Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

1974. július 11. -0 PETŐFI NÉPE • 3 ÖRÖMÖK ÉS BOSSZÚSÁGOK a Sugovica mellett Baja egyik büszkesége a Sugovica. Me­sés legendák születtek róla a századok alatt, sok-sok embernek ad pihenést, örömet, kü­lönösen így nyáridon, amikor — mint most is — szél borzolja a sárgás-szürke hátát. Er­dei Ferenc a Futóhomokban „csodálatos ki­látásúnak” írta ezt a partot, s szép szavak­kal dicsérte a mellette elterülő árnyas par­kokat. Baja fürdőváros — olvashattuk sok­szor, az elmúlt évek alatt. De igazán az len­ne? Mert fürdőváros: ez annyit jelent, hogy sokféle lehetőséget nyújtanak a kultúrált körülmények közt történő fürdésre, s a szám­talan vízi szórakozásra, a víz melletti nyu- godt-szép pihenésre. Járkáltunk egy július eleji napon a vízparton, s kérdezgettük az embereket a környezetről, a vízparti viszo­nyokról. Gazdaság és politika a nemzetközi küzdőtéren írta: Konsztantyin Mikulszkij Egy szemüveges fiatalasszony fagylaltot eszik a part lépcső­jén. Novák Lászlóné az egyik helybeli gyár dolgozója. Délutá- nos, kettőig van ideje a napon pihenni. — Fürödni is szokott? — Ami­kor nem ilyen hideg a víz. Most csak üldögélek, nézem a hala­kat. Sok van belőlük: főleg olyan picikék, nézze. Szeretem a vizet. Itt nőttem fel. — Mit tud a Sugovicáról? — A Dunának a holt ága. Vagy ilyesmi. — S a történetéről? — Pandúrok voltak a szigeten. Volt egy menyasszony, Vica. Szerelmi bánatában beleugrott a vízbe. Így lett Súgó Vica. □ □ 1 Fehér inges férfi közeledik. Be­szélgetésre invitálom. Ezt mond­ja: — Ez félig-meddig belvíz. Az országban kevés van ilyen; elhiheti nekem. Lehet nyugod­tan pihenni. — Idevalósi? — Dehogy. Pesti vagyok. — S hogy kerül ide? — Kiszállásra jöttem. S tudja, mit mondok önnek? Nekem alkal­mam van Szolnokra, Szegedre, vagy akár a Balatonra kiszállni jó időben — érti ugye? —, de én inkább idejövök. Ki tudok kapcsolódni. Van hideg sör, jó sült hal a parti maszeknál. Kell több?? Ülünk a víziszínpad előtt a lépcsőn, ott beszélgetünk tovább. Kérdezi, hogy én ki vagyok? Mondom, hogy én is kiszálláson „dolgozom”. Ez még őszintébbé teszi, s ezt mondja: — Nekem mennem kell, talán megérti. Fel­csíptem egy ... Érti, ugye? Ab­ban az új sörözőben találkozom vele. □ □ n Gálos Tamásné nyomdász gyermekgondozási segélyen van. Elmondja, hogy bizony lett volna még dolog — mosás, vasalás —, de a két kisgyerek nem hagyta békén: menjenek a strandra. Egy pádon ülnek, isszák a hűsítő italt. „Márka" — mutatja a na­gyobbik fiú, Tamás. És azt kér­dezi: — A bácsi most beír min­ket a tévébe? — Nem, csak az újságba — mondom. — Jó itt lenni? — kérdezem Gálosnét. — Jó, csak az a baj, hogy nem elég tiszta, rendezett a part. Mennyiből tartott volna rendbehozni mindent? Nézze meg, ez a sok szúrós fű belep mindent. Pedig jó a homok alatta. Meghallja valaki, hogy beszél­getünk, s később odajön hozzám: — Látja, nem törődik ezzel sen­ki! A látványos dolgokat, azt csinálják, azt igen, de erre sen­kinek sincs gondja! Miért? □ □ □ JVlindkét párton csónakok áll­dogálnak. Szemben velünk a sziget óriási füzeivel, és sűrű, sö­tétzöld nyárfákkal. Szikrázóan kék az ég felettünk, de lehetne melegebb is, sokak kívánságára. Motorcsónak húz el előttünk a víz közepén, benne egy napbar­nította férfi ül, mozdulatlan. A felvert habok hamar elérnek hoz ­zánk a partra. Mellettem, egy hatalmas fűzfa árnyékában egy nagy család: mama, anya, gyere-, kék stb. A szomszédban a büfé, egy fa­bódéban. Bíró Gyuláné így pa­naszkodik benne. — Nincs elég vendég, kicsi a forgalom. Ezer­öt, ezerhatszáz ha bejön egy nap. Legalább három, négyezer kel­lene, hogy igazán kifizetődő le­gyen. De érthető: ilyen időben ki is jönne ki? Azazhogy: inkább csak a fiatalabbak. Azok is ke­vesen. Vida Miklós kabinos: .— Ez a nyár nagyon rossz, kérem! Egy nap nem volt még, amikor „telt ház” lett volna itt. Más években nem így szokott lenni. Bolond idő ez, kérem! Tavaly például, végestelen-végig tele volt a part emberekkel; akkor igen! De most? — Miért nem hozzák rendbe a partot?.. Miért ilyen elhanya­golt? — kérdezem tőle, a félig- meddig hivatalos embertől. — Tavaly óta kigazosodolt. Ak­kor szép volt, a tanács megcsi­náltatta. — Más panaszuk van-e még? — Van ám, de nagy! Az, hogy a motorosok szédülten száguldoz­nak itt! Nézze, most is jönnek! Pedig ki van téve a behajtani tilos tábla! Nem ellenőrzi senki őket. □ □ C Odajön hozzánk egy férfi, mél­tatlankodik: — Miért épp ide építették a gázgyárat? Érzik, mi­lyen nehéz gázszag van most is? Megfájdul a feje az embernek tőle! A kabinos közbeszól: — Az bizony tényleg kellemetlen!! Pa­naszkodnak miatta sokan. Rossz, hogy pontosan a strand mellett van ez! De van egy másik mér­günk is: sokan kihozzák a ku­tyáikat, és fürdetik a vízben. Ott, ahol az emberek, a kicsi gyere­kek is fürdenek. Hiába szólunk nekik. Valahogy szabályozni kel­lene ezt is. □ I □ Ketten ülnek a lépcsőn, szo­rosan egymás mellett. Kollár Má­ria műszövő, s Kovács István szerelő. Most végeztek a szak­munkásképzőben, megérdemlik a pihenést. „Imádjuk a vizet” — ezt mondják. Egyikőjük nemes- nádudvari, a másik császártöl­tési. — Jó volt itt élni a tanulóévek alatt? — Nagyon jó. Megszerettük ezt a várost — Hallottak valamit a Sugo­vica névtörténetéről? — Én hallottam, de elfelejtet­tem — így a leány. □ □ □ Íme, a szájhagyomány szerinti egyik változat: a szegény halász szép leánya (Vica) teherbe esett a hercegtől, aki elhagyta hűtle­nül a szerencsétlen teremtést. Az önkéntes halál után — most már mindörökre — a mély vízben éli élettelen életét a volt szerelmes. Goór Imre egyik szép, emlékeze­tes versében így ír erről: „Aztán lehúzza szive — vérrel szakadt virág — a fényzöld víz ölére — tündér Súgó Vicát, s míg márványkeble halmán hideg halak suhannak, bolyong ezüstös alján a kétágú folyamnak." A történet — a megtörtént vagy kitalált — nagyon régi. A Sugovica azonban változatlanul fiatal. Kedves, mint egy szép, ifjú leány, akit szerelmes tekin­tetek követnek naponta. Varga Mihály (Pásztor Zoltán felvételei) Engedély nélkül,.. Országosan pár százzal több, mint hatvanezer az engedély nélküli építkezések száma. Eb­ből mintegy 12 ezer a törvényes rendelkezések megkerülésének kockázatával felépített lakás. Ez utóbbi az évi magánlakás-építés­nek elenyésző, mindössze 3,5 szá­zalékos hányada, ámde a lakások értékét tekintve együttesen és külön-külön is jelentős vagyon. Egy-egy érintett család életmű­ve. Hiszen életében általában egyszer építkezik az ember... Ismerős képek tűnnek fel a képernyőn. Engedély nélkül lét­rehozott kecskeméti máriahegyí családi házak. (Csaknem vala­mennyi példával foglalkozott, fi­gyelmeztetett lapunk is az évek folyamán.) — Nem tudtak róla, hogy erre terjeszkedik a Széchenyiváros, s hogy az építkezéshez enge­délyt kell kérni? — kérdi a ri­porter. — Tudtuk, de... Annak idején olyan volt a lakásunk, a gázt nem lehetett használni... — hangzott a kisgyermekes fiatal- asszony bizonytalan és fájdalmas válasza. — A Nyíri úton befelé terjesz­kedhetne a Széchenyiváros. Ha énrám lenne bízva, másképp csi­nálnám ... — vélekedett dacos elkeseredetten a másik asszony. Megszakad a kecskeméti kép­sor, pereg a riport. Emlékeze­temben eközben szinte viilódz- nak — a jogpropaganda szolgála­tában és tanulságként — az új­ságban is a közvélemény elé tárt példák. Megannyi, még a leg­jobb szándékúnak bizonyult en­gedély nélküli építkező is elis­merte: tudta, hogy jogszabály- ellenesen cselekszik. De remény­kedett, hogy „úgysem merik” le­bontani. Holott ez nem merész­ség kérdése. A szabályok soha nem az állampolgári fegyelme­zetlenség tűrését szolgálták. Megsértésük miatt már a múlt századból is kerül lakóház bon­tásának elrendeléséről, tanúskodó példa Kecskeméten. Csak a be­tartás következetességében tör­tént némi lazulás egy időben ... Kényszerbontás — keserves ár a szabályszegésért. Döbbenetes példák az okulásra. Vagy a ri­porter szavaival élve: visszatartó példák arra, amivel meg lehet fogni ezt az akciót. A szabály- tisztelet következetes számonké­rése. Észre és .érzelmekre egyaránt ható filmriport volt, amely a ha­tósági munka kihagyásainak és fogyatékosságainak feszegetésével együtt is az értelem színe előtt hatott meggyőzőbben. Kínált ta­nulságot bőségesen a hétvégi tel­kek tulajdonosainak is. És re- ménytkeltő információval szol­gált: októberre megszületik a sokat szorgalmazott és várva- várt, az építkezéseket egyszerű­sítetten szabályozó miniszteri rendelet. Egyetlen megjegyzés: kár, hogy a műsor időpontját a nyáron ko­rainak számító késő délutánra iktatták a műsor szerkesztői. So­kan, talán a legérdékeltébbak közül a kiskertekben vagy a ha­tárban való foglalatosság miatt maradtak ki a közérdekű téma megtekintéséből, meghallgatásá­ból. P. I. Szombaton, július 13-án már a második kéthetes turnus ön­kéntes diákmunkásai teszik le a szerszámot a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség nyári épí­tőtáboraiban. A központi szerve­zésű 34 táborból június 16-án 28 nyitotta meg kapuit — a 4109 helyre 4006 egyetemista, főisko­lás, középiskolás és szakmunkás- tanuló érkezett A tábori munkanormák termé­szetesen a diákok képességeihez igazodnak. Jóllehet a nyári pi­henőjükből két-két hetet felál- dozóktól csak azt kívánták meg, hagy álljanak helyt a vállalt fel­adatok elvégzésekor — a 'kitűzött munkát végezzék el a brigádok 0 Immár három esztendeje an­nak, hogy az SZKP XXIV. kong­resszusa meghirdette a békeprog­ramot. Az elmúlt időszakot a szo­cialista közösség országainak je­lentős sikerei teszik emlékezetessé a nemzetközi kancsolatok norma­lizálásáért, a „hidegháború” torla­szainak eltávolításáért vívott harcban. A békeoffenzíva kifejezésre jut­tatja a szocialista országok kül­politikai irányvonalának straté­giai 'elvét: el kell érni. hogy a két ellentétes társadalmi rend­szer történelmi vitája teljes mér­tékben a békés gazdasági verseny medrébe terelődjék, hogy ez a verseny ne a háborús előkészület­iek. hanem az érdemi együttmű­ködés síkján folyjék. Ma már be­értek az objektív feltételek ah­hoz, hogy ez az irányvonal ered­ményesen valósuljon meg a gya­korlatban. A háborúellenes harc­nak megbízható alapja van: a szocialista tábor ereje. A szo­cialista országok részesedése a világ ipari termelésében az 1937. évi 10 százalékról a hetve­nes évek elején 39 százalékra emelkedett. A Szovjetunió és a többi KGST-tagállam részvétele a világ ipari termelésében ma már meghaladja az Egyesült Ál­lamok részesedését, és körülbe­lül 1,7-szerese a nyugat-európai kapitalista országok részvételé­nek. Az egyes kapitálista államok objektív gazdasági érdekei elke­rülhetetlenül arra sarkallják őket. hogy kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat építsenek ki a szocialista országokkal. A kapitalista' államok növekvő érdekeltsége a szocialista világgal való gazdasági kapcsolatok fej­lesztésében a nemzetközi helyzet normalizálásának fontos ösztönző­je. Ez azzal magyarázható, hogy éppen a gazdasági szférában gyö­keredzik sok olyan hosszú ideig ható tényező, amely elősegíti a „nincs hidegháború” állapotból a különböző társadalmi rendszerű országok tartós békés együttmű­ködésére való áttérést • A szocialista országok a nem­zetközi enyhülést célzó politika folytatását megkönnyítő tényező­nek tekintik azt a körülményt, hogy a nemzetgazdaságoknak minden országban társadalmilag fokozott mértékben szükségük van a külkapcsolatokra. Ámde semmiképpen sem tekintik ezt automatikusan érvényesülő fo­lyamatnak. Noha végső sc on a gazdasági , szükségletek határoz­zák meg az osztályok politiká­ját. ez utóbbi jelentős autonó­miával bír és viszonylag önálló szerepet játszhat. A politika és a gazdaság kölcsönhatásának olyan a dialektikája, hogy egy­általában nem zárja ki a „politi­ka elsőbbségét- a gazdaság fölött”, amint erről már Lenin is írt. A külpolitika nem egyszerű tükrö­ződése a gazdasági folyamatok­nak és szükségleteknek. Így a nemzetközi enyhülés politikája, amelyet a szocialista közösség becsületesen —, a táborokban mégis élénk munkaverseny bon­takozott ki, vetélkedtek a brigá­dok, az iskolák. Kiemelkedően jó munkát vé­geztek az M—7-es út építésén dolgozó polgárdi „Hess Károly” tábor lakói: 154 százalékos telje­sítményt mondhatnak maguké­nak. Az eredményesen tevékeny­kedők jutalma nem maradt el: dicséretek, oklevelek, kiváló brigád-jelvények, könyvek; aján­déktárgyak találtak gazdára, a legjobb 49 diák pedig — akiket munkájuk alapján a táborok ön- kormányzata, a tábortanács vá­lasztott ki — már zsebében érez­heti a jegyet arra a barátság-vo­folytat, megveti a világgazdasági kapcsolatok bővítésének útját. A tevékenységcseréhez meg kell len­niük bizonyos politikai előfelté­teleknek az államközi kapcsola­tok szférájában. Elsősorban a bé­kés egymás mellett élés elisme­rése, a bel ügyekbe való be nem avatkozás tartozik ezek közé az előfeltételek közé. Sok nyugati közgazdász és po­litikus megérti, milyen létfontos­ságú a szocialista világrendszer­rel való gazdasági kapcsolatok sokoldalú és akadálymentes fej­lődése. Mint ezt az International Affairs című folyóirat megírta, „sok hírmagyarázó hajlamos az össz-európai együttműködést fon­tosabb feladatnak tekinteni, mint az Európai Közösség konszolidá­cióját.” 0 Ugyanekkor egyes kapitalista köröknek nincsenek ínyükre a végbemenő változások. Hiszen a békés egymás mellett élés légköre- megkönnyíti egyrészt az új társa­dalmi rendszer előnyeinek gyakor­lati realizálását a szocialista kö­zösség országaiban, másrészt a né­pek elszigeteltségének leküzdé­sét. a burzsoá propaganda által a szocialista életformáról terjesz­tett hamis elképzelések megszün­tetését. De vajon alapul szolgál­hat-e ez a szocialista országokkal szemben olyan vádak emelésére, hogy békekezdeményezéseik „po­litikai célokat” követnek, mint ezt olykor a „hidegháború” tru­badúrjai teszik? Az ilyen „vádak” visszaállnak szerzőikre, az általuk védelme­zett kapitalista rendszerre. Mert nem a szocializmus „bűne”, hogy az általa vezetett békeharc meg­felel az emberiség érdekeinek, hogy a róla terjesztett igazság nem gyengíti, hanem erősíti a szocializmus tekintélyét és befo­lyását. Ami pedig a Szovjetunió és a többi szocialista ország kül­politikáját illeti, az változatlanul a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét követi. A marxizmus—leninizmus abból in­dul ki. hogy nincs szükség „a for­radalom exportjára”, mivel a for­radalom egyik vagy másik ország belső talaján fog beérni. Nyuga­ton viszont nem vesztek ki „az el­lenforradalom exportjának” hívei, akik semmit sem tanultak a tör­ténelemből. Még megfigyelhetők olyan kísérletek, hogy a nemzet­közi kapcsolatokat a politikai zsarolás eszközéül próbálják fel­használni. hogy e kapcsolatok leple alatt a „hídverés” politi­káját folytassák, vagyis politikai és ideiológiai diverziókat hajtsa­nak végre. 0 Az élet kézzelfoghatóan bi­zonyítja, hogy a marxista—leni­nista külpolitika következetesen szolgálja a világgazdaság fejlődé­sét. a népek nemzeti és társadal­mi felszabadulásához, a bizalom és kölcsönös megértés, a béke és az érdemi együttműködés légkö­rének kialakulásához szükséges kedvező feltételek megteremtését. (APN — KS) natra, amely Berlinbe, a Német Demokratikus Köztársaság fővá­rosába indul. A második turnus önkéntesei június 30-án láttak munkához — 5574-en. Ekkor már fogadta la­kóit újabb hat tábor ás, a bala- tonboglári és a villányi „Kállai Éva” és a budapesti „Mező Im­re” a balatonedericsi „Latinka Sándor” valamint a biatorbágyi és a csepeli „Ságvári Endre”. A hírek szerint ebben a turnusban már egyetlen tábor sem marad 100 százalék alatt A napi hatórás munka végez­tével mindenütt gazdag program várta az önkéntes munkásokat (MTI) Helytállnak a diákok az építőtáborokban JÖN! JÖN! Bajára a Csehszlovák Lunapark 1974. július 13-tól július 21-ig csak 8 napig a piactéren SOK-SOK SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉG. ÓRIÁSKERÉK, LENGETÖVASÜT, SZELLEJVTVASÜT, AUTÓ-DODGEM, RAKÉTA, MESEBUSZ, GYERMEKKARUSSZEL, CÉLLÖVÖLDÉK, KARIKADOBÁLÓ ÉS AUTOMATA-JÁTÉKOK. Nyitásj 1974, július 19-én 14 órakor. Nyitva: hétköznap 14—22 óráig, vasárnap 10—22 óráig. 520

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents