Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-20 / 142. szám

1974. június 20. 0 PETŐFI NÉPE O f Ne tartsanak önteltnek a ked­ves olvasók, de eddig abban a tu­datban pergettem napjaimat, hogy eljutottam a tudás legmagasabb fokára: vagyis, tudom, hogy mit nem tudok. Hosszú lista, takaré­koskodjunk a papírral.. Szorga­lommal, igyekezettel fölkabasz- kodtam őszülő fejjel a tájékozott­ságnak azon magaslataira, áhon- nan már áttekinthetem az isme­retek birodalmának számomra rejtélyes, hódítatlan tartományait Csupán azzal vigasztalhattam ma­gamat a mai napig, hogy tudom korlátáimat, mulasztásaimat. A mai napig, amíg a - sors ki­fürkészhetetlen akaratából a ke­zembe nem került Clair Vilmos könyve. Pironkodva vallom be, hogy először hallottám a szerző nevét, noha a kötet 1897 és 1943 között 28 kiadásban került az ol­vasókhoz. Vagyis másfél éven­ként. Belelapoztam és egy világ omlott össze bennem. Balga tu­datlanságomban gyanútlanul él­tem, noha a veszély, ama bizo­nyos Damoklész kardjaként szün­telenül a fejem fölött lebegett. Így utólag legalábbis ezt okos­kodom ki „A magyar párbajkó­dex” tanulmányozásából. Tizenöt paragrafus taglalja, hogy mikor ad az ember okot a kihívásra és tucatnyi:, mikor kell 1 nekem karddal, pisztollyal és egyéb eszközökkel megvédeni be­csületemet. Álltam volna, mint szamár a hegyen, ha el kell dön­tenem, hogy vállalom-e a vitőr- párbaj visszautasításának a kö­vetkezményeit. Meg se mukkan­tam volna, ha megkérdik, hogy mit kell tenni krakélereskedés esetén, lehet-e parókát viselni kardviadalon, hogyan viselkedjék a csábító, vagy a megcsalt férj. Halvány gőzöm sem volt arról, hogy a nők párbajozhatnak-e és lehetséges-e lovagias ügy vő és após között. A névjegycserének, a kesztyűviselésnek is szabályai vannak. művelődési központban is csak időszakos, alkalmi tárlatokra lesz mód. Bele kell hát nyugodnunk abba, hogy Magyarország új kép­zőművészeti térképén — sajnos —, jogosan fehérük a papír a Duna és a Tiszq vonala között. De: ha ez a' térkép ajánlat a nyári utazók, üdülők számára, akkor miért vonakodott a térkép összeállítója feltüntetni a két­ségkívül kisebb jelentőségű, de állandóan megtekinthető Bács- Kiskun megyei helyi képzőművé­szeti gyűjteményeket. Kecskemé­ten a Muraközy-emlékszobát, Ba­ján a helyi képzőművészet ke­resztmetszetét, Kiskunhalason a Thorma-, Kiskunfélegyházán pe­dig a Holló-kiállítást? A térkép fehér foltjai gondol­kodásra s talán cselekvésre is serkenti azokat, akiken múlik az állandó kiállítási helyiségek sor­sa. Ha a bajai múzeum raktárá­ban pihenő Nagy István- és Olt­ványi-gyűjteményre gondolunk, akkor könnyű belátni, hogy a fe­hér foltokért nemcsak a térkép összeállítója tartozik felelősség­gel, —kontra— Ügy megrémültem a sok tudni­valótól, hogy a szemétbe vágtam a magyar párbajkódex 1943-as, huszonnyolcadik, Hadpátaki Pa- taky Tibor úr Öméltóságának ajánlott kiadását. Lesz-e ami, lesz, valahogyan kibírom nélküle a hátralevő évekét. Nem lesz könnyű, hiszen az előszóban az áll, hogy „a párbaj a társadalom fönnállása tekinte­tében szükséges intézmény.” Az úri világban ezt komolyan, halá­los komolyan gondolták. A Bajai Figyelő 1883. augusztus 5-i száma így tálalja Luk Sándor főhad­nagy és Tarczal János városi hi­vatalnok becsületbeli ügyét: „A párbaj utóvégre is szükséges rossz, s a hatóságok mindenkor, ha csak nem valami feltűnést keltett esetről van sző, szemet szoktak hunyni.’’ így vélekedett államvezető lovas tengerészünk, ez az iszonyúan konzervatív gon­dolkodású zászlós úr és a cseh köztársasági elnökkel szemben párviadalban! akarta érvényesíte­ni vélt vagy valódi — mindegy — igazát. A párbajt még a m.ásodik vi­lágháború legnehezebb éveiben is a fontos ügyek közé sorolták. Clair Vilmos könyvéhez papírin- séges hónapokban is adlak bősé­gesen papírt. Ezért vágtam a szemétbe. Oda­való. Nagyon remélem, hogy valami titkos párbajhős segédei e csú- fondáros cikk miatt nem kopog­tatnak ajtómon. Eligazító könyv nélkül még felkészülni' sem tu­dok. Talán még azt is kiderítik, hogy párbajképtelen vagyok. Egy napig se .élném túl. Még az a szerencse, hogy a IS. paragráfus d. pontja lehetővé te­szi: az újságíró becsületét a szer­kesztő is megvédheti. Kizárólag lovassági karddal. Ebben bizakodva publikálom ezt az írást. H. N. Szakmunkástanulókkal Moszkvában 1. Találkozás szovjet diákokkal 0 Leendő moszkvai és Bács-Kiskun megyei építők 0 Jobbra: Nemzedékek... A középen Jevdoklja Eilipovna. A szokottnál is tisztább, gondozottabb a moszkvai 145-ös számú szakközépis­kola könyvklubja. Az dsz- tálokon virágok, szovjet és magyar zászlók, a terepi­ben magyar és orosz diá­kok, tanárok. Megtisztelő fogadtatás munkásokat gyakran látni képes­lapok címoldalán. Értesültek ar­ról is az intézet vezetői, hogy ha­sonló jellegű, összetételű magyar küldöttség még nem járt Moszk­vában. Történelmi események részese Az alkalmi pódiumon Petőfi- verset mond egy kékszemű, sző­ke kislány. Mond? Mintha saját érzéseinek a kifejezéséhez hívta volna segítségül a magyar költőt. „Flág ljubvi — majo zsivoje szerdce!...” „Szabadság, szere­lem...” Natasa Buszarova meg- hatottan fogadja az elismerése­ket. A tapsolok közül sokan — tudja — a költő szülőföldférői érkeztek. Ezért készült különös szorgalommal a szereplésre. Az intézet zenekara játszik néhány számot, majd Borisz Nyi- kolajevics Bitkin igazgatóhelyet­tes köszönti a vendégeket, a COOPTOURIST-csoportot. Fel­szólal a Komszo/nol-tiíkár. s több tanár is. A légkör az első pil­lanatoktól közvetlen, barátságos és kicsit ünnepélyes. Kiket kö­szöntének, miért öltöztek feketé­be? Turistákat még a nagy bará­ti országokban sem fogadják ilyen hangsúlyozott. fegyelemmel, zászlós-zenés külsőségekkel, mű­sorral. A vendéglátók tudomást sze­reztek arról, hogy a magyar szakmunkástanulók, jutalomúlon, tapasztalatcserén vannak. Kitűn­tek odahaza szorgalmukkal, maga­tartásukkal, tehetségükkel. Meg­érdemlik a tiszteletet. így véle­kednek ebben a nagy országban, ahol a munkavaluta az érvé­nyesülés és a társadalmi meg­becsülés legfőbb eszköze, ahol Ezért jött el Jevdokija Filipov- na, a Komszomol alapító tagja. Személyében a Nagy Október Szocialista Forradalom egyik résztvevője üdvözölte a Bács- Kiskun megyei szakmunkásta­nulókat. Körülveszik a fél év­századdal fiatalabb kecskeméti, kiskunfélegyházi, izsáki diákok és a régi eseményekről, életéről fag­gatják. A nyugdíjas tanárnő, a kerületi veteránbizottság egyik vezetője szívesen válaszol a ki­fogyhatatlanul áradó kérdésekre. Jevdokija Filipovna egészen fia­talon, 1916-ban megízlelte a cári börtönöket, férfiakra kiszabott kényszermunkát végzett. Egy pil­lanatig sem kételkedett abban, hogy összeomlik a Romanovok trónja. Ma egyre inkább érzi, hogy jó célokért élt, dolgozott. Sudalkin elvtárstól hallunk ar­ról, hogy a Komszomol alapító tagja ma is fiatalokat' megszé­gyenítő lendülettel dolgozik. Meg­hívják az iskolai ünnepélyekre, tanácskozásokra. Kérik vélemé­nyét, igénylik jelenlétét. A diá­koknak a személyes élmény hi­telével, sugárzásával továbbítja a történelmi eseményekre vonat­kozó adatokat. Ö az élő folyto­nosság a múlt és a bontakozó jövő között, példa és mérce. Nem tekinti magát valamiféle dísz­vendégnek, részt kér a munká­ból, mert mindig hatékonyan élt. Ügy gondolom, hogy ezért az egy találkozásért érdemes volt vállalni az út fáradalmait. Tapasztalatcsere a javából Míg a diákok beszélgetnek, táncolnak, énekelnek, ,a vezetők félrevonulnak egy kis szakmai tájékozódásra. A szakközépisko­lában 10 mesterséget tanulhat­nak az ifjak. Az asztalos, az ács, a villanyszerelő, a hegesztő pá­lyák iránt mutatkozik a legna­gyobb érdeklődés. Haray Katalin tanár kérdésére elmondják, hogy 12 gyerekre jut egy oktató a három esztendeje épített- iskolá­ban. Bakos Sándort, a Bács megyei Építőipari Vállalat osztályvezető­jét a gyakorlati foglalkozások A küldöttség és az intézet vezetői (A szerző felvételei) szereltek közé tartoznak. Szíve­sen alkalmaznak nálunk is szem­léltető eszközöket, a központi el­látmányt kipótolják házilag gyártott eszközökkel. Amit itt lát­tak, mégis meglepte őket. A szaktanterem-rendszert alkalmaz­zák. Mindegyik tanulószobához szertárát is építettek. Szívesen használnak kép- és írásvetítőket, távirányítású diagépeket. Arra törekszenek, hogy valamennyi diák együtt kísérletezzen a ta­nárral, minél intenzívebb legyen az elsajátítás folyamata. A műhelyek tágasak, világosak és a nagy előadó... Megyénk városaiban is elkelne egy ilyen modern és korszerűen felszerelt terem. A tornaterem? Mint a kecskeméti sportcsarnok... A hazafias nevelés fontos fóruma az iskola házimúzeuma. Az egyik diák elhozta azt a leve­let, amit nagyapja írt gyerekei­nek, 1941 szigorú telén, innen egynapi járásra, a lövészárok­ban. A németeket megállították, Moszkva védőinek a hősiességét emlékművek hirdetik és egy di­namikusan fejlődő világváros. A viszontlátásra! , A COOPTOURIST-küldöttség szállására, a moszkvai VIT al­kalmából épített hotelkombinát­ba igyekezve a friss élmények izgalmával értékeltük a látotta­kat, hallottakat. Voltak, akik a pedagógiailag jól megalapozott oktatást-nevelést emlegették, vol­tak, akik a remek szemléltető eszközöket méltatták. A többség a vendéglátók szívélyességét, őszinte rokonszenvét, a baráti hangulatot sorolta az első helyre. Nehéz lesz Kecskeméten mind­ezt viszonozni, mondogatták — meghívták ugyanis a 145-ös szak- középiskola képviselőit Magyar- országra —, „de azért megpróbál­juk”: S hogy a barátság addig se szakadjon meg, sűrűn fordulnak a levelek Bács-Kiskun megye és Moszkva között. Hivatalos alig- alig akad köztük. Heltai Nándor rendje érdekli. Pontos választ kap. Általában önálló objektu­mot vállalnak. Hosszan fejteget­ték ennek a megoldásnak az elő­nyeit. Bernáth Lajos oktató arra kíváncsi, hogy a gyakorlati mun­kán a vállalat irányítja a diáko­kat vagy az iskola. A felelet: az iskola. Az igazgató részletesen elsorolja, hogy miért tartják ezt a módszert előnyösebbnek. Sá­volt Béla tanár, személyzeti ve­zető is gondosan jegyzi az ösz­töndíjakra vonatkozó tájékozta­tást. Többek kérdésére Bitkin igazgatóhelyettes elmondja, hogy a diákok rendszeresen felkeresik a veteránokat, a háborús rokkan­takat és ha kell, segítik őket ügyes-bajos dolgaikban. Szertárak és a múzeum 1 Mindenki remekül érzi magát, mindenki úgy gondolja a látoga­tás harmadik órájában, hogy rengeteget tanult. Pedig a java hátra van még. Az igazgató elvtárs ■ meghívja a tanárokat és a „Magyar Nép- köztársaság jövendő építészeit”, hogy tekintsék meg az iskola egy részét. „Valamennyi épület be­járásához legalább fél nap kelle­ne” — teszi- hozzá mosolyogva. Az ablakon kitekintve, az inté­zet makettjét szemlélve igazat adtunk neki. A magyar szakmunkásképző iskolák általában a jobban fel­Öt képeslap iWjBk Erdélyből 3. Arannyal írt könyv Reggelre felszakad a felhőzet, de még minden nedves amikor a Maros és az Ompoly folyó torko­latánál levő táborhelyről bemegyünk a városba, Gyulafehérvárra. Rendezett, széles levegős utcákat és mutató­sán kialakított parkokat látunk. Teslvérmegyénk székhelyének kertészei szellemesen helyezik egy­más mellé a fehérkérgű nyírfákat, a vöröslevelű díszmeggyet és a haragoszöld babércserjét, meg­nyugtató zöld szigetek pompáznak az utcák' szegé­lyén is. Ez persze az első benyomás csupán, hiszen ezután indulunk el felfedezni a vaskorban már la­kott települést. * • * • A várnegyeddel kezdjük az ismerkedést. A hon­foglalás előtt épült erődítményt az évszázadok fo­lyamán tovább építették, erősítették, majd Hunyadi Mátyás — egészen rendhagyó módon — lerombol­tatta. Feltehetően azért, hogy hatalmát az erdélyi főuraknak megmutassa. A várnegyed végleges alak­ját a 18. század első harmadában nyeri el, olasz építészek készítette tervek alapján. Az egykori le­írások szerint folyamatosan 20 ezer jobbágy dol­gozott a csaknem 25 évig épülő várrendszeren. Alapos munkát végeztek; száz évvel később, 1848- ban Bem tábornok 5 hónapig ostromolta — mind­hiába. A város felől a hármas tagolású barokk kapun, a Felső-Károly kapun keresztül jutunk a vár te­rületére. A kaput díszítő mitológiai jelenetek kö­zött világosan felismerhető az osztrák kétfejű sa- sos címer. Az úton tovább haladva újabb barokk kapun — vagy inkább diadalíven — haladunk át. amelyet III. Károly lovasszobra tesz elmékezetessé. Ennek a kapunak a közelében van a 14. századDan épült Fejedelmek Lakóháza. Az épület fénykora Bethlen" Gábor uralkodásának idején volt. Közvet­len szomszédságában található a város — és az egész környék — legnagyszerűbb műemléke a ka­tolikus székesegyház. A 11. században emelt bazilikát többször átépí­tették, de szerencsére mindig gondosan ügyellek arra, hogy a korábbi építkezések anyagát beépít­sék a szebb, pompásabb, új székesegyházba. A fa­ragott mészkövekből álló templom külső félét az elmúlt évtized folyamán teljesen felújították. Je­lenleg a katedrális belsejét restaurálják. Ottjártunk- kor a középső hajóban találtunk állványerdőt: to­vább folyik az állagmegóvás. A középkor komor és fennséges pompáját bizonyára sikerül megmen­teni a további évszázadok embere számára is. A székesegyház tőszomszédságában látható az 1921—22-ben épült orthodox katedrális, a havas­alföldi-bizánci stílusjegyeket viselő, mozaikokkal, díszített pompás épület. Gyulafehérváron Erdély egyik leggazdagabb mú­zeuma vár reánk: a kiállított tárgyak száma meg­haladja a 60 ezer darabot. A város és a környék mozgalmas története elevenedik meg a tárlókban, tablókon. A várnegyed következő és számunkra legemléke­zetesebb látnivalóját néhány lépéssel távolabb ta­láljuk: a világhírű Batthyaneumot, az 55 ezer kö­tetes könytárat. Itt őrzik a katolikus székesegyház építésére vonatkozó iratokat, a Gyulafehérvári So­rok néven ismert, 1310-ben keltezett magyar nyelvemléket, mintegy 600 darab ősnyomtatványt, több száz kézzel írott kódexet, köztük a 8. század­ból származó, aranytintával írt, miniatúrákkal éke­sített Codex Aureust. Az a szellemi élmény, amelyet1 a megyeszékhely kínált kiegészítésre szorul — hívják fel figyelmem az UNIREA (Egyesülés) szerkesztőségében, amikor felkeresem őket. Menjünk el Blajba (Balázsfalvára) ahol a megye főiskolái (mezőgazdasági, pedagógiai, gépészeti) találtak otthonra. Megfogadjuk tanácsukat, felkeressük a híres bor­vidék központját. A főiskolákon az évvégi vizsgák folynak, ezért csak a gondosan rendben tartott épületeket járjuk körül, mert zavarni nem aka­runk, várni meg nincs időnk. Még megnézzük a városka jelentős és régi épületét, a hajdani Apafy kastélyt, ahova az elmúlt századok folyamán a gö­rögkatolikus érseki székhely költözött. A kitérő után folytatjuk utunkat Aiudra, (Nagy- enyed) hiszen a megyének ez is jelentős települése. A 17. században Bethlen Gábor alapította reformá­tus kollégiumban jelenleg is folyik a tanítás, ro­mán és magyar nyelven. A hajdani — évszázados — alapítványokból most is a népes családokból származó, jóképfességű diákokat támogatják. A kollégium folyosóján diákok várakoznak — a drukk legkisebb jele nélkül vizsgázni jöttek. Büsz­kén említik, hogy . az iskola tanára volt Pápai-Pá- riz Ferenc, a két világháború között pedig Áprily Lajos, a kiváló költő. Sikerült bebocsátást nyerni — itt is évvégi vizs­gák folynak —' a kollégium természettudományi múzeumába. Megnézhetjük a híres kéziratgyűjte­ményt, amely főleg Erdély történetével kapcsolatos iratokat tartalmaz. 0 0 0 A sziklák övezete Kököc szoroson keresztül ha­ladunk tovább, a testvérmegye két, népművészeté­ről híres községébe, Torockószentgyörgyre , és To- rockóra. Brassai Sámuelt, az utolsó magyar poli­hisztort vallja szülöttének Torockószentgyöngy. Itt készülnek a határon túl ís híres, piros, illetve kék fonallal varrott kézimunkák, az úgynevezett rá- mánvarrottak. A szomszédos bányászfaluban, Torockón a ta­nácsházán kapott helyet a néprajzi múzeum. Az el­múlt század utolsó harmadában kimerült nemes­fémbányák tárgyi emlékei és az egyedülállóan szép népviselet került a tárlókba. (Ebben a községben csak keresztszemes motívumokkal díszítik a párná­kat, térítőkét.) 1 Az alig ezer lakost számláló község közepén egy. szerű, meszelt falu unitárius templomban is szép kézimunkákat láthattunk. Majdnem mindegyikbe ott látható az ajándékozás évszáma is: 1811 .. .1826 . y 1840. A két községet elhagyva páratlan szépségű úton, az Aranyos folyó völgyében haladunk Turda tTor- da) felé. Megnézzük a híres lordai hasadékot, maid a sok élménytől fáradtan foglaljuk el a város egyik magaslatán levő táborban a faházszúllást. Selmeci Katalin Viselhető-e a paróka párbaj közben avagy elmélkedés egy avítt könyvről A magyar képzőművészet új térképéi közli a Kritika júniusi száma. A térkép jelei megmutat­ják, hogy milyenné alakult a vi­déki képzőművészeti kultúra az elmúlt másfél évtizedben, hol van állandó képtár, kiállítóte­rem, tárlat, biennálé, képzőmű­vészeti múzeum. Ami a térképből egyértelműek, kiderül: Magyarország öt megyé­jében nem rendeznek országos jellegű képzőművészeti ese­ményt, és nem tartanak fenn ál­landó kiállítási helyiséget a ké­pek, szobrok, s egyéb alkotások bemutatására. E megyék közt van Bács-Kiskun is. i „Vácott... elhagyatott, romos templomot vásárolnak, s alakíta­nak át galériává, Miskolcon ipa­roskörből lesz Miskolci Galéria, Szekszárdon s máshol új műve­lődési házak épülnek eleve azzaf. a céllal, hogy a termek közt ki­állítóterem is legyen" — olvas­hatjuk a térkép alatt. Miért, miért nem, a képzőmű­vészeti hagyományokkal rendel­kező Baján és Kecskeméten mind ez ideig nem épült állandó kiál­lítóhelyiség, s a készülő megyei A képzőművészet fehér foltjai 0 Gyulafehérvár 0 Natasa Burzasova

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents