Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

1914. július 11. • PETŐFI NÉPE • 5 OLVASTUK PÁSKÁN Dl GÉZA AZ ÚJ DRAMATURG — HÁROM FIATAL A FŐISKOLÁRÓL II. FÜLÖP: GÁBOR MIKLÓS — A KAMARASZÍNPAD PROGRAMJA A főrendező a szerződéskötésekről, a műsortervről kKNDÖZKTLKNUL • Buszt József Ahogy nem szabad A franciaországi Mosel megyé­ben megnyitották a közönség számára a Maginot-vonal egy előretolt erődítményét, amelynek az lett volna a feladata, hogy 1940-ben megvédje Franciaor­szágot és amelyet szinte ellenál­lás nélkül adtak át az ellenség­nek. 0 Mona Lisa kereskedelmi szem­pontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Tokióban. Pe­dig a kiállításra fél Japánt moz­gósították a legkülönbözőbb kez­deményezésekkel: francia bé­lyegekből vagy éppen üvegda­rabokból elkészítették a fest­mény reprodukcióját„ a fodrá­szok „Cioconda” frizurával pró­bálkoztak, rajz- és mosolyverse­nyeket rendeztek. Még egy sztriptíz-műsort is rendeztek „Ami a Giocondán nem látható” címmel. 0 A washingtoni pénzverde új ezüstpénzt ad ki Észak és Dél háborújának 100. évfordulójára. Az érmék 1975. júliusában ke­rülnek forgalomba. • Eduardo de Filippo, akin né­hány hónappal ezelőtt sikeres szívműtétet hajtottak végre, is­mét szerepel az olasz televízió­ban. A napokban kezdi meg Eduardo Scarpetta három komé­diájának felvételeit. • Lengyelország egyik városá­ban, a művészi készítményeiről világszerte ismert Tarnowban hozzákezdtek Európa legnagyobb gobelinjének hímzéséhez. A 106 négyzetméter nagyságú falikép történelmi' jeleneteket ábrázol a bolgár nép harcáról felszabadu­lásáért, s a bulgáriai Veliko Tir- novo színházának lesz függönye. A tervet Grigori Szpiridonov bolgár művész készítette. 0 Nemrég Rómában megalakult a tüsszentők klubja. Ennek tagja' le­het mindenki, aki gyógyszer vagy bármely egyéb mesterséges „be­avatkozás nélkül legalább húsz­szor tud tüsszenteni egymás után. A klub elnöke, Mario Mar- cucci állítja, hogy a tüsszentés az egészség kétségtelen bizonyítéka. Tanulságul apja példáját hozza fel, aki 102 esztendőt ért meg és ő tartotta a tüsszentés világre­kordját. 0 Égy John Duncin nevű auszt­ráliai Vj világrekordot ért el: gépkocsijával 210,9 kilométert utazót hátrafelé. A korábbi re­kordot, 136 kilométeres „rük- verc' cel az etiópiai Patu Ju- lex tartotta. A színházi műszak a vasárna­pi, az évzáró tatai előadásra ké­szül, a titkárság statisztikai ada­tokat összegez, a rendezők a jö­vő évi feladataikon töprengenek. Múlt, jelen, jövő egyidejűleg jelen van a színházi üzemben, akárcsak a legtöbb színműben. A társulat vezetői a sokféle vál­tozás ellenére a folyamatosságot hangoztatják, tgy Ruszt József is, kitől a műsortervről, a távozó művészekről és a szerződésekről érdeklődtem. Tájékoztatása szerint tíz be­mutatót tartanak a „nagyszín­házban". A Petőfi Népe június 9-i számában ismertetett prog­ram egyetlen kétséges pontja is tisztázódott: Raffai Sarolta vál­lalta. hogy színdarabot ír a kecs­keméti Katona József Színház részére. Véglegessé vált a kama­raszínpad műsorterve is. Itt Go­rin: A gyújtogató és Kocsis Ist­ván: Tárlat az utcán című szín­művét láthatják a nézők. A gye­rekekre is eondolnak. P. Pan- osev: A medve és Anna Elisa­beth Wiede: A napóra és a hús­véti szamár című mesejátékok bemutatását is elhatározták. A főrendező szívesen tájékoz­tatott a személyi változásokról. — Tolnai Miklós és Szőke Ist­ván a Huszonötödik Színházhoz. Koós Olga Szolnokra. Györgyfi József Debrecenbe szerződött. Magyar Mária. Úri István és Székhelyi József a Bartók Szín­házhoz szerződött. Faluhelyi Magda Szegeden folytatja. Hi­ányzik az új „csapatból" Sárosi Gábor és Baross István. Nagyon örülünk annak, hogy Páskándi Géza vállalta a drama­turg tisztségét, sokat várunk működésétől. Újra Kecskeméten játszik Forgács Tibor. Itt' kezdi pályáját három tehetséges, ro­konszenves fiatal: Monyók Ildi­kó, Sára Bernadette és Hídvégi Miklós. Szolnokról Györgyfalvi Péter, Debrecenből Simor Ottó, és Géczi József, Csabáról Albert Éva kerül hozzánk. Muskát László* a Gyermekszínházat cse­réli föl a Katona József Színház társulatával. Balogh Géza ren­dezőt már vendégként megismer­hették a kecskemétiek. Egy sze­repre szerződtettük a Fővárosi Operettszínház népszerű művé­szét, Bujdosó Máriát. Gábor Miklós, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész néhány hétig kecskeméti színész lesz. Úgy véljük, hogy eddigi eredménye­ink is közrejátszottak a Ma­dách Színház vezető színészé­nek a döntésében. Reméljük, hogy együttműködésünk emlé­kezetes előadással ajándékozza meg a nézőket. Schiller Don Carlos című tra­gédiájában Gábor Miklós ala­kítja II. Fülöp szerepét. Mellette fiatalok .kapnak nagy­szerű feladatot: Trokán Péter, Sára Bernadette, Farády István. Szakács Eszter máris készül az évadnyitó előadásra. Bízunk abban, hogy Gábor Miklós vendégszereplése legalább olyan sikeres lesz, mint amikor . 1953 decemberében az Ármány és Szerelem Ferdinándjaként hódította meg a kecskemétieket. A Don Carlost Ruszt József ren­dezi. Bemutató: október 4-én. H. N. A napokban egyik kollégám­mal ellátogattunk B. község mű­velődési házába. A bejáratnál jó néhány gyerek várakozott: színjátszó próbára jöttek, de nem tudtak bemenni; zárva volt az intézmény ajtaja. Nem jött el a megbeszélt időre a csoport veze­tője, s a művelődési ház igazga­tóját sem találták a csalódott gyerekek. Így egy meglehetősen hosszú ideig tartó várakozás után elindultak — dörmögve- morogva — hazafelé. Ugyancsak mostanában tör­tént: P. község közművelődési könyvtára előtt — szemerkélő esőben — négy-öt kislány vára­kozott, a szatyorban mindegyikő­jük az elolvasott könyveket tar­togatta; ezeket szerették volna kicserélni. A bejárat melletti fa­lon egy táblán azt olvashattuk, hogy éppen abban az időpont­ban nyitva tart a könyvtár. Am az apróságok hiába vártak, leg­alább egy jó órahosszat; a könyvtáros színét sem mutatta. Álljon itt még példának egy harmadik eset is. Á jónevű mű­velődési intézményben — B-n — órák óta beszélgetnek — in­kább csevegnek — a főállású dolgozók. Az újságíró jártában- keltében újra és újra hasonló helyzetben találja az anekdotázó, viccet mesélő, kellemesen elcse­vegő közművelődési szakembere­ket. S csak akkor kezd el csodál­kozni, amikor kiderül, hogy azoknak fogalmuk sincsen arról, hogy éppen abban a pillanat­ban mi- folyik az épület falai között. „Ja, nincsen ott próba a kilences teremben? Hát azt hit­tük. hogy van ...!” — így véde­keztek. s láthatóan nem volt ínyükre, hogy „zaklattuk” őket. □ □ □ A lehangoló példákat — sajnos — tovább tudnánk sorolni; csu­pán a saját tapasztalataink alap­ján. Felemlíthetnénk, hogy va­lahol nem fűtötték be a termet időre a télen, mire az előadás kez­detét vette; s hogy nem került elő az igazgató, amikor megérkez­tek a művész-vendégek az in­tézménybe: hogy a megígért hangerösitöt nem hozta el, aki elvállalta a rendezvényhez; hogy nem került elő az a kulcs, amellyel a hangszerekhez hoz­zájuthattak volna időben stb.. stb. A különböző intézmények, művészeti csoportok, szakkörök stb. a vezetőinek felelősségét nem lehet eltúlozni. S nem csu­pán arról van szó, hogy minden eszközzel meg kell szerettetniük azt a területet másokkal — el­sősorban a fiatalokkal —, ame­lyeken ők maguk dolgoznak, ha­nem arról is, hogy ügyszeretet­ben, pontosságban, lelkiismere­tességben és következetesség ben másoknak példát mutassanak. □ □ □ Vajon gondolnak-e arra azok, aki „elfelejtenek” elmenni a pró­bákra a megbeszélt időre, hogy mennyit rombolnak másokban? Tudjált-e, hogy egy-egy zárva ta­lált ajtó, egy-egy el nem inté­zett dolog, egy-egy lelkiismeret­lenül végrehajtott feladat milyen szomorú következményekkel jár­hat? Az alábbi példa beszédesen bizonyítja ezt. Valahol azt mond­ta egy volt irodalmi színpadi tag. — Kérem, én nem csinálom to­vább; beleuntam abba, hogy a csoportvezetőnk kénye-kedve szerint jár el a próbákra. Ve­lem ne játszogasson senki se; az én időm is drága, s nekem is van önérzetem! Szerencsére, sokáig tudnánk sorolni a jó, a szép példákat, íme, csak néhány azokból, me­lyekkel utazásaink során talál­koztunk: A lakiteleki Lezsák Sándor, a félegyházi Kapus Béla, a bajai Szabó Gyula, a kecske­méti Sümegi Györgyné, a tompái Dózsa Györgyné, a solti Nyúl Margit, a tiszakécskei Kovács Gé- záné figyelemre méltó, szép ered­ményeit azért tudta elérni töb­bek között, mert rajongó lelke­sedése a pontossággal, lelkiis­meretességgel párosult. S ez rá­ragadt azokra is, mindig, akiket vezettek, irányítottak. Ez a siker egyik legfőbb titka. Mert közömbösen, lelketlenül, csak úgy ímmel-ámmal nem lé­ét messzire jutni, eredményt el­érni. A siker nem magától jön, sokat kell tenni érte. Például kö­vetkezetesen alaposan, kitartó szorgalommal, alkotó módon dol­gozni. □ □ □ „Pontosan, szépen, ahogy a „csillog megy az égen...” — hogy József Attila halhatatlan sorai­val” szóljunk. Csak „úgy érde­mes.” Másként nem megy. Másként nem szabad. Varga Mihály ORSZÁGJÁRÁS Gyulai nyár Szegedről akartam írni, de valaki azt mondta, nézzünk már egy kicsit messzebbre is, ne mindig a felkapottakat dicsérjük. Ott van például Gyula, olyan, mint egy gyönyörű menyasszony, üde, vonzó, ékes, róla mégis alig esik szó. Megfogadtam a taná­csot, s elhatároztam, Gyulára invitálom kedves olvasóimat. Ha van kedvük, tartsanak velem. Történelmi levegő Gyulának történelmi levegője van — ez ma már közhelynek számít, mégis ezzel kell kezde­nem. A hangulatos, patinás kör­nyezetet azonban itt sem adták ingyen. Úgy is mondhatnám, hogy a meglevő adottságokat fel­ismerve, ügyesen megőrizve és továbbfejlesztve sikerült a város vezetőinek a mai kor igényei­hez „idomítani” a történelmi em­lékeket, a kézzelfogható múltat. Mert igaz, hogy adva volt a ne­vezetes gyulai vár, amelyet an­nak idején sokáig ostromolt, majd 129 évig tartott megszáll­va a török. Létezett továbbá az Almássyak által birtokolt^ majd áruba bocsátott, kellemes leve­gőjű, hatalmas parkterület a barokk kastéllyal, lovardával és melléképületekkel, mindez azon­ban önmagában még nem jelen­tett túl nagy vonzerőt az idege­nek számára. Egészen addig, amíg másfél év­tizedes állhatatos próbálkozásu­kat siker nem koronázta és 1958- ban újabb vonzerőt nem talál­ták' kétezer méter mélységből percenként ötszáz liter 70 fokos víz tört a felszínre. Dr. Vidó Ist­ván tanácselnök innentől számít­ja a város újabb nekilendülé­sét, mondhatnánk: újjászületését. Való igaz, a város közelében kialakított fürdőkombinát — ma már joggal nevezhető így —, az árnyas parkokkal, pihenőhelyek­kel, (igétekkel tarkított terület az Alföld egyik legszebb látvá­nyossága. Gyógyító híre is egyre nagyobb. Jellemző, hogy az 1959. ben megnyílt várfürdőt öt-hat évvel később már félmillió pi­henni, gyógyulni vágyó ember kereste fel, s a látogatók száma azóta megközelíti az évenkénti nyolcszázezret. Köztük vannak a SZOT-szálló beutaltjai, a kem­ping, a motel lakói, a környék­beli házakban szállást kapó fi­zetővendégek, s a hét végén az ezerszámra érkező alkalmi ki­rándulók, akik elvárják, hogy megfelelően ellássák őket. A vár, a víz és.... Hogy mindez gondot is jelent, ez természetes. Vállalják, mert nem szeretnék, ha a város neve mellé valaha is 'a „szürke, ha­• A vár látképe tár menti helység" megjelölés ragadna. A gyulaiak nem elégedtek meg a várépület puszta látványával, a fürdő nagy vonzerejével. Azt kutatták, hogyan lehetne mara­dandóvá tenni az idelátogató szá­mára az itt töltött órák, napok emlékét. A helyreállítással egy­idejűleg nagyszabású feltárás folyt a vár területén, s az elő­került emlékanyagból állandó ki­állítást rendeztek be a várépítés történetéről, szerepéről, hadi je­lentőségéről. Erkel Ferenc szülőházában (Apor tér 7.) a nagy magyar ze­neköltő életének, munkásságá­nak, a városhoz fűződő kapcso­latainak emlékei láthatók. A mú­zeumban 1968-ban nyílt meg a reprezentatív várostörténeti ki­állítás Gyula korábbi századai­nak életéről napjainkig. A mú­zeum Kossuth Lajos utcai köz­ponti épületéhez új, kétszintes kiállitócsarnokot toldottak, me­lyet — itt élt a nagy német fes­tő nagyapja és apja is — Dürer­ről neveztek el. Ebben a terem­ben egymást váltják az idősza­kos kiállítások. Többek között itt mutatják be évről évre Ko-. hán György életművének egy- egy részletét. (Csak zárójelben: Kohán György teljes művészi ha­gyatékát Gyula városának ado­mányozta. A 691 festményből és 2215 grafikából álló gyűjtemény értéke szinte felbecsülhetetlen.) Azt is mondhatjuk tehát, hogy 0 A kecskeméti munkásőnenekar — visszatérő vendégek itt — hangversenyt ad az árnyas fák alatt. Jobbra: Benézik István szobra, a Szamaras fiú a fürdőkert-ben egy kicsit irigylésre méltóan gaz. dagok kulturális emlékekben a gyulaiak, de az igazság az, hogy az értékek megbecsülése, reflek­torfénybe állítása már nem ne­vezhető véletlennek. S az sem sorolható a véletlenek közé, hogy parkjaiban, tereiken megtalál­ható Lenin mellett Erkel, Petőfi, Ady, Bartók, Dürer, Munkácsy és József Attila szobra. Álmibd- tak ide szobrot Ferenczy Béni, Búza Barna, Makrisz Agamem­non és sokan mások, s a fedett fürdő előcsarnokát Konecsni György mozaikja díszíti. Hát az „öreg” város ? De ne feledkezzünk el a sok újdonság mellett magáról az öreg városról sem, amelynek már hosszú idő óta igen lassú a lé- lekszám-növekedése. (1949-ben 23,5 ezer ember lakta, s most 27' ezerre becsülik lakóinak szá­mát) Azt is illik megemlíteni, hogy Gyula sokáig volt Békés megye székhelye, azaz pontosan 1715-től 1949-ig, tehát 234 éven át S ez az időszak nem múlt el nyomtalanul fölötte. Van egy pár szép régi köz­épülete, kórháza, könyvtára, ze­néiskolája, a felszabadulás után létesült román tanítási nyelvű általános iskolája, magyar és ro­mán gimnáziuma. Még 1948-ban alakult, s azóta kibővült és híressé vált húsipa­rának márkás terméke a „Gyu­lai kolbász”, többszörösen kitün­tetett üzemei a harisnyagyár it­teni üzeme és a vízgépészeti vál­lalat, az országhatárokon túl is hírneves a KGST-palota bútorait is szállító Fa- és Fémipari Ktsz — hogy csak a nevezetesebbeket említsem. Elmondható tehát, hogy a me­gyeszékhelyi rang megszűnésével sem állt meg a fejlődés, sőt — az említettek is azt bizonyítják —, az utóbbi évtizedben a város megtalálta igazi kulturális ka­rakterét, arculatát. . Bevallom, Gyulán járva ne­kem minduntalan Baja jutott eszembe. Ott tapasztaltam ha­sonló nekirugaszkodást, inten­zív — az idegenforgalom szere­pét is figyelembe vevő — váro­si környezetformálást. De hason­ló, a hagyományokra építő fej­lesztés tanúi vagyunk megyénk többi városában is. Mégis, azt mondhatnám, érdemes másutt is körülnéíhi, ellesni, eltanulni, amit lehet, mert nemcsak ide­genbén, de hazai földön is akad még bőségesen tapasztalnivaló. Aki nem hiszi, látogasson el ezekben a napokban Gyulára, ahol most kezdődnek a hagyo­mányos nyári események. De er­ről hadd készüljön egy külön beszámoló. F. Tóth Pál • Gábor Miklós, az 1966-os kecskeméti Füst Milán-esten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents