Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

/ 1974. Június 26. • PETŐFI NEPE • 3 Mongol tavasz A tavasz Mongóliában nem olyan, mint ná­lunk. Áprilisban még nem, zöldell a határ és a fák sem bontogatják lombjukat. A kopár he­gyek tetején és oldalán még ott ül a hó és a sztyeppe száraz fűcsomói között élelem után ku­tatnák az állatok. A ragyogó napsütésben, a pormentes\ száraz levegőben nem érezni úgy a hideget, de annál inkább mongol barátaink for­ró szeretetét és kedvességét. Tízezer kilométeres légi út után Ulánbátor repülőterén örömtől mosolyogva fogad bennün­ket a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szö­vetségének küldöttsége és a magyar nagykövet. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának kül­döttsége Mongóliába érkezett, hogy tíz napig egy baráti és nagyon érdekes szocialista ország vendége legyen. 9 Szovjet szakemberek által épített lakótelep Mongóliában. Népeink között igazi barátság alakult ki a hosszú évek folya­mán. A magyarokat pedig külö­nös kedvességgel és szeretettel fogadják a mongol emberek. Ba­ráti beszélgetéseink során, a fe­hér asztalnál még a rokoni kap­csolatok is szóba kerültek, hiszen több száz azonos szó van a mon­gol és a magyar nyelvekben. De hát nem ez köt össze első­sorban bennünket, hanem azok a gazdasági-politikai kap­csolatok, amelynek során magyar segítséggel épült fel Mongóliában a szonginói bio­kombinát, a darhani húzüzem, vagy az ulánbátori ruhagyár. Nem is szólva arról a több száz kútról, amelyet a magyar hid- rogeológusok létesítettek ebben a rendkívül vízszegény országban. Hosszú éveken át több ezer magyar építőmunkás dolgozott itt, s jelenleg is közel hatszáz magyar műszaki szakember tar­tózkodik az országban. Mindez nemcsak hivatalos gazdasági kapcsolatokat jelerit már, hanem sokoldalú és mély emberi kap­csolatokban is kifejezésre jut. Az együttműködés kétoldalú, ugyan­is mongol szakemberek, egyete­misták és szakközépiskolások, .valamint szakmunkások is tar­tózkodnak nálunk, vagy tanulnak az egyetemeken főiskolákon, szakmunkástanuló-iskolákban. Aki nyitott szemmel jár eb­ben a távoli szocialista ország­ban, egy nagyon érdekes és szin­te egyedülálló átalakulási folya­matnak lehet a tanúja. Mégpedig annak, hogy egy fél évszázada felszabadult, nomadizáló nép, hogyan lép át az ősi életformá­ból a legfejlettebb társadalmi alakulatba: a szocializmusba. Ki­hagyva a klasszikus lépcsőfoko­kat. Természetesen a mongol körülmények között különösen nem könnyű ez az életforma­változás, nem könnyű a szocia­lizmus építése. Gondoljuk csak meg, hogy az ország területe 1565 millió négyzetkilométer, a lakosság száma pedig 1,5 millió. Ez nagyon gyér népsűrűséget je­lent, az országnak kevés a lako­sa. Bár az évi természetes sza­porulat 3—4 százalék, ami világ- viszonylatban az első helyek egyikét jelenti, mégis Mongólia egyik legnagyobb gondja az em­berhiány. Az ország éghajlata nagyon szélsőséges, a hőmérséklet +40 és —50 Celsius-fok között inga­dozik. Mindössze száz fagymen­tes nap van az évben. Mindez nagyon próbára teszi a lakossá­got, és a most még fő jövedelmi forrást jelentő hatalmas állatál­lományt is. Az ország csapadék­ban is nagyon szegény, az évi csapadék 60—300 milliméter kö­zött ingadozik. Nem könnyű te­hát az ország lakosainak élete. Mégis, a szocialista országok hat. hatós segítségével, komoly mér­tékben fejlődik az ipar és a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés is szép eredményeket mu­tat fel. Mongóliának 3400 kilométeres határa van Kínával. S a szom­széd ország vezetőinek ismert- magatartása keményen próbára teszi az állami és pártvezetés türelmét. De a mongol nép szi­lárdan áll a Szovjetunió és a többi szocialista ország mellett, s ezt otthon és a nemzetközi fó­rumokon is kinyilvánítja. Mongólia megbecsült tagja a szocialista országok nagy közös­ségének. 1962 óta tagja a KGST- nek, és közel hetven országgal tart fenn diplomáciai kapcsola­tot. Persze, ennél a néhány adat­nál sokkal több Mongólia. A kemény, a bátor, az edzett sztyeppéi nép országa. A puszta, a sivatag, a kopár hegyek, a jur­ták, a juh. és tevenyájak orszá­ga ... Ahol a kisiskolás lóháton jár az iskolába; a jurta lakója tranzisztoros rádiót hallgat; a vi­lágon egyedülálló repülőgépes ál­latorvosi szolgálatot építettek ki; a fővárosban gomba módra nő­nek ki a földből a tízemeletes, modern lakóépületek; a színhá­zak és a mozik körül éjjel-nap­pal pezseg az élet; egymást érik a lovas-, a birkózó- és az íjász­versenyek; nemzetközi sportese­mények zajlanak ... Egyszóval, a szocializmus építésének .med­rében folyik az élet. A mongol pásztorok most szerveződnek munkássá. Most alakul ki a mongol munkásosztály. Ha az ember külföldön jár, mindenhol benyomásokat sze­rez. Élményei szaporodnak, vé­leményt alakít, ismerkedik. Így voltunk ezzel mi is. Hivatalos tárgyalásaink során és azon kívül is-, megismertük testvérszervezetünket, a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szö­vetségét, annak belső életét és munkásságát. Itt-tartózkodá- sunknak az volt a fő célja, hogy a két nép közötti kapcsolatokat új együttműködési szerződésben rögzítsük, miután az előző szer­ződés minden pontját a két fél maradéktalanul teljesítette. Az egyeztmény célja az volt, hogy ne csak gazdasági, hanem társa­dalmi, emberi kapcsolataink is bővüljenek és erősödjenek. Kiál- li tásokkal, dokumentációcseré­vel, kölcsönös látogatásokkal, filmekkel, baráti tallákozókkal, egymás nemzeti ünnepeinek kö­zös megünneplésével fűzzük szorosabbra a két nép barátsá­gát. A mongol párt- és a mongol nép, túl a gazdasági kapcsolato­kon, nagy érdeklődéssel és sze­retettel fordul felénk. Mint ta­pasztaltabb testvértől, tanulni akarnak, segítséget várnak és kérnek tőlünk. Ennek az igény­nek mindjobban eleget kell ten­ni: internacionalista kötelessé­günk. A mongol tavasz más, mint a miénk. Több mint tízezer kilométerre vagyunk egymástól. De mind a két nép azonos célokért küzd és dolgo­zik. S jóleső érzés tudni, hogy mi, magyarok je­lentős mértékben hozzájárultunk ehhez a közös célhoz. Bizonyítéka ez annak, hogy mit jelent a gyakorlatban, a szocializmus országhatárokon, földrészeken túlsugárzó nagy eszméje. Antalfia Jenő a Hazafias Népfront osztályvezetője Színház a tó mellett A dunapataji Kodály Zoltán Művelődési Ház szervezésében a Katona József Színház együttese a közeli napokban két alkalom­mal is a Szelidi-tó melletti sza­badtéri színpadon szerepel. Jú­nius 29-én este nyolc órakor elő­adják Huszka Jenő: Mária főhad­nagy című operettjét; s július 13-án Déry Tibor: Képzelt ri­port ... című darabjával lépnek közönség elé. Vasas bizalmiak országos tanácskozása Kedd reggel a MOM művelő­dési. központban 400 bizalmi és 150 szakszervezeti tisztségviseld országos bizalmi tanácskozása kezdődött, amelyen elemezték az aktívahálózat munkáját, a szak- szervezet tömegkapcsolatait és azokat a lehetőségeket vizsgál­ták, amelyekkel erősíthetik a szakszervezeti demokratizmust. Befejeződött a győri zenenevelési konferencia Harmadízben rendezték meg a Rába-parti városban az ország ének- és zenetanárainak nagysza­bású találkozóját. Mintegy négy­száz óvónő, énektanár, hangsze­res muzsikus vett részt az ötna­pos programban. Szakterületen­ként, külön szekciókban folyt a munka: délelőttönként a közös éneklés után, majd délután elő­adásokra került sor. Este a szép és korszerű Petőfi Sándor Ifjú­sági Házban hangversenyeket tar­tottak. A konferenciának több kecske­méti vonatkozása is volt. Kardos Pál, a Kodály Zoltán Zenepeda­gógiai Intézet igazgatója. Liszt­díjas karnagy a megnyitást kö­vető napon „A kromatika into­nációja” címmel tartott nagy ér­deklődéssel kísért tudományos előadást. Másnap hasonlóképpen sok érdeklődőt vonzott a Kodály intézet szervezéséről, leendő fela­datairól, munkájáról szóló beszá­molója. Az ifjúság számára összeállított zenepedagógiai műveket felvo­nultató hangversenyen fellépteka Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskola növendékei is. Gátay Tibor, Fara­gó Zsuzsa és Szeverényi Márta Ká­rolyi Pál korábban már itthon is bemutatott Kamarazene két he­gedűre és zongorára című kis ciklusát adta elő szép sikerrel. A zenei nevelés és közművelő­dés problémáival foglalkozó elő­adások sorában kapott helyet Ba­lázs Árpád zeneszerzőnek, a KISZ KB tagjának előadása a soproni kirándulás alkalmával. Az előadó elismeréssel szólt az ifjúsági ze­nei táborokról is. A megyei ta­nács és a megyei KISZ-bizottság támogatásával szervezett táboro­záson mintegy 119 fiatal fúvós és vonós muzsikus, valamint a me­gyei ifjú zenebarát csoportok tag­ságának képviselői vesznek részt. A konferencia záróülésén nagy tisztelettel emlékeztek meg a ma­gyar zenepedagógia kiváló egyé­niségéről, a kecskeméti Kodály- iskola tavaly elhunyt igazgatójá­ról, Nemesszeghy Lajosnéról. Az ötnapos tanácskozás értéke­lése után énekszóval vonultak a résztvevők a városháza elé, ahol Kodály Forr a világ kezdetű ká­nonjával és a Himnusz hangjai­val ért véget a III. Országos Zenei Nevelési Konferencia. I. M. Egy „csendes” óra Orgoványon Ez a kellemes nyári délután egészen olyannak ígérkezett Or­goványon, mint a többi. A köz­ség kihalt, utcái elnéptelenedtek és arra gondoltunk a rendőr­járőrrel, felesleges volt ide kifá­radni ellenőrizni. Csupán az a néhány számadat izgatta fantá­ziánkat, amelyet elindulás előtt ismertünk meg. Ebben az évben ugyanis ebből a községből 31 köz­lekedéssel kapcsolatos feljelentés történt, szereplői közül 14-et it­tasságért, 14-et pedig vezetői iga­zolvány nélküli közlekedésért marasztaltak el. Ezt, s magát a közlekedést ellenőrizendő érkez­tünk Orgoványra. s akkor még nem tudtuk, hogy nem teljesen feleslegesen. Az órámra néztem, pontosan délután 3. Egy motorkerékpáros tűnt fel, s a járőrrel együtt fel­lélegeztünk. Végre megkezdődhet a munka, de biztosak voltunk ab­ban. hogy ennél a járművezető­nél minden rendben van. Téved­tünk. Csába László, Orgovány, III. került 223. szám alatti lakoson enyhe italszag volt érezhető, s amikor vezetői engedélyét kértük, színpadiasán széttárta -kezét, mu­tatva ezzel, hogy ilyennel még nem rendelkezik. Az események ezután meggyorsultak. Kolárik József Izsák, Szajol dűlő 136, Gö­dény Jánosné Orgovány, I. kerü­let 182, Téti Sándor Páhi, Ady Endre utca 19, Drégeli Józsefné Orgovány. Hajma András utca, Pohánkovics János Orgovány, I. kerület 187. szám alatti lakosok egymás nyomában érkeztek hoz­zánk 'motorkerékpárral, s egyi­küknek sem ' volt vezetői enge­délye. Igaz, hogy Pohánkovics Jánoson is érezhető volt az ita-' lozás „illata”, s az alkoholszonda kimutatta nem a szimatunk csalt meg. Rövidebb szünet , következett ezután, majd Szegedi Miklós Or­govány, H. Szabó utca 23. szám alatti lakost állítottuk meg, mert messziről látszottak rajta az al­koholfogyasztás jelei. Nem is ta­gadott, elismerte: mielőtt jármű­vére ült volna, „bedobott” egy féldecit. S, hogy mennyi lesz ea a féldeci, azt az alkoholvizsgálat dönti el, erről mpst, s ott a hely­színen kár lett volna vitatkozni. Még be sem fejeztük Szegedi Miklós igazoltatását, amikor egy „rozzant" motorkerékpár érke­zett, amelynek kénytelenek vol­tunk hatósági jelzéseit — forgal­mi engedélyét és rendszámtáblá­ját — bevonni, mert a műszaki vizsgája is lejárt. A távozó motorkerékpáros négy óra után húsz perccel hagyta el a helyszínt. Egy óra alatt tehát összesen nyolc olyan motorkerék­páros akadt fel az ellenőrzés há­lóján, akik súlyosan vétettek a közlekedési szabályok ellen. S ez délután volt, amikor a községben nem lehet „csúcsfogalomról” be­szélni, a motorkerékpárosok és a személygépkocsik zöme rendsze­rint csak később érkezik meg a faluba. Egy óra alatt tulajdon­képpen fel lehetett mérni: mi­lyen állapotok uralkodnak Orgo­ványon és környékén, s az a bi­zonyos 31 feljelentés ami ebber az évben történt, mégcsak néni is adott hű képet a járműveze­tők fegyelmézetlenségéröl. Ez az egyetlen óra bebizonyította, hogy nemcsak a nagyobb városokban, településeken, de a kisebb köz­ségekben is szükséges az ellen­őrzés, hiszen — mint a fentiek­ből is látszik — a durva szabály- sértések zömét a kevésbé forgal­mas helyeken követik el. Monda­ni sem kell, hogy valamennyi sza­bálysértőt feljelentették, s bün­tetésük arányban lesz azzal, amit elkövettek. Az ellenőrzés ered­ményének tanulságát értékelték, s a közeljövőben — ez nem titok — még Orgoványnál kisebb tele­püléseken is végrehajtják a gép­járművek szigorú ellenőrzését. Gémes Gábor Kétes rekord 9 Ha labdarúgás élvonalába az utóbbi évtizedben nem is sikerült feljutnunk, azért nincs ok az el­keseredésre. Vannak dolgok, me­lyekben szívósan törünk előre, s nem hagyjuk lefőzni magunkat. A válások számában például világ- viszonylatban is kiemelkedő he­lyet szereztünk, s akad még ha­sonló rekordunk egy-kettő. A leg­újabbal a hét végén örvendeztet­tek meg bennünket a Magyar Vö­röskereszt országos vezetőségének Üléséről szóló tudósítások'. Az Al­koholizmus Elleni Országos Bi­zottság tájékoztatása alapján megvizsgálták az alkoholizmus el­leni küzdelem helyzetét, s többek között megállapították: az egy fő­re jutó alkoholfogyasztásnak az utóbbi tíz év alatt hazánkban be­következett jelentős mértékű — hét literről tíz literre történt — emelkedésével a „világranglista” tizedik helyére kerültünk fel. 9 A kétes rekord feletti tré­fálkozást félretéve, érdemes a bi­zottság által megvizsgált ténye­ket fontolóra venni. Az alkoholiz­mus vitathatatlanul az egyik leg­súlyosabb károkat 'okozó „népbe­tegség” hazánkban. Azért nevez­hető ennek, mert pusztítását nem csupán az egészséget károsító ha­tásában fejti ki, de igen jelentős társadalmi, morális és anyagi kárt_ is okoz. Az alkoholista betegek" száma egy évtized alatt 87 ezer­ről 123 ezerre, a bűncselekményt alkoholos befolyás hátására elkö­vetők aránya 20-ról 27 százalékra növekedett. A válások és öngyil­kosságok kiváltó- okai közt a ré­szegeskedés. illetve az alkoholiz­mus a másadik helyen áll. A ve­szélyeztetett helyzetben levő gyer­mekeknek csaknem a fele a szü­lők alkoholizmusa miatt szorul védelemre. Az elmegyógyintézet­be felvett betegek negyede alko­holos eredetű betegség miatt ke­rült zárt osztályra. Az alkoholiz­mus által okozott kár — egész­ségügyi ellátás, gyógyítás, munká­ból való kiesés, igazolatlan hiány­zás, baleset, bűncselekmény stb. — meghaladja évente a három- milliárd forintot. S ki tudná fel­mérni azt a romboló hatást, ame­lyet az alkoholizmus a társadalom tagjai közt. a családokban, a sze­mélyiségre gyakorolt pszichikai tényezőivel kitelt? • 9 Igaza van a Vöröskereszt or­szágos vezetőségének, amikor az alkoholizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközének a tudatformálás hatékonyabbá té­telét tartja. Nyilvánvaló, hogy ez­alatt nem a már beteggé és szen­vedélyük rabjaivá, akaratgyengé­vé vált emberek „tudatformálá­sát" értik. Habár a meggyőzésről, a tudati ráhatásról még ez eset­ben sem mondhatunk le. Sokkal inkább arról van szó. hogy tuda­tosítani kell a munkahelyek el­lenőrző, nevelő és fegyelmező sze­repét. s növelni a szeszes italt forgalmazó szervek felelősségét a korlátozó állami rendelkezések betartásában. A megelőzés fontos eszköze a megfelelő propaganda — melyet ma még gyakran leront az alkoholos italok nagymérvű reklámja —. valamint a család­ban és az ifjúság kőiében végzett okos és célszerű felvilágosító munka. Nemkülönben a betegek idejében való orvosi ellátása, melyre most már a törvény is hathatósabb garanciákat nyújt. De nem szabad megfeledkezni az egészségre káros ivási szoká­sok mérsékléséről és megszünte­téséről sem. melynek jó eszköze lehet a korszerű üdítő italok kel­lő választékú és a különböző íz­lést kielégítő — s főleg olcsó áron való — forgalomba hozása. 9 Ráolvasással és vészharang- kongatással nyilván ezúttal sem érhetünk célt. Az bizonyos, hogy az ilyen és ehhez hasonló kétes re­kordokra nem tartunk igényt. A jobb életmód közelébe jutott társadalomnak nem feltétlenül törvényszerű velejárói ezek. Csak­hogy meg kell tanulni minden- körülménv között okosan és cél­szerűen, egészségesen és mérték­letesen. kulturált ember módjá­ra élni. S úgy látszik, ez sem lesz könnyű feladat. T. P. • Falrészlet az Ulánbátort Vallás- történeti Múzeumról. 0 Szomgino: magyar közreműkö­déssel épült biokombinát. (MTI fotók: Mező Sándor felvételei — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents