Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1914. Június 15.

KÉT NEMZEDÉK A BENEDEK CSALÁDBAN III.

Nem az üzem magánügye

ír

Árpád

— Apám? — ismétli hangosan kérdésemet az egyik budapesti presszóban Benedek Árpád Já- szai-díjas rendező. Szolidan elegáns. Mozdulatai ruganyosak, frissek, hangsúlyozottan fiatalosak. Negyvenesnek nézném, ha nem tudnám, hogy 1925-ben született. — Apám? Elszálltak fölötte az évek, mire én eszmélni kezdtem. Késői gyerek lévén, csak bátyáimtól, nővéreimtől, anyámtól hallhattam, hogy valamikor jobb napokat látott a család.

A megalázott kisdiák

— Iszonyú nehezen éltünk. Előfordult, hogy amikor reggel apánk elment egy kis pénzt felhajtani, nem tudtuk, lesz-e ebéd. revaló. A koplalás még hagy- ján. A kilakoltatások alázták meg az embert. A Klapka utca 41-es számú ház udvarán három hónapig laktunk fedél nélkül. A városi tanács szociálpolitikai előadója segített rajtunk, amennyire tőle tellett. Piaci mérlegekkel, padokkal társbérletben beköltözhettünk egy raktárba. Villany nem volt a helyiségben; az utcai lámpák bevetődő fényénél olvastam. Apám szigorú konok- sággal ragaszkodott a nincstelen- ségben is az 1600 kötetes könyvtárához. Ezt is átszállította később a Bethlen körút 5-be. Egy műhelyben laktunk.

Apám csak tengődött, kesergett. Mi mindent tudott volna csinálni, ha hagyják! Szinte ösz- szeforrt az anyaggal, amikor dolgozott, dolgozhatott. Azt hajtogatta, hogy á legszorgalmasabb, legügyesebb munkásoknak kell a mozgalmat irányítani. Ne mondhassák a tőkések, hogy a dolog- talanok munka nélkül akarnak

meggazdagodni. Az volt az elve, hogy a munka és a tudás viszi előre a világot.

Tudtuk, hogy sokáig rendőri felügyelet alatt állt. A fehérterror is megroppantotta. Szerepet nem vállalt, de régi elvbarátaival tartotta a kapcsolatot. Többször járt nálunk Bódy János, dr. Molnár Erik, Hajnal József. Meg minket igyekezett eligazítani. A telkemre kötötte, hogy tanuljak, bármi történjék is. Könyveket adott a kezembe. Ezekből is sejthettem, hogy merre fordul a világ és hol a helyünk.

Nagy hatással volt rám az iskola, a mai Katona József Gimnázium elődje, a református főgimnázium. Az önképzőkörben Németh László, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Darvas József könyvein és a társadalom állapotán vitatkoztunk. A nyári munkák is tágították látókörömet. Százan és százan kezdtük éjfél után két- három órával a munkát az exportőröknél.

A földosztó

— Az érettségi után azonnal a fővárosba került?

— Igen, méghozzá a Győrffykollégiumba. Az orvosi egyetemen tanultam és közben megismerkedtem Muharay Elemérrel, Bállá Péterrel. Feltárták előttem a népművészet csodálatos világát. Magam is táncoltam, gyűjtöttem a népdalokat. Kecskeméten is. Tapasztalataim, családi körülményeim, tanulmányaim szinte meghatározták, hogy találkoznom kell a baloldali gondolkodású ifjúsággal. így történt! 1944. végén illegalitásba vonultunk. En Fehér Lajos csoportjához tartoztam, köztünk volt Vitányi Iván, Schubert Antal, Jónás Pál. Azt a feladatot kaptam, hogy üzeneteket továbbítsak Fehér Lajoshoz. Az ő ajánlatára vettek föl a felszabadulás után a partizánszövetségbe.

1945 februárjában az illegalitás bújdosásából az országos nyilvánosság elé léptünk. Én a Nemzeti Parasztpárt javaslatára földosztó biztosként jártam az országot. Később a nép kollégiumok szervezésével bíztak meg. A kecskemétinek az én javaslatomra adták a Tiborc nevet. 1946 elején kértem felvételemet a Magyar Kommunista Pártba. Azóta ide tartozom. Jelenleg az MSZMP XIII. kerületi végrehajtó bizottságának vagyok a tagja. Angyalföldön végzek pártmunkát!

Otthon,

az angyalföldi színházban

— Hogyan lett a már-már szigorló orvosból színházi rendezd?

— Éreztem, hogy soha nem lesz igazán jó orvos belőlem. Más dolgok foglalkoztattak. Szerencsém volt. A legelső magyar ösztöndíjasokkal utazhattam a Szovjetunióba. öt évig a leningrádl színházművészeti főiskolán tanulhattam, ideális körülmények között.

Negyedéves koromtól a Puskin Színházban szereztem szakmai gyakorlatot. Olyan nagyszerű művészek dolgoztak ott akkoriban, mint például Cserkaszov.

Feleségem is leningrádi, jelenleg a Madách Színház dramaturgja. Három gyermekünk van, a legidősebb ősztől moszkvai lakos lesz. Díszlet- és jelmeztervezőnek készül.

— Hogyan alakult színházi pályafutása?

— 1954-ben a Magyar Néphadsereg Színházához szerződtem. Megtisztelő megbízásokat kaptam. Szívesen gondolok Hel- tai Jenő „Néma levente” című színművére, Tolsztoj: „A műveltség gyümölcse” című drámájára. Magam is sokat tanultam ott.

Miért mentem az új angyalföldi színházhoz. Tudja, kezembe akadt a Magyar Alföld egy-két száma. Valaki azt írta, ha jól emlékszem Horváth Ambrus, hogy „a munkásságot ne a penészes kenyérért való sírásra tanítsuk meg, hanem az élet gyönyöreinek a felfedezésére”. Nos, a tanács első része elvesztette nálunk történelmi aktualitását. De a mondat második fele ma is időszerű. Ezért érzem jól magamat a József Attila Színházban és ezért érzem azt, hogy azt folytatom, más körülmények között, más eszközökkel, amit apám* elkezdett.

örülök, hogy színpadra segíthettem a diákévekben megismert, tisztelt Illyés Gyula, Németh László több művét. „A nagy család” rendezésére különösen szívesen emlékezek. De jól fogadta a szakmai közvélemény O’Neill „Egy igazi úr” című szín. művének a bemutatóját is. Fontos ügynek, személy szerinti feladatomnak is tekintem a legjobb orosz és a kortárs szovjet művek méltó magyarországi tolmácsolását. Tervem? Becsülettel igyekszem elvégezni, amivel megbíznak. Szívesen rendeznék egy modern magyar népi komédiát, ha lenne. Természetesen a József Attila Színházban, oda köt már életemnek jókora darabja.

A többi Benedek

Egy tehetséges család két nemzedékének eddig a híres, a közéletben is szereplő tagjairól írtam.

Ügy teljes a kép, ha felvillantom a többiek sorsát. Hogyan alakult egy munkáscsalád élete a XX. században, Magyarországon. Józsefet a munkanélküliség Franciaországba űzte. Részt vett az ellenállási mozgalomban, s nagy szegénységben töltötte utolsó éveit. 1950-ben még hazalátogatott, de a végleges visszaköltö. zés előtt meghalt. Jolán varrónő Kecskeméten. István a Ganz gyárban dolgozott. 1941-ben elismerő sorokat írt a nemzetközi vásár szovjet pavilonjának az emlékkönyvébe. Másnap a kezébe nyomták a munkakönyvét. Később órákat javított,, önállósította magát. Károly Kecskeméten lakik, Eleket elvitte a második világháború, Miklós a könyvszakmában dolgozott, Margit a fővárosban keresi kenyerét.

Mi a közös életútjukban? József, Elek és tán Károly kivételével az utóbbi húsz-harminc esztendőben könnyebben, gazdagabban élhettek, mint korábban. És mindnyájan. tisztelettel, emelt homlokkal gondolnak édesapjukra.

Heltai Nándor

Részletek Németh László; A nagy család című színművéből. Rendezte: Benedl Árpád.

Csinálnak itt salakblokkot —, a faipari részlegben ajtót, ablakot —, végeznek kőművesmunkát, csiszolnak kávéfőzőt. Nem véletlen tehát az üzem neve: Dunavecsel Vegyesipari Vállalat.

De hogy a legfőbb „profilt” hagyjuk a végére: termelési értékben az összes előbbinek szinte dupláját — 55 millió forintot érőt — a vasipar produkálja.

Míg az igazgatóval. Kara Mihállyal lesétálunk a vasipari csarnokba, egyes gyártmányok, mint a kőműves kéziszerszámok, spak- nik, lemezek, kanalak, említésekor ilyen is megüti a fülemet: sajtkádak. Talán azért ragadt meg ez. mert hogy amazoktól „némileg” elütő.

No, hát ezek meg micsodák?

A tágas és hosszú vasvázas csarnok elején mindjárt göm- Dölydeden formált, vascsónak- szerű alkotmányok közé lépünk. A csónakok: ki a maga rendes állásában, ki fenékkel felfelé. Hát persze, furák lennének ezek a szürke vasteknők csónaknak. Habár van akkora öblük, hogy vitorlás jachtnak is elmennének, megfelelő szereléssel.

— ötezer literes sajtkádak...

Lám, milyen jó a kísérő ebben a rengő, csattogó, villogó fémlabirintusban. Mindjárt másképp nézem a vasteknők kövér „bordáin” sürgölődő hegesztőket, a különös op-art mintázatot követő forrasztások ezüstjét.

Az ÉLGÉP — Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat — megrendelésére készülnek. Szép kontingens megy szovjet exportra, és a svédek is vásárolnak belőlük.

Tekintélyes ármádiát tesz ki, ha négy-öt kerül a tejfeldolgozó üzemek egy-egy csarnokába.

Tőlünk messzebb még kevésbé kidolgozott sajtkádakon végzik a részműveleteket.

— Csupa gyorfordulatú géppel dolgozunk — tekint körül Kara Mihály.

Majd kicsit később hozzáteszi:

— Nagy szükség lesz a fordító szerkezetre, amellyel ezeket a testes sajtkeveróket mozgatni lehet ... Minél kevesebb légyen a balesetforrás.

— Ha jól érzem, szívügye a munkavédelem^.

— Én is fizikai munkásként kezdtem — úgy közel negyedszázada —. jólesett, ha törődtek munkakörülményeinkkel.

Szóra szó. hamar kiderül, hogy Kara elvtárs most végez a SZOT 2 és fél éves. felsőfokú munka- védelmi tanfolyamán.

Új rangjelzés kerül az igazgatói parolinra: szaktechnikus. Kevés első vezető veszi erre a fáradságot'— az országban is.

— Kik tanulnak ezen a magas szintű kurzuson?

j— Elsősorban, akiknek ez a munkaköre, például megyei mun- kadvédelmi felügyelők.

— Miért szánta rá magát, igazgató létére?

— Kisfiam műszeripari szakközépiskolás; ők már ott tanulják .,. Nekünk ilyenben nem volt részünk, örülök, hogy ilyen színvonalon pótolhatom most.

— Csak a személyes ambíció hajtotta?

Somolyog.

— Sok baj volt itt nálunk régebben. főként a balesetek megelőzésével. Hiába volt a meg a jóakarat, vagy ahogy mondani szokták, a jó hozzáállás, nem mentünk ötről a hatra. Ahogy nőtt a termelési érték, a létszám, úgy rosszabbodott a baleseti statisztika. Mindig a gazdasági eredmények mögött jártunk.

Pár pillanatra megállítják. Egy muiikás mond neki valamit, ő bólint. s keze mozdulatával valami fogást imitál. Jól gondolta a szaktárs.

— Tudja —. tér vissza témánkra—, mindannyiunkat emésztett a gond: hol is kezdjünk állj!-t parancsolni a baleseteknek... Rendben van. nélkülözhetetlen a propaganda, az agitáció is, enél- kül nincs megértetés, meggyőzés. Ezen a felsőfokú tanfolyamon vált véremmé igazán, hogy a lényeg, a műszaki megelőzés. A munkavédelemnek már ott el kell kezdődnie, amikor kiválasztjuk a gépek legmegfelelőbb helyét. Aztán felszereljük a védőberendezéseket ... Aztán, hogy alapos elemzés után intézkedjünk a baleset megismétlődésének megakadályozására. Ne hanyagoljuk el az ellenőrzést ... No de nem tartom fel a rengeteg részlettel.

Kihuny az egyik kád varratánál a hegesztőláng, a munkást odaszólitja hozzánk Kara Mihály.

— Beszélgessenek.

0 addig körülnéz a csarnokban.

Mándli Imre. a Petőfi szocialista brigád vezetőhelyettese. Az ő kollektívájuk szereli készre a kár dakat.

— Magasak a minőségi követelmények — hangsúlyozza, miután közli, hogy 100—105 százalékra teljesítenek, .r- Ezt a munkát ebben az évben kezdtük, előtte az Ikarusznak gyártottunk üléseket. Az egyszerű munkafolyamatokból állt, a segédmunkás is könnyebben végezte^ Ott még 80 százalékban segédmunkások dolgoztak. Most pedig egy-kettő brigádonként. Akikre lehet építeni, mert nagy gyakorlatuk van már.

Közel hajol a munkás, hogy minden szót jól halljak.

— A szakértelem előtérbe került, Nem lehet játszani. Pénzre megy a dolog. —i A kádak felé int. — Exportra is mennek. Ha rosszat gyártunk, nem egy vállalat. nem a mi üzemünk magánügye ...

... Hja, ahol az igazgató önmagával szemben is olyan igényes.

Tóth István

Tékozlás és takarékosság

2. Tegnap értéktelen - ma kincs

Lassan két évszázada lesz, hogy l?89-ben felfedezték az uránt, ám hosszú időn át értéktelen, semmire nem jó ércnek tartották. Csupán néhány évtizede vált kinccsé, a magenergia forrásává, s még becsesebb lesz a következő évtizedekben. A kőolajra rálelő ember évszázadokon át nem tudott mit kezdeni a sűrű folyadék- ’ il... Ahogy a technika fejlődik, u:;y változik az anyagok értéke, felhasználhatósága.

Törött ablakok

' Általában. A világpiacon. Nagyj tételekben. De konkrétan, az egyes emberek szemében, a mindennapokban? Járjuk végig egy új lakótelep épülő házait. Számoljuk a betört ablakokat... Hazakban 12—13 millió négyzet- méter síküveget használnak fel esztendőnként. Becslések, valamint vizsgálatok tanúsítják: a teljes mennyiség 10—15 százaléka pazarlódik el. szakszerűtlen szállítás. tárolás, felületes vágás stb. miatt. Mert rendben van, nyitva hagyta a gyerek az ajtót, a szél

bevágja, betöri a lakásban az ablakot. De rendben van-e. hogy az átadás előtt sok helyen szinte újraüvegezik a lakóházakat, ipari, mezőgazdasági épületeket?

Apró példa a törött ablak. Ezer ilyen apró példa van. Tavaly egy hektár mezőgazdasági területre — hatóanyagban számítva — 216 kg műtrágya jutott. (1950-ben hat kg). S mennyi ömlött ki tárolás, töltés közben, mennyi szóródott el az árokpartokon? Pedig menynyi munka, energia rejlik egy mázsa műtrágyában!

Lassú ébredés

Ismeretesek az iparban a nagy pontosságú — precíziós — öntés, a sajtolás, a porkohászat különböző korszerű eljárásai. Mégis, tavaly a felhasznált hengerelt acél 42 százaléka — az alakítás, a forgácsolás során keletkező veszteségek miatt — hulladékba került! Holott egy tonna nyersacél előállításához csupán kohókokszból 650 kg kell. Azaz nemcsak az acél pazarlódik. hanem vele sok minden más úgyszintén. Lassú az

ébredés abból az álomból, hogy olcsó az anyag. S még ha az is, drágává — az indokoltnál mindenesetre drágábbá — válik a termék. Hiszen ami veszendőbe ment, azt is meg kell fizetnie valakinek. A valaki a felhasználó, a fogyasztó. Azaz a társadalom. Mert hol termelők, hol fogyasztók vagyunk. S ezért a közösségi tudat kifejezője is az, miként bá- ' nunk a ránk bízott javakkal.

Napjainkban Magyarországon a polietilén fölhasználása ötvenszerese az 1960. évinek. Tizenkét hónap alatt 18—20 ezer tonna réztermék áramlik be a gazdaság vérkeringésébe. Fenyőfűrészáru-' ból nem kevesebb, mint 1,3 millió köbméter kell ugyaneiinyi időre. Csak az utóbbinál maradva: látjuk a földbe taposott, gépkocsik által sárba gyúrt deszkákat?, Látjuk. És nem fáj? A magunké vész el!

Jól van. takarékoskodjunk. Hol, ki kezdje? Frázis lenne, hogy mindenki a maga helyén? Az anyagokkal való ésszerű gazdálkodás föltételezi az értékelemzést,

a tervezői, szerkesztőt munka fejlesztését, a technológiai fegyelem szigorú betartását. Azután a kellő anyagellátást — a kényszer- helyzetek elkerülését — és elszámoltatást. a méret optimalizálást ... S persze, <lyan árakat, amelyek nem teszik olcsóvá a vállalat számára azt. ami a népgazdaságnak drága!

Megvettük, eldobjuk

Van olyan vevő. aki bemegy a boltba, megvásárol valamit, kilép az utcára, s eldobja a portékát? Oktalannak tártanánk. Tayaly 3,7 millió tonnára rúgott a vasércbehozatal. Főként a korszerűtlen feldolgozás miatt, hozzávetőleg húsz százalékát dobtuk el:.. 901 ezer tonna kenyér, 2,1 milliárd péksütemény fogyott. Óvatos becslések szerint is ennek negyede szemétbe került, állatokkal etették meg...

1963 és 1973 közöt a mosott gyapjú világpiaci ára a kétszeresére növekedett. Két esztendő alatt a legfontosabb nyersanyagok tőkés világpiaci ára annyival emelkedett, mint előtte negyven év alatt összesen! Van persze ebben spekulációs törekvés is, ám nyomatékos figyelmeztetés ugyancsak. A föld kincseit herdálni vétek.

Az érdekek találkoznak

A textiliparban alapvető fordulatot hozott a szintetikus szálak feldolgozása. A pamutfonásnál például a hulladékveszteség 5—30 százalék között mozog, a szintetikus szálaknál ennek tizede. Ugyanakkor lehetővé vált olyan gépek alkalmazása, melyek munkasebessége többszöröse a hagyományosoknak — a szintetikus szál szakítószilárdsága, egyenletessége jóval nagyobb —, a fonás, szövés, kötés, hurkolás, valamelyikének elhagyása, az automatizálás gyorsítása a kikészítési műveletek összevonása stb.

Takarékosság tehát, ha a szintetikus szálak aránya 35 százalékra növekszik 1980-ra hazánkban a textilipar összes szálasanyag felhasználásában, s ugyanakkor a fogyasztói igényekkel, a divat korszerű irányzataival is találkozik e közvetett takarékosság. S ilyen lehetőségeket nagy számban kínál föl a nemzetközi munkamegosztás. a tudományos-technikai fejlődés. Most már csak az a kérdés, élünk-e azokkal?

Mészáros Ottó

Következik: Elégetni vagy megenni?

Pályázati

felhívás

A Tudományos Minősítő Bizottság pályázatot hirdet az 1975. évi szeptember elsején kezdődő belföldi és külföldi ösztöndíjas és levelező aspirantúrára.

A pályázat általános feltételei: egyetemi vagy főiskolai végzettség ; az egyetemi vagy főiskolai végzettség megszerzése óta legalább kétéves gyakorlat; ösztöndíjas aspirantúra esetén harmincöt, levelező aspirantúra esetén negyvenévesnél nem magasabb életkor.

Különleges feltételek: belföldi aspirantúrára olyan gyakorlati munkahelyen dolgozók pályázhatnak, akik publikációikkal, vagy más módon igazolni tudják, hogy kutatásaikban előrehaladtak; külföldi aspirantúrához a megfelelő idegen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga igazolása szükséges.

Külföldi aspirantúrára az alábbi országokba lehet pályázni: Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Kubai Köztársaság, Lengyel Nép- köz tár saság. Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság és Szovjetunió.

Bővebb felvilágosítást a Bács- Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztálya (Kecskemét, Május 1. tér, VIII. emelet) nyújt az érdeklődőknek, 1974. június 25-ig.

• Ráday Imre, Szemes Mari

0 Bodrogi Gyula, Szemes Mari