Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-28 / 149. szám

1974. június 28. • PETŐFI NfiPE •. » Ábrázolások síkban és térben Jegyzet egy kerámiakiállításról A festészet és á szobrászat a művészetek egyazon cso­portjába tar­toznak, a vi­zuális művé­szetekébe. A színt, épp úgy, mint a formát, a térben, első­sorban a szem, a látás szerve rögzíti, noha az előbbi csu­pán síkban, az utóbbi viszont a térben, kita­pintható mó­don helyezke­dik el. Azo­nosság és kü­lönbözőség kapcsolja tehát egy­be a festészetet és a szobrászá- tot — de mégis valamiképpen a rajzolt, sík ábrázolást köze­lebb érezzük magunkhoz. Ennek oka feltehetően nem más, mint az, hogy oktatásunk szinte kizárólag a rajzzal, s ta­nításával foglalkozik, s a tan­tárgy nevéből is következően alig-alig szentel figyelmet a tér­beli alakzatok megformálásának, sajátosságainak. Pedig a legki­sebbek, az óvodások számára még a puha gyurma épp oly ro­konszenves játék, mint a vízfes­ték vagy a színes ceruza. De az iskolába kerülve elhanyagolják a formázást és csupán ábrázol­ni tanulnak. És a kettő nem ugyanaz. Az országban igen-igen ritka az olyan általános iskola, ahol valamilyen formában a gyerekek térszemléletének kifejlesztésével foglalkoznának. Ahol van ilyen, azt nem lehet eléggé megbecsül­ni. A gyermeki alkotásnak olyan varázslatosan szép darabjait vo­nultathatják fel ezek a csopor­tok, mint amilyeneket a soltvad- kerti általános iskola kerámia szakkörének kiállításán láthat­nak a látogatók. A négy éve dolgozó közösség tagjai a mes­terség — ez esetben inkább er­ről, mintsem művészetről van még szó — elemeinek elsajátítá­sa nyomán rátaláltak a kifeje­zési lehetőségek szabad haszná­latára, és ezt a felszabadult és esztétikailag sem érdektelen vi­lágot vehetjük szemügyre az is­kola e célra kiürített osztály- termében. Egy kamarakiállításra való te- rakotta szobrocska, edény, má- zozott falikép és zománcozotf, áttört plasztika sorakozik a te­remben. Kancsók, vázák, ivó­edények, sokféle, változatos dí­szítéssel. Emberi ég állati ala­kok hol a mesevilágától szépítet- ten, hol vaskos naturalizmussal megformálva, agyagbarnán vagy színes mázzal díszítettem Figu­rák és tájrészletek; tűzpiros vi­rág, narancssárga nap, fehér házikók, zsendülő bokrok, boga­rak, madarak... Síkban, áttört féldomborműveken, kisplasztiká­ban kifejeződő sajátos világ. És ha az itt látható alkotások stílu­sa nem mutatna ilyen változatos sokféleséget, akkor még egy tu­datos, érett művész tárlatára is képzelhetnénk magunkat. Érett, tudatos művészt emlí­tek, mert napjaink képzőművé­szete szívesen kalandozik el a 0 Barta Gizi, aki évente rend­szeresen egy-két díjat nyer el. gyermekek gondolatvilágába. Nosztalgikus érzésektől vezérel­ve, meg a fiatalok üdén naiv természetszemléletét keresve. És ha a rutin hiánya meg is külön­bözteti az iskolázott alkotó mű­vészt a gyermekmunkától, pél­dául a vízfesték használata ese­tében, ez a - különbség csaknem teljesen eltűnik az égetett, má- zazott kerámiák esetében. Leg­alább is ezt mutaják Barta Gizi, Horváth Mariann, Gál Judit vagy Czakó Zsuzsa hetedik— nyolcadikos osztályos lányok munkái. Az agyag megmunkálása a legősibb mesterségek egyike. A gyermekek képességeinek fejlő­dése pedig szinte ugyanazt az utat követi, melyet az ősember járt végig a kezdetleges, szárí­tott agyagfigurák megalkotásától, mondjuk a krétai vázák tökéle­tességéig. Krebst Gyuláné, ,.kerámiához értő rajz szakos tanár" — így szólt ugyanis a pályázat, mely­nek eredményeképpen három éve fiatalon az iskolához került — a természeti tárgyak, élőlények ta- nulmányoztatásával kezdi a leg­kisebbek, az ötödikesek formaér­zékének kibontakoztatását. A biológiai szertárból sündisznót, csigát, baglyot és egyéb állatot kölcsönöz a foglalkozásokra min­ta gyanánt, s a gyerekek ezek agyagba formálása nyomán is­merik meg az agyagot, a mintá­zás technikáját. Ezt követi a síkban való áb­rázolás — felfogható ez a sza­kasz már bizonyos elvonatkoz­tatásnak is —."amikor is a for­ma egy hányadát' elsüllyesztik, és féldomborművet készítenek. Ezek a terakotta alkotások idő­vel színeket, mázakat is kapnak, és az égetőkemencéből kikerül­ve a megtervezett színek felra­gyognak az ábrázolt térformá­kon, síkokon. Azután megszűnik a kötődés a valóságos látványhoz is. A gyerekek már nemcsak minta után dolgoznak, hanem fejből, képzeletük játékának engedve rajzolnak terveket — papírlap­ra. Ezeket azonban ki kell mun­kálni — ezt a fázist szeretik a legkevésbé —, ál kell gondolni, tudatosítani mindazt, amit csi­nálnak. És így érkeznek el nap­jaink korszerű formaalkotásá­hoz, az iparművészeti tevékeny­séghez. A tervet samottlapra raj­zolják át, majd .ecsettel felviszik rá a máz festékanyagát. Mivel a nyers máz nem azonos színű az égetettél, a következő művelet, a hevítés a kemencében, ez alkot­ja a munka legérdekesebb, leg­izgalmasabb részét. Sajátos közösség a soltvad- kerti szakkör. A gyerekek egyé­nileg dolgoznak, s mégis alkotó­társai egymásnak. Nem irigyelik azokat, akik évente egy-két díjat szereznek rendszeresen az isko­lának a különféle pályázatokon. Hiszen a legjobb kerémikusok nem szükségképpen a legjobb rajzolok, amiből tulajdonképpen a ..hivatalos" elismerést, az osz­tályzatot kapják. Korai személyiségvonások is kiderülnek a munka során. Van, aki tervez — eldobja — újat ter­vez, míg kielégítő ötletre nem talál próbálkozásai között. A másik gyerek pedig gyúrja- gyúrja az agyagot, egészen ad­dig, míg létre nem hozza azt a formát belőle, ami a képzeleté­ben él. És ha ez a munka he­tekig tart el, akkor sem tágít céljától. Ez az iskolai szakkör vala­hogy teljesen más, mint a töb­bi, tantárgyakhoz kapcsolódó — így a jelentkezőket inkább lebe­szélni kell a kerámiáról. De ma­rad elég tehetségesnek mutatko­zó — minek következtében az egyetlen égetőkemence is gyak­ran túlterhelt. A kikerülő szép számú alko­tás nagy része elhagyja az isko­lát is. És feltünedeznek a köz­ségbeli lakásokban. A legtöbb helyütt még szembenállnak a könyvespolcon, rádión a harmo- nikázó porcelánfiúval, a törül­köző akttal, cikázó halakkal és az egyéb, olcsó portékákkal — de feltehetően már nem sokáig. Kép és szöveg: Pavlovits Miklós A MŰVELŐDÉS FELTÉTELEI - KÉSÉSBEN Műfaj nélküli beruházások Egy ipari, mezőgazdasági vagy akár kereskedelmi létesítmény- néí már a tervezéskor pontosan tudják, hogy mikor térül visz- sza a befektetett összeg, mikor kezd kamatozni, tiszta nyereséget hozni — talán ezért is veszik sokkal komolyabban a befejezési határidőt. A közoktatási, közművelődési létesítményeknél nincs ilyen pontos számítás, hiszen az eredmény anyagiakban ki sem fejez­hető: pénzzel nem lehet megfizetni. Ki tudná meghatározni, hogy hozzávetőlegesen hány forintot ér a tudásban, műveltség­ben való gyarapodás, a szabad idő személyiségformáló eltöltése, aZ intelligenciaszint emelkedése, a műveltségbeli hátrányok ki- egyenlítése ... ? A haszon is erőteljesebb — csak ^éppenséggel nem könyvelői mértékkel kimutathatóan nyilvánul meg az emberi értékek, az emberi minőség növekedése. Ténykérdés viszont, hogy nyolc éve szinte lefékeződött a közművelődésre "fordított beruházások fej­lődése. Az eredeti elképzeléshez képest megkésve fejeződik be töb­bek között a Kecskeméti Művelődési Központ, a bajai és kiskun­félegyházi diákotthon, illetve a hozzákapcsolódó létesítmények, iskolák építése. Kialakult tehát egy ellentmondás az igények és valóság között. A helyzetet — az érintett közéleti és szakembe­rek meghívásával — ankéton próbálta tisztázni szerkesztőségünk. Vannak jó központi bizottsági határozatok az állami oktatás, va­lamint a közművelődés helyzeté­ről és fejlesztésének feladatai­ról. A két nagy fontosságú párt­dokumentumot minisztériumi és más intézkedések, utasítások, dön­tések követték. Alapszervi tag­gyűlések is napirendre tűzték, il­letve tűzik a feladatokat. Mint amikor az emberi szervezet ideg­pályáin végigfut valamilyen ér­zet és válaszképpen kiváltódik a mozgás. Iskolán belül és kívül Bőven akad tennivaló, hogy a reagálás olyan legyen, amit meg­kíván az élet. Egyre érzékelhe­tőbben kifejezésre jut, hogy a pedagógusok kiemelkedő szerepet töltenek be a köznevelésben; csökken a költelező óraszám; megújulnak a tananyagok; meg­felelőbb rendtartás ad teret az iskolai demokratizmusnak; válto­zott az érettségi és felvételi rend­szer; az utánpótlást adó művelt szakmunkásgárda felnevelésére szervezeti intézkedések léptek életbe... Be kellett ugyanis lát­ni, hogy korábban nem növeke­dett megfelelő mértékben az in­tézményes iskolai nevelés haté­konysága. A változtatásokra olyan áron is szükség van, hogy ese­tenként zavaró jelek kísérik az elkezdett folyamatot. Ugyanakkor be kell váltania a gyakorlatnak azt a követelményt is, hogy az „iskolán kívüli, aktív, önkéntes, önálló és szervezett művelődés — különböző intéz­mények társadalmi szervezetek, mozgalmak közreműködésével és segítségével — hatékonyabbá, magasabb szintűvé és szélesebb körűvé váljék, a növekvő szabad idő hasznos és .tartalmas kitölté­sét szolgálja” — mint a köz- művelődés terepét feltérképező, 1974. március 19—20-i központi bizottsági határozat megfogal­mazza. Az idevezető út ma már be­látható. Szerep- és hatáskörbö­vülések, a klub-, amatőr és egyéb mozgalmak segítése, a munkát összehangoló bizottságok szervezése, a felhasználható pénz céltudatosabb ráfordítása, a kor­szerű ismeretterjesztés, újabb együttműködési formák kialakí­tása szab egyenesebb és járha­tóbb csapást, hogy létrejöjjenek a folyamatos művelődés feltételei. Hátrányból indulva Bács-Kiskun helyzete általában megegyezik az országoséval, és ’ megszülettek a határozatok me­gyei „testvérei" is. Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága 1972. november 17-i ülésén az ál­lami oktatás fejlesztésére dol­gozott ki az országos célkitűzé­sekkel rímelő feladattervet. Sző­kébb hazánkban kénytelenek va­gyunk jelentős hátrányokkal szá­molni, amelyek a települési gaz­dasági és társadalmi örökségből adódnak. Kiemelt feladatot ad egyebek között az alsófokú ok­tatási intézmények fejlesztése, az általános iskolák körzetesítése és az úgynevezett tanyai kollégiu­mok hálózatának bővítése. Min­denképp javítani kell az óvodai ellátottságot, hogy a szociális se­gítésen túl minél kedvezőbb start­tal induljanak a gyerekek az első osztályokba. A szakmunkáskép­zésnek fel kell zárkóznia az ipari, mezőgazasági és kereskedelmi igé­nyekhez. Ezen a héten, kedden a köz­művelődés fejlesztéséről szóló központi bizottsági határozat vég­rehajtásának intézkedési tervét hagyta jóvá a megyei pártbizott­ság. A dokumentum egyebek kö­zött hangsúlyozza: „közművelő­dési politikánk fontos teendője, hogy járuljon hozzá a műveltségi egyenlőtlenségek mérsékléséhez, a szocialista ember egyéniségének kibontakoztatásához, a tanyai la­kosság művelődési helyzetének fokozott javításához." A négy határozatot áthatják az ilyen kifjezések: tárgyi feltételek, hálózatbővítés, művelődési házak. 0- Az épülő bácsbokodi művelődési ház. (Pásztor Zoltán felvételeit könyvtárak, intézmények építése, a környezet kulturáltsága. Mind­ezek alapvetően belejátszanak, egy-egy iskola, kollégium légkö­rébe vagy a művelődési házak, klubok vonzerejébe. A művelődésügyi beruházások időbeni megvalósulásán, a műkö­dési feltételeken nagyon sok mú­lik. Ez olyan fundamentum, amelyre az oktatás, közművelő­dés szép épületét emelhetik fel a falvakban, a községekben szint­úgy, mint a szélesebb körre ki­sugárzó központokban, vagy a városok peremkerületeiben, és a formálódó új lakónegyedekben. Körülnézve azt látjuk, mintha késésben lennénk. A jelenlegi ne­gyedik ötéves tervre előirányzott befejezések esetenként erős kér­dőjelet kapnak. Amikor a végre elkezdett alapozás után elvonul­nak a kivitelezők és gyom növi be a földhányásokat, amikor az előirányzott összegek eddig beépí­tett része csak töredékét teszi ki az időarányos értéknek. Különö­sen a közművelődési intézmé­nyekre vonatkozik a megállapí­tás. A késedelem sokba kerül Vajon mi gátolja a tervszerű megvalósítást? Az állami építő­ipar kötelessége — életszínvo­nal-politikánknak - megfelelően — elsősorban a lakásépítést és a termelést, fe'gíalkozratást elősegí­tő nagyobb létesítmények tető alá hozása. Kevés a rendelkezés­re álló kapacitás, nagydbb mér­tékű fejlesztésre. lenne szükség. Az oktatási és közművelődési célt szolgáló épületek átadási határideje az igényekhez és a szerződési dátumokhoz képest is csúszik. Az időkiesés — az épí­tőipari árak emelkedése miatt — további késedelmeket von maga után. A fejlődés során el kell jutni odáig, hogy ezeknek a na­gyon fontos munkáknak a telje­sítését azonos követelmény- rendszer alapján értékeljék a minisztériumban, azonos ösztön­ző rendszer lépjen életbe. Az alapvető központi és megyei ha­tározatok nyomán nem várathat sokáig magára, hogy létrejöjje­nek a szükséges eszközök. Az indokoltnál jóval hosszabb a tervezés ideje. Az átlagos öt-öt és félhónapos átfutásban nagyon sok az üresjárat, ami a műszaki és gazdasági megalapozatlanság­gal függ össze. Menetközben módosulnak az elképzelések,, amihez igen drága és költséges dolog utánaigazodni. A megyei tanács tervosztálya a jövőben több variációs beruhá­zási programokat rendel meg, amelyek a szerepkör-változtatá­sokkal együtt tüntetik fel a mó­dosuló költségkihatásokat. A tiszta kép számottevően meg­gyorsíthatja a kiviteli tervek el­készülését. Űj kezdeményezés az is, -*hogy — az országban első­nek — iskolai tornatermeket és tanmedencéket eredményező, át­fogó akció bontakozik ki a me­gyei tanács anyagi támogatásá­val. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran szétforgácsolód- nak az erők. A gazdaságok és vállalatok külön-külön, elszige­telten történő építkezései pár­huzamokat okozhatnak. Jó ellen­példával szolgál Lajosmizse ta­nácsa, ahol a szakszövetkezetek és üzemek" segítségével közös alap képződik és ezt a legszük­ségesebb célokra használják fel. Mint a meygei pártbizottság legutóbbi határozata megfogal­mazza:‘„A korszerű közművelő­dés feltételeinek megteremtése igényli, hogy a község gazdasá­gi egységei — elsősorban a téeszek — gazdasági eredmé­nyeik fejlődésével párhuzamosan vállaljanak nagyobb anyagi ál­dozatot a közművelődés fejlesz­tésében, az intézmények működ­tetésében és létrehozásában ...” A művelődésügyi beruházások ma még „műfaj nélküliek”, nem tartoznak olyan csoportba, amelynek szigorú törvényei len­nének az építési idők terjedel­mére, a megrendelők—tervezők —kivitelezők harmóniájára. Im­már több párthatározat birtoká­ban minél előbb el kell nyer­niük határozott arculatukat — mindannyiunk megnyugtatására. Halász Ferenc KÖNYVESPOLC Régi magyar mesterségek A csendes-óceáni Ogusawara szigetcsoport közelében fél év­vel ezelőtt vulkánikus sziget emelkedett ki a tengerből. Né­hány hónap alatt területe majd­nem kétszeresére nőtt. Repülő­gépről végzett mérések alapján a múlt év decemberében terüle­tét 120 000 négyzetméterben állapították meg. A napokban újabb méréseket végeztek és te­rületét most .már 220 000 négy­zetméterre becsülik. A tengerfe­nékről kiemelkedő vulkán még ma is működik, és a sziget egy­re jobban kimagaslik a tenger­ből. A „szigetbébit" immár csak 30 méter választja el a szomszédos Nishinoshima-szigettől. amely rö­videsen valószínűleg „örökbe fo­gadja". Negyven előadást tartott a Ma­gyar Rádióban Bogdán István a leginkább már kiveszőben levő vagy egészen átalakuló régi mesterségekről. A Magvető Könyvkiadó most csokorba szed­te ezeket a sok érdekességet tar­talmazó, színes előadásokat: örö­mére azoknak, akik szeretnek búvárkodni a múlt évszázadai­ban, s akiket közelebbről is ér­dekel mindaz, amit a népi lele­ményesség régen megteremtett. Sok irodalmi idézet, érdekes anekdota s a számtalan külföldi összehasonlító példa, valamint az egyes mesterségek sokszor ámulásra, csodálkozásra késztető jellemző vonásai teszik oli'asmá- nuossá a müvet. Derül az olvasó, amikor arról tájékozódik a könyv lapjaiból, hogy valamikor a kovácsmester orvos is volt eov- ben, sőt, házasságkötő „hivata­los" szerv is. Épp úgy, mint a borbély: aki sebész-orvosi mun­kája mellett a halottkém „funk­cióját" is betöltötte. Faragómesterekröl, papírkészi- tőkről. nyomdászokról és üvege­sekről tudunk meg számtalan érdekességet; ugyanígy a csiz­madiákról, fazekasokról, szű­csökről stb. Tehát csupa olyan mesterségről, mely régen, szgz. kétszáz, esetleg öt-hatszáz évvel ezelőtt még a földművelés, állat- tenyésztés mellett alapvető foglal­kozási ágnak számított, az élet nél­külözhetetlen kelléke volt. A nagyipar fokozatos térhódítása. valóságos diadalútja okozta, hogy ezek a mesterségek fokozatosan háttérbe szorultak, a ..perifériá­ra” kerültek a nagyipari fejlő­désben. Miközben a mai olvasók — főként a fiatalabb nemzedékek­hez tartozók — olvassák e kötet lapjait, sokszor felderül az ar­cuk. Hogyne, amikor megtudják, hogy annak idején a középkor­ban marhabörböl készült a ház ablaka és lantornának nevezték. Vagy amikor olvassák, hogy ..kecske” volt a szabók gúnyne­ve és még régebben az első zá­rakat fából készítették. Szerszá­mokkal (dikics, varsa például) szintén megismerkedhetnek az érdeklődök. Több kecskeméti vonatkozása is van a könyvnek. S ha már ezt felemlítettük, meg kell je­gyezni azt is, hogy az egyébként tetszetős külsejű könyv némi bosszúsággal is szolgál az igé­nyesebb olvasónak. Laza a fűzé­se, a nyomás átüt az oldalakon; ez bosszantó, nehezíti az olva­sást. A kecskeméti nyomdát (mert itt készült a kötet) ez a produktuma bizony nem dicsé­ri. Szerencsére a „Régi magyar mesterségek” olyan élvezetes s tartalmas mű, hogy ez a kicsiny­ke „üröm” nem változtat lénye­gesen az örömön. V. M. Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi telepe felvesz ipari tanulónak FIUKAT ES LANTOKAT AZ ALÁBBI SZAKMÁRA: kéziszedő, gépmester r I** I •• . rr es konyvkoto Jelentkezni lehet: KISKUNFÉLEGYHÁZA, József Attila u. 3. 1234 SZÉPEN FEJLŐDIK A „SZIGETBÉBI” 0 Valóságos és képzeletbeli mázozott figurák. # „Kerámiához értő rajzszako: tanár.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents