Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 17. PÁRTSZERV EZÉS-PÁRTIRÁNYÍTÁS Politikai értelemben munkások A munkásosztály köre a termelésben elfoglalt helye szerint és szélesebben, politikai értelemben is meghatározható, a munkásosztályhoz tartoznak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdőgazdaságok és a vízgazdálkodás. a közlekedés, szállítás és Hírközlés, az állami és szövetkezeti kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fizikai dolgozói, valamint a felsorolt agazatok művezetői és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű, funkciójú közvetlen termelésirányítók, összesen mintegy 2.9 millió fő. A munkásosztály azonban társadalmi súlya és még nagyságrendje szerint is ténylegesen ennél számosabb és nagyobb erőt képvisel. Egyebek között azért is, mert politikai értelemben magában foglalja a fő tömegét jelentő, szocialógiai értelemben vett munkásokon túl az ezekből az ágazatokból kikerülő nyugdíjasokat is.. Az utóbbiak a termelésben elfoglalt helyük szerint már nem munkások, de egy emberöltőn keresztül munkásként tevékenykedtek —. társadalmi, emberi, rokoni környezetük munkás. Gondolkodásukban. mentalitásukban, életmódjukban és erkölcseikben őrzik munkásmúltuk hagyományait, ök a körzeti pártszervezetek legaktívabb tagjai, a Hazafias Népfront. a tanácsok legszorgalmasabb aktivistái, s lelkesen segítenek vállalatuknak, ha a terv teljesítése érdekében szükség van munkaerejükre. Munkás- múltjuk tehát politikai öntudatukban is megnyilvánul. A munkásosztályhoz sorolásuk nemcsak igazságos és méltányos, hanem tudományosan is megalapozható. A munkásosztály azzal, hogy hatalomra jutott, s a döntő termelési eszközök tulajdonosa lett, az elé a feladat elé került, hogy elsajátítsa az ország kormányzását, a gazdaság vezetését: a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumát megtörve, uralkodó helyet és szerepet töltsön be a kulturális—ideológiai életben is. Az osztály ereiének, tehetségének, vezetésre való elhivatottságának egyik bizonyítéka — egvben feltétele — volt. hogy tömegesen tudott soraiból kiemelni olyan tehetséges munkásokat, akik képesek voltak ezeknek a feladatoknak ; az ellátására. Ehhez 'persze . sók1 tan ulásra volt slűk.je£; hiszen , iáén messziről indultak, korábban nem volt alkalmuk képezni magukat. Emellett a fáradtságos — csak nagyon ritkán 8 órás — napi munka után kellett tanulniuk, ami nagy kitartást és hősies helytállást követelt tőlük. Mintegy százezer emberről van szó, főként nagyüzemi munkásokról. A munkásosztály helyzetéről 1958-ban végzett vizsgálat az egyes üzemekben azt mutatta, hogy volt olyan gyár. ahonnan az üzem akkori munkáslétszámának 20—25 százalékát kiemelték. Ezen a területen voltak persze túlzások is. amennyiben például nemcsak a kulcspozíciókba, hanem — tévesen értelmezve a mobilitást és a hatalmat — alkalmazotti munkára is sokan kerültek. A mennyiségi túlzások következménye. hogy néha sem politikailag. sem más szempontból nem alkalmas embereket is kiemeltek. Ez a magyarázata, hogy egy részük nem volt képes megoldani az előtte álló feladatokat, s visszakerült a munkapad mellé. ami nem egyszer egyéni, emberi tragédiát jelentett az illető számára. Gyakran nemcsak az érintett, hanem az üzem dolgozói is ezt ..lecsúszásnak”, szégyellni való dolognak tekintették. A többség azonban jól megállta a helyét, kemény munkával, nagy kitartással sajátította el a funkciójához szükséges ismereteket, tudást, s nagy tömegükben ma is a munkásosztály vezető szerepének érvényesítői azokon a posztokon, ahová a munkásosztály bizalmából kerültek. Gyakran feite ~ik azt a kérdést is, hogy a párt Központi Bizottságának névsorában a párt egyes vezetőiről miért írják, hogy munkás. A kérdés jogos, hiszen ha ma kiemelnek egy vasesztergályost és holnap osztályvezető, tanácselnök, vagy egyéb közfunkcionárius lesz belőle, a társadalmi termelés rendszerében elfoglalt helye szerint értelmiségi funkciót tölt be. értelmiségivé válik. A Központi Bizottság névsorában Kádár János. Apró Antal és mások neve mellett a munkás megjelölés (ami egyébként csak a választott szervek névsorában szerepel így) azt jelenti, hogy eredetileg munkások voltak. S bár ma már nem azok. a KB összetétele szempontjából sem közömbös, hogy tagjai között mennyi' a munkásból lett vezető. Természetesen hiba lenne az osztály vezető szerepét csak azon mé£pj[.vhogy ^,,-^gyies funkciók-,; ban. pienpyi; a ,voit jpunkás. A , munkásosztály vezető szerepét — s ez napjainkra különösen vonatkozik — hatékonyan érvényesíthetik nem munkásból lett értelmiségi, vagy paraszti származású vezetők is: akik magukévá tették a munkásosztály szocialista célját, világnézetét, pártjának politikáját, s akik egész népünk helyesen felfogott érdekeit is szem előtt tartva a munkásság osztályálláspontjára helyezkedtek. A „politikai értelemben vett munkásosztály” fogalma nyugvópontra juttatja a tádsadalmi életünknek egy sajátos, sokat vitatott ellentmondását, amit a munkásból lett vezetők gyakran úgy fogalmaztak meg, hogy miért nem vagyok ért munkás és miért az a parasztból, vagy esetleg a volt uralkodó osztályok tágjaiból lett munkás? S hozzáteszik: miért lettem én azzal „rosszabb” hogy 20—25 éve felelős funkcióban becsületesen szolgálom a munkáshatalmat és egyetemet, vagy főiskolát végeztem? Ami az utóbbi kérdést illeti: munkásnak lenni valóban társadalmi rang. de természetesen a munkásosztályhoz való tartozás önmagában nem erkölcsi bizonyítvány. nem garancia a politikai megbízhatóságra, világnézeti szilárdságra, mint ahogy azt az 1950-es évek eleiénnek kádérpoli- tikája hibásan feltételezte. Ennek ellenére — ha nem is az 1949—50-es években megvalósított mértékben — ma is szükség van az állam és a pártapparátus felfrissítésére — olyan — főként nagyüzemi — munkásokból, akiket a mozgalomban szerzett műveltségük, tapasztalataik, szervező készségük alkalmassá tesz közfunkciók ellásátára. Pártunk egész tevékenysége arra irányult az elmúlt években és napjainkban is, hogy a legjobb és legöntu- datosabb munkásokból közéleti emberek váljanak. A párt-, és állami funkciók ilyen felfrissítése munkásokkal erősíti az apparátus osztályhoz való kötődését, nem utolsósorban a proletármentalitás és magatartás erősödését. (Különösen jelentős ez ott. ahol bü- rokratizálódás, az osztálytól való elszakadásnak a jelei mutatkoznak.) Nyilvánvaló, hogy* * * ezek a munkások — bár kiemelésükkel osztályhelyzetük szociológiai értelemben megváltozik (vezetővé, értelmiségivé válnak). — politikai értelemben a munkásosztályhoz tartoznak. Blaskovits János, az MSZMP KB Politikai Főiskola tanszékvezető tanára Kombájnosok A vágószerkezetek döntik a rendeket, gyorsan megtelnek a teherautók, vontatók az aranyló búzaszemekkel. Mozgalmas a határ Szabadszálláson is. Az Egyesült Lenin Termelőszövekezet gabonaföldjein egyszerre 12 kombájn takarítja be a gazdag termést. Molnár Vilmos elnökkel járjuk a határt, arcán aggodalom. — Nehéz az idei aratás — mondja. — A viharok sok helyen megdöntötték a gabonát. Csak egy irányba tudjuk aratni, a gépek kihasználása 60 százalékos. Gyakran esik az eső, akkor áll a munka. Máskor a szelek pergetik a szemet. A kombájnosok két hattagú brigádot alkotnak. A két csoport egymással versengve igyekszik kihasználni minden percet a betakarításra, j Az egyik táblán Major János takarítja be a Libelullát. Aliig múlt 15 éves, amikor traktorra ült, 1962-ben ő vezette az első kombájnt, amit a gépállomás kapott. Két évvel később a termelőszövetkezet arató-cséplő gépének nyergében ült. Ennek már 10 éve. Egy pillanatra megállítom. — Hatszáz vagon a termelő- szövetkezet búzabetakarítási terve, egy kombájnra átlag 50 vagon jut. Ez csak a terv. Lehet, hogy egyikünk többet, a másikunk kevesebbet arat — válaszol kérdésemre. Aztán hozzáteszi. • — A- legtöbbet 1969-bén arattam, akkor 86 vagon volt a teljesítményem, a járási versenyben elsők közé kerültem. Az idén több gondunk lesz, mint akkor. Kakoncátlankodik az idő, lehet, hogy elhúzódik az aratás. Lassan délre jár. A nehéz munkában megfáradt kombájno- soknak nemsokára'hozzák az ajjé- det. — Az idén már így van — mondja Major Jánosi — Azelőtt úgy oldottuk meg az ebédelést, ahogy tudtuk. Szóvátettük a vezetőségnek, és intézkedtek. Búcsúzik, mert még a harangszó előtt néhány fordulót szeretne tenni. A másik kombájnt« brigád egyik tagjával, Ország Jánossal szintén váltok néhány szót. — Tavaly 550 mázsát arattam átlag naponta. Az idén nem biztos, hogy ennyi lesz. Reggel is esett, ké^pbb tudtunk hozzákezdeni a munkához. Most is borul az ég. Pedig jó termés mutatkozik, az első átlagok 50 mázsa körül mutatkoznak hektáronként. A hetedik nyáron arat. — Lehet, hogy az idén is segíteni kell a szomszédos gazdaságoknak. Tavaly az Izsáki Állami Gazdaságban dolgoztam néhány napig, tavalyelőtt a szalk- szentmártoni Petőfi Termelőszövetkezetben. Fürgén pattan a kombájn nyergébe, és a következő pillanatban ismét dőlnek a kalászok. Búcsúzunk az elnöktől, a brigádvezetőktől, a kombáj nősöktől. Hazafelé menve mi is1 aggódva kémleljük -az eget. Csak ne essen az- eső! K. S. A legősibb foglalkozások egyike a halászat. Sajnos, osztozik a többi, ugyancsak régi szakmával abban, hogy alig van utánpótlás. Kevés fiatal választja ezt a nem könnyű, de szép mesterséget. Pedig ugyancsak szükség lenne rájuk, hiszen manapság már halgazdálkodás fplyik, a halászat csupán ennek egyik összetevője. • Állandóan figyeli a kis harcsák, pontyok. amúrok fejlődését. A tavakból kis tálba kerülnek, majd a laboratóriumba a mikroszkóp alá. Barna, göndörhajú, középmagas fiú guggol a Zuger-üvegek mellett. Feláll, újabb szűrőt rak lehajolva az edény elvékonyodó aljára, pohárban felfogja a kifolyt vizet és figyelmesen nézi. Először próbálkoznak az idén amúrivadék keltetésével a bajai Űj Élet Halászati Termelő- szövetkezet karapancsai haltenyésztőjében. Olyannyira aprók, mozgékonyak a pár órás amúrok, hogy még a legsűrűbb szitaszöveten is átbújnak. Ugyancsak megdolgoztatják az embereket, mire megszületik az ötlet, miként lehet megakadályozni ezt az önkéntelen szökést. Idős, már nyugdíjas, sokat tapasztalt halászok mellé került a halkszavú, vékony, alig húsz éves fiú, Újlaki László. Igaz, híre már megelőzte. A tatai me- zőgnegiasági szakmunkásképzőben a legjobbak közt tartották számon, a dinnyési Ivadé’cnevelő Tógazdaságban — ahová a bajai szövetkezet küldte egy évre — megint kitűnt szaktudásával. Ka- rapancsán még csak néhány hónapot töltött az idén. Halkan, de szép, kerek mondatokkal magyarázza a kádak, üvegek, lombikok, a folytonosan cirkuláló víz jelentőségét a kis egymás melletti tavak, a kerítésnek támasztott oxigénpalack rendeltetését. Hét közben itt él a karapancsai telep fából készült lakóházában. Szombaton vagy vasárnaponként találkozik családjával, a Baranya megyei Vé- kényen. Édesapja bányász Komlón, öccse lakatos Dombóváron. Laci sem akart a mezőgazdaságba kerülni. Csak az egyik szeme rossz, s emiatt nem mehetett műszerésznek. Nyolcadikos volt, amikor a. szemorvos megvizsgálta, és ajánlott neki néhány foglalkozást. Akkor választotta közülük egyik rokona ösztönzésére a halász szakmát. Jól megállta a helyét eddig. Ezután sem lesz másként — erre lehet következtetni abból, ahogy meglátásait, terveit sorolja. Azt, hogy miként lehetne más technikai, technológiai megoldásokat bevezetni, megvalósítani Karapancsán a keltetés, az ivadéknevelés javítására. Tennivalónak nem lesz majd híján. Vigyázni kell a halivadékok egészségére, hogy minél nagyobb számban megmaradjanak a számukra mesterséges környezetben. Figyelni kell növekedésüket, ügyelni táplálkozásukra. Huszonhatan végeztek Tatán vele egyidőben. Egy év alatt négyen hagyták el a pályát, pedig családjukban hagyományos foglalkozás volt a halászat. A Karapancsán dolgozó fiatal szakmunkás szerény, de céltudatos ember. Munka után még nemrégiben is felült a motorkerékpárra, s ment Bajára, a gimnáziumba. Másodéves a levelező tagozaton. Érettségi után főiskolára szeretne menni. Szerencsére nem vágyik íróasztal mellé, sem el. a kényszerből választott szakmából. Gödöllőn, az Agrár- tudományi Egyetemen van halászattal foglalkozó szak is, oda kívánkozik. D. É. Eredmények és gondok a megye legfiatalabb vállalatánál ; BácsfKiskUAoi megye legfiatalabb vállalata 1973. január 1-én ünnepelhetikolső születésnapját, neve: Bács-Kiskun megyei Ipari és Háziipari Szövetkezetek Termékforgalmazási Közös Vállalata. Az alig félesztendős vállalat működéséről, eredményeiről és gondjairól Kovács Károly igazgatóval beszélgettünk. — Mi a közös vállalat szerepe a ,megye gazdasági életében? — tíács-Kiskunban elég nagy számban találhatok ipari és háziipari szövetkezetek, ezek ter- meléséneu és cikkeik értékesítésének segítésére hoztuk létre a vállalatot — mondotta Kovács Károly. — Tagszövetkezeteink válláról levesszük az anyagbeszerzés gondját, mentesítjük őket a kis tetelek utáni futkosástól. Te.mékejk népszerűsítésére bemutatókat, kiállításokat szervezünk, kecskeméti mintaboltunkban pedig eladással is foglalkozunk. Közreműködünk az ipari és háziipari szövetkezetek közötti, a felek számára előnyökkel járó kooperációs kapcsolatok kialakításában. Vállalkozunk az exportárut előállító szövetkezetek és a külkereskedelmi vállalatok összeköttetésének kiépítésére, külföldi megrendelések közvetítésére ös. Gépek beszerzésében szintén ren- delkezéjükre állunk tagsZövet- kezeteinknek. — Úgy tudom, hogy hasonló céllal működött már egy társulás a megyében. — Vállalatunk elődjét TEK néven ismerték, a kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet kebelén belül tevékenykedett. Egyszerű társulás volt, önálló jogkör, saját apparátus nélkül, s csupán anyagbeszerzéssel foglalkozott. Önállóság hiányában nem volt képes kielégíteni a jelentkező igényeket, ezért fejlesztettük vállalattá. — Az induláshoz szükséges tőke honnan jött össze? — Harmincnégy tagszövetkezetünk a saját fejlesztési alapjából fizetett be a közös kasszába, úgy, hogy részjegyeket vásárolt, összesén 810 ezer forint értékben. Ötmilliót meghaladó tőkénk nagyobbik felét — amely oszthatatlan vagyont képez — a KI- SZÖV fejlesztési alapjából kaptuk. Ha egy tagszövetkezet kilép, csak azt viheti ki, amit részjegyvásárlás formájában befizetett, de részjegyét el is adhatja, és újabbat is vehet. Az igazgatótanács határozatképessége attól függ, hogy az induló vagyon háromnegyed részét adó tagszövetkezetek képviselői jelen vannak-e. Két igazgatótanácsi ülés között egyébként az öttagú elnökség dönt a napirenden levő ügyekben. A vállalat huszonkét fős apparátusának munkáját háromtagú felügyelő bizottság ellenőrzi, s tájékoztatja az igazgató tanácsot és az elnökséget. — A vállalat segítségének igénybevétele jelent-e többlet- kiadást a szövetkezetek számó - ra? — A gazdaságosság vállalatunk ténykedésében is alapvető követelmény, ez nyilvánvaló dolog, viszont feladatunk lényegéből fakad, hogy komoly nyereségre nem törekedhetünk. A rajtunk keresztül beszerzett vas például nem lehet drágább, mint ha a szövetkezet maga vásárolja meg, ez létezésünk alapvető feltétele. Hogyan lehet úgy csinálni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon'? Az: anyagok kis tételben történő vásárlásakor felárat kellene fizethiük az egyes szövetkezeteknek. A válallat ettől mentesül, mivel nagy tételekkel dolgozik. Az a lebonyolítási felár, amit mi felszámolunk, körülbelül csak a fele a kis mennyiségi felárnak, tehát a tagok is jól járnak, és a vállalat költségeit is fedezni tudjuk ily módon. Különösen a kisebb szövetkezetek számára hasznos a közreműködésünk, hiszen mi gondoskodunk a szállításról is. — Fennállásának fél éve alatt mekkora forgalmat bonyolított le a vállalat? — Közös vállalatunk eddigi forgalma 14 millió forintot tesz ki. Beszereztünk és értékesítettünk 600 tonna vasat, 2 millió forint értékű fűrészárut. Az ösz- szeg fennmaradó része a mintabolt bevételéből és egyéb tevékenységből származik. Nettó nyereségünk előreláthatólag 150 ezer forint lesz, amit az év végén tagszövetkezeteink között a részjegyek arányában kiosztunk. —_ Hogyan értékelhető az eltelt hat hónap? — Nem vagyunk elégedettek, de túl elégedetlenek sem. Munkamódszereink sajnos még kissé kiforratlanok, sok a tennivalónk ahhoz, hogy feladatunknak maradéktalanul megfelelhessünk. Bízunk benne, hogy sikerülni fog. — A jövő tervei? ■— A legtöbb gondot a vas beszerzése okozza, ezt szeretnénk mielőbb biztosabb alapra helyezni. Tárgyalunk a Ferroglobus Vállalattal egy kiskőrösi telep létesítéséről, amely évi 30 millió forintos vasforgalmat bonyolítana le. Ha sikerül megegyeznünk, nagyot lépünk előre. A. Tóth Sándor Szemcseppek cseppentő nélkül A Szovjetunióban, Kaiinaszban az Endokrin-készítmények gvárában megkezdték olyan szemcseppek gyártását. amelyeket speciális Dolimér tartályokba csomagoltak. Egy-egy tartály egvszeri használatra való. Fel- használhatók otthon, munkában, útközben. Még egv fontos előnye van ennek a csomagolásnak: hosszú ideig steril marad a szemcsepp és a gyó- gvító preparátum szükséges koncentrációját is hosszú ideig megőrzi. Feltehetőleg az ú) fajta. csomagolást hamarosan széles körben alkalmazzák az orvosi gyakorlatban. MÉG NÉHÁNY NAPIG LEHET JELENTKEZNI 12 napos Adria-parti üdülésre július 28-tól, augusztus 8-ig. Utazás panoráma-autóbusszal. Az összes költség: utaeáls. szállás, napi háromszori étkezéssel 3500 Ft. Bács megyei Idegenforgalmi Hivatal Kecskemét, Városháza 3402 I A 1. • A tizenkettedik nyáron arat kombájnnal Major János. 0 A tizenkét kombájnból kettő látszik a képen. Halászháló és mikroszkóp
