Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

1974. Június ZK. • PETŐFI NÉPE • 9 Szakmunkástanulókkal Moszkvában Sokoldalú, tehetségét több mű­fajban gyíimölcsöztető művész, nyelvész. Csorba Tibor. A két vi­lágháború között Magyarországon falusi tárgyú elbeszélései, kitűnő riportjai, bátor, haladó gondol­kodása tétté ismertté nevét. Tisz­telték, mint kitűnő rajzpedagó- gust is. A negyvenes években Lengyelországba költözött. Keve­sen tettek nála többet két hazája, a két nép kölcsönös megismerte­téséért. Ö volt egyik irányítója az 1958-ban kiadott lengyel—magyar nagyszótárt elkészítő munkabi­zottságnak. A második világháború után festőként is nagy sikereket ért el. Kezdetben a lengyel és magyar tájakat, bemutató akvarelljei kel­tettek feltűnést. Űj sorozata té­mája : a lengyel nép háborús már- tíromsága és a megszállók elleni harc. Űj fajta technikával készült 25 képén a lengyel nép vértanú­ságának a színhelyei láthatók: Oswiechm (Auschwitz), Brzeinka (Birkenau). Treblinka. Majdanek, Varsó. Tarnow stb. A művész így indokolta téma- választását: „A lengyelek mártí- romsága életem legfájdalmasabb élményei közé tartozik. Megren­dültén szemléltem azokatra helye­ket, ahol a megszállók kínozták és a halálba küldték a lengyel ha­zafiakat. Mindez arra késztetett, hogy érzéseimet öröm mementő- ként megörökítsem az eljövendő nemzedékek számára.” Csorba Tibor festményeit a Szabadság és Demokrácia Harco­sai Szövetségének koftgeresszusa alkalmából mutatták be. A ma­gyar művész sorozatát több vidé­ki városban is kiállítják. Ismere­tes, hogy a magyar—lengyel mű­vész felesége. Hanka asszony fon­tos beosztásban harcolt Varsóban a fasiszták ellen. MEGJEGYZÉS Nem kiadott kiadvány? Nyilván mindenki tudja, hogy publikálni annyit tesz, mint köz­zétenni, nyilvánosságra hozni, ki­adni. Azzal a céllal szoktak va­lamit (cikket, irodalmi művet) publikálni, hogy az abban fog­laltakat mások (lehetőleg minél többen) tudomásul vegyék, meg­ismerjék. A publikum — a kö­zönség — így értesül a cikk, a mű írójának, szerzőjének gondo­latáról, véleményéről, állásfogla­lásáról stb. Éppen ezért mit gondoljon az olvasó, ha egy publikált — vagy­is közzétett, nyilvánosságra ho­zott, megjelentetett — kiadvá­nyon szabályos, jól olvasható betűkkel, félre nem érthetően az áll, hogy a kiadvány (a publiká­ció) — „nem publikált kiad­vány”? Nyilván ezt gondolja: „Hűha! Ez tehát publikáció, mert ugye­bár kiadvány (rá van írva), de mégsem - az, mivel „nem publi­kált kiadvány” — de hát akkor mi a csoda lehet mégis? —i Ej­nye, ejnye! — dörmögi az olvasó magában, és kérdezi: vajon mi cél vezethette a kécskei nagy­községi tanácsot, hogy a „Tisza- kécske” című könyvecske utolsó lapjára rányomtassa a fenti szö­veget? Talán nem akarták ki­adni (publikálni) a füzetet? Ak­kor meg miért jelentették meg? Arra is gondol az ember, hát- < ha csupán propagandacéllal osztják szét a könyvecskét, te­hát nem árusítják; ám akkor inkább azt kellett volna feltün­tetniük, hogy „Nem kerül köny­vesbolti terjesztésre”. így a pub­likáció — publikáció maradha­tott volna. Annál is inkább így lett volna helyes, mert tartal­mában is, formájában is érté­kes kiadványról van szó. Olyan­ról, melyet érdemes volt publi­kálni. V. M. 2 szoba' komfortos, SZÉCHENYIVAROSI SZÖVETKEZETI LAKÁST 1 SZOBÁS KOMFOR­tos Állami lakasra ELCSERÉLNÉNK. Jelentkezés: Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat, Villám István u. 9. sz. 2911 Nyilatkozatok tíz kilométer magasságban • Vidám lányok, komoly fiúk a seremetyevói repülőtéren. Középen Haray Katalin tanár. (A szerző felvételei) Mi volt az úticsomagokban? A budapesti repülőtéren szü- ' lök, rokonok, ismerősök várják a Bács-Kiskun megyei szakmun­kástanulókat. Gyors, „felmérő” pillantásokkal nyugtázzák, hogy a gyerek nem változott semmit az ötnapos távoliét alatt. Később, a beszélgetések, a beszámolók so­rán veszik csak észre, hogy más­ként látja a világot, mint az első külföldi út előtt. Több, gazda­gabb, műveltebb lelt a jól szer­vezett út során. Vásárlásra — igaz — nem sok idő maradt, de többet ér az a sok tanulság, em­lék amit magukkal hoztak. Hogy így gondolják, érzik, abban az utazási iroda és Sávolt Béla tanár szervezésében tartott előzetes elő­adásnak is része van. A fiatalok tudták, hogy mit láthatnak; fel­készítve, felkészülve ismerkedtek Moszkvával. A kellemesen és hasznosan 'el­töltött napok bizonyítják: a mód­szer hasznát. Érdemes követni. Heltai Nándor Elszomorodva vártuk az ötödik napon a seremetyevói re­pülőtérre szállító autóbuszt. Szívesen maradtunk volna. A már egyszer megjárt úton robogtunk a légikikötő felé. Idegenvezető nélkül is sorolták a gyerekek a látnivalókat. Most már arra is felfigyeltek, hogy szinte jelképesen vál­tozik Moszkvában a múlt és a jelen. Csupa fa, csupa fém Őrzik, vigyázzák a híres osz- tankinói kastélymúzeumot. A ha­talmas épülethez egy gramm fé­met sem használtak. Minden fá­ból készült. Az Argunov terveit kivitelező iparos jobbágyok re­mekművet alkottak. A szovjet emberek éppen olyan büszkék a XVIII. században emelt épületre, mint a közeli tévéközpontra. A 11 emeletes épületben negvvenöl- ször(!) férne el a kecskeméti Katona József Színház.’Ennyit a méretekről. A tévéadótorony jelenleg a vi­lág legmagasabb vasbetonszerke­zete. 535 méter magasan csattog­tatja a szél az árbocon elhelye­zett vörös zászlót. Ha már hason­lítunk: a torony csaknem nyolc­szor magasabb, mint a megye- székhely legmagasabb épülete, a Nagytemplom. A székház méltó jelképe a fém- és üvegkorszak­nak. a gigantikus építkezéseknek. ötven esztendeje erdők és szántóföldek váltogatták itt egy­mást. Most toronydaruk erdejé­ben, épülő lakónegyedék utcáin, „alvó városokon” robogunk ke­resztül, amíg — huszonötperc múltán — föltűnnek a repülőteret övező nyírfaerdők. A Bács-Kiskun megyei szak­munkástanulók és a felnőtt kísé­rők, a Cooptouríst társasutazás résztvevői elcsendesedve szemlé­lődnek. raktározzák, gyűjtik az életre szóló élményeket. Csak ak­már a legszívesebben mindig ez­zel utazna. A metróra szavaz; Sokat mászkáltunk szabad időnk­ben Bakos Sándor elvtárssal, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetőjével. Kádár Karcsinak az új sugárutak nyer­ték meg a tetszését, meg a KGST- palota. Deák Edit nem tud betel­ni a Kreml szépségeivel. „Nem tudom eldönteni, hogy nappal vagy esti kivilágításban szebb?” A kalocsai Vén István a kong­resszusi, palotát dicséri. kor helyeselnek hangosan, ami­kor Sávolt Béla, a küldöttség ve­zetője a töméntelen új ház lát­tán megjegyzi: ..menő szakma itt az építőipar". Sammert Sándor szerencséje A társaság rutinos világjárók­ra jellemző nyugalommal foglal helyet a TU—154-es „fedélzeten”. Fél egykor indulunk és szinte ugyanennyit mutat majd a Feri­hegyi repülőtér órája a megérke­zéskor. Kilencszáz kilométeres se­bességgel úszik száz emberrel a hátán hazafelé a MALÉV-gép. Az utasoknak a bőséges menü elfo­gyasztása okozza a legnagyobb gondot. Túlesünk ezen is és az újságíró 10 kilométer magasban gyors interjúkat készíthet. Jól­lakottam elégedetten szívesen nyilatkozik mindenki... Két • tsz-tag is velünk tartott. Mindvégig szót értettek a fiata­lokkal, noha családos ember Sammert Sándor és Jámbor Fe­renc. Az érsekcsanádi Búzaka­lászban dolgoznak, s néhány hó­napja nem sejtették, hogy hama­rosan ilyen, magasban ebédelnek. Még akikor sem, amikor elolvas­ták a' mérleg ismertetése után tartandó jutalomsorsolás díjait. Évek óta szokás, hogy így is han­gulatosabbá teszi a vezetőség az éves számadást. Egymás szavába vágva mesé­lik, hogy miként mosolygott rá­juk a szerencse. Előbb egy hízott disznót sorsoltak ki, s azután Sammert Sándor fejőgjilyás neve után mondták be: ötnapos moszk­vai út. „Pont ez a Jámbor Feri ült mellettem, a sertésgondozó, odaszólok néki: valami csinos nőszemély nevét emelhetnék ki másodiknak a kalapból. Hát a Ferit szólították. Ilyen az én sze­rencsém.” Huncutul mosolyog, majd nagykomolyan hozzáteszi. „Két hízott disznóért nem adtuk volna ezt az utat. Csak győzzünk otthon mesélni.” A hetényegyh&zi Szívós Sarolta lelkesen dicséri a borogyinói kör­kép-múzeumot. „Elképzelni sem tudtam, hogy ilyen isi van. Mint­ha én is ott lettem volna a csa­tában.” Kárpáti Ferenc, a Bame- vál ifjú dolgozója is így véleke­dik. A bácsalmási Párezer. János szobafestő-tanuló bevallja, hogy egy kicsit félt a repülőtől. Most EREDMÉNYEK ÉS GONDOK Könyvellátás a kecskeméti járásban „A könyvtárhálózat munkájának eredményességét korlátozza a szakképzett könyvtárosok kis száma, az alacsony beszerzési keret, az állomány szétforgácsoltsága, gátolják a korszerűtlen működési feltételek. Így a könyvtárak nem tudnak a megnöve­kedett jogos igényeknek megfelelő választékot nyújtani.” (Az MSZMP KB 1974 márciusi ülé­sének anyagából.) A megyei könyvtár munkatár­sai megvizsgálták a kecskeméti járás könyvtárügyének helyzetét. Lajosmizsén egy szakmai megbe­szélés keretében e felmérés alap­ján megvitatták a további tenni­valókat. Az elhangzott beszámo­lókban abból a tényből indultak ki, hogy ez a nagy kiterjedésű„ erősen tanyás járás nem rendel­kezik könyvtári hagyományokkal; mai, egyre fejlődő hálózatát két és fél évtizeddel ezelőtt kezdték kiépíteni. S ez a folyamat ma még tovább tart; ami azt jelenti, hogy sok még a tennivaló. A' felszabadulás előtt a járás területén egyetlen könyvtár sem működött. Ma százhuszonöt köz­ségi fiókkönyvtár fejti ki áldásos tevékenységét. A felszabadulást követő évek ötven kötet befoga­dására alkalmas vándorládái óta hosszú volt az út. Jellemző adat, hogy 1952-ben a kecskeméti járás területén még csupán tizennégy letéti könyvtárban kölcsönözhet­tek az olvasók. Abban az időben egy-egy ilyen népkönyvtári típus- szekrényben kétszázhúsz kötet volt; az egész járás területén ősz- j szesen háromezer kötet állt az ol­vasók rendelkezésére. Ma egy kö­zepes nagyságú könyvtárban is sokkal több található. Érdemes lenne végig figyelem­mel kísérni a fejlődésnek a sok buktatón és akadályon keresztül vezető hosszú és küzdelmes útját, amíg huszonhatezemél több be­iratkozott olvasóból adhatnak szá­mot a közművelődés irányítói. Másfél évtizeddel ezelőtt még csak ennek egynegyedéről számol­hattak be. Ma a járás területén élő lakosságnak pontosan az egy­negyed része tagja valamelyik könyvtárnak. Tavaly félmilliónál több kötetet kölcsönöztek az ol­vasni szerető emberek. Az eredmények mellett többféle gonddal is találkozunk. A könyv­tárosok állandóan visszatérő pa­nasza, hogy nem kielégítő az el­helyezés; szűk- a kölcsönzésre és raktározásra szánt helyiség, lehe­tetlen kialakítani a vonzó kör­nyezetet, stb. Még mindig érvé­nyesek — sajnos — a járási ta­nács végrehajtó bizottságának né­hány évvel ezelőtti mondatai: „Könyvtáraink többsége könyvtár helyett könyvraktár. A tervszerű' fejlesztést, az állománygyarapítást és az olvasók szervezését a fenti körülmény erősen gátolja. Jófor­mán alig akad hely, ahol a hely- benolvasás biztosítva van." A községi könyvtárhelyiségek legtöbbje nem erre a célra ké­szült. Különösen rossz a helyzet Jakabszálláson, Ballószögben, Vá­rosföldön és Lakiteleken. A zsú­foltság miatt nehézségbe ütközik az állomány védelme és gyarapí­tása; s természetesen áz olvasók számának növelése is. Az ellen­kező előjelű példa bizonyítja — a tiszakécskei könyvtáré elsősorban -r, hogy a vonzó, kellemes, szép környezet, a tágas és a követel­ményeknek megfelelően berende­zet helyiség nagyon jó csalogató. Az ilyen könyvtárban gyorsan emelkedik az olvasók, s a köl­csönzött kötetek száma.­A másik jogos panasz: legtöbb helyen kevés a könyvbeszerzésre, állománygyarapításra szánt pénz. Az elmúlt esztendőkben a helyi tanácsok fokozatosan átvették a könyvtárakat, teljes jogú gazdái lettek azoknak. Nekik kell hát gondoskodniuk éves költségveté­si keretükben a támogatásról. Olyan is előfordult, hogy vala­mely községben egész évben sem­mi pénzt nem adtak erre a cél­ra. Bugácon, Helvécián, László- falván és Nyárlőrincen például. Ezekről a helységekről elmondha­tó tehát, amit az MSZMP KB márciusi ülésén így fogalmaztak meg: ......nem tudnak a megnö­v ekedőit jogos igényeknek meg­felelő választékot nyújtani.” Felbecsülhetetlen jelentőségű kezdeményezés volt, amikor más­fél évtizeddel ezelőtt elindultak „hódító útjukra” a művelődési autók. Jelenleg két ilyen „mozgó­intézmény” járja a tanyavilágot; viszik és hozzák a» könyveket, cserélik és kölcsönzik az olvasni­valót azoknak, akiket a sorsuk távolabbra vetett a könyvtárak­tól és más művelődési intézmé­nyektől. Ám nem gondtalan a könytárosoknak ez a tevékenysé­ge sem. Kevés a két autó. Na­gyok a távolságok, lehetetlen el­jutni rendszeresen mindenhová. Nincs hely a könyvek tárolásá­ra, a kultúrált kölcsönzésre, ke­vés a válogatási lehetőség stb. Különösen rossz Tiszaalpár, Kun- adacs és- Kunszentmiklós környé­kének könyvvel való ellátása. A két művelődési autó jelenleg a járás területének csupán tíz-ti­zenöt százalékát képes bejárni. Ezen mindenképpen változtatni kell, méghozzá minél előbb. A fentiek jól mutatják, hogy a kecskeméti járásban a kiemelke­dő eredmények mellett még ugyancsak akad tennivaló az el­következő hónapok, évek alatt a könyvtári hálózat további fejlesz­tése érdekében. Varga Mihály Mégse a vikingek... Az a térkép, amelyet 1957-ben fedeztek fel és amelynek alap­ján úgy vélték, hogy a vikingek 1000-ben fedezték fel Amerikát, hamisítványnak bizonyult. A yalei egyetemen közölték, hogy ezt a térképet, amely 1965-ben került az egyetem birtokába, olyan tintával rajzolták, amely­nek egyes alkotóelemeit - csak a XX. században fedezték fel és mindössze 1920-tól kezdve hasz­nálták. Csak a pergamen bizo­nyult valódinak. A térkép, amelyet a New Ha- ven-i Lawrence Witten amerikai könyvkereskedő fedezett fel, an­nak idején lázba hozta az egész világot. A térképet 1965-ben egy névtelen mecénás ajánlotta fel a yalei egyetemnek. Felújították a Vörös Csillag filmszínházat 9 A 14 éve egyfolytá­ban üzemelő Vörös Csillag filmszínházat a FÖMO 5 millió fo­rintos költséggel fel- újítatta és korszerűsí­tette. A kép- és hang­minőség is jelentősen javult. A korszerűsí­tett filmszínház júni­us elején nyitotta meg kapuit. Képün­kön: munkában az aranyozó! (MTI foto — KS) 3060 TEGYE OLCSÓBBÁ AZ ÉPÍTKEZÉST! Rendkívüli árengedmény! A 400-as, 500-as cementet 10 Ft|q engedménnyel árusítjuk csak július 10-ig TELEPIENKÉNT MEGHATÁROZOTT KERET EREJÉIG. KERESSE FEL AZ Vállalat telepein Örök mementó • A Trelyakov-képtárban.

Next

/
Thumbnails
Contents