Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-12 / 135. szám

1974. június 12. • PETŐFI N£PE • S

,,Átérzem a zenét”

(Jegyzetek egy kísérletről)

KÉT NEMZEDÉK A BENEDEK CSALÁDBAN II.

Jenő

A budai műtermes villában gyermekkoráról faggatom Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművészt.

Az apjáról beszél.

— ösztönösen érdeklődött minden iránt, amit nem ismert. Tanulmányt1 írhatott volna Adyról, annyit forgatta műveit. Azt hiszem, hogy igazán értette. Foglalkoztatatta a repülés. Lábbal hajtható gépet akart szerkeszteni. Artézi kutakat tervezett és kézi darálókat a tanyaiaknak.

Előttem van, amikor bevitték. Héjjasék bementek a börtönbe, kézilámpákkal világítottak a cellákba. Apám az ajtó mögé állt, megmaradt. Később fegy- őrök kíséretében hazajárhatott dolgozni. Ára is volt a kegynek: potyamunkákat csinált a törvényszéki ' embereknek.

„Folytassa az apja mesterségét”

Önarckép

Jó dolog, ha a korszerűen felszerelt intézetekben, tanműhelyekben igazán .képzett, a választott szakmájukban helytálló, kifogástalanul dolgozó szakmunkásokat nevelnek. Ha a gyárak, üzemek nem szűkölködnek az olyan emberekben, akik a szakma minden fortélyát értik, s akiknek valósággal „ég a munka a kezük alatt”. Hát még az mennyire jó dolog, ha ezek a szakmunkások műveltek is. ha szeretik s értik az irodalmat, a művészeteket. ha érdeklődnek a tudományok eredményei iránt! Ahhoz, hogy széles körben így legyen, hosszú az út. Ám, hogy van értelme az ilyen irányú igyekezetnek. az alábbiak beszédesen bizonyítják.

A kecskeméti 607. sz. Ipari Szakmunkástanuló Intézet kollégiumában elhatározták: módszeresen és szisztematikusan igyekeznek közelebb hozni a komoly zenét azokhoz, akikben szunnya- dozik az érdeklődés. A városi tanács művelődésügyi osztályán — személy szerint Gyergyádesz László népművelési felügyelőben — épp oly jó szövetségest találtak ehhez a törekvésükhöz, mint lttzés Mihály zenetanárban, zene- kritikusban. Szlanka Tamás nevelőtanár február elején összehívta azokat a tanulókat, akikről tudta, hogy érdeklődnek a zene iránt

Megtartották az „Ismerkedés a muzsikával” című sorozat első foglalkozását: s ettől kezdve három hónapon keresztül, kéthetenként találkoztak az ifjú zenebarátok, hogy a legutolsó együtt- létkor már elégedetten és nem kis büszkeséggel mondhassák el magukról: gazdagabbak lettek azáltal, hogy bepillanthattak a, zene csodás világába, különös és szép rejtelmeibe.

Kecskeméten nem számít újnak ez a zenei ismeretterjesztő sorozat. Evek óta rendszeresen tartanak zenei előadásokat ifjú - szakmunkásoknak és szakmunkásjelölteknek. Ismert zenei szakemberek: Körber Tivadar. Kálmán Lajos, Lakó Sándor. lttzés Mihály és mások közreműködésével próbálták szervezett keretek közt megszerettetni a muzsikát. A városi művelődési központ ifjúmunkás klubjában is sor került nem egyszer hasonló rendezvényekre.

Az évek alatt felgyülemlett tapasztalatokra is építhettek hát a szervezők. Arra gondoltak: eredményesebben zárulhat egy zenei sorozat, ha a foglalkozások változatosak, átfogó jellegűek. Ha az egyes korok zenéjével, alkotóivál, s azok műveivel úgy ismerkednék meg a hallgatók, hogy egyúttal betekintést nyerhetnek a „műhelytitkokba" is. ha a hang szerek sajátosságait megismerhetik. ha közelebb kerülhetnek közben a muzsika belső világához.

Mi a szólam? Mi a ritmus és a dallam? Miről lehet felismerni a romantikus és a modern zenét,

hogyan lehet valamely mű hallgatása közben megkülönböztetni az egyes hangszerek hangját? Mimindent fejezhetnek ki sajátos hangzásukkal az egyes hangszerek; a fagott, az oboa. vagy fuvola például? Ilyen és hasonló kérdésekre kaptak választ azok a fiatalok, akik egyre nagyobb szeretettel és érdeklődéssel fordultak a muzsikával kapcsolatos kérdések felé.

Megismerkedtek egy-egy zeneszerző törekvéseivel, alkotói munkásságának társadalmi hátterével, a művek születésének körülményeivel. Rálelhettek a zenében rejlő sokfajta szépségre' azáltal, hogy avatott szakemberek nyújtottak ehhez segítő kezet, biztatást.

Az előadássorozat ideje alatt Gyergyádesz László felmérést is végzett a fiatalok között. Többek között árrá volt kíváncsi: hogyan, miként reagálnak a muzsikával ismerkedők á frissen megismert művekre. S arra. hogy a különféle ráhatások között melyik a legcélravezettőbb. sikerül-e elérni a zene feltétlen szeretetét, azoknál akik eddig legfeljebb csak távolról ismerték a muzsika gazdag világát?

Ilyen mondatokat jegyzett fel többek között a vizsgálódó:

„A menüett tetszett legjobban a Haydn-műben.”

„Ahhoz, hogy a zenét megértsük. bele kell élnünk magunkat abba. ^mit hallunk.”

„Átérzem a zenét, beleélem magam.”

Hogy ez a komplex módon történő ráhatás eredményes lehessen. kevésnek bizonyult volna csupán az előadás és a magyarázat, ha mégoly izgalmas, érdekfeszítő is valamennyi. Szükség volt eleven szemléltetésre is. E célból hívtak meg közreműködésre ismert együtteseket. A Kecskemét Vonósnégyes, a Collegium Musi- cum kamarakórus és a Kecskeméti Fúvósötös, valamint a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium ifjú zenebarát körének tagjai látogattak el a szakmunkásjelöltek kollégiumába, hogy játékukkal-éneklésükkel i£^riy örköd lessék a hallgatókat.

Elvezettel hallgatták a jelenlevők a művelődési ház leánykórusát, s a zeneiskola szólóhangszereseit. A szociografikus vizsgálódást folytató gyakorta jegyzett be noteszébe olyan mondatokat, amelyek mind azt bizonyították: nem maradt hatástalan ez a nemes törekvés.

Vízvezeték-szerelők, gázszerelők szerkezeti lakatosok, kőművesek és festők lesznek hamarosan azok a fiatalok, akik n\ost heteken keresztül ismerkedtek a zenével. E cikk befejezéséül nagyon ideillik az a fnondot. amelyet ■ az egyik fiatal irt le vallomásában: „Tartson még tovább, sokáig, hogy ismerkedünk a zenével."

Varga Mihály

£n bélyegzett ember lettem Kecskeméten Rajzversenyeket nyertem már, de a gimnázium rajztanára így vélekedett: „Magában a tehetségnek van egy szikrája, de az sem biztos; folytassa az apja mesterségét."

Megfelelő helyre tettem tanácsát.

Voltak, akik támogattak. Héjjas János, a későbbi művészettörténész nyilvánosan végigkocsizott velem a városban. Szúnyoghy Farkas tanár is pártfogolt. Neki köszönhettem, hogy a Műpártoló Egyesület ösztöndíjat adott, majd képeket vásárolt tőlem, a lakatossegédtől.

— Ügy tudom, hogy pályakezdő festőművészként sokat nélkülözött. Kecskemét jobboldali vezetői bőszülten támadtak minden újítást, számukra még a százaa- forduló stílusaiban készült alkotások. Berény Róbert. Uitz Béla, Perlrott Csaba Vilmos művei is „erkölcstelen tvúkszemművészet- nek” tekintendők.

— Nem volt könnyű. Munka mellett természet utáni képeket csináltam a művésztelepen. Olykor-olykor a várostól kaptam szerény támogatást, de többször volt

kopp, mint hopp. 1927-ben azután sikerült bejutni a Képzőművészeti Főiskolára, ahol sokat tanultam Benkhard Ágosttól. Buzdított, segített. Nyaranta miskolci művésztelepén gyakorolhattam.

A gondok igazán akkor szakadtak rám. amikor megkaptam a diplomát. Állástalanok tízezrei kerestek megélhetést. Reménytelennek láttam az itthoni viszonyokat, meg tanulni is akartam. Gyalog bejártam Német- és Olaszországot, meg Ausztriát. Sokáig jó társam volt a bolyongásban. Szabó Vladimir. Mi mindenen mentünk keresztül? Mi mindenből csináltunk pénzt! Nappal levelezőlapokat festettem, éjjel a múzeumokban másoltam a klasszikusokat.

Benkhard hívott haza, de mentünk volna, mert nagyon nemszeretem módon alakultak kint az események.

— Miként boldogult diplomásként?

— Nagy keservesen kaptam helyet egv sárbogárdi magániskolában. Mellékesen acképeket festhettem tb. szolgabírókról, katonatisztekről. Onnan Csongrádra kerültem, ahol életem legszebb éveit*" töltöttem. Ismét kinyílt a szemem az Alföld szépségeire, a paraszti munka ősi ritmusára. Dolgoztam. Kiállításomat kedvezően fogadták, sokat vásároltak.

A mecénás és a Gestapo

Csak éppen magamban kételkedtem. Mit is érek valójában? Próbára akartam tenni az erőmet. Hincz Gyula is nagyon biztatott. Azt mondta, hogy Med- nyánszky óta ilyen szép tájképeket nem látott. írt Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának. Az ajánló sorok után bekopogtattam a nagytekintélyű akadémikus lakásán. A szakácsnő háromszor becsapta előttem az ajtót. En — lesz. ami lesz — bedugtam az ajtórészbe a lábam és maradtam.

A híres művészettörténész csak hosszas rábeszélés után ígérte meg, hogy megnézi a képeket. Hazautaztam és stráfkocsin újra feldöcögtem Pestre, most már a képekkel.'Petrovics Elek megint- csak elutasítóan viselkedett; végül öt percet ígért. „No, mutassa, mit hozott..."

Három óra múlva megölelt, megcsókolt, elnézésemet kérte. Nála szolgált ki először és utoljára libériás inas. Hamar bizonyíthatta. hogy segíteni akar rajtam. SAS-behívót kaptam, elintézte a mentesítést, majd segítette pesti kiállításomat.

1944. március 19-én délelőtt, az Ernst-múzeumban láthatta először a fővárosi közönség a képeimet. Csak néhány óráig. A történelem közbeszólt. Petrovics- csal is inkább a várható tragikus

eseményekről beszélgettünk. „Én annyi mindent tettem a magyar kultúráért, hogy meg fogom úszni az egészet.” Másnap elvitte a. Gestapó.

A Kossuth-díj és a csalódások

Időközben Szolnokra költöztem és 1945-től az ottani művésztelepen, kedvező körülmények között dolgozhattam. A felszabadulás után jött egy egészen új valami, ami olyan ujjongásszerű volt. meghirdették az új realizmust. Megkérdezték tőlem, hogy tudnék-e ilyen képeket csinálni. Elvittem a vázlatokat a Népművelési Minisztériumba, megkaptam a megbízásokat és Szolnokon elkészítettem a festményeket. így jött létre a Magyar—Szovjet Barátság, A nép fiai. A tanács első ülése. Elébb a Munkácsy-díj második fokozatát, majd a Kossuth- díjat vehettem át az ország fővárosában.

Magam sem hittem, hogy ezután valóságos belső számkive- tettségbe kerülök. A szakmában rengeteg bírálat érte ezeket a képeket, hadd tegyem hozzá, joggal. Kezdetnek tartottam az egészet. az új tartalomhoz kerestem az új formát, kifejezést. Gondoltam, hogy később majd festőileg is elmélyíthetem a témát, részese lehetek egy új stílus kialakításának.

Elfogyott körülöttem a levegő. Semmilyen megrendelést nem kaptam. A Képzőművészeti Alapnak, meg a Képcsarnoknak dolgoztam, és tanítottam a Képző- és Ipar- művészeti Gimnáziumban.

Bármennyire is keserűek voltak a támadások, lehet, hogy mégis jót tettek velem. A magányban újra elmélyülten kereshettem a táj- és életkép korszerű formáit. Apámtól tanultam, hogy nem szabad elcsüggedni - akkor se, ha az embert a zászlórúddal verik fejbe. „Küzdve alakítom önmagam" és talán sikerül egyesíteni pályám különböző korszakainak eredményeit, tanulságait, erényeit.

Az összegezés évei

Fehér Zsuzsa így jellemezte hatvanadik születésnapján a Művészet hasábjain megjelent hosszú cikkében: „Egy évtized alatt visz- sz&szerezte; festészete igazi értékéit'. .. " Az v úf kének- érthetővé teszik a lelkendező nagy kompozíciók szerepét is Benedek művészetében :.. A két szakasz egyensúlya ezzel helyreállt. A korai képek ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői- megismerés győzelmesen szép munkája váltotta fel.”

A Kossuth-díj as művész szülővárosában még nem mutatkozhatott be gyűjteményes kiállítással. Illő lenne megtisztelni magunkat és a művészt önálló tárlat rendezésével. Ha előbb nem, 1976 tavaszán, hetvenedik születésnapja táján.

Heltai Nándor

• Lótolvaj

Az igénytelenség határtalan?

Avagy-vakká tesz a megszokás?

Ha az ember faluról falura, városról városra jár, és ha utazásai közben azt látja, hogy a könyvtár ablakában a felirat csúnya betűkből áll, szakadozott, gyűrött élsárgult papíron; vagy az tűnik a szemébe, hogy a klubkönyvtár bejárati ajtaján órmótlan lakat „díszeleg”, a mozi kirakatában cseppet sem vonzó propagandaszöveg és kép látható, akkor kezdetben hajlandó azt gondolni, hogy „na istenem, hát ilyen is van, ez is előfordul, ettől még nem dől össze a világ”.

Igen ám. De ha az ember tovább utazik vizsgálva és kutatva a valóságot keresve az élet-alakulás szép nyomait — és természetesen örülve minden fejlődést bizonyító ténynek —, ha további látogatásai során nem egyszer-kétszer, de sokszor lát, tapasztal hasonlókat, akkor mit gondoljon?

ÉRDEMES

MEGNÉZNI

Csongor és Tünde a

Bábszínházban

. Tünde keresi Csongort, Csongor keresi a boldogság aranyalmát termő fáját — és közben mindent bejárnak, az emberi lét mélységeit és magasságait, a tün- dérszárnvú valóság és a képzeletszülte mesék végtelen birodalmát. Költészet repíti és az érte• Csongor elindul megkeresni a boldogság jelképét, az arany- almát.

lem segíti Csongort kitűzött célja, az igazi emberi értékek meg- lelése felé. Vágyik az aranyalmára : a tudás gyönyörűségére, a szerelem csodájára és erős, tisztaszí vű emberi hatalmára a minden szépet és > jót megrontó sötét erők felett. Megküzd velük és legyőzi őket. Így szokás ez a mesékben, s ha nagyon akarjuk, a valóságban is.

' Ezt a megszívlelendő tanulságot sugallja Vörösmarty drámai költeményének minden sora. Nem tudjuk, mit élvezzünk jobban: a játék friss örömét, a drágakőként felszikrázó gondolatok szépségét, a szavak bűbájos zenéjét, vagy a bábszínház művészeinek teremtő fantáziáját. Megérezték, hogy a bábszínpad, ez esetben talán még többre is képes, mint az igazi, mert naturális kötöttségek nélkül bonthatja ki magát a mesét, anélkül, hogy ez kisebbítené az eredeti mű szépségét, érzelmi, filozófiai gazdagságát.

Fenntartás nélkül lehet dicsérni a darabot bábszínpadra alkalmazó Szilágyi Dezsőt, a szépséges és leleményes bábokat valamint a mesebeli tájakra kalauzoló díszlet tervezőjét Koós Istvánt, a parányi színpadot határtalanná tágító rendezőt, Szőnyi Katót, végül a bábokkal együttélő, láthatatlanul is mindent láttató színészeket. Merész és sikeres vállalkozásukért különösen hálásak lehetünk, hiszen a Csongor és Tünde érthetetlenül elhanyagolt mostohagyermeke a hazai színpadoknak, pedig alapmű. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy akiknek kimarad az életéből, szegényebbek is lesznek egy pótolhatatlan élménnyel.

Ezért is ajánljuk elsősorban a diákok figyelmébe a bábalakban feltámadó Csongor és Tündét, de érdemes megnézniük a felnőtteknek is. Olyan műről van szó és annyira élményszerű, korhatár nélküli megvalósításban, ami egyforma erővel szól gyerekekhez-és nagyokhoz. Mindazokhoz, akik hisznek a költészet csodájában. V. Zs.

Címképünkön: végül minden jóra fordul. Csongor meglelte az aranyalmafát és Tündét, és még az aranyosan rosszcsont kis ördögfiókák is megszelídültek.

Ha ilyeneket lát, például:

A nagyközségi művelődési ház emeleti kistermében napokkal azelőtt „ottfelejtették” a szemétrakásokat. s ugyanabban a szobában a vízcsap egy év óta folyik — a gazdasági ügyintéző saját bevallása szerint —, annyira, hogy közben „ripityára ment" már a valamikor szép és tiszta padló.

A falusi klubkönyvtár egyik helyiségében a székekről valaki erőszakos kezekkel letépte a kárpitot, s most rongyosan lógnak a textildarabok a rozoga lábú, erősen tönkrenyomorított ülőalkalmatosságokról. Kérdezzük: Miért nem cserélik már ki vagy miért nem javíttatják,meg ezeket? S a válasz: nincs rá keret. Ki tette tönkre így a jámbor bútordarabokat? Nem tudják, honnan is tudnák!

a községi művelődési otthon előcsarnokában valósággal szemétgyűjtő telepet találunk. Halomban állnak a használhatatlan fa-, vas-, deszka-, üveg- és egyéb tárgyak. A ház gazdái sem tudják már hogyan, mikor kerültek oda? Mikor viszik el mindezt a sok csúfságot? Nem tudják. Talán, egyszer elviszik majd.

Egy másik helyen a közművelődési intézmény vezetőiének irodáját raktárnak hittük. Egyre csak azon jár az eszünk ott az „irodában”: Jól érezheti benne magát a kicsit — egy icipicit — is igényes ember? S az: vajon ennek az egyébként jószándékú illetőnek a lakása, otthoni szobája milyen lehet?-Nem is érdemes tovább sorolni az elrettentő példákat.

Az ízléstelen plakátokat, az ablaküvegekre ragasztott papírdarabokat, az elromlott csapokat, az eldugult WC-ket, a bejáratot eltorlaszoló kerékpárokat, a nézőtéren recsegő-nyikorgó székeket, a sáros-piszkos falakat, a művelődési otthonhoz „ragasztotta tyúkólat, a hulló vakolatokat, a klubhelyiségekben található szekrények tetején a limlomot, és így tovább és így tovább.

Nem győzi kutatni-keresni az ember a magyarázatot: mindez miért is van így? Miért nem az igényesség. - a rendszeretet és a tisztaság iránti rajongás győz? Miért a sok Ízléstelenség és elhanyagoltság .olyan sok helyen?

Határtalan talán az igénytelenség? Avagy vakká tesz egyeseket — sokakat — a megszokás? Mert naponként elmegy a csúnya ablak, az órmótlan plakát, a piszkos asztal, szekrény mellett, ezért nem is tűnik már szemébe?

Most az következne — teljesen érthetően —. hogy sok-sok ellenkező példa is van. Természetesen van. Voltunk már mi is olyan könyvtárban, amelyiknél nem kulturáltabb, nem otthoniasabb a legszebb lakás sem. S láttunk művelődési házat kívül-belül vonzónak. Mozit is, klubot is nagyon ízlésesnek. Cikkünket éppen abban a reményben irtuk, hogy az ilyenek száma szaporodjék.

V. M.