Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
1974. június 18. • PETŐFI NÉPIÉ 9 S Két nagyközség - egy este KÉT NEMZEDÉK A KATEDRÁN Kitüntetett pedagógusok „A művelődési otthonokat és klubokat mint a közösségi nevelés, a társas élet és az aktív művelődés intézményeit kell továbbfejleszteni. A nem hivatásos művészegyüttesek, tudományos ismeretszerző körök, klubok munkája révén 'a lakosság mind szélesebb rétegeit vonják be a művelődésbe ...” (Idézet az MSZMP KB 1974. március 20-i közművelődési határozatából.) A határozat nyomán indultunk el megismerkedni a Bács-Kiskun megyei községek, városok délutáni—esti művelődésével. Első alkalommal a kiskőrösi járás három falujába, Páhiba, fabdiba, és Kaskantyúra látogattunk. Ezúttal két nagyközséget Lajosmi- zsét és Kerekegyházát kerestük fel. Sétálunk Lajosmizse főutcáján. A művelődési háztól nem messze van az üveg-porcelán bolt. A kivilágított kirakatban egy felirat: Tessék választani! , Nézzük, mit lehet választani. Ízléses kerámiák, vázák, zsűrizett, szép áruk. Aztán néhány tarkabarka madárfigura. Talán papagáj. A giccs iskolapéldái. Vajon ki és miért vesz ilyesmit a lakásába? És egyáltalán: szükséges-e ezeket kirakatba tenni? , □ □ □ A Nefelejcs presszó ’harmadik osztályú hely Mizsén. Tiszta, rendes, kellemes légkörű. Szívesen látogatják a helybeliek, s az átutazók. — Nem rontja a „boltot” az új Kakukk? — É°váltalán nem. Aki ide akar jönni, az így is betér. Egyébként is; oda inkább fel kell öltözni', jobb megjelenés kell, mint nálunk ebben az egyszerűbb környezetben. — Hányán dolgoznak itt? — Négyen. — Azelőtt sokkal többen voltak; igaz? — Igen. Tizenhatan. — Akkor mennyi volt a havi forgalmuk? — Kétszázhatvanezer. — S most, hogy így megcsappant a létszámuk? — Most kettőszázezer. — Jól értettük? — Igen, most kettőszázezer forint a havi forgalmunk, s csak négyen dolgozunk. — Hallottuk a vendégektől, hogy gyakran késve hozzák meg a presszóba a süteményt.- így van? — Sajnos, ez az igazság. Főképpen piaci napokon kellemetlen, ha dél körül érnek ide az áruval. — Messziről hozzák talán? — Dehogy. Saját bázisüzemünk van. □ □ ü , Mészáros Anikó tizenhét, Rapi Anna tizennyolc esztendős. A Május 1. Ruhagyár helyi üzemének a dolgozói. Az utcán találkozunk. — Mivel töltik az idejüket egy ilyen hétköznapi estén? — A tánccsoportnak vagyunk a tagjai. Próbán voltunk, és 'most sétálunk egy keveset. — Jó volt a próba a művelődési házban? — Nem, nem sikerült. — Miért? — Nem jöttek össze a tagok. — Általában milyen szórakozási lehetőség kínálkozik? — Csak egyetlen jó hely van: a Kakukk. Ott lehet táncolni is. — A művelődési házban nem lehet? — Ott nem szeretünk. Sok olyan alak van, akik... Szóval, olyan nem komolyak ... — Szeretnek Lajosmizsén élni? ■— Szeretünk, de lehetne több szórakozási lehetőség. — S művelődési is, nem? Vagy abból van elég? — Hát... □ 1 □ Nyolc óra előtt öt perccel érünk a lajosmizsei művelődési ház, elé- Rácsodálkozunk az épület homlokzatán levő villanyórára, amely háromnegyed tizenegyet jelez. A mutatók állnak, az idő halad, sietünk hát körülnézni. Az ajtó zárva. A bejárat mellett kis tábla hirdeti: nyitvatartá. si idő 10—22-ig. Egy plakáton a május havi program — három bál, bábszínház, Albert—Koós- műsor. Becsöngetünk a művelődési ház gondnokához. — Volt valamilyen foglalkozás ma este? — Délután igen; este semmi. Amikor elmentek a népitáncosok a próba után, bezártuk az épületet. — Tegnap este? — Semmi. — Tegnapelőtt? — Akkor sem; azt hiszem utoljára szombaton este volt nyitva a művelődési ház. — Igaz, hogv mostanában kevesebben látogatják ezt a helyet? — Sajnos, így van; pedig az igazgatónk annyi mindent próbált már! De mióta megnyílt a Kakukk vendéglő, kevesen járnak el ide. Már a bál sem megy. Százan, ha vannak olyankor; régebben háromszázan is itt szórakoztak. Munkaidő van, ilyenkor nem jöhetnek úgy a tanyaiak. Akarnak látni sok embert? Nézzék meg a tanyacsárdát; ott aztán találnak. □ □ □ A moziban a Volt egyszer egy zsaru című filmet játsszák. Énoen a híradót vetítik. Tiszta, szép az előcsarnok, kellemes látvány a sok zöld növény. Juhász László üzemvezetőt kérdezzük: — Hány jegyet vettek a mai előadásokra? — Az elsőre ötvenhetet, a mos« tanira néhány híján kétszázat. — És tegnap? — Háromszáz jegyet adtunk el a két előadásra. A mozi négvszáz. tizenhét személyes. — Máskor is ilyen kevés a néző? — Sajnos... Azt hiszem, az a baj, hogy nem adunk a jegy melJ lé egy-agy üveg sört... A másik ok: későn kanjuk meg a jó fii-: meket. sokan már Kecskeméten rpegnézik. Közben jön egy férfi, jegyet kér. — Ülnek-e ebben a sorban cigányok? — kérdi gyanakodva, amikor megkapja a belépőjegyet. — Nem — hangzik a válasz. Akkor jó — nyugszik meg a férfi, és elindul a bejárat felé. Hm... — Nincs ám semmi baj a cigányokkal — mondja az üzemvezető, látva megdöbbenésünket. — Csak az előítéletek .., Furcsa, 1974-beh! D. □ ' D ’ Néhány benyomás az utcán. A hirdetőoszlopról hiányzik a felragasztott plakátok egy része, a mozi előtti füves térség tele van panírdarabkákkal, a hulladék- gyűjtő színültig tömve. A járdán egv kerékpárállvány. Vajon miért a filmszínház épülete elé állították? Állandóan dübörögnek az autók, óriási az E—5-ös út forgalma. 'Méhány kocsi a népszerű Kakukk étterem elé kanyarodik. □ 1 □ Kecskeméti zenekar játszik a presszóban. Néhány pár táncol, ma nincs tolongás a táncparketten. Fogy a Kinizsi sör, némelync asztalnál élénk beszélgetés folyik, sokan unatkoznak, kifogytak a témából. Ez tehát a szórakozás. Akaratlanul is eszünkbe jut a művelődési ház bezárt ajtaja. És az, vajon miért nem lehet felkelteni az igényt a színvonalas időtöltésre? S igazán nem lehet? Indulunk Kerekegyházára. □ □ □ Kerekegyháza vonzó külsejű, nagy falu. Utcái, házai tiszták, látszik rajtuk a gondos kéz nvo- ma. A becsukott ablakok, zárt kapuk előtt két fiatalemberrel találkozunk. Nem neheztelnek, amiért megszólítjuk őket; udvariasan, készségesen válaszolgat- nak. — Megmondanák a nevüket? — Sinka Ödön vagyok. — Én meg Borbély József. — Hány évesek? -j, Tizenkilenc — tizenhét. — A szakmájuk? — Karosszérialakatos; de még csak tanuló vagyok, Kecskemétre járok át- — Én meg segédmunkás. — Hoj, szokták eltölteni a szabad idejüket? — Legtöbbet moziban vagyunk. Jó filmeket játszanak. — S még hová mennek? — Cukrászdába is. Van zenegép, jó a kiszolgálás. De eljárunk a Hangulat étterembe is. Néha jó a zenekar. — A művelődési házba nem járnak? — Csak ha bár van. Oda különben nem szívesen megyünk bál-' ba. Sok az idegen és a részeg olyankor. Ha Kecskemétről megjönnek a hosszúhajúak, jobb oda se nézni, úgv viselkednek. — Tanulni, művelődni tudnak valahol? — Van klub a művelődési házban .. — Mikor volt foglalkozás? — A múlt csütörtökön. (Ma péntek van.) A másik közbeszól: — Tegnap is; nem emlékszel? — Mi volt? — Hát játék és megbeszélés. Arról beszéltünk, hogy lesz majd egy pinceklubunk. □ □ □ Kerekegyháza, művelődési ház. A névadó, Katona József, azaz helyi írásmóddal: KATONA J MŰVELŐDÉSI HÁZ. (Pontosan így!) A tágas előcsarnok egyben klub- helyiség is. Citeraszó, éneklés hallatszik, az ajtótól balra egy kis társaság kártyázik. Zöld a tromf, mondja egyikük. Kőpadló,, poros kaktuszok, kopott székek, asztalok, a ruhatárban vetítőgép, kacatok, limlom, olajoskanna, ócska szekrény a tetején egy hangszóró. A bejárattal szemben a rendeletileg bezárt presszó (a határozat egy verekedés után született). A nagyteremben négy lobogó hajú legény üti a pingponglabdát. A művelődési ház egyetlen klubhelyiségében illuminált kis társaság jön-megy. beszélget, az egyik férfi citerázik, a másik harmoniká- zik. — Milyen foglalkozás volt ma? Sárvári Gyula igazgatóhelyet. tes válaszol: — A fúvószenekar próbált. Holnap bál lesz. — Belépődíj? — Tizenöt forint. Néhány beszélgetés után összeáll a kép. Amióta bezárták a presszót, ugrásszerűen csökkent a látogatottság. — Alig lézeng né- hány fiatal — mondja egyik beszélgető partnerem. — Kevés a játék. Az asztali focinak elveszett a labdája, elgurultak a rexgolyók is — folytatja egy másik. — Négy -öt kártyást őrzök itt esténként — teszi hozzá az intézmény gondnoka. Benda Imre. A művelődési házban tizenhárom éve nem festették a falakat. A sarokban pókhálók. □ □ □ A Hangulat étteremben megszámolom: ötvenkét vendég van; kívül, a presszórészben. Ám ne gondoljon senki igazi presszóra. Eléggé elhanyagolt, cseppet sem vonzó hely. Csendes iszogatás. Füst. A kéttagú zenekar „húzza” a bizony eléggé elcsépelt, unalmas számokat, amelyekre láthatóan senki sem figyel. Egy fiatal- asszony három év körüli kislánya ott téblábol az asztalok között. (Vajon hánykor szokott elaludni?) Dómján István üzletvezető elmondja, hogy amikor tánczenekar muzsikál, zsúfolt a két terem. Csütörtöki napokon — olyankor pacalvacsora van mindig — áltagosan hetven-nyolcvanan jönnek el szórakozni. Máskor még kevesebben, mint például ma is. — Igaz, hogy a környékből sokan járnak ide hétvégén? — Harminckilométeres körzetből, a vendégek negyedrésze legalább. — S az igaz, hogy szétrágják a poharakat egyes vendégek? — Sajnos, úgy van. Egyszer szái- ötven csorba poharat számoltunk Ősszé. NehéZ • rajtakapni 'őket, olyan rafináltan csinálják. — Az idősebbekkel, vagy á fia- talabbakkal akad több baj? — Inkább a tizenhét-húsz év közöttiek egy részévéi. Szerencsére, ők vannak kevesebben. — Gyakran van rendezvényük? — Szoktunk művészeket hívni. Énekeseket leginkább. De lassan le kell mondanunk erről is. Nem futja a gázsira a bevételből. Kész ráfizetés, sajnos. □ o jgg Visszafelé azt vitatjuk: mi a különbség — tapasztalataink alapján — az egészen kicsi és a nagyközségek között az esti kulturált szórakozást, a művelődéssel egybekötött hasznos esti elfoglaltságot, a társas együttlétet tekintve? Sok esetben semmi különbség nincs. Vagy pedig alig akad valami. Bizony mélyebbre kellene ásni, hogy mi-mindenért is van ez így, ha így van? Vagy lehet, hogy rosszkor érkeztünk? No de, mindig? Kontra György—Varga Mihály Csűri Ildikó és Kiss János két pedagógusnemzedék képviselőié. Közös bennük a nevelői hivatásérzet, az állandó tenniaka- rás. Az idén mindketten megkapták az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Csűri Ildikó biológia—földrajz szakos tanár Kiskunfélegyházán, a Móra Ferenc Gimnáziumban. — 1965-től tanítok ebben az iskolában. Már az első esztendőben voltak negyedikeseim, akkori tanítványaim közül ma már van pedagóguskollégám is. Az élményekről érdeklődik? Minden napnak megvan a maga kis öröme. Itt van például a legfrissebb esemény. Pártalap- szervezeti taggyűlésen tárgyaltuk két negyedikes kislány felvételi kérelmét. Szeretem a földrajztanítást, minden évben elmegyünk a gyerekekkel országjáró kirándulásra. Évente más-más tájegységre látogatunk, az idén a Börzsönyben, a Duna-kanyarban voltunk. A tájjal való ismerkedés a legjobb alap a földrajz tanulásához. Igyekszem a lehető, legtöbbet adni, amire képes vagyok. Ügy érzem, nevelőtestületünkben mindenki jól dolgozik, s tulajdonképpen bármelyik kollégám méltó lehetett volna a kitüntetésre. • * Kiss János laki teleki iskola- igazgató könyvespolcán látom a Budäy Dezső-díj plakettjét. Az oktatásügy kétszeres kiváló dolgozójának ez volt az utolsó tanéve, a kedves, mosolygó igazgató bácsi a nyáron nyugdíjba megy. — A félegyházi tanítóképzőben végeztem, tavaly volt a negyvenéves találkozónk. Darvas József egy évvel előttem járt a képzőben, jó barátságban voltunk, a szegénysorsú diákok ösz- szetartottak ..'. Harminchat éve kezdtem tanítani a borbási iskolában. A hat osztályba száztizenhárom gyerek járt, jó' darabig egymagám tanítottam. Nem panaszkodtunk akkoriban a „túlterhelésre”, örültünk, hogy dolgozhatunk. Most öt pedagógus dolgozik abban az iskolában, a gyereklétszám alig éri el a százat... 1940 decemberétől Nagyhuga- con voltam népművelési ügyvezető, ’49-ben kerültem Lakitelekre. Nem volt iskolaépületünk. Fűszerüzletben, . gyümölcstárolóban kaptunk szükségtantermet. 1962-ben épült fel az emeletes is• Csűri Ildiké 9 Kiss János (Tóth Sándor felvételei) kola, de már akkor sem felelt meg az igényeknek, hiszen csak négytantermesre tervezték. Lelkes, szorgalmas nevelők vannak ebben a községben, szerettem velük dolgozni... Jönnek a nyugdíjasévek. Lesz két kedvenc időtöltésem, a bélyeggyűjtés és a méhészkedés... K. Gy. BÁBJÁTÉK A CSONGOR ÉS TÜNDÉBŐL 9 Az Állami Bábszínház bemutatta Vörösmarty színművéből készfiit új bábjátékát. (MTI Foto—Keleti Éva felv.—KS) 1. Déva vára felé Kempingezzen a Kárpátokban! — hirdette egy szép, színes plakát az utazási irodában. Azt hiszem, ennek a képnek a láttán határoztam el végleg, hogy az idén elmegyek Erdélybe, megnézem Románia szép városait, a Kárpátok vonulatán a végtelen fenyőerdőket — és nem utolsósorban felkeresem testvérmegyénket, annak székhelyét, Gyulafehérvárt. Kempingezni fogunk — jelentettem be családomnak. Nem alszunk szállodákban a városok közepén, hanem faházakban erdőszéleken, hegyoldalakban.' Egyetlen célunk lesz: minél többet látni, minél többet megismerni a szomszédos államból. Indulásunk előtt jelent meg a Románia útikönyv új kiadása. Az útvonalat — a könyv alapján — sikerült úgy kijelölni, hogy különösebb sietség nélkül 14 történelmileg vagy néprajzilag jelentős városba és községbe eljussunk. Az ismerősöktől kapott kempingtérkép is nagyszerű segítséget nyújtott az egész úton, hiszen arra is számítani kellett, hogy az itthon kijelölt helyen nem kapunk szállást, tovább kell mennünk. 9*9 Biztosan feltalálják egyszer a rosszul ébredő em- , berek számára az ágyba helyezhető katapultot. Meghatározott időben azután a szerkezet működésbe lép és kidobja a hétalvót a fekhelyről. Nekünk azonban csak az óra berregett napfelkelte után. Megpróbáltam magam elé idézni az irodában látott plakátot, de így is nagyon nehezen ment a felkelés. Biztattam a többieket is. hiszen az országhatár átlépése után egy teljes órát „veszítünk”, mivel Romániában kelet-európai időszámítás van.. Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok... Milyen szép a síkság! 10 óra, Püspökladány. Reggelizünk. A határ már csak néhány kilométerbe van, külföldön pedig mindig van elég látnivaló —, inkább itt töltjük az időnket evéssel. Biharkeresztes—Bors. Közös határállomás. Percek alatt elintézzük az adminisztrációt, indulunk Nagyvárad felé. Az első száz méterek elhagyása után kellemes meglepetés ér bennünket: a kitűnő minőségű út mellett fehér kőoszlopok, rajta jól olvashatóan a helységek neve, a legközelebbi nagyvárosé, annak távolsága és az út száma. Remek segítség ez a románul alig beszélő turista számára. Ez a pontos és folyamatos útjelzésrendszer tette lehetővé, hogy kora délelőtt már Aradon legyünk. ■ * 9 * A Maros-partján épült nagyváros központja a Köztársaság sugárút (inkább térnek nevezném). Mivel párhuzamos a folyóval az egész város Szegedre emlékeztet. A tágas sugárutat a városi színház szecessziós épülete zárja le. Sikerült megnézni a benne őrzött kis múzeumot is, a féltve őrzött zongorát, amelyen Liszt Ferenc is játszott. Kalauzunk, a színház gondnoka büszkén etnlíti, hogy az aradiak zenekedvelők. Szabadtéri hangversenyre, kamarazene-estre hívó plakátot valóban sokat láttunk. Délután a korzón együtt sétál a miniszoknyás diáklány a pörgekalapos, •fehérnadrágos hegyilakó fiúval és az iskolai köpenyt viselő kisdiák a fekete-vörös népviseletbe öltözött mamával. Indulnunk kell, de még felkeressük a kovácsok céhének házát. Kettős nevezetessége van: falában látható az a fatuskó, amelybe a céhbe felvett, mesterré avatott legények szöget vertek. Itt működött azonban a 48-as forradalom leverése után a császári ház titkos szolgálatának parancsnoksága is. Az aradiak még most is szomorúan említik, hogy nagyon sok hazafi neve hangzott el itt, majd később innen induljon a száműzetésbe vagy a halálba , i 9 9 9 A 7-es úton haladunk Déva irányába, mindig a MárQs völgyében. Az út mentén eddig ismeretlen forgalmi jelzések tűnnek fel: a veszélyt jelző táblákon' rézsútosan három fekete medvemancs. Nyilvánvaló: ezen az úton járnak a folyóhoz inni a cammogó talpasok. (Persze csak éjszaka, biztatjuk magunkat.) A Maros mentén csakhamar feltűnik a lippai várrom. A tatárjárás után' épített erődítményig! 9 Déva sugárútja Evlia Cselebi török utazó mint hármas fallal körülvett erődítményről számol be. Mi, a romok mellett az innen nyíló kilátásban gyönyörködünk. A rengeteg erdőben, a távolba vesző hegycsúcsokban. Dévától 85 kilométer választ még el bennünket, amikor lepedőnyi tábla hívja fel figyelmünket: Batica következik. Első állomáshelyünk egy erdős völgykatlanban van. Hat-nyolc méteres távolságban hangulatos faházák állnak az út két oldalán. Talán itt készült az utazási irodában látott kép? Amíg a tábor „séf’-jére várunk megismerkedünk a mellettünk parkírozó, Hunyad megyéből a Balaton partjára utazó román családdal. Dicsérjük a környező hegyek látványát, az éles, friss levegőt, a számunkra szokatlan környezetet. Nevetve teszik hozzá, hogy ők pedig azért utaznak három gyermekükkel a magyar tenger partjára, hogy igazi síkságot lássanak. Tervezik azt is, hogy megállnák a Hortobágyon, hátha lesz délibáb is.-.. Kinyit a Kemping étterme is. újdonsült barátaink unszolására megkóstoljuk a feketekávét. Meglepetésünkre jókora adagot kapunk, a számunkra meglehetősen híg kávéból. Ettől viszont fogunk aludni — nyugtat meg a fiatal felszolgálónő. A számlához amit ad — ahogyan otthon megszoktuk — amikor fizetünk hozzáadunk 10 százalékot. A széparcú pincérlány pirosragyúlva utasítja vissza a pénzt. — Nálunk ez nem szokás — teszi hozzá. Lassan előkerül a fiatal gondnok is. Elmagyarázza. hogy kétféle szállást tud adni: kétszemélyes faházat, vagy a turistaházban fekhelyet, személyenként 8 lejért. A faház mellett döntünk mert az is olcsó: egy éjszakára 48 lej. A forró vizes tiszta fürdőben felfrissülve térünk pihenőre a gyantaillatú fenyőfák tövében. , Selmecl Katalin 1 .1 I «, , , , Ot képeslap Erdélyből
