Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-22 / 144. szám
A korszerű gazdálkodás útján Dinamikusan fejlődik a szőlészet-borászat Bács-Kiskun megye szőlőtermelésének több évszázados múltja van. Az ágazat jelentősége pillanatnyilag is nagy, hiszen innen kerül ki az ország szőlőjének több, mint 40 százaléka. A termelésben sorsfordulót jelentett a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kezdődő időszak: ekkor indult az ültetvények felújítása, a telepítés, kialakultak a nagyüzemi alapok, s a kor technikai szintjének megfelelő nagyüzemi keretek. A megye szőlőtermesztésében már azidőben is jelentős szerepe volt az állami gazdaságoknak, területük meghaladta az 5 ezer hektárt. Az ágazat megyei fejlesztési programjának megvalósulásával szerepük még tovább nőtt, és , az elmúlt esztendőkben az .állami gazdaságok szőlő-átlagtermése meghaladta az 1975-re tervezett szintet. Ennek megfelelően bortároló kapacitásuk már 1973-ban is nagyobb volt, mint amennyivel a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében számoltak. Bács-Kiskun megye szőlőtermesztése nem közömbös az ország szempontjából sem, a fejlesztés, előbbrelépés tehát elengedhetetlen. A dinamikusan fejlődő, korszerű eljárásokat, technológiákat, gépeket alkalmazó állami gazdaságok tapasztalatai kedvezőek, módszereik alkalmazásával sikeresen, jövedelmezően foglalkoznak a mezőgazdasági szövetkezetek is. Két évtized távlatában A tizenegy állami gazdaságban jelenleg meglevő 8300 hektár termőszőiő-felület gyakorlatilag a második — részben a harmadik — ötéves terv idején végrehajtott telepítések eredménye. A terület nyolc gazdaságban 500—1800 hektár nagyságrendben található, különböző tagoltságbán. Az említett időszakban telepített új, nagyüzemi szőlővel foko-\ zatosan1 felváltották a megalakuláskor átvett, zömében kisüzemi jellegű111 ültetvényéket, amelyek még az évszázados hagyományokat konzerválták. Az ötvenes évek elején, koncentráltabban telepített, de még erősen kézi munkaigényes szőlősök ugyancsak kikerültek a termelésből. A 20:—25 esztendővel ezelőtt kialakított ültetvények ugyanis nem voltak alkalmasak a nagyüzemi gazdálkodásra, gondoskodni. kellett tehát az ellentmondás feloldásáról. A kor technikai szintjének megfelelően ekkor születtek a lóvontatású gépek, művelőeszközök, hidastraktorok és sorköz- járó kistraktorok, és próbálkoztak a művelősorok, művelőutak kialakításával, a döntéssel történő sornyitással. Az említett módszerek nem megfelelő volta rövidesen bebizonyosodott, s így az ötvenes évek végétől áttértek a 240—250 centiméteres sorközű telepítésre, ily módon biztosítva a nagy teljesítményű erőgépek mozgását. A hatvanas évek második felében került sor a lényegében ma is perspektivikus 300 cm, vagy annál nagyobb sortávólságú, magasművelésű táblák kialakítására. A gyakorlatilag 1968-ban lezárult telepítési időszak eredményeként optimális üzemi koncentrációval, de művelési rendszerében esetenként korszerűtlen ültetvények jöttek létre. Ez a területi összevonás egyértelműen kizárta a hagyományos módon történő ápolást, követelte a termelékenyebb eljárások bevezetését megteremtve a feltételeket' a komplex gépesítés megvalósítására. Az 1968-ban megkezdett széles- sorosítás 1971-re befejeződött a korszerűsítésre alkalmatlan ültetvények egyidejű felszámolásával. Ugyancsak rohamosan haladt a szőlőtermelés munkálatainak gépesítése, műszaki fejlesztése. Nem egy esetben az állami gazdaságok készítettek gépeket, így alakultak ki a kiskunhalasi és hosszúhegyi permetezők, a különböző művelőeszközök is. A szőlőtermesztéshez hasonló volt a kezdeti időszakban a borgazdaság is. A feldolgozás és tárolás jellemzője azidőben az alacsony technikai szint, a gyakorlatilag kézi présekre és a régi, kisebb-nagyobb befogadóképességű pincékre való alapozás. Előfordult, hogy emiatt nem tudták a termést megfelelően felhasználni. A technikai fejlődést azonban már jelezte a néhány gazdaságban működő folyamatos sajtoló és bortöltő. A borászati tevékenység a hatvanas évek közepén kezdett fejlődni. A szőlő—bor vertikumot az eredményes gazdálkodás érdekében mind több gazdaságban alakították ki. A borgazdálkodást az akkoriban kibontakozó feldolgozó- és tárolóépítkezési program tette megalapozottá. Mindkét területen nőtt a kapacitás, 1970-re a korszerű szőlő—bor vertikum alapjait megteremtették: a termelés, feldolgozás, értékesítés fázisainak . üzemen belüli záródásával. A vertikum jelentőségét mutatja, hogy az állami gazdaságok művelt területének 10 százalékát adják a szőlőültetvények, az eszközök bruttó értékéből 46,5 százalékkal részesül. Hat gazdaságban a termelési értékből 40—91 százalékig, az összes árbevételből. 50—95 százalékig részesül a vertikum: Gépesítés és kooperáció A gazdaságirányítás mai rendszere ösztönzően hatott a szőlő- és bortermelésre ' is, az állami gazdaságok vezetői felismerték az ágazat jelentőségét, a fejlesztés szükségességét, hasznosságát. A szőlészet-borászat súlyát mutatja, hogy míg országosan a szőlőterület nem éri el a mezőgazdaságilag művelt terület 3 százalékát, addig a Bács-Kiskun beli állami gazdaságokban ez az arány 10 százalék. Országosan a szőlő a mezőgazdasági termelési érték 10 százalékát sem éri el, a megye hat gazdaságában viszont ennek 4—9-szerese. A gazdálkodás szín- ‘ vonalát tehát alapvetően ez az ágazat határozza meg. E tény felismerése után gyors üteművé vált a fejlődés, a vertikum kialakulása. Mindez a gépesítés fokozásával, a szövetkezetekkel való kooperáció létrehozásával, bővítésével járt. A korszerűsítés ütemét és egyben eredményét is mutatja, hogy 1959-ben az ültetvények 35 százaléka még 35 év feletti, negyedrésze 26—35 év közötti volt. A munka > befejeztével a szőlősök zöme — 94,8 százaléka — 6—25 év közötti lett, 139 centiméter 1 alatti,., sortávolságú sem , akadt, 140-i-á39 cm-es is csupán az ültetvények 1,5 százaléka. A tárolótér gyors bővítését lehetővé tette, hogy a vasbeton- szerkezetek mellett, mintegy azok kiegészítéseként megjelentek a műanyag tartályok is. 1969-ben az állami gazdaságok 433 ezer 900 hektoliter bort tudtak elhelyezni, tavaly pedig már több, mint 770 ezer hektolitert. A borkezelési technológia is tö-. kéletesebbé vált, mindinkább tért hódítottak a gépek. A feldolgozás mechanizálása lehetővé tette a szőlő időbeni feldolgozását, a jobb gépek a termelékenyebb munkát. Hat évvel ezelőtt 89 különböző típusú géppel 555 ezer mázsa termést dolgoztak fel, tavaly pedig 78 berendezéssel — rövidebb idő alatt — 900 ezer mázsát. Az állami gazdaságok az elmúlt években sorra alakították ki a kooperációkat a szövekezetekkel, a termesztést is segítették tapasztalataik, módszereik átadásával. Az együttműködés az évék során mind szorosabbá vált, a feldolgozó- és tárolókapacitás növekedése lehetővé tette a társult üzemek szőlőjének maradéktalan átvételét. A borból mind többet forgalmaznak palackozva, berendezéseikkel . egy! műszak alatt * több, mint 200Ó hektolitert tölthetnek üvegekbe. Korszerű technológia Miután az ültetvények gyakorlatilag szélessorosak, negyedrészük, magasművelésű, a megmaradt terület zöme tovább korszerűsíthető és hosszabb távon gazdaságosan üzemeltethető a termesztéstechnológia javítása, tökéletesítése, a munkálatok gépesítése lehetővé és szükségszerűvé vált. Az agrotechnológia fejlesztése érdekében a gazdaságok legtöbbet a tápanyagellátás, a növényvédelem és a vegyszeres gyomirtás terén tettek. Hatóanyagban számolva 1966-ban hektáronként 2,1 mázsa műtrágyát juttattak ki, tavaly viszont — átlagosan — 10,2 mázsát. A vegyszeres növényvéde- < lem hatékonyságát fokozták a háromnapos permetezési forduló bevezetésével. Ily módon e munka biztonságosnak tekinthető. Három gazdaságban csaknem 4 ezer hektáron alkalmazzák a légi növény- védelmet. Előnye egyértelműen megmutatkozik az élőmunka-ráfordítás csökkenésében, a termésátlagok növekedésében. Amíg az 1 hektár ültetvényre fordított kézi munkanap hagyományos, kes- kenysoros ültetvényeknél 150— 200, a korszerűeknél 64. A hozam 1966-ban 51 mázsa, 1973-ban 86,3 9 Négyezer hektáron már légi úton végzik a növényvédelmet. mázsa volt hektáronként a gazdaságok átlagában. A tároló—-feldolgozó és palackozókapacitás, valamint a gépesítettség foka biztosította a jelenlegi termelési szintnek megfelelő szőlőmennyiség borrá való feldolgozását. A két éve a gazdaságokban üzemelő betakarítókombájnok pedig már jelentős szerepet játszanak a szüretelésben. Tavaly mintegy ezer hektárról takarították be géppel a termést. Az ágazat fejlesztése megkívánta, hogy elegendő, jól képzett szakembert alkalmazzanak az állami gazdaságokban. Az utóbbi tíz esztendőben e területen' is nagy az előrelépés. Az egyetemi, főiskolai végzettséggel bírók száma háromszorosára nőtt, s ugyanennyivel csökkent a középszintű képzettséggel nem rendelkezőké. Jelenleg 110 hektár nagyüzemi szőlőültetvényre jut egy felsőfokú végzettségű szakember. • Korszerű, magazin fivelézá ültetvény. 9 Munkában a Chisholm Ryder szőlőkombájn. i Bőven fizetnek a jól ápolt szőlőtőkék. Nitrogéntartalom-vizsgálat. Az említett szellemi és technikai bázisnak köszönhető, hogy néhány gazdaságban kezdeményezőjévé válhattak — más ágazatokhoz hasonlóan — az üzemi adottságoknak megfelelő iparszerű termesztési rendszerek kiala látásának. Eredmények és továbblépés A szőlészet-borászat jelenlegi színvonala alapját képezi az eddigieknél jobb eredmények elérésének, de a gazdaságok még jelentős tartalékkal rendelkeznek. A meglevő ültetvényék művelési módjának, támrendszerének korszerűsítése a' további fejlődést szolgálja. Az elmúlt évek intenzív ráfordításainak következtében az alacsonyművelésű szőlősök kondíciója sokat javult, s ezt a jelenlegi műveléssel és támberen- dezéssel teljesen nem lehet kihasználni. A magasművelés alkalmazására ösztönöz, hogy az ilyen, ültetvények hozama — fajtára való tekintet nélkül — 20 százalékkal magasabb, a régieknél. A magas kordoriművelésre való áttérés előnye tehát egyértelmű. Tartaléknak tekinthető a gazdaságok közt - jelenleg még meglevő termelési színvonalbeli különbség is. Ennek megszüntetése jó ütemben halad. ) A szőlőültetvényekkel kapcsolatos munkálatokat alapos laboratóriumi vizsgálatok előzik meg. A kunfehértói laboratóriumban levélanallzist végeznek, Édes Lászlóné a káliumtartalmat határozza meg lángfotométerrel. Az élőmunka termelékenységét fokozó műszaki, agrotechnikai eljárások bevezetése ugyancsak javíthatja az eredményeket. A már említett magas kordonművélés kialakításával elmarad a szálvesszők lehúzása, a takarás, az előnyitás, a nyitás és a sorok kapálása. A kisebb tőkeszám csökkenti a metszés munkaerőigényét, s lehetővé teszi a munka széthúzását. Biztonságosabbá válik a növényvédelem is. Mindemellett még számolni lehet a szedés további gépesítésével, a légi növényvédelem térhódításával. A tapasztalatok szerint a hagyományos, keskenysoros ültetvényeknél az egy hektárra fordított kézi-munkanapigény 150—200, a korszerűsítetteknél pedig 64. Jelentősen csökkent az egy mázsa szőlő előállításához szükséges élő- munkaigény is. Az új műszaki—agrotechnikai eljárások alkalmazásával rohamosan növelhető a termelékenység: hektáronként 100 mázsás termésátlag mellett 7,08, 150 mázsa esetén pedig 4,9 óra a mázsánként! kézi munka mennyisége. Mindez még az esetben is jelentős, ha közben a termelési költségek emelkednék. Az iparszerű technológiák kialakításával, bevezetésével az átlagosnál magasabb szintű, gazdaságos és a nagy ingadozásoktól mentes termelés érhető el. Ez pedig ennél a magas eszközlekötésű ágazatnál, melynek intenzitása tovább fokozódik és amelyre ipar- szerűen termelő, dinamikusan fejlődő borgazdaság épül — elengedhetetlen. A rendszer alkalmazásának azonban párosulnia kell az üzem- és munkaszervezésben még meglevő tartalékok feltárásával, kihasználásával. Az új szőlőültetvények létesítésénél már a jelenleginél kedvezőbb ökológiai viszonyokat kell teremteni, intenzív fajtákat és a lehető legkorszerűbb termeléstechnológiát alkalmazni. Üzemi tapasztalatok igazolják, hogy az alföldi termőtájon is- a 320—350 cm sortávolságú, 120—150 cm tőtávolságú, magasművelésű szőlősök kialakítása a legoptimálisabb. Az előrelépésnek lehetősége és feltétele a szőlőtermelési és borászati koperációk fejlesztése, az állami gazdaságok egymás közötti kapcsolatain kívül a más vállalatokkal, üzemekkel való együtt- . működés. A hosszútávú termelési, értékesítési, feldolgozási szerződések kötése kölcsönös érdeke a gazdaságoknak. Ily módon növelhető a termelési színvonal, s megvalósítható a lakosság jobb áruellátása. (X) v 0
