben halt meg. Kecskeméten számos emlék őr­zi a legendás hírű .Szalvai Mi­hály, a fáradhatatlan kommunis­ta harcos alakját. Ezekből a leg­több együtt a Fegyveres Erők Klubjának állandó kiállításán látható. * H. Z. Forog már a dorozsmai szélmalom • A híres magyar nótaköltő, Dankó Pista dalával országszerte is­mertté vált kiskundorozsmai szélmalom — mint már közöltük — újból forog. A négy évvel ezelőtt összedőlt épületet — amely ha­zánk legrégibb ipari jellegű műemléke — újjáépítették, belső szer­kezetét kijavították. (MTI foto: Tóth Béla felvétele — KS) (Egy felmérés tapasztalataiból) Az értelmiség fogalmáról, he­lyéről, megoszlásáról, könyvtár­nyi irodalom halmozódott fel. Bár a különböző meghatározások, az egyes nézetek több pontban vitatkoznak egymással, abban szinte teijes az egyetértés, hogy áz értelmiségnek feltétlenül van funkcionális szerepe: bizonyos, az átlagosnál magasabb általános és szakismeret birtokában a társa­dalmilag felhalmozott kulturális értékek megőrzését, rendszerezé­sét és továbbadását végzik, illet­ve csak ezáltal tudják ellátni fő­hivatású tevékenységüket. A Tár­sadalomtudományi Intézet által 1969-ben végzett és mostanában nyilvánosságra kerülő vidékiér- telmiség-vizsgálat arra is választ keresett, hogy a mi értelmisé­günk mennyiben felel meg ezek­nek az elvárásoknak. A könyv A felmérést summázva a kö­vetkező megállapításokat tehet­jük a vidéki értelmiségiek könyv­höz való viszonyáról: az átlagos vidéki értelmiséginek számottevő (200—300 kötetes) saját könyvtá­ra van és jelentős mennyiségben vásárol könyveket — évente 10— 20 szépirodalmi művel gyarap­szik könyvtára. Azonban a vizsgálatot megelő­ző három hónapban a kérdezet­tek 30 százaléka egyetlen szép- irodalmi kpnyvet sem olvasott. Sőt. a számok arról tanúskod­nak. hogy a vidéki értelmiség a vizsgálat idején kevesebbet olva­sott. mint az 1962-es KSH-adatok szerinti „átlagértelmiségi”. Bizo­nyos foglalkozási kategóriákban a nem olvasók aránya nagyon ma­gasnak mondható: a politikai-ál­lamapparátusi dolgozóknak 38 százaléka, a gazdasági vezetők­nek 37 százaléka, a műszaki ér­telmiségieknek 35 százaléka nem olvasott a felmérés idején. Az orvosoknak és. a pedagógusoknak 24 százaléka nem olvasó. Tények. Ha az okokat keres­sük. nem lehetünk biztosak a vá­laszok elfogadhatóságában. Kevés idő marad olvasásra, a napi mun­ka után ?! A hosszú téli esték meghittségébe belopakodott a te­levízió. a családi közös kultúra- fogyasztás lehetőségével, amely­ben az együttes élmény azonnal megbeszélhető, akár élvezetes volt. akár bosszantó. Gyakran a napi munkát otthoni, esti munka követi. Készülés a másnapi»mun- kára — nyűgöd tabu körülmények között mint a munkahelyen —, vagy másodállás, mellékkereset a nyaraláshoz, a nagyobb beruhá­zásokhoz. házépítéshez; pénz ko­csira. telekre, egyre több pénz az egyre magasabb igények kielégí­tésére. melyek mellett az olva­sás háttérbe szorul. Nem a köny­vek. azok ott 'sorakoznak a pol­cokon, nyugalmasabb időkre vár­va. Tulajdonosaik néha nosztal­giát is .éreznek irántuk, de egy­két oldal után visszateszik őket a helyükre, abban a reményben, és meggyőződésben, hogy egyszer maid elolvassák az elsőtől az utolsó lapig. Mit olvasnak az olvasók? ■ Még mindig legkedveltebb ol­vasmányok a klasszikusok, a XIX—XX. századi külföldiek: oroszok, németek, franciák, s a magyarok közül az örökéletű Jó­kai. Az- orvosok sokkal inkább olvasnak. XX. századi külföldi szépírókat, mint a pedagógusok, s kevésbé kedvelik vagy isme­rik a mai magyar irodalmat. A műszaki értelmiségiek irodalmi ízlése az orvosokéhoz hasonlít. A gazdasági és politikai vezetők a pedagógusoknál nagyobb figyel­met fordítanak a jelenlegi hazai irodalomra. Legtöbbet a huszonévesek ol­vasnak és olvasmányszerkezetük változatosabb is. mint az idő­sebbeké. Olvasmányaik között több a szakirodalom/ mely ko­rukkal egyszerűen és természete­sen magyarázható. A vidéki értelmiségi nők sok­kal többet olvasnak, mint férfi pályatársaik. Amíg a férfiaknak 33 százaléka, addig a nőknek csak 20 százaléka nem olvasott szépirodalmi könyvet a kérde­zett három hónapban. Négynél többet olvasott a férfiaknak 17, a nőknek 33 százaléka. Ugyan­akkor a szakirodalom olvasása tekintetében fordított a helyzet. A nők tehát szeretik a könyve­ket. A szépirodalom olvasása — úgy tűnik — egyre inkább női tulajdonság. Talán több kikapcso­lódásra van szükségük a munka­helyi munka, és a második mű­szak után. és fáradtabbak, talán közömbösebbek is a szakmai kér­dések iránt?! A színház Vidéken a színházlátogatás „társadalmi esemény”., alkalom az ismerősökkel való találkozásra, valamiképpen a reprezentálásra. A színház, a hangverseny a kul­turáltság szimbóluma, bizonyíté­ka. A Budapestre két-három nap­ra látogató vidéki értelmiségiek jó része számára magától érte­tődő, hogy színházba menjen. A vizsgált megyékben (Borsod, Bács-Kiskun és Csongrád) a me­gyeszékhelyeken jó színház mű­ködik. nem beszélve a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Ezek lehet­nek az okai és feltételei annak, hogy iaz értelmiség többsége e három megyében a gyakori szín­házlátogatók közé tartozik, azaz havonta legalább egy színházi előadáson vesz részt. Figyelemre méltó adat, hogy a színházlátogatás szokásaiban, gyakoriságában eltérések van­nak a különböző iskolai végzett­ségű csoportok között. A maga­sabb iskolai végzettségűek gyak­rabban járnak színházba. Úgy tű­nik tehát, hogy a színház első­sorban a hagyományos, diplomá­val rendelkező értelmiségiek szó- rakozó-művelődési helye, akár sznobizmusból, akár valóságos kultúrigényeik kielégítésére kere­sik fel időnként. A művelődési otthon A vidék kulturális életének egyik központja, a társalgási érintkezés fontos fóruma lenne, ezt a funkcióját azonban nagyon sok helyen alig látja el. Az értel­miségi klubok, melyekkel néhol megpróbálkoztak, hamarosan megszűntek. Gyakran, havonta többször és nagyobb, arányban a politikai-államigazgatási dolgo­zók (32 százalék) és a pedagógu­sok (21 százalék) keresik fel, akiknek részben munkahelye is a művelődési ház. A helyi ün­nepségek. kulturális rendezvé­nyek megszervezése a pedagógu­sok és a politikai-államigazgatási dolgozók feladata, s a rendszeres ellenőrzés egy részét is ők vég­zik el. bár közülük is sokan vá­laszolták. hogy soha nem men­nek a művelődési házba. Fiatal népművelők gyakran panaszolják, hogy minden erőfeszítésük elle­nére is alig képesek többet elér­ni az egészen fiatalok táncren- dezvénveinek. klubfoglalkozásai­nak lebonyolításánál. A tudomá­nyos előadások, egyéb kulturális rendezvények alig látogatottak. A kultúrházak nem tudják teljesíte­ni kulturális céljaikat, mert az értelmiségiek nagy része közöm­bös irántuk. Meggyőződésük, hogy nem - nyújtanak számukra kielégítő programokat, illetve nem versenvkéoesek az egyre könnyebben megközelíthető szín­házakkal. az alkalmi szórakozást nvújtó mozikkal szemben. Nem elhanyagolható az sem, hogy a vidéki értelmiség érdek­lődésében. szokásában, életmód­jában. ízlésében annyira hetero­gén. hogy a klubban, az önkép­zőkörben. a helyi rendezvényen nem igyekszik egymás társaságát keresni. S. K. Az általános iskolát végzett tanulók továbbtanulási lehetőségei Évente sok ezer 14 éves fiatalnak kell döntenie: dolgoz­ni megy, vagy tovább tanul? Bács-Kiskun megyében ebben az évben több mint 7200 tanuló állt e sorsdöntő választás előtt. Nagy többségük úgy határozott, hogy még 3—4 évig diák marad. A tovább tanulni nem szándékozók száma cse­kély, viszont elgondolkodtató, hogy 98 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke. A megyében 16 gimnázium, 14 szakközépiskola és 16 szakmun­kásképző intézet működik. A gimnáziumokban általános kép­zés folyik. Ezért ezt a középfo­kú oktatási formát olyan fiúk és lányok választják, akik érettségi után egyetemen, főiskolán, vagy szakmunkásképző intézetben kí­vánják folytatni tanulmányaikat. Az 1974—75-ös tanévre több mint 1200 tanuló iratkozott be a megye gimnáziumaiba, csaknem százöt­vennel kevesebben, mint a . múlt tanévben. , A helyek 69 százaléka az álta­lános-. 31 százaléka pedig a sza­kosított tantervű gimnáziumi osztályokban van. Ez utóbbi osz­tályokban a tanulók magasabb óraszámban tanúinak bizonyos nyelyi. természettudományi, zenei és egyéb tantárgyakat. Az MSZMP oktatáspolitikai határo­zata a mindenkori kötelező törzs­anyag elsajátítása mellett sürget;- te a fakultatív tárgyválasztás ki- terjesztését. mert ez elősegíti a képességeknek leginkább megfe­lelő szakma kiválasztását. A jelentkezők egyenetlen elosz­lása miatt a' nagyközségek gim­náziumaiban betöltetlen helyek vannak, míg a városokban sok fiatalt nem. tudnak felvenni. A felvett' diákok 54 százalék­ban fizikai dolgozók gyermekei. Az elmúlt tanévben ez a mutató- szám 52.6 százalék volt. Az 1974— 75-ös tanévre beiratkozottak kö­zött a lányok vannak többségben. Párt- és kormányhatározatok előírják az oktatási szerkezet olyan irányú megváltoztatását, hogy az iskolát befejező fiatalok­nak egyre. nagyobb hányada szakképesítéssel kerüljön ki az életbe. Ezt a szerkezeti átalaku­lást jelzi a szakközépiskolák fo­kozódó népszerűsége. Bács-Kiskun megyében 5 köz- gazdasági és kereskedelmi, 4 me­zőgazdasági, 3 egészségügyi, 1 ipari és 1 vízügyi szakközépis­kola működik. A 14 szakközépiskolába 1034 tanulót lehet felvenni, de csak 992-en iratkoztak be. A beiratko­zott tanulók 69 százalékban fizi­kai dolgozók gyermekei. Ez lé­nyegesen jobb arány, mint a gimnáziumokban, ami a munkás­szülők és -gyermekek gyakorla­tias gondolkozását is tanúsítja, Megyénkben az a fonák hely­zet figyelhető meg. hogy a 14 szakközépiskola közül csak 2 ipa­ri jellegű és a helyek aránya az összes középiskolai helyeknek mindössze 7 százaléka. Aki tehát ipari szakmát választott, két le­hetősége kínálkozik: vagy szak­munkásképzőbe jelentkezik, Vagy elmegy egy másik megye szak- középiskolájába. Bács-Kiskun megye fokozottan iparosodik, eh­hez pedig szükség van a közép- káder-képzés jobb lehetőségei­nek megteremtésére, mert' a je­lenlegi helyzet nem kielégítő. Az iskolai pályaválasztási tanácsadás hiányosságaira utal, hogy az ipa­ri szakközépiskolákban 27 hely betöltetlen! A közgazdasági és kereskedel­mi szakközépiskolákba minden évben nagy a túljelentkezés. Az idei március végén a felvehető 470-nel szemben 560 volt a je­lentkezők száma. A beiratkozott tanulók több mint 70 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Középfokú képzésnek minősül a szakmunkásképzés Is. Meg- gyén.kben 16 szakmunkásképző intézetben tanulhatnak a fiata­lok. A már említett ipari jelle­gű szakképzés hiányát mutatja a vállalati igények és a felvételi lehetőségek közötti nagy eltérés. A vállalatoknak. üzemeknek több mint 4500 első évfolyamos ipari szakmunkástanulóra van szükségük, felvenni azonban az iskolái helyhiány miatt alig 3000 tanulót lehet. A pályaválasztási tanácsadás alacsony hatékonysága figyelhető meg e vonatkozásban is, mert egyes divatos szakmákban (autó- és motorszerelő, tv-műszerész, fodrász* kozmetikus stb.) még mindig nagy a túljelentkezés, ugyanakkor az ipari szakmák nagy részét alig ismerik a fiáta- lok és szüleik. Ugyancsak nagy a túljelentke­zés a kereskedelmi szakmunkás- képző intézetekben. Itt közreját­szik az eladói szakma népszerű­sége, divatossága is. Sok a jelent­kező a mezőgazdasági szakmun­kásképző intézetekbe, ami a me­gye mezőgazdasági jellegéből adódik. A szakmunkásképző in­tézetekbe jelentkezett fiatalok 95 százalékában fizikai dolgozók gyermekei. Böszörményi Jenőné, a KSH közgazdásza Lehet 3 millió diplomással több?,.. Bővülő felsőoktatási hálózat a Szovjetunióban Az ukrajnai Vinnyicában a kö­zelmúltban nyílt meg a műszaki főiskola. De ez tulajdonképpen csak a leendő hallgatók számára jelentett különleges eseményt, hiszen a Szovjetunióbán évente újabb egyetemek, főiskolák nyit­ják meg kapuikat és új karok­kal bővülnek a meglevők. Ta­valy például 9 felsőoktatási in­tézmény létesült, s ezzel számuk a Szovjetunióban elérte a 834-et. A fejlődés törvényszerű és az állam felsőoktatási politikájából következik. A felsőoktatási intéz­mények a jelenlegi tervidőszak­ban az előző öt évinél 30 száza­lékkal több, vagyis több mint 3,4 millió diplomást készítenek fel. Milyen elvek alapján fejlesztik ilyen nagy ütemben a felsőokta­tást? » Mindenekelőtt abból indulnak ki, hogy valamennyi népgazdasá­gi ág, valamint a tudomány és a kultúra igényeivel lépést, tartva szükséges a jól képzett szakem­berek tervszerű és tömeges okta­tása. Különösen hagy figyelmei szentelnek a gyorsan fejlődő tu­dományos és technikai ágazatok, a fő iparágak, az utóbbi időben pedig a szolgáltatási ágazat igé­nyeinek. Éveken át különösen nagy fi­gyelmet fordítottak például a népgazdaság technikai rekonst­rukciójához szükséges mérnök- képzésre. 1966 és 1970 között a felsőoktatásban végzettek 40 szá­zaléka — 1 millió 50 ezer ember — mérnöki < diplomát kapott- Az utóbbi időben szervezett főisko­lák között olyanokat találunk, mint a moszkvai eleklrontechni- kai, a Togliattiban épült, a li- pecki, a fergánai műszaki, a mo- giljevi technológiai, a kujbisevi vasútmérneki főiskola és így to­vább. Mind szélesebb körben terjed a számítástechnika. Ezzel magya­rázható az olyan diplomások kép­zésének növekedése, mint az au­tomatikus irányítási rendszerek­kel, alkalmazott matematikával foglalkozó és a számítástechnikai tervező mérnökök. A szovjet felsőoktatás irányí­tói szerint meg kell kezdeni a lézer- és a kriogénlechnikai, a természeti kincsek ésszerű és komplex felhasználásával foglal­kozó mérnökök és a mérnök - pszichológusok képzését. Az új felsőoktatási intézmé­nyek létesítésénél figyelembe ve­szik a földrajzi, a nemzetiségi, a demográfiai és más szemnonto- kat is. Valamennyi .szövetségi köztársaságban átfogó és ál lan cioan bővülő egyetemi és főisko­lai hálózat kés/.iti fel a síjátká- derekel. Az utóbbi időben külö­nösen gyorsan növekszik az egye­temi hallgatók száma Közép- Azsiában. Kazahsztánban. Bjelo- russziában. Moldáviában. Az Oroszországi Föderációban, fő­ként Szibériában és a Távol-Ke­leten különösen intenzív ez a-fo­lyamat, a nagy távlatokkal ke­csegtető és gazdaságilag gyorsan fejlődő körzetekben. Csak két példát említünk: tavaly két szi­bériai — a/Tyumenyi és az Altáji Tudományegyetemen kezdődött el az oktatás. Az új felsőoktatási intézmé­nyek építésére a jelenlegi ötéves tervben például mintegy 900 mil­lió rubelt költenek, 10—12 száza­lékkal többet, mint az előző terv­időszakban. Ezenkívül az ágaza­ti minisztériumok finanszírozzák a fennhatóságuk alá tartozó me­zőgazdasági, orvosi, közlekedési és jpostai felsőoktatási intézmé­nyek létesítését. (BUD APR ESS— APN) Volt egyszer egy Hírős Együttes... Van az úgy, hogy az újságíró saját lapja valamelyik cikkének egyetlen mondatától is „lírai” hangulatba esik. Nem, most nem ironizálok. V. M. kollégám „El­lesett párbeszéd” c. pici jegyze­tének (Noteszlapok, 1974. aug. 15-i szám, 5. old.) egyik sora iga­zán szívenütött. Az, hogy... De olvassák el odáig velem együtt. „— Te, Kecskeméten miért nin­csen szabadtéri színpad? — Éveken át vitatkoztak róla annak idején, tíz, tizenöt évvel ezelőtt. Volt is egy időben, de megszűnt. — Kimúlt, mint annyi más, szép kezdeményezés? — Mire gondolsz például? — Mondjuk a Hírős Együttes­re ...” Az utolsó idézett mondat indí­tott meg. Az egykori Hírős Együttes okán elsősorban. Aztán ami hozzáfűződött régi — saj­nos, hét esztendővel ezelőtti — élményeinkből. Amikor lengyelországi turnén jártunk a Hírős Együttessel... Mennyi minden változott azóta! V. M. — most kollégám a re­dakcióbán — akkor még „tanár elvtárs” volt. H. N. — ugyan­csak munkatársam az ólombetűk szérűjén — akkor a kecskeméti városi tanács népművelési fel­ügyelőiéként „kísérte” velünk együtt a táncosokból és zené­szekből álló csoportot. Keresztbe- kasul Lengyelország Tarnów „kö­rüli” sarkában. Nem mondom, kiadós fertály volt. S0—100 kilo­méteres távolságokra ruccantunk bázisvárosunkból — egész estét — délutánt, délelőttöt — betöltő szereplésekre. Egy egész autóbusszal voltunk. Kellékeink, a ruhák, zeneszerszá­mok 30—50 kilós kosár-, láda­csomagokként a jármű tetején. Kalákában pakoltunk le, s fel őket. Néha többször is napjá­ban; amikor mondjuk nem fér­tünk el aluljárók alatt. V. M. volt az első számú han- gulatfelelös. Amikor komyadozott az ifjúság — azzá vált ott a kö­zépnemzedék is! — „tanár elv- társ’’- csak középre húzódott, s már is zengett a magyar népdal lengyel falvakon, erdőkön, váro­sokon át. H. N.-ral, d népművelés fel­ügyelőjével meg még Krakkó va­rázslatos főterén is emlegettük; „A napokban fogja tárgyalni a vébé a Hírős Együttes dolgát —” El kell már érni egyszer, szögez­tük le egyetértő megnyugtatás­sal, hogy legyen egy reprezenta­tív művészegyüttese Kecskemét­nek ... 1967-et írtunk!!! Mert azok a fiatalok kitel;:-': magukért. Ügy táncoltak dalol­tak, muzsikáltak, hogy amerre csak jártunk, dübörgő tetszés­nyilvánítással, újra és újra füg­göny elé tapsolással fogadták lengyel barátaink a produkció­kat. Szeremlei táncok, Iajcús tánc. Cigánytánc... A kis Móri­ca, Csőszi Sanyi, Zsuzsa, Mari, Kati, „Bimbula", s a többiek, — micsoda förgeteges táncparádékat mutattak be a dübörgő deszká­kon!... Ica — Arbahámné ének­számai, a „rajkók" (deresedö ha- lántékúak is köztük) tüzes mu­zsikája, a kispajtás Homoki Laci „nagylegényeskedése" a Lócás- ban (Idén, a Vadkerti-tónál egy jól megtermett fiatalembert mu­tat az édesapja: ..Ráismer-e:’ Ö volt iaz a csöpp táncos."), a Vin- cze-házaspár fáradhatatlansága, hogy a táncosok is bírják az ira- r not, jókedvvel, életörömmel, „vengri , temperament"-tel — mind mind táplálták hitünket. Lesz Kecskemétnek maradandó, továbbélő Hirös Együttese. Felejthetetlen élmény volt. Forró emberközelségben tapasz­talni. mit jelent gyakorlat­ban: népek közötti kulturális kapcsolatok. A megye, s a város vezetői­nek néhány tagú delegációja is kintjárt azokban a napokban Lengyelhonban. Hogy örült az együttes a tőlük — ott kint — kapott üzenetnek: Gratulálunk! Ahol jártak, ők is ezt kapták lengyel vendéglátóinktól.. Mondogattuk is: „Be Van biz­tosítva a Hirös Együttes jövő­je ...” __Az akkori fürge lábú, tü­zes, vidám fiatalok azóta anyu­kák, apukák. Hogy ők le libben­tek, lepörögtek a deszkákról, s egyszer-kétszer még elsírták, szinte hattyúdalként, a szépséges népdalokat a kirándulás után — idehaza. — velük befejeződött. Igazad van kollégám: „Kimúlt, mint annyi más, szép kezdemé- nyezes." — Kérdőjel nélkül. Nem hiszem, hogy minden pénzen múlik. T. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents