Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-20 / 142. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. június 20.

Ingázók - otthon

Verseny a kertészetben

Mintegy hétezren vannak a kecskeméti üzemek munkásai között, akik 30—40 kilométeres körzetből járnak a városba dolgozni. Róluk szóivá gyakran elhangzik, hogy részvételük a munkahely politikai, közösségi életében — éppen a napi utazás fáradalmai miatt — elmarad a városban lakó társaikétól; s hogy ugyanezért kevésbé, vagy egyáltalán nem kapcsolódnak be a szűkebb hazájuk társadalmi, közösségi életébe. Vajon mennyire belytáUó ez az általánosító vélekedés az orgoványi ingázókra, s közülük is főként a párt tagjaira?

Erről kérdeztük a napokban Tóth Kálmánt, a községi csúcsvezetőség titkárát, aki jólesőén fogadta az érdeklődést. Mint mondotta, alkalom rá, hogy a témával összefüggő eredményeikről- és törekvéseikről szóljon, s egy-két gondot is felemlítsen.

3 máris magyarázta, hogy a község lakosai közül — nem számolva a diákokat — mintegy háromszázan utaznak naponta, elsősorban a kecskeméti és a kiskőrösi munkahelyekre. A foglalkoztatást illetően ugyanis e két város az orgoványiak legfőbb vonzásközpontja.

—. Iparfejlesztésre a mi községünk nem tarthat számot. Mégis nagyon fontosnak tartottuk, hogy a mezőgazdaságból felszabaduló és a háztartásból kínálkozó nőknek itthon teremtsünk munka- és így kereseti lehetőséget. Két évvel ezelőtt ezért segítettük elő a Duna Cipőgyár kis részlegének Orgoványra telepítését. A helyiséget egyik gazdasági épületből a tanács alakíttatta ki, a cipőgyár pedig a berendezést adta. Azóta két műszakban ötvenen, főleg nők dolgoznak itt betanított segédmunkásként. A másik hasonló kis üzemünk a Kecskeméti Konzervgyár tisztítótelepe, amely mintegy hatvan asszonynak ad munkát.. Szeretnénk azonban ezt a telepet bővíteni, 120 személy foglalkoztatására alkalmassá tenni. Ily módon legalább a nőket megkíméljük a napi utazás fáradalmaitól.

Az utazást említve előhozakodott Tóth Kálmán az elöljáróban jelzett, gondokkal is. Az egyik: a községet nem köti össze egyetlen közvetlen buszjárat sem Kecskeméttel. Az átszállóhely Jakabszállás; s innen a Kecskemétre jutás az általában zsúfolt buszon nem mondható ép- \pen kényelmes, napi utazásnak.

, — A Volán Vállalat vezetői is- merik e gondunkat, s reméljük, hogy mihamarabb találnak módot a megoldásra. Már csak azért is, mer{ Orgoványnál kisebb, város környéki települések közlekedése összehasonlíthatatlanul előnyösebb — fűzte hozzá a község <;súcslitkára. Majd másik problémaként a községbe vezető út na. gyón rossz állapotát említette ugyancsak reménykedőn, a KPM Közúti Igazgatóságának tervszerű munkájában bízva.

Ezek után, szinte észrevétlen,

az eredeti kérdéshez kanyarodott vissza Tóth elvtárs:

— A városi munkahelyekre eljáró helybeliek 300-as száma korántsem jelenti azt, hogy ne ismernénk őket. Hiszen délutánonként hazatérnek, s épp úgy élik a község életét, mint az itthon dolgozók. Részt vállalnak a községfejlesztési feladatokból is, mert érdekeltek ebben. Itt az otthonuk, gyermekeik itt iskolások vagy óvodások, családtagjaik megtalálhatók a tsz-ben, vagy a szakszövetkezetben, tehát sok szállal kötődnek a lakóhelyükhöz.

Az ingázók közül a párttagokra természetesen megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Szinte valamennyiüket személy szerint is ismerjük már, eléggé rendszeresen szót értünk velük, igényeljük a segítségüket, és hozzá teszem: sokra értékeljük az itthoni munkájukat — kezdte fejtegetni Tóth Kálmán. S hogy szavainak külön nyomatékot adjon, példák egész sorával hozakodott elő.

— Soltész Árpád elvtárs például, aki 1945 óta tagja a pártnak, nyolc éve ingázik Kecskemétre, az ÉPSZER Vállalathoz, ahol rendész. Ez az elvtársunk lakóhelyi pártmegbízatásként a honvédelmi nevelést, a sorköteles fiatalok honvédelmi előkészítését végzi nagy ügyszeretettel, s emellett kiváló mun. kásőr is. De ott található a község más rendezvényein is. A fiatalok szeretik, a lelkes aktivitá.- sa magával ragadja a kiterjedt baráti körét, sok ingázó társát is.

Ifjú Téti István munkahelye szerint a MÁV kecskeméti párt- szervezetéhez tartozik. Itthoni pártfeladata: önkéntes rendőr.

Hozzáteszem, hogy önkéntes rendőri csoportunk húsz tagja közül nem ő az egyedüli, aki eljár dolgozni. Téti elvtárs is ott található minden olyan társadalmi munkában, ahol lakatos szakmáját hasznosíthatja. Ugyanígy említhetem Nagy Sándor MÁV- pályamestert is. Nagy elvtárs főleg a sportmozgalmat kedveli, e téren végzi a lakóhelyi pártmun- • káját. Társadalmi ünnepségek sportműsoráról is rendszeresen ő gondoskodik.

Folytathatom L. Tóth István elvtárssal, akinek munkahelye

szintén az ÉPSZER Vállalat, itthon- pedig önkéntes tűzoltó. Lelkesebb szertáros, mint ő, bizonyára kevés akad. Teljes szívvel csinálja, de a társadalmi munkából is kiveszi a részét, s hozza magával a baráti körét. Vagy például Csákó Lukács elvtárs, aki pártonkívüli és kiváló munkásőr. O is az ÉPSZER dolgozója. Bármire kérjük azonban, szívesen jön, készségesen segít, ha szűkebb hazánk ügyét kell előmozdítani. S így sorolhatnám, többen az ingázók közül a népfront aktivistái...

Kis szünetet tartva, gondolatot váltott a község csúcsitkára, s a törekvésekkel hozakodott elő. Azt tervezi ugyanis a párt orgoványi csúcsszerve, hogy az ősz folyamán személyre szólóan értékelik az ingázó párttagok lakóhelyi munkáját, s erről tájékoztatják majd a munkahelyi pártszervezeteket.

— Nem mindegy ugyanis, hogyan értékelik azokat az elvtár- sakat, akik naponta utaznak a munkahelyre, ' és helytállnak otthon, a lakóhelyükön is. Lényeges, hogy a beszámoló taggyűlésen is részük legyen az elismerésben, a lakóhelyi megbízatásuk teljesítéséért — indokolta Tóth elvtárs, és ezt' megtoldotta egy, az erkölcsi elismerés fontosságát, tanúsító példával:

— A munkahelyre utazás folyamata — ha kisebb mértékben, de fordítottan is jelentkezik. Akik a városból jönnek, azokat is észrevesszük és számítunk a segítségükre. Bende János, a Sallai Tsz állattenyésztője, mellesleg pártonkívüli, Kecskemétről jár Orgoványra már két éve. Űj ember volt még nálunk, amikor megkérdeztük, miben óhajt segíteni. „A sportot, a focit kedvelem ...” — felelte, s azóta a helyi csapatunk lelkes edzője. Csúcsvezetőségünk márciusban, miután a sportmunkát értékelte, levélben köszönte meg, és kérte a további, önzetlen segítségét. S tudom, alkalmam volt meggyőződni róla, milyen jólesett Bende Jánosnak az elismerés.

Végül ugyancsak figyelemreméltó és elgondolkoztató, amit Tóth Kálmán csúcstitkár a város üzemeiben dolgozó ingázókról mondott: a városból, a szervezett munkások köréből hozzák haza szinte észrevétlen a jó szellemet, s a városias igényt,, ami nem lehet mellékes a község számára ...

Lám, ez is, és nem utolsósorban ez teszi szükségessé az eljáró munkások, a kommunisták lakóhelyi ténykedését, s velük való törődést, rendszeres szót- értést.

Perny Irén

Tékozlás és takarékosság

5. A szomszéd rétje

Ez általában, a közmondás szerint, zöldebb a sajátunkénál. Csakhogy témánk esetében szinte lehetetlen eldönteni, a rét melyik darabja a szomszédé és melyik a mienk. A KGST közös tehervagonparkjának létrehozása előtt a határokon ' átadott kocsiknak ötven százaléka üres volt. Most ez az arány 25 százalék körül van. Mérhető ez pénzben? Igen. Am ennél még fontosabb az a haszon, amit az áruszállítás gyorsabbá, folyamatosabbá válása hoz, amit közvetett módon takarít meg egy- egy-ország. így hazánk is.

Ingatag igazság

Nagy összegek kiadásának elkerülését tenné lehetővé egyebek között a többször fölhasználható ' göngyölegek alkalmazása, a konténeres , szállítás bővítése, időtál- Icbb festékbevonatok széles körű elterjesztése. Ez bizonyos költség- többlettel jár. Ki viselje? A festékipar? A festék felhasználója? A konténer szállítója, vagy az abban árut fuvaroztató? Ingatag igazság az, hogy a kibicnek, a kívülállónak, semmi sem drága! Egy ország gazdaságában ugyanis nincs kívülálló!

Ez azonban’ elméleti igazság. Az építőipari vállalatok gépállomár nya meghaladja a 80 ezret. Ezek felét pem tartják karban, csak akkor javítják a berendezéseket, ha leállnak. A javításra fordított idő évente átlagosan kétszer két hét; 176 óra. csupán egy műszakot és 44 órás munkahetet figyelembe véve. Jobb szervezettséggel — kellő javítási kapacitással és alkatrészellátással — ez az idő negyedére lenne csökkenthető. A nyereség 170 millió forint értékű gép, berendezés lehetne. Ugyanakkor lehetővé válna legkevesebb 700 millió forint értékű többlet- termelés a gyorsabban megjavított eszközökkel.

A háló meg a hal

Az érdek nyilvánvaló. Ám ha túl nagy lyukú hálóval igyekszünk kifogni a halat; kisurran belőle. Az építőipari vállalat ugyanis a költségeket áthárítja a beruházóra. Neki nincs közvetlen, szoros érdekeltsége abban, hogy gépei, berendezései minél zavartalanabbá működjenek. Kinek Van? A népgazdaságnak! Nos, akkor tessék szorosabbra szőni a hálót! Arra serkenteni •— sőt, kényszeríteni! — a vállalatot, nem adminisztratív, hanem ösztönzési. szabályozási eszközökkel, hogy tartsa tiszteletben a népgazdaság, a társadalom „halát”. S a halfogásért, ne a vízmeregetésért, részeljen a jövedelmekből.

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése — A hazai gépipar technológiájának fejlesztése — szerint a hazai gépipar, termékektől függően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsol el. mint más, az összehasonlításba bevont országoké. Ez nem a gépipar hibája, vétkes közömbössége! Hanem az előgyárt- mányok — öntvények, félkész alA lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet tagjai is csatlakoztak a párt XI. kongresszusának és a felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyhez. Az összes felajánlások értéke meghaladja a 2 millió 300 ezer fórintot. Huszonnégy brigád küzd a szocialista címért, közülük több már előzőleg is elnyerte a megtisztelő rangot.

A kertészetben szorgos munka folyik ilyenkor. A Sok eső gondot okoz; nemcsak a paprika és a paradicsom fejlődött rohamosan, hanem a gyom is. Mozgósítani kell minden erőt a növényápolásra.

A kertészet vezetője, Kiszely Gyuláné elmondja, hogy a tervezett árbevétel 4,6 millió forint, ezt 400 ezer forinttal szeretnék túlteljesíteni. Az előirányzottnál magasabb termést és jobb minőséget kívánnak elérni.

— Az idén egy hektárral nagyobb területen termesztünk fólia alatt. Csaknem 4 és fél hektárnyi területen történik műanyagtető alatti-haj tatás. Számottevő a szántóföldi kertészetünk is. Paprikaféléket és paradicsomot termesztünk. Az idén először 10 hektáron a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság által kezdeményezett paradicsomtermesztési módszert is bevezettük, Ez teljes gépesítést jelent, beleértve a szedést is — tájékoztat á kertészet vezetője.

A fóliasátrakat többször hasznosítják, a saláta, után paprikát, paradicsomot ültettek. A termálvízzel fűtött fóliák alól már eddig 100 eeer forint értékű paradicsom került elszállításra az egyik kecskeméti törpefajtából. Nemsokára nagyobb mennyiségben érik a hegyes erős paprika is.

A kertészetben dolgozók bíznak abban, hogy sikerül teljesíteni vállalásaikat, segítik egymást a munkában, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a termelési versenyben.

K. S.

• Tóth Istvánná brigádjának néhány tagja nagy igyekezettel gyomtalanítja a fólia alatt szépen fejlődd paprikát.

I

0 Kiszely

Gyuláné, a kertészeti ágazat vezetője a paradicsomtöveket tanulmányozza, előre számítgatja, hogy vajon mennyi lesz a termés.

Negyedóra Császártöltésem

L Napraforgó ”-ház

M. Petit és J. Pellegrin francia építészek különleges házat terveztek azoknak, akik kedvelik a napsütést. A ház négy. pilléren áll, a pillérek pedig egv kerékre támaszkodnak, amely alatt forgó berendezés van. Á különleges konstrukció révén a ház olyan lassan és zökkenésmentesen forog, hogy a benne levők észre sem veszik, A ház homlokzatával mindig a Nap felé fordul, egészen napnyugtáig, éjszakára pedig visszafordul kiinduló helyzetébe — homlokzatával kelet felé.

katrészek stb. — fejlesztésének elmaradottságára vezethető visz- sza. így azután m^r érthető, hogy a gépiparban aránytalanul so^c az eszterga-, a gyalugép, kevés/a fúrómű, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör bezárult, s e körből anyagok tízezer tonnái potyognak a hulladékba. Vajon indokolatlan a kérdés: melyik itt a „szomszéd” rétié?

A marxi útmutatás

Persze, az anyagokkal, eszközökkel minden esetben az eleven munka, is pocsékolódik. . Nosza, ugrás, jöjjön a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-marógép, mely korszerű, fo'- kozat nélküli sebességváltást tesz lehetővé. Másfél millió forintba kerül. “Megéri? Meg. De. nem ak-. kor, ha olyan darabokat munkáltatnak meg rajta, amelyek egy hagyományos gépre is rábízhatók. Mert nem elég a gép, az a döntő, mit csinál, azaz a tényleges képességek kamatoztatása.

Marx „A tőke” III. kötetében így fogalmazta meg ezt: „A munka termelékenységének emelkedése éppen abban áll, hogy az eleven munka részesedése csökken, a múltbeli munkáé növekszik, de úgy, hogy az áruban rejlő összes munkamennyiség csökken; bogy tehát aZ eleven munka többel csökken, mint amennyivel a múltbeli munka nő.” E marxi útmutatást a vállalati gyakorlatban

sűrűn szem elől tévesztik. Mintha időnek, eleven munkának nem is lenne értéke, mintha ezeket korlátlan források öntenék elénk! Üjabb gépek, újabb épületek, újabb beruházási összegek... s változatlanul alacsony idő- és ele- venmunka-hasznosítás! Ha valami, akkor ez a legnagyobb pazarlás.

Az elemzések, a növekvő állami terhek, a gyakorlati tapasztalatok egyaránt figyelmeztető csengőként szólnak, intenek: átfogóan és részleteiben is ésszerűbbé, takarékosabbá kell tenni a gazdálkodást. A külkereskedelem például sok millió forintot takarított ' meg az országnak azzal, hogy károsodás nélkül tárolható anyagokat akkor vásárolt még, ámikor azok a világpiacon olcsók voltak. De mire megyünk vele. ha pazarló fölhasználással még ezeket az olcsó .anyagokat is drága termékké formáljuk? Az eleve borsos árú holmikról nem beszélve. Mert legtöbbször . ezért halványabb a mi ‘rétünkön az, ami a szomszédén zöldebb.

Mészáros Ottó

(Következik: Mindenkire érvényes szabály)

Átutazóban Császártöltésen, megszakítottam utam. s betértem a Megye kiváló szövetkezete címét és az ■ ezzel járó vándorzászlót elnyert Vegyes és Építőipari Szövetkezethez.

Kunvári Ferenc elnököt arra kértem, mond^

Jón egy-két újdonságot. Szó nélkül karon ragadott és lekísért jj régi malomépület-' ből átalakított kisüzem földszintjére. Bemutatott Varga István üzemvezető mérnöknek. aki nagy büszkeséggel mutatta, magyarázta saját

gyártmányaikat, az automata sertésetető alkatrészgyártását.

— Igaz, használt, de jól felújított, hasznos gépekhez jutottunk — mutatott az egyik félautomata forgácsoló gépre, amelyen egy fiatalasszony fémrudakra vágott menetet. Ezek a rudacskák a horoghajlító gépre kerülnek, a többi alkatrészt is itt gyártjuk, s teljesen összeszerelve szállítjuk megrendelőinknek.

— Mást nem gyártanak itt?

— De igen. Mi látjuk el az állami gazdaságokat, mezőgazdasági üzemeket trapézhullámlekötö alumí ni umszerkezettel.-T- Mire használják ezeket?

— Az előregyártott elemekből

A kép előterében Seitz Lászlóné a félautomata forgácsolőgépet kezeli. Horváth Ferencné az automata sertésetetők alkatrészeinek présmunkáját végzi. (Pásztor Zoltán felvétele.)

készülő istállók, pajták szerkezetének megerősítéséhez.

A bejárat felől dróthálóval elkerített részt vettem észre. Látva ezt Kunvári Ferenc, elmondta, hogy ez a legújabb büszkeségük. Liftet szereltek a földszint és az emeletek közé.

— Emeletek? — hiszen kívülről csak egyemeletesnek látszik az épület?

— Valóban, de belülről más a helyzet. Átalakítottuk a padlásteret üzemcsarnokká. A lift pedig azért kellett, hogy a 126 betanított munkásnőnk részére meg- könnyíthessük az anyagmozgatást.

Érdemes volt megállni egy negyedórára Császártöltésen.

H. P.

Biztosítás, a számok tükrében

A napokban sajtótájékoztatót tartott az Állami Biztosító Budapesten. Mint. Szász Endre ügyvezető igazgató ismertette. hazánkban három- és félmillió ésailádnak van legalább egyfajta biz- ' tositása, hielyek száma összesen megközelíti a hatmilliót. Figyelembe :véve a különféle felelősségbiztosításokat is. elmondható; hogy minden személynek nyújt valamilyen anyagi védelmet, a biztosítás. Bács-Kiskun * megyében. megközelítőleg 290 ezer tételt kezel az Állami Biztosító, melyekre a múOit évben , 212 millió forint kártérítést fizettek ki.

A lakosság életszínvonalának kedvező alakulása nyomán az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés ír csoportos élet- és balesetbiztosítás (CSÉB) iránt. Az önsegélyező csoportok az országban 2,3 millió, megyénkben csaknem 140 ezer tagot számlálnak. Tavaly a kifizetett térítés összege mintegy 15 millió forint volt.

A családi otthonok értékének növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a lakosság vagyonvédelme. Jelenleg több, mint kétmillió lakás tulajdonosa rendelkezik lakásbiztosítással. Bács-Kiskun megyében 110 ezer lakás volt biztosítva az elfnúlt év folyamán, s így 21 ezren kaphattak kártérítést.

1973-ban mnltegy 2800 esetben fizet- tett az Állami Biztosító a kárt okozó gépjárművezetők helyett a kötelező felelősségbiztosítás alapján. A kifizetett összeg meghaladta a 13 millió forintot.

Az ügyvezető Igazgató végül beszámolt arról, hogy az ügyintézés gyorsítása érdekében a jövőben — a megyei kárszakértő helyett — a helyi kőrzetfelügyelők is felmérhetik az ezer forinton aluli károkat. A tapasztalatok alapján, szükség szerint szélesítik majd ezt a kárrendezést gyorsító eljárást.