Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-27 / 174. szám
/ 1974. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 A kép. jól érzékelteti, hogy mennyiré burkolja védőrács a bálázógépet. Oly mértékben, hogy miként Gróf István megyei munkavédelmi felügyelő jellemezte: — Ez a gép egyszerűen nem okozhat nemhogy halálos, de csonkulásos balesetet sem. No persze némi túlzás van a megállapításban, mert — ha emlékeznek rá — a múlt évben éppen egy halálesetről írtunk. A gép magába húzott egy embert, s a kardpenge élességű tömörítő villák keresztül szúrták. Idén július 13-án pedig Varga Gyulának, a bajai Duna Tsz traktorvezetőjének lábafejét vágta le a bálázógép. Mert elvileg nincs abban túlzás, hogy a bálázógép nem okozhat balesetet. S tegyük még hozzá a munkavédelmi felügyelő másik indoklását. — Mert ehhez a géphez hozzá se kell nvúlni... Tudniillik: önmaga szedi fel a rendet a tarlóról; betolja, összepréseli. beköti, s hátul kilöki a kész bálát. Nomármost. Mikor a rendből kiállnak a géppel, esetenként úgy látszik, hogy a felszedő szerkezet eltömődött. gazos, folyondáros szalmával. S Gróf István szerint itt jön a furcsa ellentmondás. Egy kevésbé „precíz” gépvezető ezzel nem törődik. Bízik a berendezés képességeiben, erejében. Amikor az maga elvégzi az említett többrendbeli — nagy erőkifejtéssel járó — műveletet, nyilvánvalóan ..elintézi” a ráragadt gizgazt. szalmát is további működése során. A „precíz” traktorvezető meg nem tudja elnézni a tömődést, hanem hozzálát a letisztításhoz. No de hogyan! Nincs olvan termelési évad, hogy a mezőgazdasági óvórendszabályok ismétlődő megtanulásakor ne hallanák, s ne felelnék el a visszakérdezéskor az „ábécét”: mezőgazdasági gépek javításánál. tisztításánál, karbantartásánál a kardánhaitást ki kell kapcsolni és szükség esetén a gépet le kell állítani. (Nehogy berázód- jon a kardánba itás.) Ehelyett a pedáns, precíz emberek, akik általában régi rutinos szakemberek, s úgy érzik, „együtt vannak" a gép minden porcikájával, ismerik legkisebb rezdüléseit is. a hajtást nem kapcsolják ki, a gépet nem állítják le, úgy látnak „nagyvon'alúan’’ a tisztításhoz. S a gép, a „bensőséges ismerős” mit tehet mást: jár tovább. Igazán nincs szándékában az embert megsebesíteni, megölni. De ha a kezelője, gazdája odanyúl az éles. hegyes, irtózatos erejű, megállás nélkül a dolgát végző karmokhoz. ■ villákhoz, ha lábával segit nyomkodni a gazt a felszedőrésznek, „legjobb akarata mellett” sem képes eldönteni, hogy most ez az élő ember keze, lába. tehát: „megállják!” Varga Gyula is —. amikor úgy észlelte, hogy a bálázógép a gazos zöld folyondár miatt „elakadt, s a szalmát meglátása szerint nem megfelelően vette be”, csak a traktort állította meg. Az erőátvitelt, a bálázógépet járatta, úgy nyomkodta a gazt jobb lábával a tömörítő felé. A behordó villája lábát elkapta, húzta befelé, bár ő próbálta kirántani. A tömörítő ütését érezte lábafején, s a másik pillanatban kétségbeesett erőfeszítésének eredményeként sikerült a gépből kiszabadulnia. Lábafejét azonban a szerkezet levágta. Ezért menekült meg. Ha nem ez történik, őt is behúzza a működő gép. mint a tavalyi bálázót. ott a Bácskában. Csak ekkor kapcsolta ki a meghajtást. Segítségért kiabált, s úgy csonkultan megtett még vagy 100 métert. Szerencsére akkorra ért oda motorkerékpárral munkatársa. Skutera László traktoros, aki nyomban értesítette a mentőket. Itt sem az óvórendszabály nem tudásáról volt szó. Hiszen a balesetelhárítási oktatás alkalmával — írásban ván — pont őt kérdezték vissza a gépjármüvek figyelmes kezeléséről, a védőfelszerelések használatáról, s jól felelt. Nem szabad csak a rutinban, gyakorlottságban bízni, s megfeledkezni az óvórendszabályok betartásáról. Miért kell sajnálni 1—2 percet a kardánhajtás ki-, majd bekapcsolására? Ha szabályszerűen jár el, 1 perccel később végez, de végez. Ha nem, úgylehet, 1 perc miatt soha nem fogja befejezni munkáját. Vagy — mint ez esetében — igen drága áron. Tóth István 0 Akik segítettek az elfogásban, Földes Péter és Fűzi Zoltán vasútörök. Nyolc esetben, összesen százhatvanöt hónap szabadságvesztésre ítélte a bíróság Doma Sándor kunmadarasi lakost lopásért. A börtönbüntetések számát azonban most egy újabb, a kilencedik követi majd, ugyanis Doma a közelmúltban tiltott módon kísérelte meg a határátlépést. A veszélyes bűnöző azzal távozott a Kunmadaras. Lenin út 85. számú lakásából, hogy bevonul a börtönbe, S letölti a legutóbbi lopásért ka9 A határsértő a lopott kerékpárral, rádióval. pott négy hónap büntetését. Dóménak persze esze ágában sem volt a börtönbe menni, a határ felé indult. Tiszatenvőn egy női kerékpárt lopott és Kiskunfélegyházán keresztül Kiskunmajsára kerekezett. Ott betörést követett el, az egyik házból Videoton-tás- karádiót. 30 centiméteres konyhakést és egy rúd házilag készített szalámit lopott, majd Kiskunhalasra távozott. Útközben a szolgálatot teljesítő rendőr közlekedési szabálysértés miatt igazoltatta — Doma sötétben a lopott kerékpárral világítás nélkül közlekedett — és feljelentette. A megrögzött tolvaj Kiskunhalas határában a kerékpárt eldobta és gyalog érkezett a vasútállomásra. Földes Péter és Fűzi Zoltán — vasútőrök — gyanúsnak vélték az állomás környékén csavargó embert és értesítették a határőrséget. Doma beismerte, hogy a börtönbüntetés letöltése elől Svájcba akart disszidálni. — Idehaza nem tudtam lopás nélkül élni, s úgy gondoltam, idegenben esetleg jobban rávisz a kényszer a munkára — mondta a bűnöző kihallgatás közben. — Meg aztán eleget csücsültem már a börtönben, semmi kedvem nem volt újra ra.boskodni — fűzte az előbbiekhez Doma. Földes Péter vasútőr egyébként a korábbi években több bűnöző leleplezésében nyújtott segítséget, amiért a belügyminiszter a Köz- biztonsági Érem ezüst fokozatával tüntette ki. Gazső Béla Puha kontaktlencsét gyártanak az NDK-ban Jó hír valamennyi szemüvegesnek, aki eddig nem tudta megszokni a kemény kontaktlencsét: már van olyan „puha” kontaktlencse,1 amelyet minden szem elviselhet. Az új lencséket egészen újfajta műanyagból készítik, amely térfogatának nagy részében képes elnyelni a könnyfolyadékot. Ily módon a kontaktlencse gyakorlatilag a szem részévé válik, s az embernek nincs olyan érzése, hogy idegen test van a szemében. Az NSZK-beli gyártó vállalat állítja, hogy az a műanyag, amelyből a lencséket készítik, rendkívül tartós. Az ember az új lencsét össze tudja nyomni, szét tudja húzni, mint a rágógumit. A közművelődés tekintélye Nyolcvanötezer személyautó jut forgalomba az idén Az idei év első felében 44 000 személygépkocsit értékesített a MERKUR, ez csaknem kétszerese az öt évvel ezelőtti egész évi forgalomnak. Néhány típusból — Polski, Skoda, Wartburg — késedelmesen szállítanak a külföldi partnerek. Ennek ellenére a második félévben a terveknek megfelelően további 41000 személyautót — egész évben 85 000- ret — adnak át a vevőknek, s már most több mint 50 000 kocsi jövő évi szállítására vart' érvényes szerződése a vállalatnak — mondotta többek között Csűri István vezérigazgató a MERKUR Vállalat pénteki sajtótájékoztatóján, amelyen a személygépkocsikereskedelem eredményeiről, gondjairól, várható újdonságairól esett szó. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a vállalat az árak stabilizálására törekszik. A MERKUR csak a korábbinál korszrűbb modellek, indokolt műszaki változtatások esetében emelheti az árat, viszont a jelenlegi helyzetben árcsökkenést nem tervez a vállalat. A vezérigazgató bejelentette, hogy a hazai piacon már nagyon várt mini-Polski szállítása csak a jövő év végén kezdődik — ára 60 000 forint körül lesz —, s az új, 2103 típusú Zsigulira 1975. elejétől vesznek majd fel megrendeléseket. (MTI) MSZB T-vezetők találkozója A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének két vezető beosztású dogozója. Regös Gábor, az elnökség titkára és Brenner Péter osztályvezető ismerkedett Bács-Kiskun megye székhelyén a mozgalom helyi tevékenységével, gondjaival, eredményeivel. Kecskeméten az MSZMP megyei bizottságának székházában Gera Sándor osztályvezető fogadta a vendégeket, a tájékoztatta őket a megyében működő tagcsoportok munkájáról. Ezután Tóth Imre, a városi pártbizottság munkatársa adott áttekintést Kecskemét hét MSZBT-tagcso- portjának életéről és a felszabadulás 30. évfordulójára történő felkészülésről. A tagcsoportok jelenlevő vezetői is elmondották észrevételeiket, amelyekre Regős Gábor válaszolt, s adott hasznos útbaigazításokat a további' munkához. A tanácskozást követően a jésztvevők felkeresték a mozgalom „névrokonát”, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet, ahol a közös gazdaság termelési eredményeiről. valamint a nagyüzemben folyó politikai munkáról és magyar—szovjet barátsági tevékenységről kaptak — üzemlátogatással is egybekötött — tájékoztatást. Több embertől is hallottam mostanában: miért erőltetik any- nyira a „közművelődés” szó használatát, úgyis a „népművelés” marad meg a köztudatban; azt használja mindenki ezután is az iskolán kívüli kulturális nevelőmunkával kapcsolatban. Úgy látszik, akik nem értették meg ennek a dolognak a lényegét. Azt, hogy ebben az esetben nem csupán névváltozásról van szó, hanem sokkal, de sokkal többről. S nem is „felülről való ránkerőltetésről.” Egyszerűen az élet követelte ki e változtatást. A fejlődés, a megváltozott körülmények. Ezért állíthatjuk joggal, hogy akik a „népművelést” görcsösen védelmezik, a mostani körülmények között nem segíthetik eléggé — bármennvire jó szándék vezeti őket — művelődésügyünk további fejlődését. A régi értelemben vett „népművelés" nélkülözhetetlen volt egy adott történelmi időszakban, a fejlődésnek egy bizonyos szakaszában. Amikor a régebben elnyomott és kisemmizett milliók még csak ízlelgették a műveltséget; amikor a joguk megvolt már rá, de élni alig voltak képesek vele; amikor történelmi szükségszerűség volt kívülről hatni rájuk: mintegy kezüket megfogva nevelni őket. „Kimenni a nép közé”, és a „népet nevelni”, a különböző foglalkozású és életkorú emberek részére a „népművelést” szervezetté tenni — írott kötelessége volt ez minden szintű apparátusnak a felszabadulás utáni esztendőkben. Ám az idő haladt, visszavonhatatlanul. A kulturális elet gazdagodott, a hagyományos „népművelés” differenciálódott; gondoljunk az ismeretterjesztésre, vagy a falusi és a munkásszínjátszásra, amelyből az irodalmi színpadi mozgalom és a ma is kedvelt diákszinjátszás kifejlődött. Tovább lehetne sorolni a bizonyító erejű példákat arra, hogy a hagyományos népművelés kinőtte régi keretét. Magának utat keresve dörömbölt kulturális életünk ajtaján a sokféle új. Közben tanúi lehettünk az intézményhálózat megerősödésének is. A talán legszélesebb körben ható mozihálózaténak például. Az „isten háta mögötti”-nek nevezett községek egy részében is megjelent a modern, szép filmszínház, az ott élők nagy örömére és gazdagodására. A jelenleg negyedszázados jubileumát ünneplő közművelődési könyvtárhálózat is akkora utat futott be, alig tudnánk követni hosszú fejlődésének útját. Az államosított színházak, a megújult, sokarcú társulatok, a kiépített levéltárak, az újjászervezett művésztelepek, felépített galériák és a rendszeressé tett kiállítások valamint hangversenyek: megannyi bizonyítékai annak, hogy a művelődést elősegítő, ízlést fejlesztő, kulturálódási igényeket kielégítő eszközök és lehetőségek rendkívül sokat fejlődtek. Ez a gazdagodás sehogyan sem fért bele a régebbi keretekbe, szétfeszítette azokat. Törvényszerűen kellett valami újnak jönnie. Mégpedig olyasvalaminek, ami nem csak a névváltozásban tükröződik, hanem valóságos lényegi változást fejez ki. A népművelés elsősorban — vagy kizárólag? — külső ráhatást feltételez. A kibővült és megváltozott tartalmú, új közművelődés egészen más: kiterjedtebb és általánosabb, s szembetűnő komplexitása. Valamennyi iskolán kívüli művelődési lehetőséget magában foglalja. Erőteljes a közösségformáló szerepe. Feltételez bizonyos fokú előképzettséget, meglehetősen sok és sokféle választási lehetőséget nyújt. Valójában tehát magasabb rendű, általánosabb, sokfélébb, kollektivebb, a sajátos igényekre jobban épülő, nagyobb választékot nyújtó és mindezeknél fogva nagyobb hatásfokú, maradandóbb értékű művelődésről van szó, amely az egész országra, a nép egészére kiterjedő mozgalommá vált napjainkra. S minden jel szerint még inkább azzá válik ezután. Olyan szervezett, tudatosan és tervszerűen irányított mozgalommá, amelynek igazi tekintélye van. Az, hogy még korántsincs minden rendben, levonhat valamit ennek értékéből, de alapjában meg nem változtathatja azt. A közművelődési intézmények vezetőin, és munkatársain, valamint a kulturális élet egyéb területein tevékenykedőkön múlik nagyrészben, hogy közművelődésünk mennyire,' milyen mértékben válik hathatós eszközzé társadalmunk további erősítésében: a jövő alapos előkészítésében. Varga Mihály 9 öthetes egyesült államokbeli vendégszereplése során New Yorkba érkezett a szovjet Mojszejev együttes. A kép a Central Parkban készült. (Telefoto— AP—MTI—KS) Magánkereskedelem Űj iparigazolványokat csak a rendeletben előirt helyekre és szakmákban adnak ki A Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma a közelmúltban tárgyalta a magánkereskedelem tevékenységét szabályozó, 1968- ban megjelent kormányhatározat és miniszteri rendelet végrehajtását. Hogyan illeszkedik bele az ágazatba a magánkereskedelem, mennyiben részese a kereskedelempolitikai célok megvalósításának? A kérdésre a Belkereskedelmi Minisztériumban adtak tájékoztatást az MTI munkatársának. A tanácsok 1968 óta összesen ötezer működési engedélyt adtak ki, a magánkereskedők létszámának tényleges növelése azonban országosan alig haladta meg a kétezret. A jelenleg működő 10 822 kereskedő — részesedésük a kiskereskedelmi áruforgalomból mindössze egy százalék — közül 3108 falun, 3913 vidéki városokban. 3801 Budapesten tevékenykedik. Legtöbb a zöldség- és gyümölcskereskedő, s a vásározókkal együtt csaknem kétezer a rövid-, kötött- és divatáru, valamint a játék- és bazáráru kereskedő. Az iparigazolványok kiadását ellenőrizve a minisztérium nem tartja túlzottnak a kereskedői létszám alakulását, sőt egyes szakmákban — például a zöld- ség-gyümölcs-kereskedés, vegyeskereskedés, kifőzde, kávémérés, tejivó stb. — még több üzletre lenne szükség, főleg az ellátatlan területeken. Ezzel szemben például a divatáru szakmában már több iparigazolvány kiadása nem kívánatos. Az aránytalan fejlődés egyik oka, hogy a tanácsok a magánkereskedésre jelentkezőket nem a legindokoltabb helyekre és szakmákra irányították. A minisztérium fel is hívta a figyelmüket, hogy a rendelkezések értelmében szorgalmazzák, segítsék elő az üdülő- és kirándulóhelyeken, az új lakótelepeken. I a hiányos ellátott- ságú területeken a legfontosabb szakmákban az üzletek számának növelését. Ennek érdekében foglalkoznak például azzal, hogy a teljesen ellátatlan területeken a szüséges kereskedelmi szakmákat esetleg adókedvezménnyel preferálják. Ugyanakkor megfontolandónak tartják a teljesen „telített” kereskedelmi ágazatokban az iparigazolványok kiadásának esetleges felfüggesztését. A kiskereskedők tevékenységét értékelve megállapították, hogy többségük árucikkeit helyi alapokból fedezi, s ez hasznos, mert növeli a kínálatot. Különösen a zöldség-gyümölcs kereskedők hoznak fel számottevő mennyiségű árut gazdag választékban és ign jó minőségben. Ugyanakkor azonban fogyasztói áraik nem egyszer indokolatlanul magasak, nincsenek mindig arányban a minőséggel. Foglalkozott a kollégium a magánkisiparosok'’ kereskedelmi tevékenységével is. A 90 ezer kisiparos közül mintegy 25 ezer kereskedik, s ezzel — a szolgáltatásokon túlmenően — az áru- választékot színesíti, egyes cikkekben hiányt pótol. Az áru- értékesítési előirásókat a kisiparosok többsége megtartja, akadnak azonban olyanok, akik nemcsak saját termékeiket, hanem bedolgozóktól vagy más kisiparostól vásárolt cikkeket hoznak forgalomba, s gyakran a kereskedelmi tevékenységre külön alkalmazottat is tartanak. Az állami ellenőrzések sok hiányosságot tapasztaltak árkalkulációikban és áruik minőségében is. A kisiparosok jogosulatlan kereskedelmi tevékenységére felfigyeltek, s működésüket felül is vizsgálják. A minisztérium kollégiuma szerint a magánkereskedelemre vonatkozó kereskedelempolitikai elgondolások megfelelőek, változ- tátásukra nincs szükség, ugyanakkor a rendelkezések, végrehajtásának módszerein van igazítani való. Az ellenőrzés szigorításával, következetes felelősségre vonással hatékonyan kell fellépni a tisztességtelen magánkereskedők ellen. Szükségesnek tartotta a kollégium a magánkisiparosok számlaadási kötelezettségének ismételt szabályozását. Az előírások megszegőit a legszigorúbban az iparigazolvány bevonásával büntetik. (MTI) Szökni akart a tolvaj Egyetlen perc miatt
