Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1914. Június S9.A vasúti átjárók veszélyei

Sokak szántára talán feleslegesnek tűnik, hogy st járművezetők figyelmét olyan veszélyforrásra hívjuk fel, amely — mint mondani szokás — köztudott.

Nos, mi olyan kevésbé ismert forgalmi szabályra irányítjuk rá a gépjármű- vezetők figyelmét, amelynek nem ismerése súlyos baleset > okozójává vált. i^ezdjiik talán alapoknál: a KRESZ félreérthetetlenül kimondja: „Vasúti átjárón csak akkor szabad áthaladni. ha a jármű vezetője kellőképpen meggyőződött az áthaladás veszélytelenségéről.'' á sorompóval, fénysorompóval védett vasúti átjárókban a járművezetők többsége lassítás, körültekintés nélkül halad át, , holott halálos veszedelem leselkedik rá. Ezt példázza a már említett szerencsét-^ - . ienség.

V Szabadszállás és Kun- , szentmiklós közötti vasútvonal és egy közút kérész- 1 ieződésében — amely sorompóval védett — Kiss Ferenc tiszakécskei lakos egy pótkocsis vontatót vezetett. A sorompó nyitott ál- lapuiban volt, ennek ellenére a vontatóvezető lassította járművét, balra és jobbra is figyelt. Jobbfelől !p| vasúti őrház mindössze ' 36 méteres kilátást tett lehetővé, s nem láthatta az arról 30 kilométeres sebességgel érkező Sziróczki István vezette Vágánygépkocsit, A vontató két első kereke ekkor már a vágányok között volt, s hogy Kiss Ferenc a súlyosabb szerencsétlenséget elkerülje; gázt adott. Ennek ellenére a vágánygépkocsi á pótkocsinak ütközött, amelynek során egy életveszélyes és egy sú- lyos sérülés ‘őrtént. ■ . yJfH

Ki volt a hibás? Kit terhel a felelősség ezért a sze- L<|- rencsétlenségért? Egyértel- ;j műén nem lehet elmarasz- '» talni sem az egyik.scm'pc- r^díg *:* másili^iarínít,

'jét. Vajon miéit? A vasúti 1 forgalmi ■ .utasítás értelmében a sorompó leengedése csak „v.onatszáinban" közle- . kedő járművek részére van c] előírva. De egyéb jármüveknél — így a vágánygép., kocsiknál — a sorompó leengedése nem kőtelező. A vasút forgalmi utasítása ép* • pen ezért előírja« hogy „út- 1 átjáróhoz, tekintet nélkül arra, hogy van-e rajta sorompó vagy nincs, minden- 1 kor legfeljebb óránként » kilométeres sebességgel szabad közlekedni és a motoros kiskocsi — vágánygépkocsi — Figyelj'. jelzést köteles adni”.

Nos, a fenti esetben hibát követett el a vontató Vezetője — ennek pontos megítélése a bíróságra tartozik — de hibás volt a vágány- gépkocsi vezetője is, mert megszegte a vasútforgalmi utasítás előírásait, túllépte az előirt sebességet, bár az áthaladási elsőbbség joga őt iUette meg.

Ez a sajnálatos baleset, ágy véljük, égy olyan vas- útforgalmi szabállyal ismertette meg olvasóinkat — ez a KRESZ-ben Ilyen konkréten nem szerepel -r-. amely lehetőséget teremt olyan vasúti jármüvek sorompóval védett közúti kereszteződésen való áthaladására, amelynek érkezésekor nem zárják le a sorompót. A közlekedésrendészeti szabályok értelemszerű betartása tehát a vasúti átjáróknál ezért rendkívül fontos. hiszen bármikor érkezhet akár öt kilométeres sebességgel is egy vágánygépkocsi, s a közúti jármű vezetőjének elsőbbséget keli ídni. Ezt pedig csakis úgy tudja végrehajtani, ha járművével a vasúti átjárói nagy figyelemmel és olyan sebességgel közelíti meg, hogy bármikor még bizton- i ságosan “meg tudjon állni.

Jó ezt a szabálykipgésziiésl < ^megjegyezni, hiszen bárme- •y :lylk .Járművezetővel előtör- ‘ dúlhat hasonló helyzet, s ha

K

^flsméci nz előírásokat, meg- ■. Íeiőzhcíí ,x balesetet. y

F.‘ vasúti szabályzatra á ; yfíAAV, Szegedi fgazg'i tóságá- ■ Rak- '• vasútüzemi biztonsági | hiVia let íafe; figyel- ’ ' tjfe műnket, akiknek e/úíon i ■ íí«is'zönr tel mondunk a gép-;

. .-r.::-n-, ívi /c!Űky nővérén: >•

15ö‘ Gémes Gábor ft

Gépesített kubikosok

Nehéz emlékű szakma a kubikosoké. Á fiatalabbak azonban már nem is emlékeznek a talicskájukat verejtékezve toló földmunkásokra, az alföldi falvak vándormadaraira, akik kora tavasszal nekidőltek a talicskának, és késő őszig úgy-ahogy megkeresték családjuknak a télire- valót. Ott voltak ők éhbérért mindenütt, ahol földet kellett mozgatni. De földet ma is mozgatnak, hiszen az út-, csatorna- és más építkezésekhez előbb rendezni kell a terepet. Bár még sok helyen a talicskára is szükség van, a nehezét azonban már a gépek végzik. Egy ilyen földmunkásvállalatnál, illetve annak kecskeméti főépítésvezetőségén tettem látogatást a minap.

Nyolc évvel ezelőtt települtek Kecskemétre, a Korhánközi útra, s azóta innen „rebbennek” ' szét oda, ahová munkájuk szólítja.

— Sajnos — mondja Major Ferenc főépítésvezető —, a legkevesebbet a megyeszékhelyen dolgozunk. Pedig szívesen vállalnánk részt a város fejlődését elő. segítő különböző munkákban. Igaz — teszi hozzá —, most az E—5-ös út felett átvezető felüljáró földmunkáit mi végeztük. Azt hiszem, a megrendelő elégedett lehet velünk. A múlt év májusában láttunk hozzá a 90 ezer köbméter föld megmozgatásához, s ez év március végén már be is fejeztük. A 6 millió forint értékű munka jó részét 5 nagy teljesítményű gépünk végezte 35 kezelővel. Azt hiszem, hirtelen nehéz lenne kiszámítani, hogy a gépek nélkül mennyi emberre, hány talicskásra lett volna szükség. Biztosra veszem, hogy nem készültek volna el ilyen rövid idő alatt.

— Mit' tudnának még dolgozni Kecskeméten? <

— A Bács_ megyei, sőt a távolabbi közvélemény is nagy figyelemmel kíséri a kecskeméti házgyár építését. Nos, ha ez a gyár megkezdi a termelést, szívesen vállalnánk a lakásépítési programon belül a fogadószintek elkészítését. Minden feltétellel rendelkezünk e munka elvállalásához. Azt csak zárójelben . teszem hozzá, hogy -a Fővárosi 43.

számú Építőipari Vállalat által épített lakások, illetve házak fogadószintjeit két testvér-főépi- tésvezetőségünk végzi...

— Ha itt nincs munka, akkor hol van?

— A Siófoki Gázvezeték Vállalat megrendelésére mintegy 70 kilométeres csatornát ástunk, valamint elkészítettük a szükséges műtárgyakat, Adonytól Városföldig. Januárban kezdtünk, s most június végén fejezzük be.

A Kiskőrösi Vízgazdálkodási Vállalat részére Kunadacson és Páhi községben dolgozunk. Több mint 10 kilométeres belvízlevezető, illetve öntözésre is alkalmas csatornát készítünk részükre. Ott vannak dolgozóink az algyői, valamint a makói új hidak4 építésénél is. Az idén 87 millió forint értékű munkát rendeltek nálunk.

Kétszázhatvan dolgozónk és 45 nagy teljesítményű gépünk van. Központi telepünk rendelkezik javítóműhellyel és emellett 4 műhelykocsink' járja rendszeresen a munkahelyeket, s amit csak lehet, a helyszínen megjavítanak Igen jól szervezett a diszpécserszolgálatunk, s mindent elkövetünk az állásidők csökkentéséért.

— A szakmunkás-ptánpótlás- ról gondoskodnak?

— Nem feledkezünk meg természetesen erről sem. Évente átlag három különböző tanfolyamot szervezünk, ahol a költségünkön szakmát szerezhetnek a

0 Papp János és Domokos János gondosan átvizsgálják az alig féléves új gépet, mielőtt elindulnának az új munkahelyre.

jelentkezők. Augusztusban például nehézgépkezelők részére kezdődik háromhónapos tanfolyam. Egy feltételünk van, két évig itt kell maradnia annak, akit kitaníttattunk. De a legnagyobb ritkaság, hogy két ,év után valaki is elihegy. Nálunk még a fiatalabb — mondhatnánk kezdő — szakmunkások is megtanítják a számításukat.

Eddig 33 brigádunk nyerte el a szocialista címet, közülük természetesen bőven akadnak olyanok, akik többszörös birtokosai a címnek. A szkréperes brigád például, amelyik az E—5-ös felüljárónál is dolgozott, kétszeres aranyérmes. A kongresszus tiszteletére brigádjaink vállalták, hogy éves tervüket. S százalékkal

!

9 Krenács György hegeszt.

0 Balra: Bacsó Lajos és Tőlh István berakják a műhelykocsiba a javításhoz szükséges alkatrészeket. (Opauszky László felvételei.)

túlteljesítik, ami mintegy 4,5 millió forintnak felel meg.

A beszélgetés után rövid sétát tettünk a javító műhelyekben. Az egyik előtt álló sárga műhelygépkocsinál két fiatalember dolgozott. A főépítésvezető így mutatta be őket:

Bacsó Lajos és Tóth István szerelő az ezüstkoszorús Kossuth brigád tagjai. Régi dolgozóink, s mindketten kétszer kapták meg a Kiváló dolgozó kitüntetést.

— Mezőberényiek vagyunk — mondja Bacsó Lajos. — Hat éve dolgozunk itt, s azt hiszem, egyelőre nem is kerül sor állásváltoztatásra. Nem vagyunk vándormadarak, itt szeretnek, megbecsülnek bennünket, és a kereset sem rossz; Most éppen Kazincbarcikára indulunk az egyik brigádhoz.

— Nemrég jöttünk meg Paksról, áz atomerőmű építkezéséről — veszi át a szót — Tóth István.

írri.Jé\ megértjük egymást, .együtt ..jűtazpnk, líaza a Hétvégeké«, s Együtt'"Is 'jövünící Lehét, 1 hogy együtt is szánjuk rá magunkat a nősülésre — teszi hozzá mosolyogva.

Üzemi sétánkat folytatva egy hatalmas gépmonstrumhoz érkezünk, amelyet két fiatalember, Papp János és Domokos János ápolt éppen. Ök Is .Paksról érkeztek az új Sz—100-as szovjet dózerral, s átvizsgálás után indulnak Lajosmlzsére, ahol lakásépítés előtti földmunkákat végeznek.

A műhelyek között villog az ívhegesztő vakító fénye, Krenács György, aki immár nyolc éve dolgozik itt, s szintén az egyik szocialista brigád tagja, egy szkré- perládát hegeszt...

Opauszky László

CIKKÜNK NYOMÁN

Rendbe teszik a cukrászüzemet

Május közepén beszámoltunk lapunkban arról, hogy a Bács- Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat nem megfelelő, mostoha körülmények között dolgozó cuk- rászműhelyének termelését a KÖJÁL ideiglenesen leállította. Azt is közöltük, hogy az időközben szerzett megnyugtató tapasztalatok alapján pár nap múlva hozzájárultak a műhely újbóli üzembe állításához. A vállalat a még meglevő hiányosságok fokozatos felszámolására jegyzőkönyvben kötelezte magát. A cikket azzal fejeztük be, hogy az intézkedések végreh'aj- i tásáról később hírt adunk.

1 A jegyzőkönyvben a legszükségesebb feladatok elvégzésére kiszabott határidő június első hetében lejárt. A napokban tájékoztatást kértünk a vállalat illetékeseitől.

Mint már említettük: írásbeli határozat született,, amely nemcsak a fennálló hibák mielőbbi megszüntetése iránt intézkedett, hanem ezen túlmenően is a lehető legmegfelelőbb munkahelyi, termelési körülmények megteremtését szorgalmazza.

Az üzletvezetői iroda eddig magában a termelő üzemben kapott helyet, ami Higiénikus szempontból súlyosan kifogásolható. Mint arról a beszélgetés során értesültünk, időközben — a vállalati ellenőrök másik épületbe „telepítésével" — sikerült új irodát kialakítani, sőt így a műhely területe is jelentősen bővült. Az iroda szomszédságában hélyezik majd el a női öltözőt, amely eddig a férfiakéval közös épületben. volt.

A fagylaltüzemet a Bajcsy-Zsi- linszky utcába költöztették. Ennek az intézkedésnek a jóvoltából újabb 60 négyzetméter területet nyertek, ami az áru kiszállítását megelőző tevékenységet: a készáru-raktározást, s az úgynevezett expediálást segíti elő. Ily módon az az áldatlan állapot is a múlté lesz végre, hogy a megrendelők a termelő üzemben utcai ruhában forgolódnak ... A felelős vezetők ígérik,‘ hogy a jövőben a műhelyben nyersanyag és készáru, cukrászok és szállítók „találkozására” nem ~~kérül sor. A mófO()dtő‘ ’áthelyezésével ugyancsak lényegesen 9' nagyobbodott az üzem' belső1 felülete.

Valamennyi kézmosóhelyhez hideg-meleg vizes bojlert szereltek fel, és rövidesen korszerűsítik a teljes üzem melegvíz-ellátását is. A munkaasztalok felületét a célnak megfelelő higiénikus borítással látják el. Üjra- festik a műhelyben levő gépeket, állványokat stb. is.

A továbbiakban is igyekeznek — egyebek között a munkaszervezés még hatékonyabbá tételével s javítani a helyzeten. Mindenesetre az eddig tett intézkedések megnyugvásra adnak okot. De szükség is van a minél tökéletesebb üzemi rendre, különösen most, a végre-valahára talán elérkező nyár küszöbén.

J. T.

Egy szocialista brigádvezető - a századból!...

záz év múlva kosztümös történetek főszereplői lesznek a ma élők;?

Száz, esetleg több száz év múlva pontosan Olyan romantikus rjegény- vagy tévéhősök leszünk á jóval utánunk születők szemében, mint napjaink történelmi drámáinak koronás és koro- nátlan főszereplői. Egészen pontosan: mégsem leszünk hasonlatosak hozzájuk, hiszen ami velünk elkezdődött, az pár száz év távlatából lehet ugyan romantikus történelmi múlt idő, de minőségében mégis mindvégig újat jelent. A szocializmus időszámításának kezdetét.

Mi már rég nem leszünk, amikor a későbbi korok emberei mérlegre tesznek bennünket. Értékelik szavainkat, cselekedeteinket, ' munkánk eredményeit és azt is, amivel alatta maradtunk lehetőségeinknek, adósai maradtunk saját korunknak. A jót is,

meg a rosszat is, az erőnket is, meg a gyengeségeinket is.

Furcsán hangzik, de egyszer- csak megjelenünk egy borzasztóan távoli képernyőn — ha annak hívják majd —, és az, hogy milyen . ruhát viseltünk, meddig ért a hajunk, legfeljebb a kosztümtervezőknek okoz majd gondot. A XXI. század nézőjét az érdekli majd: milyenek voltunk nevetésünkben és haragunkban, elszánásunkban és közönyünkben, gondolatainkban és munkánkban mi, névtelen, de legelső építői a szocialista társadalomnak.

Hogy milyenek leszünk majd az utókor szemében, azon is múlik — milyenek, vagyunk? Találunk-e örömöt, szépséget a sokszor hétköznapinak tűnő feladatokban, tudunk-e valóban szocialista módon tanulni, élni, gondolkodni, akarunk-e ezért tenni is valamit?

Igen, de mit? Egyszer arra panaszkodott valaki: „Ma már nem is történnek igazán nagy dolgok. Csak mennek a napok, egyik a másik után, és soha nem történik semmi!" Valóban így volna? Vagy egyszerűen nem tulajdonítunk jelentőséget az úgynevezett szürke hétköznapok látszólag jelentéktelen, valójában az emberi magatartás minőségi változásáról tudósító eseményeinek?

*

Itt van .például egy, a sok közül. A kiskunfélegyházi Lenin Mg. Tsz kiegészítő üzemeinek

brigádversenyében első lett a Petőfi brigád. Az esemény önmagában nem érdemelne különösebb figyelmet, elvégre jól dolgozó, győztes brigád sok van, de olyan már kevesebb, amelyik önként lemondana jutalma feliről — tízezer forintról —, hpgy ezen a pénzen támogassa a tsz legjobban rászoruló nyugdíjasait és megvesse az alapját az oly nagyon nélkülözött műszaki szakkönyvtárnak.

ötezer forintot kaptak az öregek, többen sírtak is a meghatottságtól. Főleg az lepte meg őket, hogy a mai fiatalok gondolnak rájuk, bele tudják élni magukat azoknak a helyzetébe, akiknek az egész élete kemény munkában telt el, de áz, amit ők erőben áldozatvállalásban beleadtak a „közösbe”, nem nagyon térül vissza a sovány kis nyugdíjukban, örültek is a vá- ratlan adománynak, de .sokkal jobban annak, hogy ilyen fiatalságra támaszkodhat a szövetkezet.

— Rendes srácok — dicsérték őket a vezetők is. — Szeretik a szakmájukat. Régi, hasznavehetetlen teherköcsikat, autóbuszokat, villástargoncákat építenek vadonatújjá, érdemes megnézni, milyen az a jármű, amikor behozzák, és milyen, amikor kimegy! Alig győzik teljesíteni a megrendeléseket, olyan hírük van messzi környékén, A tévé is ideküldi az összes lerobbant járművét. A múlt évi 13 milliós

tervüket 15 niillióra túlteljesítették.

Megállni sem érnek rá. Annyi a munkájuk, hogy 8 órába bele sem fér, sőt ilyenkor, a mező- gazdasági szezonmunkák idején, a hét végét, vasárnapot is többnyire bent töltik a műhelyben. Többet vannak együtt, mint a családjukkal, s talán ezzel is magyarázható, hogy összemele- gedtek, adnak egymás szavára, véleményére, s nemcsak megkeresni tudják a pénzt, hanem ősz. tani is tudnak belőle, ha a közösség becsülete és a maguk embersége úgy kívánja.

Fiatal, göndörhajú srác a brigádvezető: Balogh Jani. Ha az utéán, moziban vagy presszóban látom: egy jóképű fiatalember. A haja nem túl hosszú, de nem is rövid, a viselkedésében nincs semmi feltűnő, de nem is húzza össze magát. Szeret dolgozni. Valóságos izgalom fogja el,' valahányszor behoznak az ócskgyastejepről egy kocsicsont- vézat, és ragyog a'szakmai büszkeségtől, amikor a poraiból feltámadt és újjászületett jármű bejáratásra készen pompázik az udvaron. Szeretne még többet tudni a szakmájáról, ezért született meg a könyvvásárlás gondolata, csak egyet nem szeret — s ezt rögtön közölte —, ha külön emlegetik a brigádjától.

— Közösen döntünk mindenben. Közösen határoztuk el azt

is, hogy ha már szocialista brigád lettünk, kötelességünk szocialista módon élni, gondolkodni és tanulni. Abban is egyetértünk, hogy kevés legyen a szöveg, inkább a tettek beszéljenek. Így aztán gyorsan eldőlt, hogyha segíteni akarunk valakin, csak az öregek jöhetnek szóba.

— Mi megkeressük, amire szüksége van a családnak — szól közbe Kovács Ferenc —, miért ne segítenénk a nyugdíjasokon? Olyan kevés kell nekik, egy kis figyelmesség, szeretet. Aki ezt nem érti meg, gondoljon arra, hogy egyszer ő is megöregszik.

Úgy látszik, csak példát kell mutatni valakinek. Most a Petőfi brigád vállalásához már a lakatosok is csatlakoztak, ötezer forinttal, a második helyért járó jutalmuk felével. Most ugyan az elsőbbségért versenyeznek, de azt máris leszögez- ték: mindegy, hogy ki lesz az első, a jutalom szétosztása marad a régiben. Ezt az összeget ezentúl mindig nemes, vagy az egész közösség javát szolgáló célokra fordítják.

Milyenek leszünk majd száz és több száz év múlva, az utánunk- jövők által összerakott képekén? Nehéz kitalálni, hiszen még az általam kiválasztott brigádvezető sem egyetlen személyt jelent. Egy brigádot. Egy önmagát formáló, erős, eleven szocialista közösséget.

Vadas Zsuzsa