Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

1974. július 23. • PJ3T0F1 NÉPE • í Nyelvőr A ,,rettegő” nyárfa A lelki és a szellemi élei fej­lettebb jelenségeinek kifejezésé­re a nyelv állandóan felhasznál­ta a maga lehetőségeit. A sza­vaknak kezdeti, valósághoz ta­padó' jelentéseik alapján pjabb jelentéseik' alakultak ki, így na­gyon gazdagodott a nyelv kife­jező készsége. A lelki jelenségek kifejezésének ' módjai betekin­tést engednek a nyelv belső tör­vényeibe. Először a lelki jelen­ségeknek az érintkezésen alapuló jelentésváltozással keletkezett ki­fejezéseivel foglalkozunk. A lel­ki jelenségeket ebben az esetben a kísérő testi jelenségekkel fe­jezzük ki. Induljunk ki néhány természe­tesnek látszó megnevezéséből, mert ezek ráirányítják a figyel­met e jelentésváltozások termé­szetére. Aki mérges, aki nagyon dühös, arról azt mondjuk, hogy elvörösödik (hozzá is tehetjük, hogy a dühtől, a méregtől). A szégyenkező pedig elpirul. Mi­lyen érdekes, hogy ugyanannak a színnek két változatáról van szó, és mégis milyen különbség van jelentésükben. Sokszor mondjuk valakiről, hogy égnek áll a haja (a meglepetéstől), vagy végigfut a hátán a hideg (az ijedségtől, döbbenettől). A sértődő felhúzza az orrát, a ke- vélyt is az orr tartásával jelle­mezhetjük: fenn hordja az or­rát. Ezekben a példákban könnyen fölismerhettük a lelki jelenség és az azt kísérő testi jelenség közötti összefüggést. De a rémül, retteg igék kialakulásának meg­értése már nehezebb. Ezek á sza­vak a remeg, rezdül, reszket szócsaládjába tartoznak. Jelen­tésük is a remegés volt. A lelki életre vonatkozó jelentései las­san különültek el. A megrémült, rettegő ember remeg. A rémül a félelemmel együtt járó reme­gést jelentette. Régen használata szélesebb körű volt. mint ma, mert nemcsak emberről mond­ták, hanem a természetről is. A földrengést is evvel az igével fejezték kj: „földek rémiilének". A retteg eredeti jelentése is re­meg volt. A rezgő nyárfát ré­gen rettegő nyárfának nevezték. Ebbe a szócsaládba tartozik a reszket és a rezdül ige is. Ezek­nek az alapjelentésük maradt meg, habár szoktunk átvitt ér­telemben a lélek rezdüléséről is beszélni. A borzad az iszonvodás szava. A szőr, haj felborzolódásán alap­szik a jelentés átvitele. A szó- család más tagjainak, a borzon­gat, borzaszt, borzong szavak­nak is van elvont jelentésárnya­latuk, de a borzalom már csak a lelki ‘ jelenség kifejezője. A borzas és borzol máig megtar­totta eredeti jelentéstartalmát. A döbben, megdöbben ige a, félelem, az ijedtség szava. Az ijedt emberek sokszor mondják, hogy ijedtségükben elállt a szívve­résük. vagy esetleg, hogy nagyot dobbant a szívük. A döbben magas hangrendű párja a dob­ban igének. Ha ezt tudjuk, már értjük is jelentése kialakulását. A hüledezik ige jelentése meg­döbben, elcsodálkozik, rémüldö­zik. A rémület sokszor hidegér­zettel jár együtt. Ennek az igé­nek az alapszava a hűl ige. Az alapjelentésű elnúl igének is van csodálkozik, megdöbben jelenté­se. . Kiss István MAI TÉMÁNK Kihasználatlan lehetőségek A Népszava múlt vasárnapi száma érdekes és elgondolkoztató riportot közöl az egyik dunán­túli községről. Ebben figyelmei érdemlő sorokat olvashatunk a falusi művelődési viszonyokról: a felkínált és kihasználatlan le­hetőségekről. Az írásra igazán érdemes volt odafigyelni. Miért? Mert több olyan dolgot, Isérdé^f, is érintett, aráft mi, Bács- Kiskwi)t megyeiek is megszívlelhetünk. Miről is vart szó tulajdonkép­pen? Arról, hogy abban a köz­ségben — sőt több községben is — segítik a gazdasági vezetők a művelődést, az emberek műve­lődési vágyának kielégítését. Anyagilag is támogatják azt: mindent elkövetnek annak érde­kében, hogy azok, akik régeb­ben nem részesülhettek a kul­túra áldásaiból, végre birtokba v?hassslc a művelődés fellegvá­rait. Ebben az elgondolkoztató cikkben azt olvashatjuk a többi között, hogy a régi építésű mű­velődési házra jellemző „nagy­terem" koncepció elavult, elsor­vasztotta az élet, a gyorsiramú fejlődés. S ebben a községben — a riport szerint — hiába adnak évente ötvenezer forintot a mű­velődésre, mégsem élnek e fel­kínált lehetőséggel az ottani em­Amerikai pszichológusok érdekes tényt állapítottak meg: azok az em­berek, akik erős zajban dolgoznak, általában nehezen viselik el a csen­det. Most olyan hanglemezeket készi­berek. Még azok sem, akiktől ezt — jogosan — elvárhatnák a müv'elődvsügy vezetői: az úgy­nevezett „irodások", a hivatal­nokok. az értelmiségiek. A fenti probléma nem egye­dülálló; és főként nem valami­féle helyi sajátosság: megtalál­ható például a mi megyénkben is Ott, . ahol ugyanakkor .szám­lálók • sMs ^J^iytfUne^.^rde^ntö eredményt érték* et a kultúra' szorgos munkásai. Azt olvashatjuk ebből a ri­portból, hogy az idősebbek nem igyekeznek túlságosan a műve­lődés házába. így van ez — sajnos — számtalan^ jel szerint Bács-Kiskunban is. Hogy ez mi­ért jellemző, annak kimutatásá­ra sok oldalt kellene leírnunk. Viszont a tény az tény marad, a részletes bizonyítás nélkül is. Azt is felveti a Népszava cik­ke, hogy az italboltokban többen megfordulnak, mint a művelődés anyagilag szépen támogatott, s viszonylag jól felszerelt házá­ban. Ez sem csupán az ottani vi­szonyokra érvényes, hanem a mi „szűkebb hazánkra", a mi köz­ségeinkre, f alvóinkra is. Teljes egészében Érdemes volna az okokat — közösen — tovább is kutatni. Varga Mihály tettek a számukra, amelyekre utcai zajokat, lövöldözéseket és vonatdü­börgést rögzítettek. Hétezer ilyen hanglemezt szinte percek alatt felvá­sároltak. Munkások - iskolatáskával Az iskolai oktatás nemcsak avval hívja fel magára a fi­gyelmet a nyári szünetben is — amikor a figyelemhez és az anyag elsajátításához szükséges képességek megújulnak —, hogy kedvezményes áron lehet tanszereket vásárolni. Mind­az hasznosul, amivel az ember több lesz egy-egy osztály el­végzésével. Különösen így van ez azoknál, akik a munka­végzés mellett tanulnak, és a szabadság idejének kivételével sem pihennek, hanem teszik a dolgukat. Nincs lezárt út Országszerte kezdeményezések formálódnak vagy szökkennek szárba, amelyek ugyanezt a dol­got célozzák. Nevezetesen, hogy a műhelyekben, gének' mellett, szerszámokkal dolgozó emberek megszerezhessék azt a tudást, amelyhez mások már fiatalabb korban hozzájutottak. Tehették, mert olyanok voltak a körülmé­nyeik, vagy — akaraterejüknek köszönhetően — mindenképpen törekedlek rá. A megismerés útjai nem zá­rulhatnak le azok elől sem, akik gyermekkoruk végén, serdülőko­ruk elején egyszerűbbnek kép­zelték el az életet, a pályavá­lasztási. • Vagy éppen, úgy ala­kult a családi helyzetük, hogy minél előbb önellátásra kellett telkészülniük. Ha él bennük a törekvés, hogy többel vegyenek észre a világból, jobban megle- lelhessenek a várható vezetői posztok követelményeinek, el tudják végezni a bonyolultabb szakmai feladatokat is — intéz­ményes segítség vár a jelentke­zőkre. Igaz. hogy íelncJU korban némileg nehezebb az iskolatás­ka. az osztálytermekben látszó­lag a padok .is összébb zsugo­rodtak. mintha kimosták volna őket. de attól meg nem mennek tönkre, ha Valaki rövidebb- hosszabb kihagyás után ismét koptatni kezdi valamelyiket. Többlet álljon a cím mögött Rászánni magái az embernek, hozzáfogni és kitartani — egyik sem könnyű. Otthon jó segítő lehet a feleség vagy a férj. az üzemben a főnökök megértése. no meg a barátok és munkatár­sak ereje. Egy igazi jó kis cso- poi l — ennek értékmérője kell T hogy legyen, .-a , szocialista cíjjí ’ is — a tapasztalatok szerint ki­veti magából, aki nem oda való. A többiek egy irányban húznak» mini a sorban repülő vadlibák. Külön-külön nagyobb az eltéve­dés veszélye, körülményesebb, fáradságosabb, vagyis tovább tart célhoz érni. Lajosmi/sén. a Vízgépészeti Vállalatnál kimondták: nem akarnak kirakátosdil játszani, mindenáron látványos eredmé­nyeket fölmutatni. A szocialista brigádok számának róltéUen emelése helyett inkább ai'ra tö­rekszenek, hogy a cím megszer­zése mögött- a műveltség, a kul­turált élet többlete álljon a ter­melési vállalások mellett. A to­vábbképzések költségeinek fe­dezésére százezer forintokat for­dítanak évente. A Ill-as számú, helyi gyáregységben a szocialista brigád tagjai közül minden ti­zedik ember az. érettségi meg- . szerzéséért tanul. Míg korábban egy-egy kisebb közösségei inkább a befelé for­dulás jellemzett, tavaly és az idén már jóval többen nevez­nek be szakmai és irodalmi tárgykörű vetélkedőkre, fél éve filmeket igényelnek a Moziüze­mi Vállalattól. amelyeket az ebédlőből pillanatok alatt átala­kuló ..üzemi filmszínházban” ve­títenek. Egyelőre inkább csak Bob herceg és társai jelennek meg a vásznon, de ki tudja, hogy legközelebb milyen filmek szereplőinek küldenek meghí­vót. A maguk hasznára Igv aztán < természetes, hogy a gyáregység legkiválóbb brigádja nemcsak a karbantartási felada­tok elvégzésével tűnik ki. Sok más mellett — villanyt szereltek ■a hármashatári iskolában és az öregek napközi otthonában, csi­nosították az új óvodát — ta­nulnak. A programban tovább­képzések, mestervizsgára és kö­zépiskolába való készülődések szerepelnek. Ha le is kell győzni egyfajta nehézségi erőt — meg­éri. Erről vall az a négy fiatal szakmunkás is, akik majd egy- egy újabb középiskolai osztály tankönyveit veszik kézbe szep­temberben. A 22 éves Vida László autósze­relő a közlekedési technikumot végzi levelező tagozaton: — Ha az ember vinni akarja valamire, akkor nem állhat meg. A szakmámon belül tanulok to­vább. többet tudok meg a mű­szaki ismeretekből. Hetente kö­rülbelül 10 órát vesz el a föl­készülés a beszámolókra. A fi­zetésem — 2500 forint — folya­matosan emelkedik. A műhely közelében szeretnék maradni, ha nem is épp szerelőként. Nála két evvel fiatalabb Ko­csis Tibor, a szerszámkészítő. Gépipari szakközépiskolába jár. Ügy tartja, hogy az esete eltér az átlagostól. — Két évet már korábban be­fejeztem u gimnáziumban, utána szereztem szakmát. Nem adtam fel, i hut^v...érettségim.. leaven A heü .bárom .napún, amikor tsko.- lába járok, a munkát korábban befejezhetem, hogy eljussak Kecskemétre. Ha minden sike­rül, a csoportvezetői, vagy va­lamilyen más beosztás sem lesz elérhetetlen. Nagy Tibor és Gajdácsi László együtt határozta el, hogy elvég­zik a dolgozók gimnáziumát. — Mégiscsak jó lenne az érettségi — mondják egybehang­zóan. — A nyolc általános hal­latára egyes társaságban majd­nem mindenki félrehúzza a szá­ját. Ez így van. Nem vagyunk még olyan idősek, hogy megáll­hatnánk egy ponton. A magunk hasznára csináljuk, semmiképp sem azért például, hogy íróasz­talhoz üljünk. Van köztük, aki úgy próbálja pótolni az irodalmi ismereteket, hogy a teljes regények helyett ma még inkább tartalmi kivona­tokat és szemelvényeket olvas. De eljut a teljes müvekig is. Má­sikuk nem vállal másodállást, hogy maradjon ideje a fölkészü­lésekre. Egyre többen tudják ebben az országban, hogy az iskolatás­kának nem csak súlya, neheze van a kézben. Halász Ferenc t Vida László a műszaki leírást tanulmányozza egy speciális mo­tor javításához. 0 Lenn: Gajdócsi László épp egy alapos felkészültséget igénylő műveletet végez, a hidrogló- busz elektromos kapcsolószek­rényén a vezérlőberendezést ellenőrzi. (Tótb Sándor felvételei) 0 A fenti képen: Nagy Tibor a legújabb típusú víztároló" tervrajzát nézi át. 0 Kocsis Tibor a szak- irodalomban igazodik el — Borbola Klára műszaki könyvtáros segítségévei. Népdalest Madarason — tanulságokkal KÖNYVESPOLC Történelmi intimitások Népek dalait mutatta be a napokban Dévai Nagy Kamilla az érdeklődő madarasi fiatalok­nak. Fekete hajú sokác baba állt a közönség elé: eredeti sokác blúzban, fehér nadrágban, fe­kete cipőben, piros kalárissal a nyakán. Érdeklődésünkre elmondotta, hogy a népek dalainak hazájá­ból, Erdélyből származik, jelen­leg Budapesten él. Tanárnak ké­szült — tanított is Vecsésen ké­pesítés * nélkül — majd énekes lett. A „Röpülj Páva!” vetélke­dőn tűnt fel, a KISZ Központi Művészegyüttesének a szólistá­ja lett, majd lakodalmasával aranyérmet nyert a berlini VIT folklórszólistái között. Most ép­pen franciaországi (Cannes, Liége) és amerikai körútra ké­szül. Művészete mellett nagyon büszke kétéves kisfiára, Balázs Áronra és férjével együtt szeret­nének még egy kislányt is. A nevét is tudják már: Csenge. Ami a repertoárját és előadó­készségét illeti, az igazán bámu­latos! Hallottunk szomorkás és pattogós, harcias és szerelmes 'népdalokat szinte mindenféle nyelven. Elsősorban persze ma­gyarul. A „Hej, hej gyöngyvirág" és ,,A nagy hegyi tolvaj balla­dája” méltán megérdemelte a közönség vastapsát. Értékes kez­deményezés és követendő példa, hogy a közönséget is bevonja az előadásba: „kitalálósdit" játszik velük. Elénekel egy népdalt — szlovák, cseh, francia,, japán, szerb, koreai, finn, görög vagy éppen azték nyelven — és fel­kéri a jelenlevőket: találják ki, melyik nép dalát hallották. Vé­gül még egy könnyed olasz nép­dalra is megtanította a társasá­got. Kellemes hang, biztos-pontos hangvétel, és semmiféle „művé­szi” ^modorosság, hanem közvet­len egyszerűség. Ez is illik iga­zán a népdalhoz: az igazi' ér­tékek mindig egyszerűek! A műsor végén „kikövetelt” ráadásból kiderült, hogy Dévai Nagy Kamilla zeneszerző is: ma­gyar költők verseit zenésiti meg és gitárkiséretlel előadja ókéi. Most Józseí Attila „Betlehemi királyok" c. verse éneklésével remekelt. Es a tanulság? A műsort a madarasi Ifjúsági Klub szervezte-rendezte. Ott is volt harminc-negyven, többségé­ben nem is középiskolás, hanem a mezőgazdaságban vagy az ipar­ban dolgozó fiatal. Élvezték is az előadást! Sőt: felkérték a mű­vésznőt, új műsorával is keresse fel majd őket. (Kodály mondta: a népdaltól egyenes az út a ko­moly zenéhez!) De hol voltak a község ve­zetői, a diplomások, a pedagó­gusok? Az ének-, a zene-, az irodalomtanár? Plakátokról, sze­mélyre szóló meghívókból min­denki értesülhetett az esemény­ről... (Operett-' vagy magyar- nóta-esten azonban telt ház van a művelődési ház nagytermében is!) Bognár András Tetszetős külsejű, illusztrációkkal gazdagon díszített, minden szempont­ból kifogástalan kötettel ajándékozta meg a Gondolat Kiadó azokat az ol­vasókat, akik szeretnek elkalandozni ‘a múlb&n, akiket örömmel tölt el, ha eltűnődve — a könyv lapjain — vé­gigbandukolhatnak a történelem ,.or­szágútjain". Fügedi Erik történész, a magyar középkor kitűnő ismerője, közreadta „Uram királyom" címmel új művét. A kétszázötven oldalas, nagyformá­tumú kötetből *a tizenötödik századi Magyarország hatalmasait ismerhetjük meg emberközelből; a király és udva­ra a főpapok és főurak állnak előt­tünk olvasás közben életszerűen, köz­vetlen-közeli megvilágításban. Életük­be nem csak bepillantást nyerhetünk az élvezetes . stílusban megfogalmaz zott mű lapjain keresztül, hanem egy­szersmind blinden lényeges dolgot, minden összefüggést megértünk a század uralkodó irányairól, hatalmi törekvéseiről s az ország urainak vál­tozatos életéről stb. Történelmi' intimitások tárulnak elénk, szinte a király, a nádor, a ka­marás, az udvarmester vagy a püs­pök, érsek, földesúr konyhájába dol­gozószobájába sőt hálószobájába lép­hetünk be így utólag, a századok el­múltával. Megismerhetünk világi és egyházi szertartásokat, fényes ünnep, ségeket, lakomákat, hivatalos vagy nem hivatalos érintkezési formákat urak és urak, valamint urak és alatt­valók között. Megannyi rendkívül ér­dekes, sőt izgalmas történetet, a fele­désből kiásott „sztorit", anekdotasze­rű eseményt stb. vetít elénk élénk megvilágításban a kitűnő szerző. Há. borús és békebeli szokásokat ír le Fü­gedi Erik érzékletesen; címereket, pe­cséteket, koronázási tárgyakat ismer­tet részletesen; nagyúri kapcsolatok: pártoskodások és ármánykodások kró­nikáját adja olvasmányosan. Mindvégig lebilincselő ez a tőlünk már ugyancsak messzire tűnt világ. Szinte meseszerü mesébe illő — bár­mennyire is a valóság talaján mozog — a történész valamennyi sora. Va­lamikor felemelően és szomorúan igaz volt minden, amit ebben a műben ma olvasunk. Igaz volt az országot meg­erősítő, felemelő nagyság (például Mátyás király esetében), s igaz volt a szennyes egymás ellen törés, ami any. nyira jellemző volt hatalmasainkra annak idején. Múltunk ismeretében gazdagodunk e könyv elolvasása által; ne mulasz- szuk hát el a lapjain található érde­kességeket megismerni. V. M. A csendből is megárt a sok...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents