Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1974. június U.

Éjjel nyíló virágok

• As AGROKONZTJM nevű társulás élelmiszerüzlete a Széchenyi- városbaif. Az elárusító helyet a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, a MEZÖTERMÉK, valamint a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat tartja fenn.

A megyeszékhely ellátási gondjairól, elsősorbán a zöldség-gyümölcs, a hús és töltelékáru forgalmazásáról tartottunk megbeszélést a napokban szerkesztőségünkben. Az ankéton részt vettek a városi, járási párt- és tanácsi vezetők, a felvásárló és forgalomba hozó szervek, valamint /léhány termelőszövetkezet képviselője.

Mócza Imre, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetője, bevezető előadásában utalt a kormány legutóbbi határozataira, amely a zöldség- és gyümölcsellátás javítását, célozta. Ennek nyomán a megyei, valamint a városi vezetés is több határozatot j hozott és állandóan napirenden' tartja ezt a léniái.---------A

z év elején folytatott megbeszélés óta számos intézkedés történt. A Városföldi Állami Gazdaság a többi ■ gazdasággal összefogva, a piacon/ elárusító helyet létesítette a. MEZÖTERMÉK Szö- "vétkezeti Vállalat az idei évre ígért két pavilonját máris megnyitotta, új üzletet létesített a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet is. Épül a városközpont legnagyobb zöldség- és gyümölcsszaküzlete a centrumban levő szalagházban. Az idén elkezdik építeni a Széche- nyiyárosban az új MEZÖTER- mék-üzletet és tervezik a kertvárosit.

Az idei piaci felhozatal számos cikkből meghaladja a tavalyit. Igen jelentős a kiskertek termelése. Az igaz, hogy a régebben létesített öntözéses kertészetek termelése gyorsan csekken, A kertészek megöregedtek, a fiaik nem folytatják az egyébként jól jövedelmező, de nagyon sok munkával járó termelést. A kertek csökkenését elősegítette a város terjeszkedése is. Ez a folyamat a továbbiakban még gyorsabb ütemű lesz. A hobbykertekben is sokan foglalkoznak zöldség- tertneléssel, nagyobbrészt saját szükségletre, de néha akad felesleg is, amelyet értékesíteni szeretnének. Ez utóbbival kapcsolatosan jelentkeznek gondok, mert nincs eléggé megszervezve a terrdékék felvásárlása.

A vita órán a termelő üze- , a ■ reskedelem képviselői t ondtá tapasztalataikat,

gondjaikat.. Laczkó Tibor, a MEZÖTERMÉK Szövetkezeti "Vállalat igazgatója hangsúlyozta, hogy kiemelten foglalkoznak a megyeszékhely ellátásával. Kecskeméten 32 zöldség-gyümölcs árusító üzletük van. Az idén az előző éveknél nagyobb a termelők árukínálata, de az igények is 'nőttél?, amit az is bizonyít, hogy az előző év hasonló időszakához viszonyítva 30_százalékkal növekedett a forgalom. A jobb árux. elosztás érdekében a szövetkezei!vállalat keresi az. együttműködési lehetőségeket az állami kiskereskedelemmel és a fogyasztási szövetkezetekkel. A hosszabb időre szóló szerződések szövegezése most folyik. A MEZÖTERMÉK saját szállítóeszközeivel, előre csomagolt árut szállít majd az állami üzletekbe, illetve a fogyasztási szövetkezetek elárusító helyeire.

Boros Tibor, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese szintén elmondta, hogy az elmúlt évhez viszonyítva több mint 20 százalékkal nőtt a forgalmuk. Igyekeznek az áruválasztékot azzal is növelni, hogy a kiskertek tulajdonosaival megállapodást kötnek közvetlen szállításra." Ezzel egyúttal azt is elérik, hogy frissebb áruhoz jut a fogyasztó, ami a zöldség-gyümölcs esetében nem közömbös, hiszen kényes cikkekről van szó.

Dr. Maár András, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese közölte, hogy a többi állami gazdasággal együttműködve, mintegy 80 vagon burgonyára és zöldségfélére kötöttek megállapodást, amely a város ellátását segíti.

A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet egész üzlethálózatot létesített-már—a— városellátás----segítésére.

N

émeth Zoltán, a termelőszövetkezet kereskedelmi ágazatvezetője elmondta, hogy változatlanul fontos feladatnak tartják a hálózat zavartalan áruellátását és újabb üzletek létesítését. Szívesen együttműködnek ebben az állami ' gazdaságokkal és más termelő üzemekkel.

Bordós Lajos, az UNIVER Szövetkezet igazgatóságának elnöke arról tájékoztatott, hogy az idén már 10 ezer sertést dolgoznak fel vágóhídjukon a városellátó« segítésére. Jobban megszervezik a kiskertek termékeinek felvásárlását. Ez eddig sem volt kis tétel, hiszen az innen származó áruk értéke tavaly 3 millió forint volt.

Agud Károly, a Kecskeméti Városi Tanács osztályvezetője utalt arra, hogy a hobbykertek jelentősen hozzájárulnak művelőik önellátásához. Mintegy 800 ilyen kiskertet művelnek jelenleg. A jövőben központi rendelkezés szerint a kiskerteket 20 évi bérletre adják ki.

Pfenning Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője a zöldség- és gyümölcs- termesztés megyei gondjairól szólt, összefüggésbe hozva az ed*- digi intézkedéseket a város ellátásával. Hangoztatta, hogy a megyei vezetés amellett, hogy megkülönböztetett figyelmet fordított a megyeszékhelyre, törődött a többi város és a községek zöldség-, gyümölcs- és húsellátásának jobb megszervezésével ísl Máris jelentős eredményekről számolhatunk be, hiszen /Kecskeméten és másutt is számos új elárusítóhely létesült. Természetesen az áruellátás feltétele a .termelés fejlesztése. A vonatkozó Kormány- es megyei intézkedések hatására az idén máris sokat javult a helyzet az előző évekhez viszonyítva. Erről beszélt Bretz Roland, a Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének mun- ■ katársa is. Elmondta, hogy n megyeszékhely három termelő- szövetkezete jövőre megkétszerezi a vágóhídjaikon feldolgozott sertések számát. A területi szövetség is többször kezdeményezett annak érdekében, hogy a város mezőgazdasági nagyüzemei segítsék az áruellátást.

Jíincs mód arra, hogy a vitát részletesebben ismertessük, ösz- szegezésül megállapíthatjuk, hogy a termelőüzemek a felvásárló és forgalmazó szervek felelősségük tudatában igyekeznek a gyorsan fejlődő megyeszékhely lakosságának igényeivel lépést tartani.

K.S.

Több kalocsai és a környéken élő ismerősöm ajánlotta már, hogy „nézzem meg” a Kalocsai Háziipari Szövetkezetét, ahol a bedolgozó asZonyok körül nincs valami rendben. Panaszkodnak. Őszintén szólva nem szeretem az ajánlott témákat, továbbá gyanús nekem, ha valaki, vagy — jelen esetben a bedolgozók — valakik csak úgy panaszkodnak bele a világba, s nem fordulnak sérelmeikkel oda, ahol — ha tudnak — bizonyára segítenek is rajtuk.

A téma mégis izgatott, s nemrégiben felkerestem Kalapos Ist- vánnét, a Kalocsai Háziipari Szövetkezet új elnökét, aki bevezetőként elmondta, hogy az ország hetven ilyen szövetkezete közül éppen a kalocsai az, ahol a legjobban fizetik a bedolgozókat, havi átlagkeresetük 1500 forint. Tudjuk, hogy a - bedolgozó, aki hazaviszi a munkát, előnyös helyzetben van. Nincs kötött munkaideje, akikor teszi le a darabot, amikor akarja. Mégis azt kell mondanunk, hogy az 1500 forint — ha valóban ennyit is keresne egy bedolgozó — iszonyatosan kevés ahhoz képest, amit ezek az asszonyok csinálnak. Nem szabad egyszerű bedolgozásként felfogni ezt. Nem kesztyűvarrás, vagy kosárfonás kategóriába sorolva kezelni a népművészetet. Ez minőségileg más.

Homokmégyen a kalocsai szövetkezetnek körülbelül 240 bedolgozó tagja van. De — amint Papp Ferenc, az Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke, Györki István csúcstitkár és Kovács Mátyás tanácselnök elmondta —, ha azt mondjuk, hogy kétszáz- negyven a bedolgozó tag, ez azt jelenti, hogy a faluban mintegy hétszázan varrnak. Vagyis a bedolgozóknak „albérlőik” vannak,

olyan asszonyok, akiknek egyébként van munkahelyük, de szabad idejűikben szívesen besegítenek, s az elvégzett munka arányában kapnak a munkabérből. Így aztán valóban megtévesztő, sőt téves az az átlag, amit a szövetkezet könyvek mutatnak. Homokmégyen ugyanis az 1500 forintért hozzávetőlegesen számítva három asszony dolgozik. S ez az összeg úgy oszlik meg — ugyancsak hozzávetőlegesen számolva — hogy fele a tagé, a másik felén pedig osztozik a két „albérlő”. Ez a valóság, s e tények ismeretében már értem Györki Istvánt, aki határozottan kijelentette, hogy Homokmégyen a bedolgozó asszonyok havi átlagkeresete nem több, mint 800 forint. És ezért nagyon sokat Ikell nekik dolgozniuk.

Természetesen beszéltem a leginkább illetékesekkel, magukkal a varró asszonyokkal is. De ők csak akkor voltak hajlandók megszólalni, ha esküvel fogadom, hogy nevüket nem kérdezem, tehát nem is írhatom le. Esküdtem, s azt vártam, hogy most valami nagy titokról esik le a fátyol, de „csak” azt mondták el, amit eddig is sejtettem: nagyon sokat kell dolgozni.

— Úgy higgye el, hogy nem ritka az egész éjszakai varrás. Sőt, előfordul, hogy reggel nekilátunk és másnap reggelig szinte étlen-szomjan csináljuk, mert lejár a határidő, Igaz, mi vállaljuk, hogy a rövid határidőre is elkészítjük, mert ha nem, már viszik is*' tovább. Aztán más csak megcsinálja.

Homokmégyen elterjedt az a szokás, hogy aki nem tud varrni, azt befűzőnek alkalmazzák, vagyis az illető előre befűzi a különféle színű fonalakat 300—400 tűbe, s a másiknak csak . varrni kell. Másra nincs gondja.

— Megéri ez a nagy hajtás, olyan kevés pénzért? — kérdezem az egyik asszonyt a ház előtti meggyfa alatt.

— Rá vagyunk utalva. Tudjuk, hogy nem éri meg, de mit csináljunk, hová menjünk? Nagyon jó, hogy van ez a kis lehetőség, mert ugye mégse telik ingyen a nap, s az ember lánya itthon van. Télen-nyáron jön a kis pénz, ami biztos, amíg a tű ki nem esik a kezünkből.

— Tudja mennyiért árusítják az üzletben az ilyeneket? — mutatok az egyik „munkadarabra”. Az illető tudja, s mondja is, hogy 250 forint, ö viszont 70—80 forintot. kap érte...

Ismét Kalapos Istvánné szavait idézem: — Az utóbbi hónapban emeltünk a bedolgozó asszonyok fizetésén, pontosabban az általuk készített darabokat magasabb összegért vesszük át. De higgye el. többet nem tehetünk. Nem mi készítjük a kalkulációt, hanem a központ Budapesten, mi itt már nem változtathatunk rajta.

— Mit csinálna a szövetkezet, ha a bedolgozó asszonyok egyszerűen ennyiért nem vállalnák a munkát?

— Ez kizárt dolog. Rá vannak utalva, mert a faluban más kereseti lehetőségük nincs...

— De tegyük fel. hogy nem vállalnák!

— Hát. akkor bezárhatnánk a boltot. Az biztos...

*

Elhiszem, hogy a kalkulációt hozzáértő emberek készítik. De van abban valami hátborzongató, amikor a népművészetet „kalkuláljuk”, amikor besoroljuk a virágot nyitó ujjakat azok közé az ujjak közé. amelyek kesztyűket horgolnak. Ez utóbbi is kétségtelenül hasznos, szükséges, de mégsem művészet. Az előbbi pedig az,

tehát nem 1500 forintot érdemelne, még akkor sem. ha ezt az ösz- szeget valóban egy asszony kapná. Köztudott, hogy a kalocsai térítők — különböző méretben — meglehetősen drágák. Az azonban már kevésbé ismert, hogy ezeket a gyönyörű holmikat úgyszólván fillérekért készítik például a ho- mokmégyi asszonyok. Fillérekért, mert ilyen a kalkuláció. És a kalkuláció jó! Nincs tehát hiba sehol, minden megfelel az előírásoknak.

De azt is elő kellene írni, hogy aki a kalkulációt készíti, ne csak a fonal, az előraj^olás. a mosás és a vasalás árát nézze, hanem menjen el egyszer Homokmégy- re, saját szemével lássa, hogy áz általa nappalinak kalkulált virágok főleg éjjel nyílnak, mert nappal nincs idejük nyílni. £. nem ártana azt is figyelembe venni, hogy a nagy hajtásra kényszerített idős és középkorú asszonyok látványa egyáltalán nem ad kedvet az utánpótlásnak. Homokmégyen. S akkor tényleg „bezárhatják maid a boltot”, s nemhogy éjjel, de nappal sem nyílnak a világszerte, csodált kalocsai virágok.

Gál Sándor

Képes számvetés

Az elmúlt évben már több mint 45 milliárd rubelt tett ki a KGST- országok egymás között lebonyolított áruforgalmának értéke. A magyar ipar és mezőgazdaság csaknem minden ágazatában nyomon követhetjük a szocialista országok gazdasági együttműködésének eredményeit. Képes számvetésünk is az idén 25 éves jubileumát ünneplő KGST és a magyar népgazdaság szerteágazó kapcsolatairól tanúskodik.

< A magyar textilipar rekonstrukciója. eredményeként jelentősen növekszik e fontos iparág termelése. A termékek egy részét a szocialista országok vásárolják meg. Számos korszerű textilipari gép, köztük a képen látható cérnázógép is az NDK iparának terméke, és a gyártmány szakosítás eredménye, Partnerünk olyan mennyiségben gyártja ezeket a gépeket, hogy a magyar igényeket is ki tudja elégíteni.

A hazánkban felhasznált villamos energia ötödrészét jelenleg a szocialista országokból importáljuk. A gödi transzformátor-állomás más a Szovjetunióból és Csehszlovákiából érkező villamos energiát fogadja.

A Ganz Villamossági Müvek termékei világszerte ismertek, keresettek. Az igények mind nagyobb teljesítményű gépek tervezését és gyártását követelik meg a Ganz-gyáriaktól. Ennek eredményes megoldását a leningrádi Elektroszila-gyár szakembereivel együttesen végzett kutatómunka is elősegíti. Képünkön: a KGST-országok részére is gyártott nagy teljesítményű villanymotort szerelnek a budapesti gyárban.

A KGST-országok élelmiszer-iparában és gyógyszergyáraiban nélkülözhetetlen eszközök a Lamport Zománcipari Művekben gyártott ai'ioklávok.

(MTl-fotók—KS)

A magyar mezőgazdaságban termesztett nagyhozamú búzafajták többségét a Szovjetunióban nemesítették ki. Hazánkban több olyan vetőmagfajtát nemesítünk, amelyeket viszont a KGST-tagállamok alkalmaznak sikerrel. így például a magyar kutatók által nemesített hibridkukorica-vetőmagokat egyre nagyobb mennyiségben használják már az NDK-ban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban.

Képünkön: P. P. Lükjanyenko akadémikus, szovjet búzanemesítő, dr. Rajki Sándorné társaságában megtekinti a Martonvásári Mező- gazdasági Kutatóintézet egyik kísérleti parcelláját.

Lépést tartva a fogyasztók igényeivel

Kecskemét lakossága a természetes szaporodás, és a beköltözések következtében, gyorsan növekedik, jelenleg meghaladja már a 80 ezret. Oj városrészek épülnek, ahol gondoskodni kell a különböző szolgáltatásokról, többek között, az itt lakók élelmiszer-ellátásának megoldásáról is. Nem kis feladat ez. Általában előbb készülnek el a lakások, mint az üzletek. Beköltöznek a lakók és nemegyszer kénytelenek nagyobb távolságra gyalogolni, vagy akár busszal közlekedni ahhoz, hogy a napi bevásárlást megoldják.